{"id":69694,"date":"2017-12-24T02:53:44","date_gmt":"2017-12-24T02:53:44","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=69694"},"modified":"2017-12-24T05:31:12","modified_gmt":"2017-12-24T05:31:12","slug":"klasszikusok-kezfogasa-sarkadi-imre-szaz-eve-segesvarnal-1","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=69694","title":{"rendered":"Klasszikusok k\u00e9zfog\u00e1sa: Sarkadi Imre \u2013 SZ\u00c1Z \u00c9VE SEGESV\u00c1RN\u00c1L (1)"},"content":{"rendered":"

Egy di\u00e1kt\u00fcz\u00e9r napl\u00f3ja<\/strong><\/em><\/p>\n

I.<\/strong><\/p>\n

K\u00e9s\u0151 tavaszon sebes\u00fcltem meg, nem is eml\u00e9kszem r\u00e1, hogyan. L\u00f6v\u00e9st kaptam a combomba, valamivel a t\u00e9rd f\u00f6l\u00f6tt: nem vettem mindj\u00e1rt \u00e9szre, csak mikor zsibbadni, f\u00e1jni kezdett. Eleinte nem is nagyon, k\u00e9s\u0151bb egyre jobban, azt\u00e1n m\u00e1snapra m\u00e1r az eszm\u00e9letemet is elvesztettem. Arra n\u00e9ha-n\u00e9ha feleszm\u00e9ltem, hogy a sebes\u00fcltsz\u00e1ll\u00edt\u00f3 szek\u00e9r megd\u00f6ccen, mert rossz volt az \u00fat. K\u00e9s\u0151bb a marosv\u00e1s\u00e1rhelyi k\u00f3rh\u00e1zban t\u00e9rtem magamhoz.
\nA k\u00f3rh\u00e1z tele volt, azt hiszem, nagyobbr\u00e9szt katon\u00e1kkal, sok beteg, kev\u00e9s orvos. S\u00falyos betegek nemigen voltak – a kev\u00e9sb\u00e9 s\u00falyosak is, az \u00e1pol\u00f3k is, l\u00e1togat\u00f3k is kok\u00e1rd\u00e1t viseltek, mindenki csak arr\u00f3l besz\u00e9lt, hogy Bud\u00e1t elfoglalt\u00e1k a mieink. Innen tudtam meg, hogy hosszabb lehetett a betegs\u00e9gem. Amikor megsebes\u00fcltem, m\u00e9g csak ostromolt\u00e1k, k\u00f6zben m\u00e1r az elfoglal\u00e1s h\u00edre is idejutott.
\nA goly\u00f3t igen f\u00e1jdalmas m\u0171t\u00e9ttel vett\u00e9k ki a l\u00e1bamb\u00f3l. Az orvos azut\u00e1n azt mondta, nem tudja, mi lesz. K\u00e9rdezgettem: tal\u00e1n s\u00e1nta maradok? Nem felelt hat\u00e1rozottan, azt mondta, a t\u00e9rd in\u00e1t is megroncsolta egy kicsit a goly\u00f3, lehet, hogy hossz\u00fa ideig s\u00e1nt\u00edtok majd, a t\u00e9rdem egy darabig mindenesetre merev marad.
\nIgen bosszantott ez az \u00e1gyhoz k\u00f6t\u00f6tt \u00e1llapot. Most, \u00e9ppen most, amikor m\u00e1r nyilv\u00e1n B\u00e9cs fel\u00e9 kergetik az osztr\u00e1kokat, amikor kit\u00fcntet\u00e9s el\u0151tt \u00e1lltam. A mellettem fekv\u0151 \u00e1gy beteg\u00e9vel sokszor besz\u00e9lgett\u00fcnk balszerencs\u00e9nkr\u0151l – \u0151 is Erd\u00e9lyben sebes\u00fclt meg, kolozsv\u00e1ri mesterleg\u00e9ny volt, szu-ronnyal d\u00f6ft\u00e9k \u00e1t a v\u00e1ll\u00e1t. Majdnem \u00fct\u0151eret \u00e9rt a sz\u00far\u00e1s, akkor elv\u00e9rzett volna. De ha vesz\u00e9lyesebb is volt a sebe, k\u00f6nnyebben gy\u00f3gyul\u00f3, k\u00e9t h\u00e9t m\u00falva m\u00e1r a sz\u00e9keket emelgette karja gyakorl\u00e1s\u00e1ul, k\u00e9sz\u00fclt, hogy \u00fajabb k\u00e9t h\u00e9t m\u00falva megint kez\u00e9be vegye a pusk\u00e1t.
