A mama m\u00e1r egy h\u00e9ttel az indul\u00e1s el\u0151tt k\u00e9sz\u00fcl a nagy \u00fatra. El sem hiszi, hogy vil\u00e1got l\u00e1that, \u0151 is, a gyerekeinek h\u00e1la. P\u00e1r nap alatt, ha igaz, B\u00e9csbe, Pozsonyba \u00e9s Pr\u00e1g\u00e1ba utaznak, h\u00e1rom f\u0151v\u00e1rosba.
\nMinden nap esz\u00e9be jut valami nagyon fontos, a m\u00falt minden r\u00e9me \u00e9s sz\u00f6rny\u0171s\u00e9ge, hi\u00e1ba volt meg egy nagyon fontos r\u00e1k ellenes gy\u00f3gyszer m\u00e1r Magyarorsz\u00e1gon – any\u00f3sa minden rem\u00e9nye m\u00e1r ebben az egy orvoss\u00e1gban volt -, a f\u00e9rje kiutaz\u00e1si k\u00e9r\u00e9se elutas\u00edtva… Nem mehetett, tal\u00e1n megmenthet\u0151 lett volna az \u00e9desanyja\u2026
\nA f\u00e9rje k\u00e9rd\u00e9s\u00e9re, hogy mi\u00e9rt nem kaphat \u00fatlevelet, a szekustiszt v\u00e1lasza a k\u00f6vetkez\u0151 volt:
\n\u2013 Tudja maga nagyon j\u00f3l, hogy mi\u00e9rt\u2026
\nIgen, tudt\u00e1k, megszenvedt\u00e9k \u0151k is bizony ezeket az \u00e9veket 1980-t\u00f3l kezdve.
\n\u201eMicsoda idegt\u00e9p\u0151, neh\u00e9z \u00e9vek\u201d- gondolja -, \u00e9s m\u00e9g mi minden esz\u00e9be nem jutott, a fia Szebenben katona \u00e9pp az 1989-es forradalom idej\u00e9n. .\u201d\u00d3, Istenem, micsoda f\u00e9lelem a lelkemben napokig\u2026 \u00d3, mi naiv haland\u00f3k! Micsoda \u00e1tver\u00e9s, puccs volt\u2026\u201d- jut esz\u00e9be kiss\u00e9 m\u00e9g most is megsz\u00e9gyen\u00fclten.
\nDe valahogy siker\u00fcl elhessegetnie a m\u00faltat.
\nMost csak \u00f6r\u00fclni akart v\u00e9gre. Utazni, vil\u00e1got l\u00e1tni. Budapestet m\u00e1r kicsit ismerte, de Pozsonyban \u00e9s B\u00e9csben azt hitte, hogy ezekn\u00e9l szebb v\u00e1rosok nem is l\u00e9tezhetnek, nem is sejtette, hogy Pr\u00e1ga sz\u00e9ps\u00e9ge minden k\u00e9pzelet\u00e9t fel\u00fclm\u00falja.
\nPr\u00e1ga tartogatta sz\u00e1m\u00e1ra a legszebbet tal\u00e1n, ha lehet \u00edgy egyetlen sz\u00f3ba t\u00f6m\u00f6r\u00edteni a Sz\u00e9ps\u00e9geket, mintha a mes\u00e9ben j\u00e1rna, el sem hitte, hogy itt az \u00e9p\u00fcletek is mintha csupa aranyb\u00f3l lettek volna, alig kapott l\u00e9legzetet a nagy csod\u00e1latt\u00f3l. L\u00e9pkedni is alig tudott, csak a csal\u00e1d unszol\u00e1s\u00e1ra. A gyerekei felk\u00e9sz\u00fcltek a l\u00e1tnival\u00f3kra.
\n– Gyorsabban, Mama, mindent l\u00e1tni akarunk! – s sorolt\u00e1k lelkesen a turisztikai l\u00e1tv\u00e1nyoss\u00e1gokat. Neki m\u00e1r f\u00e1jt a feje , a l\u00e1ba is kicsit, de most sz\u00e1mba se vette, megszapor\u00e1zta \u0151 is l\u00e9pteit.
