{"id":67470,"date":"2017-10-24T02:55:27","date_gmt":"2017-10-24T02:55:27","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=67470"},"modified":"2017-10-20T05:46:04","modified_gmt":"2017-10-20T05:46:04","slug":"lorinczi-laszlo-csak-a-szerelem-sujtson-25","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=67470","title":{"rendered":"L\u0151rinczi L\u00e1szl\u00f3: \u201cCsak a szerelem s\u00fajtson\u2026\u201d (25)"},"content":{"rendered":"

III. r\u00e9sz<\/strong><\/p>\n

Sz\u00e1ztizenhat<\/strong><\/p>\n

Eszternek az jutott esz\u00e9be reggel – mik\u00f6zben nagy gonddal f\u00e9s\u00fclk\u00f6d\u00f6tt -, hogy az \u00f6ngyilkoss\u00e1g minden probl\u00e9m\u00e1t megold. R\u00e1b\u00e1mult hossz\u00fa sz\u0151ke haj\u00e1ra (\u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl a sz\u00e1lak gy\u00f6kereit is vizsg\u00e1lta, nem s\u00f6t\u00e9tedtek-e ki) \u00e9s borzongani kezdett, nem is kellemetlen\u00fcl, s\u0151t mintha egy kedves f\u00e9rfik\u00e9z \u00e9rintette volna meg. M\u00e9ly (annyiszor eltitkolt) vall\u00e1soss\u00e1ga tiltakozott a gondolat ellen, esze viszont azt s\u00fagta, hogy akkor t\u00f6bb\u00e9 nem kellene sz\u00e9gyenkeznie \u00f6nmaga el\u0151tt, amit egyszer\u0171en m\u00e1r nem b\u00edrt tov\u00e1bb. H\u00e1tracsapta a haj\u00e1t: de hiszen k\u00f6zben hat\u00e1rtalanul boldog! Micsoda \u00f6r\u00f6m \u00e9s – igen! – boldogs\u00e1g volt megl\u00e1tni a R\u00f3bert arc\u00e1n a k\u00e9j, a felmagasztal\u00f3dotts\u00e1g villan\u00e1s\u00e1t, ami a legnagyobb hommage a n\u0151nek, mert annyi h\u00e1la is van benne, hogy att\u00f3l meg lehet \u0151r\u00fclni! Letette a f\u00e9s\u0171t: \u0151 ezt nem sz\u00e9gyelli, gondolta most dacosan (b\u00e1r tudta, hogy hi\u00e1ba, a sz\u00e9gyen most m\u00e1r belef\u00e9szkelte mag\u00e1t a lelk\u00e9be-sz\u00edv\u00e9be.) Sohasem gondolta volna, hogy egyszer a R\u00f3bert arc\u00e1r\u00f3l le fogja olvasni az elpuszt\u00edthatatlan, kit\u00f6r\u00f6lhetetlen, egyetlen val\u00f3di szerelmet, amit az Isten megadott az embernek. Le\u00fclt, eg\u00e9szen eler\u0151tlenedve, \u00fagy k\u00edv\u00e1nta R\u00f3bertet. Azt m\u00e1r nem is k\u00e9rdezte mag\u00e1t\u00f3l (mint annyiszor), hogy mi\u00e9rt \u0151t, \u00e9s mi\u00f3ta… Most \u00fagy \u00e9rezte, hogy att\u00f3l a perct\u0151l kezdve, amikor megl\u00e1tta, b\u00e1r sejtette m\u00e1r, hogy R\u00f3bert nem eml\u00e9kezik els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1sukra. Felnevetett, j\u00f3kedv\u0171 lett. No, akkor csak v\u00e1rjon m\u00e9g! Rengeteg munk\u00e1ja volt, estig, a m\u00e1r s\u00f6t\u00e9ted\u0151 utc\u00e1n j\u00f6tt hazafel\u00e9, \u00e9s folyton-folyton csak a R\u00f3bert arc\u00e1t l\u00e1tta.<\/p>\n

