Befordult a busz a H\u0151s\u00f6k ter\u00e9n\u00e9l az Andr\u00e1ssyra, \u00e9s a reggeli napf\u00e9nyben egy pillanatra megl\u00e1ttam a Vajdahunyad v\u00e1r\u00e1t a ligetben. \u00c1lmosan \u00e9bredeztek az Andr\u00e1ssy \u00fat palot\u00e1i a kellemes ny\u00e1ri reggelen, susogtak a f\u00e1k odakinn, nem sok ember j\u00e1rt m\u00e9g az utc\u00e1kon, a Kod\u00e1ly-k\u00f6r\u00f6nd\u00f6t pedig \u00e9rdekes \u00e1rny\u00e9k-sz\u00edn kontrasztt\u00e1 festette a reggel. Az Oktogonon \u00e1tsuhanva egy pillanatra felvillant a k\u00f6r\u00fat, \u00e9s a belv\u00e1rosi k\u00e1v\u00e9h\u00e1zak teraszai elkezdtek ben\u00e9pesedni, feh\u00e9r k\u00f6t\u00e9nyes pinc\u00e9rek g\u0151z\u00f6lg\u0151 k\u00e1v\u00e9illatban szolg\u00e1lt\u00e1k fel a bri\u00f3st olykor operettsz\u00edn\u00e9szeket megsz\u00e9gyen\u00edt\u0151 piruetteket lejtve a t\u00e1lc\u00e1val a kez\u00fckben. Csicsergett minden, mikor egy pillanatra kisz\u00e1lltam a Ritz el\u0151tt. A sz\u00e1lloda mindenese \u00e9ppen a naperny\u0151t fesz\u00edtette ki a bej\u00e1rat f\u00f6l\u00e9, hogy az el\u0151kel\u0151 n\u00e9pek, amikor majd ki-besz\u00e1llnak a taxib\u00f3l, napsz\u00far\u00e1st vagy guta\u00fct\u00e9st ne kapjanak napk\u00f6zben, mert az igaz\u00e1n nem vet\u00edtene j\u00f3 f\u00e9nyt a sz\u00e1llod\u00e1ra, \u00e9s a j\u00f3 \u00f6reg Budapestre sem.
\nK\u00e9pzelj\u00fck csak el a szalagc\u00edmeket a vil\u00e1gsajt\u00f3ban, hogy \u201eA h\u00edres hotelm\u00e1gn\u00e1st Budapesten \u00fct\u00f6tte meg a guta a t\u0171z\u0151 napon, mert a Ritz-Carlton felel\u0151tlen beosztottja reggel elmulasztotta a red\u0151ny\u00f6ket kell\u0151k\u00e9ppen kifesz\u00edteni\u201d. Vagy \u201eaz \u00fcnnepelt, t\u00f6bbsz\u00f6r\u00f6sen Oscar-d\u00edjra jel\u00f6lt hollywoodi sz\u00edn\u00e9sz a magyar f\u0151v\u00e1rosban s\u00falyos napsz\u00far\u00e1st kapott a sz\u00e1llod\u00e1ja el\u0151tti parkol\u00f3ban, mire aut\u00f3ba sz\u00e1llt, ez\u00e9rt az etyeki t\u00f6bbmilli\u00f3 doll\u00e1ros forgat\u00e1st napokra fel kellett f\u00fcggeszteni\u201d Nagyon keszty\u0171s k\u00e9zzel kell b\u00e1nni a red\u0151ny\u00f6kkel ilyen sz\u00e9ls\u0151s\u00e9ges id\u0151j\u00e1r\u00e1si k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6zepette, amilyenek manaps\u00e1g a vil\u00e1gon elharap\u00f3ztak\u2026 \u00c9s a red\u0151nyt int\u00e9z\u0151 alkalmazott enne a t\u00e9nynek teljes tudat\u00e1ban \u00e9s fontoss\u00e1g\u00e1val tette is a dolg\u00e1t red\u0151ny \u00fcgyben.
