{"id":65998,"date":"2017-09-09T05:00:04","date_gmt":"2017-09-09T05:00:04","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=65998"},"modified":"2017-09-08T15:14:51","modified_gmt":"2017-09-08T15:14:51","slug":"lorinczi-laszlo-csak-a-szerelem-sujtson-11","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=65998","title":{"rendered":"L\u0151rinczi L\u00e1szl\u00f3: \u201cCsak a szerelem s\u00fajtson\u2026\u201d (11)"},"content":{"rendered":"

Negyven<\/strong><\/p>\n

A napja azzal kezd\u0151d\u00f6tt, hogy esz\u00e9be jutott a k\u00e9t fi\u00fa. Eszter szedett-e fogamz\u00e1sg\u00e1tl\u00f3t? A terhess\u00e9ge baleset volt-e? Vagy \u00e9ppen nem tudott hozz\u00e1jutni semmihez? Hossz\u00fa ideig egy szovjet gy\u00e1rtm\u00e1ny\u00fa pasztilla uralkodott a feketepiacon, erre j\u00f3l eml\u00e9kezett. Most m\u00e1r nem \u00e9rdekes… De a k\u00e9t fi\u00fa nem fogja egyszer meglesni az utcasarkon, hogy j\u00f3l helybenhagyja az anyjuk bar\u00e1tj\u00e1t?… Nem err\u0151l van sz\u00f3! Arr\u00f3l van sz\u00f3, hogy Eszter el tudna-e szakadni t\u0151l\u00fck? Tulajdonk\u00e9ppen nem eml\u00e9kezett Eszterre, mint any\u00e1ra. De m\u00e1r Olg\u00e1ra sem! \u00c9s ezek m\u00e1r nagyok, dolgozni fognak, ha a katonas\u00e1g ut\u00e1n sem jutnak be az egyetemre. R\u00f6videsen megn\u0151s\u00fclnek… R\u00f3berten er\u0151t vett az izgatotts\u00e1g. Nem b\u00edrta tov\u00e1bb, s mihelyt az irod\u00e1ban n\u00e9mileg lecsendesedett a helyzet, felh\u00edvta Esztert (makogva k\u00e9rte a telefonhoz). – Olga k\u00e9rdi, hogy nem tudn\u00e1l-e m\u00e9g egy kis alm\u00e1t… – kezdte term\u00e9szetellenes hangon, de k\u00e9ptelen volt tov\u00e1bb besz\u00e9lni. Eszter hallgatott. – V\u00e1rj csak… – sz\u00f3lalt meg j\u00f3 k\u00e9s\u0151re, eg\u00e9szen nyugodtan („\u00fagy l\u00e1tszik, m\u00e1r senki sincs a k\u00f6zel\u00e9ben”). – Holnap d\u00e9lel\u0151tt v\u00e1s\u00e1rolnom kell any\u00f3somnak… papucsot – monda nyomat\u00e9kosan. – Tizenegy fel\u00e9… – Szervusz. – Akkor a viszl\u00e1t! – ki\u00e1ltotta R\u00f3bert, \u00e9s ijedten k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett, hogy ki hallja. Senki. Ett\u0151l meglep\u0151d\u00f6tt. („Mi\u00e9rt mentek ki mind?”) Nem volt kellemes a felt\u00e9telezett sz\u00e1nd\u00e9koss\u00e1gra gondolni, de azut\u00e1n elfelejtette a dolgot.
\nNegyvenegy<\/strong><\/p>\n

