{"id":69864,"date":"2017-12-28T02:54:30","date_gmt":"2017-12-28T02:54:30","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=69864"},"modified":"2017-12-27T14:05:50","modified_gmt":"2017-12-27T14:05:50","slug":"klasszikusok-kezfogasa-sarkadi-imre-szaz-eve-segesvarnal-4","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=69864","title":{"rendered":"Klasszikusok k\u00e9zfog\u00e1sa: Sarkadi Imre \u2013 SZ\u00c1Z \u00c9VE SEGESV\u00c1RN\u00c1L (4)"},"content":{"rendered":"

Egy di\u00e1kt\u00fcz\u00e9r napl\u00f3ja<\/strong><\/em><\/p>\n

IV.<\/strong><\/p>\n

D\u00e9l lett, mire a gr\u00f3f reggeli sz\u00e1ll\u00e1s\u00e1t megtal\u00e1ltam. Nem volt ott senki a h\u00e1ziak k\u00f6z\u00fcl, csak a leg\u00e9nye: nagydarab, lass\u00fa besz\u00e9d\u0171 sz\u00e9kely ember. Nem is fiatal m\u00e1r, lehetett vagy negyven\u00e9ves. H\u00fazogatta a v\u00e1ll\u00e1t, hogy elmondtam neki.
\n\u2014 H\u00e1t ez nem volt j\u00f3?
\n\u2014 \u00dagy l\u00e1tszik, nem.
\n\u2014 No, megette a fene. Gondolom \u00e9n, hogy ott abban a nagy h\u00e1zban, ahogy mondja az ifj\u00fa \u00far, majd az megy, ami eddig. Ha tehette. . .
\nNem k\u00e9rdeztem meg, mit. Csomagoltuk \u00f6ssze a holmit, hogy gyorsan indulhassunk. Volt pedig el\u00e9g, egy eg\u00e9sz ruhat\u00e1rat hordott mag\u00e1val az ezredes : m\u00e9g egy csizm\u00e1t, n\u00e9gy v\u00e1lt\u00f3 feh\u00e9rnem\u0171t, ruh\u00e1t, k\u00f6p\u00f6nyeget, kardokat, pisztolyokat, borotvak\u00e9szletet is kis \u00e1ll\u00f3t\u00fck\u00f6rrel, szagos szappannal. \u00c1brah\u00e1m \u00e9szre is vette, hogy nagyon n\u00e9zegetem a holmit, nem \u00e1llta meg, hogy ne sz\u00f3ljon k\u00f6zbe egy-egy sz\u00f3t.
\n– Ett\u0151l ijed meg a muszka, ni!. . .
\nVagy:
\n– Ilyen m\u00e9g a muszka c\u00e1rnak sincs. Azt l\u00e1ttam, hogy \u00c1brah\u00e1m nem szereti a gazd\u00e1j\u00e1t, s ahogy meg\u00e9rezte bennem is a nemtetsz\u00e9st, r\u00f6gt\u00f6n p\u00e1rtfogoltj\u00e1v\u00e1 lettem. Mire a csomagol\u00e1ssal elk\u00e9sz\u00fclt\u00fcnk, azt is elmondta, hogy megsz\u00f6kn\u00e9k, ha nem tudn\u00e1, hogy a gr\u00f3f hamarabb sz\u00f6kik meg majd, mint \u0151.
\n– Nem rossz fi\u00fa pedig – mondta -, de m\u00e1r hetek \u00f3ta lehet l\u00e1tni, hogy nem tetszik neki. Am\u00edg gy\u0151zt\u00fcnk, addig igen. Ami\u00f3ta a muszk\u00e1k benn vannak, m\u00e1r csak azon gondolkozik, hogy kellene kim\u00e1szni ebb\u0151l a cs\u00e1v\u00e1b\u00f3l. Pedig neh\u00e9z neki, mert cs\u00e1sz\u00e1ri volt.
\n– Cs\u00e1sz\u00e1ri?
\n– Igen, hisz az\u00e9rt van ilyen nagy rangja. Megbecs\u00fclt\u00e9k azokat, akik \u00e1tj\u00f6ttek.
