A kis virtu\u00e1lis t\u00e1rsalg\u00f3nkba, amit h\u00e1rman, a bar\u00e1tn\u0151immel, a l\u00e1nyokkal tartunk fenn p\u00e1r \u00e9ve, napi rendszeress\u00e9ggel mindannyian bet\u00e9r\u00fcnk egy-egy kis id\u0151re, hogy sz\u00e9tn\u00e9zz\u00fcnk, ki mir\u0151l \u00e9rtekezett a m\u00e1sikkal, elmondani mindennapi \u00fcgyes-bajos dolgainkat, kisebb-nagyobb \u00f6r\u00f6meinket, kik\u00e9rni a t\u00f6bbiek tan\u00e1cs\u00e1t vagy v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t d\u00f6nt\u00e9seinkben, egysz\u00f3val \u00e9vtizedekre visszany\u00fal\u00f3 bar\u00e1ts\u00e1gunkat \u00e1polni. N\u00e9ha csak ketten besz\u00e9lget\u00fcnk, n\u00e9ha mindh\u00e1rman \u00f6sszej\u00f6v\u00fcnk: Adrien Magyarorsz\u00e1gr\u00f3l, Zsuska Angli\u00e1b\u00f3l, \u00e9n meg onnan, ahol \u00e9ppen aznap vagyok a vil\u00e1gban. Ilyenkor, ha h\u00e1rman vagyunk, s valamihez az ember hozz\u00e1 szeretne sz\u00f3lni, gyorsan kell tudnia gondolkodni, reag\u00e1lni \u00e9s fogalmazni, mert ilyenkor a t\u00e1rsalg\u00e1s fonala olyan gyorsan futkos \u00f6ssze-vissza \u00e9leteink minden kis zegzug\u00e1t bej\u00e1rva, hogy ha nem vagyunk el\u00e9g \u00fcgyesek, mire v\u00e1laszoln\u00e1nk, a m\u00e1sik kett\u0151 m\u00e1r nem is arr\u00f3l, hanem egy negyedik t\u00e9m\u00e1r\u00f3l besz\u00e9lget. Elmondhatatlan \u00e9rt\u00e9k\u0171 aj\u00e1nd\u00e9k ez a technika r\u00e9sz\u00e9r\u0151l sz\u00e1munkra. De \u00fagy gondolom, hogy meg\u00e9rdeml\u00fcnk ennyi aj\u00e1nd\u00e9kot annak ellen\u00e9ben, amit ugyanakkor \u2013 sz\u00e9pet \u00e9s \u00e9rt\u00e9keset \u2013 elrabolt t\u0151l\u00fcnk az id\u0151k sor\u00e1n.<\/p>\n
K\u00e9zm\u0171vess\u00e9gi \u00f6tletek \u00e9s gyermeknevel\u00e9si kalandt\u00far\u00e1k, szakmai meg lelki v\u00edv\u00f3d\u00e1sok l\u00e1ncf\u0171z\u00e9r\u00e9ben, az \u00e9letemet emelve ter\u00edt\u00e9kre azt mondja Adrien a minap:<\/p>\n
\u201cMindig arra gondolok, amikor olvaslak, hogy te t\u00e9nyleg minden percet meg\u00e9lsz az \u00e9letb\u0151l, ez j\u00f3, ennek \u00f6r\u00fcl\u00f6k, ugyanakkor ez t\u0151lem olyan messze van, \u00e9s kicsit olyan, mintha felapr\u00f3zn\u00e1m magam.\u201d<\/p>\n
Egyik nap a kapuz\u00e1r\u00e1si p\u00e1nik is elhangzott \u2013 kivet\u00edtve t\u00e1gabban vett \u00e9rtelemben az eg\u00e9sz \u00e9letemre \u2013 \u00e9s \u00e9n visszak\u00e9zb\u0151l kinevettem, mert annak hossz\u00fa, nagyon hossz\u00fa p\u00e1niknak kell lennie, mert nekem j\u00f3 t\u00edz \u00e9vvel ezel\u0151tt, ezt m\u00e9g valaki felvetette \u2013 akkor n\u00e9mileg szemreh\u00e1ny\u00e1s gyan\u00e1nt. Adrien v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9ben nem volt semmif\u00e9le \u00edt\u00e9lkez\u00e9s, csak tal\u00e1lgat\u00e1s. Ha ez a kapuz\u00e1r\u00e1si p\u00e1nik az, ahogyan mindennapjaimat \u00e9lem meg, akkor egy dolgot sajn\u00e1lok csak: hogy h\u00fasz \u00e9vesen nem volt el\u00e9g eszem, sem lehet\u0151s\u00e9gem, hogy \u00edgy \u00e9ljem az \u00e9letet. \u00dagy, mintha minden nap az utols\u00f3 lenne, az utols\u00f3 lehet\u0151s\u00e9g elkapni, megtapasztalni, el\u00e9rni valamit. F\u00e9lre\u00e9rt\u00e9s ne ess\u00e9k, ez nem jelenti t\u00e1volr\u00f3l sem azt, hogy mindenhol ott akarok lenni, mindent s mindenkit magam\u00e9v\u00e1 akarok tenni, hanem csak azt, hogy ott, ahova eljutok, s azt, amit megkapok, legyek k\u00e9pes a lehet\u0151 legm\u00e9lyebben, legalaposabban meg\u00e9lni.<\/p>\n
