{"id":67440,"date":"2017-10-24T02:50:36","date_gmt":"2017-10-24T02:50:36","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=67440"},"modified":"2017-10-19T09:37:16","modified_gmt":"2017-10-19T09:37:16","slug":"multszazadi-tortenetek-orley-istvan-ii","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=67440","title":{"rendered":"M\u00faltsz\u00e1zadi t\u00f6rt\u00e9netek: \u00d6rley Istv\u00e1n (II)"},"content":{"rendered":"

ANDRIS<\/strong><\/em><\/h2>\n

Becsuktam az ablakot, megn\u00e9ztem ezt az egyetlen k\u00f6nyvet. M\u00e9g ez sem volt valami t\u00fals\u00e1gosan biztat\u00f3, m\u00e9rs\u00e9kelt lelkesed\u00e9ssel szeml\u00e9ltem, nem reg\u00e9ny, \u00fatle\u00edr\u00e1s\u2026 A Szahar\u00e1r\u00f3l sz\u00f3lt, tev\u00e9k, arabok, sivatag, sz\u00e1mum, o\u00e1zis, idegenl\u00e9gi\u00f3, oroszl\u00e1nok szerepeltek bel\u00fcl a k\u00e9peken \u2013 amolyan ifj\u00fas\u00e1g sz\u00e1m\u00e1ra k\u00e9sz\u00fclt, tanuls\u00e1gos-sz\u00f3rakoztat\u00f3 olvasm\u00e1ny lehetett\u2026 De h\u00e1t k\u00f6nyv, az k\u00f6nyv \u2013 m\u00e1s h\u00edj\u00e1n ez is j\u00f3\u2026 Visszamentem az \u00e1gyhoz, lefek\u00fcdtem, meggy\u00fajtottam az \u00e9jjeliszekr\u00e9nyen a l\u00e1mp\u00e1t. Andrisra pillantottam \u2013 aludt\u2026 Felnyitottam a k\u00f6nyvet, olvasni kezdtem. De alig jutottam t\u00fal az els\u0151 oldalon, m\u00e1r moccant a szomsz\u00e9d \u00e1gy.
\n\u2013 Nem volt itt Pali? \u2013 d\u00fcnny\u00f6g\u00f6tt fel Andris.
\nS ekkor azt\u00e1n percek alatt\u2026
\nAndris r\u00f6gt\u00f6n sorsh\u00faz\u00e1st aj\u00e1nlott, aki nyer, az olvassa el\u0151bb a k\u00f6nyvet. Err\u0151l \u00e9n hallani sem akartam. S m\u00e9g milyen hamisan \u00e9rveltem. Hogy \u00e9n kaptam a k\u00f6nyvet\u2026 Ebb\u0151l legfeljebb annyi volt igaz, hogy \u00e9n vettem \u00e1t, Pali kett\u0151nknek hozta a k\u00f6nyvet. Hogy \u00e9n m\u00e1r megkezdtem\u2026 Igen, de hisz \u00e9ppen az\u00e9rt kezdtem meg, mert Andrist nem keltettem fel, mikor Pali j\u00f6tt. V\u00e9g\u00fcl eg\u00e9szen buta s m\u00e9ghozz\u00e1 cs\u00fanya, s\u00e9rt\u0151 \u00e9rvvel j\u00f6ttem: Pali az \u00e9n bar\u00e1tom, teh\u00e1t nekem hozta a k\u00f6nyvet\u2026 S bizonygattam, egyre hevesebben bizonygattam, hogy Pali mennyivel jobb bar\u00e1ts\u00e1gban van velem, mint Andrissal\u2026 Ez a bizony\u00edt\u00e1s lassan od\u00e1ig fajult, hogy Pali az \u00e9n legjobb bar\u00e1tom\u2026 Teh\u00e1t nem Andris, hanem Pali\u2026
\nDe ami azt\u00e1n igaz\u00e1n gyal\u00e1zatos volt: a sorsh\u00faz\u00e1s voltak\u00e9ppen megt\u00f6rt\u00e9nt, belementem, \u00e9n vesztettem, s m\u00e9gsem adtam \u00e1t a k\u00f6nyvet. Andris ugyanis a vitatkoz\u00e1s alatt konokul tartotta fel\u00e9m k\u00e9t \u00f6sszez\u00e1rt \u00f6kl\u00e9t, az egyikbe valami gombot rejtett el\u0151bb. F\u00e9lig d\u00fch\u00f6sen, f\u00e9lig tr\u00e9f\u00e1san r\u00e1\u00fct\u00f6ttem az egyikre: ha