\u00c9n fradista voltam. Hogy mi\u00e9rt, azt neh\u00e9z lenne megmondani. Tal\u00e1n a bar\u00e1tom hat\u00e1s\u00e1ra, aki jobban \u00e9rtett a focihoz (is) mint \u00e9n \u00e9s \u0151 azt mondta, hogy rendes ember a Fradival tart, mert az r\u00e9gi munk\u00e1scsapat. J\u00f3 m\u00e9g a Vasas is, de a Honv\u00e9d az m\u00e1r gyan\u00fas \u00e9s az \u00dajpesti D\u00f3zs\u00e1val csak a szekusok meg az alja-emberek tartanak, mert az a bel\u00fcgyes csapat, azt m\u00e9g akkor is ut\u00e1lni illik, ha k\u00fclf\u00f6ldi csapattal j\u00e1tszik, persze kiv\u00e9ve, ha rom\u00e1nokkal.
\nJ\u00f3magam kiss\u00e9 k\u00fcl\u00f6n\u00f6snek tartottam, hogy a labdar\u00fag\u00f3-tudom\u00e1ny a legcsek\u00e9lyebb szerepet sem j\u00e1tszotta abban, hogy kinek szurkoljunk, no de lehet \u2013 gondoltam \u2013 hogy ez \u00edgy van j\u00f3l, az ember a n\u0151ket sem felt\u00e9tlen\u00fcl a tud\u00e1suk\u00e9rt szereti, mi\u00e9rt lenne ez m\u00e1sk\u00e9pp a focicsapatokkal. Ugyanakkor a bar\u00e1tom \u2013 Sz\u00e1nt\u00f3 Sanyi \u2013 eligaz\u00edt\u00e1sa t\u00falmutatott a focin. Valamik\u00e9ppen elhelyezett engem az \u00e9rt\u00e9kek \u00e9s t\u00e1rsadalmi, nemzeti viszonyul\u00e1saink bonyolult konstell\u00e1ci\u00f3j\u00e1ban: szeretj\u00fck a munk\u00e1sokat (t\u00e1gabb \u00e9rtelemben a kisemmizetteket, szeg\u00e9nyeket, neh\u00e9z \u00e9let\u0171eket, ma \u00fagy mondan\u00e1m, hogy a k\u00e1d\u00e1ri kisembert) valamint a magyarokat \u00e9s ut\u00e1ljuk az elnyom\u00f3 szervezeteket, fegyveres test\u00fcleteket, no meg a rom\u00e1nokat. Hogy a rom\u00e1nokat mi\u00e9rt kell ut\u00e1lni arra n\u00e9zve k\u00e9s\u0151bb m\u00e1st\u00f3l is kaptam eligaz\u00edt\u00e1st, erre itt most nem t\u00e9rn\u00e9k ki.
\nSz\u00e1nt\u00f3 Sanyi magyar\u00e1zata ugyanakkor zavarba is ejtett, de ezt nem mertem se t\u0151le, se m\u00e1st\u00f3l megk\u00e9rdezni. Ha ugyanis a magyar v\u00e1logatott j\u00e1tszott b\u00e1rkivel, akkor mi term\u00e9szetesen a magyaroknak szurkoltunk \u00e9s ha g\u00f3lt l\u0151ttek, akkor oblig\u00e1t m\u00f3don felugr\u00e1ltunk a kanap\u00e9r\u00f3l \u00e9s kiab\u00e1ltuk: \u201eKi a jobb? Magyarok!\u201d vagy azt, hogy \u201eRia, ria, Hun-g\u00e1-ria!\u201d. Igen \u00e1m csakhogy a magyar v\u00e1logatottban az \u00dajpesti D\u00f3zsa j\u00e1t\u00e9kosai k\u00f6z\u00fcl is j\u00e1tszottak n\u00e9h\u00e1nyan (p\u00e9ld\u00e1ul Bene Ferenc, akit mindenki Ferinek h\u00edvott, pedig szem\u00e9lyesen senki sem ismerte). Akkor hogy van ez? Mi\u00e9rt kell azt kiab\u00e1lni Bene Ferire, hogy t\u00f6rj\u00f6n el a l\u00e1ba, amikor g\u00f3lt r\u00fag a Fradinak \u00e9s aranyl\u00e1b\u00fa magyar gyereknek nevezni, amikor g\u00f3lt r\u00fag a portug\u00e1loknak vagy az oroszoknak (no, azokat is ut\u00e1lni kellett, de az\u00e9rt nem annyira, mint a rom\u00e1nokat). K\u00e9s\u0151bb gyakran \u00e9reztem magamon is olyasmit, amit Bene Feri szindr\u00f3m\u00e1nak neveztem el magamban, csak m\u00e1sk\u00e9pp. Ez akkor volt, amikor az egyetem sakkcsapat\u00e1ba beker\u00fcltem. Egyes rom\u00e1n koll\u00e9g\u00e1im alig leplezetten ut\u00e1ltak magyar mivoltom miatt, viszont marh\u00e1ra b\u00fcszk\u00e9k voltak r\u00e1m, ha az egyetem sz\u00edneiben megvertem a riv\u00e1lis tanint\u00e9zetek versenyz\u0151it.