Egy \u00fajabb ilyen \u00e9vet magam m\u00f6g\u00f6tt tudva estem be az \u00e9v utols\u00f3 napj\u00e1nak d\u00e9lel\u0151ttj\u00e9n, t\u00falz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl \u00e1ll\u00edtva, a Kennedy rept\u00e9rr\u0151l egyenesen az \u00e1gyamba. Londonb\u00f3l j\u00f6vet k\u00e9rdezgett\u00e9k emitt-amott, hol leszek \u00e9jf\u00e9lkor \u2013 gondolom, mert mindenki azt hiszi, a New York-iak ilyenkor egy\u00e9bre sem v\u00e1gynak, mint a Times Square-en gy\u00far\u00f3dni, ami olyan hamis szteret\u00edpia, ami addig sem igaz, am\u00edg a naiv ember kigondolja \u2013 \u00e9s vid\u00e1man mondogattam, hogy az \u00e1gyamban m\u00e9lyeket szuszogva, esetleg hangosan horkolva, de ha m\u00e9gis meg\u00e9bredn\u00e9k az \u00e9jf\u00e9li t\u00fclk\u00f6l\u00e9sre, akkor legfennebb elv\u00e1nszorgok az ablakhoz, hogy meggy\u0151z\u0151djek r\u00f3la, most sem j\u00f6tt el a vil\u00e1gv\u00e9ge m\u00e9g, benyomok egy konyakot, \u00e9s alszom tov\u00e1bb. Na, h\u00e1t, ez sem hangzott \u00fagy, mintha k\u00e9t v\u00e9g\u00e9n \u00e9getn\u00e9m az \u00e9letem gyerty\u00e1j\u00e1t, de persze, ha valaki ezt s\u00fctn\u00e9 r\u00e1m, esetleg pont Adrien bar\u00e1tn\u00e9m, akkor elfogadn\u00e1m, nem tiltakozn\u00e9k, hogy nem \u00edgy van. Elkezdtem kutatni az \u00e9rtelmez\u00e9sei ut\u00e1n ennek a gyerty\u00e1t k\u00e9t v\u00e9g\u00e9n val\u00f3 \u00e9get\u00e9snek, \u00e9s ak\u00e1rhol kerestem, mindig valami negat\u00edv \u00f6nrong\u00e1l\u00e1sra pr\u00f3b\u00e1lt r\u00e1vezetni. Pedig ez egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00edgy van. Nem minden esetben van \u00edgy.<\/p>\n
\u2013 Annyit \u00e9lek egy-egy h\u00e9ten, mint amennyit egy norm\u00e1lis ember eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben nem, ez\u00e9rt nem vagyok \u00e9n norm\u00e1lis \u2013 szoktam mondani, amikor m\u00e1r nagyon kif\u00e1rasztott egy zs\u00fafolt h\u00e9t. Kij\u00e1r nekem ez a kis b\u00e9ke az \u00e9v utols\u00f3 \u00f3r\u00e1ira. Nem, mintha ezzel arra akarn\u00e9k c\u00e9lozni, hogy az \u00e9v t\u00f6bbi r\u00e9sz\u00e9ben zaklatott lenn\u00e9k. Csak az m\u00e1s. Az p\u00f6r\u00f6g.<\/p>\n
L\u00e1ttam magam k\u00edv\u00fclr\u0151l: \u00e1tl\u00f3san fek\u00fcdtem hanyatt az \u00e1gyon ernyedten, egyik l\u00e1bam az \u00e1gy karf\u00e1j\u00e1n a falnak t\u00e1masztva magasan, csak \u00fagy csupaszon, zokni n\u00e9lk\u00fcl, a m\u00e1sik meg lel\u00f3gatva az \u00e1gy mell\u00e9 a f\u00f6ldre, a fejem is valahol szanasz\u00e9t volt. \u00c9s ebben a p\u00f3zban kital\u00e1ltam, ami azokban a napokban kikerekedett gondolataimban, hogy ha most j\u00f6nne valaki, akivel \u0151szint\u00e9n k\u00e9pes lenn\u00e9k besz\u00e9lgetni, azt v\u00e1laszoln\u00e1m k\u00e9rd\u00e9s\u00e9re, hogy az \u00e9v legfontosabb mozzanatai sz\u00e1momra az any\u00e1mmal t\u00f6lt\u00f6tt napok voltak a vil\u00e1g k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 pontjain, a l\u00e1nyokkal \u00f6sszehozott tal\u00e1lkoz\u00e1saink \u2013 szint\u00e9n a vil\u00e1g k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 pontjain \u2013 \u00e9s az a k\u00e9t napos budapesti \u00f6r\u00f6ml\u00e1togat\u00e1s, amir\u0151l kor\u00e1bban h\u00e1rom mes\u00e9t is elmondtam itt.<\/p>\n
Azokban a napokban minden besz\u00e9lget\u00e9s, amibe belehallottam, vagy \u00e9pp passz\u00edv r\u00e9szese voltam, kifejezetten arr\u00f3l sz\u00f3lt, ki mit f\u0151z \u00e9s eszik, \u00e9s milyen programokat tervez kar\u00e1csonyra, \u00faj\u00e9vre. Nekem ez t\u0171nt nagyon t\u00e1volinak, arr\u00f3l nem besz\u00e9lve, hogy nagyon nem tudtam volna hozz\u00e1sz\u00f3lni, hisz a legkev\u00e9s\u00e9b\u00e9 sem k\u00e9sz\u00fcltem semmivel, a val\u00f3s\u00e1g meg engem igazolt: sz\u00f3 szerint a kar\u00e1csonyi \u2013 a Gourmanoffban, a Brighton Beachen kor\u00e1bban bev\u00e1s\u00e1rolt \u2013 t\u00f6lt\u00f6ttk\u00e1poszta mell\u0151l h\u00edvtak be dolgozni huszon\u00f6t\u00f6dik\u00e9n eg\u00e9sz hetes \u00fatra. V\u00e1rhat\u00f3 