{"id":65926,"date":"2017-09-07T11:43:21","date_gmt":"2017-09-07T11:43:21","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=65926"},"modified":"2017-09-07T11:44:52","modified_gmt":"2017-09-07T11:44:52","slug":"klasszikusok-kezfogasa-selma-lagerlof","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=65926","title":{"rendered":"Klasszikusok k\u00e9zfog\u00e1sa: Selma Lagerl\u00f6f"},"content":{"rendered":"

A SZENT \u00c9JSZAKA*<\/strong><\/em><\/h2>\n

Mikor \u00f6t\u00e9ves voltam, nagy b\u00e1nat \u00e9rt. Nem is hiszem, hogy volt az\u00f3ta nagyobb b\u00e1natom.<\/p>\n

\u00dagy t\u00f6rt\u00e9nt, hogy meghalt a nagyany\u00e1m. Azel\u0151tt mindennap ott \u00fcld\u00f6g\u00e9lt a sarokdiv\u00e1nyon \u00e9s mes\u00e9lt nek\u00fcnk.<\/p>\n

\u00dagy eml\u00e9kszem, mintha nagyanya mindig csak ott \u00fclt volna \u00e9s mindig csak mes\u00e9lt volna, reggelt\u0151l estig, mi gyermekek pedig k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte \u00fclt\u00fcnk \u00e9s \u00fagy hallgattuk. De sz\u00e9p napok voltak ezek! Egy gyermeknek sem volt olyan j\u00f3 dolga, mint nek\u00fcnk.<\/p>\n

M\u00e1r nem nagyon eml\u00e9kszem, milyen is volt a nagyany\u00e1m. Arra az\u00e9rt visszaeml\u00e9kszem, hogy sz\u00e9p, h\u00f3feh\u00e9r haja volt \u00e9s mindig el\u0151re hajolva ment \u00e9s hogy t\u00f6bbnyire \u00fcld\u00f6g\u00e9lt \u00e9s harisny\u00e1t k\u00f6t\u00f6getett.<\/p>\n

Arra is eml\u00e9kszem m\u00e9g, hogy amint elmondott egy mes\u00e9t, akkor a fejemre tette a kez\u00e9t \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt:<\/p>\n

– \u00c9s ez mind-mind igaz, ak\u00e1r csak, hogy \u00e9n most t\u00e9ged l\u00e1tlak \u00e9s te l\u00e1tsz engem.<\/p>\n

Arra is eml\u00e9kszem, hogy olykor \u00e9nekelni is szokott, de ezt nem mindennap tette. Az egyik ilyen \u00e9nek a lovagr\u00f3l meg a hable\u00e1nyr\u00f3l sz\u00f3lott \u00e9s ez volt minden vers refr\u00e9nje: \u00abA tenger felett z\u00fag, z\u00fag a hideg sz\u00e9l.\u00bb<\/p>\n

Azut\u00e1n eml\u00e9kszem m\u00e9g arra a gyermekim\u00e1ds\u00e1gra, meg egy zsolt\u00e1rversre, amire \u0151 tan\u00edtott meg.<\/p>\n

A mes\u00e9kre, melyeket elmondott, csak nagyon hom\u00e1lyosan, alig hogy vissza tudok eml\u00e9kezni. Egyetlen egyre azonban olyan vil\u00e1gosan eml\u00e9kszem, hogy most is el tudn\u00e1m mes\u00e9lni. J\u00e9zus sz\u00fclet\u00e9s\u00e9r\u0151l sz\u00f3lt ez a mese.<\/p>\n

Ennyi az eg\u00e9sz, ami nagyany\u00e1mra eml\u00e9keztet, persze azon a nagy szomor\u00fas\u00e1gon k\u00edv\u00fcl; bizony erre eml\u00e9kszem a legjobban, hogy m\u00e1r nincsen k\u00f6zt\u00fcnk.<\/p>\n

