{"id":67410,"date":"2017-10-21T02:59:04","date_gmt":"2017-10-21T02:59:04","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=67410"},"modified":"2017-10-19T06:11:03","modified_gmt":"2017-10-19T06:11:03","slug":"gabriel-garcia-marquez-szaz-ev-magany","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=67410","title":{"rendered":"Gabriel Garc\u00eda M\u00e1rquez: Sz\u00e1z \u00e9v mag\u00e1ny"},"content":{"rendered":"

Vigy\u00e1zat! Ha m\u00e9g nem olvasta volna, a k\u00f6nyv megv\u00e1ltoztathatja az \u00e9let\u00e9t-a recenzens.
\n\u201eAureliano Buend\u00eda ezredes harminck\u00e9t fegyveres felkel\u00e9st szervezett, \u00e9s harminck\u00e9tszer
\nszenvedett veres\u00e9get. Tizenh\u00e9t asszonyt\u00f3l tizenh\u00e9t fia sz\u00fcletett. s a legnagyobb m\u00e9g nem volt
\nharminc\u00f6t \u00e9ves, amikor egyetlen \u00e9jszaka kiv\u00e9gezt\u00e9k valamennyit. \u00c9p b\u0151rrel meg\u00faszott
\ntizenn\u00e9gy mer\u00e9nyletet, hetvenh\u00e1rom rajta\u00fct\u00e9st \u00e9s egy kiv\u00e9gz\u00e9st. T\u00fal\u00e9lt egy
\nsztrichninm\u00e9rgez\u00e9st, pedig a k\u00e1v\u00e9j\u00e1ba kevert adag egy lovat is leter\u00edtett volna. Visszautas\u00edtotta
\na k\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1gi eln\u00f6k \u00e9rdemkeresztj\u00e9t. A forradalmi er\u0151k f\u0151parancsnoka lett, hatalma
\nsz\u00e9lt\u00e9ben-hossz\u00e1ban kiterjedt az eg\u00e9sz orsz\u00e1gra, s a korm\u00e1ny jobban rettegett t\u0151le, mint b\u00e1rki
\nm\u00e1st\u00f3l, de sohasem engedte meg, hogy lef\u00e9nyk\u00e9pezz\u00e9k. Mikor a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n \u00e9letj\u00e1rad\u00e9kot
\naj\u00e1nlottak fel neki, nem fogadta el, \u00e9s k\u00e9s\u0151 \u00f6regs\u00e9g\u00e9ig a macond\u00f3i m\u0171hely\u00e9ben k\u00e9sz\u00edtett
\naranyhalacsk\u00e1kb\u00f3l \u00e9lt. B\u00e1r mindig ott harcolt emberei k\u00f6zt a t\u0171zvonalban, csak
\negyetlenegyszer sebes\u00fclt meg, akkor is \u00f6nn\u00f6n kez\u00e9t\u0151l, miut\u00e1n Neerlandi\u00e1ban al\u00e1\u00edrta a
\nfegyverlet\u00e9telt, amely csaknem h\u00fasz\u00e9vi polg\u00e1rh\u00e1bor\u00fanak vetett v\u00e9get. Pisztollyal sz\u00edven l\u0151tte
\nmag\u00e1t, de a goly\u00f3 kij\u00f6tt a h\u00e1t\u00e1n an\u00e9lk\u00fcl, hogy b\u00e1rmelyik nemes szerv\u00e9t megs\u00e9rtette volna.
\nMindebb\u0151l csup\u00e1n egy utca maradt fenn Macond\u00f3ban, amelyet r\u00f3la neveztek el. M\u00e9gis \u2013
\nmik\u00e9nt n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vvel a k\u00e9s\u0151 \u00f6regkor\u00e1ban bek\u00f6vetkezett hal\u00e1la el\u0151tt kijelentette \u2013, m\u00e9g ennyit
\nsem rem\u00e9lt azon a hajnalon, amikor huszonegy ember\u00e9vel \u00fatra kelt, hogy csatlakozz\u00e9k
\nVictorio Medina t\u00e1bornok sereg\u00e9hez.