volt, ebben a szakm\u00e1ban ez egy\u00e1ltal\u00e1n nem okoz senkinek meglepet\u00e9st, \u00e9s engem sem \u00e9rintett sem rosszul, sem j\u00f3l, csak \u00f6lt\u00f6ztem, \u00e9s mentem. H\u00f6ki bar\u00e1tn\u0151m m\u00e9g enn\u00e9l is optimist\u00e1bban \u00e9rt\u00e9kelte ezt, mint egy olyan lehet\u0151s\u00e9get, ami keveseknek adatik meg: m\u00e9g t\u00f6bb kriccmaccot l\u00e1tni, ahogy mi egym\u00e1s k\u00f6zt a kar\u00e1csonyt emlegetni szoktuk. Csuda-e h\u00e1t, hogy \u00e9n im\u00e1dom a bar\u00e1taimat? Mert ahogy H\u00f6ki mondta, nekem is pont az j\u00e1rt a fejemben, mennyire szerencs\u00e9s az, hogy ha az ember \u00c1dventkor megj\u00e1rja mag\u00e1t New Yorkban a d\u00edszbe \u00f6lt\u00f6ztetett kirakatok k\u00f6zt a Fifth Avenue-n, a Champs-Elys\u00e9e-n \u00e9s az Avenue Montaigne-on, ahol ha m\u00e9g \u00e9lne Marlene Dietrich, minden bizonnyal kilesne titokban az elbarik\u00e1dolt ablak\u00e1n az utca pazar f\u00e9ny\u00e1rj\u00e1t meglesni est\u00e9nk\u00e9nt, majd a Hollywood Hillsen les be a p\u00e1lmaf\u00e1kkal szeg\u00e9lyezett lak\u00e1sok \u00f3ri\u00e1si ablakain a kar\u00e1csonyfa ut\u00e1n kutatva egy r\u00f6vidnadr\u00e1gos, f\u00fclledt est\u00e9n, vagy Santa Monic\u00e1n bambul bele a sz\u00ednes \u00e9g\u0151ket visel\u0151 k\u00f3kuszp\u00e1lm\u00e1kon, f\u00fcrd\u0151nadr\u00e1gokat v\u00e1s\u00e1rol Jingle Bells mellett a d\u00e9lut\u00e1ni napf\u00fcrd\u0151z\u00e9st k\u00f6vet\u0151en Fort Lauderdale kellemesen meleg est\u00e9j\u00e9n a kar\u00e1csonyi baz\u00e1rban, Osl\u00f3 korcsolyp\u00e1ly\u00e1ja mellett vagy a Koppenh\u00e1ga csatorn\u00e1i ment\u00e9n fel\u00e1ll\u00edtott t\u00e9liv\u00e1s\u00e1ros b\u00f3d\u00e9k meleg\u00e9ben illogatja a mazsol\u00e1s gl\u00f6g\u00f6t rummal, vodk\u00e1val vagy csak mag\u00e1ra. \u00c9s mindennek tetej\u00e9be ezt m\u00e9g a Crew Control is megsp\u00e9keli a csonkah\u00e9ten egy londoni \u00fattal vagy egy \u00faj \u00fatic\u00e9llal az \u00e9letemben, Seattle-lel, amir\u0151l, biztos vagyok benne, hogy sokszor fogok m\u00e9g eml\u00edt\u00e9st tenni, hisz elb\u0171v\u00f6lt a b\u00e1ja.<\/p>\n
Ez ut\u00e1n kifejezetten j\u00f3lesett lel\u00f3g\u00f3 l\u00e1bbal fek\u00fcdni az \u00e1gyamon a meleg szob\u00e1ban egy poh\u00e1r bor mellett, \u00e9s elk\u00f6nyvelni az \u00e9v sz\u00e1momra legfontosabb pillanatait.<\/p>\n
\u2013 Egyed\u00fcl? \u2013 ilyet csak olyasvalaki engedhet meg mag\u00e1nak megk\u00e9rdezni, aki nem ismer. Az \u00e9n bar\u00e1taim nem k\u00e9rdeznek ilyen butas\u00e1gokat. Legfennebb, ha valamilyen \u00faj, fiatal sz\u0151k\u00e9hez kapcsol\u00f3d\u00f3 rom\u00e1ncr\u00f3l szeretn\u00e9nek hallani, amir\u0151l sejt\u00e9s\u00fck lehet mindennapi besz\u00e9lget\u00e9seink alapj\u00e1n. De bar\u00e1taim is tudj\u00e1k, mennyire fontos egy-egy mozgalmas id\u0151szak ut\u00e1n sz\u00e1momra az egyed\u00fcll\u00e9t \u00e9s a csend. A magam csendje, ami lehet sisterg\u0151, lehet zajos, lehet, f\u00e9nyk\u00e9pez\u0151s, csavarg\u00f3s, att\u00f3l f\u00fcgg\u0151en, mihez van kedvem \u00e9pp az utaz\u00e1sokat k\u00f6vet\u0151 zokni-\u00e1llapotban.<\/p>\n
Azokat a pillanatokat h\u00edvom \u00edgy, amikor az ember egy feladat, egy k\u00fcldet\u00e9s, egy utaz\u00e1s, egy j\u00f3 el\u0151ad\u00e1s, egy siker, egy kudarc vagy ak\u00e1rmi v\u00e9g\u00e9n ott \u00fcl a nagy csendben ki\u00fcr\u00fclve, m\u00e9gis felt\u00f6lt\u0151dve lelkileg, agyilag f\u00e1radtan, fej\u00e9ben a z\u00fag\u00f3 elm\u00falt t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sekkel, \u00e9s csak n\u00e9z ki mag\u00e1b\u00f3l. Ilyenkor annyira el tudok tompulni, hogy m\u00e9g a vil\u00e1got is k\u00e9pes vagyok szeretni egy-egy pillanatra.<\/p>\n
