Magyardell\u0151 leggazdagabb hadi\u00f6zvegye, Zelma asszony k\u00e9rte \u0151t meg minden \u00f3esztend\u0151 v\u00e9g\u00e9n, f\u00e9rfiszolg\u00e1latra k\u00e9rte. \u00cdgy nevezt\u00e9k azt a cselekedetet, ami abb\u00f3l \u00e1llt, hogy \u00faj\u00e9v hajnal\u00e1n els\u0151k\u00e9nt kellett bekopognia a hadi\u00f6zvegy csipkef\u00fcgg\u00f6ny\u00f6s ajtaj\u00e1n, hisz a kering\u0151 f\u00e1ma szerint, ha \u201eaz egyed\u00fcl val\u00f3 n\u0151\u201d k\u00fcsz\u00f6b\u00e9t \u00fajesztend\u0151 hajnal\u00e1n f\u00e9rfi l\u00e9pi \u00e1t els\u0151k\u00e9nt, a h\u00e1z lak\u00f3j\u00e1t szerencse \u00e9ri. A feh\u00e9rn\u00e9p-vend\u00e9g pedig szerencs\u00e9tlens\u00e9get hoz mag\u00e1val \u2013 \u0151rizzen t\u0151le az Isten.
\nA babon\u00e1s Zelma asszony teh\u00e1t minden szilveszter est\u00e9j\u00e9n \u00e1tj\u00f6tt hozz\u00e1juk, fekete, s\u00falyos nagykab\u00e1tj\u00e1n finomliszttel tiszt\u00edtott, t\u00f6mj\u00e9nillat\u00fa, s\u00e1rg\u00e1s feh\u00e9r \u00f3-pr\u00e9m d\u00edszlett; v\u00e1llt\u00f6m\u00e9ses s\u00f6t\u00e9tbarna, b\u0151 ruh\u00e1j\u00e1n h\u00f3sz\u00edn\u0171 sz\u00e9p, alm\u00e1rium szag\u00fa csipke \u2013 \u00e9s \u00f6t lejt el\u0151legezve t\u00f6bbsz\u00f6r is a lelk\u00e9re k\u00f6t\u00f6tte a \u201ekicsi T\u00e9gl\u00e1s fi\u00facsk\u00e1nak\u201d, hogy m\u00e1snap, amint pitymallik, j\u00f6jj\u00f6n! \u00c9s a kicsi T\u00e9gl\u00e1s Botond h\u0171s\u00e9gesen ment. M\u00e9g meg se virradt, a sz\u00fclei m\u00e1r fel\u00e9bresztett\u00e9k, \u00e9s \u0151 ser\u00e9nyen l\u00e1b\u00edtott, hogy a m\u00e1sik \u00f6t lejt is bezsebelhesse; de nem csak ez\u00e9rt, hanem, hogy Zelma asszonyt t\u00f6bb sorscsap\u00e1s ne \u00e9rhesse.
\nNyugodj\u00e9k b\u00e9k\u00e9ben!
