{"id":69835,"date":"2017-12-27T02:56:15","date_gmt":"2017-12-27T02:56:15","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=69835"},"modified":"2017-12-26T14:01:03","modified_gmt":"2017-12-26T14:01:03","slug":"klasszikusok-kezfogasa-sarkadi-imre-szaz-eve-segesvarnal-3","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=69835","title":{"rendered":"Klasszikusok k\u00e9zfog\u00e1sa: Sarkadi Imre \u2013 SZ\u00c1Z \u00c9VE SEGESV\u00c1RN\u00c1L (3)"},"content":{"rendered":"

Egy di\u00e1kt\u00fcz\u00e9r napl\u00f3ja<\/strong><\/em><\/p>\n

III.<\/strong><\/p>\n

D\u00e9l lehetett, mire a reform\u00e1tus iskol\u00e1n\u00e1l r\u00e1tal\u00e1ltunk a toborz\u00f3irod\u00e1ra. Voltak ott katon\u00e1k is, \u0151gyelegtek sz\u00e1jt\u00e1t\u00f3k is sokan, ‘ egy-k\u00e9t leg\u00e9ny \u00fagy ment el m\u00e1r tizedszer a kapu el\u0151tt, hogy m\u00e9gis be kellene menni, azt\u00e1n tov\u00e1bbhaladtak tizenegyedszer is. M\u00e1ty\u00e1s b\u00e1csi megszorongatta m\u00e9g egyszer a kezem, azt\u00e1n bebocs\u00e1tott.
\n– Megv\u00e1rlak itt kinn, fiam, hadd tudjam, mire v\u00e9gzel.
\nAz udvaron k\u00e9rdez\u0151sk\u00f6dtem, bek\u00fcldtek egy iskolaterembe. Itt m\u00e1r voltak n\u00e9gyen, akik katon\u00e1nak akartak jelentkezni, s vel\u00fck szemben egy sz\u00e1mvev\u0151 \u0151rmester husz\u00e1rcs\u00e1k\u00f3ban. L\u00e1that\u00f3lag bosszantotta, hogy neki ilyennel kell t\u00f6ltenie az idej\u00e9t. Nem is nagyon t\u00f6r\u0151d\u00f6tt vel\u00fcnk, hanem ink\u00e1bb azokat szidta, akik nincsenek itt: ekkora v\u00e1ros, \u00e9s senki se akarja megv\u00e9deni a haz\u00e1t.
\n,.. – Nem sz\u00e9gyenlitek magatokat? -mondta nek\u00fcnk, akik itt voltunk.
\nK\u00e9s\u0151bb kezdte sorba venni az embereket, k\u00e9t parasztfi\u00fa volt meg h\u00e1rom mesterleg\u00e9ny. Fel\u00edrta a nev\u00fcket, s azt mondta, \u00e1lljanak csak h\u00e1tr\u00e1bb. \u00c9n mondtam, amikor r\u00e1m ker\u00fclt a sor, hogy di\u00e1k vagyok, ez nem tetszett neki.
\n\u2014 Mi\u00e9rt s\u00e1nt\u00edtsz?
\n\u2014 Megsebes\u00fclt a l\u00e1bam.
\n\u2014 T\u00e1n az eperf\u00e1r\u00f3l est\u00e9l le?
\n\u2014 Nem, goly\u00f3 \u00e9rte.
\n\u2014 Mif\u00e9le goly\u00f3?
\nMondtam neki, hogy voltam m\u00e1r katona, igaz, csak egy h\u00f3napig, az \u00e1gy\u00fa mellett szolg\u00e1ltam, \u00e9ppen kit\u00fcntet\u00e9s el\u0151tt sebes\u00fcltem meg, azt\u00e1n itt ragadtam a k\u00f3rh\u00e1zban. N\u00e9zegetett maga el\u00e9, l\u00e1that\u00f3lag nem tudott mit csin\u00e1lni, amikor bezuhant a terembe egy magas rang\u00fa tiszt, ezredes, ahogy hir-telen\u00e9ben l\u00e1ttam, d\u00edszes, sz\u00e9p husz\u00e1regyenruh\u00e1ban. Olyan egyenruh\u00e1ban, amilyenben M\u00e1ty\u00e1s b\u00e1csi mindig elk\u00e9pzelte, hogy a fiai majd hazaj\u00f6nnek. Cs\u00f6rgette a kardj\u00e1t a padl\u00f3n, s siet\u0151sen azt mondta:
\n– Te, M\u00e9sz\u00e1ros, kellene nekem egy \u00fcgyes leg\u00e9ny.