\nEngem azzal biztattak az \u00e1pol\u00f3k, hogy m\u00e9g egy h\u00f3napig is \u0151rz\u00f6m az \u00e1gyat. F\u00e9ltem ett\u0151l a lehet\u0151s\u00e9gt\u0151l, f\u00e9ltem, hogy ha t\u00fals\u00e1gosan hozz\u00e1szokom az \u00e1gyhoz, az csak nehez\u00edti majd a l\u00e1bam gy\u00f3gyul\u00e1s\u00e1t. \u00c9jszak\u00e1nk\u00e9nt, ha nem j\u00e1rt mifel\u00e9nk az \u00e1pol\u00f3, a szomsz\u00e9dom seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel pr\u00f3b\u00e1ltam kil\u00e9pni az \u00e1gyb\u00f3l, s a karj\u00e1n el is s\u00e9t\u00e1lgattam egy-k\u00e9t l\u00e9p\u00e9st. F\u00e1jt a t\u00e9rdem l\u00e9p\u00e9skor, de er\u0151szakoltam: \u00edgy gy\u00f3gyul jobban.
\nA gy\u00f3gyul\u00e1st siettettem, de mire csakugyan gy\u00f3gyulni kezdtem, \u00e1gy sz\u00e9l\u00e9be, sz\u00e9kbe fog\u00f3dzva el tudtam s\u00e1ntik\u00e1lni az ablakig, m\u00e1r nem nagyon biztattak azzal, hogy m\u00e9g hetekig kell fek\u00fcdn\u00f6m. S\u0151t egy alkalommal, amikor idegen orvos vizsg\u00e1lt, hosszan t\u00f6prengett a t\u00e9rdem f\u00f6l\u00f6tt, s azt mondta, most m\u00e1r haza is mehetn\u00e9k, otthoni \u00e1pol\u00e1s is \u00e9ppen el\u00e9g.
\nMegk\u00e9rdezte, hov\u00e1 val\u00f3 vagyok, mondtam, kolozsv\u00e1ri, de tulajdonk\u00e9ppen sz\u00e9kelyhidi, Kolozsv\u00e1rt tanultam, de a sz\u00fcleim Sz\u00e9kelyh\u00eddon laknak. Cs\u00f3v\u00e1lta a fej\u00e9t: nem tudok valahogy hazajutni? Nem, mondtam, se p\u00e9nzem nincs, se ismer\u0151s\u00f6m, aki kocsit adna, vagy a postakocsira k\u00f6lcs\u00f6nadna. Postakocsi, mondta az orvos, nem is igen j\u00e1r most. Pedig a k\u00f3rh\u00e1zat ki kellene \u00fcr\u00edteni.
\n– Mi\u00e9rt?
\nMert val\u00f3sz\u00edn\u0171, hogy bevonulnak a napokban az osztr\u00e1kok. Akkor pedig fenn kell tartani a k\u00f3rh\u00e1z civil jelleg\u00e9t. \u00edgy nem lenne j\u00f3 az itteni sebes\u00fclteknek sem. , M\u00e9g sok\u00e1ig gondolkozott azt\u00e1n.
\n– Mag\u00e1nak mi a foglalkoz\u00e1sa, bar\u00e1tom? – k\u00e9rdezte.
\nMondtam, di\u00e1k, most lenn\u00e9k hetedik oszt\u00e1lyos. Elment azzal, hogy pr\u00f3b\u00e1l valamit tenni az \u00e9rdekemben.
\nLehet, hogy pr\u00f3b\u00e1lt, de ezut\u00e1n m\u00e1r csak egyszer l\u00e1ttam, amikor bej\u00f6tt hozz\u00e1m, megk\u00e9rdezte, hogy semmi ismer\u0151s\u00f6m nincs V\u00e1s\u00e1rhelyen? Vagy a k\u00f6zeli falvakban sem? Gondot okoztam neki, \u00fagy l\u00e1tszik, azt mondta, van neki egy nagyb\u00e1tyja, \u00f6reg ember, csal\u00e1dja sincs, csak egy h\u00e1zvezet\u0151 gazdasszonya, ann\u00e1l tal\u00e1n kapn\u00e9k sz\u00e1ll\u00e1st. Majd megk\u00e9rdezem t\u0151le – ezzel b\u00facs\u00fazott. T\u00f6bbet nem is l\u00e1ttam.
