{"id":69968,"date":"2017-12-31T02:57:30","date_gmt":"2017-12-31T02:57:30","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=69968"},"modified":"2017-12-30T15:20:08","modified_gmt":"2017-12-30T15:20:08","slug":"klasszikusok-kezfogasa-sarkadi-imre-szaz-eve-segesvarnal-6","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=69968","title":{"rendered":"Klasszikusok k\u00e9zfog\u00e1sa: Sarkadi Imre \u2013 SZ\u00c1Z \u00c9VE SEGESV\u00c1RN\u00c1L (6)"},"content":{"rendered":"

Egy di\u00e1kt\u00fcz\u00e9r napl\u00f3ja<\/strong><\/em><\/p>\n

VI.<\/strong><\/p>\n

M\u00e1snap d\u00e9lel\u0151tt zenesz\u00f3ra lettem figyelmes : az \u00fajoncok vonultak a v\u00e1roson kereszt\u00fcl a t\u00e1bor fel\u00e9. Lehettek vagy hatvanan, mindegyike annyira felszerelt, mint \u00e9n: egy katonasapka a fej\u00e9n. A h\u00e1tr\u00e1bb \u00e1ll\u00f3knak m\u00e1r az se jutott. Ezredesem \u00e9ppen \u00fatra k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00f6tt, engem ell\u00e1tott utas\u00edt\u00e1sokkal. Ne menjek messze a h\u00e1zt\u00f3l, ha megyek is valahov\u00e1 – nem tudni, mikor j\u00f6n vissza, s nem tudni, mikor kell indulnunk. Lovon ment el, a l\u00f3r\u00f3l m\u00e9g v\u00e9gign\u00e9zte az \u00fajoncokat, s odab\u00f6k\u00f6tt fel\u00e9j\u00fck.
\n– L\u00e1tod? M\u00e9giscsak jobb, hogy itt maradt\u00e1l mellettem.
\n– Igenis – mondtam.
\n– Tudj’ isten, mit csin\u00e1lunk ezekkel…
\nElment, eb\u00e9dre se j\u00f6tt vissza. A csel\u00e9dekt\u0151l hallottam, hogy v\u00e1rt\u00e1k az \u00far\u00e9k, egy \u00f3r\u00e1val k\u00e9s\u0151bb \u00fcltek asztalhoz, mint szoktak: h\u00e1tha megj\u00f6n. \u00c9n az ist\u00e1ll\u00f3 meg a konyha k\u00f6r\u00fcl t\u00e9nferegtem, gondoltam r\u00e1, hogy megl\u00e1togatom M\u00e1ty\u00e1s b\u00e1csit, de h\u00e1t az messze volt. V\u00e9g\u00fcl is j\u00f6tt az egyik csel\u00e9d: menj\u00fcnk be eb\u00e9delni. A konyh\u00e1ban kaptuk az eb\u00e9det \u00c1brah\u00e1mmal, j\u00f3, b\u0151s\u00e9ges \u00e9telek, ak\u00e1r az este, az \u00far\u00e9k egy-egy poh\u00e1r bort is kik\u00fcldtek eb\u00e9d ut\u00e1n a sz\u00e1munkra. A csel\u00e9deknek ez nem j\u00e1rt.
\n– Bizony, ifj\u00fa \u00far – hunyor\u00edtott r\u00e1m a pohara mell\u0151l \u00c1brah\u00e1m -, l\u00e1tja-e, ilyen a h\u00e1bor\u00fa. A tisztiszolg\u00e1t jobban megbecs\u00fclik, mint a h\u00e1z k\u00f6r\u00fcli szolg\u00e1t.
\nEstefel\u00e9 kiment\u00fcnk egy\u00fctt a korz\u00f3ra. Most kevesebben voltak, mint az el\u0151z\u0151 napokban, egy-k\u00e9t katon\u00e1t is lehetett l\u00e1tni, ezeket n\u00e9zegett\u00e9k a s\u00e9t\u00e1l\u00f3k.
\n\u00c1brah\u00e1mmal nemigen lehetett besz\u00e9lni, n\u00e9ha mondott egy-k\u00e9t sz\u00f3t. Azt se a katonas\u00e1gr\u00f3l, csak \u00fagy a vil\u00e1gr\u00f3l. M\u00e1r egy j\u00f3 darab ideje n\u00e9zel\u0151dt\u00fcnk, amikor megk\u00e9rdeztem t\u0151le:
\n– Nem tetszik tudni, az az \u0151rnagy \u00far. . .Pet\u0151fi, aki a lovat elk\u00e9rte. . . Az merre van?
