{"id":67199,"date":"2017-10-14T02:59:08","date_gmt":"2017-10-14T02:59:08","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=67199"},"modified":"2017-10-13T18:12:48","modified_gmt":"2017-10-13T18:12:48","slug":"multszazadi-tortenetek-molnar-akos","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=67199","title":{"rendered":"M\u00faltsz\u00e1zadi t\u00f6rt\u00e9netek: Moln\u00e1r \u00c1kos"},"content":{"rendered":"

A K\u00cdNAI L\u00c1NY<\/strong><\/em><\/h2>\n

A hadnagy nem b\u00edrta tov\u00e1bb. Fel\u00fclt fekv\u0151hely\u00e9n \u00e9s t\u00e1grameresztett szemmel beleb\u00e1mult a f\u00e9lhom\u00e1lyba. Igen, vegy\u00fck el\u0151 a buzaszem-j\u00e1t\u00e9kot \u00fajra. Tegnap d\u00e9lel\u0151tt hallotta a r\u00e9gi perzsa anekdot\u00e1t a sakk j\u00e1t\u00e9k feltal\u00e1l\u00f3j\u00e1r\u00f3l, aki jutalmul csak annyi buzaszemet k\u00e9rt a kir\u00e1lyt\u00f3l, amennyi r\u00e1f\u00e9rne a hatvann\u00e9gy mez\u0151re, ha valamennyire az el\u0151z\u0151 mez\u0151n l\u00e9v\u0151 mennyis\u00e9g k\u00e9tszeres\u00e9t tenn\u00e9k. Kit\u0171n\u0151 orvoss\u00e1g ez, ha nincs k\u00e9zn\u00e9l elmegy\u00f3gyint\u00e9zet. Mult \u00e9jjel eljutott a tizenkilencedik kock\u00e1ig, ami f3, a kir\u00e1lyfut\u00e1r el\u0151tt l\u00e9v\u0151 feh\u00e9r kocka, van pedig rajta… van pedig rajta… k\u00e9tsz\u00e1z\u00f6tvennyolcezer\u00adsz\u00e1znegyvenn\u00e9gy buzaszem. A sz\u00e1m azonban mintha nem volna helyes… Nem baj, kezdj\u00fck el\u0151lr\u0151l, mert id\u0151, az azt\u00e1n van b\u0151ven. Teh\u00e1t az els\u0151 kock\u00e1ra egy szemet, a m\u00e1sodikra kett\u0151t, a harmadikra n\u00e9gyet \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb, nyolc, tizenhat, harminckett\u0151, hatvann\u00e9gy, sz\u00e1zhuszonnyolc…<\/p>\n

A tizennegyedik kock\u00e1n\u00e1l m\u00e1r er\u0151s fejt\u00f6r\u00e9s\u00e9be ker\u00fclt a j\u00e1t\u00e9k. K\u00e9t tenyer\u00e9be markolta homlok\u00e1t, nagy fekete t\u00e1bl\u00e1t k\u00e9pzelt maga el\u00e9, feh\u00e9r sz\u00e1mokkal. Megfesz\u00edtett aggyal dolgozott, hogy kimenek\u00fclj\u00f6n eszeveszett \u00e9s idegroncsol\u00f3 fantazi\u00e1l\u00e1s\u00e1b\u00f3l. Az alacsony, hossz\u00fa teremben k\u00e9t oldalt egy-egy sor \u00e1gy \u00e1llt, az \u00e1gyakat kicsiny, durv\u00e1n \u00f6sszet\u00e1kolt szekr\u00e9nyk\u00e9k v\u00e1lasztott\u00e1k el egym\u00e1st\u00f3l s az emberfejnagys\u00e1g\u00fa, j\u00e9gr\u00e9teggel bor\u00edtott ablakok tejfeh\u00e9r f\u00e9lhom\u00e1lya, mint megannyi felakasztott hullapofa sorakozott a barakfal ment\u00e9n. Horkol\u00e1s, brummog\u00e1s hallatszott, ny\u00f6g\u00e9sek, s\u00f3hajok, mintha csupa l\u00e1zbeteg viaskodna lid\u00e9rceivel, savany\u00fa, fullaszt\u00f3 p\u00e1r\u00e1k g\u0151z\u00f6l\u00f6gtek az ide-oda h\u00e1nykol\u00f3d\u00f3 izmos f\u00e9rfitestekb\u0151l, a napi veszeked\u00e9sek, gy\u0171l\u00f6lk\u00f6d\u00e9sek, vitatkoz\u00e1sok, f\u00e9lt\u00e9kenyked\u00e9sek mocsaras, s\u0171r\u0171 leveg\u0151je mintegy vastag r\u00e9tegben le\u00fclepedve terjengett sz\u00e9t a padl\u00f3n, hogy reggel, az emberek s\u00fcrg\u00e9s-forg\u00e1s\u00e1t\u00f3l felborzol\u00f3dva, \u00fajra belevegye mag\u00e1t a lelkekbe.<\/p>\n