\nA reggeli cs\u00facsforgalom lecsengett m\u00e1r, \u00e9s a turist\u00e1k m\u00e9g m\u00e1snaposan reggelij\u00fck f\u00f6l\u00e9 g\u00f6rnyednek valahol, ha nem \u00e9pp a k\u00e9v\u00e9h\u00e1zak terasz\u00e1n sz\u00fcrcs\u00f6lik a pressz\u00f3k\u00e1v\u00e9t az Opera k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n. A v\u00e1rbuszon csakis egy-k\u00e9t olyan elvetem\u00fclt volt, mint \u00e9n. Befordultunk a Sz\u00e9chenyi t\u00e9rre a Gresham-palota el\u0151tt, \u00e9s a L\u00e1nch\u00eddon lelass\u00edtott a busz, hogy legyen alkalmam k\u00f6sz\u00f6nteni a v\u00e1rost a kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9r\u0151l, a sz\u00edv\u00e9b\u0151l. A sz\u00edvemb\u0151l. Kifejezhetetlen boldogs\u00e1got \u00e9reztem. Azt \u00e9reztem eg\u00e9szen pontosan, hogy enn\u00e9l jobb dolog ebben a pillanatban nem is t\u00f6rt\u00e9nhetne velem, b\u00e1rhol m\u00e1sutt is lenn\u00e9k most a vil\u00e1gon. Akkor sem, ha a Hollywood Hillsr\u0151l tekinten\u00e9k le a reggeli Los Angelesre, akkor sem, ha im\u00e1dott New Yorkom napkelt\u00e9j\u00e9t b\u00e1muln\u00e1m az ablakb\u00f3l, amint sz\u00e9t ter\u00fcl Manhattan kont\u00farjain \u00e9s leny\u00falik az \u00f3ce\u00e1nig, akkor sem, ha a Hargita sz\u00e9naillatos p\u00e1r\u00e1j\u00e1t sz\u00edvn\u00e1m magamba, \u00e9s akkor sem, ha a L\u00e1ncos el\u0151tti utca gyermekkori hangulatait nyomozn\u00e1m \u00e9pp a f\u00e1kkal szeg\u00e9lyezett utc\u00e1nkban Szatm\u00e1ron. Ez a pillanat most csak Budapest\u00e9 volt, az a pillanat, amikor sehol m\u00e1shol sem lenne az ember sz\u00edvesebben. Nagyon kev\u00e9s ember van a vil\u00e1gon, aki meg\u00e9rti szerelmeimet. Olyanok, akik pontosan, vagy helyrek\u00f6zel pontosan meg\u00e9rtik valami vagy valaki ir\u00e1nti k\u00f6td\u0151s\u00e9met, s\u0151t, makacs ragaszkod\u00e1somat, legyen az szem\u00e9ly, legyen az hely, legyen az hangulat, legyen az New York, legyen az La La Land, legyen az Budapest vagy \u00e9pp a Hargita. Tal\u00e1n az \u00e9n hib\u00e1m is ez. Nem tudok kommunik\u00e1lni. Annak ellen\u00e9re, hogy eg\u00e9sz \u00e9letemet a kommunik\u00e1ci\u00f3 foglalta le, annak ellen\u00e9re, hogy a jelenlegi kommunik\u00e1ci\u00f3s \u00e9ra soha nem l\u00e1tott kommunik\u00e1ci\u00f3-szeg\u00e9ny korszak\u00e1ban m\u00e9g mindig jobban teljes\u00edtek az \u00e1tlagn\u00e1l, legbens\u0151bb \u00f6nmagamat nem tudom \u201ekik\u00f6z\u00f6lni\u201d magamb\u00f3l. \u00cdgy titkaimm\u00e1 v\u00e1lnak azok, an\u00e9lk\u00fcl, hogy titkol\u00f3zni akarn\u00e9k, \u00e9s a fel\u00fcletes vil\u00e1gban nem sok olyan akad, m\u00e9g az ember szerettei k\u00f6zt sem, aki id\u0151t sz\u00e1nna arra, hogy bez\u00e1rt ajt\u00f3kat nyitogasson a jobb meg\u00e9rt\u00e9s \u00e9rdek\u00e9ben. \u00c9szbont\u00f3 azonban sz\u00e1momra, ahogyan n\u00e9h\u00e1nyan j\u00e1tszi k\u00f6nnyeds\u00e9ggel l\u00e1tj\u00e1k \u00e1t a dolgokat. A titkokat.