Oly vil\u00e1gosan eml\u00e9kszem vissza arra a reggelre, mid\u0151n a sarokdiv\u00e1ny \u00fcresen \u00e1llott \u00e9s sehogysem tudtam meg\u00e9rteni, hogy mikor is lesz v\u00e9ge ennek a napnak. Bizony erre j\u00f3l eml\u00e9kszem \u00e9s ezt sohasem fogom elfelejteni.<\/p>\n

Arra is eml\u00e9kszem, hogy minket gyermekeket bevezettek hozz\u00e1, hogy megcs\u00f3koljuk a halott kez\u00e9t. \u00c9s mi \u00fagy f\u00e9lt\u00fcnk, de valaki azt mondta, hogy most ut\u00f3lj\u00e1ra van alkalmunk megk\u00f6sz\u00f6nni nagyany\u00e1nak azt a sok \u00f6r\u00f6m\u00f6t, amivel minket megaj\u00e1nd\u00e9kozott.<\/p>\n

\u00c9s visszaeml\u00e9kszem arra is, hogyan vitt\u00e9k ki az udvarr\u00f3l azokat a mes\u00e9ket \u00e9s dalokat, hossz\u00fa fekete kopors\u00f3ban \u00e9s hogy azok nem t\u00e9rtek soha t\u00f6bb\u00e9 vissza.<\/p>\n

\u00dagy \u00e9reztem, hogy valami kiszakadt az \u00e9letemb\u0151l. Mintha egy sz\u00e9p elvar\u00e1zsolt vil\u00e1g kapuja z\u00e1rult volna be el\u0151ttem, ahova ezel\u0151tt szabadon j\u00e1rhattam ki \u00e9s be. Most m\u00e1r nem volt senki sem, aki ki tudta volna nyitni el\u0151ttem ezt az ajt\u00f3t.<\/p>\n

Azut\u00e1n eml\u00e9kszem, hogy lassank\u00e9nt megtanultunk mi is j\u00e1tszani b\u00e1bukkal \u00e9s j\u00e1t\u00e9kokkal, mint a t\u00f6bbi gyermekek \u00e9s ekkor tal\u00e1n \u00fagy l\u00e1tszott, hogy nem is hi\u00e1nyzik t\u00f6bb\u00e9 a nagyanya vagy tal\u00e1n meg is feledkezt\u00fcnk r\u00f3la.<\/p>\n

De m\u00e9g ma, negyven \u00e9v mulva is, mikor itt \u00fcl\u00f6k \u00e9s a Krisztusr\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 legend\u00e1kat gy\u00fcjt\u00f6getem \u00f6ssze, melyeket keleten hallottam, felujul el\u0151ttem az a kis mese J\u00e9zus sz\u00fclet\u00e9s\u00e9r\u0151l, melyet a nagyany\u00e1m szokott elmes\u00e9lni. \u00c9s \u00edgy kedvem t\u00e1mad, hogy m\u00e9g egyszer elmondjam, hogy ez is bele ker\u00fclj\u00f6n a gy\u00fcjtem\u00e9nyembe.<\/p>\n

*<\/p>\n

Kar\u00e1csony napja volt, valamennyien a templomba mentek, csak nagyany\u00f3 \u00e9s \u00e9n maradtunk odahaza. Azt hiszem, az eg\u00e9sz h\u00e1zban egyed\u00fcl voltunk. Mi az\u00e9rt nem mehett\u00fcnk a t\u00f6bbiekkel, mert egyik\u00fcnk nagyon fiatal volt, a m\u00e1sikunk pedig m\u00e1r nagyon \u00f6reg. \u00c9s mi mindaketten olyan szomor\u00faak voltunk, hogy nem mehett\u00fcnk el a hajnali mis\u00e9re \u00e9s nem gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dhett\u00fcnk a sok-sok \u00e9g\u0151 gyerty\u00e1ban.<\/p>\n