Any\u00e1m soros, f\u00e9l\u00e9ves amerikai tart\u00f3zkod\u00e1sa \u00e1tny\u00falt janu\u00e1rra, \u00edgy azok a pillanatok is joggal sz\u00e1m\u00edthat\u00f3k bele az \u00e9v kedves pillanatainak elk\u00f6nyvel\u00e9s\u00e9be. Nem \u00f3hajtottam a zavaros politikai helyzetnek sem any\u00e1mat, sem magamat ism\u00e9t kitenni, mint \u00e9rkez\u00e9sekor, amikor a t\u00f6r\u00f6korsz\u00e1gi puccs idej\u00e9n \u0151 \u00e9ppen az isztambuli Atat\u00fcrk rep\u00fcl\u0151t\u00e9ren volt transzferben, ahol l\u00f6v\u00f6ld\u00f6ztek, \u00e9s tankok nyomultak minden ir\u00e1nyb\u00f3l a rezsimet megd\u00f6ntend\u0151. Any\u00e1m t\u00fal\u00e9lt m\u00e1r enn\u00e9l kritikusabb helyzeteket is, de \u00fagy gondoltam, m\u00e9giscsak jobb az mindenki sz\u00e1m\u00e1ra, ha Eur\u00f3pa fel\u00e9 vessz\u00fck az utat az eleve megv\u00e1ltott rep\u00fcl\u0151jegy ellen\u00e9re, ami t\u00f6r\u00f6korsz\u00e1gi \u00e1tsz\u00e1ll\u00e1st \u00edrt volna el\u0151, nem mintha Eur\u00f3p\u00e1ban b\u00e9kegalambok repkedn\u00e9nek a felh\u0151tlen \u00e9gen, ott m\u00e9giscsak otthonosabban mozgunk. Azt is eld\u00f6nt\u00f6ttem, f\u00e9l\u00faton legal\u00e1bb elk\u00eds\u00e9rem, \u00e9s Londonban majd egy szatm\u00e1ri g\u00e9pre felseg\u00edtem. \u00c9s \u00f6r\u00fcltem, hogy siker\u00fclt belelopnom magunknak egy londoni d\u00e9lut\u00e1nt is. Nem tudom, any\u00e1m ugyanilyen nagy lelkesed\u00e9ssel fogadta-e \u00e9lete els\u0151 londoni l\u00e1togat\u00e1s\u00e1t, mert szeg\u00e9nyk\u00e9m habitus\u00e1ban az id\u0151z\u00f3n\u00e1kon \u00e1t ide-oda ugr\u00e1lni, nem foglal el k\u00f6zponti helyet, \u00e9s olyan f\u00e1radt volt, hogy sok boldogs\u00e1got nem tudtam leolvasni az arc\u00e1r\u00f3l, f\u0151leg, hogy felv\u00e1ltva hol h\u00f3z\u00e1por, hol \u00f3nos es\u0151 keser\u00edtette meg l\u00e9t\u00fcnket London belv\u00e1ros\u00e1ban, ahol j\u00f3 t\u00e1rsas\u00e1gnak Zsusk\u00e1nk is csatlakozott hozz\u00e1nk, nem mintha neki sem lett volna kellemesebb elfoglalts\u00e1ga az embertelen id\u0151ben, hanem mert az anyu els\u0151 l\u00e1togat\u00e1s\u00e1t szerett\u00fck volna eml\u00e9kezetess\u00e9 tenni. Csuda-e h\u00e1t, hogy im\u00e1dom a bar\u00e1taimat?\u2026<\/p>\n
Igaz\u00e1b\u00f3l tiszt\u00e1ban vagyok vele, hogy a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek ellen\u00e9re is fontos \u00e9lm\u00e9ny volt anyu sz\u00e1m\u00e1ra Westminster \u00e9s a Buckingham palota is, de legink\u00e1bb kor\u00e1bban tett \u00edg\u00e9retem bev\u00e1lt\u00e1s\u00e1t szorgalmazta: az igazi angol b\u00edfszt\u00e9ket vacsor\u00e1ra. \u00c9s erre a palota t\u0151szomsz\u00e9ds\u00e1g\u00e1ban, a Buckingham Roadon sort is ker\u00edtett\u00fcnk.<\/p>\n
Any\u00e1m k\u00e9r\u00e9se volt az is, hogy h\u00fasv\u00e9tra menn\u00e9k haza. Vannak sz\u00fcleinknek ilyen k\u00edv\u00e1ns\u00e1gai, amelyek m\u00f6g\u00f6tt mi, a t\u00e1voli helyekre csavargott gyermekek nem mindig \u00e9rtj\u00fck a l\u00e9nyeget. Vil\u00e1g\u00e9letemben olyan volt a munk\u00e1m, hogy az \u00fcnnepeken dolgoztam, tal\u00e1n akkor t\u00f6bbet is, mint m\u00e1skor, engem tudat alatt nem motiv\u00e1l egyik \u00fcnnepnek sem a k\u00f6zels\u00e9ge, ugyanakkor tudom, hogy nem a magam fej\u00e9vel, hanem az \u00f6v\u00e9vel kellene l\u00e1tnom a dolgokat, \u00e9s legal\u00e1bb megpr\u00f3b\u00e1lni meg\u00e9rteni, hogy sz\u00e1m\u00e1ra az lenne az \u00fcnnep. Nem, mintha nem f\u0151zne egy lakodalmas t\u00f6megre val\u00f3t minden k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt, hanem mert akkor nekem tenn\u00e9, \u00e9s az \u00e9n jelenl\u00e9temben sz\u0171rn\u00e9 le a h\u00faslevest a z\u00f6lds\u00e9gekr\u0151l, hogy meleg\u00e9ben nassolni