Ez az \u00e1ldott munkasz\u00fcnetes szombat! T\u00f6rv\u00e9ny szerint csak minden m\u00e1sodik szombatjuk lett volna szabad, de ahogy a viccben Kohn \u00fcgyesen elrendezte Jehov\u00e1val, hogy k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte mindig kedd legyen, amikor p\u00e9nzr\u0151l van sz\u00f3, \u0151k is addig cser\u00e9lgett\u00e9k a szombatokat, am\u00edg „szabadokk\u00e1 nem nyilv\u00e1n\u00edtott\u00e1k \u00f6nmagukat”. (Ezt neh\u00e9z meg\u00e9rteni, de \u00edgy volt). R\u00f3bert kor\u00e1n felkelt \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n begy\u00fajtotta a gyeng\u00e9n folydog\u00e1l\u00f3 g\u00e1zt, hogy hajmos\u00e1sra is jusson a forr\u00f3 v\u00edzb\u0151l. Amikor Olga nem l\u00e1tta, kicser\u00e9lte az ing\u00e9t, majd borotv\u00e1lkozni kezdett. – Hov\u00e1 m\u00e9sz? – k\u00e9rdezte Olga, aki viseltes pongyol\u00e1ban (R\u00f3bert ut\u00e1lta ezt a ruhadarabj\u00e1t), \u00e1s\u00edtozva tett-vett. – Be akarok n\u00e9zni a katal\u00f3gusterembe… – mondta R\u00f3bert, \u00e9s \u00fagy forgatta a szem\u00e9t a t\u00fck\u00f6r el\u0151tt, mintha nem l\u00e1tna j\u00f3l. – De ne \u00fclj sok\u00e1ig… – Olga hangja el\u00e9gedetten csengett. H\u00e1t hogyne! R\u00f3bert v\u00e9gre dolgozni kezd! K\u00e9t h\u00f3napja semmit sem csin\u00e1lt! – Vagy k\u00e9t \u00f3r\u00e1t… – felelte vontatottan R\u00f3bert. Amikor \u00f6lt\u00f6zk\u00f6dni kezdett, Olga megjegyezte: – J\u00f3l kik\u00f6lnizted magadat… – Ez nem k\u00f6lni, hanem aftersave! Te szerezted! – mondta d\u00fch\u00f6sen R\u00f3bert. – Akkor el\u00e9g r\u00e9g nem haszn\u00e1ltad – fejezte be Olga, \u00e9s megpaskolta az arc\u00e1t.<\/p>\n

R\u00f3bert a piac fel\u00e9 ker\u00fclt, \u00e9s vett h\u00e1rom sz\u00e1l szegf\u0171t (illetve csak bimb\u00f3t, mert m\u00e1s nem volt), \u00e9s k\u00e9rte az \u0151sz haj\u00fa maszekot, aki \u00e1rulta \u0151ket, hogy adjon egy \u00edv pap\u00edrt is. A f\u00e9rfi kelletlen\u00fcl beny\u00falt az asztal al\u00e1, \u00e9s el\u0151h\u00fazott egy \u00edv lyukacsos sz\u00e9l\u0171, haszn\u00e1lt sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9p-pap\u00edrost. („H\u00e1t ezt meg ki \u00e1rulja ki?”). R\u00f3bert sietve tov\u00e1bb ment, \u00e9s h\u00e1romnegyed tizenegykor m\u00e1r ott volt a cip\u0151sbolt el\u0151tt. Ben\u00e9zett. Eszter a polcok k\u00f6z\u00f6tt j\u00e1rk\u00e1lt. Csodasz\u00e9p volt a haja, a derek\u00e1n piros \u00f6v fesz\u00fclt. Kez\u00e9ben most tarka cekkert tartott. – Szia! – mondta, \u00e9s ragyogott a szeme. R\u00f3bert k\u00f6r\u00fcl piros l\u00e1ngokban \u00e1llott az \u00fczlet. Eszter a kez\u00e9t ny\u00fajtotta. R\u00f3bert megfogta, sebten k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett (h\u00e1nyszor fogja ezt m\u00e9g megtenni?), \u00e9s h\u00e1rom cs\u00f3kot lehelt r\u00e1. Azut\u00e1n mag\u00e1hoz vonta Esztert, \u00e9s a f\u00fcl\u00e9be s\u00fagta: – Szeretlek! – Eszter elh\u00fazta a kez\u00e9t, de boldogan mosolygott. – J\u00f3, hogy nem a papucsok el\u0151tt mondtad el\u0151sz\u00f6r – \u00e9s felnevetett. – Kinek sz\u00e1ntad? – mutatott r\u00e1 a vir\u00e1gra. – Tedd az any\u00f3sod papucsa mell\u00e9 – mondta R\u00f3bert, \u00e9s gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dve n\u00e9zte Esztert. Ez egy pillanatig n\u00e9m\u00e1n \u00e1llta a tekintet\u00e9t, majd megsz\u00f3lalt: – Meg kell szoknom, hogy \u00fajra randev\u00fazni j\u00e1rok… Csudaj\u00f3! – \u00e9s R\u00f3bert ism\u00e9t majdnem meg\u0151r\u00fclt a szem\u00e9t\u0151l. – Olg\u00e1nak mit mondt\u00e1l? – folytatta Eszter. – Hogy dolgozni megyek. – Akkor menj, m\u00e1ra el\u00e9g volt a hazugs\u00e1gb\u00f3l. – Eszter ezt \u00fagy mondta, mint egy tan\u00edt\u00f3 n\u00e9ni. – Menj! Nekem m\u00e9g dolgom van! – \u00e9s elfordult. De hirtelen m\u00e9g egyszer visszan\u00e9zett R\u00f3bertre. („Istenem, nem lehet eligazodni ezen a n\u0151n!”). Eszter nagyon kecsesen tov\u00e1bb ment. R\u00f3bertnek m\u00e9g volt ideje a Lev\u00e9lt\u00e1rra is. J\u00f3kedv\u0171en \u00e9rt haza.<\/p>\n

