H\u00e1zunk el\u0151tt az udvaron magasra n\u0151tt a h\u00f3rak\u00e1s. Az er\u0151s febru\u00e1ri sz\u00e9l teljesen a szeg\u00e9nyek ellen fordult, be akarta ter\u00edteni feh\u00e9r lepl\u00e9vel teljesen \u0151ket. A h\u00e1zak \u00e9s ajt\u00f3k, kapuk el\u00e9 sodorta minden \u00e9gi term\u00e9ny\u00e9t. Rettenetes nagy h\u00f3rak\u00e1sok gy\u0171ltek \u00f6ssze. Eg\u00e9szen az ereszt\u00e9kig \u00e9rtek. Amit a reggeli \u00f3r\u00e1kban elsepert\u00fcnk, azt d\u00e9lut\u00e1n ism\u00e9t kezdhett\u00fck el\u00f6lr\u0151l, mert a cudar sz\u00e9l senkinek se akart kegyelmezni, m\u00e9g nek\u00fcnk sem, akik k\u00e9kre fagytunk, am\u00edg k\u00e9tl\u00e9p\u00e9snyi havat eltakar\u00edtottunk, am\u00edg a kecsk\u00e9k pajt\u00e1j\u00e1ig utat sepert\u00fcnk.<\/p>\n
A diszn\u00f3purkel\u00e9ccel ezen a t\u00e9len nem kell t\u00f6r\u0151dn\u00fcnk, mert m\u00e9g a meleg \u0151sszel \u00fcresen maradt. Sz\u0151l\u0151\u00e9r\u00e9skor a diszn\u00f3nak futhatn\u00e9k kedve t\u00e1madt: \u00fagy elment, hogy t\u00f6bb\u00e9 h\u00edr\u00e9t sem hallottuk, pedig a pap meg a di\u00e1k a templomban t\u00f6bbsz\u00f6r is kihirdette, m\u00e9g sem jelentkezett senki, hogy az \u0151 port\u00e1j\u00e1rra ker\u00fclt volna. Any\u00e1m h\u00edv\u0151 asszony l\u00e9v\u00e9n, b\u00edzott abban, hogy ha mis\u00e9ket fizet, akkor csak el\u0151ker\u00fcl valahonnan. Vesztes\u00e9gre \u00fajabb k\u00f6lts\u00e9g volt ez, nem egy\u00e9b, mert nem ker\u00fclt el\u0151 m\u00e9g a mai napig sem, de m\u00e9g az a nagy berb\u00e9cs sem, amely a szomsz\u00e9d faluban, Bud\u00e1n maradt le a szek\u00e9rt\u0151l.\u00a0 Ennek is csak a h\u00edr\u00e9vel maradtunk, t\u00e1n nek\u00fcnk gyermekeknek jobb is volt \u00edgy, mert nem kellett ezt is eg\u00e9sz t\u00e9len meleg v\u00edzzel t\u00e1pl\u00e1lni, mint azt a csont-b\u0151r kecsk\u00e9t. B\u00e1r az is odalett volna, most ennyivel kevesebb lenne a sepernival\u00f3nk! Igen, de akkor a ny\u00e1ron tejet bizony nem ittunk volna, csak h\u00edrb\u0151l tudtuk volna, hogy m\u00e9g olyan is l\u00e9tezik. El\u00e9g volt nek\u00fcnk a keny\u00e9r h\u00edre, legal\u00e1bb az\u00e9rt a n\u00e9h\u00e1ny poh\u00e1rnyi tejforr\u00e1sunk m\u00e9gis megmaradt, ezt a fennval\u00f3 nem vette el t\u0151l\u00fcnk, nem akart minden\u00fcnkb\u0151l kisemmizni, sz\u00e1m\u00edt\u00e1sa volt vel\u00fcnk. T\u0171r\u0151 h\u00edv\u0151ket nevelt bel\u0151l\u00fcnk.<\/p>\n
