Este lett, mire felkerekedt\u00fcnk Gizivel. Eszm\u00e9letlen\u00fcl szakadt a h\u00f3. 1975-ben a rom\u00e1niai nagyv\u00e1rosokban m\u00e9g volt rendes k\u00f6zvil\u00e1g\u00edt\u00e1s, \u00e9s a f\u00e9nyt\u0151l szikr\u00e1z\u00f3 h\u00f3r\u00e9teg j\u00f3t\u00e9konyan eltakarta Bukarest rem\u00e9nytelen\u00fcl szennyes \u00e9s szeg\u00e9nyes utc\u00e1it, omladoz\u00f3 \u00e9p\u00fcleteit, betonrengetegeit. A havaz\u00e1sban Gizi megmutatta nekem a f\u0151v\u00e1rost, rengeteget csatangoltunk \u00f6sszevissza, v\u00e9gig a Kiseleff sug\u00e1r\u00faton, az Aviatoriloron. a Piata Roman\u00e1n, nemigen kotort\u00e1k a havat sehol, \u00e9s a Diadal\u00edv olyan fens\u00e9gesnek t\u0171nt el\u0151ttem, mintha a Champis-Elys\u00e9es-re r\u00f6p\u00edtett volna egy titokzatos var\u00e1zsl\u00f3… Gizi minden\u00e1ron meg akarta mutatni nekem azt az \u00fczlethelyis\u00e9get, ahol Szisszel laktak valamikor, \u00e9s a puszta betonra ter\u00edtett \u00fajs\u00e1gpap\u00edrr\u00f3l ett\u00e9k l\u00e1basb\u00f3l a krumplipaprik\u00e1st. Fogalmam sincs, hogy amikor ott j\u00e1rtam, hol lakott Gizi, mert egy\u00e1ltal\u00e1n nem ismertem Bukarestet, \u00e9s azt sem tudom, hogy \u00e9rt\u00fcnk v\u00e9g\u00fcl haza, csak arra eml\u00e9kszem, hogy nekem csizm\u00e1ban is \u00e1tfagyott a l\u00e1bam \u00e9s a kab\u00e1tom alja is teljesen \u00e1tnedvesedett, elg\u00e9mberedtek az ujjaim, de csak az el\u0151szob\u00e1ban vettem \u00e9szre, hogy Gizi is csuromvizes, viszont \u0151 csak tornacip\u0151ben volt. A trap\u00e9znadr\u00e1gja eltakarta a cip\u0151j\u00e9t, igaz, nem is figyeltem a l\u00e1b\u00e1t, \u00fagy belemer\u00fclt\u00fcnk a besz\u00e9lget\u00e9sbe, \u0151 pedig nem panaszkodott. Szerencs\u00e9re j\u00f3 meleg volt a kellemes lak\u00f3telepi lak\u00e1sban. Kobak m\u00e1r v\u00e1rt minket. Mentate\u00e1t ittunk, \u00e9s miut\u00e1n Gizi kifaggatta Kobakot a leck\u00e9ir\u0151l, al\u00e1\u00edrta az ellen\u0151rz\u0151j\u00e9t \u00e9s meghagyta neki, hogy reggel ne k\u00e9ssen el az iskol\u00e1b\u00f3l, beh\u00faz\u00f3dtunk az egyik szob\u00e1ba, \u00e9s a cserg\u00e9vel letakart kanap\u00e9n, a kalotaszegi \u00edr\u00e1sos p\u00e1rn\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt hajnalig besz\u00e9lgett\u00fcnk.