Amint \u00edgy egyed\u00fcl \u00fcld\u00f6g\u00e9lt\u00fcnk, elkezdett nagyanya mes\u00e9lni.<\/p>\n

– Volt egyszer egy ember – mondta, – aki kiment a s\u00f6t\u00e9t \u00e9jszak\u00e1ba, hogy t\u00fczet k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6zz\u00f6n. H\u00e1zr\u00f3l-h\u00e1zra j\u00e1rt \u00e9s mindenhov\u00e1 bekopogtatott. – J\u00f3 emberek seg\u00edtsetek rajtam! – mondta. – A feles\u00e9gemnek gyermeke sz\u00fcletett \u00e9s t\u00fczet akarok gyujtani, hogy felmeleg\u00edtsem \u0151t meg a kisdedet.<\/p>\n

De k\u00e9s\u0151 \u00e9jszaka volt \u00e9s mindenki m\u00e9lyen aludt. Senki sem v\u00e1laszolt.<\/p>\n

Az ember teh\u00e1t csak ment, mendeg\u00e9lt. V\u00e9gre \u00e9szrevette, hogy nagy messze valami t\u0171z vil\u00e1gol. Abban az ir\u00e1nyban v\u00e1ndorolt tov\u00e1bb \u00e9s megl\u00e1tta, hogy a t\u0171z kint a szabadban lobog. Feh\u00e9r juhny\u00e1j pihent \u00e9s aludt a t\u0171z k\u00f6r\u00fcl \u00e9s egy \u00f6reg p\u00e1sztor \u00fcld\u00f6g\u00e9lt ottan \u00e9s \u0151rizte a ny\u00e1jat.<\/p>\n

Mikor az ember, aki t\u00fczet keresett, oda\u00e9rt a juhokhoz, megl\u00e1tta, hogy h\u00e1rom hatalmas komondor fekszik a p\u00e1sztor l\u00e1b\u00e1n\u00e1l. Mind a h\u00e1rom f\u00f6l\u00e9bredt, mikor arrafel\u00e9 tartott, kit\u00e1tott\u00e1k sz\u00e9les sz\u00e1jukat, mintha ugatni akarn\u00e1nak, de egy hang sem hallatszott. Az ember l\u00e1tta, hogy a sz\u0151r\u00fck f\u00f6lborzol\u00f3dott a h\u00e1tukon, l\u00e1tta, hogy \u00e9les foguk feh\u00e9ren villogott a t\u0171zf\u00e9nyben \u00e9s hogy nekirohannak. \u00c9rezte, hogy az egyik a l\u00e1ba fel\u00e9 harap, a m\u00e1sik meg a keze fel\u00e9, a harmadik pedig a torka fel\u00e9. De mintha a foguk, amikkel harapni szerettek volna, nem engedelmeskedett volna \u00e9s \u00edgy az embert semmi baj nem \u00e9rte.<\/p>\n

Most az ember tov\u00e1bb akart menni, hogy megkapja, amire sz\u00fcks\u00e9ge van. De a juhok olyan s\u0171r\u0171n fek\u00fcdtek egym\u00e1s hegyin-h\u00e1t\u00e1n, hogy nem tudott el\u0151re jutni. Ekkor egyszer\u0171en fell\u00e9pett az \u00e1llatok h\u00e1t\u00e1ra \u00e9s \u00fagy ment a t\u0171z fel\u00e9. \u00c9s egy \u00e1llat sem \u00e9bredt fel, de m\u00e9g csak meg sem mozdult.<\/p>\n

Id\u00e1ig jutott el nagyanya a mes\u00e9l\u00e9sben, an\u00e9lk\u00fcl, hogy megzavartam volna, most azonban igaz\u00e1n f\u00e9lbe kellett szak\u00edtanom. – Mi\u00e9rt nem mozdultak meg a juhok, nagyany\u00e1m? – k\u00e9rdeztem. – Azt majd meghallod nemsok\u00e1ra, – mondta nagyanya \u00e9s tov\u00e1bb folytatta a t\u00f6rt\u00e9netet.<\/p>\n

