{"id":66917,"date":"2017-10-05T02:58:38","date_gmt":"2017-10-05T02:58:38","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=66917"},"modified":"2017-10-05T03:59:46","modified_gmt":"2017-10-05T03:59:46","slug":"lorinczi-laszlo-csak-a-szerelem-sujtson-20","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=66917","title":{"rendered":"L\u0151rinczi L\u00e1szl\u00f3: \u201cCsak a szerelem s\u00fajtson\u2026\u201d (20)"},"content":{"rendered":"

Kilencvenegy<\/strong><\/p>\n

R\u00f3bert d\u00e9lel\u0151tt a m\u00e1sodik p\u00f3tk\u00e1v\u00e9j\u00e1t itta (a val\u00f3di m\u00e1r elfogyott) \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lt belem\u00e9lyedni a jegyzeteibe. Megsz\u00f3lalt a telefon. – Besz\u00e9lj rom\u00e1nul – mondta suttogva Eszter. – Gyere h\u00e9t \u00f3rakor a cip\u0151sbolt el\u00e9… – Da, da, nu am uitat… Mul\u0163umesc, doamn\u0103 (igen, igen, nem felejtettem el… k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, asszonyom)… – dadogta R\u00f3bert. Eszter letette a kagyl\u00f3t. R\u00f3bertnek nem kellett sz\u00ednlelnie a felindults\u00e1g\u00e1t. Kij\u00f6tt a f\u0151nyerem\u00e9ny! – A nemj\u00f3j\u00e1t neki! – fordult nevetve Olga fel\u00e9, aki el\u0151b\u00fajt a szob\u00e1j\u00e1b\u00f3l. – Majdnem elfelejtettem… M\u00e9g j\u00f3, hogy telefon\u00e1lt a Popeasca (\u00edgy neveztek egym\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt egy id\u0151s, \u00f6zvegy jog\u00e1szn\u0151t)… – „Olga alig ismeri, ebb\u0151l nem lehet baj”, gondolta R\u00f3bert. – Ki kell mennem este az \u00e1llom\u00e1sra, j\u00f6n Ia\u015fi-b\u00f3l egy nagyfej\u0171 pasinger a holnapi t\u00e1rgyal\u00e1sra… El kell k\u00eds\u00e9rnem a Poian\u00e1ba. – Aut\u00f3val? – Ma nincs jogom vezetni… Majd csak kapok egy taxit, vagy egy meszek fuvarost… – \u00e9s elfordult, mint aki befejezte a t\u00e9m\u00e1t, de a sz\u00edve hevesen dobogott. Olga nem folytatta, b\u00e1r l\u00e1tszott az arc\u00e1n, hogy nem tetszik neki a dolog. D\u00e9lut\u00e1n R\u00f3bert m\u00e1sf\u00e9l \u00f3r\u00e1t hevert k\u00f6nyvvel a kez\u00e9ben, hogy teljen az id\u0151. Olga alig hallhat\u00f3an horkolt. T\u00edz perccel h\u00e9t el\u0151tt ott volt az \u00fczlet el\u0151tt, amelynek a kirakata csak kev\u00e9ss\u00e9 vil\u00e1g\u00edtott. \u00d6t perccel k\u00e9s\u0151bb a t\u00fals\u00f3 oldalon megpillantotta Esztert, karj\u00e1n a letakart kos\u00e1rral. R\u00f3bert \u00e1tment hozz\u00e1, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lt kezet cs\u00f3kolni neki, de Eszter nem engedte. Der\u0171sen n\u00e9zett R\u00f3bertre, k\u00f6zben meglegyintette az arc\u00e1t. – Ugye tudod, hogy ezt mi\u00e9rt kaptad? – mondta, \u00e9s elmosolyodott. Majd folytatta: – Nagyot hazudt\u00e1l? – Nagyot – ismerte be R\u00f3bert. Eszter elindult. – \u00c9n ett\u0151l egyel\u0151re megmenek\u00fcltem – mondta. – M\u00e9g \u00e9lvezhetem, hogy randev\u00fara megyek… – R\u00f3bert karon akarta ragadni. – M\u00e9g ne – mondta Eszter, de er\u0151sen hozz\u00e1simult R\u00f3berthez a m\u00e1r-m\u00e1r s\u00f6t\u00e9t utc\u00e1n. Nemsok\u00e1ra a magas b\u00e9rh\u00e1zak k\u00f6z\u00f6tt j\u00e1rtak, az ablakok kezdtek kivil\u00e1gosodni. Keveset besz\u00e9ltek, R\u00f3bert k\u00e1ba volt az izgalomt\u00f3l, mert sejtette, hogy valami meglepet\u00e9s v\u00e1r re\u00e1. Fent, a hetedik emeleti lak\u00e1sban Eszter n\u00e9m\u00e1n a konyh\u00e1ba vezette R\u00f3bertet, \u00e9s a kos\u00e1rral bement a beteg \u00f6regasszonyhoz. R\u00f3bert egyik l\u00e1b\u00e1r\u00f3l a m\u00e1sikra \u00e1llott. – Egy\u00e9l csak nyugodtan, mindj\u00e1rt visszaj\u00f6v\u00f6k… – hallotta az Eszter hangj\u00e1t. Eltelt m\u00e9g n\u00e9h\u00e1ny perc. Amikor Eszter visszat\u00e9rt a konyh\u00e1ba, \u00fcdv\u00f6z\u00fclt tekintettel n\u00e9zett R\u00f3bertre, \u00e9s le\u00fclt az asztal sark\u00e1ra. Kezdte lassan felfel\u00e9 h\u00fazni a szokny\u00e1j\u00e1t. R\u00f3bert hozz\u00e1hajolt, \u00e9s r\u00e1tapadt a sz\u00e1j\u00e1ra. Viharos volt f\u00e9lszeg \u00f6lel\u00e9s\u00fck is. V\u00e9g\u00fcl Eszter k\u00e9t k\u00e9zzel megsimogatta R\u00f3bert arc\u00e1t. – Ne parancsolgass nekem… – mondta, \u00e9s boldogan mosolygott. R\u00f3bert megcs\u00f3kolta a kez\u00e9t. N\u00e9h\u00e1ny perc m\u00falva sz\u00e9d\u00fclten botork\u00e1lt lefel\u00e9 a s\u00f6t\u00e9t l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zban. Csak a lift piros gombja vil\u00e1g\u00edtott.<\/p>\n