Mire a k\u00fatig jutottunk a h\u00f3sepr\u00e9ssel, addig m\u00e1r a t\u00f6lt\u00e9s, azaz a torn\u00e1c ism\u00e9t be volt f\u00fajva, eg\u00e9szen az ablakokig, amelyek el\u00e9g alacsonyra n\u0151ttek. Az any\u00e1nk erej\u00e9b\u0151l nem lehettek nagyobbak. Akkort\u00e1jt, amikor ezek a napra kezdtek n\u0151ni, nem volt f\u00e9rfi a h\u00e1zn\u00e1l. \u00c9desap\u00e1nk valahol az ogyesszai n\u00e1dasokban r\u00e1gatta mag\u00e1t a tetvekkel. Az \u00f6regek azt mondj\u00e1k, hogy v\u00e9dte a haz\u00e1t…<\/p>\n
A h\u00f3 akkor\u00e1ra n\u0151tt minden t\u00e9len, hogy csak h\u00fasv\u00e9t ut\u00e1n l\u00e1ttuk mindig \u00fajra a mi sz\u00e9p t\u00f6visker\u00edt\u00e9s\u00fcnket, csak a nap tudta fel\u00e9rni, mi gyermekek nem. A j\u00e1r\u00f3kel\u0151k szinte eg\u00e9sz t\u00e9len az ablakunk felett j\u00e1rtak. Az ajt\u00f3 el\u0151l mindig elsepert\u00fck, legal\u00e1bb ennyi jele legyen annak, hogy a mi h\u00e1zunkban is van m\u00e9g n\u00e9mi \u00e9let, mert m\u00e1sk\u00fcl\u00f6nben nem \u00e1rulta azt el semmi. Sokszor csak k\u00e9s\u0151 este sz\u00e1llt az \u00e9gre a mi k\u00e9m\u00e9ny\u00fcnkb\u0151l egy n\u00e9h\u00e1ny mar\u00e9knyi f\u00fcst.<\/p>\n
Az ajt\u00f3nk elker\u00fclt\u00e9k, mert azt l\u00e1ncravert kutya \u0151rizte, sokan azt hitt\u00e9k, hogy m\u00e9rges, de nem volt az. Csak akkor m\u00e9rgeskedett, ha m\u00e1r t\u00e1vol j\u00e1rtak t\u0151le. Ha egy er\u00e9lyesebb hang r\u00e1ripakodott, akkor m\u00e1r nem volt akivel vit\u00e1ba sz\u00e1llni. Sz\u0151ribe b\u00fajt \u00e9s \u00fagy hallgatott szeg\u00e9ny, mint a f\u00fcrj a b\u00faz\u00e1ban. Az oldalbar\u00fag\u00e1st\u00f3l f\u00e9lt a legjobban. Csupasz volt szerencs\u00e9tlen, ugyanis ny\u00e1ron hetekig ott hevert volt a ker\u00edt\u00e9s t\u00f6viben, b\u0151rbetegs\u00e9gben . Ezen a t\u00e9len nem kellett k\u00ednl\u00f3dnunk a kukorica-szemelget\u00e9ssel a ty\u00fakoknak, mert azok is kar\u00e1csony ut\u00e1n az ut\u00f3bbi id\u0151ben minden t\u00e9len vagy megd\u00f6gl\u00f6ttek, vagy a r\u00f3ka hordta el \u0151ket. Ha egy-kett\u0151 \u00e9letben marad, akkor a k\u00e9tl\u00e1b\u00fa r\u00f3k\u00e1kkal van baj, azok is el\u00e9g gyakran felkeresik a szeg\u00e9ny ember szerencs\u00e9tlen port\u00e1j\u00e1t, amelyen soha nincsen z\u00e1r. Pl\u00e1n\u00e9 t\u00e9len, amikor a ker\u00edt\u00e9sen nagyon egyszer\u0171 t\u00fall\u00e9pni, ugyanis a h\u00f3 belepte s az \u00f6sv\u00e9ny is f\u00f6l\u00f6tte van. Az ablakokon se ki, se be nem lehet l\u00e1tni. be vannak vonva vastagon d\u00e9r-j\u00e9gr\u00e9teggel. Ez a mi egyed\u00fcli f\u00fcgg\u00f6ny\u00fcnk. T\u00e9nyleges f\u00fcgg\u00f6ny\u00fcnk nek\u00fcnk nem volt soha. Ha megesett, hogy az ablakot m\u00e9gis lef\u00fcgg\u00f6ny\u00f6zt\u00fck, az is csak ny\u00e1ron eshetett meg: az any\u00e1nk