nyerek, nincs tov\u00e1bb ez a veszeked\u00e9s\u2026 De vesztettem. Erre nevetni kezdtem, ez nem sz\u00e1m\u00edt, csak vicc volt\u2026 Erre azt\u00e1n Andris is felindult. Egyre d\u00fch\u00f6sebbek lett\u00fcnk mind a ketten\u2026 Majd egyszerre, eg\u00e9sz hirtelen, m\u00e9gis lez\u00e1rult ez a h\u00e1bor\u00faskod\u00e1s. Kimondtam az utols\u00f3 \u00e9rvet\u2026 \u2013 \u00c9n olvasom el\u0151bb\u2026 \u2013 csak ennyi volt ez az \u00e9rv, csak ennyi, de egyszersmind a v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyes d\u00f6nt\u00e9s. Ut\u00e1na h\u00e1trad\u0151ltem a p\u00e1rn\u00e1ra, felnyitottam a k\u00f6nyvet, s egyetlen sz\u00f3t sem sz\u00f3ltam t\u00f6bb\u00e9. Mi volt ez az utols\u00f3 \u00e9rv? A tiszta er\u0151szak: akarom, teh\u00e1t \u00e9n olvasom\u2026 S mi volt ennek az \u00e9rvnek a fedezete? Amit Andris is tudott, hogy v\u00e9gs\u0151 esetben, ha arra ker\u00fclne a sor, k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl \u00e9n vagyok az er\u0151sebb\u2026 B\u00e1r addig sohasem verekedt\u00fcnk, \u00fagy titokban ezt mindketten tudtuk. H\u00e1t \u00e9n most kinyilv\u00e1n\u00edtottam ezt a titkot, b\u00e1r egy pillanatra magam is beles\u00e1padtam, mikor burkoltan utaltam r\u00e1. \u00c9s Andris? R\u00e1m meredt, elfeh\u00e9redett, megvonaglott az arca, azzal m\u00e1r hallgatott \u0151 is. M\u00e9g v\u00e1rt, azt\u00e1n h\u00e1trahanyatlott \u0151 is a p\u00e1rn\u00e1ra, az arca elt\u0171nt az \u00e9jjeliszekr\u00e9ny m\u00f6g\u00f6tt.
\nMit mondjak? Az els\u0151 percekben tal\u00e1n zavarosan \u00e9reztem magam. De k\u00e9s\u0151bb m\u00e1r csak olvastam\u2026 Olyan \u00e9rdekes volt az a k\u00f6nyv, amit el\u0151sz\u00f6r fanyalogva vettem a kezembe? Ann\u00e1l felt\u00e9tlen\u00fcl jobb volt, mint amit v\u00e1rtam, helyenkint felt\u00e9tlen\u00fcl izgalmas, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen, mikor az idegenl\u00e9gi\u00f3 \u00e9s az arabok csat\u00e1z\u00e1sair\u00f3l \u00edrt. Meg azt\u00e1n, nos igen, tizenegy esztend\u0151s voltam, ebben az id\u0151ben majdnem minden k\u00f6nyv \u00e9rdekes volt sz\u00e1momra\u2026
\nS mit csin\u00e1lt ezalatt Andris? Ezt tal\u00e1n nem is tudtam, nem is l\u00e1ttam, csak k\u00e9s\u0151bb eml\u00e9keztem r\u00e1. Sok\u00e1ig nem oltotta le a l\u00e1mp\u00e1j\u00e1t, a l\u00e1mpa \u00e9gett, virrasztott\u2026 S bizony\u00e1ra \u0151 is \u00e9bren maradt. A h\u00e1t\u00e1n fek\u00fcdt, mell\u00e9n \u00f6sszefont karral, oly merev mozdulatlans\u00e1gban, hogy m\u00e9g csak meg sem rezzent a takar\u00f3ja \u2013 az arc\u00e1t nem l\u00e1thattam, ezt elf\u00f6dte az \u00e9jjeliszekr\u00e9ny. S n\u00e9ma maradt, m\u00e9g a l\u00e9legz\u00e9se sem hallatszott. Eg\u00e9szen olyan volt ez, mintha ravatalon fek\u00fcdn\u00e9k. Azt\u00e1n egyszerre, \u00f3r\u00e1k m\u00falva, kilobbant a l\u00e1mp\u00e1ja, els\u00f6t\u00e9t\u00fclt az \u00e1gya.