\nS miel\u0151tt m\u00e9g felelhetett volna b\u00e1rki, elkezdte szidni a leg\u00e9ny\u00e9t, buta m\u00f3c, a fene ette volna meg, valahol az alv\u00e9gen szerzett neki sz\u00e1ll\u00e1st egy koszos szob\u00e1ban, elcsapja, leh\u00fazatja. . . – Egy \u00fcgyes fi\u00fat, akinek van \u00e9rz\u00e9ke a sz\u00e9phez.
\n– Itt van ez a di\u00e1k \u2014 mutatott r\u00e1m az \u0151rmester.
\nAz ezredes r\u00e1m n\u00e9zett:
\n– Di\u00e1k vagy?
\n– Az, parancs\u00e1ra. De m\u00e1r t\u00fcz\u00e9r is voltam.
\n– Na, ann\u00e1l jobb, legal\u00e1bb ismered a regul\u00e1t. A l\u00e1badnak mi baja? 
\n– Megsebes\u00fcltem, most gy\u00f3gyultam fel.
\n– De j\u00e1rni m\u00e1r tudsz?
\n– Azt igen.
\n– Helyes, legal\u00e1bb nem t\u00f6r\u00f6d magad a haddal. \u00edrd fel, M\u00e9sz\u00e1ros, hogy magammal viszem a fi\u00fat.
\n\u00c9n tiltakozni szerettem volna, nem tisztiszolg\u00e1nak j\u00f6ttem ide jelentkezni, hanem katon\u00e1nak. De a tiltakoz\u00e1snak \u00fagyse lett volna foganatja, meg nem is nagyon figyeltek r\u00e1m. Az \u0151rmester a mellette l\u00e9v\u0151 fonott kos\u00e1rb\u00f3l kikeresett egy katonasipk\u00e1t, a fejemre illesztette, kicsit nagy volt, de legyintett: j\u00f3 az egyel\u0151re. S az ezredes m\u00e1r intett az ajt\u00f3b\u00f3l t\u00fcrelmetlen\u00fcl, gyer\u00fcnk, gyer\u00fcnk.
\nA kapuban \u00e9ppen csak oda tudtam mentemben ki\u00e1ltani M\u00e1ty\u00e1s b\u00e1csinak egy isten-hozz\u00e1dot, az ezredes s\u00fcrgetett, alig tudtam a s\u00e1nta l\u00e1bammal k\u00f6vetni.
\n\u2014 El\u0151sz\u00f6r is \u2014 magyar\u00e1zta \u2014, ha ismer\u0151s vagy a v\u00e1rosban, egy f\u00e9l\u00f3r\u00e1n bel\u00fcl sz\u00e1ll\u00e1st ker\u00edtesz nekem. De ne valami csizmadi\u00e1n\u00e1l. Menj csak be nyugodtan a magisztr\u00e1tushoz, mondd, hogy szoba kell azonnal. Nem tudom, meddig maradunk itt, lehet, hogy csak holnapig. Akkor is legyen. Mihelyst meglesz, keress fel engem, odahurcolkodunk.
\n\u2014 Hol tal\u00e1lom meg, ezredes \u00far?
\n\u2014 Hol? Hm, h\u00e1t azt magam se tudom. Hanem mindenesetre menj el a mostani sz\u00e1ll\u00e1somra, ott van a lovam, a tisztiszolg\u00e1m \u2014 f\u00fcrk\u00e9szve n\u00e9zett r\u00e1m, gyorsan hozz\u00e1tette \u2014, ne gondold, hogy t\u00e9ged tisztiszolg\u00e1nak vettelek magam mell\u00e9. Arra ott van az a f\u00e9lk\u00f3tya \u00c1brah\u00e1m. Lovat pucolni, ruh\u00e1t rendbe tartani az is j\u00f3.
\nNem tudtam mit sz\u00f3lni.
\n– Sz\u00f3val elm\u00e9gy oda – k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyesen elmagyar\u00e1zta a helyet, mert a c\u00edmet m\u00e1r elfelejtette -, \u00e1tsz\u00e1ll\u00edttatsz minden holmit az \u00faj helyre, s azt\u00e1n. . . azt\u00e1n kezdj hozz\u00e1 megkeresni. Na! Elv\u00e9gre nem akkora v\u00e1ros ez, hogy engem meg ne tal\u00e1lj. Feh\u00e9rv\u00e1ry gr\u00f3f vagyok, m\u00e9g nem is mondtam a nevem.
\n– Igenis.
\n\u2014 Akkor m\u00e1r indulhatsz is. Hov\u00e1 m\u00e9gy el\u0151sz\u00f6r?