katrinc\u00e1j\u00e1t akasztottuk k\u00e9t szegre, \u00e9s az volt a mi f\u00fcgg\u00f6ny\u00fcnk. Sajnos, m\u00e1sra soha nem tellett a p\u00e9nz\u00fcnkb\u0151l. Az ablak alatti falr\u00e9sz sokszor lehullott az olvad\u00f3 j\u00e9g viz\u00e9t\u0151l. Ezt a finom sziv\u00e1rg\u00e1st nem lehetett semmivel felfogni. Ha rongyot raktunk r\u00e1, hamarosan megfagyott \u00e9s nem volt j\u00f3 semminek, nem sz\u00edvta fel az olvad\u00f3 vizet, ez\u00e9rt mindig bajunk volt a fallal. Az ablak alatti pad alatt mindig k\u00e9szenl\u00e9tben volt a tapaszt\u00f3 kicsi tekn\u0151, l\u00e1gy tapasztani val\u00f3 agyaggal.<\/p>\n
N\u00e9h\u00e1ny sz\u00e1z m\u00e9terre a mi h\u00e1zunkt\u00f3l, a megy\u00e1ni szek\u00e9r\u00faton r\u00e9c\u00e9k hasalnak a h\u00f3ban, \u00e9rett narancssz\u00edn l\u00e1buk er\u0151sen maguk al\u00e1 h\u00fazz\u00e1k, hogy ne f\u00e1zzanak. Ha arra halad egy-egy sz\u00e1n, s ha v\u00e9letlen\u00fcl elejt egy b\u00e1lig\u00e1t, azaz tr\u00e1gy\u00e1t, akkor \u0151k, a ruc\u00e1k az utca egyed\u00fcli \u0151rei, szorgalmasan sz\u00e9tszedik. Addig lifiternek benne, am\u00edg minden j\u00f3raval\u00f3 elfogy az elejtett teh\u00e9npalacsint\u00e1b\u00f3l. A marad\u00e9kot hangos veszeked\u00e9ssel borzos verebek hordj\u00e1k sz\u00e9t \u00e9s boldogan csipegnek a teh\u00e9naj\u00e1nd\u00e9knak.<\/p>\n
Most m\u00e1r t\u00e9nyleg semmi nem maradt az arraj\u00e1r\u00f3 sz\u00e1n h\u00edr\u00e9b\u0151l. A sz\u00e9l teljesen bef\u00fajta h\u00f3val azt a v\u00e9kony nyomot, amit a k\u00e9t fatalp hagyott maga ut\u00e1n. Az utc\u00e1ra vissza\u00fcl ism\u00e9t az el\u0151bbi t\u00e9li k\u00e9p.<\/p>\n
Ha a falut a Pist\u00e1k hegy\u00e9r\u0151l n\u00e9zt\u00fck, akkor bizony siralmas l\u00e1tv\u00e1ny t\u00e1rult el\u00e9nk. A h\u00e1zakat majdnem teljesen bebor\u00edtotta a h\u00f3. Ebben a kicsi faluban h\u00f3 al\u00e1 b\u00fajt az \u00e9let. Egy-egy k\u00fat\u00e1gos nyikorgott n\u00e9ha siralmasan a kegyetlen\u00fcl egyhang\u00fa kis falu felett, a megb\u00faj\u00f3 \u00e9let egyed\u00fcli jele. Na meg azt\u00e1\u00e9n, ha j\u00f3l szem\u00fcgyre vett\u00fck a falu k\u00f6zepe t\u00e1j\u00e1t, akkor f\u00fcst\u00f6lg\u0151 h\u00e1zereszt is lehetett l\u00e1tni, ugyanis itt nem volt h\u00e1zk\u00e9m\u00e9ny, a f\u00fcst mindenkin\u00e9l a hiuba ment, \u00e9s csak azut\u00e1n sziv\u00e1rgott ki a szabadba. Van el\u00e9g olyan h\u00e1z, ahol \u00edgy van m\u00e9g ma is. Van valami abb\u00f3l a let\u0171nt vil\u00e1gb\u00f3l, amikor az emberek ad\u00f3t fizettek a kisziv\u00e1rg\u00f3 f\u00fcst\u00e9rt is. Tal\u00e1n ez az oka, hogy nem ny\u00fajtottak ki k\u00e9m\u00e9nyt a h\u00e1z tetej\u00e9n, vagy tal\u00e1n a meleget akart\u00e1k tov\u00e1bb tartani a h\u00e1z falainak k\u00f6zel\u00e9ben. Sokan m\u00e9g a padl\u00e1sr\u00f3l sem akart\u00e1k leengedni.<\/p>\n
