\u00d3vatosan k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett. Hi\u00e1ba, meg kell k\u00eds\u00e9relni. Ervin h\u00e1rom napja influenz\u00e1s \u00e9s ki tudja, mikor vet\u0151dik \u00fajra ide semleges haj\u00f3. Vigy\u00e1zat… Egy teheraut\u00f3 k\u00f6zeledik, de nyomban elhalad mellette. Az egyik rakt\u00e1rh\u00e1z csukott kapuja el\u0151tt, h\u00e1t\u00e1t a falnak vetve b\u00f3biskol egy csupaszk\u00e9p\u0171, orosz leg\u00e9ny. K\u00e9t id\u0151sebb jap\u00e1n civil befordul a sarki teah\u00e1zba. Katon\u00e1nak, tenger\u00e9sznek, nyoma sincs. Hosszan besz\u00edvja a leveg\u0151t, hogy sz\u00edvdobog\u00e1sa kiss\u00e9 lecsillapodj\u00e9k \u00e9s gyors lend\u00fclettel v\u00e9gigsiet a hidon, melynek v\u00e9g\u00e9ben, a haj\u00f3n egy matr\u00f3z nekit\u00e1maszkodva a korl\u00e1tnak, lomh\u00e1n sz\u00edvja a pip\u00e1j\u00e1t.
\nK\u00e9t kez\u00e9t \u00f6sszekulcsolta.
\n– Vigyen haza… – mondta k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gve angolul. – Hova megy a haj\u00f3 \u00e9s mikor?
\nA matr\u00f3z k\u00e9rd\u0151leg h\u00fazta fel szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t.
\n– He? – b\u00f6k\u00f6tt fel a fej\u00e9vel.
\nMegism\u00e9telte a k\u00e9r\u00e9st, n\u00e9met\u00fcl. \u00c9rezte, a szeme, az arckifejez\u00e9se egy agyonhajszolt \u00f6k\u00f6r\u00e9. A mell\u00e9t majd sz\u00e9jjelvetette az eped\u00e9s: haza, haza, Ervinnel, vagy n\u00e9lk\u00fcle, de haza. A matr\u00f3z egy r\u00e9zp\u00e9nzt h\u00fazott ki a zseb\u00e9b\u0151l \u00e9s fel\u00e9je tartotta.
\n– Nem! – k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt. – Haza! – \u00c9s ujj\u00e1val a haj\u00f3ra mutatott. – Nem tudok d\u00e1nul.
\nA matr\u00f3z arca kivil\u00e1gosodott, b\u00f3lintott \u00e9s sebesen hadarni kezdett valamit.
\n– Don’t you speak English? – v\u00e1gott a szav\u00e1ba, mire a matr\u00f3z vagy h\u00e1romf\u00e9le nyelven k\u00e9rdezett t\u0151le valamit. Nem \u00e9rtette. A matr\u00f3z kr\u00e9t\u00e1t h\u00fazott ki a zseb\u00e9b\u0151l \u00e9s r\u00e1\u00edrta a h\u00edd karf\u00e1j\u00e1ra:
\n– What language are you speaking!
\nHogy \u0151 milyen nyelven besz\u00e9l?
\n– English – felelte \u00e1multan.
\nA matr\u00f3z sz\u00e9les, sz\u0151ke, nagy darab fi\u00fa, kivette a pip\u00e1t a sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l \u00e9s teli torokkal, k\u00e9t kez\u00e9t csip\u0151re t\u00e9ve, r\u00f6h\u00f6gni kezdett. Nem n\u00e9zve se jobbra, se balra, j\u00f3\u00edz\u0171en, ahogyan csak egy semleges tud nevetni. Oly harsog\u00f3, vid\u00e1m nyer\u00edt\u00e9sekkel, hogy G\u00e9za aggodalmas, hossz\u00fa pillant\u00e1sokat vetett a partra. Persze, \u0151 a t\u00e1borban tanult angolul a Z\u00e1dor J\u00f3sk\u00e1t\u00f3l, ez pedig d\u00e1n kiejt\u00e9ssel besz\u00e9l. Ez volt a szerencs\u00e9je. A matr\u00f3z szemmel l\u00e1that\u00f3 gy\u00f6ny\u00f6rrel \u00e9lvezte, hogy \u0151 azt hiszi mag\u00e1r\u00f3l, tud angolul. M\u00e1r visszanyomta a pip\u00e1j\u00e1t foga k\u00f6z\u00e9, de m\u00e9g mind\u00edg sz\u00e9lesen mosolygott \u00e9s k\u00e9k szem\u00e9ben \u00e1rtatlan, virgonc der\u0171 ragyogott. – English, English, – ism\u00e9telte, el volt ragadtatva az esett\u0151l. G\u00e9za h\u00e1t\u00e1n v\u00e9gigsistergett a t\u00fcrelmetlens\u00e9g. Az \u00e9g szerelm\u00e9re, akarta ki\u00e1ltani, majd a haj\u00f3n, majd utaz\u00e1s k\u00f6zben nevess\u00fcnk. – English? – k\u00e9rdezte t\u0151le a matr\u00f3z, fej\u00e9t f\u00e9lrebillentve \u00e9s hamisk\u00e1san r\u00e1hunyor\u00edtva. – English!! – adta meg \u00f6nmaga, hat\u00e1rozottan a v\u00e1laszt. Ujra kivette a pip\u00e1t a sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l \u00e9s megint \u00e9grenget\u0151 hahot\u00e1ba fogott. A fi\u00fa ernyedten, lesujtva \u00e1llt, az j\u00e1rt a fej\u00e9ben, mit felel a jap\u00e1n parancsnoknak, ha k\u00e9rd\u0151re vonj\u00e1k. \u00c1m felelhet b\u00e1rmit, sz\u00f6k\u00e9si k\u00eds\u00e9rletnek min\u0151s\u00edtik, hogy r\u00e1l\u00e9pett egy d\u00e1n haj\u00f3ra \u00e9s egyhavi szigor\u00edtott z\u00e1rk\u00e1ra \u00edt\u00e9lik. A matr\u00f3z, egyre mosolyogva, megveregette a v\u00e1ll\u00e1t \u00e9s a m\u00f6g\u00f6tt\u00fck lev\u0151 alacsony vasajt\u00f3ra mutatott. Megmagyar\u00e1zta neki, hogy ma este indul a haj\u00f3 Kopenh\u00e1g\u00e1ba \u00e9s ha bes\u00f6t\u00e9tedik, ugorjon be ezen az ajt\u00f3n.