\nMegvonta a v\u00e1ll\u00e1t.
\n– Tudja az \u00f6rd\u00f6g.
\nMondtam, meg kellene k\u00e9rdezni valamelyik m\u00e1s katon\u00e1t\u00f3l. H\u00e1tha ismerik.
\n– Azt\u00e1n mit akar vele ?
\n -Megkeresn\u00e9m.
\n– Mi\u00e9rt?
\n– H\u00e1t – mondtam – azt \u00edg\u00e9rte tegnap, hogy tesz valamit az \u00e9rdekemben. Hogy az \u00e1gy\u00fahoz ker\u00fcljek.
\n\u00c1brah\u00e1m nem sz\u00f3lt semmit, nem \u00e9rdekelte a dolog. Beletelt egy kis id\u0151, am\u00edg annyira mer\u00e9szkedtem, hogy megsz\u00f3l\u00edtsak k\u00e9t ott s\u00e9t\u00e1l\u00f3 katon\u00e1t tudakoz\u00f3dni Pet\u0151fi ut\u00e1n. De azok se tudtak t\u00f6bbet, mint \u00c1brah\u00e1m. Pet\u0151fi? Nemigen hallottuk a nev\u00e9t.
\n– Civilben j\u00e1r – mondtam.
\n– Civilben? Akkor az a nagy haj\u00fa lesz, kesek\u00e9p\u0171. . .
\n– K\u00f6lt\u0151…
\n– K\u00f6lt\u0151? Azt\u00e1n mit k\u00f6lt?
\nNem jutottam vel\u00fck tov\u00e1bb. V\u00e9gre az egyik megmondta, megn\u00e9zhetem a vend\u00e9gl\u0151ben, ott van most n\u00e9h\u00e1ny tiszt \u00far. Elmentem a vend\u00e9gl\u0151ig, de f\u00fcgg\u00f6nnyel voltak az \u00fcvegablakai elrekesztve, bemenni pedig nem mertem.
\nHa be is megyek, \u00e9s ott is lesz, h\u00e1t mit \u00e9rek vele? Bizonyosan nem egyed\u00fcl \u00fcl, hanem a t\u00f6bbi tiszttel, nem \u00e1ll\u00edthatok oda az asztal\u00e1hoz.
\nMeg k\u00e9rd\u00e9s, hogy szabad-e bemennem …
\n\u00c1brah\u00e1m megunta a s\u00e9t\u00e1l\u00e1st, hazament. \u00c9n is arra gondoltam, amikor a t\u00e9r t\u00fals\u00f3 v\u00e9g\u00e9n megl\u00e1ttam Pet\u0151fit k\u00f6zeledni. Sietve j\u00f6tt, de k\u00f6r\u00fcln\u00e9zegetve, mint aki keres valakit. Igyekeztem fel\u00e9je, hogy keresztezzem az \u00fatj\u00e1t, miel\u0151tt elfordulna valamerre, de el\u00e9g volt, hogy \u00e9szrevegyen, m\u00e1r intett fel\u00e9m.
\n\u2014 \u00c9ppen t\u00e9ged kereslek.
\nKih\u00faztam magam, \u00e9s tisztelegtem. Az \u0151rnagy kedves volt, \u00e9s a legjobb h\u00edrt mondta, amit mondhatott volna egy\u00e1ltal\u00e1n: elint\u00e9zte, hogy az \u00e1gy\u00fakhoz osszanak be.
\n– Ott legal\u00e1bb menet k\u00f6zben fel\u00fclhetsz, nem kell a sebes\u00fclt l\u00e1baddal k\u00ednl\u00f3dnod.
\n\u00edgy mondta: sebes\u00fclt l\u00e1bad, ez igen j\u00f3lesett, hiszen mondhatta volna egyszer\u0171en \u00fagy is, hogy: s\u00e1nta l\u00e1bad.