Huszonegyedik kocka, d3, a vez\u00e9rgyalog el\u0151tti mez\u0151, azaz egymilli\u00f3harminck\u00e9tezer\u00f6tsz\u00e1zhetvenhat b\u00fazaszem. Sz\u00e9p teljes\u00edtm\u00e9ny, azt a mindenit. H\u00e9t sz\u00e1mjegyet m\u00e1r nem csek\u00e9lys\u00e9g fejben kett\u0151vel szorozni. Ann\u00e1l jobb. Belef\u00e1radva a neh\u00e9z munk\u00e1ba, de kitisztult fejjel, mintha hideg v\u00edzbe m\u00e1rtotta volna a kopony\u00e1j\u00e1t, d\u00fclt le ujra az \u00e1gyba. N\u00e9h\u00e1ny percnyi alv\u00e1s ut\u00e1n felriadt, azt hitte, \u00e1taludta az \u00e9jszak\u00e1t \u00e9s hajnalodik. A k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s val\u00f3s\u00e1ggal megdermesztette: foszforsz\u00e1mjegy\u0171 \u00f3r\u00e1ja m\u00e9g mind\u00edg csak f\u00e9ltizenegyet mutatott. H\u00e1tra m\u00e9g az eg\u00e9sz kiv\u00e1rhatatlan \u00e9jszaka. Tehetetlen\u00fcl h\u00fanyta be szem\u00e9t, alv\u00e1sra k\u00e9szen \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny pillanat mulva ott tartott, ak\u00e1r a buzaszemek sz\u00e1ml\u00e1l\u00e1sa el\u0151tt. Mit t\u00f6r\u0151dik a v\u00e9r, az agy, az idegrendszer holmi k\u00fcls\u0151 k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyekkel, h\u00e1bor\u00fa, Szib\u00e9ria, fogs\u00e1g? vakon \u00e9s letiporhatatlanul k\u00f6vetel\u0151dzik csillapod\u00e1s ut\u00e1n. A hadnagy beh\u00fanyt szemmel, sz\u00e9tvetett karokkal fekszik, liheg, homlok\u00e1n kidagadnak az erek, a l\u00e1tom\u00e1sok el\u00f6nt\u00f6tt\u00e9k ujra, zs\u00fafoltan \u00e9s v\u00e9resen dagadoznak agy\u00e1ban \u00e9s rettent\u0151 erej\u00fckkel majd sz\u00e9jjelvetik a koponyacsontj\u00e1t. Tisztas\u00e1g, hitvesi h\u0171s\u00e9g, lelkiismeret, \u00fcresen kong\u00f3 szavak m\u00e1r r\u00e9gen, huszon\u00f6t \u00e9ves, m\u00e1sodik esztendeje tesped fogs\u00e1gban s az \u00e9lm\u00e9nyek olyan t\u00f6mege nehezedik h\u00e1rom h\u00f3napos h\u00e1zass\u00e1g\u00e1nak eml\u00e9k\u00e9re, hogy az v\u00e9konyra lap\u00edtva, foszladozva m\u00e1llik valami le nem r\u00f6gz\u00edthet\u0151, \u00e1lomszer\u0171 k\u00f6dd\u00e9. F\u00e9l\u00e9ve nem kapott levelet, akkor egyszerre hat \u00e9rkezett, de a feles\u00e9ge nyilv\u00e1n nem kapta meg f\u00e9nyk\u00e9pet k\u00e9r\u0151 leveleit, mert f\u00e9nyk\u00e9p nem j\u00f6tt \u00e9s hi\u00e1ba v\u00e1jk\u00e1l az eml\u00e9kezet\u00e9ben, nem tudja maga el\u00e9 k\u00e9pzelni a feles\u00e9ge arc\u00e1t. Napokig b\u00faskomor volt, amikor el\u0151sz\u00f6r vette \u00e9szre, hogy hat\u00e1rozatlan, elmos\u00f3dott k\u00e9pp\u00e9 v\u00e1lt az \u0151 szerelmes\u00e9nek az arca. A szag\u00e1ra eml\u00e9kszik, egy kis barna lencs\u00e9re a lapock\u00e1ja alatt, egy\u00e9bk\u00e9nt a feles\u00e9ge egy meztelen n\u0151i test. F\u00fclledt vizi\u00f3iban arc n\u00e9lk\u00fcl szerepel. Az arc nem is fontos, a test a fontos, mindegy, ak\u00e1rki\u00e9. Test! Habk\u00f6nny\u0171 \u00e9s l\u00e1gy, egy n\u0151nek a teste, egy mozdulat, amint felveti fej\u00e9t \u00e9s k\u00f6ny\u00f6kben oldalt kisz\u00f6gell\u0151 k\u00e9t karral megigaz\u00edtja a frizur\u00e1j\u00e1t, leng\u0151 j\u00e1r\u00e1ssal j\u00f6n-megy k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte \u00e9s l\u00e9ptei nyom\u00e1n \u00fcde illat lebben, nevet\u00e9se, mint fodros szell\u0151suhan\u00e1s a tenger \u00f3lmos t\u00f6meg\u00e9n, ha ez\u00fcst\u00f6sen megcsend\u00fcl az \u0151 kem\u00e9ny, \u00e9rdes hangja felett \u00e9s a gyengecsont\u00fa, templomi h\u00fcv\u00f6ss\u00e9g\u0171 kis keze, amint az \u0151 homlok\u00e1ra tapad \u00e9s \u00e9rz\u00e9ki var\u00e1zs, vigasz, \u00f6szt\u00f6nz\u00e9s, anyai \u00e1ld\u00e1s l\u00fcktet bel\u0151le…<\/p>\n