A h\u00e1z eresz\u00e9t k\u00f6r\u00f6s k\u00f6r\u00fcl m\u00e9g az \u0151sz be\u00e1llt\u00e1val bedugdost\u00e1k, hogy t\u00e9len a h\u00f3 ne f\u00fajja be a havat. mindig t\u00e9len j\u00f6ttek r\u00e1, hogy hi\u00e1ba volt az \u0151szi munka, mert a sz\u00e9l m\u00e9gis bevitte a havat a padl\u00e1sra. Borozd\u00e1kra eml\u00e9keztet\u0151 takaros kis f\u00fav\u00e1sok voltak a mi padl\u00e1sunkon is, pedig \u00e9szak fel\u0151l m\u00e9g meleg tr\u00e1gy\u00e1val is tapasztottuk, nem l\u00e9v\u00e9n tapasztani val\u00f3 agyag. Azt a K\u00f6vecses-oldalb\u00f3l, a Patyulr\u00f3l vagy a Bersz\u00e1nakt\u00f3l kellett hozni. olyan messzire eljutni ilyen id\u0151ben nem volt tan\u00e1csos, s azt\u00e1n nem is lett volna amivel, mert nek\u00fcnk nem volt sz\u00e1nunk, s azt\u00e1n szek\u00e9rrel ilyen nagy h\u00f3ban lehetetlen j\u00e1rni.<\/p>\n
El\u00e9g szorult helyzetben voltunk sokszor: hi\u00e1nyzott a t\u00fczifa, a puliszkaliszt, a ty\u00fakok megd\u00f6gl\u00f6ttek, a diszn\u00f3 vil\u00e1gg\u00e1, azaz jobb gazda ut\u00e1n n\u00e9zett. Bocskorunk nem volt Csak az isten tudja, mink is volt nek\u00fcnk, mert \u00e9n nem eml\u00e9kszem, hogy lett volna egy olyan t\u00e9l, hogy valamiben b\u0151v\u00f6lk\u00f6dhett\u00fcnk volna. Ja igen, m\u00e9gis volt valamink, a rettenetesen cs\u00edp\u0151s hideg, az volt b\u0151v\u00f6n. Az \u00f6r\u00f6m\u00fcnk csak annyi volt, hogy az m\u00e1st is megcs\u00edp, ha csupaszon tal\u00e1l.<\/p>\n
Ebben a faluban: az egyik v\u00e9g\u00e9t\u0151l a m\u00e1sikog nemigen volt folt n\u00e9lk\u00fcli ruh\u00e1s ember. A k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g m\u00e9gis nagy volt, mert mi sokkal gazdagabbak voltunk foltban, mint m\u00e1sok. Ennival\u00f3, az mindig kev\u00e9s volt, viszont bort adott az Isten b\u0151ven, de kinek kellett, mindenkinek volt. K\u00e9t lej\u00e9rt lehetett igazi bort inni, nem egy litert, hanem egy eg\u00e9sz vederrel. Olyan ember is volt, aki \u0151sszel egy j\u00f3 has bor\u00e9rt nem k\u00e9rt t\u00f6bbet k\u00e9t lejn\u00e9l. A legfinomabb bor sem \u00e9rt \u00f6t lejn\u00e9l t\u00f6bbet…<\/p>\n