\nA falu m\u00e9g horkolt, moccanatlan volt a temet\u0151 f\u00f6l\u00f6tti erd\u0151, csak a s\u0171r\u0171s\u00f6d\u0151 h\u00f3 pitymallott az \u00e9g tiszt\u00e1s\u00e1n, sz\u0171ziesen, olyan sz\u00e9pen, hogy val\u00f3s\u00e1ggal vil\u00e1g\u00edtottak a pelyhek. Egyed\u00fcl volt a Nagy utc\u00e1n, nyom m\u00e9g sehol, s ahogy a saj\u00e1t l\u00e1bnyomait f\u00fcrk\u00e9szve h\u00e1tra-h\u00e1tran\u00e9zett, \u00fagy \u00e9rezte, hogy valaki valahonnan figyeli \u0151t. \u00c9s amikor erre gondolt, t\u0171nt fel az alszeg fel\u0151l az a hossz\u00fa, fekete kab\u00e1tos, d\u00e9lceg, sz\u00e9p idegen f\u00e9rfi; akit sose tudott kiverni a fej\u00e9b\u0151l \u2013 nyak\u00e1n keskeny, hossz\u00fa, leng\u0151, feh\u00e9r selyems\u00e1l. Csillog\u00f3 f\u00fcrt\u00f6s \u00e9j-haj\u00e1t j\u00f3csk\u00e1n belepte a h\u00f3. Lassan, kim\u00e9rten j\u00f6tt \u00e9s \u00e9nekelt, azt \u00e9nekelte m\u00e9ly bariton tiszta hangj\u00e1n, hogy hulldog\u00e1l a sz\u00e9p feh\u00e9r h\u00f3, belepi a t\u00e1jat, \u00e9s be is lepte, mert \u00fagy hullt a h\u00f3, mint ahogy \u0151 \u00e9nekelte, olyan sz\u00e9pen, olyan csod\u00e1latosan lepett be mindent, de mindent.
\nA rezzenetlen, tereb\u00e9lyes ak\u00e1cf\u00e1kon k\u00e9kes z\u00fazmara vir\u00e1gzott, \u00e9s ahogy egyre csak rak\u00f3dott r\u00e1juk a h\u00f3, a habfeh\u00e9r \u00e9gi teher, a kicsi T\u00e9gl\u00e1s Botondnak \u00fagy t\u0171nt, hogy ez az oly sz\u00e9pen dalol\u00f3 f\u00e9rfi egyenesen a mennyb\u0151l ereszkedett-s\u00e9t\u00e1lt v\u00e9gig azon a havas, f\u00e9lmeredek \u00e9gi \u00faton, mely \u00f6sszen\u0151tt e cs\u00f6ndes f\u00f6lddel. A fekete kab\u00e1tos idegen f\u00e9rfi sz\u00f3ba elegyedett vele; cukork\u00e1t adott, \u00e9s \u00fati c\u00e9lj\u00e1r\u00f3l, k\u00fcldet\u00e9s\u00e9r\u0151l t\u00f6vir\u0151l hegyire kifaggatta. Miut\u00e1n mindent elmondott neki, a g\u00f6nd\u00f6r haj\u00fa, dali\u00e1s f\u00e9rfi a T\u00e9gl\u00e1s fi\u00fa el\u0151tt nyitott be Zelma asszony r\u00e9zveretes ajtaj\u00e1n. \u00d6r\u00f6m\u00e9ben a hadi\u00f6zvegy, ami\u00e9rt ez\u00fattal egy igazi f\u00e9rfi l\u00e9pte \u00e1t els\u0151k\u00e9nt a k\u00fcsz\u00f6b\u00f6t, kicsi T\u00e9gl\u00e1s Botondnak most nem \u00f6t lejt adott, hanem t\u00edzet, \u00e9s ezzel r\u00f6gvest ki is tess\u00e9kelte, nem tartotta ott, mint m\u00e1skor, illatos, forr\u00f3 te\u00e1val sem k\u00edn\u00e1lta, pedig a gyerek j\u00f3l l\u00e1tta, hogy a tea ott g\u0151z\u00f6l\u00f6g illatfelh\u0151sen a f\u00e9nyesre sik\u00e1lt \u00e9rck\u00e1lyh\u00e1n.