\n– Ugrani, – magyar\u00e1zta sz\u00f3tagolva \u00e9s mutatta a kez\u00e9vel, l\u00e1b\u00e1val. – Nem l\u00e9pni, ugrani! – Ekkor l\u00e9ptek k\u00f6zel\u00edtettek, intett neki, hogy vill\u00e1mgyorsan t\u00fcnj\u00f6n el, maga pedig ism\u00e9t nekit\u00e1maszkodott a korl\u00e1tnak \u00e9s a pip\u00e1j\u00e1nak. A fi\u00fa k\u00e9t ugr\u00e1ssal lent termett a parton. Cigarett\u00e1ra gyujtott \u00e9s lassan els\u00e9t\u00e1lt a haj\u00f3 mellett; alaposan szem\u00fcgyre vette, hogy este r\u00e1tal\u00e1ljon. T\u00edzezer tonn\u00e1s lehet, b\u00faza, vagy rozs-szagot \u00e9rzett rajta. Viszi, vagy hozza a gabon\u00e1t? Neve: Refshale\u00f6en. Ki tudja ezt megjegyezni? Micsoda der\u00e9k gyerek ez a matr\u00f3z! Ha m\u00e1r p\u00e9nzt nem adhat neki, hisz h\u00faszezer rubel m\u00e9g egy d\u00e1n koron\u00e1t se \u00e9r, legal\u00e1bb egy kedves aj\u00e1nd\u00e9kkal viszonozhatn\u00e1 irgalmass\u00e1g\u00e1t. Ekkor mintha hurkot vetettek volna a nyak\u00e1ba, megtorpant. T\u00e1gra ny\u00edlt szemmel b\u00e1mult maga el\u00e9. Hogyan? Itt \u00e1ll Vladivosztok kik\u00f6t\u0151j\u00e9ben, miut\u00e1n megt\u00e1rgyalta, hogy minden teket\u00f3ria n\u00e9lk\u00fcl hazaviszik…? H\u00e1rom \u00e9vi fogs\u00e1g ut\u00e1n hazaker\u00fcl Budapestre, egy olyan orsz\u00e1gba, ahol cs\u00f6ngetnie kell a feje f\u00f6l\u00f6tt az \u00e1gyban \u00e9s behozz\u00e1k a reggelij\u00e9t, ahol sz\u00fclei v\u00e1rj\u00e1k egy h\u00e1romszob\u00e1s lak\u00e1sban, ahol magyarul besz\u00e9lnek \u00e9s az ucc\u00e1n j\u00e1rhat-kelhet \u00e9s minden feliratot meg\u00e9rt… Hogy t\u00e1rt karokkal berep\u00fcl egy t\u00fcnd\u00e9r\u00e1lom kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9re \u00e9s az \u00e1lom maga szakadatlan, ak\u00e1r az \u00e9lete, s\u0151t elv\u00e1laszthatatlanul egybefolyik avval? \u00c9s nem k\u00e9pzelg\u00e9s, hogy itt \u00e1ll \u00c1zsia cs\u00fccsk\u00e9j\u00e9n, e savany\u00fa \u00e9s olajszag\u00fa kik\u00f6t\u0151ben \u00e9s e mocskos, es\u0151verte \u00e9p\u00fcletek nem leng\u0151, horpadt sz\u00ednpadi diszletek? Visszatekintett. A haj\u00f3 orr\u00e1t m\u00e1r eltakarta egy orosz vontat\u00f3g\u0151z\u00f6s, melynek orr\u00e1ban egy s\u00e1rga macska nyujt\u00f3zkodott, hosszan v\u00e9giglapulva sz\u00e9tvetett l\u00e1bain; egyenes farka mereven sz\u00f6gelt a leveg\u0151be, mint egy felki\u00e1lt\u00f3jel. Teh\u00e1t e szent pillanatban egy macska \u00e9s egy hasonlat foglalkoztatja… \u00c9s hazaker\u00fcl Pestre… Oh, a dolgok vak \u00e9rtelmetlens\u00e9g\u00e9be bele kell \u0151r\u00fclni, e h\u00e1ny\u00f3d\u00e1sba \u00e9s a rem\u00e9nyekbe \u00e9s gy\u00f6trelmekbe…
\nFutott vissza a t\u00e1borba. T\u00fal sokat \u0151gyelgett a parton, am\u00edg r\u00e1sz\u00e1nta mag\u00e1t, hogy megsz\u00f3l\u00edtja a matr\u00f3zt. \u00c9s ha \u00f6t percet k\u00e9sik, egy h\u00e9tre megvonj\u00e1k t\u0151le az egy-egy \u00f3rai szabad s\u00e9t\u00e1t d\u00e9lel\u0151tt \u00e9s d\u00e9lut\u00e1n. Lihegve \u00e9rkezett, n\u00e9gy perc k\u00e9s\u00e9ssel. A kapun\u00e1l a jap\u00e1n altiszt mellett a cseh l\u00e9gi\u00f3 egyik k\u00e1pl\u00e1rja seg\u00e9dkezett, mint tolm\u00e1cs \u00e9s seg\u00e9dhajcs\u00e1r. A jap\u00e1n intett a tolm\u00e1csnak. A cseh k\u00e1pl\u00e1r teli t\u00fcd\u0151vel r\u00e1ord\u00edtott, n\u00e9met\u00fcl:
\n– Hol j\u00e1rk\u00e1l maga? Nem tudja maga, hogy egy \u00f3ra az ideje?
\nEls\u00e1padt tehetetlen sz\u00e9gyen\u00e9ben \u00e9s d\u00fch\u00e9ben. Nem, ezeket az ord\u00edt\u00e1sokat, szab\u00e1lyokat, r\u00e1ncig\u00e1l\u00e1sokat \u00e9vek sora \u00f3ta, nem lehet ezt t\u0171rni. \u00c9s e k\u00fcl\u00f6n k\u00ednz\u00e1s, hogy cseh porkol\u00e1bokat tesznek a monarchiabeli tisztek f\u00f6l\u00e9. Vigy\u00e1zz! – csit\u00edtotta mag\u00e1t. Csak m\u00e9g egyszer kell meglapulnod, tal\u00e1n utolj\u00e1ra \u00e9letedben. Mereven \u00f6sszecsapta bok\u00e1j\u00e1t.
\n– Holnap – ord\u00edtotta a k\u00e1pl\u00e1r – kihallgat\u00e1sra jelentkezik. Meg\u00e9rtette?
\nAz ut\u00e1lkoz\u00e1s \u00e9s a f\u00f6rtelem mint egy hideg leped\u00e9k v\u00e9gigludb\u0151rz\u00f6tt a test\u00e9n, a ki nem mondott szavak csontszil\u00e1nkja majd sz\u00e9tfesz\u00edtette a tork\u00e1t. Elfulladva sietett tov\u00e1bb. Majd sz\u00e9les mosoly h\u00f6mp\u00f6lyg\u00f6tt fel a mell\u00e9ben \u00e9s mint egy kalitk\u00e1j\u00e1b\u00f3l ny\u00edlegyenesen kis\u00fcv\u00edt\u0151 mad\u00e1r, \u00fagy r\u00f6ppent az \u00e9gnek egyetlen sug\u00e1rban minden elkesered\u00e9se. Utolj\u00e1ra, te fi\u00fa! Hisz holnap, a kihallgat\u00e1s idej\u00e9n m\u00e1r a Koreai szorosban haj\u00f3k\u00e1zol a bankb\u00e9li \u00edr\u00f3asztalod fel\u00e9, f\u00fcty\u00fclve a szab\u00e1lyokra, az \u00fcv\u00f6lt\u00e9sekre, a parancsokra…
\n– Hogy vagy? – hajolt Ervin f\u00f6l\u00e9.
\n– 38.2… Hatkor 39.5 lesz… – felelte m\u00e9ly s\u00f3hajjal a feketeb\u0151r\u0171, csontig sov\u00e1nyodott hadnagy. Szeme feh\u00e9rj\u00e9b\u0151l, mely mintha porcell\u00e1nb\u00f3l lenne, el\u0151reugrott l\u00e1zas, fekete szeme. Hossz\u00fa, sz\u00e1raz ujjaival megragadta bar\u00e1tja kez\u00e9t. – Mi t\u00f6rt\u00e9nt? M\u00e9rt lihegsz? Valami t\u00f6rt\u00e9nt?
\nG\u00e9za elfordult, hegyes, sz\u0151ke k\u00f6rszak\u00e1ll\u00e1t tapogatva. Sz\u00f3val \u00edgy v\u00e9gz\u0151dik! Nem, erre gondolni se mert volna. Hogy a sz\u00e1zszor megbesz\u00e9lt, \u00e1tr\u00e1gott tervek \u00edgy puffanjanak el a semmibe, ily sz\u00e9gyenletes, gyal\u00e1zatos m\u00f3don? Ha elmondan\u00e1 Ervinnek, mi t\u00f6rt\u00e9nt, hogy hazaviszi egy d\u00e1n haj\u00f3, a fi\u00fa, aki f\u00e9l\u0151r\u00fclt, mint mindny\u00e1jan itt a t\u00e1borban, s\u00edr\u00f3g\u00f6rcs\u00f6t kapna \u00e9s hogy visszatartsa, kiord\u00edtan\u00e1 a titk\u00e1t a vil\u00e1gba. Hogy Ervin n\u00e9lk\u00fcl mik\u00e9p fogja elviselni az \u00e9letet, erre gondolni se lehet. De nem is szabad r\u00e1gondolni.
\n– Igen… – sz\u00f3lt hanyagul. – Elk\u00e9stem… Majdnem lekentem kint egy pofont…
\nA beteg szeme sz\u00f6glet\u00e9b\u0151l \u00e9lesen, gyanakv\u00f3an figyelte. Majd tehetetlen\u00fcl b\u00f3lintott.
\n– Ne nagyon ugr\u00e1lj… Ezek a s\u00e1rga d\u00f6g\u00f6k nem ismernek tr\u00e9f\u00e1t…
\nLe\u00fclt Ervin \u00e1gy\u00e1ra, megfogta a bar\u00e1tja kez\u00e9t. Fogs\u00e1gba kellett ker\u00fclnie, hogy megtudja, a bar\u00e1ts\u00e1gnak ily foka is elk\u00e9pzelhet\u0151. A melle neh\u00e9z volt.