\n

Sz\u00e1ztizenh\u00e9t<\/strong><\/p>\n

\u00d6lt\u00f6zk\u00f6dtek, amikor J\u00f3zsef odasz\u00f3lt Eszternek. – Ma p\u00e9ntek van… – \u00e9s beledugta az ing\u00e9be sz\u0151r\u00f6s karj\u00e1t. Eszter val\u00f3s\u00e1ggal – J\u00f3zsef szem\u00e9ben indokolatlanul – felriadt: – Igen, igen – mondta sebesen. J\u00f3zsef azt juttatta esz\u00e9be, hogy valami b\u0151jt\u00f6set k\u00e9sz\u00edtsen az anyj\u00e1nak. J\u00f3l is tette, mert a tegnap elfelejtette. – Ma kor\u00e1n j\u00f6v\u00f6k haza – mondta, \u00e9s elfordult, hogy ne l\u00e1ssa a f\u00e9rj\u00e9t. – Istenem, ha t\u00f6bb er\u0151m lenne… – gondolta, de nem fejezte be, mert r\u00e1csapott egy m\u00e1sik gondolat, amellyel hetek \u00f3ta viaskodott: hogy milyen sz\u00e9gyentelen\u00fcl szemforgat\u00f3 kispolg\u00e1rok vagyunk! – Akkor kellett volna, igen, akkor, azokban az els\u0151 pillanatokban… mi kellett volna? \u0150szint\u00e9nek lenni, nem figur\u00e1zni! Elszomorodott, kiment a konyh\u00e1ba. – Az Isten verje meg ezt az eg\u00e9sz kupler\u00e1jt! – fakadt ki, \u00e9s nem sz\u00e9gyellte mag\u00e1t. L\u00e1zasan dolgozni kezdett. Elhat\u00e1rozta, hogy szak\u00edt R\u00f3berttel, az els\u0151 alkalommal megmondja neki. A k\u00e9ssel belev\u00e1gott az ujj\u00e1ba, felszisszent. Ett\u0151l meg ism\u00e9t boldognak \u00e9rezte mag\u00e1t. – Higgyek a jeleknek? – M\u00e1ris tudta, hogy hinnie kell.<\/p>\n

\n

Sz\u00e1ztizennyolc<\/strong><\/p>\n

Reggel m\u00e9gis bevallotta mag\u00e1nak, hogy nagyon, de nagyon boldogtalan. Visszaforgatta a fej\u00e9ben \u00e9let\u00e9nek lelki szakad\u00e9kait. Igen, sokszor \u00e9rezte mag\u00e1t \u00e9ppen \u00edgy, egy s\u0171r\u0171-s\u0171r\u0171 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n. Mint akit m\u00e9ltatlanul s\u00falyos b\u00fcntet\u00e9sre \u00edt\u00e9ltek. Csak az\u00e9rt, mert n\u0151nek sz\u00fcletett. Egy n\u0151 sohasem teheti azt, amit akar. Odarohanni… Beleb\u00e1mult a konyh\u00e1ba, de semmit sem l\u00e1tott. Kedves angol teaf\u0151z\u0151je (az \u00f3cskapiacon vette egy volt prefektust\u00f3l) meg\u00e9gette a kez\u00e9t. Tudta, hogy most m\u00e1r napokig \u00edgy lesz: k\u00e9ts\u00e9gbeesetten fog k\u00fczdeni a depresszi\u00f3j\u00e1val, nehogy valaki \u00e9szrevegye. F\u0151k\u00e9nt a fi\u00fak tekintet\u00e9t\u0151l f\u00e9lt… Mindig \u00e9szrevett\u00e9k, ha valami baja van. Faggatni nem mert\u00e9k, h\u00e1l’ Istennek! Ugyanez az Isten J\u00f3zsefet egyszer\u0171, b\u0151sz\u00edt\u0151 vaks\u00e1ggal verte meg. Bele\u0151r\u00fclne, ha most emberek k\u00f6z\u00e9 kellene mennie, szerencs\u00e9re szombat van.<\/p>\n

\n

Sz\u00e1ztizenkilenc<\/strong><\/p>\n

J\u00f3, hogy J\u00f3zsef hamar elvonult az ikrekkel. Nem is nagyon \u00e9rtette, hogy hov\u00e1 indultak. A Kerekh\u00e1tra? Megk\u00f6vesedett tengeri csig\u00e1t keresni? (Ez divat volt.) Nem \u00e9rdekelte, g\u00e9piesen v\u00e9gezte a h\u00e1zi munk\u00e1j\u00e1t. (Ezt tulajdonk\u00e9ppen szerette, sokszor volt a mentsv\u00e1ra). Egyetlen mondat motoszk\u00e1lt a fej\u00e9ben, \u00e9s n\u00e9ha majdnem s\u00edrva fakadt. R\u00f3bert mondta azokat a szavakat, nem neki, hanem r\u00f3la, \u00e9s nem is magyarul, hanem rom\u00e1nul, egy koll\u00e9g\u00e1j\u00e1nak, az egyetemi d\u00edszteremhez vezet\u0151 l\u00e9pcs\u0151 k\u00f6zep\u00e9n. (\u0150 lent v\u00e1rta, hogy kinyiss\u00e1k a termet.) Fut\u00f3lag l\u00e1tta a k\u00e9t fi\u00fat, amint mosolyogva j\u00f6ttek lefel\u00e9. Gyorsan h\u00e1tat ford\u00edtott nekik, mert l\u00e1tta, hogy R\u00f3bert \u0151t n\u00e9zi, hallotta a szavait. – Uite, ce balicu\u0163\u0103 dr\u0103gu\u0163\u0103… (N\u00e9zd csak, milyen csini g\u00f3lya.) Csak r\u00f3la mondhatta, mert \u0151t n\u00e9zte. Nem tudta m\u00e9g a R\u00f3bert nev\u00e9t, mert csak \u00e9ppen l\u00e1tta egyszer, a di\u00e1kt\u00f6megben, az egyetem el\u0151tt, a legels\u0151 napon, amikor beiratkozni j\u00f6tt a sikeres felv\u00e9teli vizsga ut\u00e1n. Ki rendelte el, hogy \u00e9szrevegye azt az arcot?… Hitetlenkedve \u00e9rezte, hogy elmosolyodik! K\u00e9s\u0151bb is el\u0151bb tudta meg a rom\u00e1n fi\u00fa nev\u00e9t, mert ker\u00fcl\u0151 \u00faton \u00e9rdekl\u0151dni kezdett R\u00f3bert fel\u00f6l, mintha a bar\u00e1tja \u00e9rdekeln\u00e9. Egyszer arra gondolt, hogy meggy\u00f3nja ezt (J\u00f3zsef miatt), de olyan csod\u00e1latosnak tal\u00e1lta a titk\u00e1t, hogy nem akart r\u00f3la senkivel sem besz\u00e9lni.<\/p>\n