\n– Az j\u00f3. De megpr\u00f3b\u00e1lhatod, hogy egyenesen bemenj valamilyen \u00farih\u00e1zhoz, mondd, hogy lefoglalod a szob\u00e1t. . . \u00fagyse mernek sz\u00f3lni, meg vannak ezek mind ijedve, sok diszn\u00f3s\u00e1got csin\u00e1ltak. Eredj, azt\u00e1n int\u00e9zd \u00fcgyesen.
\nKezet ny\u00fajtott, s elcs\u00f6rtetett. Rosszkedvvel maradtam ott az utc\u00e1n, nem tetszett az \u00faj beoszt\u00e1som se, az ezredes se. B\u00e1r nem lehet rossz katona, legfeljebb huszon\u00f6t \u00e9ves, \u00e9s m\u00e1ris ezredes. Amellett tudja is a m\u00f3dj\u00e1t, csinos, fess, ahogy egy husz\u00e1rtiszthez illik, s nagyv\u00e1rosokat is bej\u00e1rhatott, keszty\u0171t hord, magas k\u00e9rg\u0171 csizm\u00e1t, eleg\u00e1ns ember. Persze gr\u00f3f. S magyar gr\u00f3f, r\u00e9gi j\u00f3 magyar neve van: Feh\u00e9rv\u00e1ry.
\nM\u00e9g egyszer ut\u00e1nan\u00e9ztem az ezredesnek: messzebbr\u0151l katon\u00e1sabbnak l\u00e1tszott, mint k\u00f6zelr\u0151l. Furcsa, keskeny, finom, feh\u00e9r keze volt, nehezen tudtam belek\u00e9pzelni a kardmarkolatot, ahogy v\u00e1g. Ink\u00e1bb azt, hogy a magasra emelt kardj\u00e1t megvillantja: rohamra.
\nElmentem sz\u00e1ll\u00e1s ut\u00e1n n\u00e9zni.
\nEleinte legal\u00e1bb olyan nehezen ment, mint amikor engem dobtak ki a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l, s magamnak kellett volna sz\u00e1ll\u00e1s. Hogy menjek \u00e9n be egy idegen h\u00e1zba azzal, hogy szoba kell? Hiszen nem nekem kell, az igaz, ne \u00e9n sz\u00e9gyenkezzem miatta. Azt\u00e1n nem is ak\u00e1rkinek, egy husz\u00e1r ezredesnek, aki m\u00e9ghozz\u00e1 gr\u00f3f is – ennek biztosan \u00f6r\u00fclnek majd a v\u00e1s\u00e1rhelyiek. Valamelyest megnyugtatott a gondolat, hogy \u00e9n tulajdonk\u00e9ppen csak k\u00f6vets\u00e9gben j\u00e1rok, s megz\u00f6rgettem egy nagy ablakos h\u00e1z kapuj\u00e1t. Csak jussak be, majd megy valahogy.
\nA kaput nem nyitott\u00e1k ki, hanem az ablakon n\u00e9zett ki egy \u00far, megismertem mindj\u00e1rt, az a d\u00e9lceg, b\u00fcszke magisztr\u00e1tusbeli, akit a k\u00f3rh\u00e1zban is l\u00e1ttam, s tegnap a korz\u00f3n, p\u00e1ntlik\u00e1val a kalapj\u00e1n.
\n– Mit akarsz?-kiab\u00e1lt ki.
\n\u2014 Sz\u00e1ll\u00e1st n\u00e9zn\u00e9k \u2014 kezdtem bele a mon-
\ndanival\u00f3mba. De nem folytathattam, hogy Feh\u00e9rv\u00e1ry ezredesnek, mert m\u00e1ris r\u00e1m ord\u00edtott.
\n– Takarodsz, vagy h\u00edvatom a v\u00e1ros\u0151rs\u00e9get. Parancsban van kiadva, hogy a katonas\u00e1g nem fosztogathat a v\u00e1rosban.
\n– Ki akar fosztogatni? \u2014 v\u00e1gtam vissza d\u00fch\u00f6sen.
\n– Takarodj, mert elvitetlek. S mi is vagy te tulajdonk\u00e9ppen? Honnan vetted azt a katonasapk\u00e1t? Ezzel a. bottal akarsz a musz-k\u00e1ra menni? Elmenj, vagy a h\u00e1tadon t\u00f6retem sz\u00e9t a botodat.
\nAzzal becsukta az ablakot.