\n– Csakugyan forr\u00f3 a kezed, – mormogta. – Felolvasok valamit, j\u00f3? Vermes kapott egy \u00faj n\u00e9met reg\u00e9nyt…
\nOly lassan mult az id\u0151, mintha a nap ma vonakodn\u00e9k bej\u00e1rni kiszabott \u00fatj\u00e1t. M\u00e1r mindny\u00e1jan v\u00e9geztek volt az eb\u00e9ddel, amikor \u0151 m\u00e9g mindig az asztaln\u00e1l \u00fclt. K\u00e9s\u0151bb \u00f3r\u00e1nk\u00e9nt, unottan, fanyalogva kiballagott az udvarra. Mintha szemernyivel se mozdult volna a nap. A feje b\u00fabja viszketett, a v\u00e1lla meg-megr\u00e1ndult, \u00fagy \u00e9rezte, az arcb\u0151re alatt \u00faj arca k\u00e9pz\u0151d\u00f6tt \u00e9s a fels\u0151 csak l\u00e1rva. Semmit nem vihet mag\u00e1val az \u00e9jjeli szekr\u00e9ny\u00e9r\u0151l, se k\u00f6nyveit, se a napl\u00f3j\u00e1t, se \u00e9veken \u00e1t gy\u00fcjt\u00f6tt „eml\u00e9keit”. Valakinek felt\u0171nhetne, hogy f\u00e9ltett kincsei hi\u00e1nyzanak \u00e9s a sz\u00f6k\u00e9s\u00e9t megszenvedi az eg\u00e9sz t\u00e1bor. Igy pedig azt hiszik, hogy a tengerbe fulladt. Lehunyt szemmel fek\u00fcdt az \u00e1gy\u00e1n, alv\u00e1st m\u00edmelve, a homlok\u00e1t kiverte a lucskos verejt\u00e9k, izgatotts\u00e1g\u00e1ban val\u00f3s\u00e1ggal szikr\u00e1k keringtek egy\u00fctt a v\u00e9r\u00e9vel. A teremben ki-bej\u00e1rtak fogolyt\u00e1rsai, Ervin neh\u00e9z l\u00e9lekz\u00e9ssel szuszogott. Jegyezd meg j\u00f3l, fiam, e zajokat, mert soha vissza nem t\u00e9r\u0151 hangok ezek, Szakloncay egyhang\u00fa f\u00fcty\u00fcr\u00e9sz\u00e9se, mely szomsz\u00e9dait olykor \u0151rj\u00f6ng\u0151 d\u00fchre korb\u00e1csolja, Z\u00e1dor J\u00f3ska fennhangon olvasott angol gyakorlatai, melyek \u00f6sszeolvadnak a Benedek t\u00e1rsadalomtudom\u00e1nyi szemin\u00e1rium\u00e1val, a terem tuls\u00f3 v\u00e9g\u00e9ben R\u00e9vai halk mandolinpenget\u00e9se \u00e9s az a sok apr\u00f3, idegt\u00e9p\u0151 zaj, amit akkor is hall az ember, ha csend van, mert a deszkafalak \u00fagy sz\u00edvj\u00e1k be \u00e9s sug\u00e1rozz\u00e1k ki magukb\u00f3l folyv\u00e1st e hangzavart, ak\u00e1r a nap hev\u00e9t. Felugrott.
\n– Pokoli h\u0151s\u00e9g van itt… – lihegte.
\n– Mi van veled? – k\u00e9rdezte Ervin \u00e9s szeme feh\u00e9rj\u00e9b\u0151l szimatolva t\u0171z\u00f6tt ki a szeme.
\nG\u00e9za maga el\u00e9 tekintett. K\u00e9t kez\u00e9vel v\u00e9gigt\u00f6r\u00fclgette arc\u00e1t, homlok\u00e1t.
\n– Tal\u00e1n megkaptam \u00e9n is az influenz\u00e1t… – mondta.
\nR\u00f6videsen egy s\u00f6t\u00e9t emberi alakzat beh\u00fazott nyakkal, megg\u00f6rb\u00fclve fut v\u00e9gig a haj\u00f3h\u00eddon, beugrik egy ajt\u00f3n \u00e9s figyeli, mikor hallja a haj\u00f3g\u00e9pek d\u00fcb\u00f6rg\u00e9s\u00e9t. Ez a s\u00f6t\u00e9t alakzat \u0151; K\u00f6vess G\u00e9za utazik Budapestre. Eh, ki hiszi ezt a k\u00e9ptelens\u00e9get? Nyugalom! Kis\u00e9t\u00e1lt az udvarra. Az egyik sarokban n\u00e9gyen lovagias \u00fcgyet t\u00e1rgyaltak. – Ind\u00edtv\u00e1nyozom, hogy az esetben… – hallotta Kemenes rekedtes hangj\u00e1t. E hang, tudta, e pillanatban merevedett benne \u00f6r\u00f6k eml\u00e9kk\u00e9. Ketten s\u00e9t\u00e1ltak el mellette… – mint Ausztria k\u00f6zjogi beren… – magyar\u00e1zta B\u00e1lint a L\u00f6wynek, aki oda se figyelve egy sz\u00e1jharmonik\u00e1t pr\u00f3b\u00e1lgatott. A lesz\u00e1ll\u00f3 nap hossz\u00fa \u00e1rny\u00e9kokat vetett, a sz\u00fcrk\u00e9s-s\u00e1rga f\u00e9nyekben \u00e9les k\u00f6rvonal\u00fa, fekete, t\u00f6m\u00f6r \u00e1rnyak tengtek-lengtek, test\u00fck nyom\u00e1n s\u0171r\u0171 s\u00e1vok maradtak a leveg\u0151ben, amint tovavont\u00e1k a r\u00f3luk kialakult v\u00e9lem\u00e9nyeket. A fi\u00fa most megszerette \u0151ket. Kit\u00e1rt karral szeretett volna fel\u00e9j\u00fck rohanni: Bar\u00e1taim, kedveseim, Isten \u00e1ldjon benneteket… Le\u00fclt egy padra, fej\u00e9t a kez\u00e9be temette. – Mi k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g a mormota \u00e9s egy ceruza k\u00f6z\u00f6tt? – telepedett mell\u00e9je Kvapil. – Hagyj b\u00e9k\u00e9n, \u00f6k\u00f6r… – mordult r\u00e1. – Ah, hadnagy \u00far, – nevetett a b\u00e9csi z\u00e1szl\u00f3s – rossz ked\u00e9lyhangulat? Auch gut! – fel\u00e1llt \u00e9s bel\u00e9akaszkodott egy horv\u00e1t hadnagyba.
\nMost \u00fagy \u00e9rezte, vill\u00e1mgyorsan hanyatlik a nap. Kicsit b\u00fcszke volt mag\u00e1ra, hogy Ervint siker\u00fclt t\u00e1voltartania \u00e9rz\u00e9seit\u0151l. A tiszt lelkiereje, hallotta az \u00f6nk\u00e9ntes-iskola parancsnok\u00e1nak szav\u00e1t, t\u00f6bbet \u00e9r egy g\u00e9ppusk\u00e1n\u00e1l, ezt j\u00f3l tanulj\u00e1k meg! Bement a terembe, fej\u00e9be csapta sapk\u00e1j\u00e1t.
\n– Mennyi? – k\u00e9rdezte.
\n– Mendeg\u00e9l felfel\u00e9… 39.1…
\n– Ez a kulmin\u00e1ci\u00f3. Holnapra kutyabajod… J\u00e1rok egy kicsit, szervusz…
\nTudniillik mer\u0151 ostobas\u00e1g arra gondolni, hogy \u0151 utazik haza, ez az oka, hogy hideg j\u00f3zans\u00e1ggal tud Ervinre gondolni. M\u00e9rt ne tr\u00e9f\u00e1lkozna a matr\u00f3z egy \u00e1gr\u00f3lszakadt, tehetetlen szeg\u00e9ny \u00f6rd\u00f6ggel? Ann\u00e1l ink\u00e1bb, mert am\u00fagyis nyakon cs\u00edpik \u0151t az utols\u00f3 percben. Mire a kik\u00f6t\u0151be \u00e9rt, bes\u00f6t\u00e9tedett. \u00d3vatosan l\u00e9pegetve, figyelve \u00e9s f\u00fclelve haladt a parton. A haj\u00f3h\u00eddon ugyanaz a matr\u00f3z \u00e1llt, megismerte a figur\u00e1j\u00e1t, amint ott \u00e1llt nekit\u00e1maszkodva a korl\u00e1tnak, mintha az\u00f3ta se mozdult volna. Mikor megpillantotta a lassan sompolyg\u00f3, beh\u00fazott nyakkal k\u00f6zelg\u0151 alakot, hirtelen elt\u0171nt. G\u00e9za v\u00e9gigsurrant a h\u00eddon, szinte a leveg\u0151ben lebegve, de az ajt\u00f3 el\u0151tt, mely nyitva volt, mint egy fekete s\u00edrg\u00f6d\u00f6r, visszariadt. Ide kell ugrania, e vak, t\u00e1tong\u00f3 lyukba? Behunyta szem\u00e9t, sz\u00e9tt\u00e1rta karj\u00e1t \u00e9s belevetette mag\u00e1t a m\u00e9lys\u00e9gbe. Boldogan \u00e9rezte, e pillanatban maga is l\u00e1thatatlann\u00e1 v\u00e1lt, mintha maga is a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g egy kiv\u00e1lt r\u00e9szecsk\u00e9je volna, mely belesimul v\u00e9gre az \u0151sanyagba.