\n

Negyvenkett\u0151<\/strong><\/p>\n

Erotikus \u00e9rzelmek k\u00f6zepette hallgatta egy darabig a vas\u00e1rnapi koncertet, de nem b\u00edrta sok\u00e1ig, \u00e9s elz\u00e1rta a t\u00e9v\u00e9t. Olga addigra m\u00e1r elment a piacra. R\u00f3bert d\u00fch\u00f6s is volt mag\u00e1ra, mert a lev\u00e9lt\u00e1ri l\u00e1togat\u00e1s\u00e1t\u00f3l fel\u00e9bredt benne a munkakedv. („M\u00e9giscsak kellene valamit csin\u00e1lnom!”). De d\u00fch\u00f6s volt Eszterre is, ami\u00e9rt annyit teket\u00f3ri\u00e1zik. \u00d6nk\u00e9ntelen\u00fcl felh\u00edvta a lak\u00e1s\u00e1t. A sz\u00edve elszorult, amikor meghallotta Eszter hangj\u00e1t. – Kund Abig\u00e9l! – ki\u00e1ltotta a kagyl\u00f3ba, de nem t\u00fal hangosan, \u00e9s v\u00e1rt – Gre\u015feal\u0103… – Da, da, gre\u015feal\u0103… (T\u00e9ved\u00e9s… Igen, igen, t\u00e9ved\u00e9s), mondta nevetve Eszter, \u00e9s letette a kagyl\u00f3t. Eltartott n\u00e9h\u00e1ny percig, am\u00edg R\u00f3bert meg\u00e9rtette, hogy Eszter neki \u00fczent.<\/p>\n

D\u00e9lut\u00e1n j\u00e9ghokimeccset n\u00e9zett, de szerette volna ezt is az Eszter t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban \u00e9lvezni, elmenni vele a Sportcsarnokba, tapsolni, \u00e9s k\u00f6zben \u00e9rezni maga mellett a combj\u00e1t.<\/p>\n