Felugrik.<\/p>\n

Sz\u00f3val ma.<\/p>\n

Kilenc kilom\u00e9ternyire fekszik Kvszan, apr\u00f3 k\u00ednai falu, ahol p\u00e9nz\u00e9rt n\u0151kkel tal\u00e1lkozhat az ember. Eddig h\u00e1rman sz\u00f6ktek ki a t\u00e1borb\u00f3l a faluba. Soha nem t\u00e9rtek vissza. Nem mintha tov\u00e1bb mentek volna, K\u00edn\u00e1n kereszt\u00fcl. Valamennyit megtal\u00e1lt\u00e1k k\u00e9s\u0151bb mez\u00edtelen\u00fcl, csontkem\u00e9nyre fagyva. \u00c1ll\u00edt\u00f3lag k\u00ednai rabl\u00f3band\u00e1k \u00e1ldozatai. \u00d6t h\u00f3napja, hogy Adler, a cs\u00e1sz\u00e1rvad\u00e1sz f\u0151hadnagy kil\u00f3gott, az\u00f3ta nem pr\u00f3b\u00e1lkozott senki. \u00d6t h\u00f3nap nagy id\u0151. Az\u00f3ta megv\u00e1ltozhattak a viszonyok, t\u00e1n sz\u00e9tsz\u00f3r\u00f3dtak a band\u00e1k, t\u00e1n \u00fcgyetlenek voltak a fi\u00fak, az orsz\u00e1g\u00faton mentek, ahelyett, hogy az erd\u0151n kereszt\u00fcl vett\u00e9k volna \u00fatjukat. Az\u00e9rt mentek az orsz\u00e1g\u00faton, term\u00e9szetes, hogy az\u00e9rt, mivel nem volt ir\u00e1nyt\u0171j\u00fck. Neki azonban van! Azonfel\u00fcl er\u0151s, kisportolt teste, medvet\u00fcdeje \u00e9s t\u00e1vfut\u00e1sban kiv\u00e1l\u00f3 volt vil\u00e1g\u00e9let\u00e9ben, ha ki is j\u00f6tt egy kicsit a tr\u00e9ningb\u0151l. Kisz\u00f6kni a faluba! Ez mindannyijuk d\u00e9delgetett \u00e1lma. Az \u00fatat \u00fagy ismerik a szel\u00edd, bar\u00e1tkoz\u00f3 \u0151r\u00f6k le\u00edr\u00e1s\u00e1b\u00f3l, mintha t\u00f6bbsz\u00f6r bej\u00e1rt\u00e1k volna.<\/p>\n

Felk\u00f6lti Hajnal Lacit, hogy mag\u00e1val h\u00edvja. A fi\u00fa gyermekkori pajt\u00e1sa, akivel \u00e9let\u00fatjuk tizenh\u00e1rom \u00e9ve halad p\u00e1rhuzamosan. Egy\u00fctt j\u00e1rtak iskol\u00e1ba, ugyanegy ezredhez ker\u00fcltek, egy\u00fctt ker\u00fcltek fogs\u00e1gba. Sajnos, egy hete \u00f6sszekaptak, az\u00f3ta nem besz\u00e9lnek egym\u00e1ssal. Laci azt mondta, hogy Harmath Hedvig j\u00e1tszotta a Candida f\u0151szerep\u00e9t, \u0151 pedig hat\u00e1rozottan \u00e1ll\u00edtotta, hogy Vars\u00e1nyi Ir\u00e9n. S\u0151t a szav\u00e1t adta erre, mire Laci ugyancsak a szav\u00e1t adta a maga igaz\u00e1ra, teh\u00e1t k\u00e9telkedett az \u0151 becs\u00fcletszav\u00e1ban. Az\u00f3ta tart a harag.<\/p>\n

– Meg\u0151r\u00fclt\u00e9l? – s\u00fagja Hajnal \u00e9s l\u00e1tszik rajta, hogy minden \u00e1lom kir\u00f6ppent a szem\u00e9b\u0151l.<\/p>\n