\n\u00dcres zs\u00e1kok halm\u00e1ra esett, tompa, fojtott, gabona-szag vette k\u00f6r\u00fcl. Elcsukl\u00f3 hangon felujjongott, b\u00e1r tudta, hogy mindez nem igaz. Igy maradt, hasonfekve, sz\u00e9tvetett karral-l\u00e1bbal, bel\u00e9olvadva a t\u00f6m\u00f6r, \u00e1thatolhatatlan feketes\u00e9gbe. Mintha att\u00f3l tartana, megl\u00e1tja valaki, ha fel\u00e1ll, vagy megmozdul. Igy maradt, mert nem \u0151 az, aki itt fekszik \u00e9s nincs joga ahhoz, hogy egy idegen ember v\u00e9gtagjaival \u00e9s mozdulataival rendelkezz\u00e9k, el\u00e9g baj, ha egy idegen sz\u00edv eszeveszett zakatol\u00e1s\u00e1t \u00e9rzi a mag\u00e1\u00e9nak. B\u00e1r a haj\u00f3g\u00e9pek zakatol\u00e1s\u00e1t \u00e9rezn\u00e9 m\u00e1r. \u00c9szveszejt\u0151 t\u00fcrelmetlens\u00e9g lobbant fel benne. Mire v\u00e1rnak m\u00e9g, hisz az utas besz\u00e1llt? Am\u00edg meg nem indulnak, addig nem szakad el a k\u00f6ld\u00f6kzsin\u00f3r, amivel a parthoz van f\u0171zve… Oh, nem, hamis a k\u00e9p, hisz v\u00e9gk\u00e9p kiszakadt \u0151 a napvil\u00e1gra \u00e9s e k\u00f6rnyez\u0151 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g f\u00e9nyesebb a vak\u00edt\u00f3 napsug\u00e1rn\u00e1l… Fel\u00e1llt, \u00f3vatosan tapogat\u00f3dzva pr\u00f3b\u00e1lt t\u00e1j\u00e9koz\u00f3dni. N\u00e9gy-\u00f6t l\u00e9p\u00e9s ut\u00e1n t\u00f6m\u00f6tt zs\u00e1khalmokba \u00fctk\u00f6z\u00f6tt. No, nem baj. V\u00e1rjuk az indul\u00e1st. Ujra leheveredett, a fesz\u00fclt izgalomban t\u00f6lt\u00f6tt nap ut\u00e1n elernyedt, mintha a test\u00e9t \u00f6sszetart\u00f3 izmok, inak, idegsz\u00e1lak mind megereszkedtek volna \u00e9s tompa k\u00e1bulat k\u00f6zel\u00edtett fel\u00e9je. Moh\u00f3n sz\u00edvta a b\u00f3d\u00edt\u00f3 felh\u0151t, nem, nem volna kedve ellen\u00e9re, ha a Koreai szorosban \u00e9bredne fel holnap reggel…
\nF\u00fclrepeszt\u0151 csattan\u00e1sra \u00e9bredt, riadtan felugrott. Egy vasajt\u00f3 pattant ki a haj\u00f3 oldal\u00e1ban \u00e9s vak\u00edt\u00f3 sugarakban t\u00f3dult be rajta a hajnali napf\u00e9ny, mialatt k\u00ednai munk\u00e1sok egy hidat fektettek le a partr\u00f3l az ajt\u00f3ba. A r\u00e9m\u00fclet elsz\u00f6rnyesztette: a napf\u00e9ny op\u00e1los f\u00e1tyol\u00e1n kereszt\u00fcl a vladivosztoki v\u00e1m\u00e9p\u00fclet mocskos, s\u00e1rga t\u00f6mbj\u00e9t pillantotta meg. Menek\u00fclni, elbujni, de hova? A haj\u00f3 legm\u00e9lyebb \u00f6l\u00e9ben volt, emeletnyi gabon\u00e1s zs\u00e1khalmok k\u00f6z\u00f6tt, egy kisebb szob\u00e1nyi \u00fcres helyen. A k\u00e9t k\u00ednai m\u00e1ris \u00e9szrevette \u00e9s k\u00e1r\u00f6rvendez\u0151 vigyorg\u00e1ssal k\u00f6zeledett fel\u00e9je. R\u00e1kiab\u00e1ltak \u00e9s kifel\u00e9 mutogattak. Hogy \u0151 innen kimenjen? Azt el nem \u00e9ri emberfia. A t\u00e9rde reszketett, ver\u00edt\u00e9k csurgott a homlok\u00e1r\u00f3l, k\u00e9zzel-l\u00e1bbal magyar\u00e1zta, hogy \u0151 itt marad. A k\u00ednaiak tan\u00e1cskozni kezdtek. Tudta, hogy ez p\u00e9nzt jelent. P\u00e9nzt, Uramisten. Sz\u00e1zt\u00edzezer rubelje van, amib\u0151l negyven cigarett\u00e1t lehet venni. Odaadta a p\u00e9nzt \u00e9s kiforgatva zsebeit mutatta, hogy nincs t\u00f6bb. Az egyik rabl\u00f3 kiszaladt \u00e9s egy tekint\u00e9lyesebb fel\u00fcgyel\u0151f\u00e9l\u00e9vel t\u00e9rt vissza. H\u00e1rman kezdt\u00e9k most t\u00e1rgyalni az \u00fcgyet, hadarva \u00e9s izgatottan. \u00c1llati d\u00fch kerekedett benne, mert a sorsa fordul meg most e bitangok tan\u00e1cskoz\u00e1s\u00e1n \u00e9s \u00edgy van a sorsa n\u00e9gy esztend\u0151 \u00f3ta idegen emberek kez\u00e9ben, akik k\u00e9ny\u00fck-kedv\u00fck szerint l\u00f6kd\u00f6shetik ide-oda, mintha agyveleje egy kiszikkadt fadarab lenne, egy olyan agyvel\u0151, mely ir\u00e1ny\u00edt\u00f3 erej\u00e9t r\u00e9g elvesztette. \u00c9rezte, a puszta kez\u00e9vel r\u00e1ront e h\u00e1rom sz\u00f6rnyetegre, azt\u00e1n vonszolj\u00e1k partra, adj\u00e1k \u00e1t a t\u00e1bornak, z\u00e1rj\u00e1k be, v\u00e9gezz\u00e9k ki, de bizonyoss\u00e1got akar, egy v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyes, fellebbezhetetlen \u00edt\u00e9letet, hogy elvesz\u00edtse v\u00e9gre \u00f6ntudat\u00e1t. Nem kapta meg. A fel\u00fcgyel\u0151 egy-egy bikaer\u0151s pofont m\u00e9rt ki a k\u00e9t k\u00ednainak, akik t\u00e1molyogva kullogtak a partra, azt\u00e1n megveregetve a fi\u00fa arc\u00e1t, h\u00e1travonszolta a szobaszer\u0171 lyuk m\u00e9ly\u00e9re \u00e9s \u00e9rt\u00e9s\u00e9re adta, hogy maradjon itt. V\u00e9g\u00fcl mint egy operettben, kecsesen meghajolt el\u0151tte \u00e9s kez\u00e9t a h\u00e1t\u00e1n \u00f6sszekulcsolva, kilibbent \u0151 is a partra. Ekkor m\u00e1r kezdt\u00e9k behordani a zs\u00e1kokat. A zs\u00e1kokkal befalazt\u00e1k \u0151t. Ez a k\u00ednai teh\u00e1t j\u00f3 ember volt, ennek k\u00f6vetkezt\u00e9ben most hazajut Budapestre. A matr\u00f3z is j\u00f3 ember volt. A macska az macska, a szunyog az szunyog, de micsoda az ember?
\nNekit\u00e1maszkodott a helyis\u00e9g vasfal\u00e1nak, kimer\u00fclve \u00e9s lehorgasztott fejjel, a savanyu izzads\u00e1g kimarta eg\u00e9sz test\u00e9t. Most teh\u00e1t k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl biztos, hogy utaz\u00e1sa megkezd\u0151dik. De mikor? F\u00e9lre\u00e9rtette a matr\u00f3zt, vagy az nem tudta a haj\u00f3 h\u00e1tralev\u0151 munkarendj\u00e9t? \u00c9hes is volt. A matr\u00f3z nem jelentkezett. Hogy is tehette volna, hisz magatart\u00e1sa tiszt\u00e1n el\u00e1rulta, hogy tiltott dolgot m\u0171velt, mikor a haj\u00f3ra becsemp\u00e9szett egy idegent. Ha m\u00e1r elindult a haj\u00f3, a kapit\u00e1ny nem dobhatja \u0151t a tengerbe. Ellenben… Bel\u00e9nyilalt a r\u00e9m\u00fclet. A tengerbe nem dobhatja, ellenben kiszolg\u00e1ltathatja Jap\u00e1nnak. Vladivosztok Jap\u00e1nnak k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl a k\u00f6zep\u00e9vel van egy vonalban, addig nem adhat \u00e9letjelt mag\u00e1r\u00f3l, m\u00edg a haj\u00f3 el nem haladt Jap\u00e1n mellett. K\u00e9t vagy h\u00e1rom napig teszi meg ezt az utat egy k\u00f6z\u00e9pnagys\u00e1g\u00fa teherhaj\u00f3? \u00c9tlen-szomjan, k\u00e9t l\u00e1bon \u00e1llva, befalazva, kibirja-e k\u00e9t napig is? Ki\u00e1ltson a k\u00ednaiaknak, hogy dobjanak be neki \u00e9lelmiszert? Hogy magyar\u00e1zn\u00e1 meg? \u00c9s ki fizetn\u00e9? Nyolc-t\u00edz k\u00ednai hordta a zs\u00e1kokat, t\u00e1n akad k\u00f6zt\u00fck rossz ember \u00e9s a fel\u00fcgyel\u0151 t\u00e1n r\u00e9g te\u00e1zik a parton? Ceruz\u00e1j\u00e1val belesz\u00fart a zs\u00e1kokba. B\u00faza \u00f6ml\u00f6tt bel\u0151l\u00fck. Ez lesz teh\u00e1t a t\u00e1pl\u00e1l\u00e9ka. Karj\u00e1t szigor\u00fa tekintettel \u00f6sszefonta. Kiegyenesedett. Az utols\u00f3 megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1s. Tegnap a m\u00e9ly lyukba val\u00f3 ugr\u00e1sr\u00f3l v\u00e9lte ugyanezt. Ha holtra senyved itt, ha hal\u00e1lra k\u00ednozza az \u00e9hs\u00e9g, szomj\u00fas\u00e1g \u00e9s f\u00e1radts\u00e1g, akkor is marad, mert Budapestre akar jutni, le\u00fclni \u00edr\u00f3asztal\u00e1hoz a bankban, cs\u00f6ngetni a reggelij\u00e9\u00e9rt. Minden \u00e1ll\u00f3 nap m\u00e1s \u00e9s m\u00e1s \u00e9telt akar enni, naponta feh\u00e9rnem\u0171t v\u00e1ltani.