Any\u00e1nk mindig a hajnali harangsz\u00f3 el\u0151tt szokott kikergetni a vacokb\u00f3l s ind\u00edt csiskavin, t\u00f6rk\u00f6ly ut\u00e1n a v\u00e9nic\u00e1khoz, azaz a p\u00e1linkaf\u0151z\u0151kh\u00f6z. Mindig azt mondta: legy\u00fcnk els\u0151k, mert a kecsk\u00e9nek nincs m\u00e1r mit adni, a szalma nem el\u00e9g annak a szerencs\u00e9tlen teh\u00e9nnek, , azt is mar\u00e9k sz\u00e1mra kezdt\u00fck szabni, hogy \u00e9hen ne haljon. Adunk neki is egy veder t\u00f6rk\u00f6lyt naponta, amikor sz\u0151l\u0151b\u0151l f\u0151znek p\u00e1link\u00e1t a jobbm\u00f3d\u00faak. Az is megesik, hogy szilv\u00e1b\u00f3l f\u0151znek s akkor \u00fcres sz\u00e1nyik\u00f3val megy\u00fcnk haza. Az \u00fcres sz\u00e1nk\u00f3 l\u00e1tt\u00e1n any\u00e1nk r\u00e1nkripakodik, s m\u00e1r ord\u00edtja is, hogy soha se el\u00e9gsz\u00fcnk meg az \u00e1lommal. L\u00e1m, ha k\u00e9s\u0151n megy\u00fcnk, akkor m\u00e1r nem tal\u00e1lunk semmit. Hi\u00e1ba mondjuk, hogy szilv\u00e1t f\u0151ztek. \u0150 csak f\u00fajja tov\u00e1bb a mag\u00e1\u00e9t s fenyeget\u0151zik, hogy holnap reggel hamarabb fog kivetni a h\u00e1zb\u00f3l. Nincs mit tenni, el kell fogadni a szeg\u00e9nys\u00e9ggel val\u00f3 hadakoz\u00e1st!<\/p>\n
Est\u00e9nk\u00e9nt mindig el\u00e9g kor\u00e1n b\u00fajtunk a csep\u0171takar\u00f3 al\u00e1, nem volt mivel f\u0171teni, nem b\u00edrtuk sok\u00e1ig a hideget. Az esti foglalkoz\u00e1sunk lefekv\u00e9s el\u0151tt mindig a csep\u0171fon\u00e1s volt. Am\u00edg k\u00e9t ors\u00f3t nem fontunk tele, addig b\u00e1rmennyire is f\u00e1ztunk, any\u00e1nk nem engedett lefek\u00fcdni. Ha r\u00e1nk j\u00f6tt a szundik\u00e1l\u00e1s, akkor j\u00f3kat h\u00fazott guzsaly\u00e1val a fej\u00fcnk tetej\u00e9re. Csak \u00fagy rohant el bel\u0151l\u00fcnk az \u00e1lom! Reggeli tennival\u00f3ink elv\u00e9gz\u00e9se ut\u00e1n iskol\u00e1ba ment\u00fcnk. Egy darabig ott jobb volt, mint otthon, mert meleg volt, \u00e9s kellemesen el is lehetett szund\u00edtani, de azt\u00e1n ott is elfogyott a t\u00fczifa \u00e9s g\u00e9mberedett ujjakkal \u00edrk\u00e1lgattuk f\u00fczeteink lapj\u00e1t. A d\u00e9li harangsz\u00f3 ut\u00e1n hazament\u00fcnk, \u00e9s kezd\u0151d\u00f6tt minden el\u00f6lr\u0151l. Teh\u00e9nitat\u00e1s, kecskeetet\u00e9s szalm\u00e1val \u00e9s fagyott t\u00f6rk\u00f6llyel…<\/p>\n
A h\u00e1zban a leveg\u0151 mindig sz\u00e9nsavas volt, el\u00e9g gyakran kellett szell\u0151ztetni, mert a be\u00e1zott bocskorkapc\u00e1kb\u00f3l is rettenetes b\u0171z \u00e1ramlott, ha sz\u00e1radni raktuk a plit\u00e1ra, azaz a t\u0171zhelylapra. Tele volt mindig a h\u00e1z f\u00fcsttel, l\u00e9pten-nyomon koslattunk, nem tudtunk a h\u00e1zban \u00fclni, am\u00edg m\u00e1sok v\u00edgan sz\u00e1nk\u00e1ztak odakinn. Mez\u00edtl\u00e1b cs\u00fasztunk egyet-egyet a cig\u00e1nyg\u00f6d\u00f6rig, majd k\u00e9kre-v\u00f6r\u00f6sre fagyott-dermedt l\u00e1bakkal b\u00fajtunk a t\u0171zhely el\u00e9. L\u00f6kd\u00f6st\u00fck egym\u00e1st, addig, am\u00edg vereked\u00e9s nem lett a l\u00f6kd\u00f6s\u0151d\u00e9sb\u0151l. Ilyenkor any\u00e1nk mindig fogta a par\u00e1zskapar\u00f3t \u00e9s hamarosan lecsendes\u00edtett.<\/p>\n