\n

Kilencvenkett\u0151<\/strong><\/p>\n

M\u00e9g mindig le volt bunk\u00f3zva az \u00e9lm\u00e9nyt\u0151l, am\u00edg a kocsit rendezte. „Honnan vette Eszter ezt az \u00f6tletet? Filmekb\u0151l nem, mert ilyesmi nincs n\u00e1lunk… Tal\u00e1n a reg\u00e9nyekb\u0151l… Lehet”. Olg\u00e1nak az este azt mondta, hogy \u00e1prilis elsejei tr\u00e9fa lehetett az eg\u00e9sz, mert hi\u00e1ba v\u00e1rt az \u00e1llom\u00e1son. De told le \u0151ket! – mondta m\u00e9rgesen Olga. Sz\u00e9p id\u0151 volt, R\u00f3bert f\u00fcty\u00f6r\u00e9szve vezetett. Olg\u00e1t letette a munkahelye el\u0151tt. Egy pillant\u00e1st vetett a kocsi belsej\u00e9be. Eg\u00e9szen m\u00e1s szemmel n\u00e9zte! „H\u00e1tha egyszer itt is…”, de azut\u00e1n leszidta mag\u00e1t. „Nem szabad megs\u00e9rtenem egy ilyen aj\u00e1nlattal!”. Minden \u00e1tmenet n\u00e9lk\u00fcl elhat\u00e1rozta, hogy igenis megcsin\u00e1lja a k\u00f6nyv\u00e9t… „Gaty\u00e1ba r\u00e1zom h\u00e1rom-n\u00e9gy h\u00f3nap alatt!”. Mosolygott, mikor a bej\u00e1rat fel\u00e9 ment. L\u00e1tta Eszter csod\u00e1lkoz\u00f3 arc\u00e1t, amikor k\u00e9zbe veszi a (vaskos!) k\u00f6tetet… „Ezt mikor csin\u00e1ltad?”. De est\u00e9re elszontyolodott, k\u00e1romkodva szidta a t\u00e9v\u00e9h\u00edrad\u00f3t. – Rem\u00e9lem, a hivatalban befogod a sz\u00e1dat! – mondta Olga.<\/p>\n

\n

Kilencvenh\u00e1rom<\/strong><\/p>\n

K\u00f6nyvt\u00e1r, lev\u00e9lt\u00e1r, l\u00e1ttamoztatta az igazolv\u00e1nyait, k\u00e9nyelmesen s\u00e9t\u00e1lt egyik helyt\u0151l a m\u00e1sikig. „V\u00e9geredm\u00e9nyben – gondolta der\u0171sen – ha Eszternek ennyi is el\u00e9g, h\u00e1t Istenem…”. De \u00e9rezte, hogy hazudik… Nem, \u0151 karonfogva akar j\u00e1rni Eszterrel, mindenki el\u0151tt, hadd b\u00e1mulj\u00e1k \u0151ket! „Illetve… j\u00e1t\u00e9knak \u00edgy is sz\u00e9p, \u00e9s fiatal\u00edt\u00f3!”<\/p>\n