lehessen, \u00e9s ki-be rohang\u00e1lna a konyha \u00e9s az asztal k\u00f6z\u00f6tt, egy pillanatra sem \u00fclne le, csak esetleg, am\u00edg koccintunk egy p\u00e1link\u00e1val. A v\u00e1laszom, mint mindig, most is az volt, hogy nem \u00edg\u00e9rem, de nyilv\u00e1n elkezdtem agyalni rajta, hogyan val\u00f3s\u00edthatn\u00e1m meg any\u00e1m eme \u00f3haj\u00e1t. Nem h\u00fasv\u00e9tra, de m\u00e1jus elej\u00e9re toppantam be a sz\u00fcl\u0151i h\u00e1zba, \u00e9s noha m\u00e1sok m\u00e1r elfelejtett\u00e9k a h\u00fasv\u00e9tot, any\u00e1m azt var\u00e1zsolt nekem. M\u00e9g a padl\u00f3v\u00e1z\u00e1ba \u00e1ll\u00edtott f\u0171zfa\u00e1gon is, amin t\u00e9len g\u00f6mb\u00f6k, tavasszal kif\u00fajt h\u00edmestoj\u00e1sok szoktak l\u00f3gni, ott volt a h\u00fasv\u00e9ti d\u00edsz\u00edt\u00e9s, \u00e9s j\u00f6tt a sonka torm\u00e1val, az oldalas, di\u00f3s \u00e9s m\u00e1kos kal\u00e1cs, \u00e9s minden, ami a h\u00fasv\u00e9thoz j\u00e1rhat.<\/p>\n
Azt a p\u00e1r napot akkor jobb\u00e1ra a h\u00e1zban t\u00f6lt\u00f6ttem. Besz\u00e9lgett\u00fcnk, hallgattunk, n\u00e9ha csak n\u00e9ztem, amint tesz-vesz, s ha elment valamit m\u00e9g bev\u00e1s\u00e1rolni, nehogy \u00e9hen pusztuljunk a megpakolt h\u0171t\u0151szekr\u00e9ny \u00e9s sp\u00e1jz mellett, ahov\u00e1 m\u00e1r egy doboz gyuf\u00e1t se lehetett volna berakni \u2013 ha annak b\u00e1rminem\u0171 \u00e9rtelme is lenne \u2013 akkor visszavonultam r\u00e9gi szob\u00e1mba, ahov\u00e1 anyu megengedte vil\u00e1gg\u00e1 menetelemkor, hogy egy k\u00f6nyvespolcot megpakolva eml\u00e9keimmel \u00e1tmentsek. Noha manaps\u00e1g mind kevesebb alkalmam \u00e9s hajland\u00f3s\u00e1gom mutatkozik az ilyen fajta m\u00faltba r\u00e9ved\u00e9sre, az az \u00e9rz\u00e9sem, nagyon sok id\u0151t is el tudn\u00e9k ott t\u00f6lteni a k\u00f6nyveim, a k\u00e9zirataim, mindenf\u00e9le jegyzetek, fot\u00f3albumok, eml\u00e9kek, vacak kis kacatok k\u00f6zt, \u00e9s t\u00farni-t\u00farni az egyszer volt dolgokban, mint valami nagyon, de nagyon t\u00e1voli vil\u00e1gban. Nem z\u00f6kken\u0151mentes az sem, nagyon \u00f3vatosnak kell kellem, hogy hov\u00e1 ny\u00falok, mert mindenhonnan el\u0151ker\u00fclhet valami, ami olyan kellemetlen sz\u00e1j\u00edzt hagy, hogy eszembe jut azonnal, mi\u00e9rt is v\u00e1llaltam azt, hogy feladok mindent, \u00e9s teljesen tiszta lappal \u00fajraind\u00edtom az \u00e9letem a semmib\u0151l az \u00f3ce\u00e1n m\u00e1sik oldal\u00e1n. Nem nagyon cs\u00e1mborogtam el otthonr\u00f3l, teljesen j\u00f3 volt ez \u00edgy, nem hi\u00e1nyzott senki, \u00e9s \u00e9n sem hi\u00e1nyoztam senkinek, kiv\u00e9ve azt a n\u00e9h\u00e1ny embert, akiket minden t\u00e1vols\u00e1gok \u00e9s utak ellen\u00e9re is tov\u00e1bbra is A bar\u00e1taimnak tartok. De napk\u00f6zben \u0151k is el vannak dolgaikkal, egy-egy este l\u00e9ptem le bar\u00e1tkozni, bab\u00e1zni vagy csak egy asztaln\u00e1l \u00fclni, \u00e9s hallgatni \u0151ket, amint mindenf\u00e9l\u00e9kr\u0151l besz\u00e9lgetnek. Mert, ha otthon vagyok, az \u00e9n bar\u00e1taim kisebb-nagyobb l\u00e9tsz\u00e1mban valahol mindig \u00f6sszegy\u0171lnek a tiszteletemre, sokszor ez az egyetlen alkalom az \u00e9vben, hogy \u00edgy egy\u00fctt legyenek, \u00e9s ez nekem olyan j\u00f3les\u0151 \u00e9rz\u00e9s. \u00c9s ebben a bar\u00e1ti k\u00f6rben nem \u00e9n vagyok a sz\u00f3sz\u00f3l\u00f3, nem \u00e9n vagyok a k\u00f6zpontban, \u00e9s nem nekem kell a legt\u00f6bbet besz\u00e9lnem, csak ott kell lennem, \u00e9s hallgatnom a t\u00f6rt\u00e9neteiket aut\u00f3kr\u00f3l, gyermeknevel\u00e9sr\u0151l, munk\u00e1r\u00f3l, h\u00e1z\u00e9p\u00edt\u00e9sr\u0151l. Persze, el\u0151ker\u00fcl egy-kett\u0151 az \u00e9n t\u00f6rt\u00e9neteimb\u0151l is, de ezekben az