\nMindennek pedig \u00e1ra van.
\nMeredten \u00e1llt. Kitart\u00e1s. \u00d6tf\u00e9le helyzet k\u00f6z\u00f6tt v\u00e1logathat. Merev tart\u00e1s, ugyanez h\u00e1trat\u00e1maszkodva, g\u00f6rnyedt pihen\u00e9s, ugyanez h\u00e1trat\u00e1maszkodva \u00e9s f\u00e9lguggol\u00e1s, mert t\u00e9rd\u00e9t nem tudja eg\u00e9szen behajl\u00edtani. Ez az \u00f6t f\u0151helyzet, amiken bel\u00fcl kisebb-nagyobb v\u00e1ltozatok m\u00e9g elk\u00e9pzelhet\u0151k. Nem olyan neh\u00e9z feladat. Er\u0151 \u00e9s ideg dolga. Meglesz. Olyan id\u0151ket \u00e9l\u00fcnk, k\u00e9remal\u00e1ssan, melyek emberfeletti teljes\u00edtm\u00e9nyeket csiholnak ki m\u00e9g a bankhivatalnokokb\u00f3l is. \u00c1ll\u00e1t leszegte, karj\u00e1t \u00f6sszekulcsolta, nagyokat f\u00fajt maga el\u00e9, mint egy d\u00edjbirk\u00f3z\u00f3 a mutatv\u00e1nyosb\u00f3d\u00e9 emelv\u00e9ny\u00e9n. Van itt er\u0151 \u00e9s kitart\u00e1s, bar\u00e1tom.
\nA s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g egyre vastagodott k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, majd a munk\u00e1sok motozkod\u00e1sa megsz\u0171nt, az ajt\u00f3 becsap\u00f3dott, – a zs\u00e1ktorlaszon kereszt\u00fcl tomp\u00e1n ver\u0151d\u00f6tt ide a zaja – mire ism\u00e9t a tegnap esti \u00e1thatolhatatlan s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g vette k\u00f6r\u00fcl. Nagy a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g k\u00f6zte \u00e9s a halottnak v\u00e9lt k\u00f6z\u00f6tt, aki s\u00edrj\u00e1ban mag\u00e1hoz t\u00e9r. Ostobas\u00e1g \u00f6sszehasonl\u00edt\u00e1st tenni. A helyzet kellemetlen, de ideiglenes. V\u00e9gs\u0151 esetben felm\u00e1szhat a zs\u00e1kokon is, a kis ajt\u00f3ig, ha nem hallj\u00e1k meg a d\u00f6r\u00f6mb\u00f6l\u00e9s\u00e9t a vasfalon kereszt\u00fcl. Nekirugaszkodott. A k\u0151kem\u00e9ny, s\u00edma zs\u00e1kok egykedv\u0171en visszal\u00f6kt\u00e9k. M\u00e9g egy m\u00f3d van! Kilyukasztja a zs\u00e1kokat, maga al\u00e1 ereszti a b\u00faz\u00e1t \u00e9s \u00edgy emelkedik fel az ajt\u00f3ig. Igen, ha k\u00f6zben be nem temeti a b\u00fazat\u00f6meg. Mert nem \u0151 emelkedne feljebb, hanem ellenkez\u0151leg, beles\u00fcppedne a b\u00faz\u00e1ba.
\nM\u00e1ris elf\u00e1radt. \u00d6t perce, t\u00edz perce, vagy egy \u00f3r\u00e1ja, hogy megsz\u0171nt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte a mozg\u00e1s? \u00c9s m\u00e9g el sem indult a haj\u00f3. Id\u0151m\u00e9r\u00e9sr\u0151l persze sz\u00f3 sem lehet. Micsoda ostobas\u00e1g volt, hogy szak\u00e1llt n\u00f6vesztett, most az \u00e1ll\u00e1n m\u00e9rhetn\u00e9 az id\u0151 m\u00fal\u00e1s\u00e1t… Ha itt pusztul, azt annak k\u00f6sz\u00f6nheti, hogy a matr\u00f3z oly kit\u0171n\u0151en mulatott az \u0151 angols\u00e1g\u00e1n. Valamint, hogy a pofozkod\u00f3 k\u00ednai is j\u00f3 ember volt. Amerre fordul, az idegen akaratok k\u00e9nye-kedv\u00e9be \u00fctk\u00f6zik \u00e9s nagyszer\u0171, jelk\u00e9pes s\u00edr ez, mert \u00e9pp \u00fagy \u00fctk\u00f6zik itt is e konok, z\u00f6m\u00f6k zs\u00e1kokba. Durva k\u00e1romkod\u00e1sokat mormolt, a foga megcsikordult. Nyugalom! Kih\u00fazta mag\u00e1t, kem\u00e9nyen, katon\u00e1san. M\u00e1hoz egy h\u00f3napra kapucinert iszom egy Andr\u00e1ssy-\u00fati k\u00e1v\u00e9h\u00e1zban. Felt\u00e9ve, hogy elindul a haj\u00f3m.
\nSz\u00e1ml\u00e1lni kezdte a m\u00e1sodperceket. Hatsz\u00e1zig jutott, ez t\u00edz perc. Tov\u00e1bb: hatezer, ez egy \u00f3ra \u00e9s negyven perc. Cs\u00fcggedten abbahagyta. Megy, vagy \u00e1ll a haj\u00f3? Az id\u0151 hetek \u00f3ta gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, t\u00e1n a tenger is s\u00edma \u00e9s nem \u00e9rezni a hull\u00e1mver\u00e9st. Sohase utazott m\u00e9g tengeren, de \u00fagy tudja, hogy a haj\u00f3fen\u00e9ken \u00e9rezni legkev\u00e9sb\u00e9 a hull\u00e1mz\u00e1st. A gyomra korgott. Persze, hisz r\u00e9g elm\u00falt a reggeliz\u00e9s ideje. A t\u00e1bor minden zug\u00e1ban tudj\u00e1k m\u00e1r a nagy ujs\u00e1got, hogy K\u00f6vess G\u00e9za, a harminckettes hadnagy elt\u0171nt. Ervin meredten fekszik, sz\u00e1j\u00e1t \u00f6sszeszor\u00edtva, nehogy el\u00f6ntse a zokog\u00e1s, feket\u00e9n csillog\u00f3 szem\u00e9t k\u00f6r\u00fclj\u00e1rtatja, \u00fagy figyeli a legk\u00fcl\u00f6nf\u00e9l\u00e9bb tal\u00e1lgat\u00e1sokat, mert \u0151 tudja egyed\u00fcl, hogy bar\u00e1tj\u00e1t hal\u00e1los szerencs\u00e9tlens\u00e9g \u00e9rte. Hogy megsz\u00f6k\u00f6tt n\u00e9lk\u00fcle? Haha, k\u00f6nnyebb felh\u00f6rpinteni a Csendes \u00d3ce\u00e1nt, mint r\u00f3la ezt felt\u00e9telezni… Szeg\u00e9ny, boldogtalan Ervin… \u00c9s k\u00e1r\u00f6rvend\u0151, sz\u00e9les vigyorg\u00e1s h\u00faz\u00f3dott az arc\u00e1ra. No nem, dehogy, v\u00e9dekezett, j\u00f3kedve puszt\u00e1n a temet\u00e9si gy\u00fclekezet v\u00edd\u00e1ms\u00e1ga, az a j\u00f3lismert s \u00f6nmagunk el\u0151tt sz\u00e9gyenkezve takargatott mosoly, hogy nem mi feksz\u00fcnk a halott hely\u00e9n. Ervinnel \u00e9rzelmileg \u00e9pp oly szorosan van \u00f6sszekapcsolva, mint annakel\u0151tte, csak \u00e9ppen \u0151 ki\u00faszott \u00e9s felkapaszkodott a partra, mert mostans\u00e1g az a divat, hogy k\u00f6r\u00f6mmel \u00e9s foggal… Mi ez? Alig \u00e9szrevehet\u0151, halk l\u00fcktet\u00e9ssel remeg a haj\u00f3. \u00d6r\u00f6m\u00e9ben elf\u00fcttyentette mag\u00e1t. Teh\u00e1t m\u00e9gis? T\u00e1n m\u00e1r j\u00f3ideje, hogy elindultak \u00e9s \u0151 nem vette \u00e9szre! Mell\u00e9t el\u00f6nt\u00f6tte az \u00f6r\u00f6m, a napf\u00e9nyes, tiszta boldogs\u00e1g \u00e9s gomolyg\u00e1s\u00e1val majd elfojtotta a sz\u00edve dobban\u00e1s\u00e1t. Igen, vakon \u00e9s s\u00fcketen \u00e1lldog\u00e1lunk, de az emberfeletti er\u0151k olykor kegyesek is hozz\u00e1nk. \u00c1llt \u00e9s v\u00e1rt, hosszan figyelve e t\u00e1voli, kedves remeg\u00e9st. Ujjong\u00e1sa csak akkor csillapodott le, mikor egy darabig sebes, vad lecsusszan\u00e1sokat \u00e9s felr\u00f6p\u00edt\u00e9seket \u00e9szlelt, mert tengeri betegs\u00e9gt\u0151l tartott, de k\u00e9s\u0151bb nyugodtabb z\u00f3n\u00e1kba \u00e9rkezhettek, mert ism\u00e9t csak a haj\u00f3test halk remeg\u00e9se \u00e1rulta el, hogy haladnak.