Az ajt\u00f3nk kilincse mindig le volt t\u00f6rve. Mikor ezt megjav\u00edtottuk, akkor a z\u00e1r nyelve ugrott ki a hely\u00e9r\u0151l. Azt\u00e1n nem is t\u00f6r\u0151dt\u00fcnk vele. Egy szeget vert\u00fcnk a falba \u00e9s madzaggal k\u00f6t\u00f6tt\u00fck ki, ha kiment\u00fcnk a h\u00e1zb\u00f3l; bel\u00fclr\u0151l pedig valamivel bet\u00e1masztottuk. A ki-bejut\u00e1skor rim\u00e1nkodtunk egym\u00e1snak. M\u00e1skor meg incselkedr\u00fcnk is, el\u00e9g sokszor dideregtett\u00fck egym\u00e1st.<\/p>\n
Azt\u00e1n b\u00e1ty\u00e1mnak az a kedve t\u00e1madt, hogy fogjunk verebet. Igen, de hogy? Nagyon egyszer\u0171en. Az ablak als\u00f3 r\u00e9sz\u00e9n k\u00e9ssel kif\u00farjuk a jeget, a lyukan eg\u00e9szen az udvarig madzagot ny\u00fajtunk, az udvarra meg egy kis b\u00faz\u00e1t lopunk a h\u00f3ra, \u00e9s kit\u00e1masszuk a nagy mos\u00f3tekn\u0151t \u00e9s less\u00fck, v\u00e1rjuk, hogy a ver\u00e9b b\u00fajj\u00e9k b\u00faz\u00e1t enni. Mikor el\u00e9g sokan alatta vannak, akkor egyet r\u00e1nd\u00edtunk a madzagon, \u00e9s a ver\u00e9bsereg f\u00e1jdalmasan csiripel a tekn\u0151 alatti hal\u00e1lra \u00edt\u00e9l\u0151 b\u00f6rt\u00f6nben. \u00d6rvend\u00fcnk \u00e9s rohanunk kifel\u00e9, hogy valahogy befogjuk \u0151ket A tekn\u0151 al\u00f3l kil\u00f3g egy t\u00f6r\u00f6tt sz\u00e1rny, v\u00e9res k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte a h\u00f3. A v\u00e9r l\u00e1tt\u00e1n annyira elfog az undor tett\u00fcnk ellen, hogy m\u00e1r semmi kedvem ver\u00e9bpecseny\u00e9t enni. Nem vagyok k\u00e9pes azt a zs\u00e1kot j\u00f3l a tekn\u0151 v\u00e9g\u00e9hez illeszteni. Alig mozd\u00edtom meg a tekn\u0151 sz\u00e9l\u00e9t, s m\u00e1r rep\u00fclnek is a szerencs\u00e9tlen foglyok. Ennek \u00f6rvendek, de a b\u00e1ty\u00e1m \u00fagy oldalba v\u00e1g, hogy eszembe jut, t\u00fal korai volt az \u00f6r\u00f6m, mert a j\u00e1t\u00e9k kezd\u0151dik el\u00f6lr\u0151l. Nem mondok semmit, csak szipogok magamban. F\u00e1j az oldalam, de m\u00e9g jobban az, hogy verebekre vad\u00e1szunk, mikor \u0151k is szerencs\u00e9tlenek, alig b\u00edrj\u00e1k egyik napr\u00f3l a m\u00e1sikra. Igen, de mi \u00e9hesek vagyunk, s a polcon nincs semmi harapnival\u00f3… Mire s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g borul az udvarra, az \u00fcstben m\u00e1r f\u0151 a ver\u00e9bleves. Rettenetes, hogy mire