\nDe t\u00e9rj\u00fcnk vissza a focihoz. Sz\u00f3val a magyar v\u00e1logatottnak szurkolni nem sportk\u00e9rd\u00e9s volt, hanem a nemzeti identit\u00e1s meg\u00e9l\u00e9se \u00e9s kinyilv\u00e1n\u00edt\u00e1sa. Nem lehetett olyan kutya\u00fct\u0151, botl\u00e1b\u00fa magyar v\u00e1logatott, amelyiknek nem kellett volna k\u00f6teless\u00e9gszer\u0171en szurkolni (persze ez nem azt jelentette, hogy az egyes j\u00e1t\u00e9kosokat nem lehetett any\u00e1zni akkor, ha \u00e9ppen elsz\u00fartak egy ziccert). R\u00e1ad\u00e1sul a feln\u0151ttek n\u00e9ha p\u00e1rhuzamot vontak a magyar v\u00e1logatott t\u00fcnd\u00f6kl\u00e9se \u00e9s buk\u00e1sa, valamint a magyar \u00e1llam egykori dics\u0151s\u00e9ge \u00e9s dr\u00e1mai \u00f6sszezsugorod\u00e1sa k\u00f6z\u00f6tt, j\u00f3llehet a k\u00e9t t\u00f6rt\u00e9nelmi esem\u00e9ny nem esett felt\u00e9tlen\u00fcl egybe, hiszen Pusk\u00e1s\u00e9k m\u00e1r Kismagyarorsz\u00e1g sz\u00edneiben vert\u00e9k a vil\u00e1got. \u00c9n \u0151ket m\u00e1r nem l\u00e1ttam j\u00e1tszani, viszont Albert Fl\u00f3ri\u00e1nt, M\u00e9sz\u00f6lyt, Bene Ferit megcsod\u00e1lhattam az 1966-os angliai vil\u00e1gbajnoks\u00e1gon, amikor 3-1-re \u201emegvert\u00fck\u201d a brazilokat. Micsoda meccs volt. Felugr\u00e1ltunk, s\u00edrtunk \u00f6r\u00f6m\u00fcnkben, hogy h\u00e1t most azt\u00e1n megmutattuk a vil\u00e1gnak, mire vagyunk k\u00e9pesek, mi magyarok. A szomsz\u00e9dok k\u00f6z\u00fcl egyesek m\u00e1r biztosak voltak benne, hogy most azt\u00e1n \u201emegnyerj\u00fck\u201d a vil\u00e1gbajnoks\u00e1got is. De ez nem t\u00f6rt\u00e9nt meg, mert a k\u00f6vetkez\u0151 meccsen a fi\u00fak \u201ekikaptak\u201d ha j\u00f3l eml\u00e9kszem a portug\u00e1lokt\u00f3l (Eusebio is j\u00e1tszott m\u00e9g akkor).