\n

Kilencvenn\u00e9gy<\/strong><\/p>\n

Hirtelen olyan depresszi\u00f3ba esett, hogy feket\u00e9nek l\u00e1tta az eg\u00e9sz vil\u00e1got. Ez a hazudoz\u00e1s nem mehet tov\u00e1bb! Mi\u00e9rt v\u00e1rja meg, hogy Olga \u00e9szrevegyen valamit? Van-e joga ahhoz, hogy Esztert esetleg szakad\u00e9kba r\u00e1ntsa? R\u00f3bert el\u0151tt hihetetlennek t\u0171nt fel, pedig igaz volt, hogy valamikor \u00f3r\u00e1k hosszat besz\u00e9lgetett Eszterrel, itt n\u00e1luk, vagy m\u00e1sokn\u00e1l; Eszter\u00e9kn\u00e9l ritk\u00e1bban, mert kicsi a lak\u00e1suk. (J\u00f3zsef m\u00e1ni\u00e1kusan f\u00e9lt att\u00f3l, hogy egy jobb lak\u00e1sb\u00f3l kidobhatn\u00e1k \u0151ket). – R\u00f3bert – mondta este Olga -, valami kellemetlens\u00e9ged van a szekuval? Olyan levert vagy az ut\u00f3bbi id\u0151ben… – De R\u00f3bert val\u00f3s\u00e1ggal r\u00e1rivallt: – Ugyan, mit besz\u00e9lsz? Tal\u00e1n eltitkoln\u00e1m el\u0151tted? – Volt id\u0151, amikor megtetted – felelte Olga. – Az r\u00e9gen t\u00f6rt\u00e9nt, k\u00edm\u00e9lni akartalak… Most m\u00e1r nem f\u00e9lek, elviheti az \u00f6rd\u00f6g az eg\u00e9sz szekut!… – Akkor pihenned kellene… Pont most jutott eszedbe a k\u00f6nyved? – R\u00f3bert csak l\u00f3gatta a fej\u00e9t. – Tal\u00e1n igazad van… – mondta halkan -, megl\u00e1tom… – Sz\u00f3tlanul ettek.<\/p>\n

\n

Kilencven\u00f6t<\/strong><\/p>\n

K\u00ednj\u00e1ban R\u00f3bert m\u00e1r arra is gondolt, hogy elmegy valamelyik \u00fcgyv\u00e9dismer\u0151s\u00e9hez, \u00e9s bizalmasan tan\u00e1csot k\u00e9r t\u0151le… P\u00e9ld\u00e1ul Bat\u00f3 \u00c1d\u00e1mhoz… De csaknem hangosan felnevetett az utc\u00e1n (v\u00e1s\u00e1rolni volt), mert esz\u00e9be jutott, hogy \u00c1d\u00e1m feles\u00e9ge k\u00f6zismerten egy\u00fctt \u00e9l egy n\u00e1la j\u00f3val fiatalabb orvossal… R\u00e1ad\u00e1sul ez is n\u0151s… Ki tudja, hogyan csin\u00e1lj\u00e1k? Vagy belenyugodtak a helyzetbe, \u00e9s mindent az id\u0151re b\u00edztak? Nem is rossz megold\u00e1s, nem f\u00e1j a fej\u00fck… „Lassan megkopik az erk\u00f6lcsi \u00e9rz\u00e9kem!”. A vacsor\u00e1n\u00e1l Olga egy viccet mes\u00e9lt. – Horv\u00e1thn\u00e9 meggy\u00f3nja, hogy van egy szeret\u0151je… Kicsoda? – k\u00e9rdi moh\u00f3n a pap. – H\u00e1t… a hely\u0151rs\u00e9g tisztikara… – \u00e9s Olga sz\u00edvb\u0151l nevetett. R\u00f3bert k\u00ednosan vigyorgott (de persze r\u00e9g\u00f3ta ismerte a po\u00e9nt). „\u00dagy l\u00e1tszik ezek a n\u0151k k\u00e9pesek lenn\u00e9nek ilyesmire”, gondolta d\u00fch\u00f6sen.<\/p>\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n

El\u0151zm\u00e9nyek: 1. r\u00e9sz<\/a><\/strong> 2. r\u00e9sz<\/a> 3. r\u00e9sz<\/a>, 4. r\u00e9sz<\/a>, 5. r\u00e9sz<\/a>, 6. r\u00e9sz,<\/a> 7. r\u00e9sz<\/a>, 8. r\u00e9sz<\/a><\/strong>, 9. r\u00e9sz<\/strong><\/a>, 10. r\u00e9sz<\/a>, 11. r\u00e9sz<\/a>, 12. r\u00e9sz<\/a>, 13. r\u00e9sz<\/a>, 14. r\u00e9sz<\/a>, 15. r\u00e9sz<\/a>, 16. r\u00e9sz<\/a>, 17. r\u00e9sz<\/a>, 18. r\u00e9sz,<\/a> 19. r\u00e9sz,<\/a> <\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Kilencvenegy R\u00f3bert d\u00e9lel\u0151tt a m\u00e1sodik p\u00f3tk\u00e1v\u00e9j\u00e1t itta (a val\u00f3di m\u00e1r elfogyott) \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lt belem\u00e9lyedni a jegyzeteibe. Megsz\u00f3lalt a telefon. – Besz\u00e9lj rom\u00e1nul – mondta suttogva Eszter. – Gyere h\u00e9t \u00f3rakor a cip\u0151sbolt el\u00e9… – Da, da, nu am uitat… Mul\u0163umesc, doamn\u0103 (igen, igen, nem felejtettem el… k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, asszonyom)… – dadogta R\u00f3bert. Eszter letette a kagyl\u00f3t. […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-66917","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/66917","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=66917"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/66917\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=66917"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=66917"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=66917"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}