\n\u2014 No, menj\u00fcnk \u2014 mondta azt\u00e1n. \u2014 Tud az ifj\u00fa \u00far lovagolni?
\nEgyszer-k\u00e9tszer pr\u00f3b\u00e1ltam, h\u00e1t v\u00e1llalkoztam r\u00e1. \u00dagyse megy\u00fcnk messze. \u00c1brah\u00e1m felnyergelte a k\u00e9t lovat, kivezette \u0151ket az utc\u00e1ra, ott a nyeregbe seg\u00edtett, s indultunk volna.
\nAhogy ford\u00edtottam meg a lovat, egyszerre nagy sietve j\u00f6n egy fiatalember az \u00faton, egyenesen odal\u00e9p hozz\u00e1m, megfogja a lovam kant\u00e1r\u00e1t, s azt mondja: sz\u00e1llj csak le, fi\u00fa!
\nNem tudtam mire v\u00e9lni, csak n\u00e9ztem r\u00e1 \u00e9rtetlen\u00fcl. \u0150 meg t\u00fcrelmetlen\u00fcl r\u00e1m ki\u00e1ltott, hogy:
\n– Gyere, gyere, \u00f6cs\u00e9m, kell a lovad. Majd visszakapod, ne f\u00e9lj.
\nAhogy sz\u00e1lltam lefel\u00e9, mert megzavarodtam ett\u0151l a hirtelen parancst\u00f3l, addig az ismeretlen meg is magyar\u00e1zta, mi\u00e9rt kell:
\n\u2014 A gener\u00e1lishoz szaladok, mondd csak meg, ki\u00e9 a l\u00f3, visszak\u00fcld\u00f6m egy \u00f3ra m\u00falva.
\nOtt \u00e1lltam m\u00e1r a l\u00f3 mellett, s neki kengyelben a l\u00e1ba, de m\u00e9gis meg kellett k\u00e9rdeznem t\u0151le, elv\u00e9gre a gazd\u00e1m lova:
\n– Ki az \u00far, hogy \u00edgy el akar v\u00e1gtatni? Ezek a Feh\u00e9rv\u00e1ry ezredes \u00far lovai. . . neki vissz\u00fck a lak\u00e1shoz.
\n– Nem baj, fi\u00fa – mondta -, \u00e9n Pet\u0151fi \u0151rnagy vagyok, nincs ugyan agyuszt\u00edrungom, de h\u00e1t vagy elhiszed, vagy nem. S\u00fcrg\u0151s az utam, Feh\u00e9rv\u00e1ry meg majd visszakapja a lov\u00e1t.
\nDe akkor m\u00e1r a nyeregben volt, sz\u00f3lt a t\u00f3nak, s ment is, mint egy bolond. Alig tudtam \u00e9szhez t\u00e9rni.
\n– H\u00e1t csak sz\u00e1moljon majd be az ezredes \u00farnak a l\u00f3val – mondta \u00c1brah\u00e1m.
\nEtt\u0151l m\u00e9g jobban megijedtem, mert eddig csak a dolog v\u00e1ratlans\u00e1ga lepett meg, de most figyelmeztetett a katona, hogy lesz m\u00e9g ennek k\u00f6vetkezm\u00e9nye is. Igen ijedten n\u00e9zhettem r\u00e1, s k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gve, hogy legal\u00e1bb valami biztat\u00f3 sz\u00f3t mondjon.
\n– De hiszen. . . Azt mondta, \u0151rnagy. Mag\u00e1nak ismerni kell.
\n– L\u00e1ttam m\u00e1r – mondta \u00c1brah\u00e1m.
\n– A t\u00e1borban?
\n– Ott.
\n– Akkor csakugyan \u0151rnagy?…  Merthogy egyenruha nem volt rajta.
\n– Valami olyasf\u00e9le. J\u00f3 ember, szereti a szeg\u00e9ny n\u00e9pet.
\n– Mi is a neve? Mondta.
\n– Tudja a neh\u00e9zs\u00e9g.
\n– Nem Pet\u0151fit mondott?
\n– Fel\u0151lem mondhatott.
