R\u00e9gen, amikor m\u00e9g kocsm\u00e1ba j\u00e1rtam, hallgatni j\u00e1rtam a kocsm\u00e1ba. Ha sokat ittam, leborultam a kocsmai asztalra, \u00fagy hallgattam. Leborulva. Apr\u00f3 b\u00fab\u00e1natok, s\u00e9rt\u0151d\u00e9sek, szomor\u00fas\u00e1gok vacogtak a hallgat\u00e1somban. \u00c9s revol\u00faci\u00f3! Hogyne l\u00e1zongott volna a lelkem, mert amikor v\u00e9gign\u00e9ztem a rekedten \u00e9nekl\u0151, r\u00e9szeg t\u00e1rsas\u00e1gon, nem l\u00e1ttam magam k\u00f6r\u00fcl egy \u00e1rva nemes embert. Egy okos besz\u00e9d\u0171, halkszav\u00fa, falusi tud\u00f3st szerettem volna l\u00e1tni a k\u00f6zelemben, akibe kevesebb b\u00fab\u00e1nat, s\u00e9rt\u0151d\u00e9s \u00e9s szomor\u00fas\u00e1g rekedt, mint bel\u00e9m. Mondtam is magamban, leborulva, milyen falu az \u00e9n falum, hogy a kocsm\u00e1ban megk\u00e9rdezni sem \u00e9rdemes senkit, p\u00e9ld\u00e1ul arr\u00f3l, mi\u00e9rt nem teremnek min\u00e1lunk h\u00edress\u00e9gek? Bezzeg, vannak falvak, ahol szobrok \u00e1llnak a f\u0151\u00fat mellett, k\u0151be, m\u00e1rv\u00e1nyba \u00f6ntve \u00e9s koszor\u00fazni j\u00e1rnak oda a miniszterek.<\/p>\n
<\/p>\n
Egy napon mell\u00e9m telepedett egy p\u00e9nzefogyott ember \u00e9s azt k\u00e9rdezte t\u0151lem, h\u00e1t bel\u0151led mi lesz \u00f6cs\u00e9m, mert az id\u0151 telik…K\u00e9rdem, h\u00e1t mi kellene, hogy legyen bel\u0151lem, b\u00e1ty\u00e1m? Valami h\u00edres, nemes ember, felelte a p\u00e9nzefogyott ember. M\u00e9gis, milyennek k\u00e9pzeli azt a h\u00edres, nemes embert, sz\u00f6geztem neki a k\u00e9nyelmetlen k\u00e9rd\u00e9st.<\/p>\n
Bennebb ment\u00fcnk a poharaz\u00e1sban, egyszer azt mondja a p\u00e9nzefogyott ember: olyannak k\u00e9pzelem, aki nem j\u00e1r ebbe a kocsm\u00e1ba, hanem besz\u00e9l a r\u00e1di\u00f3ban az \u00e9let\u00e9r\u0151l, akir\u0151l azt mondj\u00e1k a faluban, hogy ez a mi ember\u00fcnk milyen sz\u00e9pen besz\u00e9lt a r\u00e1di\u00f3ban az \u00e9let\u00e9r\u0151l. Olyannak k\u00e9pzelem. De te lehetn\u00e9l herceg is, ha m\u00e1r nem akarsz besz\u00e9lni a r\u00e1di\u00f3ban, mit gondolsz, hogyan lesznek a hercegek? Mondom, a hercegek k\u00f6nnyen lesznek, annak sz\u00fcletnek, s k\u00e9sz. \u00c9s nem lehet a hercegs\u00e9get valahogy kiverekedni, k\u00e9rdezte a p\u00e9nzefogyott ember. Lehet, hogy ki lehet verekedni, de \u00e9nnekem ehhez semmi kedvem nincsen, feleltem, s t\u00f6lt\u00f6ttem a poharainkba.<\/p>\n
Amikor m\u00e1r nem volt mit t\u00f6lteni, \u00edgy sz\u00f3lt, legyintve: igazad van, minek annyi herceg? F\u00f6l\u00e1llt mell\u0151lem a p\u00e9nzefogyott ember \u00e9s azt mondta a mulatoz\u00f3 t\u00e1rsas\u00e1gnak, figyeljetek ide, ma is csin\u00e1ltunk valamit. Megsp\u00f3roltunk a vil\u00e1gnak egy herceget! \u00c9s re\u00e1m mutatva meger\u0151s\u00edtette aznapi munk\u00e1nk eredm\u00e9ny\u00e9t, mondv\u00e1n: mert ebb\u0151l a leg\u00e9nyb\u0151l sem lesz herceg! Sem pedig h\u00edres, nemes ember. \u00dagyhogy szoborra n\u00e1lunk nem kell k\u00f6ltekezni.<\/p>\n