\nAzt\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny \u00e9v m\u00falva bek\u00f6vetkezett az, amit\u0151l \u00e9n a lelkem m\u00e9ly\u00e9n mindig is f\u00e9ltem. Magyarorsz\u00e1g \u00e9s Rom\u00e1nia labdar\u00fag\u00f3 v\u00e1logatottjai egy csoportba ker\u00fcltek valamilyen Eur\u00f3pa bajnoki selejtez\u0151 sor\u00e1n, vagyis t\u00e9tm\u00e9rk\u0151z\u00e9st kellett egym\u00e1s ellen v\u00edvniuk. \u00c9n m\u00e1r akkor is \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen ker\u00fcltem az ilyen rendk\u00edv\u00fcli \u00e9rzelmi fesz\u00fclts\u00e9ggel j\u00e1r\u00f3 esem\u00e9nyeket, de a budapesti \u00e9s a bukaresti meccseket musz\u00e1j volt megn\u00e9znem. Meglepett, hogy nemcsak az iskolat\u00e1rsaim, meg a feln\u0151tt ismer\u0151seim (kiv\u00e9ve tal\u00e1n a sz\u00fcleimet, akiket nem nagyon \u00e9rdekelt a foci \u00e9s a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte kialakult cirkusz, amit ap\u00e1m gusztustalannak nevezett) k\u00e9sz\u00fcltek nagyon a \u201enagy meccsre\u201d, ahol majd \u201emeg kell mutatni a rom\u00e1noknak, hogy hol lakik a J\u00f3isten\u201d, hanem kisv\u00e1rosunk el\u00f6lj\u00e1r\u00f3i is. A v\u00e1rosi p\u00e1rttitk\u00e1r \u2013 Abrud\u00e1n elvt\u00e1rs \u2013 aki f\u00e9lig magyar volt, elrendelte, hogy kif\u00fcggesszenek kisv\u00e1rosunk f\u0151 utc\u00e1ja f\u00f6l\u00e9 egy hatalmas bannert (akkor m\u00e9g nem \u00edgy mondt\u00e1k), amelyre fel\u00edrt\u00e1k, hogy \u201eRom\u00e2nia \u2013 Ungaria 3 \u2013 0\u201d \/Rom\u00e1nia\u2013Magyarorsz\u00e1g 3\u20130\/. Ez term\u00e9szetesen a meccs el\u0151tt t\u00f6rt\u00e9nt. Ap\u00e1m szerint ezzel csak \u201eprovok\u00e1lni akarj\u00e1k a magyarokat ezek a szem\u00e9tl\u00e1d\u00e1k\u201d. Ebben egyet is \u00e9rtettem vele, b\u00e1r azt a sz\u00f3t, hogy provok\u00e1lni, akkor m\u00e9g nem \u00e9rtettem pontosan \u00e9s ez\u00e9rt Sz\u00e1nt\u00f3 Sanyinak \u00fagy adtam tov\u00e1bb ap\u00e1m szavait, hogy \u201em\u00e1r megint cukkolni akarnak benn\u00fcnket a rom\u00e1nok\u201d. V\u00e9g\u00fcl nem \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt, ha j\u00f3l eml\u00e9kszem, akkor a budapesti \u00e9s a bukaresti meccsek is d\u00f6ntetlennel z\u00e1rultak, ez\u00e9rt harmadik tal\u00e1lkoz\u00f3ra ker\u00fclt sor Belgr\u00e1dban, ahol \u201emi gy\u0151zt\u00fcnk\u201d 2 \u2013 1-re.
\nDe nem is ez volt a l\u00e9nyeg. Pontosabban, ahogyan ma visszagondolok minderre, nem a m\u00e9rk\u0151z\u00e9sek kimenetele hagyta bennem a maradand\u00f3bb nyomokat, hanem az, hogy ugyanazok az emberek akik egyik nap azt tan\u00edtott\u00e1k nek\u00fcnk, hogy milyen sz\u00e9p a sportbar\u00e1ts\u00e1g \u00e9s az olimpiai eszme, meg, hogy ez Pierre de Coubertin \u00f6r\u00f6ks\u00e9ge \u00e9s id\u00e9zt\u00e9k az olimpiai himnuszb\u00f3l, hogy \u201ea b\u00e9ke vagy te sport\u201d, s \u0151szintes\u00e9g\u00fckben m\u00e9g csak nem is lehetett k\u00e9telkedni, m\u00e1sik nap m\u00e1r