\nNem sietett haza, be-bekukucsk\u00e1lt az ablakon, de a vastag, s\u00falyos, hossz\u00fa b\u00e1rsony f\u00fcgg\u00f6nyt\u0151l semmit sem l\u00e1tott. R\u00f6vid ideig tart\u00f3 b\u00fasul\u00e1s ut\u00e1n \u00f6ssze-vissza trappolt a h\u00f3ban. Kipirult arccal f\u00fajtatott. A havaz\u00e1st n\u00e9zegette, \u00e9s hallgatta a sz\u00f6szm\u00f6t\u00f6l\u0151 feh\u00e9r cs\u00f6ndet. Azt\u00e1n kiment a falu sz\u00e9l\u00e9re, gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6tt a t\u00e9lben. Fej\u00e9t \u00e9g fel\u00e9 emelve t\u00e1togatta sz\u00e1j\u00e1t, nyeldeste a pelyheket, s k\u00f6zben azt v\u00e1rta, hogy mikor j\u00f6n ki az a fekete kab\u00e1tos, sz\u00e9p hang\u00fa idegen ember. Sok\u00e1ig v\u00e1rt. Nagyon sok\u00e1ig. K\u00f6zben m\u00e1r a Nagy utc\u00e1t kereszt\u00fcl-kasul tapost\u00e1k az \u00fajesztend\u0151t k\u00f6sz\u00f6nt\u0151k, s a tisztelg\u0151 cig\u00e1nyok \u2013 muzsik\u00e1ja szebb\u00edtette a telet. A h\u00f3hull\u00e1s \u00e9gi meredek\u00e9n \u00e1t.
\nD\u00e9l fel\u00e9 egy kicsit sz\u00fcnetelt a havaz\u00e1s, de ut\u00e1na m\u00e9g jobban eleredt, mint reggel, \u00e9s a h\u00f3 \u00fajb\u00f3l bef\u00f6dte a l\u00e1bnyomokat, \u00fagy fedte be, ahogy az a fekete kab\u00e1tos idegen \u00e9nekelte pitymallatkor. T\u00e1voz\u00f3ban pedig, k\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1n, mosolyg\u00f3san dudor\u00e1szva \u0151 is t\u00edz lejt adott a m\u00e9g mindig sz\u00e1nk\u00f3z\u00f3 T\u00e9gl\u00e1snak s egy barackot a fej\u00e9re. Ezt a t\u00edz lejt els\u0151 szeret\u0151j\u00e9nek, a sz\u00e9p cig\u00e1ny Cuk\u00e1nak aj\u00e1nd\u00e9kozta a T\u00e9gl\u00e1s fi\u00fa.
\nCuka sz\u0151ke volt \u00e9s f\u00e1z\u00f3s, nem olyan, mint a testv\u00e9rei. Nagyon \u00f6rvendett a p\u00e9nznek, \u00e9s hossz\u00fa hallgat\u00e1s ut\u00e1n azt mondta, hogy ez\u00e9rt most, b\u00e1rmit tehet vele T\u00e9gl\u00e1s, mindent megenged neki. K\u00f6zben hullt a h\u00f3, egyre csak hullt, hullt. A pelyhek zizzen\u00e9seiben egy ideig moccanatlanul n\u00e9zt\u00e9k egym\u00e1st, azt\u00e1n mint egy \u00e9gi jelre, elindultak a barmok lehelet\u00e9vel f\u0171t\u00f6tt ist\u00e1ll\u00f3 fel\u00e9, \u00e9szre se vett\u00e9k, hogy meg\u00e1llt a havaz\u00e1s. A hossz\u00fa haj\u00fa, sz\u00e9p cig\u00e1ny Cuka ment be hamarabb a pajt\u00e1ba, s v\u00e1rta, hogy szerencs\u00e9t hozzon neki az \u00faj\u00e9v. J\u00e1t\u00e9kb\u00f3l. A szeret\u0151je \u00e1ltal…