\nNemr\u00e9g egy virtu\u00e1lis fot\u00f3t\u00e1rlatra kaptam megtisztel\u0151 felk\u00e9r\u00e9st, \u00e9s Cseke G\u00e1bor bar\u00e1tomat k\u00e9rt\u00e9k meg felvezetni a fot\u00f3imat. Cs\u00e9G\u00e9 teljesen bel\u00e9m l\u00e1t. Sosem tagadtam. Irodalmi mentorom pedig ismer\u0151si k\u00f6r\u00f6mb\u0151l tal\u00e1n a legkevesebb id\u0151t t\u00f6lt\u00f6tte velem szem\u00e9lyesen. Azok a szem\u00e9lyes tal\u00e1lkoz\u00e1sok is csak r\u00f6pke, \u00e9pp csak \u00f6lel\u00e9sre el\u00e9gs\u00e9ges pillanatok voltak, semmint bemutatkoz\u00e1sra. Cs\u00e9G\u00e9 engem az \u00edr\u00e1saimb\u00f3l ismer. Szerintem soha senki annyi odafigyel\u00e9ssel \u00e9s alaposs\u00e1ggal nem olvasta az \u00e1ltalam le\u00edrt ak\u00e1rmilyen sz\u00f6vegeket, mint \u0151. Ez lehet a titka. \u00c9s \u00edgy G\u00e1bor akarva-akaratlanul is \u00e1tl\u00e1t rajtam, \u00e9s ismer engem. Mert azt \u00edrta:
\n\u201eDancs Arturb\u00f3l el\u0151bb a sz\u00f6vegeit ismertem meg, valamikor a huszadik sz\u00e1zad utols\u00f3 \u00e9vtized\u00e9ben. E sz\u00f6vegekb\u0151l kider\u00fclt, hogy ember\u00fcnk nagyon szeret rep\u00fclni \u00e9s hogy sz\u00e1m\u00e1ra a vil\u00e1g bek\u00f3borl\u00e1sa minden p\u00e9nzt meg\u00e9r. S\u0151t, tal\u00e1n ann\u00e1l is t\u00f6bbet: egy eg\u00e9sz \u00e9letet.
\nMost, amikor m\u00e1r nem csak sz\u00f6vegeit, de \u00e1ltal\u00e1ban nagy felbont\u00e1sban k\u00e9sz\u00fclt k\u00e9peit, azokon t\u00fal pedig \u0151t mag\u00e1t is, az \u00fagymond \u201cr\u00e9vbe \u00e9rt embert\u201d jobban ismerem, elfogadom: Artur \u00fagy pr\u00f3b\u00e1l meg\u00e1llapodni, hogy munk\u00e1ja r\u00e9v\u00e9n nyak\u00e1ba veszi a vil\u00e1got, \u00e9s b\u00e1tran elmondhatja, minden\u00fctt k\u00f6r\u00fclmutatva, amerre j\u00e1r: ez az \u00e9n f\u00f6ldem, ez az \u00e9n bolyg\u00f3m!\u201d
\nEz a titok: otthon lenni. Mindenhol. Tam\u00e1sit rengeteget id\u00e9ztem, magam is elmondtam ugyanezt mindig. Persze, csak azoknak mondhattam, akik odafigyeltek. Hogy \u00c1bel az orsz\u00e1gban j\u00e1r-e, a rengetegben vagy \u00e9pp Amerik\u00e1ban, egy cseppet sem sz\u00e1m\u00edt, a hely nem sz\u00e1m\u00edt egy pillanatig sem. Csakis addig, am\u00edg otthununkk\u00e1 lesz, onnan tov\u00e1bb m\u00e1r be\u00e9p\u00fcl a lelk\u00fcnkbe. Ha valaki sehol sincs