Ny\u00e1r van, ny\u00e1r, j\u00fanius. Hull\u00e1mzik a b\u00fazatenger… jut eszembe, mik\u00f6zben szemtan\u00faja voltam a hirtelen j\u00f6tt viharnak. Megtapasztaltam a kal\u00e1szok t\u00e1nc\u00e1t az es\u0151ben. A vihar v\u00e9gzetes csap\u00e1sa is lehetett volna a b\u00fazamez\u0151nek, s ha jobban belegondolok a mindennapi kenyer\u00fcnknek. „Az es\u0151 kegyelem, az \u00e9g f\u00f6ldre ereszked\u00e9se, es\u0151 n\u00e9lk\u00fcl nem lenne \u00e9let” – jut eszembe.<\/p>\n
Elvonult a vihar. Lecsendesedett a term\u00e9szet. Megnyugodott a mez\u0151, a tenger b\u00faza – a b\u00fazatenger. Mint ritka \u00e9kszer, mint \u00e1ttetsz\u0151 \u00fcveggy\u00f6ngy\u00f6k \u00fagy csillogtak a kal\u00e1szf\u00fcz\u00e9reken az es\u0151cseppek. Sajn\u00e1lom, mindig is volt, csak nem igaz\u00e1n \u00e9rdekelt, ritka sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t elker\u00fclte figyelmem. Minden cseppecsk\u00e9n Isten \u00e1ld\u00e1sa vagyon. A bojtos gy\u00f6k\u00e9rnek is k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en a b\u00faza derekasan \u00e1llta hely\u00e9t. Nem d\u00f6nt\u00f6tte le a vihar, csap\u00f3 es\u0151, nem lett s\u00e1rtenger bel\u0151le. A term\u00e9szet m\u0171ve volt-e vagy a J\u00f3isten akarata az es\u0151, most az egyszer id\u0151ben \u00e9rkezett. J\u00fanius van, j\u00fanius, sz\u00e1r\u00e1ba sz\u00f6kkent , telj\u00e9ben a kal\u00e1sz. Az egyszer\u0171 vir\u00e1gzatban duzzadnak ,\u00e9rlel\u0151dnek a szemek. Ehhez meleg , napf\u00e9ny , v\u00edz kell. Ha az Isten is \u00fagy akarja, nem lesz hi\u00e1ny asztalunkon a keny\u00e9r, kiker\u00fcl a ” mindennapi kenyer\u00fcnk”
\n– „Mi Aty\u00e1nk aki a mennyekben vagy”,… „Mindennapi kenyer\u00fcnket add meg n\u00e9k\u00fcnk ma \u00e9s bocs\u00e1sd meg v\u00e9tkeinket”… ( manaps\u00e1g szanasz\u00e9t dob\u00e1lt keny\u00e9rszeletek)- im\u00e1ra kulcsolt k\u00e9zzel hajtom p\u00e1rn\u00e1ra fejemet. \u00c9s im\u00e1dkozott a b\u00fazaszemecske is.- szerintem.
\n– \u00dcres kal\u00e1sz fennen hordja fej\u00e9t, ez nekem nagy sz\u00e9gyenem, adj Uram es\u0151t! – esdekelt az istenk\u00e9hez. \u00c9s az Isten es\u0151t adott neki. \u00c1llok, n\u00e9zem, megig\u00e9z l\u00e1tv\u00e1nya, rajta felejtem tekintetem. Elmer\u00fcl\u00f6k sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9ben.
\nBoldog gyermekkoromban m\u00e9g a kemenc\u00e9ben s\u00fclt keny\u00e9r illat\u00e1t is \u00e9rezhettem, k\u00f6rbelengte a v\u00e9n k\u00f6rtef\u00e1t, az \u00e9hes vil\u00e1got, m\u00e9g a leveg\u0151 is t\u00e1tongott a frissen s\u00fclt keny\u00e9r csiklandoz\u00f3 illat\u00e1t\u00f3l
\n– H\u00e1ny munk\u00e1sk\u00e9z sz\u00edve-lelke vagyon benne a mindennapi kenyer\u00fcnk illat\u00e1ban, \u00edz\u00e9ben? – jut eszembe.
\n– Ni-ni! Hopp! \u00dcrge lenne? – Felt\u0171nik a b\u00fazaf\u00f6ld sz\u00e9l\u00e9n. Mozdulatlanul figyelem. Azt\u00e1n m\u00e9g egy, pajkoskodnak, hogy mi s\u00fcl ki ebb\u0151l? – k\u00edv\u00e1ncsian n\u00e9zem. L\u00e9pn\u00e9k fel\u00e9j\u00fck,de csupa s\u00e1ros, vizes leszek. \u00c9szrevettek. Hipp- hopp! Elt\u0171ntek a vet\u00e9sben. Egy riadt mezei ny\u00fal szaladt ki a b\u00fazat\u00e1bla k\u00f6zep\u00e9b\u0151l. \u00c9p, eg\u00e9szs\u00e9ges ,sz\u00e9p f\u00fcz\u00e9rk\u00e9k!- gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6k tov\u00e1bb az \u00fcde kal\u00e1szokban. Festeni sem lehetne enn\u00e9l szebbet! \u00c9s a l\u00e9nyeg, nem \u00fcresek! Mintha d\u00e9zs\u00e1b\u00f3l \u00f6nt\u00f6tt\u00e9k volna , z\u00e1por ut\u00e1n az es\u0151cseppecsk\u00e9k a kal\u00e1szvir\u00e1gzaton felejtett\u00e9k magukat.