\n\u2013 R\u00e1d b\u00edzzuk Macond\u00f3t \u2013 ennyit mondott b\u00facs\u00faz\u00f3ul Arcadi\u00f3nak. \u2013 Rendben hagyjuk itt,
\nigyekezz, hogy m\u00e9g nagyobb rendben l\u00e1ssuk viszont.
\nArcadio igen egy\u00e9ni m\u00f3don \u00e9rtelmezte a megb\u00edz\u00e1st. Melchiades egyik k\u00e9pesk\u00f6nyv\u00e9b\u0151l
\nmer\u00edtve ihletet, t\u00e1bornagyi paszom\u00e1nnyal \u00e9s v\u00e1llbojtokkal d\u00edsz\u00edtett egyenruh\u00e1t kre\u00e1lt
\nmag\u00e1nak, derek\u00e1ra pedig felk\u00f6t\u00f6tte az agyonl\u0151tt kapit\u00e1ny aranybojtos szably\u00e1j\u00e1t. A k\u00e9t \u00e1gy\u00fat
\na falu bej\u00e1rat\u00e1ba \u00e1ll\u00edtotta, egyenruh\u00e1t adott r\u00e9gi tan\u00edtv\u00e1nyaira, akiket harcias sz\u00f3noklatai
\nfelt\u00fczeltek, s akiknek talpig fegyverben kellett az utc\u00e1kon s\u00e9t\u00e1lgatniuk, hogy az idegenek
\ngy\u0151zhetetlennek higgy\u00e9k a falut. K\u00e9t\u00e9l\u0171 dolog volt, mert a korm\u00e1ny t\u00edz h\u00f3napon \u00e1t nem merte
\nugyan megt\u00e1madni \u0151ket, de azut\u00e1n olyan t\u00faler\u0151vel t\u00e1madt, hogy f\u00e9l\u00f3ra alatt megt\u00f6rte az
\nellen\u00e1ll\u00e1st. Att\u00f3l a napt\u00f3l fogva, hogy parancsnokk\u00e1 nevezt\u00e9k ki, Arcadio nagy vonz\u00f3d\u00e1st
\ntan\u00fas\u00edtott a rendeletek \u00edr\u00e1nt. Naponta n\u00e9gyet is kihirdetett, elrendelve \u00e9s parancsba adva
\nmindazt, ami az esz\u00e9be jutott. Katonai szolg\u00e1latra k\u00f6telezte a tizennyolc \u00e9ven fel\u00fcli fi\u00fakat, a
\nk\u00f6zs\u00e9g sz\u00e1m\u00e1ra elkobozta az este hat ut\u00e1n szabadon k\u00f3sz\u00e1l\u00f3 \u00e1llatokat, \u00e9s elrendelte, hogy a
\nnagykor\u00fa f\u00e9rfiak v\u00f6r\u00f6s karszalagot hordjanak. Nicanor aty\u00e1nak f\u0151bel\u00f6v\u00e9s terhe mellett nem
\nvolt szabad kimozdulnia a pl\u00e9b\u00e1ni\u00e1r\u00f3l, nem mis\u00e9zhetett, \u00e9s nem harangozhatott, csak a
\nliber\u00e1lisok gy\u0151zelmei alkalm\u00e1b\u00f3l. Hogy sz\u00e1nd\u00e9ka komolys\u00e1g\u00e1ban senki se k\u00e9telkedj\u00e9k,
\nmegparancsolta, hogy a falu f\u0151ter\u00e9n egy kiv\u00e9gz\u0151szakasz gyakorlatozzon egy mad\u00e1rijeszt\u0151vel.