\nA lovasnak m\u00e1r az alakja se l\u00e1tszott, csakugyan siet\u0151s dolga lehetett, hogy \u00edgy hajszolta a lovat. Nekem meg eszembe jutott, hogy ugyanaz a neve van ennek az \u0151rnagynak, mint a Talpra magyar k\u00f6lt\u0151j\u00e9nek, s\u0151t lehet, hogy \u0151 az.
\nHa \u0151, h\u00e1t viheti a lovat, ak\u00e1r vissza se hozza. Ilyen nagy embern\u00e9l \u00e9rthet\u0151, ha siet\u0151s a dolga, h\u00e1t a legels\u0151 l\u00f3ra fel\u00fcl. Ha meg nem \u0151. . .
\nEz m\u00e1r rem\u00e9nytelenebb eset: elgondolkozva gyalogoltam \u00c1brah\u00e1m mellett, r\u00e1n\u00e9ztem n\u00e9h\u00e1nyszor, hogy nem veszi-e \u00e9szre a s\u00e1ntas\u00e1gomat, s nem aj\u00e1nlja-e fel a lov\u00e1t \u2014 de nem tette. M\u00e9g szerencse, hogy nem kellett olyan messzire menn\u00fcnk,
\n– Ez az a h\u00e1z? \u2014 k\u00e9rdezte, hogy meg\u00e1lltunk,
\n– Ez.
\n– S \u00fagy z\u00f6rgettem meg a kaput, mint aki hazaj\u00f6n. M\u00e9gis nagy dolog, ha az ember hadban van.
\nAz \u00far kin\u00e9zett az ablakon egy f\u00e9l pillanatra, de mindj\u00e1rt be is h\u00faz\u00f3dott, s kisv\u00e1rtatva a kaput is kinyitott\u00e1k. Egy hajd\u00faf\u00e9le j\u00f6tt el\u00e9b\u00fcnk, az elvezetett el\u0151bb az ist\u00e1ll\u00f3ba, ott rendbe tett\u00fck a lovat, azt\u00e1n azt mondta, hogy a szoba is k\u00e9szen van, vigy\u00fck be a holmit, ha hoztuk. A h\u00e1ziakkal nem tal\u00e1lkoztunk. A l\u00f3\u00fcgy f\u00farta m\u00e9g mindig az oldalamat, szerettem volna megk\u00e9rni \u00c1brah\u00e1mot, hogy ne sz\u00f3ljon r\u00f3la, m\u00edg nem musz\u00e1j, majd csak visszaker\u00fcl a l\u00f3 – b\u00e1r a siets\u00e9gben azt is elfelejtettem megmondani, hova k\u00fcldje vissza, ha visszak\u00fcldi. Ma este meg m\u00e1r \u00fagysem keresi mindk\u00e9t lovat az ezredes.
\nV\u00e9g\u00fcl is sz\u00f3ltam, azt mondtam \u00c1brah\u00e1mnak, hogy ha Pet\u0151fi csakugyan \u0151rnagy – \u0151 mondta, hogy igen \u2014, akkor a l\u00f3 megvan, legfeljebb m\u00e1sn\u00e1l, ha nem n\u00e1la. S ha megvan, akkor a seregn\u00e9l, ha m\u00e1sutt nem, meg lehet tal\u00e1lni.
\n– Nem is kellene sz\u00f3lni r\u00f3la akkor tal\u00e1n az ezredes \u00farnak \u2014 mondtam.
\nVonogatta a v\u00e1ll\u00e1t. Az ezredes \u00far nem nagyon keresi a m\u00e1sodik lovat, legfeljebb akkor, ha majd kider\u00fcl, hogy \u00c1brah\u00e1m nem tud vele lovagolni.
\n\u2014 De h\u00e1t. . . fel nem akasztathat \u00e9rte – mondta. – Egyebet meg kib\u00edr az ember. Akaszt\u00e1sra eddig nem gondoltam. De ahogy most \u00c1brah\u00e1m mondta, h\u00e1t eszembe jutott, hogy tulajdonk\u00e9ppen milyen nagy veszedelem is ez: katonal\u00f3, csak odaadni egy civilnek, aki \u0151rnagynak mondja mag\u00e1t \u2014 s\u0151t az igazs\u00e1g az, hogy \u0151rnagynak is csak akkor mondta mag\u00e1t, amikor fenn \u00fclt a nyeregben. Amikor m\u00e1r odaadtam neki a lovat.