– Mikor a f\u00e9rfi m\u00e1r k\u00f6zel \u00e9rt a t\u0171zh\u00f6z, a p\u00e1sztor feltekintett. \u00d6reg, haragos ember volt, bar\u00e1ts\u00e1gtalan \u00e9s kem\u00e9ny mindenkivel szemben. Mikor megl\u00e1tta, hogy az idegen fel\u00e9je k\u00f6zeledik, felkapta hossz\u00fa hegyes botj\u00e1t, mely mindig a kez\u00e9ben volt, mikor a ny\u00e1jat \u0151rizte \u00e9s az idegen fel\u00e9 haj\u00edtotta. A bot siv\u00edtva r\u00f6p\u00fclt a v\u00e1ndor fel\u00e9, de miel\u0151tt eltal\u00e1lta volna, elkanyarodott t\u0151le \u00e9s b\u00fagva siv\u00edtott el mellette, ki a mez\u0151re.<\/p>\n

Mikor nagyanya id\u00e1ig jutott, ism\u00e9t f\u00e9lbeszak\u00edtottam. – Nagyany\u00e1m, mi\u00e9rt nem akarta a bot eltal\u00e1lni azt az embert? – Nagyanya azonban nem is t\u00f6r\u0151d\u00f6tt a k\u00e9rd\u00e9semmel, hanem tov\u00e1bb folytatta az elbesz\u00e9l\u00e9s\u00e9t.<\/p>\n

– Most odal\u00e9pett az ember a p\u00e1sztorhoz \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt hozz\u00e1: J\u00f3 ember, seg\u00edts rajtam \u00e9s adj k\u00f6lcs\u00f6n egy kis parazsat! A feles\u00e9gemnek gyermeke sz\u00fcletett \u00e9s t\u00fczet kell raknom, hogy felmeleg\u00edtsem \u0151t meg a kisdedet.<\/p>\n

A p\u00e1sztor a legsz\u00edvesebben nemet mondott volna, de azut\u00e1n a kuty\u00e1kra gondolt, melyek nem harapt\u00e1k meg az idegent, meg a juhokra, melyek nem ugrottak f\u00f6l \u00e9s v\u00e9g\u00fcl a botj\u00e1ra, mely nem akarta eltal\u00e1lni, bizony megf\u00e9lemedett \u00e9s nem merte megtagadni t\u0151le, amit k\u00e9rt.<\/p>\n

– V\u00e9gy csak, amennyi kell! – mondta az idegennek.<\/p>\n

A t\u0171z m\u00e1r \u00e9ppen kialv\u00f3ban volt. Nem volt ott m\u00e1r sem darabfa, sem gally, csak nagy halom zsar\u00e1tnok, az idegennek pedig nem volt sem t\u0171zlap\u00e1tja, sem serpeny\u0151je, amiben a parazsat elvihette volna.<\/p>\n

A p\u00e1sztor j\u00f3l l\u00e1tta ezt \u00e9s az\u00e9rt \u00fajb\u00f3l biztatta: – V\u00e9gy csak amennyi tetszik! – \u00e9s m\u00e1r el\u0151re \u00f6r\u00fclt annak, hogy az idegen \u00fagy sem fog tudni t\u00fczet vinni mag\u00e1val.<\/p>\n

Az ember azonban lehajolt \u00e9s puszta kez\u00e9vel neh\u00e1ny parazsat kapart el\u0151 a hamub\u00f3l \u00e9s azt a k\u00f6peny\u00e9be takargatta. \u00c9s a par\u00e1zs sem a kez\u00e9t nem \u00e9gette meg, mikor hozz\u00e1nyult, sem a k\u00f6peny\u00e9t, amiben \u00fagy vitte, mintha csak di\u00f3 vagy alma lett volna.<\/p>\n