\nEleinte senki sem vette komolyan a dolgot: hadd j\u00e1tsszanak katon\u00e1sdit a nebul\u00f3k. De egy este,
\namikor Arcadio bel\u00e9pett Catarino kocsm\u00e1j\u00e1ba, s a banda trombit\u00e1sa akkor\u00e1t f\u00fajt \u00fcdv\u00f6zl\u00e9s\u00fcl,
\nhogy a kocsma n\u00e9pe hangosan felnevetett, Arcadio a hat\u00f3s\u00e1ggal szemben tan\u00fas\u00edtott
\nt\u00edszteletlens\u00e9g miatt f\u0151be l\u00f6vette. A t\u00f6bbieket, akik tiltakozni mertek, az iskola egyik
\ntanterm\u00e9ben kalod\u00e1ba z\u00e1ratta, s keny\u00e9ren \u00e9s v\u00edzen tartotta. – Te gyilkos ! – kiab\u00e1lta Ursula,
\namikor Arcadio egy-egy \u00fajabb \u00f6nk\u00e9nyesked\u00e9s\u00e9r\u0151l tudom\u00e1st szerzett. – Ha Aureliano
\nmegtudja, agyonl\u00f6vet, \u00e9s \u00e9n leszek a legboldogabb. – De hi\u00e1ba besz\u00e9lt. Arcadio f\u00f6l\u00f6sleges
\nszigorral egyre szorosabbra fogta a gyepl\u0151t, m\u00edgnem \u0151 lett a legkegyetlenebb zsarnok, aki
\nvalaha is uralkodott Macond\u00f3ban. -Most legal\u00e1bb saj\u00e1t b\u0151r\u00fck\u00f6n \u00e9rezhetik a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get –
\njegyezte meg egyszer don Apolinar Moscote. – Ez h\u00e1t a liber\u00e1lis paradicsom. – E szavak
\nArcadio f\u00fcl\u00e9be is eljutottak. Egy \u0151rj\u00e1rat \u00e9l\u00e9n megostromolta a h\u00e1zat, \u00f6sszet\u00f6rte a b\u00fatorokat,
\nmegkorb\u00e1csolta a l\u00e1nyokat, \u00e9s elhurcolta don Apolinar Moscot\u00e9t. Ursula sz\u00e9gyen\u00e9ben
\nord\u00edtozva \u00e9s d\u00fch\u00e9ben egy k\u00e1tr\u00e1nyos lovagl\u00f3ostort suhogtatva, \u00e1trohant az eg\u00e9sz falun, s \u00e9ppen
\nakkor rontott be a kasz\u00e1rnya udvar\u00e1ra, amikor Arcadio szem\u00e9lyesen m\u00e1r-m\u00e1r t\u00fczet vez\u00e9nyelt a
\nkiv\u00e9gz\u0151osztagnak.
\n– Rajta csak, te fatty\u00fa! – ki\u00e1ltotta Ursula.
\nArcadi\u00f3nak ideje sem volt felocs\u00fadni, m\u00e1ris v\u00e9gigv\u00e1gott rajta az ostor. – Rajta csak, te
\ngyilkos! – folytatta Ursula. – Engem is \u00f6lj meg, te kurafi! Legal\u00e1bb nem lesz szemem, hogy
\ns\u00edrjak sz\u00e9gyenemben, ami\u00e9rt ilyen sz\u00f6rnyeteget neveltem. – K\u00edm\u00e9letlen\u00fcl \u00fct\u00f6tte-verte; k\u00f6zben
\nArcadio az udvar sz\u00e9l\u00e9ig h\u00e1tr\u00e1lt, \u00e9s \u00fagy \u00f6sszeh\u00faz\u00f3dzkodott, mint egy csiga. Don Apolinar
\nMoscote megk\u00f6t\u00f6zve, eszm\u00e9letlen\u00fcl d\u0151lt a kar\u00f3hoz, a katon\u00e1k goly\u00f3it\u00f3l megszaggatott
\nmad\u00e1rijeszt\u0151 hely\u00e9n. A fi\u00fak, akikb\u0151l a kiv\u00e9gz\u0151osztag \u00e1llt, ezalatt sz\u00e9tsz\u00e9ledtek, mert att\u00f3l
\nf\u00e9ltek, hogy Ursula rajtuk is kit\u00f6lti a d\u00fch\u00e9t. De \u0151 r\u00e1juk sem heder\u00edtett. Otthagyta a f\u00e1jdalomt\u00f3l
\n\u00e9s d\u00fcht\u0151l remeg\u0151 Arcadi\u00f3t szakadt egyenruh\u00e1j\u00e1ban, \u00e9s eloldotta don Apolinar Moscot\u00e9t a
\nkar\u00f3t\u00f3l, hogy hazak\u00eds\u00e9rje. De miel\u0151tt elhagyta a kasz\u00e1rny\u00e1t, a kalod\u00e1ba z\u00e1rt rabokat is
\nkiszabad\u00edtotta.