– Meg.<\/p>\n

Hajnal Laci fel\u00fcl az \u00e1gyban, a f\u00e9lhom\u00e1lyban \u00e9les f\u00e9nnyel csillog a szeme. Hirtelen elhat\u00e1roz\u00e1ssal, egyik l\u00e1b\u00e1val lel\u00e9p a padl\u00f3ra.<\/p>\n

– Harmath, vagy Vars\u00e1nyi? – k\u00e9rdi.<\/p>\n

– Micsoda k\u00e9rd\u00e9s! Persze, hogy Vars\u00e1nyi.<\/p>\n

– Akkor eridj magad!<\/p>\n

Visszafekszik \u00e9s karj\u00e1ra k\u00f6ny\u00f6k\u00f6lve n\u00e9zi a bar\u00e1tj\u00e1t, amint az sebtiben mag\u00e1ra r\u00e1ntja a ruh\u00e1it. Gyorsan elk\u00e9sz\u00fcl, kis t\u00e9tov\u00e1z\u00e1s ut\u00e1n odal\u00e9p hozz\u00e1. A hadnagy a kez\u00e9t akarja nyujtani, istenhozz\u00e1dot akar mondani, de \u00fagy \u00e9rzi, hogy az \u00f6sszevesz\u00e9s ut\u00e1n ez a pat\u00e9tikus gesztus azt jelenten\u00e9, hogy „e neh\u00e9z \u00f3r\u00e1ban, \u00e9let-hal\u00e1l mesgy\u00e9j\u00e9n, ime bar\u00e1ti jobbomat nyujtom”, vagyis, hogy „hal\u00e1la el\u0151tt megbocs\u00e1t az ellene v\u00e9tkez\u0151knek”. Az \u00e9rzelg\u0151ss\u00e9gt\u0151l pedig irt\u00f3zik, ak\u00e1r mindennapi eb\u00e9dj\u00fckt\u0151l, az Amur-lazact\u00f3l.<\/p>\n

– Szervusz! – l\u00f6ki oda \u00e9s indul kifel\u00e9.<\/p>\n

– Szervusz! – hallja a h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt.<\/p>\n

A „port\u00e1sf\u00fclk\u00e9ben”, ahogyan az \u0151rszob\u00e1t elnevezt\u00e9k, alszik a k\u00e9t szuronyos katona. V\u00e9gigsiet az udvaron. A meleg \u00e1gy ut\u00e1n meg-megborzong a husz fokos hidegben, holott pr\u00e9mmel b\u00e9lelt bunda \u00e9s k\u00e9t szvetter van rajta. A f\u0151kapun lehet csak kijutni, nehogy a toronyban figyel\u0151 \u0151rszem l\u0151jj\u00f6n az emberre. Az \u0151rszob\u00e1ban h\u00e1rman b\u00f3biskolnak az inspekci\u00f3sok, t\u00edz hossz\u00fak\u00e1s, sz\u00f6gletes k\u00ednai szivar, k\u00e9t zsebkend\u0151 \u00e9s harminc rubel \u00e1r\u00e1n t\u00falker\u00fcl a h\u00e1romm\u00e9teres pal\u00e1nkon, a kincsekb\u0151l jut az \u0151rnek is, aki kez\u00e9t lengetve int le a toronyb\u00f3l.<\/p>\n