Erre m\u00e1r harmadszor szak\u00edtottam f\u00e9lbe a mes\u00e9t. – Nagyany\u00f3, mi\u00e9rt nem akarta a par\u00e1zs meg\u00e9getni annak az embernek a kez\u00e9t?<\/p>\n

– Mindj\u00e1rt meghallod, – mondta nagyanya \u00e9s tov\u00e1bb folytatta a t\u00f6rt\u00e9netet.<\/p>\n

– Mid\u0151n a p\u00e1sztor, aki gonosz \u00e9s haragos ember volt, mindezt l\u00e1tta, akkor nagyon elcsod\u00e1lkozott: – Micsoda \u00e9jszaka lehet ez, hogy a kuty\u00e1k nem harapnak, a juhok nem f\u00e9lnek, a botom nem tal\u00e1l \u00e9s a t\u0171z nem \u00e9get? Visszah\u00edvta az idegent \u00e9s ezt k\u00e9rdezte t\u0151le: – Min\u0151 \u00e9jszaka ez? \u00c9s hogy van az, hogy mindenek olyan kegyesek hozz\u00e1d?<\/p>\n

Erre az idegen \u00edgy felelt: – \u00c9n nem mondhatom meg N\u00e9ked, ha magad nem l\u00e1tod! – \u00c9s azzal tov\u00e1bb sietett, hogy min\u00e9l el\u0151bb t\u00fczet rakhasson \u00e9s felmeleg\u00edtse a feles\u00e9g\u00e9t \u00e9s a kisdedet.<\/p>\n

A p\u00e1sztor azonban \u00fagy gondolta, hogy nem t\u00e9veszti el a szem el\u0151l ezt az embert, m\u00edg meg nem tudja, hogy mit is jelentsenek mindezek. F\u00f6lszedel\u0151zk\u00f6d\u00f6tt teh\u00e1t \u00e9s ut\u00e1na ment, m\u00edg el nem jutott oda, ahol az lakott.<\/p>\n

Ekkor l\u00e1tta a p\u00e1sztor, hogy az idegennek m\u00e9g csak kunyh\u00f3ja sincsen, hanem csak egy sziklabarlangban fek\u00fcdt a feles\u00e9ge \u00e9s a gyermeke \u00e9s ott semmi m\u00e1s nem volt a hideg siv\u00e1r k\u0151falakn\u00e1l.<\/p>\n

A p\u00e1sztor \u00fagy gondolta, hogy a szeg\u00e9ny \u00e1rtatlan csecsem\u0151 hal\u00e1lra f\u00e1zik a barlangban \u00e9s b\u00e1r kem\u00e9nysz\u00edv\u0171 ember volt, m\u00e9gis ell\u00e1gyult \u00e9s seg\u00edteni akart a gyermeken. Leoldozta h\u00e1t v\u00e1ll\u00e1r\u00f3l a h\u00e1tizs\u00e1kj\u00e1t \u00e9s el\u0151vett bel\u0151le egy puha, feh\u00e9r b\u00e1r\u00e1nyb\u0151rt, odaadta az idegennek \u00e9s azt mondta, hogy takarja be vele az alv\u00f3 kisdedet.<\/p>\n

De alig hogy megmutatta, hogy \u0151 is tud j\u00f3sz\u00edv\u0171 lenni, a szemei egyszerre f\u00f6lny\u00edltak \u00e9s olyant l\u00e1tott, amit eddig nem l\u00e1thatott \u00e9s olyant hallott, amit eddig nem hallhatott.<\/p>\n

L\u00e1tta, hogy ez\u00fcstsz\u00e1rny\u00fa kis angyalk\u00e1k \u00e1llanak s\u0171r\u0171n k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte \u00e9s mindegyik\u00e9nek h\u00e1rfa van a kez\u00e9ben \u00e9s mindegyik hangosan \u00e9nekelte, hogy ma sz\u00fcletett n\u00e9k\u00fcnk a Megv\u00e1lt\u00f3, aki a vil\u00e1got feloldja b\u0171neib\u0151l.<\/p>\n