egy\u00fcttl\u00e9tekben nem ez a l\u00e9nyeg, hanem maga az egy\u00fcttl\u00e9t. Tal\u00e1n a legszebb esti pillanat tavasszal az volt, amikor a fi\u00fakkal a s\u00fcltszalonn\u00e1s vacsora ut\u00e1n Miska torn\u00e1c\u00e1r\u00f3l fels\u00e9t\u00e1ltunk a kerten \u00e1t a h\u00e1ts\u00f3 hegyi \u00fatra, \u00e9s a holdf\u00e9nyben s\u00f6reinket l\u00f3b\u00e1lva j\u00f3 nagyot ker\u00fclt\u00fcnk hatalmasokat mondva \u00e9s hangosakat nevetve \u00e9leteinken, olyan nagy vid\u00e1ms\u00e1gban voltunk, hogy fell\u00e1rm\u00e1ztuk a k\u00f6rny\u00e9k valamennyi h\u00e1z\u00f6rz\u0151j\u00e9t, de rajtuk k\u00edv\u00fcl nemigen zavart meg benn\u00fcnket senki sem ebben a feneketlen nagy j\u00f3l\u00e9tben. Csuda-e, hogy im\u00e1dom a bar\u00e1taimat?\u2026<\/p>\n
Ny\u00e1r v\u00e9g\u00e9n ker\u00fcltem haza ism\u00e9t, \u00e1tdolgoztam a nyarat, \u00e9s sz\u00e1nd\u00e9kosan augusztus utols\u00f3 fel\u00e9re terveztem a szabads\u00e1got. Tudtam, hogy nem Szatm\u00e1ron akarom ezt elt\u00f6lteni, nem mert nem szeretem m\u00e1r sz\u00fcl\u0151v\u00e1rosomat, hanem mert annyi \u00e9v ut\u00e1n hi\u00e1nyoztak a hegyek, a Hargita, az utak, \u00e9s persze, a b\u00e1ty\u00f3 a Hargita t\u00f6v\u00e9ben, akivel az eg\u00e9sz \u00e9v folyam\u00e1n rendszeresen elosztjuk a vil\u00e1g dolg\u00e1t hosszas telefonbesz\u00e9lget\u00e9sekben, s \u0151 olyankor mindig biztos\u00edt fel\u0151le, hogy a szederp\u00e1linka \u00e9s az \u00e1fonya, ami az \u00e9n r\u00e9szem bel\u0151le, j\u00f3l el van t\u00e9ve, \u00e1m, ha esetleg \u00fagy tudom, hogy nem ker\u00fcl\u00f6k haza net\u00e1n, jobb ha sz\u00f3lok, nehogy re\u00e1ja romolj\u00e9k ott a kors\u00f3ban. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy any\u00e1m rosszall\u00e1s\u00e1t v\u00e1ltan\u00e1m ki azzal, ha semennyit nem tart\u00f3zkodn\u00e9k a k\u00f6zel\u00e9ben, hanem Sz\u00e9kelyf\u00f6ldre \u00e9s Budapestre m\u00e1szk\u00e1ln\u00e9k, ez\u00e9rt \u00fagy gondoltam, ism\u00e9t mindenki sz\u00e1m\u00e1ra megfelel\u0151en kedvez\u0151 megold\u00e1st kell tal\u00e1lnom, \u00e9s egy\u00fctt ment\u00fcnk el a hegyekbe. Szov\u00e1ta, Udvarhely, Cs\u00edkszereda, f\u00fcrd\u00e9s, napoz\u00e1s, b\u00e1ty\u00f3, besz\u00e9lget\u00e9sek, kalandos utaz\u00e1sok, eml\u00e9kek, a mes\u00e9s, j\u00f3lismert, \u00e9s oly nagyon hi\u00e1nyolt t\u00e1jak, minden ott volt nek\u00fcnk. S\u0151t, H\u00f6ki javaslat\u00e1ra, akivel elker\u00fclt\u00fck egym\u00e1st ez alkalommal, siker\u00fclt egy d\u00e9lel\u0151tt\u00f6t lopnom magamnak Cs\u00edksomly\u00f3n is. Any\u00e1m remek csavarg\u00f3t\u00e1rs, ezt az amerikai f\u00e9l\u00e9vek is mindig meger\u0151s\u00edtik, f\u00e1radhatatlan felfedez\u0151, gyalogl\u00f3, v\u00e1llalkoz\u00f3 szellem\u0171 utaz\u00f3, \u00e9s nagyon h\u00e1l\u00e1s utit\u00e1rs is, aki issza az inform\u00e1ci\u00f3kat adott helyekr\u0151l, \u00e9s alaposan szem\u00fcgyre veszi, kitart\u00f3an tanulm\u00e1nyozza \u00e9s elemzi a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 t\u00e1jak embereit is.<\/p>\n
Nagyon kev\u00e9s emberrel tudok fesztelen\u00fcl, \u00f6nfeledten nagyon j\u00f3\u00edz\u0171eket csavarogni, \u00e9pp ez\u00e9rt legt\u00f6bbsz\u00f6r egyed\u00fcl teszem meg a fontos csavarg\u00e1sokat, de k\u00e9ts\u00e9gtelen, hogy any\u00e1m mellett Zsuska egyike azoknak, akikkel gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl nekiv\u00e1gok az utaknak. \u00dagy hozta az \u00e9v, hogy a l\u00e1nyokkal t\u00f6bb alkalmunk is volt egy\u00fctt lenni, k\u00fcl\u00f6n-k\u00fcl\u00f6n \u00e9s mindh\u00e1rman egy\u00fctt is. Zsusk\u00e1val az \u00e9v sor\u00e1n t\u00f6bb-kevesebb gyakoris\u00e1ggal tal\u00e1lkozunk, ha Londonban j\u00e1rok, s olyankor