Szerette a csord\u00e1t.
\nElfogadt\u00e1k, \u0151 is mindenkit, \u00e1m kil\u00f3gott a sorb\u00f3l.
\nA legkisebb volt, nem tudott se nyer\u00edteni, se b\u0151gni, de legelni, rohang\u00e1szni igen. \u0150 volt \u00c9va, a szam\u00e1r, a falu, egyetlen szamara.
\nA csord\u00e1ban az utols\u00f3 hely illette meg \u0151t, elfogadta, megszokta.
\nA csordap\u00e1sztorra hallgatott, de nem f\u00e9lt t\u0151le. Akit\u0151l f\u00e9lt, az a Gazdi volt, annak ellen\u00e9re, hogy az soha nem b\u00e1ntotta, az ostor\u00e1val is csak a leveg\u0151be csettintett, egyszer se \u00fct\u00f6tt r\u00e1, maximum a k\u00e9t f\u00fcle k\u00f6zel\u00e9be rittyentett. Ilyenkor \u00f6ssze kellett szednie mag\u00e1t, mert azt jelentette, hogy valamit rosszul csin\u00e1lt.
\nA Gazdi k\u00e9sz\u00edtett egy kis szekeret, hozz\u00e1 m\u00e9retezve; tehette, elv\u00e9gre a falu k\u00e1d\u00e1rja volt. A kis herkenty\u0171vel rendszeresen j\u00e1rtak erd\u0151lni, ak\u00e1r a nagy lovak, vagy a csigalass\u00fa \u00f6kr\u00f6k. Amikor eff\u00e9le k\u00fcldet\u00e9se volt, b\u00fcszk\u00e9n h\u00fazta ter\u0171j\u00e9t. A falu lak\u00f3i meg is jegyezt\u00e9k: \u201eN\u00e9zd a kicsi szamarat, mekkora ter\u0171t h\u00faz!\u201d.
\n\u00c9va pedig h\u00fazta, mert tudta, hogy a Gazdi majd megvakarja a k\u00e9t tapsi m\u00f6g\u00f6tt \u00e9s megpaskolja a nyak\u00e1t is. Mindez nagyon j\u00f3 volt.
\nEgy dolog hi\u00e1nyzott neki, \u00c1d\u00e1m; \u0151 is szam\u00e1r volt, a t\u00e1rsa. A csord\u00e1ban nem volt egyed\u00fcl, a Piri a kanyarban mindig j\u00f6tt, a Piri teh\u00e9nnel egy\u00fctt, de a csord\u00e1ban m\u00e1r mell\u00e9 \u00e1llt \u00e9s ketten cammogtak a sor v\u00e9g\u00e9n a r\u00e9tig, s ott egy\u00fctt ugr\u00e1ndoztak, rohang\u00e1ltak \u00e9s i\u00e1ztak.
\nGy\u00f6ny\u00f6r\u0171 volt. Azt\u00e1n egy reggel Piri csak egyed\u00fcl j\u00f6tt a csord\u00e1ba, az emberek azt mondt\u00e1k, hogy \u00c1d\u00e1m elpusztult. \u00c9va ebb\u0151l semmit sem \u00e9rtett, csak azt, hogy Piri, a kanyarban mindig egyed\u00fcl j\u00f6n. Minden reggel rem\u00e9lte, hogy \u00c1d\u00e1m is ott lesz, de hi\u00e1ba. Megszokta. A lovakkal, tehenekkel \u00e9s \u00f6kr\u00f6kkel megvolt, nem keveredett vel\u00fck, de \u0151k nem b\u00e1ntott\u00e1k, s\u0151t sokszor a patakn\u00e1l engedt\u00e9k, hogy els\u0151nek igyon, s azt\u00e1n \u00e1llhatott vissza a csorda v\u00e9g\u00e9re. De mit is k\u00edv\u00e1nhatott enn\u00e9l t\u00f6bbet, t\u00e1rsas\u00e1ga volt eg\u00e9sz nap, egy\u00fctt j\u00f6ttek, mentek, legeltek, v\u00e9g\u00fcl mindenki haza. Neki ott volt a Gazdi, a nagy udvar, a pajta, friss abrakkal, ami a sok z\u00f6ld ut\u00e1n finom volt, az alom meleg, j\u00f3kat lehetett aludni, kakaskukor\u00e9kol\u00e1sig, s azt\u00e1n csord\u00e1ba men\u00e9s…
\nAz emberek azt mondj\u00e1k erre: k\u00e9sz Paradicsom! Ezt sehogy sem \u00e9rtette, mert a Gazdasszony egy p\u00e1rszor hozott valami pirosat, odaadta neki, azt mondta, k\u00f3stold meg, ez paradicsom.
\nMindegy \u0151k tudj\u00e1k, minden nagyon j\u00f3 csak \u00c1d\u00e1m hi\u00e1nyzik. Na, meg\u00e9rkezt\u00fcnk, mindj\u00e1rt j\u00f6n a Gazdi \u00e9s beenged, n\u00e9 ott \u00fclnek az idegenek a k\u00f6rtefa alatt, mindegy, \u00e9n megyek a pajta fel\u00e9.
\n\u2013 Gyerekek, t\u00f6ltsetek, j\u00f6v\u00f6k mindj\u00e1rt, k\u00f6ssem be \u00c9v\u00e1t, csak adjak neki egy alm\u00e1t, minden este az almaf\u00e1n\u00e1l lec\u00f6vekel, am\u00edg meg nem kapja az adagj\u00e1t nem mozdul.
\n\u00c9va v\u00e1rta a batult, \u00e9s elgondolkozott, mint minden este, milyen j\u00f3 lenne ezt az alm\u00e1t \u00c1d\u00e1mmal elmajszolni. Ber\u00e1gcs\u00e1lta, finom volt, m\u00e9g a csutk\u00e1ja sem akadt a tork\u00e1n.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Szerette a csord\u00e1t. Elfogadt\u00e1k, \u0151 is mindenkit, \u00e1m kil\u00f3gott a sorb\u00f3l. A legkisebb volt, nem tudott se nyer\u00edteni, se b\u0151gni, de legelni, rohang\u00e1szni igen. \u0150 volt \u00c9va, a szam\u00e1r, a falu, egyetlen szamara.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[23],"tags":[],"class_list":["post-71903","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-rovidproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/71903","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=71903"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/71903\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=71903"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=71903"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=71903"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}