\n\u00c9jf\u00e9l k\u00f6r\u00fcl lehetett, mikor befejeztem a k\u00f6nyvet. Kiolvastam \u2013 mindig lehet\u0151leg egy szuszra olvastam ki egy k\u00f6nyvet. S volt ebben a k\u00f6nyvben egy mondat, az utols\u00f3\u2026 Mi lehetett? Bizony\u00e1ra aff\u00e9le emelkedett hang\u00fa befejez\u00e9s, az utaz\u00f3, ez a t\u00e1rgyilagos, tud\u00f3s, komoly f\u00e9rfi s egyben rettenthetetlen oroszl\u00e1nvad\u00e1sz b\u00facs\u00faz\u00f3ra n\u00e9h\u00e1ny k\u00f6lt\u0151i pillanatot enged\u00e9lyez mag\u00e1nak\u2026 \u00c9s megeml\u00e9kezik a \u201ev\u00e9gtelen homoktengerr\u0151l\u201d, mely f\u00f6l\u00f6tt az \u201e\u00f6r\u00f6k nap l\u00e1ngol\u201d. De mit tudom \u00e9n, mi lehetett, esetleg micsoda ban\u00e1lis, esetlen, \u00fcgyefogyott el\u00e9rz\u00e9keny\u00fcl\u00e9s\u2026 de akkor, ott, n\u00e1lam, felt\u00e9tlen\u00fcl hat\u00e1sos volt, oly hat\u00e1sos, hogy miut\u00e1n becsuktam \u00e9s f\u00e9lretettem a k\u00f6nyvet, leoltottam a l\u00e1mp\u00e1t, igen, ekkor a s\u00f6t\u00e9tben, lehunyt szemh\u00e9jam m\u00f6g\u00f6tt felkelt, kigyulladt, felemelkedett egy akkora napkorong, egy oly hatalmas sivatagi, izz\u00f3-\u00e9g\u0151, v\u00f6r\u00f6ss\u00e1rga vad, roppant n\u00e9ma ragyog\u00e1s, hogy elal\u00e9ltam, sz\u00e9d\u00fcltem, kivert a verejt\u00e9k. A torkomban dobogott a sz\u00edvem, k\u00f6r\u00f6ttem \u00f6rv\u00e9nylett, z\u00fagott a csend, bennem zenebona, f\u00e1jdalmas \u00e9s gy\u00f6ny\u00f6r\u0171\u2026
\nKisz\u00e1lltam az \u00e1gyb\u00f3l, s am\u00fagy k\u00e1bultan, t\u00e1molyogva, mez\u00edtl\u00e1b az ablakhoz l\u00e9ptem. K\u00fcnt a behavazott kert, havask\u00e9k \u00e9jszaka, z\u00fazmar\u00e1s f\u00e1k \u00e9s bokrok, a ker\u00edt\u00e9s perem\u00e9n vil\u00e1g\u00edtott a h\u00f3szeg\u00e9ly, felette s\u00f6t\u00e9tmagas, sz\u00e9les \u00e9g, apr\u00f3, hideg csillagok\u2026 \u00c9s csend, csend \u2013 megb\u00e9nult, megmerev\u00fclt, megfagyott t\u00fcnd\u00e9rvil\u00e1g. F\u00fcleltem \u2013 messze az \u00e1llom\u00e1s k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n a vicin\u00e1lis vis\u00edtott \u00e9s z\u00f6rg\u00f6tt. Ezt gyakran hallottuk ott K\u0151v\u00e1ron \u00e9jszaka, tal\u00e1n az egyetlen hang volt ez a k\u00fclvil\u00e1gb\u00f3l\u2026
\nVisszab\u00fajtam az \u00e1gyba. Mi lesz most? Hisz aludni sem tudok \u00edgy\u2026
\n\u00c9s ekkor\u2026
\n\u00d3, micsoda roham volt ez\u2026 Holott csak ny\u00f6sz\u00f6r\u00f6gni tudtam: Andris, Andris\u2026 S m\u00e9g t\u00f6bbsz\u00f6r \u00e9s folyton, percekig \u00edgy, szakadatlanul: Andris, Andris\u2026 \u00c9s semmi v\u00e1lasz, csend. V\u00e9g\u00fcl nem b\u00edrtam tov\u00e1bb, \u00e1tny\u00faltam \u00e9s megr\u00e1ztam az \u00e1gy\u00e1t, a takar\u00f3j\u00e1t. De erre azt\u00e1n r\u00f6gt\u00f6n mozdult\u2026
\nNem aludt, m\u00e1r r\u00e9gen nem\u2026 Hirtelen emelkedett, oly gyorsan, mint valami l\u00e1tom\u00e1s \u2013 szinte megijedtem. S azonnal v\u00e1laszolt \u2013 felk\u00e9sz\u00fclten\u2026
\n\u2013 Nem, hagyj\u00e1l\u2026 \u2013 S m\u00e9g egyszer. \u2013 Nem, nem b\u00e9k\u00fcl\u00f6k.