vagyunk k\u00e9pesek! De nincs mit tenni. A gyomor nem gondolkodik. \u00c9hes \u00e9s k\u00f6veteli a mag\u00e1\u00e9t. Mire elkondul az esti harangsz\u00f3, meg is kapjuk a levest. Essz\u00fck, t\u00f6mj\u00fck a bel\u00fcnk, de nem zlik, mert gyarl\u00f3 m\u00f3don szerezt\u00fck. \u00c9letet oltottunk, hogy j\u00f3llakjunk. A marad\u00e9kot f\u00e9lreteszi any\u00e1nk: ha majd meg\u00e9rkezik \u00e9desap\u00e1m, akkor felmeleg\u00edti, \u00e9s az lesz az \u0151 vacsor\u00e1ja.<\/p>\n
El\u00e9g sok\u00e1ig v\u00e1runk, ap\u00e1nk csak nem \u00e9rkezik. odakinn tombol a vihar. Harsog\u00f3 h\u00f3fergeteg a vil\u00e1g, m\u00e9g a szomsz\u00e9d h\u00e1z\u00e1ig sem lehet l\u00e1tni. A szerencs\u00e9tlen sz\u0151rtelen kuty\u00e1nk szorosabban a k\u00fcsz\u00f6bh\u00f6z b\u00fajik \u00e9s f\u00e1jdalmasan von\u00edt a hidegt\u0151l.<\/p>\n
*<\/p>\n
Sz\u00f3jegyz\u00e9k<\/em><\/strong><\/p>\n diszn\u00f3purkel\u00e9c <\/strong>– jelent\u00e9se diszn\u00f3\u00f3l. A rom\u00e1n purcaret-b\u0151l sz\u00e1rmazik; ugyanebb\u0151l a h\u00e9tfalusi P\u00fcrkerec helys\u00e9g neve is.<\/p>\n megy\u00e1n <\/strong>– a falu k\u00f6zep\u00e9n val\u00f3 t\u00e9r; a rom\u00e1n maidan-b\u00f3l.<\/p>\n lifiternek <\/strong>– t\u00e1jsz\u00f3; jelent\u00e9se: turk\u00e1lnak.<\/p>\n csiskavin<\/strong> – a rom\u00e1n tescovina sz\u00f3b\u00f3l, annyi mint sepr\u0151p\u00e1linka.<\/p>\n v\u00e9nic\u00e1khoz <\/strong>– a rom\u00e1n velnita sz\u00f3b\u00f3l; jelent\u00e9se p\u00e1linkaf\u0151z\u0151.<\/p>\n sz\u00e1nyik\u00f3val<\/strong> – kevered\u00e9ses alak a sanie-b\u0151l \u00e9s a sz\u00e1nk\u00f3b\u00f3l.<\/p>\n *<\/p>\n A szerz\u0151 1980-ban \u00edgy mutatkozott be az olvas\u00f3nak az Ifj\u00famunk\u00e1s mell\u00e9klet\u00e9nek \u00daj tollak rovat\u00e1ban:<\/em><\/strong><\/p>\n A Somoskai t\u00e9l egy h\u00e1romsz\u00e1z oldalas \u00f6n\u00e9letrajzi vonatkoz\u00e1s\u00fa \u00edr\u00e1s n\u00e9h\u00e1ny lapja. Annyira \u00f6reg vagyok, hogy sz\u00e9gyellem el\u00e1rulni az Ifj\u00famunk\u00e1snak sz\u00fclet\u00e9sem idej\u00e9t. Any\u00e1m is csak annyira eml\u00e9kszik, hogy babtev\u00e9skor lett velem gazdagabb zsupf\u00f6deles palot\u00e1nk. Jobb is, ha nem eml\u00e9kszik arra a m\u00e1jus 9-\u00e9re, amikor 1943-ban beleb\u0151gtem abba a nincstelen, h\u00e1bor\u00fas tavaszba.<\/p>\n A n\u00e9gy oszt\u00e1lyt sz\u00fcl\u0151falumban, a B\u00e1k\u00f3 megyei Kl\u00e9zs\u00e9hez tartoz\u00f3 Somosk\u00e1n v\u00e9geztem, magyarul, a m\u00e1sodik ciklust rom\u00e1n nyelven.