Tegnap egy k\u00f6nyvet tal\u00e1ltam az otthoni nagy \u00f6sszevisszas\u00e1gban, lapozgatom, s h\u00e1t kider\u00fcl, hogy ez volt az \u00e9n sz\u00e1zhatodik szerzett, vagy v\u00e1s\u00e1rolt k\u00f6nyvem. C\u00edme: Le verre d’eau.
\nA francia Scribe \u00edrta, s \u00e9n leford\u00edtottam franci\u00e1b\u00f3l magyarra 1952-ben, tal\u00e1n az\u00e9rt, mert megtetszett a c\u00edme, Egy poh\u00e1r v\u00edz. J\u00f3l eml\u00e9kszem a leford\u00edtott lapokra, a f\u00fczetre, ami ott volt az iskolai fi\u00f3komban egy \u00e9v m\u00falva is, \u00f6r\u00f6k\u00f6sen jav\u00edtgattam valamit rajta.
\nEgy napon, 1953 m\u00e1rcius 5-\u00e9n, ezt a f\u00fczetet f\u00e9lre kellett tennem, mert bej\u00f6tt az oszt\u00e1lyba az igazgat\u00f3, s mondta, hogy Szt\u00e1lin meghalt, ma tan\u00edt\u00e1s nem lesz, csak gy\u00e1sz \u00e9s aggodalom. Ha pedig s\u00edrni akar valaki, h\u00e1t s\u00edrhat b\u00e1tran, de kint, a folyos\u00f3n, ahol az a kis Szt\u00e1lin-szobor is van, a gy\u00e1sz \u00e9s aggodalom marad az oszt\u00e1lyban, legyetek cs\u00f6ndben, majd megl\u00e1tjuk, mit hoz az id\u0151\u2026
\nMaradtam h\u00e1t az oszt\u00e1lyteremben, s a t\u00f6rt\u00e9nelmet tanulm\u00e1nyoztam. A t\u00f6rt\u00e9nelemb\u0151l pedig ezt vettem ki: „K\u00fclpolitik\u00e1j\u00e1t tekintve Szt\u00e1lin a Szovjetuni\u00f3 nemzetk\u00f6zi elismerts\u00e9g\u00e9t tartotta legfontosabbnak, a val\u00f3s\u00e1gban azonban t\u00f6bb nagyhatalommal (p\u00e9ld\u00e1ul Nagy-Britannia) megromlott a kapcsolata. (A j\u00f3 benyom\u00e1sok miatt nevezt\u00e9k ki m\u00e9g 1918-ban k\u00fcl\u00fcgyi n\u00e9pbiztosnak a Romanovok rokon\u00e1t, Georg\u00edj Csicserint, aki a forradalom el\u0151tt is a k\u00fcl\u00fcgyben dolgozott.”
\nEgyszer, amikor Szab\u00f3 Gyula \u00e9pp a Gondos atyafis\u00e1g-c\u00edm\u0171 reg\u00e9ny\u00e9t \u00edrta Rugonfalv\u00e1n elh\u00faz\u00f3dva, megk\u00e9rdeztem t\u0151le, te, Gyula, te is a rokonokkal, az atyafis\u00e1ggal hadakozol? Tudod te azt, hogy a nagy orosz forradalom ut\u00e1n Szt\u00e1lin egy c\u00e1ri , k\u00fcl\u00fcgyi embert nevezett ki n\u00e9pbiztosnak? Azt felelte, nem tudott err\u0151l, de olvasta M\u00f3ricz Zsigmond Rokonok- c\u00edm\u0171 k\u00f6nyv\u00e9t, s a vil\u00e1girodalom is tele van rokoni kapcsolatokkal, nem is besz\u00e9lve az antikvit\u00e1s \u00edr\u00f3ir\u00f3l \u00e9s politik\u00e1j\u00e1r\u00f3l. Ez \u00edgy volt mind\u00e9g \u00e9s \u00edgy lesz ezut\u00e1n is: a hatalmon l\u00e9v\u0151k egy poh\u00e1r v\u00edzben megfojtan\u00e1k legk\u00f6zelebbi rokonaikat, ha \u00fagy ad\u00f3dik.
\nMindez most arr\u00f3l jutott eszembe, hogy azt az Egy poh\u00e1r v\u00edzet Szt\u00e1lin hal\u00e1la verte ki a kezemb\u0151l, el\u0151 sem vettem tegnapig, akkor is csak v\u00e9letlen\u00fcl. K\u00e1r. Nem az\u00e9rt k\u00e1r, mert nekem nem voltak soha Romanovjaim, hanem az\u00e9rt, mert fogyt\u00e1n az \u00e9letem, s nem sz\u00e1ntam id\u0151t olyan fens\u00e9ges dolgokra, amelyek vid\u00e1ms\u00e1ggal t\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k volna fel az \u00e9letem.<\/p>\n