\nCsak h\u00e1t a dolog nem \u00edg\u00e9rkezett ilyen gyorsnak \u00e9s egyszer\u0171nek. Hiszen egyel\u0151re nekem szolg\u00e1lati helyem van Feh\u00e9rv\u00e1ry ezredesn\u00e9l, h\u00edr n\u00e9lk\u00fcl csak nem mehetek el. S m\u00edg ezt elmondtam akadozva, eszembe jutott az is, hogy ha \u00edgy k\u00e9retem magam, akkor m\u00e9g a v\u00e9g\u00e9n sarkon fordul Pet\u0151fi \u00e9s otthagy – s igaza is van, ha ezt teszi, mert hiszen nem b\u00e1lban vagyunk, hanem h\u00e1bor\u00faban, s azt se v\u00e1rhatom, hogy mindent \u0151 int\u00e9zzen el helyettem.
\n– Ugyan – legyintett -, a csizm\u00e1j\u00e1t takar\u00edtani m\u00e1s is tudja. Vagy ha nem, h\u00e1t tisztogassa \u0151 maga. Ember meg kell az \u00e1gy\u00fahoz, mint egy falat keny\u00e9r.
\nM\u00e9g mindig topogtam, hogy baj lehet bel\u0151le, ha h\u00edr n\u00e9lk\u00fcl megyek el. Tal\u00e1n \u00fczenn\u00e9k, hiszen nem lakik messze.
\nNevetett, s m\u00e1r indult is velem az ellenkez\u0151 ir\u00e1nyba. Azt mondta, a gr\u00f3fok nem szeretik, ha \u00fczenget nekik a tisztiszolg\u00e1juk. Azt\u00e1n mi m\u00e1st tudn\u00e9k \u00fczenni, mint hogy elmentem, azt meg \u00fagyis \u00e9szreveszi, ha nem jelenek meg.
\nLassan haladtunk, pedig igyekeztem kil\u00e9pni, ahogy csak tudok. S az igyekezett\u0151l besz\u00e9lni se igen \u00e9rtem volna r\u00e1, b\u00e1r nem is tudtam volna mit mondani.
\nA v\u00e1s\u00e1rt\u00e9r k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n k\u00e9rdeztem meg v\u00e9gre.
\n– L\u00e1ttam, sokan jelentkeztek katon\u00e1nak.
\n– Na, nem nagyon sokan.
\n– Hiszen igaz, a v\u00e1rosb\u00f3l t\u00f6bb is kitelt volna. Akik itt korz\u00f3znak. De ennyit is el\u00e9g lesz hirtelen felszerelni.
\nBefordultunk a t\u00e9rre, katon\u00e1kat, lovakat, n\u00e9h\u00e1ny szekeret l\u00e1ttam ott \u00e1csorogni. \u00datk\u00f6zben mondta:
\n– Van n\u00e9h\u00e1ny szek\u00e9r kardunk, pusk\u00e1nk. T\u00f6bbet nem is besz\u00e9lt – elsz\u00e9gyelltem magam. Igaz, mindezt csak az\u00e9rt mondtam, hogy valami besz\u00e9lget\u00e9st kezdjek, az\u00e9rt, hogy l\u00e1ssa, \u00e9rdekel, ami k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem t\u00f6rt\u00e9nik \u2014 s m\u00e9gis az lett valahogy bel\u0151le, \u00fagy kezdtem besz\u00e9lni majdnem, mint a h\u00e1zigazd\u00e1m\u00e9k tegnap este.
\n\u2014 N\u00e9zd csak \u2014 azt mondta Pet\u0151fi \u2014, \u00edgy s\u00e1ntik\u00e1lva sok\u00e1 jutn\u00e1l ki a t\u00fcz\u00e9rekhez. Nem is tudod az utat, lehet, hogy magadban oda se nagyon engedn\u00e9nek k\u00e9rd\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl. Hanem majd itt a legk\u00f6zelebbi szek\u00e9r, amelyik kifel\u00e9 indul, elvisz.