teli torokb\u00f3l szidt\u00e1k a rom\u00e1nokat vagy a magyarokat \u00e9s iszonyatos gy\u0171l\u00f6let szabadult el bel\u0151l\u00fck mindk\u00e9t oldalon egy focimeccs \u00fcr\u00fcgy\u00e9n? \u00dagy \u00e9reztem \u2013 persze an\u00e9lk\u00fcl, hogy ezt meg tudtam volna fogalmazni \u2013 hogy a foci valamif\u00e9le nemzeti lakmuszpap\u00edr, amelyik csalhatatlanul kimutatja, hogy melyik nemzethez tartozunk \u00e9s mit gondolunk a m\u00e1sik nemzetr\u0151l, amely v\u00e9leked\u00e9st egy\u00e9bk\u00e9nt titkolni illett. Ez\u00e9rt azt\u00e1n \u00e9n ett\u0151l kezdve f\u00e9ltem a focimeccsekt\u0151l, a Fradi \u2013 \u00dajpestt\u0151l \u00e9s k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a rom\u00e1n \u2013 magyart\u00f3l. Nem akartam, hogy ler\u00e1nts\u00e1k a leplet arr\u00f3l, hogy \u00e9n nem is ut\u00e1lom kell\u0151k\u00e9ppen a D\u00f3zs\u00e1t \u00e9s a rom\u00e1nokat. F\u00e9lelmemet viszont \u00fagy \u00e9reztem, hogy titkolnom kell. Egy ilyen harcban nem mutatkozhatok gyeng\u00e9nek. Ez\u00e9rt azt\u00e1n kiab\u00e1ltam, ahogyan csak tudtam: Ki a jobb? Magyarok!, meg Ria-ria, Hun-g\u00e1-ria!<\/p>\n
*<\/p>\n
Eddig nem sokat besz\u00e9ltem a csal\u00e1domr\u00f3l, de most itt az ideje, hogy elmes\u00e9ljem apai nagyany\u00e1m t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t. \u0150 n\u00e9met volt. Egy bukovinai faluban sz\u00fcletett, amit akkoriban Eisenau-nak h\u00edvtak, most Prisaca Dorna a neve \u00e9s Suceava megy\u00e9ben van. \u00dagy gondoltam, hogy nemcsak lehet\u0151s\u00e9g, de k\u00f6teless\u00e9g is sz\u00e1momra, hogy megl\u00e1togassam a nagymam\u00e1m sz\u00fcl\u0151faluj\u00e1t. A telep\u00fcl\u00e9s azt k\u00f6vet\u0151en j\u00f6tt l\u00e9tre, hogy Bukovina 1775-ben az Osztr\u00e1k Magyar Monarchia fennhat\u00f3s\u00e1ga al\u00e1 ker\u00fclt. A Szepess\u00e9gb\u0151l (mai Szlov\u00e1kia) n\u00e9met (cipszer) telepeseket hoztak ide, akik a fafeldolgoz\u00e1sban, vas\u00f6nt\u0151d\u00e9ben (a Manz-f\u00e9le hengerm\u0171ben), illetve a vas\u00fat\u00e9p\u00edt\u00e9sn\u00e9l dolgoztak. Ez ut\u00f3bbiak k\u00f6z\u00e9 tartozott a d\u00e9dnagyap\u00e1m Mathias Lerch. Feles\u00e9ge, Rozalia Stark, t\u00edz gyermeket sz\u00fclt, akik k\u00f6z\u00fcl azonban csak heten maradtak \u00e9letben. Egyik\u00fck volt a nagymam\u00e1m, Lerch Maria Mihaline, akit azonban a di\u00f3szegi szomsz\u00e9dok csak Mici n\u00e9ninek neveztek. A nagymam\u00e1m egyik b\u00e1tyja egy Dr\u0103g\u0103\u015fani-i l\u00e1nyt vett feles\u00e9g\u00fcl. Az olty\u00e1n v\u00e1rosban j\u00f3l mehetett nekik, mert sz\u00e1llod\u00e1juk volt. A nagymam\u00e1m egy ideig minden \u00e9vben n\u00e1luk nyaralt \u00e9s, hogy ne terhelje meg nagyon a k\u00f6lts\u00e9gvet\u00e9s\u00fcket, kassz\u00e1sn\u0151k\u00e9nt dolgozott a sz\u00e1llod\u00e1hoz tartoz\u00f3 vend\u00e9gl\u0151ben. Itt ismerkedett meg nagyap\u00e1mmal, aki egy di\u00f3szegi sz\u0151l\u0151oltv\u00e1ny-keresked\u0151 