\nDe h\u00e1t csakugyan \u0151rnagy. \u00c1brah\u00e1m is eml\u00e9kszik r\u00e1, hogy \u0151rnagy.
\nS a nev\u00e9t meg nem felejtem el, ugyanolyan, mint a k\u00f6lt\u0151\u00e9. S\u0151t lehet, hogy azonos. Ha pedig igen, akkor \u00fagyse hoz engem bajba.
\n– H\u00e1t akkor ne sz\u00f3ljunk, am\u00edg nem musz\u00e1j \u2014 mondtam \u00c1brah\u00e1mnak.
\n– Azt\u00e1n mikor van a musz\u00e1j?
\n– H\u00e1t… ha m\u00e1r nyergelni kell. D\u00f6rm\u00f6g\u00f6tt, nem \u00e9rtettem, mit. Akkor j\u00f6tt a hajd\u00faf\u00e9le, azt mondta, hogy ha v\u00e9gezt\u00fcnk, mehet\u00fcnk innen, ez nem a mi szob\u00e1nk, hanem az ezredes \u00far\u00e9.
\n– \u00c9s a mi szob\u00e1nk hol van? – k\u00e9rdeztem.
\n– Elf\u00e9rnek a l\u00f3 mellett – mondta.
\n\u00c1brah\u00e1m bement a l\u00f3 mell\u00e9, \u00e9n meg elindultam a v\u00e1rosba, mert a megb\u00edzat\u00e1som \u00fagy sz\u00f3lt, hogy keressem meg az ezredest. Vagy megtal\u00e1lom, vagy se. Ekkor jutott eszembe, hogy a r\u00e9gi sz\u00e1ll\u00e1son se hagytuk meg, hova megy\u00fcnk – ha ott keres, se tudnak felvil\u00e1gos\u00edt\u00e1st adni. \u00dagyhogy mindenk\u00e9ppen meg kell tal\u00e1lni, nem akarok nagy sz\u00e9gyenben maradni.
\nElindultam, pedig a t\u00e9rdem \u00fagy jelezte, hogy m\u00e1ra \u00e9ppen el\u00e9g volt m\u00e1r a j\u00e1rk\u00e1l\u00e1sb\u00f3l.
\nGondolkoztam, hol kereshetn\u00e9m \u00e9n az ezredest? A korz\u00f3n nincs, annyit mindj\u00e1rt l\u00e1ttam. A t\u00e1borban tal\u00e1n? El\u0151sz\u00f6r is hol a t\u00e1bor? M\u00e1sodszor, ha a t\u00e1bor egy\u00e1ltal\u00e1n van, nem lehet nagyon k\u00f6zel. Mert ha k\u00f6zel volna, minek kellett volna Pet\u0151finek l\u00f3. S az ezredes gyalog volt.
\nGondoltam, hogy vend\u00e9gl\u0151ben lehet esetleg. Sz\u00e9p ember a gr\u00f3f, vid\u00e1mnak is l\u00e1tszik, ha nem sz\u00f3rakoz\u00e1ssal t\u00f6lti az idej\u00e9t, akkor nem tudom, mivel. . . Kutattam ut\u00e1na, de egyik vend\u00e9gl\u0151ben sem volt, nem is l\u00e1tt\u00e1k, hogy ott lett volna, v\u00e9gigmentem a forgalmasabb utc\u00e1kon, ott se l\u00e1ttam, v\u00e9gezet\u00fcl m\u00e9g a f\u0151t\u00e9ri csizmadi\u00e1t is megk\u00e9rdeztem, nem volt-e bent n\u00e1la, de az se tudott r\u00f3la.
\nAk\u00e1rmilyen kis v\u00e1ros is V\u00e1s\u00e1rhely, m\u00e9gsem olyan k\u00f6nny\u0171 egy gr\u00f3fot megtal\u00e1lni. Elt\u00f6lt\u00f6ttem m\u00e1r k\u00e9t \u00f3r\u00e1t is a keres\u00e9ssel, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen mert a j\u00e1r\u00e1s egyre nehezebben esett, amikor egyszer csak szembefordult velem a sarkon az \u0151rnagy a lovon. \u00c9szrevett, az a szerencse, mert tal\u00e1n sz\u00f3lni se mertem volna neki.