\nMegt\u00e1maszkodott h\u00e1tul, az \u00e1gy t\u00fals\u00f3 sz\u00e9l\u00e9n, h\u00e1trad\u0151lt, s m\u00e9g a kez\u00e9t is maga el\u00e9 tartotta v\u00e9dekez\u0151en\u2026 Az arc\u00e1n r\u00e9m\u00fclet, iszonyat, a szem\u00e9ben rettent\u0151 tan\u00e1cstalans\u00e1g \u00e9s riadt, vad elt\u00f6k\u00e9lts\u00e9g. \u2013 Nem, nem, nem\u2026 \u2013 ism\u00e9telte sz\u00fcntelen\u00fcl.
\nTal\u00e1n egy negyed\u00f3r\u00e1ig tartott ez a harc. Esdekeltem, k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem, jajongtam\u2026 S \u0151 csak folyton: nem, nem, nem\u2026 S m\u00e9g csak a teste sem mozdult, mintha g\u00f6rcs fogn\u00e1 \u2013 csak \u00e9ppen reszketett. V\u00e9g\u00fcl nem b\u00edrtam tov\u00e1bb. Elfordultam, \u00e9s hanyatt dobtam magamat az \u00e1gyban. Hallottam, ahogy \u0151 is visszafekszik\u2026
\nAzt\u00e1n \u2013 tal\u00e1n egy \u00fajabb negyed\u00f3ra m\u00falva\u2026
\n\u2013 H\u00e1t j\u00f3, nem haragszom\u2026 \u2013 eg\u00e9szen fak\u00f3n \u00e9s szomor\u00faan sz\u00e1llt fel a hangja az \u00e9jjeliszekr\u00e9ny t\u00fals\u00f3 oldal\u00e1n.
\n\u2013 Riska \u2013 csak ennyit tudtam kiny\u00f6gni. Olykor \u00edgy bec\u00e9ztem, ezzel a teh\u00e9nn\u00e9vvel. \u2013 Riska, eg\u00e9szen j\u00f3 a k\u00f6nyv, holnap te olvasod\u2026 Nekem tetszett, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a v\u00e9ge\u2026
\nAndris kisz\u00e1llt az \u00e1gyb\u00f3l, a mosd\u00f3hoz ment, vizet ivott. J\u00f6tt vissza, mosolygott, \u00e9s le\u00fclt az \u00e1gyam sz\u00e9l\u00e9re.