\nS meg is k\u00e9rdezte mindj\u00e1rt a k\u00f6r\u00fcl\u00e1ll\u00f3kat: melyik szek\u00e9r indul leghamarabb? Egy nagy, s\u00e1rga bajusz\u00fa parasztember l\u00e9pett el\u0151 jelentkezni. M\u00e1ris indul, csak itatni \u00e1llt meg. Zs\u00e1kok voltak a szeker\u00e9n s a zs\u00e1kok k\u00f6z\u00e9 dugdosva n\u00e9h\u00e1ny fej k\u00e1poszta. A pusk\u00e1ja ott l\u00f3gott a l\u0151csre akasztva. ;
\n– Elviszi ezt a fi\u00fat az \u00e1gy\u00fakhoz, \u00e1tadja a t\u0171zmesternek avval, hogy a t\u00e1bornok \u00far
\nparancs\u00e1ra \u00e9rkezett. Szolg\u00e1lt m\u00e1r a t\u00fcz\u00e9rs\u00e9gn\u00e9l, jobb haszn\u00e1t veszik, mint csizmatakar\u00edt\u00f3nak.
\nNekem meg ny\u00fajtotta a kez\u00e9t:
\n– H\u00e1t csak induljatok, fi\u00fa, ha k\u00e9szen vagytok.
\nTetszett nekem minden, amit az \u0151rnagy csin\u00e1lt. Hogy \u00edgy, egy-k\u00e9t sz\u00f3val elint\u00e9zett, \u00fatnak ind\u00edtott, s k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen az, hogy nem felejtkezett meg r\u00f3lam tegnap \u00f3ta. S ahogy most ideker\u00fcltem a falatoz\u00f3, itat\u00f3, szekeret rak\u00f3 katon\u00e1k k\u00f6z\u00e9, mindj\u00e1rt m\u00e1sk\u00e9nt, jobban \u00e9reztem magam, mint eddig. Az ezredesn\u00e9l \u201eadjut\u00e1nsnak” lenni nem volt ugyan rossz, se f\u00e1rads\u00e1ggal, se gonddal nem j\u00e1rt, de m\u00e9gsem volt igazi. J\u00f3l megn\u00e9ztem a magam ember\u00e9t, akire r\u00e1b\u00edzott Pet\u0151fi, \u00e9ppen most zabl\u00e1zta be a lovakat, s intett, hogy felkapaszkodhatom.
\n– Fegyvere nincs ? – azt k\u00e9rdezte.
\n– Nincs – mondtam. – \u00dajonc vagyok. Illetve hogy nem \u00fajonc, hanem sebes\u00fclt voltam eddig.
\nB\u00f3lintott, kezet ny\u00fajtott, a nev\u00e9t is megmondta: P\u00e1ka Demeternek h\u00edvt\u00e1k. Keveset sz\u00f3lt, szinte alig besz\u00e9lt, de j\u00f3 volt \u00edgy szekerezni csendesen kifel\u00e9 a v\u00e1rosb\u00f3l. A lovak l\u00e9p\u00e9sben mentek, nem is igen kellett vel\u00fck t\u00f6r\u0151dni, s most m\u00e1r t\u00e9nyleg katon\u00e1nak \u00e9reztem magam, szinte l\u00e1ttam is a k\u00e9pet, amelyet mutatunk ketten a szek\u00e9rrel: egy \u00f6reg meg egy fiatal katona megy a t\u00e1bor fel\u00e9.
\nM\u00e1r s\u00f6t\u00e9tedett, kinn j\u00e1rtunk a hat\u00e1rban, amikor megk\u00e9rdezte:
\n– Az \u0151rnagyot ismeri?
\n-Pet\u0151fit? \u2022
\n– Aki idehozta.
\nElmondtam neki a dolgot, egy kicsit \u00fagyabbul, mint ahogy volt. Azon igyekeztem, hogy olyasmi der\u00fclj\u00f6n ki az elbesz\u00e9l\u00e9sb\u0151l: jobb bar\u00e1ts\u00e1gban vagyok Pet\u0151fivel, mint azt l\u00e1tni lehetne.
\n– Tudja, k\u00e9rtem, hogy juttasson m\u00e1r valami jobb helyre. Azt mondta, k\u00f6zbenj\u00e1rt \u00e9rtem a t\u00e1bornokn\u00e1l. S egy nap alatt el is int\u00e9zte.
\nP\u00e1ka Demeter b\u00f3lintott, s pip\u00e1t szedett el\u0151, azt kezdte lassan t\u00f6mni. Ak\u00f6zben mondta:
\n– J\u00f3 ember. . . fajin ember.
\n– Pet\u0151fi?
\n– Nem a’. B\u00e1r lehet, hogy az is. Hanem a Bem.
\n– A t\u00e1bornok?
\n– Az a’. A gener\u00e1lis. Pedig magyarul se tud.