\n– No, fi\u00fa, \u00e9ppen megtal\u00e1ltalak. Itt a lovad.
\nS azzal lesz\u00e1llt, s nyomta a kezembe a sz\u00e1rat. \u00c9n m\u00e9g tisztelegni is elfelejtettem, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen mert megszoktam, hogy a botom jobb k\u00e9zben hordjam. Csak vigyorogtam, hogy k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m sz\u00e9pen.
\n– K\u00f6sz\u00f6nnival\u00f3m nekem volna – mondta. S kezet ny\u00fajtott. Kapkodtam a kezem, hogy mit tartsak most, a kant\u00e1rt, a botot, vagy a sapk\u00e1mhoz kapjam tisztelg\u00e9sre a kezem. Nevetett.
\n– Ideval\u00f3si vagy?
\n– Nem, tisztelettel, Kolozsv\u00e1rra, illetve Sz\u00e9kelyhid\u00e1ra.
\n– Mi baja a l\u00e1badnak?
\n– Goly\u00f3. \u2014 S igyekeztem elmondani r\u00f6vid sz\u00f3val, hamar. L\u00e1tszott rajta, hogy ennek meg\u00f6r\u00fcl.
\n– Mi vagy most? Husz\u00e1r?
\n– Nem, nem… – sz\u00e9gyenkeztem ugyan, de csak kimondtam: \u2014 Tisztiszolga.
\nNem tetszett neki.
\n– Feh\u00e9rv\u00e1ryn\u00e1l?
\n– Igenis, n\u00e1la.
\n– Hm. Nem j\u00f3l van ez. Minek lenn\u00e9l te tisztiszolga, amikor t\u00fcz\u00e9r vagy. \u00dagyis kev\u00e9s a t\u00fcz\u00e9r\u00fcnk. Igaz, \u00e1gy\u00fa se sok. A t\u00f6bbiek is legink\u00e1bb ilyen di\u00e1kok.
\n– Tudom – mondtam.
\n– V\u00e1rj csak. . . majd sz\u00f3lok \u00e9n holnap. Biztat\u00f3n mosolygott, azt\u00e1n megint kezet
\nny\u00fajtott b\u00facs\u00faz\u00e1sul. M\u00e1r ment volna, amikor elsz\u00e1ntam magam, hogy m\u00e9gis megk\u00e9rdem.
\n– K\u00e9rem. . . \u0151rnagy \u00far. . . k\u00e9rdezni szeretn\u00e9k valamit.
\n– Mit?
\n– Azt, hogy. . . \u0151rnagy \u00far. . . maga. . . hogy \u0151rnagy \u00far Pet\u0151fi S\u00e1ndor?
\n– \u00c9n – azt mondta. S j\u00e1tszott valami \u00f6r\u00f6m a szeme k\u00f6r\u00fcl, am\u00edg mondta.
\n– A po\u00e9ta? Aki a. . .
\n– \u00c9n. – S nevetett. – L\u00e1m, te olvastad tal\u00e1n a verseimet?
\n– Olvastam, hogyne olvastam volna \u2014 sz\u00e9gyelltem el magam hirtelen, nem is tudom, mi\u00e9rt. De nem volt okom, se r\u00e1m pir\u00edtani nem akart, se dicsekedni el\u0151ttem. F\u00e9l karral meg\u00f6lelt, megveregette a v\u00e1llam, s azt\u00e1n ment tov\u00e1bb. \u00c9n ott maradtam a l\u00f3val az utca k\u00f6zep\u00e9n, a l\u00f3 most m\u00e1r megvolt, csak az ezredest kellett hozz\u00e1 megker\u00edtenem. S\u0151t a gyalogl\u00e1st is abbahagyhatom, fel\u00fclhetek a l\u00f3ra.
\nJ\u00f3 m\u00e1sf\u00e9l \u00f3ra m\u00falva tal\u00e1ltam r\u00e1. A r\u00e9gi lak\u00e1sa fel\u00e9 k\u00f3dorogtam, m\u00e9giscsak erre a legk\u00f6nnyebb megker\u00edteni, messzir\u0151l l\u00e1ttam, hogy j\u00f6n siet\u0151sen, ahogy d\u00e9lel\u0151tt is l\u00e1ttam. Nem vett \u00e9szre, elment volna mellettem, r\u00e1 kellett ki\u00e1ltani.