*<\/p>\n

Megk\u00f6nnyebb\u00fclten, mennyei b\u00e1gyad\u00e1ssal test\u00e9ben indult hazafel\u00e9. Egy j\u00f3llakott \u00e1llat elereszked\u0151 nyugalma omlik sz\u00e9t benne, kez\u00e9ben m\u00e9g ott a g\u00f6mb\u00f6ly\u0171 kis test b\u00e1rsonya s visszafojtott ujjong\u00e1s f\u00e9szkel a tork\u00e1ban, mialatt sietve halad el a falu utols\u00f3 visk\u00f3i mellett. A vil\u00e1gos \u00e9gbolton csillagok ezrei szikr\u00e1znak, h\u00e1romszor akkor\u00e1k, mint a magyar csillagok \u00e9s egy idegen hold vak\u00edt\u00f3, feh\u00e9r \u00edvl\u00e1mp\u00e1ja l\u00f6veli f\u00e9ny\u00e9t, mint egy mesebeli, j\u00e9ghideg napkorong. A sz\u00e9les h\u00f3mez\u0151n kis fekete pont a fi\u00fa, amint a v\u00e9gtelen \u00e9gbolt alatt viszi a maga k\u00fcl\u00f6n kis vil\u00e1g\u00e1t. Ha most ellenkez\u0151 ir\u00e1nyba fordulna, v\u00e9gig K\u00edn\u00e1n, Shanghaig, Uristen! Mennyi lelem\u00e9nyre, \u00fcgyess\u00e9gre, er\u0151re volna sz\u00fcks\u00e9ge, minden nap, minden \u00f3ra \u00faj helyzet, \u00faj vesz\u00e9lyek el\u00e9 \u00e1ll\u00edtan\u00e1, nem is volna energi\u00e1ja hozz\u00e1. Sok\u00e1 nem tarthat m\u00e1r a h\u00e1bor\u00fa, k\u00e9t \u00e9s f\u00e9l esztendeje tart ez a p\u00e9ld\u00e1tlan harc, meddig akarj\u00e1k folytatni m\u00e9g? T\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nap mind\u00f6ssze \u00e9s azt\u00e1n sz\u00e9p k\u00e9nyelmesen megy az eg\u00e9sz t\u00e1bor haza. Nem bolond az \u00e9let\u00e9t kock\u00e1ztatni, egyed\u00fcl a tengernyi K\u00edn\u00e1n kereszt\u00fcl, egy kiismerhetetlen, alattomos n\u00e9ps\u00e9g k\u00f6z\u00f6tt. \u00c1mb\u00e1r ez a kis k\u00ednai l\u00e1ny… Ezt a macskas\u00edmul\u00e9konys\u00e1got, ezt a sz\u00e1nakoz\u00f3, forr\u00f3 odaad\u00e1st, \u00f6szt\u00f6n\u00f6s meg\u00e9rz\u00e9s\u00e9t, hogy \u00e9letad\u00f3 fluidum \u0151 e pillanatban a szeg\u00e9ny idegen katona sz\u00e1m\u00e1ra, erre csak n\u0151 k\u00e9pes, a n\u0151, az \u00f6r\u00f6k anya s \u00f6r\u00f6k kedves, az ewig Weibliche, az egyetlen, a p\u00f3tolhatatlan, aki n\u00e9lk\u00fcl nincs \u00e9let, aki egy mosollyal, egy mozdulattal t\u00e9bolyt oszlat sz\u00e9jjel \u00e9s \u00f6r\u00f6met gyujt a legf\u00e1sultabb, legf\u00e9rgesebb l\u00e9lekben is. \u00c9rezte-e feles\u00e9ge ir\u00e1nt valaha is ezt a t\u00fal\u00e1rad\u00f3 h\u00e1l\u00e1t, amit e nyiszlett kis teremt\u00e9s \u00e9bresztett benne? Elmondja-e vajjon a feles\u00e9g\u00e9nek? Hogy elmondja-e? Az asszony ugyanazt a h\u00e1l\u00e1t fogja \u00e9rezni a k\u00ednai l\u00e1ny ir\u00e1nt.<\/p>\n

Oh\u00f3! Vigy\u00e1zat, itt kezd\u0151dik az erd\u0151! Most let\u00e9rni az \u00fatr\u00f3l! F\u00e9l\u00f3ra id\u0151vesztes\u00e9g, de istenk\u00eds\u00e9rt\u00e9s volna most k\u00f6nnyelm\u0171sk\u00f6dni. Hisz ha besz\u00e9lni tudott volna a kis k\u00ednaival, alaposan kik\u00e9rdezte volna, milyenek a viszonyok a vid\u00e9ken. Nem baj, ha az idej\u00f6vetel lebonyol\u00f3dott s\u00edm\u00e1n, visszafel\u00e9 se lesz rosszabb. Alig tett n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9st a ritk\u00e1s erd\u0151sz\u00e9len, k\u00f6r\u00fcl volt v\u00e9ve.<\/p>\n

\u00d6t \u00e1llig felfegyverzett k\u00ednai. Hangtalanul \u00e9s l\u00e1thatatlanul l\u00e9ptek el\u0151 a f\u00e1k m\u00f6g\u00fcl \u00e9s n\u00e9m\u00e1n \u00e1lltak k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, mint \u00e9lesen figyel\u0151 szobrok. A torka \u00f6sszecsom\u00f3sodott, a szemgoly\u00f3ja megb\u00e9nult, gyomr\u00e1b\u00f3l ludb\u0151rz\u0151 iszonyat szisszent v\u00e9gig a h\u00e1t\u00e1n. Az \u00f6t ember merev, \u00fcveges hallgat\u00e1sa nem is volt emberi. Vad\u00e1llatok beretva\u00e9les figyel\u00e9s\u00e9re hasonl\u00edtott, miel\u0151tt leshely\u00fckr\u0151l \u00e1ldozatukra pattannak. \u00d6szt\u00f6nszer\u0171en, a beidegzett, r\u00e9gi m\u00f3dszer szerint, mintha elhangzott volna a szok\u00e1sos „p\u00e9nzt, vagy \u00e9letet”, gyors mozdulatot tett a bels\u0151 zsebe fel\u00e9, a t\u00e1rc\u00e1j\u00e1\u00e9rt, mire mind az \u00f6ten egyszerre b\u0151d\u00fcltek fel. A hideg, megk\u00f6ves\u00fclt csendben \u00fagy zuhant r\u00e1 az ord\u00edt\u00e1s, mintha sz\u00edven v\u00e1gt\u00e1k volna. A melle lassan, fojtogat\u00f3an \u00f6sszeszorult: nem emberek ezek, a rabl\u00f3vil\u00e1g beidegzett jogszok\u00e1sai nem \u00e9rv\u00e9nyesek itt…<\/p>\n