volt \u00e9s \u00fczleti \u00fcgyben gyakran megfordult Dr\u0103g\u0103\u015faniban. Nagy lehetett a szerelem k\u00f6z\u00f6tt\u00fck, mert a nagymam\u00e1m annak ellen\u00e9re is kitartott mellette, hogy a csal\u00e1dja ellenezte a h\u00e1zass\u00e1got. Ebb\u0151l komoly konfliktusok voltak a csal\u00e1dban. Veszekedtek is, \u00e1m n\u00e1luk \u2013 tal\u00e1n az\u00e9rt, mert n\u00e9metek voltak \u00e9s r\u00f3luk tudni, hogy nagyon szervezettek \u2013 a veszeked\u00e9snek is megvolt a maga koreogr\u00e1fi\u00e1ja. Ha t\u00f6bb \u00e9rintett volt, akkor el\u0151bb eld\u00f6nt\u00f6tt\u00e9k, hogy kik k\u00e9pviselik a feleket, mert az zsibv\u00e1s\u00e1rhoz vezetett volna, ha mindenki belesz\u00f3lhat a vit\u00e1ba, az pedig m\u00e9lt\u00e1nytalan lett volna, ha egy ellen\u00e9ben \u00f6ten \u00e9rvelnek. Miut\u00e1n kijel\u00f6lt\u00e9k a t\u00e1rgyal\u00f3 feleket (ez a nagymam\u00e1m eset\u00e9ben \u0151 maga volt, az opponense pedig \u2013 az eg\u00e9sz csal\u00e1d k\u00e9pviselet\u00e9ben \u2013 a Gustav nev\u0171 b\u00e1tyja, mert \u0151 volt a legid\u0151sebb a csal\u00e1dban a d\u00e9dnagyany\u00e1m ut\u00e1n, aki viszont nem v\u00e1llalta, hogy a saj\u00e1t l\u00e1nya ellen\u00e9ben l\u00e9pjen fel, att\u00f3l tartott ugyanis, hogy esetleg ell\u00e1gyult volna), azut\u00e1n megegyeztek abban, hogy a vit\u00e1s k\u00e9rd\u00e9st mikor \u00e9s hol t\u00e1rgyalj\u00e1k meg (ez a nagyany\u00e1m eset\u00e9ben d\u00e9lut\u00e1n 6 \u00e9s este 10 \u00f3ra k\u00f6z\u00f6tt, Gustav b\u00e1csi sz\u00e1llod\u00e1j\u00e1ban volt), ilyenkor becsukt\u00e1k az ablakokat, hogy a szomsz\u00e9dok ne hallhass\u00e1k meg, ha net\u00e1n valaki felemeli a hangj\u00e1t, majd asztalhoz \u00fcltek \u00e9s egym\u00e1s ut\u00e1n elmondt\u00e1k \u00e9rveiket. Pontban t\u00edz \u00f3rakor levont\u00e1k a k\u00f6vetkeztet\u00e9st: megegyeztek, vagy nem. Ha igen, akkor minden rendben volt, ha nem, akkor kit\u0171zt\u00e9k a k\u00f6vetkez\u0151 t\u00e1rgyal\u00e1si fordul\u00f3 id\u0151pontj\u00e1t. A nagymam\u00e1m eset\u00e9ben ez a vita h\u00e9t napig tartott. Gustavnak k\u00e9t jelent\u0151s \u00e9rve volt. Az egyik az, hogy nagyap\u00e1m nem n\u00e9met, m\u00e1rpedig \u0151k nem akarnak vegyes h\u00e1zass\u00e1got, a m\u00e1sik az, hogy Di\u00f3szeg nagyon messze van, ha nagyany\u00e1m odaker\u00fcl, akkor megsz\u0171nnek a kapcsolatai a csal\u00e1dj\u00e1val, ritk\u00e1n l\u00e1thatj\u00e1k egym\u00e1st, tulajdonk\u00e9ppen elvesz\u00edtik \u0151t (\u00fagy j\u00e1r, mint \u00e9n Boroai\u00e1n, ha ott maradok). Nagyany\u00e1m \u00e9rve az volt, hogy \u0151 nagyon szerelmes \u00e9s m\u00e1s f\u00e9rfival nem tudja elk\u00e9pzelni az \u00e9let\u00e9t. Ha nem mehet hozz\u00e1 nagyap\u00e1mhoz, akkor eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben egyed\u00fcl marad \u00e9s boldogtalan lesz. Ezt nem akarhatja a csal\u00e1d, ha m\u00e1r annyira szeretik \u0151t \u00e9s nem akarj\u00e1k elvesz\u00edteni.