\n– Ezredes \u00far. . . – S pr\u00f3b\u00e1ltam a k\u00f6zel\u00e9ben meg\u00e1llni a l\u00f3val. Mord volt \u00e9s kedvetlen.
\n– Hol az \u00f6rd\u00f6gben m\u00e1szk\u00e1lsz? S mi\u00e9rt lovon?
\nMagyar\u00e1zkodtam neki, hogy lesz lak\u00e1s, lesz minden – \u00c1brah\u00e1m meg a holmi m\u00e1r otHs van. \u0150 k\u00f6zben fel\u00fclt helyettem a l\u00f3ra, s kedvetlen\u00fcl k\u00e9rdezte.
\n– Hol? Messze?
\n– Nem, a v\u00e1ros k\u00f6zep\u00e9n. Nagy \u00farih\u00e1z.
\n– Na, mutasd.
\nS\u00e1ntik\u00e1lva haladtam mellette, a lovon \u00fcl\u00e9st\u0151l am\u00fagy is megzsibbadt kiss\u00e9 a l\u00e1bam, a s\u00e9r\u00fclt k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen. N\u00f3gatott n\u00e9ha, gyorsabban. Amikor meg\u00e9rkezt\u00fcnk se sz\u00e1llt le, v\u00e1rta, hogy a z\u00f6rget\u00e9sre kinyiss\u00e1k a kaput, s \u00fagy lovagoljon be.
\n– Ezredes \u00far – mondtam neki -, \u00e9n most hazamenn\u00e9k.
\n – Haza? Hova a fen\u00e9be?
\n– Van nekem sz\u00e1ll\u00e1som. A v\u00e1ros v\u00e9g\u00e9n, igaz. . . reggel kor\u00e1n megj\u00f6v\u00f6k.
\n– Hogyne, m\u00e9g mit nem. Mellettem a helyed.
\n– Igen, ezredes \u00far – mondtam -, de itt nekem nincs helyem. Azt mondt\u00e1k, az ist\u00e1ll\u00f3ban lakjam. . . H\u00e1t ann\u00e1l m\u00e1r jobb, ha elmegyek haza az eddigi helyemre.
\nLegyintett, k\u00f6zben a kaput kinyitott\u00e1k.
\n– Ki hallott m\u00e1r ilyet! Velem maradsz, punktum. Majd lesz fekv\u0151helyed benn, ne f\u00e9lj. \u00c1brah\u00e1m!. . . – s m\u00e1r az \u00f6reg sz\u00e9kely ut\u00e1n ord\u00edtott, j\u00f6tt ki ser\u00e9nyen \u00c1brah\u00e1m az ist\u00e1ll\u00f3b\u00f3l k\u00e9zhez venni a lovat.
\n– Gyere velem – mondta a gr\u00f3f, s ment be el\u0151ttem siet\u0151s l\u00e9p\u00e9sekkel a h\u00e1zba.<\/p>\n

(Folytatjuk)<\/p>\n

\n

El\u0151zm\u00e9nyek: 1. r\u00e9sz<\/a>, 2. r\u00e9sz<\/a>, 3. r\u00e9sz,<\/a> <\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Egy di\u00e1kt\u00fcz\u00e9r napl\u00f3ja IV. D\u00e9l lett, mire a gr\u00f3f reggeli sz\u00e1ll\u00e1s\u00e1t megtal\u00e1ltam. Nem volt ott senki a h\u00e1ziak k\u00f6z\u00fcl, csak a leg\u00e9nye: nagydarab, lass\u00fa besz\u00e9d\u0171 sz\u00e9kely ember. Nem is fiatal m\u00e1r, lehetett vagy negyven\u00e9ves. H\u00fazogatta a v\u00e1ll\u00e1t, hogy elmondtam neki. \u2014 H\u00e1t ez nem volt j\u00f3? \u2014 \u00dagy l\u00e1tszik, nem.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-69864","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/69864","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=69864"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/69864\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=69864"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=69864"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=69864"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}