\n– Majd m\u00e9g ut\u00f3lag is elolvasunk mindent a l\u00e1tottakkal kapcsolatosan, most szedd a l\u00e1bad – k\u00e9rte a l\u00e1nya, \u00e9s gyeng\u00e9den belekarolt az \u00e9desanyj\u00e1ba \u00e9s be nem \u00e1llt a sz\u00e1ja, a sz\u00e1juk, mindenr\u0151l volt m\u00e1r el\u0151zetes inform\u00e1ci\u00f3juk. A mama csak \u00e1mult, b\u00e1mult, csupa szem \u00e9s f\u00fcl volt, de nagyon boldog volt, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lt mindenre figyelni. Olyan volt az arany utc\u00e1cska, mint a neve, mint egy \u00e9kszerdoboz. Innen azt\u00e1n igaz\u00e1n alig lehetett elmozd\u00edtani, minden \u00e9rdekelte. A 22. sz\u00e1m\u00fa h\u00e1zban lakott 1916 november\u00e9t\u0151l 1917 m\u00e1rcius\u00e1ig Franz Kafka. Testv\u00e9re, Ottla az\u00e9rt b\u00e9relte ki neki a h\u00e1zat, hogy nyugodt k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt \u00edrhasson. Eml\u00e9k\u00e9t a h\u00e1zon t\u00e1bla \u00f6r\u00f6k\u00edti meg, innen is neh\u00e9z volt a mam\u00e1t elmozd\u00edtani egy darabig. Ebben az arany utc\u00e1csk\u00e1ban zs\u00fafol\u00f3dott \u00f6ssze a kicsi h\u00e1zacsk\u00e1k el\u0151tt legink\u00e1bb a t\u00f6meg, a turist\u00e1k \u00e1radata, egym\u00e1s sark\u00e1ba l\u00e9ptek olykor-olykor, m\u00e1r val\u00f3ban alig \u2013alig haladtak, ebben az \u00f3ri\u00e1si t\u00f6meg\u00e1radatban kezdett szorongani, nehogy lemaradjon a gyerekekt\u0151l.
\nValahogy m\u00e9gis azt\u00e1n eljutottak a K\u00e1roly h\u00eddra. Csod\u00e1latos volt. A veje is sok \u00e9rdekess\u00e9get mes\u00e9lt:
\n– A h\u00edd alapk\u00f6v\u00e9t az 1357-ben helyezt\u00e9k el. Az \u00e9p\u00edttet\u0151k toj\u00e1st \u00e9s tejet is kevertek a k\u00f6veket \u00f6sszetart\u00f3 cementbe – s a mama kiss\u00e9 hitetlenkedik ezen-. Itt m\u00e1r a fiatalok is lass\u00edtottak, fot\u00f3z\u00e1s a szobrokn\u00e1l \u00e9s tov\u00e1bbi mes\u00e9l\u00e9s, a veje mutatja is :
\n– Valahol itt, ahol \u00e9ppen \u00e1llunk ,itt vetett\u00e9k a Moldv\u00e1ba Nepomuki J\u00e1nos \u00e1ltal\u00e1nos helyn\u00f6k\u00f6t, mivel elutas\u00edtotta az akkori Vencel cseh kir\u00e1ly k\u00f6vetel\u00e9s\u00e9t, hogy adja ki neki feles\u00e9ge, Zs\u00f3fia gy\u00f3n\u00e1si titk\u00e1t.