otthon, az \u00e9lete egy nagy menek\u00fcl\u00e9s lesz \u00f6nmaga \u00e9s a vil\u00e1g el\u0151l. \u00c9s mindig minden helyr\u0151l azt fogja hinni, \u00f6sszesz\u00f6vetkezett ellene. Pedig dehogyis. A vil\u00e1g olyan elmondhatatlanul sz\u00e9p \u00e9s bar\u00e1ts\u00e1gos. Ha az ember veszi a f\u00e1rads\u00e1got megbar\u00e1tkozni vele. Ha hajland\u00f3 fel\u00e1ldozni a k\u00e9nyelm\u00e9t, a komfortz\u00f3n\u00e1j\u00e1t, a rugalmatlans\u00e1g\u00e1t az\u00e9rt, hogy k\u00f6zelebb ker\u00fclj\u00f6n a helyhez, a vil\u00e1ghoz. Akkor \u00e9s csakis akkor lesz a vil\u00e1g h\u0171 szolg\u00e1l\u00f3ja, szeret\u0151je, bar\u00e1tja \u00e9s legf\u0151bb v\u00e9delmez\u0151je.
\nA Clark \u00c1d\u00e1m t\u00e9ren kor\u00e1nkelt belv\u00e1rosi turist\u00e1k \u0151gyelegnek a h\u00eddf\u0151 oroszl\u00e1njaival f\u00e9nyk\u00e9pezkedve, od\u00e9bb m\u00e1r csapolt s\u00f6rt is m\u00e9rnek egy teraszon. \u00c1tsuhanunk az alag\u00faton \u00e9s ott a Horv\u00e1t-kert. Bud\u00e1n\u2026 D\u00fadolok. A r\u00e9gi ny\u00e1r dalai j\u00f6nnek el\u0151, \u00e9s minden, ami valaha is Budapesthez k\u00f6t\u00f6tt. \u00c9s Honthy. Ha valaki van, akit ak\u00e1rmikor tudok Budapesttel asszoci\u00e1lni, az Honthy \u00e9s Cserh\u00e1ti. Igen, tiszt\u00e1ban vagyok a meredek ellent\u00e9ttel, \u00e9s m\u00e9gis bennem ez a kett\u0151 nagyon Budapest. Persze, ezt meg\u00e9rteni is csak jobban, m\u00e9lyen m\u00f6g\u00e9 tekintve lehet. Kommunik\u00e1ci\u00f3s probl\u00e9m\u00e1imr\u00f3l m\u00e1r a blog kezdetekor, \u00e9vekkel ezel\u0151tt tettem eml\u00edt\u00e9st, nem ism\u00e9tlem magam, ez is csak olyan, nem tudom j\u00f3l expon\u00e1lni magam ahhoz, hogy ak\u00e1r legk\u00f6zelebbi bar\u00e1taim is ne mosolyodjanak el cinikusan, ha Honthyt eml\u00edtem \u00fajfent Budapest kapcs\u00e1n.
\nA v\u00e1rba vezet\u0151 kanyarg\u00f3s utc\u00e1kon haladva \u00e9rzem, amint simogat a reggel. H\u00f6ki bar\u00e1tn\u00e9m szokta mondani, amikor egy-egy hosszabb \u00fat ut\u00e1n hazaker\u00fclve forgol\u00f3dok az \u00e1gyban s a mindennapjaimban egy ideig, hogy az\u00e9rt van, mert a lelkem nem b\u00edr k\u00f6vetni, s m\u00e9g nem \u00e9rt ut\u00f3l. A buszb\u00f3l a v\u00e1rnegyedben kil\u00e9pve azt \u00e9reztem, minden v\u00e9gre a hely\u00e9n van, ut\u00f3l\u00e9rt a lelkem.