<\/p>\n A h\u00e9t elemi ut\u00e1n Sz\u00e9kelyudvarhelyen tanultam. Hat \u00e9vi k\u00fczdelem, kem\u00e9ny felk\u00e9sz\u00fcl\u00e9s ut\u00e1n tan\u00edt\u00f3i diplom\u00e1val j\u00f6ttem a Szeret ment\u00e9re. H\u00e9t \u00e9vig tan\u00edtottam, majd egy sikertelen vizsga k\u00f6vetkezt\u00e9ben otthagytam a tan\u00fcgyet. Diesel-mozdonyra kergetett a sors. 1975 \u00f3ta lovagolok ezeken a sok ezer l\u00f3er\u0151s masztodontokon. Az Aranyos Beszterce gy\u00e9m\u00e1ntcsillog\u00e1s\u00fa viz\u00e9nek\u00a0 szomsz\u00e9ds\u00e1g\u00e1ban, meg a bivalylass\u00fa, de veszedelmes Szeret ment\u00e9n futok versenyt a sz\u00e9llel.<\/p>\n Gondolom, bemutatkoz\u00e1shoz el\u00e9g ennyi…<\/p>\n A szerkeszt\u0151 megjegyz\u00e9se, 2006-b\u00f3l:<\/em><\/strong><\/p>\n Az al\u00e1bbi n\u00e9h\u00e1ny lap v\u00e9g\u00fcl is nem ker\u00fclt be az id\u0151k\u00f6zben – 2005-ben – a cs\u00edkszeredai Hargita Kiad\u00f3hivataln\u00e1l megjelent Cs\u00e1ng\u00f3 k\u00fczdelem c. eml\u00e9k\u00edr\u00e1sba, amelynek f\u00fclsz\u00f6veg\u00e9ben Demse M\u00e1rton tov\u00e1bb \u00edrta f\u00e9lbehagyott \u00e9lett\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, elmondva azt is, amit akkor (m\u00e9g) nem vethetett pap\u00edrra:\u00a0 „Szabadid\u0151mben \u00e1tugrottam a K\u00e1rp\u00e1tokon erd\u00e9lyi magyar sz\u00f3ra. Ilyenkor d\u00fch\u00f6ngtek \u00f6r\u00f6m\u00fckben a bel\u00fcgyes elvt\u00e1rsak. Munk\u00e1hoz juttattam \u0151ket, fitogtathatt\u00e1k hazafi mivoltukat. 1990 decembere \u00f3ta vil\u00e1got l\u00e1t\u00f3 \u00fatra l\u00e9ptem. Budapesten hallgatom a cs\u00e1ng\u00f3f\u00f6ldi h\u00edreket.”<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" H\u00e1zunk el\u0151tt az udvaron magasra n\u0151tt a h\u00f3rak\u00e1s. Az er\u0151s febru\u00e1ri sz\u00e9l teljesen a szeg\u00e9nyek ellen fordult, be akarta ter\u00edteni feh\u00e9r lepl\u00e9vel teljesen \u0151ket. A h\u00e1zak \u00e9s ajt\u00f3k, kapuk el\u00e9 sodorta minden \u00e9gi term\u00e9ny\u00e9t. Rettenetes nagy h\u00f3rak\u00e1sok gy\u0171ltek \u00f6ssze. Eg\u00e9szen az ereszt\u00e9kig \u00e9rtek. Amit a reggeli \u00f3r\u00e1kban elsepert\u00fcnk, azt d\u00e9lut\u00e1n ism\u00e9t kezdhett\u00fck el\u00f6lr\u0151l, mert a […]<\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-713","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/713","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=713"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/713\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=713"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=713"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=713"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}