\nLassan alkonyodott. Apr\u00f3 l\u00e1bnyomaikat m\u00e1r nem takarta be a h\u00f3, \u00e9s ez lett a veszt\u00fck, ezek a nyomok h\u00edvt\u00e1k fel a figyelm\u00e9t a T\u00e9gl\u00e1s gyerek hazat\u00e9r\u0151 \u00e9desapj\u00e1nak, aki tetten \u00e9rte \u0151ket. A k\u00e9t \u00e1rtatlant. Hisz \u00e1rtatlanok voltak, semmi rosszat nem csin\u00e1ltak, csak t\u00e9rdig trottyantott g\u00fany\u00e1val \u00e1lltak, \u00e9s b\u00e1mult\u00e1k, mustr\u00e1lt\u00e1k egym\u00e1st. \u00cdgy tal\u00e1lta \u0151ket a megd\u00f6bbent, felb\u0151sz\u00fclt apa, aki mindkett\u0151j\u00fck cs\u00f3r\u00e9 fenek\u00e9re a kukorica-zsuppot k\u00f6t\u00f6z\u0151 vessz\u0151vel, j\u00f3l l\u00e1that\u00f3 urmokat paskolt, s \u2013 \u00fagy f\u00e9lig-meddig meztelen\u00fcl \u2013 kil\u00f6kte \u0151ket a h\u00f3ba, pelleng\u00e9rre, azzal a meggondol\u00e1ssal, hogy elvegye a kedv\u00fcket az ilyesmit\u0151l. \u00dajb\u00f3l havazni kezdett, akkora pelyhekben, olyan szapor\u00e1n, mintha nem csak a nyomdokukat, hanem \u0151ket is, a sz\u00e9gyen\u00fcket is el akarta volna takarni a vil\u00e1g el\u0151l, csakhogy! Ezek a h\u00f3pelyhek m\u00e1r nem vil\u00e1g\u00edtottak olyan sz\u00e9pen, sz\u0171ziesen, mint a mennyb\u0151l hull\u00f3 reggeliek.
\nS\u00f6t\u00e9ts\u00e9g szakadt a t\u00e9lre, a Cuka \u00e9let\u00e9re, mert \u2013 egy esztend\u0151 m\u00falt\u00e1n \u2013 gy\u00e1szos szilveszter napj\u00e1n, az \u00faj\u00e9v els\u0151 \u00f3r\u00e1j\u00e1ban, a t\u00fczes l\u00e1z a f\u00f6ldbe vitte, h\u00f3dunyha al\u00e1. Gyermekkori \u00e1rva szeret\u0151je pedig az\u00f3ta is, minden \u00fajesztend\u0151 hajnal\u00e1n \u2013 a r\u00e9gi j\u00f3 szok\u00e1s szerint \u2013 els\u0151k\u00e9nt kopogott be a hadi \u00f6zvegy, Zelma asszony r\u00e9zveret\u0171 ajtaj\u00e1n, hogy k\u00e9r\u00e9s\u00e9t teljes\u00edtve szerencs\u00e9t vigyen neki. E folyamat a katonas\u00e1g miatt szakadt meg \u2013, ami Zelma asszonyt vitte a s\u00edrba, h\u00f3dunyha al\u00e1, hiszen, akit \u00fajfent k\u00e9rt e f\u00e9rfi teend\u0151re, nem ment el a babon\u00e1s hadi\u00f6zvegyhez.
\nA T\u00e9gl\u00e1s gyerek \u2013 leszerel\u00e9se ut\u00e1n \u2013 \u00e9rdekb\u0151l n\u0151s\u00fclt, \u201ement f\u00e9rjhez\u201d. Egy gazdagabb csal\u00e1dba. \u00c9desapja akarat\u00e1t szentes\u00edtv\u00e9n. Isten t\u00f6rv\u00e9nye szerinti nej\u00e9vel m\u00e1r a m\u00e1sodik szilveszterkor is \u00f6sszek\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u00f6tt, ez\u00fattal olyannyira, hogy teket\u00f3ri\u00e1z\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl hagyta ott az asszonyt. \u00c9s az eg\u00e9sz szilveszteri t\u00e1rsas\u00e1got. Gondolataiba mer\u00fclten v\u00e1gott neki a hossz\u00fa \u00fatnak, amikor mintegy ez\u00fcstl\u0151 \u00e9gi jelre, hirtelen eleredt a h\u00f3, \u00e9s nagy puf\u00f3k-bolyh\u00f3s pelyhekben egyre szapor\u00e1bban hullt, egyre csak hullt, hullt \u2013 mennyei tiszt\u00e1n, sz\u0171ziesen a hallgatag sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldre.