\nH\u00e9t napig tartott a vita. A hetedik nap este azzal \u00e1lltak fel az asztalt\u00f3l, hogy nem egyeztek meg \u00e9s a t\u00e1rgyal\u00e1st n\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva folytatj\u00e1k, mert Gustav b\u00e1csinak el kellett utaznia n\u00e9h\u00e1ny napra. M\u00e1snap reggel, amikor nagyany\u00e1m felkelt, Gustav b\u00e1tyja m\u00e1r nem volt otthon, viszont egy cetlit hagyott a konyhaasztalon, a k\u00f6vetkez\u0151 sz\u00f6veggel:\u201d Kedves Mici! Tov\u00e1bbra sem \u00e9rtek egyet a h\u00e1zass\u00e1goddal, de nem szeretn\u00e9m, ha \u00e9vek m\u00falva a szememre vetn\u00e9d, hogy miattam ment t\u00f6nkre az \u00e9leted. Beleegyezem, hogy f\u00e9rjhez menj ahhoz, akit szeretsz. Szeret\u0151 b\u00e1ty\u00e1d, Gustav\u201d. Ut\u00f3lag meg kell \u00e1llap\u00edtanom, hogy Gustav b\u00e1csinak mindenben igaza lett. Nagyany\u00e1m sohasem tanult meg t\u00f6k\u00e9letesen se magyarul, se rom\u00e1nul (b\u00e1r felt\u0171n\u0151en gazdag volt a magyar sz\u00f3kincse, a nyelvtani szab\u00e1lyokat csak hozz\u00e1vet\u0151legesen ismerte) a n\u00e9metet viszont elfelejtette. Kitartott nagyap\u00e1m mellett \u00e9s akkor sem ment el N\u00e9metorsz\u00e1gba, amikor \u2013 egy \u00e1llamk\u00f6zi megegyez\u00e9s \u00e9rtelm\u00e9ben \u2013 Eisenau n\u00e9met lakoss\u00e1g\u00e1t a m\u00e1sodik vil\u00e1gh\u00e1bor\u00faban \u00e1ttelep\u00edtett\u00e9k N\u00e9metorsz\u00e1gba. A rokonaival ekkor v\u00e9gleg megszakadt a kapcsolata, mind\u00f6ssze az egyik h\u00fag\u00e1val (Rellyvel) levelezett eg\u00e9szen addig, am\u00edg az eg\u00e9szs\u00e9gi \u00e1llapota megengedte. Nagyany\u00e1m teh\u00e1t feladta az identit\u00e1s\u00e1t a szerelm\u00e9\u00e9rt, \u00e9n viszont mi\u00e9rt kellene feladjam \u2013 tettem fel a k\u00e9rd\u00e9st magamnak Boroai\u00e1n. Ha legal\u00e1bb Rodica ottmaradt volna… Az irt\u00f3zat fogott el arra a gondolatra, hogy valaha is elfelejtem az anyanyelvem.
\nSz\u00f3val elmentem Eisernauba. Nagyon sz\u00e9p hegyes-v\u00f6lgyes vid\u00e9k. A ny\u00e1ri nap, a tiszta leveg\u0151 meghozta a kedvemet. Felkapaszkodtam egy domb s\u00f6v\u00e9ny\u00e9re, ahonnan csod\u00e1latos kil\u00e1t\u00e1s ny\u00edlt a falura. Tov\u00e1bb bandukoltam befel\u00e9 az erd\u0151be. A f\u00e1k egyre jobban megsz\u0171rt\u00e9k a napsugarakat. V\u00e9g\u00fcl egy tiszt\u00e1son tal\u00e1ltam magam. Ide m\u00e1r nem hallatszott fel a falu zaja. Csak a madarak csiviteltek, de azok is ritk\u00e1n. Eszembe jutott, hogy nagymam\u00e1m elmes\u00e9lte egyik nagy kalandj\u00e1t. Egy erdei tiszt\u00e1son (tal\u00e1n \u00e9pp itt) pihent \u00e9s egy nagyobb sziklat\u00f6mbre fek\u00fcdt le, ahol elaludt. Amikor fel\u00e9bredt \u00e9s kinyitotta a szem\u00e9t a testv\u00e9r\u00e9t l\u00e1tta, aki ijedt tekintettel n\u00e9zett r\u00e1, s pisszegett, majd azt suttogta neki, hogy ne mozduljon gyorsan, csak nagyon lassan h\u00faz\u00f3djon balra. Nagymam\u00e1m azt hitte, hogy tr\u00e9f\u00e1r\u00f3l van sz\u00f3 \u00e9s kacagni kezdett, mire a testv\u00e9re m\u00e9g jobban megijedt. Ekkor m\u00e1r nagymam\u00e1m is sejtette, hogy komoly lehet a helyzet \u00e9s \u00f3vatosan balra h\u00faz\u00f3dott, majd fel\u00fclt. Akkor l\u00e1tta, hogy egy vipera napozott mellette a szikl\u00e1n. Felugrott \u00e9s elszaladtak a testv\u00e9r\u00e9vel egy\u00fctt. Meg\u00faszta. Vajon vannak-e m\u00e9g viper\u00e1k errefel\u00e9?