\nMindig v\u00e1gytam r\u00e1, hogy egyszer csak \u00fagy meg\u00e9rkezzem Budapestre, bejelentkezzem egy sz\u00e1llod\u00e1ba, \u00e9s miut\u00e1n lecuccoltam, laz\u00e1n s\u00e9t\u00e1ljak ki, \u00e9s vegyem a nyakamba a v\u00e1rost, mint egy utaz\u00f3, mint ahogy ezeregy m\u00e1s helyen m\u00e1r megtettem a vil\u00e1gban \u00e9s mint egy turista, aki nagyon j\u00f3l tud mindent a helyr\u0151l, aki csal is kicsit, mert pontosan ismer minden szegletet, \u00e9s m\u00e9gis csak turista marad, engedi mag\u00e1t meglepni, engedi mag\u00e1t leny\u0171g\u00f6zni, hagyja mag\u00e1t elk\u00e1pr\u00e1ztatni.
\nAz a baj az emberekkel, hogy egy helyre, ahol m\u00e1r egyszer is j\u00e1rtak, \u00fagy mennek vissza, tud\u00e1l\u00e9kosan, hogy na, \u00e9n ezt itt m\u00e1r l\u00e1ttam, tudom, ismerem. De ha \u00fagy k\u00f6zel\u00edten\u00e9nek hozz\u00e1, mintha \u00faj lenne, ismeretlen lenne, akkor biza, az m\u00e9g nagyon sokszor elk\u00e1pr\u00e1ztatn\u00e1 \u0151ket. Ez a m\u00e1sik titkom. Levet\u00edthetem p\u00e9ld\u00e1ul New Yorkra. Hogyan lehet folyamatosan szerelmesnek lenni tizenkilenc \u00e9v ut\u00e1n is ugyanabba a helybe. Csakis \u00fagy, hogy hagyom magam elb\u0171v\u00f6lni, akarom \u00e9szrevenni a csod\u00e1kat, amiket nap mint nap felvonultat nekem. \u00c9s nem csak arra tartom, hogy egy\u00fctt \u00e9ljek vele, \u00e9s megf\u0151zze a k\u00e1v\u00e9mat minden reggel. Abban a pillanatban, amikor a szerelmeidben nem csak a mindennapjaidat akarod l\u00e1tni, azok \u00fcnnepp\u00e9 v\u00e1lnak azonnal, \u00e9s folyamatos \u00fcnnep lesz az \u00e9leted.
\nMindig is ig\u00e9nyelt egy kis er\u0151fesz\u00edt\u00e9st eljutni Budapestre. P\u00e9nz, id\u0151\u2026 Az er\u0151fesz\u00edt\u00e9s ugyanaz ma is, csak m\u00e1s szinten. P\u00e9nz, id\u0151\u2026 De a v\u00e1gy mindenekel\u0151tt. Rep\u00fcl\u0151jegyekben m\u00e9rj\u00fck most a p\u00e9nzt, hotelszob\u00e1ban, vacsor\u00e1kban\u2026 Ma m\u00e1r nem h\u00e1rom \u00f3ra az id\u0151, de h\u00fasz is ak\u00e1r az \u00e1tsz\u00e1ll\u00e1sokkal. A legfontosabb k\u00e9rd\u00e9s teh\u00e1t az volt: akarok-e a kev\u00e9s szabadid\u0151mb\u0151l k\u00e9t napot (egyet oda s egyet visszafel\u00e9) fel\u00e1ldozni az\u00e9rt, hogy \u2013 mennyi is marad? \u2013 k\u00e9t napot Budapesten lehessek hullaf\u00e1radtan?