\nVagy h\u00e1rom nap m\u00falva j\u00f6ttek a v\u00e1rosb\u00f3l hivatalos urak, komoly, m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gos tekintet\u0171 emberek voltak, s a katonai sebes\u00fclteket kitett\u00e9k a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l. V\u00e9giglajstromozt\u00e1k a betegszob\u00e1kat, akin felt\u0171n\u0151, sz\u00fart vagy l\u0151tt seb volt, annak mindj\u00e1rt fel is hozt\u00e1k a holmij\u00e1t, fel\u00f6lt\u00f6zhetett, s ha nagyon gyenge volt, az \u00e1pol\u00f3k let\u00e1mogatt\u00e1k a kapuig. \u00c9n csak botot k\u00e9rtem, azzal majd els\u00e1ntik\u00e1lok valameddig. Az egyik \u00e1pol\u00f3 szerzett botot: nem valami sz\u00e9p bot volt, k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges k\u00f6rtefa\u00e1g, ott t\u00f6rhette frissiben valahol a k\u00f6rny\u00e9ken. \u0150 t\u00e1mogatott le a k\u00f3rh\u00e1z kapuj\u00e1ig, ott kezet r\u00e1ztunk b\u00facs\u00faz\u00f3ul.
\n– \u00c9n csak annyit mondhatok mag\u00e1nak, fiatal bar\u00e1tom, hogy ez m\u00e9gis diszn\u00f3s\u00e1g.
\n– Mi? – k\u00e9rdeztem.
\n– H\u00e1t hogy magukat \u00edgy kisz\u00f3rj\u00e1k az utc\u00e1ra. Vit\u00e9z\u00fcl harcoltak a haz\u00e1\u00e9rt, megsebes\u00fcltek, s most, hogy a v\u00e1ros el\u0151tt az ellens\u00e9g, h\u00e1t a tekintetes magisztr\u00e1tus m\u00e9g annyit se mer megtenni, hogy benn hagyja magukat a k\u00f3rh\u00e1zban. Att\u00f3l f\u00e9lnek, hogy akkor nagyobb sarcot vetn\u00e9nek ki r\u00e1juk, ha megtudn\u00e1k, hogy a v\u00e1rosi k\u00f3rh\u00e1zban katonai sebes\u00fclteket is \u00e1polnak. Pedig h\u00e1t \u00fagyis tudj\u00e1k.
\n– Mit tehetnek? Nem b\u00e1nn\u00e1m \u00e9n, csak m\u00e1r rendben volna a l\u00e1bam.
\nElk\u00f6sz\u00f6nt t\u0151lem az ember, s elment. \u00c9n m\u00e9g els\u00e1ntik\u00e1ltam a k\u00f3rh\u00e1zt\u00f3l vagy tizen\u00f6t l\u00e9p\u00e9st, ott olyan f\u00e1radt lettem, hogy k\u00e9nytelen voltam le\u00fclni a k\u00f6vezet sz\u00e9l\u00e9re. Hi\u00e1ba, nem szokta meg m\u00e9g a l\u00e1bam a j\u00e1r\u00e1st, azt\u00e1n \u00e9n is nagyon elgyeng\u00fcltem a n\u00e9gyhetes fekv\u00e9sben. V\u00e1rtam, hogy majd csak j\u00f6n valaki, akinek el\u00e9g biztat\u00f3 lesz az arca, hogy sz\u00e1ll\u00e1st k\u00e9rjek t\u0151le. S nemcsak sz\u00e1ll\u00e1st, kosztot is ki tudja, meddig. Fizetni semmit sem tudok, bizony nem sokban k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zik ez az \u00e1llapot a koldul\u00e1st\u00f3l.
\nV\u00e9gre, amikor m\u00e1r \u00fcltem vagy egy \u00f3r\u00e1ja, elsz\u00e1ntam magam, hogy megsz\u00f3l\u00edtsam a legk\u00f6zelebbi arra men\u0151t. Fel kellett volna \u00e1llnom, \u00edgy, a j\u00e1rda sz\u00e9l\u00e9n \u00fclve, bizony k\u00f6nnyen \u00f6sszet\u00e9veszthetnek egy koldussal. De nem volt id\u0151m fel\u00e1llni, m\u00e1ris j\u00f6tt egy sz\u00e9p \u00fari emberp\u00e1r. Fiatalok voltak ar\u00e1nylag mind a ketten, sz\u00e9pen \u00f6lt\u00f6z\u00f6ttek, az \u00far s\u00e9tap\u00e1lc\u00e1val kocogtatta a k\u00f6vezet\u00e9t.