– Hadifogoly… – mondta oroszul, hangja fulladtan t\u00f6rt el\u0151, mintha k\u00f6t\u00e9l fesz\u00fclne a nyak\u00e1n.<\/p>\n

Semmi v\u00e1lasz. Most nagyon lassan nyult a t\u00e1rc\u00e1ja ut\u00e1n, el\u0151vette, sz\u00e9tnyitotta, hogy p\u00e9nzt vegyen ki bel\u0151le. Ekkor az egyik k\u00ednai kir\u00e1ntotta kez\u00e9b\u0151l a t\u00e1rc\u00e1t, mely, mintha leveg\u0151v\u00e9 foszlott volna, egy szemvillan\u00e1s alatt elt\u00fcnt, \u00e9rthetetlen m\u00f3don, hisz zseb sem volt a rabl\u00f3 sz\u0151r\u00f6s bund\u00e1j\u00e1n.<\/p>\n

– Dokumente! – ki\u00e1ltott k\u00e9ts\u00e9gbeesve a fi\u00fa \u00e9s k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gve nyujtotta ki mindk\u00e9t kez\u00e9t a k\u00ednai fel\u00e9. Egy ac\u00e9lfeh\u00e9r k\u00e9spenge rebbent meg a leveg\u0151ben \u00e9s olyan emberf\u00f6l\u00f6tti f\u00e1jdalom harapott az ujjahegy\u00e9be, hogy fel\u00fcv\u00f6lt\u00f6tt, t\u00e9rdre esett \u00e9s szeme teli lett k\u00f6nnyel. T\u0151b\u0151l lehas\u00edtott h\u00e1rom ujja hevert a h\u00f3ban, mint elsz\u00f3rt szivarok, kez\u00e9b\u0151l \u00f6ml\u00f6tt a v\u00e9r, gyomr\u00e1t mint egy g\u00f6rcs\u00f6s vasmarok szor\u00edtotta \u00f6ssze a szederjes f\u00e9lelem, a hal\u00e1l elviselhetetlen k\u00f6zels\u00e9ge. Nem tudta, mit tesz, m\u00e1sik kez\u00e9vel gyorsan az ujjai ut\u00e1n kapott, mintha ezeket is elvehetn\u00e9k t\u0151le, de felr\u00e1ntott\u00e1k a f\u00f6ldr\u0151l, a kez\u00e9ben csikorg\u00f3 f\u00e1jdalom k\u00f6dbe bor\u00edtotta minden \u00e9szlelet\u00e9t, vill\u00e1mgyors, f\u00fcrge kezek szemf\u00e9nyveszt\u0151 \u00fcgyess\u00e9ggel h\u00e1mozt\u00e1k le r\u00f3la a ruh\u00e1t, csizm\u00e1t, feh\u00e9rnem\u0171t, nem telt bel\u00e9 egy perc, anyasz\u00fclt meztelen\u00fcl verg\u0151d\u00f6tt a kezek k\u00f6z\u00f6tt, melyek m\u00e9g a l\u00e1ncocsk\u00e1t akart\u00e1k let\u00e9pni a nyak\u00e1r\u00f3l. Valami iszonyatos, \u00e1lomszer\u0171 b\u00f3dulat sz\u00e1llt az agy\u00e1ra, mely m\u00e9g nem tudta befogadni a v\u00e1ratlan, \u00faj helyzetet, f\u00fcl\u00e9ben saj\u00e1t, \u00e1llati \u00fcv\u00f6lt\u00e9se kongott, mintha k\u00f6cs\u00f6gbe dugott fejjel ord\u00edtott volna. T\u0171z \u00e9s j\u00e9g, a talpa t\u00fczel, teste megdermed, v\u00e9res keze, eg\u00e9sz karja, mintha t\u00f6vig t\u0171zben \u00e9gne. Mikor elengedt\u00e9k a szor\u00edt\u00f3 markok, ny\u00edlegyenesen nekifutott az \u00fatnak, visszafel\u00e9, a falu ir\u00e1ny\u00e1ba. Csontja velej\u00e9ig \u00e9gette a f\u00e1jdalom, mintha bel\u00e9je csimpaszkod\u00f3, l\u00e1thatatlan man\u00f3k hasogatn\u00e1k j\u00e9g\u00e9les k\u00e9sekkel a hus\u00e1t, majd a szeme el\u0151tt elfeket\u00fclt \u00e9s egy pillanatig hihetetlen vil\u00e1goss\u00e1ggal \u00e9rezte, hogy \u00e1lm\u00e1ban egy \u00f3ri\u00e1si szecskav\u00e1g\u00f3 g\u00e9pbe ker\u00fclt, mely \u00f6ssze-vissza vagdossa a test\u00e9t, vakon, ahogy a fordulatok dob\u00e1lj\u00e1k. A vizi\u00f3 oly \u00e9les volt, hogy lelkendez\u0151 megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9s \u00e9bredt benne: most, egy szempillant\u00e1s \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n fel\u00e9bredek! A k\u00ednai l\u00e1ny \u00e1rult el, valami\u00e9rt kiment \u00e9s j\u00f3ideig k\u00fcnnmaradt. Hirtelen b\u00e9n\u00edt\u00f3 gyenges\u00e9g fogta el, elfulladtan v\u00e1g\u00f3dott le a h\u00f3ba f\u00e9l\u00f3rai fut\u00e1s ut\u00e1n, mely val\u00f3j\u00e1ban h\u00e1rom percig se tartott. A dermeszt\u0151 hideg szinte lemarta a hus\u00e1t \u00e9s a nyers csontv\u00e1za mintha egy feh\u00e9ren izz\u00f3 f\u00e9mlapra esett volna, \u00fagy \u00e9gette a h\u00f3. Ereje minden megfesz\u00edt\u00e9s\u00e9vel izgett-mozgott, oldalt, hasra, \u00fajra h\u00e1tra, meleg nyelv\u00e9vel nyalta mag\u00e1t, lehelete meleg f\u00fcstj\u00e9t eszel\u0151sen fujta ide-oda a test\u00e9n, avval a baromi, tompa rem\u00e9nnyel, h\u00e1tha egy sz\u00e1nk\u00f3 j\u00f6n arra, vagy \u00e9ppen a k\u00ednai l\u00e1ny, aki utols\u00f3 pillanatban megk\u00f6ny\u00f6r\u00fclt rajta \u00e9s a marcangol\u00f3 f\u00e1jdalom a kez\u00e9ben, melyre m\u00e9term\u00e1zs\u00e1nyi parazsat k\u00f6t\u00f6ztek – k\u00fcl\u00f6n szerencs\u00e9tlens\u00e9g, hogy jobbk\u00e9z, de j\u00f3, hogy a hideg m\u00e1ris megalvasztotta a v\u00e9rt – …s amikor mozogni se tudott a kimer\u00fclts\u00e9gt\u0151l, ny\u00f6gve, szuszogva sz\u00e9tter\u00fclt, \u00e1tadta mag\u00e1t sors\u00e1nak.<\/p>\n