\nAz \u00e9hs\u00e9get most kev\u00e9sb\u00e9 \u00e9rezte s ez j\u00f3 volt, mert nem tudta r\u00e1sz\u00e1nni mag\u00e1t, hogy b\u00faz\u00e1t egy\u00e9k. De irgalmatlanul kimer\u00fclt volt m\u00e1ris. Az id\u0151 a v\u00e9gtelenbe ny\u00falt, evvel p\u00e1rhuzamosan, de ellent\u00e9tes ir\u00e1nyban h\u00faz\u00f3dtak lassan vissza a gondolatai: csapong\u00e1si ter\u00fclet\u00fck egyre sz\u0171k\u00fclt \u00e9s v\u00e9g\u00fcl \u00f6sszet\u00f6p\u00f6r\u00f6dtek egyetlen pontban, a testre val\u00f3 meztelen figyel\u00e9sben. A sz\u00far\u00f3 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gt\u0151l k\u00e1pr\u00e1zott a szeme, a h\u00e1t\u00e1t is f\u00e1jlalta, az \u00f6tf\u00e9le helyzetet \u00e9s azok v\u00e1ltozatait sz\u00e1mtalanszor sorra vette. Majd hirtelen, helyzet\u00e9r\u0151l t\u00f6k\u00e9letesen megfeledkezve, nagy er\u0151vel l\u00e9pni akart, de a zs\u00e1ktorlasz, mint egy \u00f6k\u00f6lv\u00edv\u00f3, durv\u00e1n visszal\u00f6kte. Legal\u00e1bb sz\u00e9jjelvethetn\u00e9 a l\u00e1b\u00e1t. Nem. Egyenesen kell \u00e1llnia.
\n\u00c1llt, \u00e1llt, az id\u0151 kiterjedt a szurokfekete s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gben, m\u00e9gsem m\u00falt. B\u00e1r n\u00e9ha az volt az \u00e9rz\u00e9se, mintha m\u00e1r k\u00e9t nap is lefutott volna. Pr\u00f3b\u00e1lta maga el\u00e9 id\u00e9zni a t\u00e9rk\u00e9pet. Vajjon hol j\u00e1rhat a haj\u00f3? Elhaladt-e a mulats\u00e1gos nev\u0171 szigetek magass\u00e1g\u00e1ban, Hekurasima \u00e9s Nanacusima mellett, ahol az a kis f\u00e9lsziget emelkedik ki Jap\u00e1n t\u00e9rk\u00e9p\u00e9b\u0151l, olyan, mint egy beg\u00f6rb\u00edtett ujj? A h\u00e1ta majd beszakad, de az a tudat, hogy nemsok\u00e1ra a Koreai szorosban utazik Budapest fel\u00e9, kell, hogy er\u0151t adjon a test\u00e9nek.
\nV\u00e9gtelen id\u0151nek kellett m\u00e1r elm\u00falnia.
\nA sz\u00e1ja leped\u00e9kes volt az \u00e9hs\u00e9gt\u0151l, \u00f6sszer\u00e1gott n\u00e9h\u00e1ny b\u00fazaszemet \u00e9s undorral lenyelte. H\u00e1tha j\u00f3 ember a kapit\u00e1ny \u00e9s nem teszi partra Jap\u00e1nban, ha most \u00e9letjelt ad mag\u00e1r\u00f3l? Csak \u00e9ppen nem szabad megkock\u00e1ztatni. Nem lehet k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen kegyes l\u00e9lek, ha a matr\u00f3z ily titokban lopta \u0151t a haj\u00f3ra. H\u00e1trad\u0151lt, majd el\u0151re, majd jobbra-balra, minden helyzetben addig, ameddig ezerig sz\u00e1ml\u00e1lt. Sz\u00e9d\u00fclt, a t\u00e9rde meg-megrogyott. Az agy\u00e1ban olykor sz\u00ednes villan\u00e1sok, melyek sz\u00e9jjelfutnak, majd \u00f6sszezsugorodnak, kiny\u00edlnak \u00e9s \u0151r\u00fclt sebess\u00e9ggel forognak. Kih\u00fazta mag\u00e1t, majd ernyedten, hanyagul \u00e1llt, majd f\u00e9ll\u00e1bon, de t\u00e9rd\u00e9t nem tudta eg\u00e9szen behajl\u00edtani. A verejt\u00e9k csorgott r\u00f3la, ingre, als\u00f3nadr\u00e1gra vetk\u0151z\u00f6tt, ruh\u00e1j\u00e1t maga al\u00e1 gy\u0171rte, k\u00e9s\u0151bb a nyaka al\u00e1 tette a kab\u00e1tj\u00e1t, r\u00e1hajtotta a fej\u00e9t, ez is nyujtott n\u00e9mi v\u00e1ltozatoss\u00e1got. K\u00f6zben nyilv\u00e1n elaludt, mert arra riadt, hogy Ervin feje k\u00f6zeledik a t\u00e1volb\u00f3l, hossz\u00fak\u00e1s, barna arc\u00e1b\u00f3l, mint k\u00e9t f\u00e9nysug\u00e1r l\u00f6vel a szeme feh\u00e9rje, a fej egyre k\u00f6zel\u00e9bb nyomul \u00e9s n\u00f6vekszik, majd \u00f3ri\u00e1siv\u00e1 dagad, a sz\u00e1j\u00e1t kit\u00e1tja \u00e9s \u0151 belehull a feketepiros nyelv \u00e9s a zakatolva \u0151rl\u0151 lap\u00e1tfogak k\u00f6z\u00e9. Az iszonyat felborzolta h\u00e1t\u00e1n a b\u0151r\u00e9t, megd\u00f6rg\u00f6lte a szem\u00e9t \u00e9s beleb\u00e1mult a s\u00f6t\u00e9tbe. \u00c9bren volt. Egy mar\u00e9k b\u00fazaszemet belet\u00f6m\u00f6tt a sz\u00e1j\u00e1ba, lass\u00fa r\u00e1gcs\u00e1l\u00e1ssal, mint ahogy a teh\u00e9n k\u00e9r\u0151dzik, p\u00e9pp\u00e9 z\u00fazta \u00e9s lenyelte. N\u00e9h\u00e1nyszor megism\u00e9telte e vontatott r\u00e1g\u00e1st, evvel is telt az id\u0151. \u00c9szrev\u00e9tlen\u00fcl hullt bele \u00fajra egy tompa, \u00e1lomszer\u0171 k\u00e1bulatba. Mikor mag\u00e1hoz t\u00e9rt, olyb\u00e1 t\u0171nt neki, mintha egy hete elhagyta volna kuck\u00f3j\u00e1t a nagy teremben. A rossz leveg\u0151t m\u00e9g b\u0171z is rontotta, a l\u00e1ba kezdett merevedni, topogott, gyorsan v\u00e1ltogatva l\u00e1b\u00e1t \u00e9s nagyokat szuszogott k\u00f6zben. Amikor \u00fagy \u00e9rezte, r\u00f6gt\u00f6n d\u00f6r\u00f6mb\u00f6lnie kell, mert elveszti \u00f6ntudat\u00e1t, m\u00e9g egy kis halad\u00e9kot adott mag\u00e1nak \u00e9s kider\u00fclt, nincs olyan f\u00e1radts\u00e1g, amit meg ne lehetne tet\u00e9zni egy kicsit. \u00c1lom \u00e9s \u00e9brenl\u00e9t \u00f6sszefolyt az agy\u00e1ban, a feje olykor megdagadt, sz\u00e9td\u00f6m\u00f6ck\u00f6lte maga k\u00f6r\u00fcl a zs\u00e1kokat, kifesz\u00edtette a kis vasajt\u00f3t \u00e9s hosszan kiny\u00falt rajta l\u00e9lekzet\u00e9rt. A v\u00e9gtelen vizen siklott a haj\u00f3, a dombor\u00fa, m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gteljesen hajl\u00e9kony \u00f3lomlemezek k\u00f6z\u00f6tt, melyeken csillogva t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u00f6tt a napf\u00e9ny, a m\u00e9rhetetlen kiterjed\u00e9s\u0171 v\u00edz az \u00e9gboltba folyt, partnak nyoma sem l\u00e1tszott. Az elef\u00e1ntnyi fej beszippantott egy m\u00e9term\u00e1zsa friss, s\u00f3s leveg\u0151t, majd \u00f6sszezsugorodott, mint egy kilyukadt l\u00e9gg\u00f6mb \u00e9s visszahullott a forr\u00f3 b\u0171zbe. Az \u00f6sszegy\u00fcjt\u00f6tt f\u00ednom leveg\u0151b\u0151l nem maradt benne egy szemernyi sem.