\u2026 Ha ezt a komfortz\u00f3n\u00e1t az ember \u00e1tl\u00e9pi, m\u00e1snap m\u00e1r a rep\u00fcl\u0151n is tal\u00e1lja mag\u00e1t Budapest fel\u00e9. Hogy a hullaf\u00e1radts\u00e1g hol l\u00e9pett ki a k\u00e9pb\u0151l, fogalmam sincs, mert ezen a reggelen olyan friss \u00e9s \u00e9letvid\u00e1m voltam, amilyen akkor sem lehettem volna, ha ezt az id\u0151t az \u00e1gyamban \u00e1taludva \u00e9bredek a ny\u00e1ri naps\u00fct\u00e9sben New York-i otthonomban. Kin\u00e9ztem a sz\u00e1llod\u00e1kat is, remek aj\u00e1nlatokra bukkantam\u2026A Dunaparton, a Parlamentre n\u00e9z\u0151 p\u00e9ld\u00e1ul, vagy az Astoria a kisk\u00f6r\u00faton, a Gozsdu \u00e9s a t\u00f6bbiek\u2026 D\u00fask\u00e1ltam a jobbn\u00e1l-jobb \u00f6tletekben, \u00e9s \u00e9reztem, most \u2013 negyvenhat \u00e9vesen \u2013 teljes\u00edtem magamnak ezt a v\u00e1gyamat is. Azt\u00e1n m\u00e9gsem mentem sz\u00e1llod\u00e1ba. K\u00e9t emberre sz\u0171k\u00fclt Budapest nekem abb\u00f3l a szempontb\u00f3l, hogy a sok itteni ismer\u0151s \u00e9s rokon ellen\u00e9re kikkel vagyok k\u00e9pes legink\u00e1bb meg\u00e9rttetni az \u00e9n Budapestemet. Laci bar\u00e1tommal sok \u00e9vtizedes bar\u00e1ts\u00e1gunk eml\u00e9kezetes \u00e9vei k\u00f6tnek \u00f6ssze, szatm\u00e1ri majd budapesti feledhetetlen \u00e9lm\u00e9nyek v\u00e9gtelen f\u0171z\u00e9re, m\u00edg M\u00f3nival meg a csal\u00e1di k\u00f6tel\u00e9k \u00e9s gyermekkorunk legszebb \u00e9vei, amikor kialakult k\u00f6zt\u00fcnk az a f\u00e9le testv\u00e9ri kapcsolat, ami mindm\u00e1ig \u00f6sszetart \u00e9leteink viharai ellen\u00e9re. Laci musk\u00e1tliszeg\u00e9lyes, a budai dombokat a h\u00e1tt\u00e9rben felvonultat\u00f3 p\u00e1skomligeti rezidenci\u00e1j\u00e1ra sem volt k\u00f6nny\u0171 nemet mondani a fennebb felv\u00e1zolt sz\u00e1nd\u00e9kom \u00e9rdek\u00e9ben, de amikor Moni felvetette, hogy sz\u00edvesen l\u00e1tna sok\u00e9ves lemarad\u00e1sainkat p\u00f3toland\u00f3 besz\u00e9lget\u00e9sben \u00e9s nagy hallgat\u00e1sokban is csal\u00e1di k\u00f6rben, akkor \u00fagy gondoltam, engedhetek a vil\u00e1gj\u00e1r\u00f3 turista terveimb\u0151l egy ilyen \u00fcgy \u00e9rdek\u00e9ben.