– Meghalni, gyorsan meghalni, – gondolta an\u00e9lk\u00fcl, hogy hitte volna, hogy a lelke kir\u00f6ppen bel\u0151le, a sz\u00edve ketyeg\u00e9se eln\u00e9mul \u00e9s teste megfeket\u00fclt, nyirkos hull\u00e1v\u00e1 v\u00e1lik. A hal\u00e1l sz\u00f3 \u00f6ntudatlans\u00e1got jelentett, teljes eszm\u00e9letlens\u00e9get akart csup\u00e1n, hogy ne tudjon semmir\u0151l, m\u00e9ly alv\u00e1sba mer\u00fclten hamarosan megtal\u00e1lj\u00e1k \u00e9s reggel fel\u00e9bredjen a barakban \u00e9s l\u00e1tta mag\u00e1t a sz\u00e1jt\u00e1tva figyel\u0151 fiuk k\u00f6z\u00f6tt \u00e9s hallotta a hangj\u00e1t: \u00f3va intelek benneteket az eff\u00e9le kalandokt\u00f3l, n\u00e9zz\u00e9tek a kezem, – hogy a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban sz\u00fck\u00f6lve eszm\u00e9ljen fel az iszonyatos val\u00f3s\u00e1gra. Megpr\u00f3b\u00e1lt felt\u00e1p\u00e1szkodni, de m\u00e1r mozdulni se b\u00edrt, a keze leh\u00fazta, mintha c\u00f6vekkel volna lesz\u00f6gezve a f\u00f6ldre, inai megkem\u00e9nyedtek, t\u00e9rde megmerevedett, \u00fcvegszer\u0171, mar\u00f3 anyaggal vont\u00e1k be v\u00e9gig a test\u00e9t, tork\u00e1b\u00f3l nyiv\u00e1kol\u00f3 hangok t\u00f6rtek el\u0151. Az agyvel\u0151 az ember fej\u00e9ben, remegtek a gondolatai, j\u00f3l k\u00f6r\u00fcl van v\u00e9ve, az fagy meg utolj\u00e1ra. Kezdte nem \u00e9rezni minden iz\u00e9ben reszket\u0151, j\u00e9ghideg test\u00e9t. A r\u00e9m\u00fclet \u00fajb\u00f3l v\u00e9gigkorb\u00e1csolta. Megfagyok, r\u00f6gt\u00f6n megfagyok itt a h\u00f3ban \u00e9s az agyvel\u0151m \u00e9lni fog tov\u00e1bb, eltemetnek \u00e9s m\u00e9g mind\u00edg tudni fogok magamr\u00f3l, t\u00e1n \u00edgy alkott\u00e1k meg az embert, micsoda felfedez\u00e9s, Uristen \u00e9s nem mondhatom el senkinek.<\/p>\n