\nKicsit megeredt a nyelve, s elgondolkozva, p\u00f6f\u00e9kelve mondott lassan egy-egy mondatot.
\n– A’ szereti a szeg\u00ednys\u00edget. . . A katon\u00e1it mind egyt\u00fcl egyig. . .
\nK\u00e9t lovas j\u00e1r\u0151r j\u00f6tt vel\u00fcnk szemben, k\u00e9rdezt\u00e9k, honnan j\u00f6v\u00fcnk, hova megy\u00fcnk. Azt\u00e1n meg\u00e1ll\u00edtottak, s magyar\u00e1ztak hosszadalmas\u00e1n P\u00e1k\u00e1nak, hogy nem erre kell, nem j\u00f3l megy, a t\u00fcz\u00e9rek d\u00e9lel\u0151tt \u00e1tmentek od\u00e1bb, valamivel lentebb, Fej\u00e9r-egyh\u00e1za fel\u00e9.
\n– H\u00e1t \u00e9n oda ut\u00e1nuk nem megyek \u2014 mondta P\u00e1ka, r\u00e1ntva egyet a der\u00e9ksz\u00edj\u00e1n.
\nKicsit k\u00e9nyelmetlenebb\u00fcl kezdtem magam \u00e9rezni: ha most letesz a szek\u00e9rr\u0151l, botork\u00e1lhatok gyalog tov\u00e1bb, nem is tudom az utat. De a k\u00e9t lovas csak nevetett: nincs az olyan messze, azt\u00e1n hova akarna menni, ha oda nem?
\n– Engem ezek\u00e9rt a zs\u00e1kok\u00e9rt k\u00fcldtek be – b\u00f6k\u00f6tt h\u00e1tra P\u00e1ka -, azt kell leadni Hajd\u00fa \u0151rmesternek, ezt a leg\u00e9nyt csak a v\u00e1rosban b\u00edzt\u00e1k r\u00e1m. H\u00e1t \u00e9n hozom, ameddig j\u00f6v\u00f6k, de nem miatta j\u00e1rtam benn. . .
\nS \u00fagy n\u00e9zett r\u00e1m, mint akinek \u00fatj\u00e1ban vagyok, s igazat is adtam neki, egy vagy k\u00e9t \u00f3r\u00e1val kor\u00e1bban t\u00e9rhet nyugov\u00f3ra, ha nem cipekedik velem. K\u00e9sz\u00fcltem is, hogy lek\u00e1sz\u00e1l\u00f3djak a szek\u00e9rr\u0151l.
\n– Eljutok m\u00e1r innen gyalog is.
\n– Hogyne, a rossz l\u00e1b\u00e1val – mondta P\u00e1ka kicsit becsm\u00e9rl\u0151\u00e9n, de a szav\u00e1ban, ahogy mondta, benne volt az is, hogy m\u00e9gse enged lesz\u00e1llni. – Gy\u00fcjj\u00f6n csak velem. Kisv\u00e1rtatva megint tal\u00e1ltunk j\u00e1r\u0151rt, azok is tanakodtak egy darabig, hogy merre menj\u00fcnk, azt mondt\u00e1k, m\u00e1r Hajd\u00fa \u0151rmesterek sincsenek abban a j\u00f3sz\u00edv\u0171 majorban, ahol eddig. Menj\u00fcnk csak tov\u00e1bb Fej\u00e9regyh\u00e1za fel\u00e9.
\n– Hiszen akkor felkerekedett az eg\u00e9sz hadsereg – vakargatta a fej\u00e9t P\u00e1ka. S d\u00f6c\u00f6gt\u00fcnk a szek\u00e9rrel tov\u00e1bb a rossz d\u0171l\u0151-utakon, r\u00e1nk esteledett k\u00f6zben eg\u00e9szen, \u00e9n bizony m\u00e1r r\u00e9gen elt\u00e9vedtem volna, ha lesz\u00e1ll\u00f3k a szek\u00e9rr\u0151l. Csak az utat l\u00e1ttam el\u0151tt\u00fcnk, az feh\u00e9rebb volt a vet\u00e9sn\u00e9l, kasz\u00e1l\u00f3kn\u00e1l. P\u00e1ka meg igazgatta a lovakat, ha kereszt\u00fat vagy fordul\u00f3 j\u00f6tt. Meg is k\u00e9rdeztem t\u0151le: ideval\u00f3si-e?