\nAmikor sok-sok \u00e9ve, m\u00e9g csitri l\u00e1nyk\u00e9nt unokatestv\u00e9rem a Hargita t\u00f6v\u00e9b\u0151l a sz\u00e1m\u00e1ra ismeretlen Budapestre tette \u00e1t rezidenci\u00e1j\u00e1t, m\u00e9lyv\u00edzbe vetette mag\u00e1t, \u00e9s tapasztalatlans\u00e1g\u00e1b\u00f3l kifoly\u00f3lag hatalmas \u00e1rat fizetett az\u00e9rt, hogy kiismerje a v\u00e1ros legrafin\u00e1ltabb bugyrait is. Sokszor elj\u00f6ttem hozz\u00e1, sok id\u0151t t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk egy\u00fctt, \u00e9s \u00e9n mindig azon voltam, hogy az \u00e9n szeretett v\u00e1rosom sz\u00e9ps\u00e9geit adjam \u00e1t neki, enyh\u00edtve mindennapi neh\u00e9zs\u00e9geit, de \u0151 m\u00e1r akkor t\u00fal sokat tudott ennek az eg\u00e9sznek a realit\u00e1sair\u00f3l. Nem, mintha az \u00e9n vil\u00e1gom kiz\u00e1r\u00f3lagos mesevil\u00e1g lenne csup\u00e1n, de a kett\u0151nk Budapestje olyan nagy m\u00e9rt\u00e9kben t\u00e1volodott el egym\u00e1st\u00f3l, hogy m\u00e1r egyik\u00fcnk sem akarta az \u00f6v\u00e9t a m\u00e1sikra k\u00e9nyszer\u00edteni. Szerett\u00fck ugyan egym\u00e1st tov\u00e1bbra is, de hagytuk tov\u00e1bbmenni a m\u00e1sikat a maga \u00fatj\u00e1n, \u00e9s a maga m\u00f3dj\u00e1n szeretni vagy gy\u0171l\u00f6lni Budapestet. Volt mindig egy k\u00f6z\u00f6s pont. Amikor kiz\u00e1rtunk mindenkit \u00e9s mindent, \u00e9s fel\u00fclt\u00fcnk a Libeg\u0151re Zugligetben, \u00e9s a kett\u0151s sz\u00e9kben csak mi voltunk, a t\u00e1j, Budapest \u2013 az im\u00e1dott s a gy\u0171l\u00f6lt \u2013 \u00e9s vagy \u00e9l\u00e9nken besz\u00e9lgett\u00fcnk vagy hallgattunk. Az a t\u00e1j, a J\u00e1nos-hegyi erd\u0151, a pad Normaf\u00e1n \u00e9s az \u00f6sv\u00e9nyek a kil\u00e1t\u00f3 fel\u00e9 \u0151rzik legf\u00e9ltettebb titkainkat. Ide soha nem hoztunk m\u00e1sokat magunkkal.
\nMiut\u00e1n a felaj\u00e1nl\u00e1s Moni r\u00e9sz\u00e9r\u0151l elhangzott, nem v\u00e1laszoltam azonnal ugyan, lepergett el\u0151ttem ez az eg\u00e9sz, sok \u00e9vtizedes t\u00f6rt\u00e9net. Minden. S az, hogy manaps\u00e1g m\u00e1r tudatosabbak vagyunk, s mint olyan k\u00e9ts\u00e9ges, hogy lesz-e m\u00e9g ilyen alkalom, s ha lesz, lesz-e elegend\u0151 m\u00e9g arra, hogy eleget legy\u00fcnk egym\u00e1ssal. \u00c9s a m\u00e1sodik pillanatban m\u00e1r le is z\u00e1rtam a sz\u00e1llod\u00e1k aj\u00e1nlatait a g\u00e9pemen, \u00e9s vissza\u00edrtam, hogy j\u00f6v\u00f6k \u2013 j\u00f6v\u00f6k vend\u00e9gs\u00e9gbe.
\nNem mondom, hogy Moni vagy Laci teljes m\u00e9rt\u00e9kben \u00e1tl\u00e1tta valaha is, amit sz\u00e1momra Budapest jelent, de minden bizonnyal a legk\u00f6zelebb \u00e1llnak hozz\u00e1, m\u00e1sr\u00e9szr\u0151l meg legal\u00e1bb b\u00e9k\u00e9n hagytak vele. Hagytak a magam kedv\u00e9re, \u00e9s vagy csatlakoztak hozz\u00e1m, vagy csak hagytak meg\u00e9lni azt, amit \u00e9ppen akartam. Tal\u00e1lkoz\u00e1sokat, reggeli vagy \u00e9pp \u00e9jszakai s\u00e9t\u00e1kat, c\u00e9ltalan k\u00f3borl\u00e1sokat, helyeket, sz\u00ednh\u00e1zat, ismer\u0151s\u00f6ket, bar\u00e1tokat, szeret\u0151ket, elmondhatatlan titkokat\u2026 ak\u00e1rmit. M\u00e9g a Dunakorz\u00f3t is. Pedig az igencsak olyasmi lehet nekik, mint nekem a Times Square.<\/p>\n