\n\u2013 Ez vagy te \u2013 mondta \u2013, neked tetszett a k\u00f6nyv\u2026 \u00c9n meg ugyanakkor \u00fagy ut\u00e1ltalak, \u00fagy gy\u0171l\u00f6ltelek \u2013 \u00e9n meg tudtalak volna \u00f6lni\u2026 \u2013 Ezt eg\u00e9szen komolyan mondta, \u00e1tremegett a hangj\u00e1n az indulat. Azt\u00e1n legyintett. \u2013 De \u00e9n m\u00e1r ilyen vagyok, nem b\u00edrom ki, hogy d\u00fch\u00f6ngj, mert nem bocs\u00e1tok meg\u2026
\n\u2013 De hisz \u00e9ppen ez\u00e9rt d\u00fch\u00f6ng\u00f6k, mert \u00e9n sem b\u00edrom\u2026
\n\u2013 H\u00e1t ez \u00edgy nem igaz. \u2013 Andris elm\u00e9l\u00e1zott. \u2013 Te b\u00e9k\u00fclni akarsz, mert r\u00e1d j\u00f6n\u2026 \u2013 Szomor\u00faan tekintett maga el\u00e9. \u2013 Nem vagy te j\u00f3, csak olyan hangulatos\u2026
\n\u2013 De Andrisk\u00e1m, soha t\u00f6bbet\u2026
\n\u2013 Ugyan! \u2013 \u00e9s legyintett. \u2013 \u00c9ppen ez az\u2026 Mert ha te olyan buta lenn\u00e9l \u00e9s nem tudn\u00e1d el\u0151re, hogy mib\u0151l mi lesz\u2026 De te nagyon j\u00f3l tudod, \u00e9s m\u00e9gis, amikor akarod, elfelejted\u2026 Minden neked j\u00f3, \u00e9s minden nekem rossz, \u00e9ppen mert te nem akarsz el\u0151re gondolni. Az is neked volt j\u00f3, hogy elvetted a k\u00f6nyvet. Az is, hogy j\u00f3 nyugodtan elolvastad. Az is j\u00f3 neked, hogy bocs\u00e1natot k\u00e9rsz, igen, az is olyan hangulat neked. Mert \u00e9n ugyan nem aludtam, de te m\u00e9g akkor is felkeltett\u00e9l volna, ha alszom. Mit sz\u00e1m\u00edtott az neked, hogy \u00e9n alszom, ha egyszer te bocs\u00e1natot akarsz k\u00e9rni, ha r\u00e1d j\u00f6n\u2026 Minden neked j\u00f3, \u00e9s minden nekem rossz\u2026 Mert n\u00e1lam meg minden befel\u00e9 t\u00f6rt\u00e9nik\u2026 \u00c9n gy\u0171l\u00f6ltelek, \u00f3r\u00e1kig gy\u0171l\u00f6ltelek, s m\u00e9g csak nem is sz\u00f3ltam\u2026 S k\u00f6zben sz\u00e9gyenkeztem, sz\u00f6rnyen sz\u00e9gyelltem magam, mert gy\u0171l\u00f6llek. S azt\u00e1n megbocs\u00e1tani, azt hiszed, az tal\u00e1n j\u00f3 volt? \u00c9n feltettem, hogy nem, nem\u2026 S a v\u00e9g\u00e9n m\u00e9gis\u2026 Most m\u00e1r persze mindegy\u2026 De az nem \u00fagy van\u2026 Ha az ember v\u00e9letlen\u00fcl csin\u00e1l valamit, akkor igen, akkor j\u00f3 a bocs\u00e1natk\u00e9r\u00e9s\u2026 de el\u0151re tudni, hogy bocs\u00e1natot fogsz majd k\u00e9rni, nem, azt nem lehet\u2026Egyre jobban elszomorodott. M\u00e9g hozz\u00e1tette.
\n\u2013 Ha igaz\u00e1n b\u00e1ntott volna a dolog, akkor nem keltett\u00e9l volna most fel. Akkor reggelig szenvedt\u00e9l volna\u2026
\n\u2013 De Andris, ha egyszer nem b\u00edrtam\u2026
\n\u2013 \u00c9ppen ez az, b\u00edrnod kellett volna.
\nElgondolkozva mormolta ism\u00e9t.
\n\u2013 Mert nem vagy j\u00f3, csak olyan hangulatos\u2026
\nMajd egyszerre nevetni kezdett.
\n\u2013 De azt tudod, hogy ezt m\u00e9gsem \u00faszod meg sz\u00e1razon. Majd megl\u00e1tod, ezt kif\u0151ztem, meg foglak b\u00fcntetni\u2026
\n\u2013 Hogyan? \u2013 k\u00e9rdeztem magam is nevetve. Oly furcsa volt a gondolat, hogy Andris engem megb\u00fcntet.
\n\u2013 Majd megl\u00e1tod \u2013 ism\u00e9telte. Majd hirtelen eg\u00e9szen elkomolyodott. \u2013 \u00c9n azt nem engedhetem \u2013 mondta majdnem \u00fcnnep\u00e9lyes, \u00e1tszellem\u00fclt hangs\u00fallyal \u2013, nem engedhetem, hogy te ilyen maradj\u2026 \u00c9n nem akarok v\u00e9gleg \u00f6sszeveszni veled, \u00e9n nem akarlak gy\u0171l\u00f6lni, nekem is kell csin\u00e1lni valamit, \u00e9ppen ellened\u2026
\n\u2013 De mit, mit, Andris? \u2013 sok\u00e1ig faggattam, nem v\u00e1laszolt. Csak mosolygott egyre ravaszabbul.