\nPr\u00f3b\u00e1ltam hozz\u00e1juk sz\u00f3lni, \u00e1lljanak meg egy sz\u00f3ra, k\u00e9rdeznival\u00f3m volna. Meg is \u00e1lltak, de amikor kezdtem mondani a k\u00e9r\u00e9sem – hogy nincs lak\u00e1som, sz\u00e1ll\u00e1som, s nem vagyok m\u00e9g eg\u00e9szen eg\u00e9szs\u00e9ges -, h\u00e1t mindj\u00e1rt koldusnak kezdtek n\u00e9zni. Menteget\u0151ztek, hogy sajnos nekik sincs annyi hely\u00fck, ahov\u00e1 el tudn\u00e1nak helyezni, a h\u00f6lgy finomkodva megk\u00e9rdezte azt is, hogy hol sebes\u00fcltem meg, mi\u00e9rt tettek ki a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l – azt\u00e1n egym\u00e1sra n\u00e9ztek, azt mondt\u00e1k, hogy borzaszt\u00f3, \u00e9s zavartan elmentek. Az \u00far, azt hiszem, az\u00e9rt volt zavarban, mert nem tudta bizonyosan, megs\u00e9rt\u0151dn\u00e9k-e, ha adna egy bank\u00f3t. Persze nem ezt akartam k\u00e9rni, de ez\u00e9rt se s\u00e9rt\u0151dtem volna meg: legal\u00e1bb az \u00e9jszak\u00e1ra tudtam volna szerezni \u00e9rte valami \u00e1gyat.
\nA pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1st abba is hagytam, nem tud az ember koldulni, ha nem szokta meg. Estig m\u00e9g k\u00e9tszeri nekiindul\u00e1ssal eljutottam egy padig, itt m\u00e1r k\u00e9nyelmesebben \u00fcltem, mint a k\u00f6vezet sz\u00e9l\u00e9n. S \u00fagy helyezkedtem el, hogy itt t\u00f6lt\u00f6m az \u00e9jszak\u00e1mat is, ha m\u00e1s nem akad, amikor odaj\u00f6tt egy kis \u00f6regember, kik\u00e9rdezett, s k\u00e9r\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl azt mondta, elvisz mag\u00e1val. M\u00e9g egy b\u00e9rkocsit is hozott a k\u00f6zelb\u0151l, hogy ne s\u00e1ntik\u00e1ljak annyit, mert – amint mondta – messze lakik.
\nA kocsiban \u00e9s otthon besz\u00e9lgetve azt\u00e1n megtudtam, hogy leend\u0151 h\u00e1zigazd\u00e1m M\u00e1ty\u00e1s Mih\u00e1ly sz\u0171csmester, k\u00e9t fia katona neki is, az egyik szint\u00e9n sz\u0171cs, a m\u00e1sik tak\u00e1cs volt, err\u0151l m\u00e1r h\u00f3napok \u00f3ta semmit se tud.
\nEgyed\u00fcl \u00e9lt az \u00f6reg, feles\u00e9ge meghalt, maga f\u0151z\u00f6tt mag\u00e1nak. Egy kicsi szob\u00e1ja volt, m\u0171hely is egy\u00fattal s konyha – itt csin\u00e1lt nekem fekv\u0151helyet. Sokan nem l\u00e1togatt\u00e1k, sok rendel\u00e9st nemigen vett fel – majd egy h\u00f3napig laktam n\u00e1la -, egyetlenegy alkalommal l\u00e1ttam, hogy j\u00f6n valaki, az is csak jav\u00edtanival\u00f3t hozott. K\u00e9rdeztem is n\u00e9ha t\u0151le:
\n\u2014 Hogy \u00e9l meg, M\u00e1ty\u00e1s b\u00e1csi? Azt felelte, ilyenkor ny\u00e1ron nem csin\u00e1ltatnak az emberek sub\u00e1t. S \u0151 k\u00fcl\u00f6nben se olyan sz\u0171cs, akin\u00e9l csin\u00e1ltatni szoktak, ink\u00e1bb csak olyan foltoz\u00f3sz\u0171cs.