\nMama megborzadva tekintett le a foly\u00f3ra p\u00e1r percig mag\u00e1ba roskadva\u2026
\nKeresztel\u0151 Szent J\u00e1nos szobra is \u00e1mulatba ejti a mam\u00e1t, valami vall\u00e1sos \u00e9rzelem \u00e9rinti meg, h\u00e1l\u00e1t rebeg mag\u00e1ban, ami\u00e9rt itt lehet, h\u00e1l\u00e1t a l\u00e1tottak\u00e9rt, a gyermekei\u00e9rt, unok\u00e1i\u00e9rt, \u00e9s most percre nem figyel oda, \u00e9s amire feltekint, nem l\u00e1tja a gyerekeket. A l\u00e1nya k\u00e9t l\u00e9p\u00e9sre \u00e1llt t\u0151le az el\u0151bb, k\u00e9peslapokat akart venni, a veje tal\u00e1n el\u0151re indult, nem tudta hirtelen, most mit csin\u00e1ljon. Automatikusan vette a mobilt, de r\u00e1eszm\u00e9lt, hogy nincs jel, a kicsi mobilja itt nem m\u0171k\u00f6d\u00f6tt, a f\u00e9lelem a sz\u00edv\u00e9be sz\u00fart, oly er\u0151s volt, nem kapott leveg\u0151t, \u00fagy \u00e9rezte, menten el\u00e1jul, de nem, csak m\u00e1r remegett keze, l\u00e1ba, hi\u00e1ba l\u00e9pett k\u00e9t l\u00e9p\u00e9st a veje ut\u00e1n, mert a t\u00f6megben nem l\u00e1tott el\u0151re se h\u00e1tra, elmozdulni nem mert m\u00e1r, nem tudott. Verejt\u00e9kezett az arca, \u00e9s \u00e9let\u00e9ben el\u0151sz\u00f6r futott \u00e1t az agy\u00e1n, micsoda sz\u00e9gyen, most mi lesz, lepergett lelki szemei el\u0151tt, amint s\u00edrdog\u00e1l, k\u00f6rbeveszik az emberek \u00e9s valami roppant idegens\u00e9g \u00e9rz\u00e9se gy\u00f6tri, minden, mindenki idegen, idegenek k\u00e9rdezgetik, de semmit sem \u00e9rt, azt\u00e1n rend\u0151r\u00f6k \u00e9rkeznek, izzad a tenyere, behunyja a szem\u00e9t, \u00e9s l\u00e1tja a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldj\u00e9t, a csod\u00e1s K\u00e1rp\u00e1t kanyart, a szeretett sz\u00fcl\u0151v\u00e1ros\u00e1t, Sepsiszentgy\u00f6rgy\u00f6t, s ekkor \u00e9rti meg igaz\u00e1n Tam\u00e1si szavait, hogy az\u00e9rt vagyunk a vil\u00e1gon, hogy valahol otthon legy\u00fcnk benne\u2026
\nPercekig \u00e1ll b\u00e9n\u00e1n \u00e9s sut\u00e1n, m\u00e1r gondolkodni sem tud rendesen. Csak \u00e1ll rend\u00fcletlen\u00fcl.
\nK\u00e1bults\u00e1g\u00e1b\u00f3l a l\u00e1nya \u00e9rint\u00e9se riasztja fel, akinek az arca most rettent\u0151en s\u00e1padt, megviselt, meg\u00f6lelik, meg\u00f6lelgetik, \u00e9s ett\u0151l az \u00f6lel\u00e9st\u0151l lepereg r\u00f3la a b\u00e9n\u00edt\u00f3 f\u00e9lelem, meg sem szidj\u00e1k t\u00f6bb\u00e9 eg\u00e9sz nap, nem siettetik, a mama m\u00e1r nem is k\u00edv\u00e1ncsi semmire, csak egyetlen gondolata, hogy meg\u00e9rezte, hogy idegen f\u00f6ld\u00f6n vannak, \u00e1t\u00e9rezte az idegen sz\u00f3 val\u00f3di jelent\u00e9s\u00e9t.
\n\u201eCsod\u00e1lni lehet Pr\u00e1g\u00e1t, de igaz\u00e1n csak otthon lehet otthon az ember.\u201d- gondolja, \u00e9s v\u00e9gigperegnek az arc\u00e1n az igazi \u00e9s m\u00e9ly szeretet k\u00f6nnyei a szerettei \u00e9s sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldje ir\u00e1nt.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
A mama m\u00e1r egy h\u00e9ttel az indul\u00e1s el\u0151tt k\u00e9sz\u00fcl a nagy \u00fatra. El sem hiszi, hogy vil\u00e1got l\u00e1that, \u0151 is, a gyerekeinek h\u00e1la. P\u00e1r nap alatt, ha igaz, B\u00e9csbe, Pozsonyba \u00e9s Pr\u00e1g\u00e1ba utaznak, h\u00e1rom f\u0151v\u00e1rosba. Minden nap esz\u00e9be jut valami nagyon fontos, a m\u00falt minden r\u00e9me \u00e9s sz\u00f6rny\u0171s\u00e9ge, hi\u00e1ba volt meg egy nagyon fontos r\u00e1k […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-70295","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/70295","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=70295"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/70295\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=70295"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=70295"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=70295"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}