Most azt\u00e1n meg\u00e9rtette, hogy mi\u00e9rt volt ma \u00e9jszaka minden olyan vid\u00e1m \u00e9s hogy mi\u00e9rt nem akart rosszat tenni senki sem.<\/p>\n

De nemcsak a p\u00e1sztor k\u00f6r\u00fcl voltak angyalok, hanem angyalokat l\u00e1tott, ahov\u00e1 csak tekintett. Ott \u00fcltek bent a barlangban, ott \u00fcltek kint a hegyen \u00e9s ott lebegtek fent az \u00e9gben. Csapatost\u00f3l j\u00f6ttek \u00e9s mentek, de mindannyiszor meg\u00e1lltak \u00e9s megn\u00e9zt\u00e9k egy pillanatra a kisdedet.<\/p>\n

Oly nagy \u00f6r\u00f6m, vigass\u00e1g, \u00e9nek \u00e9s zene volt a s\u00f6t\u00e9t \u00e9jszak\u00e1ban, amin\u0151t \u0151 eddig soha sem l\u00e1tott. \u00dagy meg\u00f6r\u00fclt, hogy felny\u00edltak szemei, t\u00e9rdre borult \u00e9s \u00fagy adott h\u00e1l\u00e1t az Istennek.<\/p>\n

Mid\u0151n id\u00e1ig jutott el nagyanya, fels\u00f3hajtott \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt: – \u00c9s amit ez a p\u00e1sztor l\u00e1tott, azt mi is megl\u00e1thatjuk, mert az angyalok minden kar\u00e1csony \u00e9jjel fent lebegnek az \u00e9gben, csak \u00e9szre kell venn\u00fcnk \u0151ket.<\/p>\n

Majd kez\u00e9t a fejemre t\u00e9ve, \u00edgy sz\u00f3lt nagyany\u00e1m: – Eml\u00e9kezz erre vissza, mert ez igaz, mint ahogy \u00e9n l\u00e1tlak t\u00e9ged \u00e9s te l\u00e1tsz engem. \u00c9s nem a gyerty\u00e1kt\u00f3l, nem a l\u00e1mp\u00e1kt\u00f3l f\u00fcgg, nem a holdvil\u00e1gt\u00f3l, avagy a napf\u00e9nyt\u0151l f\u00fcgg, hanem az a legfontosabb, hogy olyan szem\u00fcnk legyen, amely megl\u00e1tja az \u00dar dics\u0151s\u00e9g\u00e9t!<\/p>\n

* A Nobel-d\u00edjas sv\u00e9d \u00edr\u00f3n\u0151 Krisztus-legend\u00e1k c\u00edm\u0171 k\u00f6tet\u00e9b\u0151l. Franklin-MEK \/ Leffler B\u00e9la ford\u00edt\u00e1sa<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A SZENT \u00c9JSZAKA* Mikor \u00f6t\u00e9ves voltam, nagy b\u00e1nat \u00e9rt. Nem is hiszem, hogy volt az\u00f3ta nagyobb b\u00e1natom. \u00dagy t\u00f6rt\u00e9nt, hogy meghalt a nagyany\u00e1m. Azel\u0151tt mindennap ott \u00fcld\u00f6g\u00e9lt a sarokdiv\u00e1nyon \u00e9s mes\u00e9lt nek\u00fcnk. \u00dagy eml\u00e9kszem, mintha nagyanya mindig csak ott \u00fclt volna \u00e9s mindig csak mes\u00e9lt volna, reggelt\u0151l estig, mi gyermekek pedig k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte \u00fclt\u00fcnk \u00e9s \u00fagy […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[23],"tags":[],"class_list":["post-65926","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-rovidproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/65926","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=65926"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/65926\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=65926"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=65926"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=65926"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}