\n– Seg\u00edts\u00e9g! – ord\u00edtotta, mint egy v\u00edzbef\u00fal\u00f3 \u00e9s \u00f6kl\u00e9vel vadul csapkodta b\u00f6rt\u00f6ne vasfal\u00e1t – megfulladok… Hall\u00f3, egy ember van itt… Nyiss\u00e1k ki, hall\u00f3… – \u00e9s ekkor egy roppant erej\u0171 lend\u00fclet kapta a sz\u00e1rny\u00e1ra, mert egy daruval a partra pottyantott\u00e1k, a friss leveg\u0151 t\u00f6m\u00e9ny s\u0171r\u00edt\u00e9ssel t\u00f3dult a t\u00fcdej\u00e9be \u00e9s fel\u00fcd\u00edtette, mint egy hideg f\u00fcrd\u0151, \u00e1m mindenfel\u0151l jap\u00e1n katon\u00e1k futottak fel\u00e9je, k\u00f6zrefogt\u00e1k \u00e9s vitt\u00e9k vissza t\u00f6ml\u00f6c\u00e9be…
\nCsuromvizesen, dideregve \u00e9bredt. Reszketve tapogatta a k\u0151kem\u00e9ny zs\u00e1kokat. Igen, \u00e9bren van, de egy lass\u00fa teherhaj\u00f3n \u00e9s b\u00e1r m\u00falik az id\u0151 \u00e9s \u00f3ri\u00e1s t\u00f6meg\u00e9b\u0151l folyton let\u00f6redezik egy porszemnyi, igen \u00f3vatosnak kell lenni. Olyan itt az id\u0151, mintha egy l\u00e9gy gar\u00e1zd\u00e1lkodna egy hatalmas sajtkorongon! De amit lenyelt a sajtb\u00f3l, az \u00f6r\u00f6kre elveszett, l\u00e1m, ez vigasztal\u00f3 gondolat \u00e9s \u00e9ppen az a baj, mert a vigaszt \u00e9s rem\u00e9nyt k\u00e9ne kiirtani a fogalmak k\u00f6z\u00fcl. N\u00e9lk\u00fcl\u00fck kevesebbet b\u00edrna az ember \u00e9s kevesebbet k\u00ednl\u00f3dna… A kimer\u00fclts\u00e9g ism\u00e9t elernyesztette, \u00fajb\u00f3l elnyomta az \u00e1lom, t\u00f6bbsz\u00f6r felriadt \u00e9s elaludt, majd kimeredt szemmel \u00e1llt a szurokfeketes\u00e9gben, g\u00f6rcs\u00f6k k\u00ednozt\u00e1k, a megem\u00e9sztetlen \u00e9tel k\u0151darabk\u00e9nt fesz\u00edtette a gyomr\u00e1t. S\u00falyos vissza\u00e9l\u00e9s \u00edr\u00f3asztaluk mell\u0151l elcipelni az embereket \u00e9s \u00e9lve bedugni \u0151ket gabon\u00e1s-zs\u00e1kok k\u00f6z\u00e9. Amikor csakugyan d\u00f6r\u00f6mb\u00f6lni \u00e9s ord\u00edtani kezdett, azt hitte \u00fajb\u00f3l \u00e1lmodik, oly ismer\u0151snek t\u0171nt fel neki ez a helyzet. Majd z\u0171rzavaros hangok feleltek neki \u00e9s fekete alakok imbolyogtak f\u00f6l\u00f6tte villanyos zsebl\u00e1mp\u00e1k f\u00e9ny\u00e9ben, de csak akkor kezdte hinni, hogy bel\u00e9pett a val\u00f3s\u00e1g b\u0171vk\u00f6r\u00e9be, mikor elg\u00e9mberedett l\u00e1baival nagy \u00fcggyel-bajjal felm\u00e1szott a leeresztett k\u00f6t\u00e9lh\u00e1gcs\u00f3n.
\nA vil\u00e1goss\u00e1g elvak\u00edtotta. K\u00e9t karj\u00e1t, mint tapogat\u00f3 cs\u00e1pokat maga el\u00e9 sz\u00farva, t\u00e1molygott el\u0151re, de az \u00e9les, s\u00f3s leveg\u0151 eszel\u0151s, vad nevet\u00e9st kavart fel benne: a szabadban van \u00e9s szabadon. Elcsuklott \u00e9s elv\u00e1g\u00f3dott a padl\u00f3n, a matr\u00f3zok \u00fat\u00e1lkozva emelt\u00e9k fel a piszkos, b\u00fcd\u00f6s, falfeh\u00e9r, csapzott szak\u00e1ll\u00fa embert \u00e9s egy nyug\u00e1gyba fektett\u00e9k. De \u0151 sz\u00e9lesen mosolygott az er\u0151s f\u00e9rfikarok k\u00f6z\u00f6tt, \u00f3, hisz j\u00f3k az emberek, ha a v\u00e9rszomjas hatalmak nem parancsolj\u00e1k r\u00e1juk a gonoszs\u00e1got. Hunyorgatva, pislogatva pr\u00f3b\u00e1lgatta a szem\u00e9t \u00e9s kezdte felfogni a n\u00e9met \u00e9s angol szavak \u00e9rtelm\u00e9t, mert a tenger\u00e9szek k\u00f6r\u00fcl\u00e1llt\u00e1k \u00e9s izgatottan k\u00e9rdezgett\u00e9k, kicsoda, hogy ker\u00fclt ide, mit akar, majd egyik\u00fck – G\u00e9za r\u00e1ismert p\u00e1rtfog\u00f3j\u00e1ra – konyakot \u00e9s tejet hozott \u00e9s gy\u00f6ng\u00e9den megitatta. A boldog val\u00f3s\u00e1g pr\u00f3b\u00e1ljon ezent\u00fal versenyre kelni a legszebb \u00e1lommal… K\u00f6zben nem ker\u00fclte el a figyelm\u00e9t, hogy a matr\u00f3zok halkan kuncognak, s\u0151t itt-ott hangosan nevetnek, m\u00e9g p\u00e1rtfog\u00f3ja is vigyorogva n\u00e9zi. Lassan kiny\u00edlt a szeme, n\u00e9mi term\u00e9szetellenes mozdulatlans\u00e1g is \u00e9rz\u0151d\u00f6tt a leveg\u0151ben, k\u00f6r\u00fcltekintett.
\nVladivosztok kik\u00f6t\u0151j\u00e9ben \u00e1llt a haj\u00f3.
\nM\u00e1s hely\u00fctt ugyan, de itt, a kik\u00f6t\u0151ben, egy haj\u00edt\u00e1snyira a partt\u00f3l. Egy szemvillan\u00e1ssal \u00e1tfogta a k\u00e9temeletes, piszkos postahivatal \u00e9s a dokkiroda barna \u00e9p\u00fclet\u00e9t, a parton egy jap\u00e1n tiszt hosszan f\u00fcttyent a kuty\u00e1j\u00e1nak, mely beh\u00fazott farkkal rohan fel\u00e9je, egy daru ismert t\u00e9tov\u00e1z\u00f3 mozdulat\u00e1val helyez a partra egy szorosan \u00e1tk\u00f6t\u00f6z\u00f6tt \u00f3ri\u00e1s, feh\u00e9r g\u00f6ngy\u00f6leget. Vladivosztok. El\u0151rehajol, k\u00e9t kez\u00e9vel belekapaszkodva a nyug\u00e1gy kart\u00e1ml\u00e1j\u00e1ba. A matr\u00f3zok most teli torokkal kacagnak, k\u00f6zben egym\u00e1s sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l veszik ki a sz\u00f3t, \u00fagy magyar\u00e1zz\u00e1k, mi t\u00f6rt\u00e9nt. A szaggatott mondatt\u00f6red\u00e9kek, mintha egy-egy t\u0171t sz\u00farn\u00e1nak a k\u00f6rme al\u00e1. Nekiindultunk… f\u00e9l\u00f3ra mulva rettent\u0151 vihart jeleztek… gyorsan vissza, miel\u0151bb a kik\u00f6t\u0151be… De nincs baj, mingy\u00e1rt indulunk… felt\u00e9ve, hogy a kapit\u00e1ny… mert az azt\u00e1n nem ismer tr\u00e9f\u00e1t…
\n– De a g\u00e9pek… – vetette k\u00f6zbe, mintha vit\u00e1r\u00f3l lenne sz\u00f3, amelyet \u00e9rvek eld\u00f6nthetnek. – Hisz szakadatlanul remegett a haj\u00f3…
\n– A kaz\u00e1n… – nevettek a matr\u00f3zok – a f\u0171t\u00e9st nem lehet egy napra abbahagyni…
\nA kapit\u00e1ny akkor\u00e1t ord\u00edtott a jelent\u00e9st t\u00e9v\u0151 naposra, hogy az h\u00e1trakapta a fej\u00e9t, mintha arcul\u00fct\u00f6tt\u00e9k volna. A k\u00f6pc\u00f6s, v\u00e9rmes ember \u00f6kl\u00e9vel d\u00f6ngette az asztalt, arca v\u00f6r\u00f6sre dagadt.