\nAtt\u00f3l fogva \u0151 vette \u00e1t a faluban a hatalmat. Vissza\u00e1ll\u00edtotta a vas\u00e1rnapi mis\u00e9t, elt\u00f6r\u00f6lte a v\u00f6r\u00f6s
\nkarszalag visel\u00e9s\u00e9t, \u00e9s semmisnek nyilv\u00e1n\u00edtotta a d\u00fch\u00f6dt rendeleteket. De hi\u00e1ba lett \u00f6v\u00e9 a
\nhatalom, egyre csak az \u00f6nn\u00f6n balsors\u00e1n kesergett. Olyan egyed\u00fcl \u00e9rezte mag\u00e1t, hogy
\nr\u00e1fanyalodott a gesztenyefa alatt felejtett f\u00e9rj haszontalan t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ra. – L\u00e1m, hova jutottunk –
\nmondta neki, mialatt a j\u00faniusi es\u0151 m\u00e1r-m\u00e1r fej\u00fckre d\u00f6nt\u00f6tte a p\u00e1lmatet\u0151t. – L\u00e1tod, \u00fcres a h\u00e1z,
\na gyerekek sz\u00e9tsz\u00e9ledtek a vil\u00e1gban, s mi \u00fajb\u00f3l egyed\u00fcl vagyunk, ak\u00e1r a kezdet kezdet\u00e9n… –
\nJos\u00e9 Arcadio Buend\u00eda az \u00f6nk\u00edv\u00fclet szakad\u00e9k\u00e1nak m\u00e9ly\u00e9b\u0151l, s\u00fcketen hallgatta a sir\u00e1mokat.
\n\u0150r\u00fclet\u00e9nek kezdet\u00e9n m\u00e9g latin konyhanyelven jelentette be s\u00fcrget\u0151 napi sz\u00fcks\u00e9gleteit. Ha
\nolykor kitisztult az agya egy-egy pillanatra, mikor Amaranta az ennival\u00f3t vitte neki,
\nelpanaszolta legk\u00ednz\u00f3bb bajait, \u00e9s engedelmesen t\u0171rte, hogy a l\u00e1nya megk\u00f6p\u00f6ly\u00f6zze, \u00e9s
\nmust\u00e1rtapaszokat rakjon a test\u00e9re. De azokban az id\u0151kben, amikor Ursula felkereste, hogy
\nki\u00f6ntse neki a sz\u00edv\u00e9t, m\u00e1r nem volt semmi kapcsolata a val\u00f3s\u00e1ggal. Ursula r\u00e9szletekben
\nmegmosdatta a padon \u00fcl\u0151 \u00f6regembert, s k\u00f6zben besz\u00e1molt a csal\u00e1dr\u00f3l. – Aureliano t\u00f6bb mint
\nn\u00e9gy h\u00f3napja elment a h\u00e1bor\u00faba, \u00e9s az\u00f3ta h\u00edr\u00e9t se hallottuk – mes\u00e9lte, mik\u00f6zben a f\u00e9rje v\u00e1ll\u00e1t
\nszappanos ronggyal csutakolta. \u2013\u201e
\nA sz\u00e9p Remedios… soha nem tudta meg, am\u00edg e vil\u00e1gban \u00e9lt, hogy megm\u00e1s\u00edthatatlan sorsa, a l\u00e1z\u00edt\u00f3 n\u0151iess\u00e9g mindennapos katasztr\u00f3f\u00e1t jelent. Valah\u00e1nyszor Ursula tilalm\u00e1t megszegve az eb\u00e9dl\u0151be l\u00e9pett, p\u00e1ni k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9sbe sodorta az idegeneket. Nagyon is szembe\u00f6tl\u0151 