– …seg\u00edts\u00e9g, seg\u00edts\u00e9g… – \u00fcv\u00f6lt\u00f6tt bele a nesztelen, \u00f3ri\u00e1si \u00e9jszak\u00e1ba. \u00c9szrev\u00e9tlen\u00fcl terjedt el benne a zsibbadt \u00e9rz\u00e9ketlens\u00e9g, mikor agya m\u00e9g mind\u00edg \u00e9lesen fogott. S mint aki g\u00f6rcs\u00f6sen k\u00edv\u00e1nja az \u00e1lmot, mely ann\u00e1l ink\u00e1bb ker\u00fcli, min\u00e9l jobban \u00e1h\u00edtozik ut\u00e1na, \u00fagy k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt nyomorult elveszetts\u00e9g\u00e9ben, hogy szabaduljon meg v\u00e9gre agym\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9t\u0151l. – Seg\u00edts\u00e9g! – ki\u00e1ltotta m\u00e9g egyszer s nem vette \u00e9szre, hogy sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l csak suta h\u00e1pog\u00e1s t\u00f6r el\u0151. – Seg\u00edts\u00e9g… seg\u00edts\u00e9g… seg\u00edts\u00e9g… – v\u00e9lte m\u00e9g ki\u00e1ltani hossz\u00fa ideig \u00e9s lassank\u00e9nt, \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl s\u00edmult \u00e1t e szavak ritmus\u00e1b\u00f3l egy m\u00e1sik, ritmikus lebeg\u00e9sbe, mintha k\u00f6nny\u0171 hull\u00e1mz\u00e1ssal csusszanna fel \u00e9s al\u00e1 egy meleg, l\u00e1gy anyagban. Ez a hal\u00e1l, gondolta \u00e9s minden felel\u0151ss\u00e9g\u00e9rzet lem\u00e1llott r\u00f3la, arc\u00e1n s\u00edmogat\u00f3 melegs\u00e9get \u00e9rzett, a k\u00ednai l\u00e1ny forr\u00f3, puha mellei k\u00f6z\u00e9 furta a fej\u00e9t, \u00f3ri\u00e1si, dagadoz\u00f3, tejszag\u00fa \u00f3ri\u00e1sok k\u00f6z\u00e9, melyekben par\u00e1nyi f\u00e9regk\u00e9nt, j\u00f3les\u0151 d\u00f6rzs\u00f6l\u0151d\u00e9ssel h\u00faz\u00f3dott meg \u0151maga, felszabadultan \u00e9s k\u00e9jesen evick\u00e9lve az el\u00e9je t\u00e1rul\u00f3 tem\u00e9rdek \u00f6r\u00f6mben \u00e9s tenyer\u00e9ben \u00fajra ott s\u00edmult a g\u00f6mb\u00f6ly\u0171, kis s\u00e1rg\u00e1s test, odaad\u00f3, \u00f6r\u00f6k asszonyis\u00e1g\u00e1val.<\/p>\n

– Meg\u00e9rte… – ez volt utols\u00f3 gondolata \u00e9s boldogan hullott bele egy s\u0171r\u0171, vajszer\u0171 feketes\u00e9gbe.<\/p>\n

Forr\u00e1s: Moln\u00e1r \u00c1kos: A k\u00ednai l\u00e1ny. Novell\u00e1k. Periszk\u00f3p-kiad\u00e1s, 1939. MEK<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A K\u00cdNAI L\u00c1NY A hadnagy nem b\u00edrta tov\u00e1bb. Fel\u00fclt fekv\u0151hely\u00e9n \u00e9s t\u00e1grameresztett szemmel beleb\u00e1mult a f\u00e9lhom\u00e1lyba. Igen, vegy\u00fck el\u0151 a buzaszem-j\u00e1t\u00e9kot \u00fajra. Tegnap d\u00e9lel\u0151tt hallotta a r\u00e9gi perzsa anekdot\u00e1t a sakk j\u00e1t\u00e9k feltal\u00e1l\u00f3j\u00e1r\u00f3l, aki jutalmul csak annyi buzaszemet k\u00e9rt a kir\u00e1lyt\u00f3l, amennyi r\u00e1f\u00e9rne a hatvann\u00e9gy mez\u0151re, ha valamennyire az el\u0151z\u0151 mez\u0151n l\u00e9v\u0151 mennyis\u00e9g k\u00e9tszeres\u00e9t tenn\u00e9k. […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[1],"tags":[],"class_list":["post-67199","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-nincs-kategorizalva"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/67199","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=67199"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/67199\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=67199"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=67199"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=67199"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}