\n

Sz\u00e1zh\u00fasz<\/strong><\/p>\n

\u00c1ltal\u00e1ban egy\u00fctt reggeliztek, de most odasz\u00f3lt J\u00f3zsefnek, hogy vigy\u00e1zzon a tejre, \u00e9s elvonult a kuck\u00f3j\u00e1ba. Itt dolgozott \u00e9s itt „sz\u00e9p\u00edtkezett”, ahogy r\u00e9gebben mondogatta (de \u00fajabban m\u00e1r nem). Sietett, mert \u00e9rtekezletre kellett mennie. H\u00e1ny \u00f3r\u00e1t dolgozott itt… Voltak m\u00e1s eml\u00e9kei is: k\u00e9t f\u00e9rfivel is cs\u00f3kol\u00f3zott a hossz\u00fa, keskeny asztal el\u0151tt, az egyiknek olyan er\u0151s \u00e9s mer\u00e9sz keze volt, hogy m\u00e1r-m\u00e1r k\u00e9jt okozott neki. De m\u00e1s nem t\u00f6rt\u00e9nt… Vagy… Nem, nem, itt nem (\u00e9s k\u00f6zben gondosan piros\u00edtotta az arc\u00e1t). Csak arra a k\u00e9zre eml\u00e9kezett, azt is tudta, hogy mi\u00e9rt… J\u00f3zseffel hossz\u00fa ideig nem volt libid\u00f3ja, azt sem tudta, hogy az mi, csak hagyta, hogy \u00f6lelje, k\u00e9nyelmesen f\u00fajtatva f\u00f6l\u00f6tte. A p\u00faderes doboz\u00e1\u00e9rt ny\u00falt, gyer\u00fcnk, gyer\u00fcnk.<\/p>\n

(V\u00e9ge k\u00f6vetkezik)<\/em><\/p>\n

\n

El\u0151zm\u00e9nyek: 1. r\u00e9sz<\/a><\/strong> 2. r\u00e9sz<\/a> 3. r\u00e9sz<\/a>, 4. r\u00e9sz<\/a>, 5. r\u00e9sz<\/a>, 6. r\u00e9sz,<\/a> 7. r\u00e9sz<\/a>, 8. r\u00e9sz<\/a><\/strong>, 9. r\u00e9sz<\/strong><\/a>, 10. r\u00e9sz<\/a>, 11. r\u00e9sz<\/a>, 12. r\u00e9sz<\/a>, 13. r\u00e9sz<\/a>, 14. r\u00e9sz<\/a>, 15. r\u00e9sz<\/a>, 16. r\u00e9sz<\/a>, 17. r\u00e9sz<\/a>, 18. r\u00e9sz,<\/a> 19. r\u00e9sz,<\/a> 20. r\u00e9sz, <\/a>21. r\u00e9sz<\/a>, 22. r\u00e9sz<\/a>, 23. r\u00e9sz, <\/a>24. r\u00e9sz,<\/a> <\/strong><\/p>\n<\/div>\n

 <\/div>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

III. r\u00e9sz Sz\u00e1ztizenhat Eszternek az jutott esz\u00e9be reggel – mik\u00f6zben nagy gonddal f\u00e9s\u00fclk\u00f6d\u00f6tt -, hogy az \u00f6ngyilkoss\u00e1g minden probl\u00e9m\u00e1t megold. R\u00e1b\u00e1mult hossz\u00fa sz\u0151ke haj\u00e1ra (\u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl a sz\u00e1lak gy\u00f6kereit is vizsg\u00e1lta, nem s\u00f6t\u00e9tedtek-e ki) \u00e9s borzongani kezdett, nem is kellemetlen\u00fcl, s\u0151t mintha egy kedves f\u00e9rfik\u00e9z \u00e9rintette volna meg.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-67470","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/67470","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=67470"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/67470\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=67470"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=67470"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=67470"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}