a nagy besz\u00e9lget\u00e9sek mell\u00e9 mindig valami j\u00f3 kis program is belopakodik, egy kir\u00e1ndul\u00e1s, egy s\u00e9ta, s az imm\u00e1r hagyom\u00e1nyos szt\u00e9kvacsor\u00e1k valamelyik fogad\u00f3ban az \u00fat sz\u00e9l\u00e9n. Adrienhez pedig az \u0151sz vitt el, az otthoni szabads\u00e1gol\u00e1som utols\u00f3 napja. Abban pedig minden \u00e9pp \u00fagy volt t\u00f6k\u00e9letes, ahogy volt: az \u00e9rkez\u00e9s nevet\u00e9sbe torkollott pillanat\u00e1t\u00f3l a biatorb\u00e1gyi v\u00f6r\u00f6s sz\u0151nyegen, a kerti hint\u00e1n az \u00e9jszak\u00e1ig tart\u00f3 besz\u00e9lget\u00e9seken \u00e1t a viadukton tett s\u00e9t\u00e1nkig, a nagy csal\u00e1di \u00e9tkez\u00e9sekig, a gyermekeket h\u00e1trahagyva, szigor\u00faan csak feln\u0151tt t\u00e1rsas\u00e1gban val\u00f3 csintalankod\u00e1sig a k\u00f6rny\u00e9kbeli j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9ren. M\u00e9g az am\u00fagy mindig kellemetlen \u00edz\u0171 elutaz\u00e1s napi aut\u00f3z\u00e1s is a rept\u00e9rre sokkal kellemesebb volt Adrien mellett az aut\u00f3ban.<\/p>\n
Noveberben unszol\u00e1somra v\u00e9gre Zsuska d\u00f6nt\u00f6tt \u00fagy, visszal\u00e1togat New Yorkba. K\u00e9t \u00e9ve, amikor Adrien\u00e9kkel egy\u00fctt amerikai k\u00f6r\u00faton nyaraltak, \u00e9pp csak egy k\u00f6z\u00f6s napunk jutott New Yorkra, amikor mindh\u00e1rman egy\u00fctt lehett\u00fcnk. Zsuska kor\u00e1bbi New York-i \u00e9lm\u00e9nyeit legink\u00e1bb a Sandy hurrik\u00e1n \u00e1rny\u00e9kolta be, s az ezt k\u00f6vet\u0151 \u00e1ramkimarad\u00e1s \u00e9s hideg. \u00d6r\u00fcltem, hogy ez\u00fattal siker\u00fclt v\u00e9gre hosszabb id\u0151t \u00e9s kellemesebb k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt egy\u00fctt lenn\u00fcnk a Nagy Alm\u00e1ban, \u00e9s ennek mindenf\u00e9le oldal\u00e1t alaposan ki is haszn\u00e1ltuk. Adrien pedig virtu\u00e1lisan volt vel\u00fcnk a t\u00e1rsalg\u00f3ban minden nap.<\/p>\n
De legjobbak akkor vagyunk m\u00e9gis, ha mindh\u00e1rman vagyunk. Eml\u00e9kszem, hogyan vonszoltam be magam a londoni sz\u00e1lloda recepci\u00f3j\u00e1ra egy tizen\u00f3r\u00e1s los angeles-i rep\u00fcl\u00e9s ut\u00e1n, \u00e9s egy\u00e9b gondolatom sem volt, csak az \u00e1gy \u00e9s egy konyak, amikor a Copthorne k\u00f6nyvt\u00e1rnak bec\u00e9zett b\u00e1rj\u00e1ban az egyik erny\u0151s l\u00e1mpa takar\u00e1s\u00e1b\u00f3l felbukkant k\u00e9t vigyorg\u00f3 \u00e9s ragyog\u00f3 ismer\u0151s arc. Hetekig terveztek titokban a l\u00e1nyok, hogy ezt a meglepet\u00e9st \u00f6sszehozz\u00e1k. Nekem, de f\u0151leg magunknak, egym\u00e1snak. Ebben persze, Adriennek kellett a legnagyobb utat megtennie, hiszen neki kellett adott napon, adott id\u0151ben Magyarorsz\u00e1gr\u00f3l odarep\u00fclnie, ahova tudt\u00e1k, hogy \u00e9n is \u00e9rkezni fogok, \u00e9s hogy Zsusk\u00e1nak se kelljen majd elszakadni t\u0151l\u00fcnk semennyire sem, a Copthorne-ban vettek kis zob\u00e1t maguknak is. Mondanom sem kell, hogy az \u00e1lom kisz\u00f6k\u00f6tt a szememb\u0151l, \u00e9s v\u00e9ge-hossza nem volt az \u00f6rvendez\u00e9seinknek. Egy k\u00f6rny\u00e9kbeli kisv\u00e1rosba ment\u00fcnk csavarogni, valahogy a nagy londoni zaj \u00e9s felfordul\u00e1s egyik\u00fcnknek sem hi\u00e1nyzott, majd a r\u00e9g tervezett nagy k\u00f6z\u00f6s szt\u00e9kvacsora ut\u00e1n n\u00e9zt\u00fcnk. Ami elmaradt ugyan, \u00e9s mi egy benzink\u00faton k\u00f6t\u00f6tt\u00fcnk ki gyalogosan valami k\u00fcls\u0151s\u00e9gen hangosan kacagva magunkon \u00e9s a helyzeten, amelynek felv\u00e1zol\u00e1sa nem lenne annyira vicces, mint amilyen maga a helyzet volt, amint h\u00e1rman \u00e9hesen szt\u00e9kvacsora helyett egy kietlen benzink\u00fat kisboltj\u00e1ban v\u00e1s\u00e1rolunk fel sz\u00e1raz szal\u00e1mit \u00e9s sajtot, hogy \u00e9hen ne pusztuljunk az idegenben, \u00e9s onnan visszar\u00f6h\u00f6gt\u00fck magunkat az erd\u0151 sz\u00e9len az \u00fatpadk\u00e1n sorakozva a hotelszob\u00e1nkig, ahol hajnalba ny\u00fal\u00f3an osztottuk a dolgokat. M\u00e1snap m\u00e9g egy kast\u00e9lyl\u00e1togat\u00e1sra is futotta, miel\u0151tt sz\u00e9tsz\u00e9ledt\u00fcnk volna, a Nymans birtokon. 