volt, hogy a durva ing alatt teljesen puc\u00e9r, \u00e9s senki sem l\u00e1tta be, hogy nem kac\u00e9rs\u00e1gb\u00f3l borotv\u00e1lja kopaszra t\u00f6k\u00e9letes fej\u00e9t, s az sem b\u0171n\u00f6s kih\u00edv\u00e1s, ha a meleg miatt szem\u00e9rmetlen\u00fcl felt\u00e1rja a combj\u00e1t, vagy ha \u00e9lvezettel szopogatja az ujjait, miut\u00e1n puszta k\u00e9zzel a sz\u00e1j\u00e1ba rakta a falatot. Azt viszont egyik csal\u00e1dtag sem tudta, amit az idegenek t\u00fcst\u00e9nt \u00e9rz\u00e9keltek: a sz\u00e9p Remedios valami izgat\u00f3 leveg\u0151t, k\u00ednz\u00f3 fuvallatot \u00e1raszt, amely \u00f3r\u00e1k m\u00falva is \u00e9rz\u0151dik minden\u00fctt, ahol megfordult. Szerelmi viharokban edzett f\u00e9rfiak, akik a vil\u00e1g minden pr\u00f3b\u00e1j\u00e1t ki\u00e1llt\u00e1k, megesk\u00fcdtek r\u00e1, hogy m\u00e9g soha nem \u00e9reztek olyan gy\u00f6tr\u0151 v\u00e1gyat, mint amit a sz\u00e9p Remedios term\u00e9szetes szaga v\u00e1lt ki bel\u0151l\u00fck.\u201d<\/p>\n

\"\"<\/a><\/p>\n

E \u200bk\u00f6nyvet az \u00edr\u00f3 saj\u00e1t gyermekkori eml\u00e9keib\u0151l, tapasztalataib\u00f3l kiindulva \u00edrta. A reg\u00e9ny Kolumbia egy kis eldugott faluj\u00e1ban, Macondoban j\u00e1tsz\u00f3dik. Nem j\u00f3 kifejez\u00e9s a \u201ej\u00e1tsz\u00f3dik\u201d, mert ez a m\u0171 minden szempontb\u00f3l rendhagy\u00f3. Ahogy az \u00edr\u00f3 mondja: \u201eMacondo nem annyira f\u00f6ldrajzi hely, mint ink\u00e1bb lelki\u00e1llapot.\u201d Ezt a falut sok sz\u00e1z kolumbiai falu hangulat\u00e1b\u00f3l, az \u00edr\u00f3 ezekben t\u00f6lt\u00f6tt gyerekkori eml\u00e9keib\u0151l oll\u00f3zta \u00f6ssze. A hangulatot alapvet\u0151en meghat\u00e1rozza az \u00e9ghajlat. \u00c1lland\u00f3an sz\u00e1raz forr\u00f3s\u00e1g van, az emberek a napjuk nagy r\u00e9sz\u00e9t \u00e1rny\u00e9kos f\u00fcgg\u0151\u00e1gyakban t\u00f6ltik, hiszen m\u00e9g megmozdulni is neh\u00e9z ilyenkor.
\nEzekben a falvakban mindent vastag por lep, amit a sz\u00e9l felkavar \u2013 de nincs es\u0151, ami lemosn\u00e1. Az \u00e9let hihetetlen\u00fcl monoton, m\u00e9g az \u00e9vszakok is csak alig \u00e9szrevehet\u0151en v\u00e1ltoznak. Az eldugott falvacsk\u00e1kban semmi sem t\u00f6rt\u00e9nik. Ilyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt k\u00f6vethetj\u00fck v\u00e9gig egy csal\u00e1d t\u00f6rt\u00e9net\u00e9nek sz\u00e1z \u00e9v\u00e9t.