\n– Nem \u00e9ppen ide, a k\u00f6zeibe.
\n– Hova?
\n– Segesv\u00e1rra.
\n– Afel\u00e9 megy\u00fcnk ?
\n– Afel\u00e9. De h\u00e1t nem tudom, hogy \u00e9rj\u00fck el a hadat, ha m\u00e1r d\u00e9lel\u0151tt felkerekedett.
\nFelj\u00f6tt k\u00f6zben a hold, de felh\u0151s volt, \u00e9ppen hogy n\u00e9ha vil\u00e1g\u00edtott. S a harmadik j\u00e1r\u0151r, amelyikkel az orsz\u00e1g\u00fat keresztez\u0151d\u00e9s\u00e9n\u00e9l tal\u00e1lkoztunk, azt mondta, ne menj\u00fcnk tov\u00e1bb, \u00e1lljunk be itt valamelyik tany\u00e1ra megsz\u00e1llni. Hajnalban, napfelkelte el\u0151tt induljunk Fej\u00e9regyh\u00e1za fel\u00e9.
\n– De hiszen mit csin\u00e1ljak \u00e9n a krumplival, k\u00e1poszt\u00e1val? Nekem ma este kell leadni.
\n– Ez a parancs \u2014 mondta az egyik lovas. P\u00e1ka morgol\u00f3dott, az \u0151r azt mondta,
\nhogy minden erre tart\u00f3 szekeret le kell \u00e1ll\u00edtani, csak hajnalban menjenek tov\u00e1bb. \u00dagyse v\u00e1rn\u00e1, magukat od\u00e1bb se k\u00e9sz t\u00e1borhely \u2014 mondta \u2014, t\u00f6lts\u00e9k csak el itt az \u00e9jszak\u00e1t.
\nA legk\u00f6zelebbi tany\u00e1ra befordultunk. \u00dcres volt, kutya se szaladt el\u00e9nk, vil\u00e1goss\u00e1g se volt, z\u00f6rgetni se lehetett, senki se nyitott ajt\u00f3t. P\u00e1ka addig kotor\u00e1szott az ist\u00e1ll\u00f3ban, am\u00edg a sarokban tal\u00e1lt egy rozzant m\u00e9csest, azt pr\u00f3b\u00e1lta \u00e9letre kelteni s vil\u00e1g\u00edtani vele. R\u00e9g kik\u00f6lt\u00f6zhettek az ittlak\u00f3k ebb\u0151l a tany\u00e1b\u00f3l, a k\u00e9t l\u00f3 alig akart bemenni az ist\u00e1ll\u00f3ba, P\u00e1ka azt mondta, a patk\u00e1nyszagt\u00f3l. S hogy ennival\u00f3t nem tal\u00e1lt a lovaknak, h\u00e1t a szek\u00e9rr\u0151l egy-egy fej k\u00e1poszt\u00e1t l\u00f6k\u00f6tt el\u00e9j\u00fck – r\u00e1gj\u00e1k \u00e9jszak\u00e1ra.<\/p>\n

(Folytatjuk)<\/p>\n

\n

El\u0151zm\u00e9nyek: 1. r\u00e9sz<\/a>, 2. r\u00e9sz<\/a>, 3. r\u00e9sz,<\/a> 4. r\u00e9sz,<\/a> 5. r\u00e9sz<\/a><\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Egy di\u00e1kt\u00fcz\u00e9r napl\u00f3ja VI. M\u00e1snap d\u00e9lel\u0151tt zenesz\u00f3ra lettem figyelmes : az \u00fajoncok vonultak a v\u00e1roson kereszt\u00fcl a t\u00e1bor fel\u00e9. Lehettek vagy hatvanan, mindegyike annyira felszerelt, mint \u00e9n: egy katonasapka a fej\u00e9n. A h\u00e1tr\u00e1bb \u00e1ll\u00f3knak m\u00e1r az se jutott. Ezredesem \u00e9ppen \u00fatra k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00f6tt, engem ell\u00e1tott utas\u00edt\u00e1sokkal. Ne menjek messze a h\u00e1zt\u00f3l, ha megyek is valahov\u00e1 – […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-69968","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/69968","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=69968"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/69968\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=69968"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=69968"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=69968"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}