2015-ben New Yorkban voltunk mindh\u00e1rman egy\u00fctt, 2016-ban Szatm\u00e1ron \u2013 amint err\u0151l egy tavalyi mes\u00e9ben hosszabban is sz\u00f3t ejtettem \u2013 a tavalyi \u00e9v Londonba vitt benn\u00fcnket. \u00c9s m\u00e1r akkor eld\u00f6nt\u00f6tt\u00fck, hogy ezt meg kell ism\u00e9telni. \u00cdgy Adrien okt\u00f3berben ism\u00e9t rep\u00fcl\u0151re \u00fclt, \u00e9s velem egy napon meg\u00e9rkezett Londonba, hogy mindh\u00e1rman ism\u00e9t a Copthorne \u00e9s Miss Marple vend\u00e9gszeretet\u00e9t \u00e9lvezhess\u00fck. B\u00e1r, nagyon sokat nem rontottuk a leveg\u0151t a sz\u00e1llod\u00e1ban, els\u0151 este Brightonban tekeregt\u00fcnk, \u00e9s nagyon odafigyelt\u00fcnk, hogy a szt\u00e9kvacsor\u00e1t le ne k\u00e9ss\u00fck ism\u00e9t, m\u00e1snap pedig Windsorba l\u00e1togattunk. Zsuska m\u00e1r elvitt engem oda, de v\u00e1gytam visszamenni, \u00e9s v\u00e9gigl\u00e1togatni az eg\u00e9sz kast\u00e9lyt, erre pedig egy teljes napra volt sz\u00fcks\u00e9g, ami most el\u0151tt\u00fcnk \u00e1llt.<\/p>\n
Ebben az \u00e9vben \u00e9n \u00e9letemben el\u0151sz\u00f6r bej\u00e1rtam a tarka-barka San Juant, Puerto Ric\u00f3ban, tucatszor is bekalandoztam Los Angeles minden zeg-zug\u00e1t, P\u00e1rizst \u00e9s Londont, a Skandin\u00e1v orsz\u00e1gok legszebb nagyv\u00e1rosait, Bostonban \u00e9s Florid\u00e1ban id\u0151ztem, a mes\u00e9s San Franciscoban, de tal\u00e1n mindegyikn\u00e9l legjobban ezt a windsori l\u00e1togat\u00e1st szerettem bar\u00e1taimmal. Azt a napot senki nem veheti el t\u0151l\u00fcnk. \u00c9s Zsusk\u00e1nk d\u00edcs\u00e9ret\u00e9re legyen mondva, miut\u00e1n hazavezetett benn\u00fcnket a hossz\u00fa \u00faton a Copthorne-ba, semmi jel\u00e9t nem mutatta \u0151 sem a f\u00e1radts\u00e1gnak, \u00e9s k\u00e9s\u0151 \u00e9jszak\u00e1ig folytattuk a besz\u00e9get\u00e9st a szob\u00e1ban, reggel pedig az \u00e9tteremben, ahol Kinga volt olyan b\u00e1jos, \u00e9s megved\u00e9gelte reggelivel a l\u00e1nyokat:<\/p>\n
\u2013 \u0150 Kinga, aki festm\u00e9nyrabl\u00e1sban lesz tettest\u00e1rs egyszer, amikor majd megsz\u00f6kik a kert\u00e9szekkel, merthogy amazok ketten vannak, s ikrek, de legal\u00e1bbis nagyon hasonl\u00edtanak \u2013 mutattam be copthorne-i bar\u00e1tn\u0151met \u00e9s j\u00f3tev\u0151met, aki k\u00e1v\u00e9scsuporban csemp\u00e9szi nekem oda a konyakot \u00e9rkez\u00e9skor, \u00e9s \u0151 meg jelezte, hogy ismeri j\u00f3l a l\u00e1nyokat \u2013 olvasott m\u00e1r r\u00f3luk a mes\u00e9imben. Csuda-e h\u00e1t, hogy im\u00e1dom a bar\u00e1taimat?\u2026<\/p>\n
Valahol itt alhattam bele az eml\u00e9kek futtat\u00e1s\u00e1ba hanyattfekve az \u00e1gyon, zokni n\u00e9lk\u00fcl, egyik l\u00e1bam a falnak t\u00e1masztva az \u00e1gy karf\u00e1j\u00e1n, a m\u00e1sik lel\u00f3gatva a f\u00f6ldre, a fejem\u2026 a fejem meg az is ott van valahol. Csak arra \u00e9bredtem, hogy \u00e9jf\u00e9lt zajonganak lenn a v\u00e1rosban. A Times Square t\u00fczij\u00e1t\u00e9k\u00e1nak csak a f\u00e9nyvillan\u00e1sai l\u00e1tszottak a tornyok takar\u00e1s\u00e1ban, enn\u00e9l t\u00f6bbre nem is voltam k\u00edv\u00e1ncsi. Benyomtam egy konyakot, \u00e9s \u00e1taludtam magam egy k\u00f6vetkez\u0151 esztend\u0151be.<\/p>\n
Pontosan \u00fagy, mint aki k\u00e9t v\u00e9g\u00e9n \u00e9geti a gyerty\u00e1t.<\/p>\n