\n– \u201eEngedd, hogy az es\u0151 megcs\u00f3koljon, \/Engedd,hogy fejedre hulljon\/Foly\u00e9kony ez\u00fcst cseppjeivel!\/Engedd, hogy altat\u00f3t \u00e9nekeljen neked!”- jut eszembe. \u00c9s l\u00e1ss csod\u00e1t:
\nA b\u00fazakal\u00e1sz engedte, hogy az es\u0151 megcs\u00f3kolja, hogy foly\u00e9kony ez\u00fcst cseppjeivel a f\u00fcz\u00e9rekre hulljon, engedte, hogy ringassa, mik\u00f6zben altat\u00f3t d\u00fadolgatott neki. Mint sz\u00ednes bubor\u00e9kok , g\u00f6mb\u00f6csk\u00e9k, ott lebegtek, f\u00e9nylettek a f\u00fcz\u00e9rk\u00e9ken. …”F\u0171zz\u00fcnk gy\u00f6ngy\u00f6t sz\u00e9p f\u00fcz\u00e9rbe\/ rakjunk r\u00f3zs\u00e1t k\u00f6zepibe\/” – ink\u00e1bb pipacs, lehetne b\u00fazavir\u00e1g koszor\u00fa is. N\u00e9ztem a csod\u00e1t , h\u00e1t ez tiszt\u00e1ra olyan, mint egy gy\u00f6ngykal\u00e1sz!- v\u00e9gleges\u00edtettem magamban. R\u00e1ad\u00e1sul az el\u0151kerekedett napsug\u00e1r f\u00e9nye is r\u00e1vet\u0151d\u00f6tt, beragyogta, visszat\u00fckr\u00f6z\u0151d\u00f6tt az es\u0151cseppeken. Egy pillanatig \u00fagy t\u0171nt, mintha foly\u00e9kony ez\u00fcst\u00f6s gy\u00f6ngyf\u00fcz\u00e9rrel lenne teleaggatva a tenger b\u00faza – b\u00fazatenger, egy igazi gy\u00f6ngykal\u00e1sz.
\nSok gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9ge van a term\u00e9szetnek. Amit a vihar ut\u00e1n l\u00e1ttam a maga val\u00f3s\u00e1g\u00e1ban egyik legk\u00fcl\u00f6nlegesebb csod\u00e1ja- legal\u00e1bbis nekem. Eml\u00e9kk\u00e9peim f\u00e9ltve \u0151rz\u00f6tt kincse lett. Isten \u00e1ld\u00e1sa legyen rajta. …” Mi Aty\u00e1nk aki a mennyekben vagy”…,-j\u00f6n mag\u00e1t\u00f3l- , im\u00e1ra kulcsolom k\u00e9t kezem. …” Mindennapi kenyer\u00fcnket add meg n\u00e9k\u00fcnk ma, \u00e9s bocs\u00e1sd meg v\u00e9tkeinket!”… \u00dczenem az unok\u00e1knak, a m\u00e1nak:
\n– \u00c9rt\u00e9keld! Ne dobd el! Ne felejtsd el, hogy minden csepp morzs\u00e1ja bet\u00e9v\u0151 falatod l\u00e9szen, l\u00e9ted a fennmarad\u00e1shoz! Tegy\u00e9l meg \u00e9rte mindent! Becs\u00fcld meg a gy\u00f6ngykal\u00e1szt, a ” mindennapi kenyer\u00fcnket!”<\/p>\n
2017. j\u00fanius 26.<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Ny\u00e1r van, ny\u00e1r, j\u00fanius. Hull\u00e1mzik a b\u00fazatenger… jut eszembe, mik\u00f6zben szemtan\u00faja voltam a hirtelen j\u00f6tt viharnak. Megtapasztaltam a kal\u00e1szok t\u00e1nc\u00e1t az es\u0151ben. A vihar v\u00e9gzetes csap\u00e1sa is lehetett volna a b\u00fazamez\u0151nek, s ha jobban belegondolok a mindennapi kenyer\u00fcnknek. „Az es\u0151 kegyelem, az \u00e9g f\u00f6ldre ereszked\u00e9se, es\u0151 n\u00e9lk\u00fcl nem lenne \u00e9let” – jut eszembe.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[3],"tags":[],"class_list":["post-64906","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-jegyzet"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/64906","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=64906"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/64906\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=64906"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=64906"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=64906"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}