\nA hatalmas h\u00e1zban, ahol a Buend\u00ed\u00e1k \u00e9lnek, minden megt\u00f6rt\u00e9nhet. Az \u00f6t gener\u00e1ci\u00f3 \u00e9let\u00e9t v\u00e9gigk\u00f6veti a mag\u00e1ny. Nincs olyan tagja a csal\u00e1dnak, aki \u00e9let\u00e9t valamilyen m\u00f3don ne mag\u00e1nyosan \u00e9ln\u00e9 le. Van, amelyik\u00fck a tengert j\u00e1rja, m\u00e1sikuk szerzetes m\u00f3dj\u00e1ra elvonul a vil\u00e1gt\u00f3l, de h\u00edres, forradalm\u00e1r katona is tal\u00e1lhat\u00f3 k\u00f6z\u00f6tt\u00fck. A csal\u00e1d f\u00e9rfitagjainak k\u00e9t k\u00f6z\u00f6s von\u00e1suk van, az egyik a nev\u00fck: csak k\u00e9t vari\u00e1ci\u00f3 fordul el\u0151 Jos\u00e9 Arcadio \u00e9s Aureliano. Ez az\u00e9rt is fontos, mert csak az Aureli\u00e1nok magva term\u00e9keny, \u00e9s viszi tov\u00e1bb a csal\u00e1dot. A m\u00e1sik k\u00f6z\u00f6s von\u00e1s a mag\u00e1ny, amelynek oka abban keresend\u0151, hogy nem tudnak szeretni. Egyik\u00fck sem szerelemb\u0151l sz\u00fcletett \u00e9s egyik\u00fck sem tanult meg szeretni. Ahogy az \u00edr\u00f3 mondja: \u201eA mag\u00e1ny az \u00e9n szememben a szolidarit\u00e1s ellent\u00e9te.\u201d 
\nV\u00e9geredm\u00e9nyben e csal\u00e1d t\u00f6rt\u00e9net\u00e9nek nincs optimista kicseng\u00e9se. Egyik\u00fck sem tud boldogan \u00e9lni, nem tal\u00e1lj\u00e1k meg hely\u00fcket a vil\u00e1gban. Tal\u00e1n olyan emberekb\u0151l \u00e1llt az \u00f6t gener\u00e1ci\u00f3, akiknek nincs is dolguk itt a f\u00f6ld\u00f6n, csak v\u00e9letlen\u00fcl pottyantak ide. Ennek ellen\u00e9re a Sz\u00e1z \u00e9v mag\u00e1ny fantasztikus k\u00f6nyv. Minden megt\u00f6rt\u00e9nhet \u00e9s minden meg is t\u00f6rt\u00e9nik benne. Gyerekek sz\u00fcletnek malacfarokkal, egy asszony eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben f\u00f6ldet eszik, \u00e9s sz\u00fclei csontjait a nyak\u00e1ban hordja, az els\u0151 Jos\u00e9 Arcadio feles\u00e9ge, Ursula pedig legal\u00e1bb 120 \u00e9vig \u00e9l. (Moly.hu)<\/em><\/p>\n

1967-ben a Sudamericana Press ezen a napon megjelentetett egy reg\u00e9nyt, Cien a\u00f1os de soledad volt a c\u00edme. A k\u00f6nyvt\u0151l sem a kiad\u00f3ja, sem \u00edr\u00f3ja, az akkor m\u00e9g kev\u00e9sb\u00e9 ismert kolumbiai Gabriel Garc\u00eda M\u00e1rquez nem v\u00e1rt t\u00fal sokat. Ami ut\u00e1na j\u00f6tt, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg minden addigi v\u00e1rakoz\u00e1sukat fel\u00fclm\u00falta: a Sz\u00e1z \u00e9v mag\u00e1ny ma m\u00e1r a huszadik sz\u00e1zadi irodalom egyik klasszikusa, melyb\u0151l t\u00f6bb mint 45 milli\u00f3 p\u00e9ld\u00e1nyt adtak el vil\u00e1gszerte, \u00edr\u00f3ja pedig 1982-ben megkapta az irodalmi Nobelt m\u0171vei\u00e9rt, melyekben „a fantasztikus \u00e9s a realista \u00f6tv\u00f6z\u0151dik a k\u00e9pzelet egy gazdagon megszerkesztett vil\u00e1g\u00e1ban, ily m\u00f3don reflekt\u00e1lva egy kontinens \u00e9let\u00e9re \u00e9s konfliktusaira”. \u00d6tven \u00e9ve jelent meg a Sz\u00e1z \u00e9v mag\u00e1ny.<\/p>\n