\nEgy megfakult f\u00e9nyk\u00e9p alapj\u00e1n pr\u00f3b\u00e1ltam megtal\u00e1lni a nagymam\u00e1m sz\u00fcl\u0151h\u00e1z\u00e1t. \u00c9rdekl\u0151dtem a falusiakt\u00f3l, de nem sok sikerrel. \u0150k m\u00e1r nem ismert\u00e9k a n\u00e9meteket, azut\u00e1n k\u00f6lt\u00f6ztek ide Besszar\u00e1bi\u00e1b\u00f3l, hogy azok m\u00e1r elmentek. Egy id\u0151s tan\u00e1remberhez, Achim b\u00e1csihoz ir\u00e1ny\u00edtottak, aki r\u00e9g kutatja a helys\u00e9g t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t. Meg is tal\u00e1ltam az \u00f6regurat, aki nagyon kedves volt. Elmondta, hogy tudja melyek a \u201en\u00e9met h\u00e1zak\u201d (nem sok maradt meg k\u00f6z\u00fcl\u00fck). Nekem szerencs\u00e9m volt. Nagymam\u00e1m sz\u00fcl\u0151h\u00e1za m\u00e9g \u00e1llt, s Achim b\u00e1csi r\u00f6gt\u00f6n r\u00e1ismert. K\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e9rz\u00e9s fogott el, amikor megl\u00e1ttam a h\u00e1zat. Tal\u00e1n nem is kellene messze mennem Boroai\u00e1r\u00f3l, csak id\u00e1ig. Hiszen valamik\u00e9ppen innen indultam. N\u00e9met voltam, magyar lettem, s lehet, hogy rom\u00e1n leszek?
\n*
\nBudapestre utaztam. A k\u00f6nyvem utols\u00f3 el\u0151tti \u00e1tolvas\u00e1sakor r\u00e1j\u00f6ttem, hogy m\u00e9g hi\u00e1nyzik valami, amit a Sz\u00e9chenyi-k\u00f6nyvt\u00e1rban akartam felkutatni. Gondoltam \u00f6sszek\u00f6t\u00f6m a kellemest a hasznossal ez\u00e9rt magammal vittem Rodic\u00e1t \u00e9s Rebek\u00e1t is. Hogy a \u201el\u00e1nyok\u201d is j\u00f3l \u00e9rezz\u00e9k magukat programr\u00f3l is gondoskodtam, jegyet vettem az Operettsz\u00ednh\u00e1zba. \u00c9pp a Cs\u00e1rd\u00e1skir\u00e1lyn\u0151t adt\u00e1k, par\u00e1d\u00e9s szereposzt\u00e1sban: Peller K\u00e1roly, K\u00e9kkov\u00e1cs Mara, Oszvald Marika, Ker\u00e9nyi Mikl\u00f3s M\u00e1t\u00e9, no \u00e9s persze Dancs Annamari, aki Sepsiszentgy\u00f6rgy\u00f6n sz\u00fcletett, \u00fagyhogy valamik\u00e9ppen f\u00f6ldinknek tekintett\u00fck \u0151t. Mag\u00e1val ragad\u00f3 el\u0151ad\u00e1s volt. B\u00e1r \u00e9n az operett\u00e9rt addig nem rajongtam k\u00fcl\u00f6n\u00f6sk\u00e9ppen, ott leny\u0171g\u00f6z\u00f6tt. Tal\u00e1n nemcsak a zen\u00e9re, a kiv\u00e1l\u00f3 el\u0151ad\u00e1sra, nagyszer\u0171 \u00e9nekesekre rezon\u00e1lt akkor a lelkem. Meg\u00e9reztem a zen\u00e9ben azt, amit az\u00f3ta elvesztettem: a magyar jelleget, temperamentumot, a s\u00edrva vigad\u00e1s nagyszer\u0171s\u00e9g\u00e9t. A H\u00fazzad csak kivil\u00e1gos virradatig-n\u00e1l m\u00e1r \u00fagy \u00e9reztem, hogy nem is a f\u00f6ld\u00f6n vagyok, csak rep\u00fcl\u00f6k, ki tudja hova, vissza Szalont\u00e1ra, vagy m\u00e9g tov\u00e1bb, a