\nGizi \u00e9retts\u00e9gi ut\u00e1n a sz\u00ednire j\u00e1rt, onnan iratkozott \u00e1t a magyar szakra, volt egy csom\u00f3 k\u00f6z\u00f6s ismer\u0151s\u00fcnk, ez megk\u00f6nny\u00edtette a besz\u00e9lget\u00e9st. Rengeteg vers\u00e9t tudtam k\u00edv\u00fclr\u0151l, k\u00e9rdezgettem a versekr\u0151l, \u00e9s \u0151 annyira a bizalm\u00e1ba fogadott, hogy a lelki probl\u00e9m\u00e1ir\u00f3l is ny\u00edltan besz\u00e9lt. Eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben a mag\u00e1ny, az \u00e1rvas\u00e1g el\u0151l menek\u00fclt, rettent\u0151en szenvedett a t\u00e1rstalans\u00e1gt\u00f3l. de egyetlen \u00f6r\u00f6k t\u00e1rs\u00e1nak Szil\u00e1gyi Domokost tekintette m\u00e9g mindig. A kedvese, testi-lelki j\u00f3 bar\u00e1tja \u00e9s t\u00e1masza, a kiv\u00e1l\u00f3 operat\u0151r. Fischer Istv\u00e1n a hetvenes \u00e9vek elej\u00e9n N\u00e9metorsz\u00e1gba disszid\u00e1lt, \u00e9s Gizi – b\u00e1r sokan szerett\u00e9k \u00e9s voltak bar\u00e1tai – Bukarestben nagyon elveszettnek \u00e9rezte mag\u00e1t n\u00e9lk\u00fcle. Elmondta. hogy Kolozsv\u00e1rra szeretne k\u00f6lt\u00f6zni, \u00e9s azt tan\u00e1csolta, hogy szerz\u0151djek \u00e9n is oda. K\u00fcl\u00f6n\u00f6s volt. hogy igen r\u00f6vid ismerets\u00e9g alatt olyan hossz\u00fa utat bej\u00e1rtunk, hogy a titkos terveibe is beavatott. \u00d6sszebar\u00e1tkoztunk. Gizi szenved\u00e9lyes \u00e9s sz\u00e9ls\u0151s\u00e9ges ember volt, a h\u00e1bor\u00fa, a neh\u00e9z gyerekkora m\u00e9ly nyomokat hagyott benne, de nagyon j\u00f3 humor\u00e9rz\u00e9ke volt. J\u00f3 emberismer\u0151, k\u00edm\u00e9letlen\u00fcl ironikus a saj\u00e1t \u00e9s a m\u00e1sok esend\u0151s\u00e9g\u00e9vel szemben. Mondtam is neki, hogy nem szeretn\u00e9k a nyelv\u00e9re ker\u00fclni. Kacagott, sz\u00edvb\u0151l kacagott. \u00dagy \u00e9reztem, l\u00e9trej\u00f6tt k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk az a meghitt k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6ss\u00e9g, ami az \u0151szinte bar\u00e1ts\u00e1g alapja. \u00c9s akkor kertel\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl bevallottam, hogy \u00e9n m\u00e1r nem szerz\u0151d\u00f6m Kolozsv\u00e1rra, se m\u00e1shov\u00e1, mert beadtam a kitelep\u00fcl\u00e9si k\u00e9relmemet, v\u00e9gleg elmegyek Magyarorsz\u00e1gra, de ez egyel\u0151re titok, k\u00e9rem, ne mondja el senkinek.
\n\u00c9s akkor hirtelen megdermedt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk a leveg\u0151, mint a kocsonya. \u00c9n csak pislogtam benne. Gizi mereven, megv\u00e1ltozott arckifejez\u00e9ssel sok\u00e1ig n\u00e9zett a szemembe. Musz\u00e1j volt visszan\u00e9znem r\u00e1, nemcsak \u00e1llnom a tekintet\u00e9t. Koromfekete volt a szeme, \u00e9s olyan m\u00e9ly b\u00e1nat kavargott benne, mint egy \u00f6rv\u00e9ny, azt hittem, ott menten beszippant \u00e9s \u00f6r\u00f6kre elt\u0171n\u00f6k. Egy kis csend ut\u00e1n v\u00e9g\u00fcl m\u00e9giscsak helyrebillent a h\u00e1ziasszony-vend\u00e9g improviz\u00e1ci\u00f3s jelenet\u00fcnk egyens\u00falya. Az \u00e1gyaz\u00e1ssal, vekkerfelh\u00faz\u00e1ssal a dramaturgia szab\u00e1lyai szerint siker\u00fclt valahogy levezetni a fesz\u00fclts\u00e9get. Mondtam, ne keljen fel reggel, megiszom a k\u00e1v\u00e9t, becsukom az ajt\u00f3t \u00e9s rohanok a rept\u00e9rre, majd jelentkezem… Minden\u00e1ron bemutatom a Zuhan\u00e1sokat – majd besz\u00e9l\u00fcnk… Puszilom Kobakot!
\nRom\u00e1ni\u00e1ban nem mutattam be a Zuhan\u00e1sokat, \u00e9s ott Gizivel sem besz\u00e9ltem t\u00f6bb\u00e9. Nem is volt telefonunk.
\n1976 szeptember\u00e9ben P\u00e9csk\u00e1ra, K\u00f6r\u00f6skisjen\u0151re, Dett\u00e1ra, vagy nem tudom, hov\u00e1 indultunk \u00e9ppen t\u00e1jel\u0151ad\u00e1sra. Miel\u0151tt fell\u00e9ptem a buszra, Koczka Gyuri hozta a h\u00edrt, hogy Szisz \u00f6ngyilkos lett. Mintha bekapcsoltak volna egy sztrohoszk\u00f3pot, olyan \u00e9lesen villantak fel el\u0151ttem a m\u00e1sf\u00e9l \u00e9vvel kor\u00e1bbi Gizivel val\u00f3 bukaresti tal\u00e1lkoz\u00e1sunk foszl\u00e1nyai. Gondoltam, amint lehet, Bukarestbe utazom. De Gizi m\u00e1r nem volt Bukarestben. A Pszichi\u00e1triai Int\u00e9zetben kezelt\u00e9k \u2014 Budapesten.<\/p>\n