\nN\u00e9ztem a csukott kaput, s gondoltam m\u00e1r, hogy m\u00e1shol is \u00edgy j\u00e1rn\u00e9k. De ha m\u00e1r k\u00f6vets\u00e9gben vagyok, az ezredes k\u00f6vets\u00e9g\u00e9ben, h\u00e1t nem ijedek meg ett\u0151l az \u00fart\u00f3l: az \u00e9n gazd\u00e1m most nagyobb \u00far, m\u00edg itt van a hadsereg. A botom vastagabb v\u00e9g\u00e9vel h\u00e1t r\u00e1h\u00faztam vagy h\u00e1rmat a kapura, de olyat, hogy kongott t\u0151le az eg\u00e9sz h\u00e1z. S ki\u00e1ltottam is:
\n– H\u00e9! Nyiss\u00e1k ki!
\nEgy perc, \u00e9s \u00fajra kiny\u00edlt az ablak. Megint az \u00far hajolt ki rajta, de most m\u00e1r pisztoly volt a kez\u00e9ben. R\u00e1m fogta.
\n– Eltakarodsz, vagy lel\u0151lek, mint egy kuty\u00e1t. Adta gar\u00e1zda bitangja. F\u00e9nyes nappal fosztogatni j\u00f6n be a v\u00e1rosba.
\nNagy hangja volt, l\u00e1tta, hogy nincs n\u00e1lam fegyver.
\n– Nyissa ki az \u00far \u2014 mondtam neki \u2014, vagy baja lesz. \u00c9n nem a magam kedv\u00e9\u00e9rt j\u00f6ttem ide. Feh\u00e9rv\u00e1ry husz\u00e1r ezredes uramnak kell lak\u00e1st szereznem, ez a parancsa. Majd vele legyen ilyen nagy leg\u00e9ny.
\nElhallgatott, beh\u00fazta a pisztolyt, azt\u00e1n m\u00e1s hangon k\u00e9rdezte:
\n– Hol van az ezredes \u00far?
\n\u2014 D\u00e9lut\u00e1nra bek\u00f6lt\u00f6zik.
\n– Hm, H\u00e1t j\u00f3 – b\u00f6kte ki kis hallgat\u00e1s ut\u00e1n. ~ Csin\u00e1lunk akkor\u00e1ra helyet. Te vagy a tisztiszolg\u00e1ja?
\n– \u00c9n nem – mondtam -, a tisztiszolg\u00e1ja majd vele j\u00f6n. \u00c9n t\u00fcz\u00e9r vagyok, csak most
\nbeteg\u00e1llom\u00e1nyban. S ismerem is a v\u00e1rost. Ez\u00e9rt b\u00edzott meg engem vele.
\nKicsit \u00e9gett az arcom a sz\u00e9gyent\u0151l, hogy \u00edgy kell magyar\u00e1zkodnom ez el\u0151tt, s ak\u00e1rhogy is magyar\u00e1zkodok, a v\u00e9ge m\u00e9gis az, hogy a Feh\u00e9rv\u00e1ry tisztiszolg\u00e1ja vagyok. Olyan, akibe az ilyen sz\u00e1ll\u00e1sad\u00f3 nagy \u00far belet\u00f6r\u00f6lheti a kapc\u00e1j\u00e1t.
\n\u2014 Na, eredj, mondd meg az uradnak, hogy k\u00e9szen v\u00e1rja a sz\u00e1ll\u00e1s. H\u00e1ny l\u00f3 van?
\n\u2014 Kett\u0151. – Gondoltam, biztons\u00e1g ok\u00e1b\u00f3l jobb, ha t\u00f6bbet mond az ember.
\n\u2014 Mehetsz. Azt\u00e1n azt is mondd meg az uradnak, hogy m\u00e1skor jobb modor\u00fa embert k\u00fcldj\u00f6n hozz\u00e1m. Szaladj.
\nBecsukta az ablakot.<\/p>\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n

\n

El\u0151zm\u00e9nyek: 1. r\u00e9sz, 2. r\u00e9sz<\/a>, <\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Egy di\u00e1kt\u00fcz\u00e9r napl\u00f3ja III. D\u00e9l lehetett, mire a reform\u00e1tus iskol\u00e1n\u00e1l r\u00e1tal\u00e1ltunk a toborz\u00f3irod\u00e1ra. Voltak ott katon\u00e1k is, \u0151gyelegtek sz\u00e1jt\u00e1t\u00f3k is sokan, ‘ egy-k\u00e9t leg\u00e9ny \u00fagy ment el m\u00e1r tizedszer a kapu el\u0151tt, hogy m\u00e9gis be kellene menni, azt\u00e1n tov\u00e1bbhaladtak tizenegyedszer is. M\u00e1ty\u00e1s b\u00e1csi megszorongatta m\u00e9g egyszer a kezem, azt\u00e1n bebocs\u00e1tott.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-69835","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/69835","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=69835"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/69835\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=69835"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=69835"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=69835"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}