\nEgyed\u00fcl volt gyermekkora Nagy utc\u00e1j\u00e1n, nyom m\u00e9g sehol, s ahogy saj\u00e1t l\u00e1bnyomait figyelve h\u00e1tra-h\u00e1tra n\u00e9zett, \u00fagy \u00e9rezte, hogy valaki valahonnan figyeli \u0151t, kitart\u00f3an figyeli, \u00e9s ekkor jutott esz\u00e9be az a fekete kab\u00e1tos, fekete g\u00f6nd\u00f6r haj\u00fa, j\u00f3k\u00e9p\u0171, idegen f\u00e9rfi, kinek nyak\u00e1n \u2013 sosem felejti el \u2013 keskeny, hossz\u00fa, leng\u0151, feh\u00e9r selyems\u00e1l volt, \u00e9s aki! M\u00e9ly bariton tiszta hangj\u00e1n olyan sz\u00e9pen \u00e9nekelt, hogy a hangja annyi t\u00e9l t\u00e1vlat\u00e1b\u00f3l, feler\u0151s\u00f6dve csengett a f\u00fcl\u00e9be. \u00c9s ekkor az \u00faj fekete nagykab\u00e1tj\u00e1t kom\u00f3tosan kigombolta, hossz\u00fa, feh\u00e9r, selyem s\u00e1l\u00e1t letekerte a nyak\u00e1r\u00f3l, hadd lengesse l\u00e9pte. F\u00fcrt\u00f6s fekete haj\u00e1r\u00f3l nem r\u00e1zta le a habk\u00f6nny\u0171 \u00e9gi terhet, visszhangz\u00f3an olyan sz\u00e9pen \u00e9nekelte, hogy hulldog\u00e1l a sz\u00e9p feh\u00e9r h\u00f3, belepi a t\u00e1jat, hogy nyomban be is lepte, mert \u00fagy hullt a h\u00f3, mint ahogy \u0151 \u00e9nekelte, olyan csod\u00e1latosan, m\u00e9gis keserg\u0151n lepett be mindent, de mindent. M\u00e9g akkor is, amikor sz\u00fcl\u0151faluj\u00e1ban, Magyardell\u0151n, gyermekkori szeret\u0151j\u00e9re gondolva, \u00faj\u00e9v hajnal\u00e1n, els\u0151k\u00e9nt l\u00e9pett be a temet\u0151be. A sz\u00e9p sz\u0151ke, angyalhaj\u00fa cig\u00e1ny Cuka jeltelen s\u00edrj\u00e1t kereste.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Magyardell\u0151 leggazdagabb hadi\u00f6zvegye, Zelma asszony k\u00e9rte \u0151t meg minden \u00f3esztend\u0151 v\u00e9g\u00e9n, f\u00e9rfiszolg\u00e1latra k\u00e9rte. \u00cdgy nevezt\u00e9k azt a cselekedetet, ami abb\u00f3l \u00e1llt, hogy \u00faj\u00e9v hajnal\u00e1n els\u0151k\u00e9nt kellett bekopognia a hadi\u00f6zvegy csipkef\u00fcgg\u00f6ny\u00f6s ajtaj\u00e1n, hisz a kering\u0151 f\u00e1ma szerint, ha \u201eaz egyed\u00fcl val\u00f3 n\u0151\u201d k\u00fcsz\u00f6b\u00e9t \u00fajesztend\u0151 hajnal\u00e1n f\u00e9rfi l\u00e9pi \u00e1t els\u0151k\u00e9nt, a h\u00e1z lak\u00f3j\u00e1t szerencse \u00e9ri. A feh\u00e9rn\u00e9p-vend\u00e9g […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-69534","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/69534","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=69534"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/69534\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=69534"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=69534"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=69534"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}