\n– H\u00e1t mi az \u00e9n haj\u00f3m? Mened\u00e9kh\u00e1z csirkefog\u00f3k sz\u00e1m\u00e1ra, ahov\u00e1 minden j\u00f6tt-ment befurakodhat?… – \u00c9s \u00f6kl\u00e9t r\u00e1zogatta. – Agyonl\u00f6vetlek benneteket, kuty\u00e1k… Majd megtan\u00edtlak benneteket, mit jelent \u0151rs\u00e9gen \u00e1llni…
\nA napos \u00e9rezte, valami nincs rendben a kapit\u00e1ny d\u00fche k\u00f6r\u00fcl, mert egy sz\u00f3val sem k\u00e9rdezte, ki volt \u0151rs\u00e9gen, mikor a sz\u00f6kev\u00e9ny a haj\u00f3ra lop\u00f3dzott. De magyar\u00e1zatot egyel\u0151re nem tal\u00e1lt. A kapit\u00e1ny k\u00e1romkodva, d\u00falva-f\u00falva jelent meg apr\u00f3, peckes l\u00e9pteivel a fi\u00fa el\u0151tt. K\u00f6zben sz\u00e1m\u00edtgatta, mibe ker\u00fcl egy ember \u00e9lelmez\u00e9se n\u00e9gy h\u00e9t alatt, ha egy\u00fctt eszik a leg\u00e9nys\u00e9ggel. A tragikomikus eset m\u00e9lyen megind\u00edtotta. Egy fogoly tiszt ezer \u00fcggyel-bajjal belopja mag\u00e1t a zs\u00e1kok k\u00f6z\u00e9 \u00e9s hi\u00e1ba t\u00f6lt harminchat \u00f3r\u00e1t egy irt\u00f3ztat\u00f3 b\u00f6rt\u00f6nben… Az ell\u00e1t\u00e1sa alig ker\u00fcl harminc koron\u00e1ba, ha a t\u00e1rsas\u00e1g nem v\u00e1llalja, legfeljebb a maga zseb\u00e9b\u0151l fizeti. Csak \u00e9ppen, ha eln\u00e9z\u0151nek mutatkozik, legk\u00f6zelebb valamennyi embere hoz mag\u00e1val sz\u00f6kev\u00e9nyt, amit, f\u00e1jdalom, m\u00e9gsem lehet megengedni.
\n– Mit gondol maga, mi az \u00e9n haj\u00f3m? – recsegte n\u00e9met\u00fcl a fi\u00fa szeme k\u00f6z\u00e9. – Azt hiszi, ide mindenki ingyen bes\u00e9t\u00e1lhat, azt\u00e1n h\u00fctty! utazhat Eur\u00f3p\u00e1ba? Takarodj\u00e9k innen, ahonnan j\u00f6tt, \u00e9rtette? Mit tud ments\u00e9g\u00e9re felhozni?
\nG\u00e9za fel\u00e1llt. A melle elszorult \u00fat\u00e1lkoz\u00e1s\u00e1ban, de most \u00f6nmag\u00e1t \u00fat\u00e1lta. Megal\u00e1zkodj\u00e9k \u00fajra, \u00fajra higyje, hogy „most utolj\u00e1ra”? H\u00e1nyszor rivalltak r\u00e1 ugyan\u00edgy az ut\u00f3bbi esztend\u0151ben, h\u00e1nyszor t\u0171rt \u00edgy, n\u00e9m\u00e1n \u00e9s tehetetlen\u00fcl. Hogy \u0151 visszamenjen a t\u00e1borba \u00e9s sz\u00f6k\u00e9s\u00e9\u00e9rt m\u00e9g szenvedjen is? \u00c9s Ervin szeme el\u00e9 ker\u00fclj\u00f6n? Pihenni akart, hogy \u00f6ntudat\u00e1t kikapcsolja \u00e9s ne tudjon semmir\u0151l.
\n– Kapit\u00e1ny \u00far… – mondta minden porcik\u00e1j\u00e1ban remegve. – Vagy \u00e1d t\u00fcst\u00e9nt egy \u00e1gyat, vagy megyek…
\nA matr\u00f3zok felszisszentek. \u00c1llat! gondolta a kapit\u00e1ny, most akarsz h\u0151sk\u00f6dni? K\u00e9rlelj meg, itt, a matr\u00f3zok el\u0151tt, te boldogtalan…
\n– Mit gondol maga, – ord\u00edtotta – kivel besz\u00e9l? – \u00c9s jelent\u0151s\u00e9gteljesen hunyor\u00edtott. – Azt hiszi, c\u00e9lhoz jut a szemtelens\u00e9g\u00e9vel?
\nA fi\u00fa \u00f6sszeharapta ajk\u00e1t. Most nyakon ragadni ezt a h\u00e1jas, dagadt fick\u00f3t, aki nem h\u00e1l\u00e1lkodik \u00f3r\u00e1nk\u00e9nt az isten\u00e9nek, hogy semlegesnek sz\u00fcletett \u00e9s bedugni egy napra a zs\u00e1kok k\u00f6z\u00e9. Sz\u00f3val most rossz embert vetett fel\u00e9je a sors. Ha j\u00f3t vetett volna, nem lenne semmi baj… De viselked\u00e9s\u00e9ben van valami furcsa, h\u00e1tha j\u00f3 a kapit\u00e1ny, csak \u0151 nem veszi \u00e9szre, mert \u00e9rz\u00e9kei eldurvultak e sz\u00f6rny\u0171 \u00e9vek alatt?… Nem, el\u00e9g volt, mind\u00f6r\u00f6kre el\u00e9g volt e pokoli h\u00e1ny\u00f3d\u00e1sb\u00f3l…
\n– Nem leszek terh\u00e9re, kapit\u00e1ny \u00far… – felelte b\u00fcszk\u00e9n \u00e9s a kis haj\u00f3h\u00edd fel\u00e9 indult. A kapit\u00e1ny elk\u00e9pedten b\u00e1mult ut\u00e1na, nem jutott esz\u00e9be a helyes sz\u00f3, hogy szil\u00e1rds\u00e1g\u00e1nak l\u00e1tszat\u00e1t fenntartsa, de egyben visszah\u00edvja ezt a szerencs\u00e9tlen fick\u00f3t.
\nMikor a fi\u00fa \u00e1tvetette mag\u00e1t a korl\u00e1ton, r\u00e9m\u00fclten felki\u00e1ltott. Mindny\u00e1jan odafutottak, mind\u00f6ssze n\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodperc telt el, am\u00edg k\u00f6telet haj\u00edtottak ut\u00e1na. A k\u00f6telet azonban nem ragadta meg az idegen, nem is l\u00e1thatta, mert nyomban al\u00e1bukott. Cs\u00f3nakot sem kellett leereszteni, mert egy orosz parasztasszony z\u00f6lds\u00e9g\u00e1rus-ladikja j\u00f6tt sebbel-lobbal, az asszony l\u00e1tta a lezuhan\u00f3t \u00e9s evez\u0151j\u00e9vel tapogatott ut\u00e1na, s\u0151t k\u00e9t matr\u00f3z cs\u00e1kly\u00e1kkal k\u00f6t\u00e9len leereszkedett a z\u00f6lds\u00e9g\u00e1rus cs\u00f3nakj\u00e1ba \u00e9s j\u00f3ideig kutattak a v\u00edzbef\u00falt ut\u00e1n. De a test nyomtalanul elt\u0171nt.<\/p>\n
Forr\u00e1s: Moln\u00e1r \u00c1kos: A k\u00ednai l\u00e1ny. Novell\u00e1k. Periszk\u00f3p kiad\u00e1s, 1939. MEK<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" \u00d3vatosan k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett. Hi\u00e1ba, meg kell k\u00eds\u00e9relni. Ervin h\u00e1rom napja influenz\u00e1s \u00e9s ki tudja, mikor vet\u0151dik \u00fajra ide semleges haj\u00f3. Vigy\u00e1zat… Egy teheraut\u00f3 k\u00f6zeledik, de nyomban elhalad mellette. Az egyik rakt\u00e1rh\u00e1z csukott kapuja el\u0151tt, h\u00e1t\u00e1t a falnak vetve b\u00f3biskol egy csupaszk\u00e9p\u0171, orosz leg\u00e9ny. K\u00e9t id\u0151sebb jap\u00e1n civil befordul a sarki teah\u00e1zba.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-66469","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/66469","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=66469"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/66469\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=66469"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=66469"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=66469"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}