\nHallgatag ember volt M\u00e1ty\u00e1s b\u00e1csi, reggelenkint megf\u0151zte a k\u00f6m\u00e9nymagos levest, am\u00edg nem voltam j\u00f3l, odahozta a fekv\u0151helyemhez, ilyenkor elbesz\u00e9lgett\u00fcnk ev\u00e9s k\u00f6zben. M\u00e1r hogy ink\u00e1bb \u0151 besz\u00e9lt. A k\u00e9t fi\u00e1r\u00f3l is tudott besz\u00e9lni, azt\u00e1n \u00f6nn\u00f6n \u00e9let\u00e9r\u0151l – az apja jobb\u00e1gy volt Szentm\u00e1rtonban, nemr\u00e9giben halt meg, nyolc \u00e9vvel ezel\u0151tt, k\u00e1r, hogy nem \u00e9rhette meg a szabads\u00e1got.
\n– Hej, hiszen ha meg\u00e9rhette volna – mondta ilyenkor M\u00e1ty\u00e1s b\u00e1csi. Nem tudni, mi\u00e9rt f\u00e1jt neki a nyolcvan\u00e9ves apja, aki nem \u00e9rhette meg, hogy szabad legyen, de ezt emlegette legt\u00f6bbsz\u00f6r. K\u00e9t fi\u00e1t t\u00e1volr\u00f3l sem annyit. R\u00f3luk rendesen csak azt mondta, hogy der\u00e9k fi\u00fak.
\n– Hiszen – mondta – ha v\u00e9ge lesz ennek, vissza szeretn\u00e9k \u00e9n menni Szentm\u00e1rtonba. A boltomat nagyobb fiamra hagyom, dolgozz\u00e9k benne. \u00c9n meg m\u00e1r csak ott. Nem tudom \u00e9n megszokni a v\u00e1rost.
\nBesz\u00e9ltem \u00e9n is n\u00e9ha neki Bud\u00e1r\u00f3l, amely t\u00edzszer akkora, mint V\u00e1s\u00e1rhely, az ember elt\u00e9ved benne, ha nem vigy\u00e1z. Sz\u00edvesen hallgatta, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen azt, amikor elmondtam neki, amit az \u00fajs\u00e1gb\u00f3l meg hallom\u00e1sb\u00f3l tudtam: hogy Buda visszafoglal\u00e1sa ut\u00e1n hogy vonult be a magyar korm\u00e1ny. Kossuth Lajos ment fel a kir\u00e1lyi v\u00e1rba, ahova h\u00e1romsz\u00e1z \u00e9v \u00f3ta nem tette magyar ember a l\u00e1b\u00e1t.
\nEz tetszett M\u00e1ty\u00e1s b\u00e1csinak, s az is, hogy ezent\u00fal lehet az \u0151 fi\u00e1b\u00f3l ak\u00e1r vicisp\u00e1n is \u2014 ha elegen szavaznak r\u00e1. Mert itt van Kossuth, az is egyszer\u0171 ember, ha nem is olyan szeg\u00e9ny sz\u00fcl\u0151k gyermeke, mint \u0151, de imhol – els\u0151 embere az orsz\u00e1gnak a gr\u00f3fok, hercegek el\u0151tt.<\/p>\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n

\n

Forr\u00e1s: Magvet\u0151 Kiad\u00f3, Budapest, 1980<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Egy di\u00e1kt\u00fcz\u00e9r napl\u00f3ja I. K\u00e9s\u0151 tavaszon sebes\u00fcltem meg, nem is eml\u00e9kszem r\u00e1, hogyan. L\u00f6v\u00e9st kaptam a combomba, valamivel a t\u00e9rd f\u00f6l\u00f6tt: nem vettem mindj\u00e1rt \u00e9szre, csak mikor zsibbadni, f\u00e1jni kezdett. Eleinte nem is nagyon, k\u00e9s\u0151bb egyre jobban, azt\u00e1n m\u00e1snapra m\u00e1r az eszm\u00e9letemet is elvesztettem. Arra n\u00e9ha-n\u00e9ha feleszm\u00e9ltem, hogy a sebes\u00fcltsz\u00e1ll\u00edt\u00f3 szek\u00e9r megd\u00f6ccen, mert rossz volt […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-69694","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/69694","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=69694"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/69694\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=69694"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=69694"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=69694"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}