\n

Negyvenh\u00e1rom<\/strong><\/p>\n

A kocsija m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta fel volt t\u00f6ltve, de nem akart j\u00e1rni vele a nagy latyakban. Reggel kis\u00fct\u00f6tt a nap. \u00c9ppen \u00f6lt\u00f6zk\u00f6dtek. Olga megjegyezte, hogy ha felsz\u00e1rad az \u00fat, szombaton kimehetn\u00e9nek Juci\u00e9khoz. Rendben. R\u00f3bert tudta, hogy az Eszter\u00e9k kocsija m\u00e9g jav\u00edt\u00f3ban van. Felaj\u00e1nlhatn\u00e1 neki, hogy elviszi… hov\u00e1? Kiz\u00e1rt dolog, Eszter hallani sem akarna r\u00f3la. (A v\u00e1rosban h\u00edresek voltak a „kocsira j\u00e1r\u00f3” n\u0151k). M\u00e1r az ajt\u00f3t z\u00e1rt\u00e1k, amikor oda \u00e1ll\u00edtott egy kecseti gazdaember; Juci\u00e9k k\u00fcldt\u00e9k egy j\u00f3 zs\u00e1knyi alm\u00e1val. Olga visszament vele a lak\u00e1sba. „No, az alma is elesett”, gondolta elkeseredetten R\u00f3bert.<\/p>\n

\n

Negyvenn\u00e9gy<\/strong><\/p>\n

Nyomott nap, de kit\u0171n\u0151 eb\u00e9d. („Ez sem \u00e1rt n\u00e9ha”).<\/p>\n

Olga \u00fajs\u00e1golta, hogy besz\u00e9lt Eszterrel az utc\u00e1n. Megs\u00fagta neki, hogy J\u00f3zsefnek el kellett utaznia a nagyb\u00e1tyj\u00e1hoz, „parancsra”. „Fantasztikusan hidegv\u00e9r\u0171ek ezek az asszonyok!”, gondolta R\u00f3bert. – Ki tudja, mif\u00e9le nyilatkozatot kell al\u00e1iratnia… – jegyezte meg. Tov\u00e1bb ettek. K\u00e9s\u0151bb Olga folytatta a besz\u00e1mol\u00f3j\u00e1t: a fi\u00fak h\u00e1romhetes tanulm\u00e1nyi szabads\u00e1got kaptak, ma d\u00e9lut\u00e1n j\u00f6nnek haza, \u00e9s vacsor\u00e1ra magukkal hozz\u00e1k a f\u0151hadnagyukat; Eszter k\u00e9t csirk\u00e9t szerzett egy k\u0151h\u00e1ti asszonyt\u00f3l. „Egye meg a fene az eg\u00e9sz \u00e9letet!”, k\u00e1romkodott mag\u00e1ban R\u00f3bert. „Az \u00e9telt biztosan a fi\u00fakkal fogja k\u00fcld\u00f6zgetni az any\u00f3s\u00e1nak”.<\/p>\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n

El\u0151zm\u00e9nyek: 1. r\u00e9sz<\/a><\/strong> 2. r\u00e9sz<\/a> 3. r\u00e9sz<\/a>, 4. r\u00e9sz<\/a>, 5. r\u00e9sz<\/a>, 6. r\u00e9sz,<\/a> 7. r\u00e9sz<\/a>, 8. r\u00e9sz<\/a><\/strong>, 9. r\u00e9sz<\/strong><\/a>, 10. r\u00e9sz<\/strong><\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Negyven A napja azzal kezd\u0151d\u00f6tt, hogy esz\u00e9be jutott a k\u00e9t fi\u00fa. Eszter szedett-e fogamz\u00e1sg\u00e1tl\u00f3t? A terhess\u00e9ge baleset volt-e? Vagy \u00e9ppen nem tudott hozz\u00e1jutni semmihez? Hossz\u00fa ideig egy szovjet gy\u00e1rtm\u00e1ny\u00fa pasztilla uralkodott a feketepiacon, erre j\u00f3l eml\u00e9kezett. Most m\u00e1r nem \u00e9rdekes… De a k\u00e9t fi\u00fa nem fogja egyszer meglesni az utcasarkon, hogy j\u00f3l helybenhagyja az anyjuk […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-65998","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/65998","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=65998"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/65998\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=65998"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=65998"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=65998"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}