Ma m\u00e1r k\u00f6nny\u0171 lenne azt \u00e1ll\u00edtani, hogy el\u0151re lehetett l\u00e1tni a k\u00f6nyv siker\u00e9t, az igazs\u00e1g azonban az, hogy m\u00e9g maga GGM sem volt biztos ebben. 1965-ben a Sudamericana Press \u00faj tehets\u00e9geket felkutat\u00f3 szerkeszt\u0151je kereste meg az \u00edr\u00f3t, aki azt v\u00e1laszolta neki, hogy \u00e9ppen egy nagyon hossz\u00fa \u00e9s \u00f6sszetett reg\u00e9nyen dolgozik. Garc\u00eda M\u00e1rquez akkort\u00e1jt m\u00e9g nagyon lelkes volt, k\u00e9s\u0151bb azonban dermedt retteg\u00e9s lett \u00farr\u00e1 rajta, nagyon is tiszt\u00e1ban volt ugyanis azzal, hogy bizony sok reg\u00e9ny m\u00e1r a megjelen\u00e9s napj\u00e1n elv\u00e9rzik, \u00e9s h\u00edre sem marad. A felt\u00f6rekv\u0151 \u00edr\u00f3knak az egyik legnagyobb mumusuk m\u00e1r akkor is a gyenge \u00e9rt\u00e9kes\u00edt\u00e9s volt, GGM el\u0151z\u0151 n\u00e9gy k\u00f6nyve pedig alig 2500 p\u00e9ld\u00e1nyban kelt el. Nem k\u00fcl\u00f6n-k\u00fcl\u00f6n, hanem mindent \u00f6sszevetve.<\/p>\n

k\u00f6nyvesblog.hu<\/strong>
\nMagvet\u0151 Kiad\u00f3, 2017<\/strong>
\nA v\u00e1gy, a szenved\u00e9ly var\u00e1zslatos, leig\u00e1z\u00f3 \u00e9s f\u00f6lszabad\u00edt\u00f3 erej\u00e9r\u0151l ritk\u00e1n olvashatunk oly gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 sorokat, mint a Sz\u00e1z \u00e9v mag\u00e1ny lapjain. Az \u00f6r\u00f6kk\u00e9 visszat\u00e9r\u0151 gy\u00f6trelmet \u00e9s beteljes\u00fcl\u00e9st hoz\u00f3 szerelemeben Garc\u00eda Marquez a mag\u00e1ny \u00e9s rem\u00e9nytelens\u00e9g ellenszer\u00e9t tal\u00e1lja meg, a ez teszi a tragikus t\u00f6rt\u00e9netet legm\u00e9lyebb mondanival\u00f3j\u00e1ban optimist\u00e1v\u00e1.<\/em><\/p>\n

\u00d6ssze\u00e1ll\u00edtotta: Kerekes Tam\u00e1s<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Vigy\u00e1zat! Ha m\u00e9g nem olvasta volna, a k\u00f6nyv megv\u00e1ltoztathatja az \u00e9let\u00e9t-a recenzens. \u201eAureliano Buend\u00eda ezredes harminck\u00e9t fegyveres felkel\u00e9st szervezett, \u00e9s harminck\u00e9tszer szenvedett veres\u00e9get. Tizenh\u00e9t asszonyt\u00f3l tizenh\u00e9t fia sz\u00fcletett. s a legnagyobb m\u00e9g nem volt harminc\u00f6t \u00e9ves, amikor egyetlen \u00e9jszaka kiv\u00e9gezt\u00e9k valamennyit. \u00c9p b\u0151rrel meg\u00faszott tizenn\u00e9gy mer\u00e9nyletet, hetvenh\u00e1rom rajta\u00fct\u00e9st \u00e9s egy kiv\u00e9gz\u00e9st. T\u00fal\u00e9lt egy<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[22],"tags":[],"class_list":["post-67410","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-recenzio"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/67410","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=67410"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/67410\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=67410"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=67410"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=67410"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}