\n3<\/p>\n

Arra, ami m\u00e1snap t\u00f6rt\u00e9nt, arra val\u00f3ban nem sz\u00e1m\u00edthattam\u2026
\nFel\u00e9bred\u00fcnk, megreggeliz\u00fcnk, j\u00f6n a vizit\u2026 Mayer ben\u00e9z az ajt\u00f3n, ebben a pillanatban hars\u00e1nyan megsz\u00f3lal Andris.
\n\u2013 Doktor \u00far, k\u00e9rem, mi eg\u00e9szs\u00e9gesek vagyunk, tess\u00e9k minket kiengedni\u2026
\nNem, mindenre gondolhattam, de erre semmi esetre sem\u2026 Hogyan v\u00e9dekezhettem volna? Jelentsem tal\u00e1n, hogy \u00e9n nem b\u00edztam meg Andrist, hogy a nevemben nyilatkozzon\u2026 Jelentsem azt, hogy Andris az eg\u00e9szs\u00e9ges, de \u00e9n beteg vagyok\u2026 De hisz Mayer \u00fagyis tudta, hogy kutyabajom\u2026 S ha hazudok, m\u00e9g felb\u0151sz\u00fcl\u2026
\nMayer k\u00fcl\u00f6nben m\u00e9g meg is volt s\u00e9rtve.
\n\u2013 K\u00e9rem, ha maguk nem akarnak h\u00edzni \u2013 ezt fejezte ki az arcj\u00e1t\u00e9ka. Ha Andris nem sz\u00f3l, semmi esetre sem dob ki benn\u00fcnket\u2026
\nNem tudtam, nevessek-e vagy s\u00edrjak. Ann\u00e1l jobban nevetett Andris, mikor Mayer kiment, s nek\u00fcnk m\u00e1r \u00f6lt\u00f6zk\u00f6dn\u00fcnk kellett\u2026 Igaza volt, megb\u00fcntetett, b\u00e1r ugyanakkor saj\u00e1t mag\u00e1t is, ugyan\u00fagy, mint engem.
\nIlyen volt.
\nNevelt.
\nDe vajon ma megel\u00e9gedett volna-e velem? Negyedik ut\u00e1n m\u00e9g egy ideig levelezt\u00fcnk, k\u00e9s\u0151bb \u00e9n abbahagytam, s lassan \u0151 is\u2026
\nMostan\u00e1ban bizony\u00e1ra nyakkend\u0151t hord, ac\u00e9l kar\u00f3r\u00e1t, tal\u00e1n p\u00e1paszemet is. Holott akkor, ott este a betegszob\u00e1ban, ahogy h\u00e1l\u00f3ingben, s\u00e1padt kis komolykod\u00f3 any\u00e1s arc\u00e1val az \u00e1gyam sz\u00e9l\u00e9n \u00fclt \u2013 akkor angyal volt \u0151, az \u0151rz\u0151angyalom.<\/p>\n

Forr\u00e1s: Holmi, 2003 okt\u00f3ber<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

ANDRIS Becsuktam az ablakot, megn\u00e9ztem ezt az egyetlen k\u00f6nyvet. M\u00e9g ez sem volt valami t\u00fals\u00e1gosan biztat\u00f3, m\u00e9rs\u00e9kelt lelkesed\u00e9ssel szeml\u00e9ltem, nem reg\u00e9ny, \u00fatle\u00edr\u00e1s\u2026 A Szahar\u00e1r\u00f3l sz\u00f3lt, tev\u00e9k, arabok, sivatag, sz\u00e1mum, o\u00e1zis, idegenl\u00e9gi\u00f3, oroszl\u00e1nok szerepeltek bel\u00fcl a k\u00e9peken \u2013 amolyan ifj\u00fas\u00e1g sz\u00e1m\u00e1ra k\u00e9sz\u00fclt, tanuls\u00e1gos-sz\u00f3rakoztat\u00f3 olvasm\u00e1ny lehetett\u2026 De h\u00e1t k\u00f6nyv, az k\u00f6nyv \u2013 m\u00e1s h\u00edj\u00e1n ez is j\u00f3\u2026 […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-67440","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/67440","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=67440"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/67440\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=67440"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=67440"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=67440"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}