di\u00f3szegi nagyap\u00e1m udvar\u00e1ra. Hossz\u00fa id\u0151 ut\u00e1n el\u0151sz\u00f6r \u00e9reztem, hogy m\u00e9giscsak ennek a nemzetnek a tagjak\u00e9nt \u00e9lhetek \u00e1t ilyen \u00e9lm\u00e9nyt. Majd leg\u00f6rd\u00fclt a f\u00fcgg\u00f6ny \u00e9s mi kifele igyekezt\u00fcnk. Rodica udvariasan hallgatott, de l\u00e1ttam rajta, hogy unta az el\u0151ad\u00e1st, Rebeka pedig egyenesen azt mondta, hogy most legal\u00e1bb h\u00e1rom Barbie bab\u00e1t kell neki vegyek, ami\u00e9rt v\u00e9gigszenvedte ezt a hallgathatatlan muzsik\u00e1t. Nem sz\u00f3ltam semmit. Viszont att\u00f3l kezdve ha csak id\u0151m engedte a legn\u00e9pszer\u0171bb videomegoszt\u00f3n magyar zen\u00e9t hallgattam. Olykor f\u00fclhallgat\u00f3val, hogy ne zavarjak m\u00e1sokat (cint\u00e1ny\u00e9ros cudar vil\u00e1g…). Volt, hogy a csal\u00e1d m\u00e1r lefek\u00fcdt, \u00e9n \u00fcltem a g\u00e9p, el\u0151tt hallgattam a magyar zen\u00e9t \u00e9s s\u00edrtam. S\u00edrtam a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9gt\u0151l, de mintha sirattam volna azt a nemzetet is, amelyik egyfel\u0151l zseni\u00e1lis alkot\u00e1sokra k\u00e9pes, m\u00e1sfel\u0151l viszont h\u00edj\u00e1val van mindenf\u00e9le racionalit\u00e1snak, toleranci\u00e1nak \u00e9s ennek a k\u00f6vetkezm\u00e9nyeit szenvedi \u00e9vsz\u00e1zadok \u00f3ta. Azt\u00e1n j\u00f3l kif\u00fajtam az orrom \u00e9s meg\u00edrtam a rom\u00e1n \u00e9s magyar romantikus k\u00f6lt\u00e9szetr\u0151l sz\u00f3l\u00f3 h\u00e1rom k\u00f6tetes tanulm\u00e1nyom utols\u00f3 oldal\u00e1t.<\/p>\n
*R\u00e9szlet Sz\u00e9kely Ervin Egy asszimil\u00e1ns feljegyz\u00e9sei c\u00edm\u00fb, megjelen\u00e9s el\u00f5tt \u00e1ll\u00f3 k\u00f6tet\u00e9b\u00f5l<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" \u00c9n fradista voltam. Hogy mi\u00e9rt, azt neh\u00e9z lenne megmondani. Tal\u00e1n a bar\u00e1tom hat\u00e1s\u00e1ra, aki jobban \u00e9rtett a focihoz (is) mint \u00e9n \u00e9s \u0151 azt mondta, hogy rendes ember a Fradival tart, mert az r\u00e9gi munk\u00e1scsapat. J\u00f3 m\u00e9g a Vasas is, de a Honv\u00e9d az m\u00e1r gyan\u00fas \u00e9s az \u00dajpesti D\u00f3zs\u00e1val csak a szekusok meg az […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-62857","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/62857","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=62857"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/62857\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=62857"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=62857"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=62857"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}