{"id":71997,"date":"2018-02-27T02:52:38","date_gmt":"2018-02-27T02:52:38","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=71997"},"modified":"2018-02-26T18:50:17","modified_gmt":"2018-02-26T18:50:17","slug":"dancs-artur-szines-esernyok","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=71997","title":{"rendered":"Dancs Artur: Sz\u00ednes eserny\u0151k"},"content":{"rendered":"
\"\"<\/a>

A szerz\u0151 \u00f6narck\u00e9pe<\/p><\/div>\n

Amikor New Yorkba k\u00f6lt\u00f6ztem, az es\u0151s napokon \u2013 ha csak tehettem \u2013 kimentem a v\u00e1rosba az es\u0151ben m\u00e1szk\u00e1lni, \u00e9s \u00e1h\u00edtattal n\u00e9ztem a New York-iak csudasz\u00e9p sz\u00ednes eserny\u0151it, valamennyi, mint valami sz\u00ednes mese. J\u00f6tt egy piros valami rekl\u00e1mmal rajta, majd egy k\u00e9k sietett el mellette Apt. 5 felirattal, amit sosem fejtettem meg az\u00f3ta sem, akkor sem, amikor minden harmadik erny\u0151 a v\u00e1rosban ezzel a felirattal j\u00f6tt szembe velem. Azt\u00e1n egy s\u00e1rga csilingel el, \u00e9s f\u00e9lreh\u00faz\u00f3dik, egy taxi fel ne csapja az azonos sz\u00edn jog\u00e1n az avenue pocsoly\u00e1j\u00e1n kereszt\u00fcl g\u00e1zolva. Egy pink tipeg magassark\u00fa k\u00f6r\u00f6mcip\u0151ben \u2013 nem is \u00e9rtem, hogy lehet ilyen cip\u0151ben b\u00e1rmikor is k\u00f6zlekedni, nemhogy ilyen \u00edt\u00e9letid\u0151ben \u2013 od\u00e9bb egy sziv\u00e1rv\u00e1nysz\u00edn\u0171 ad rejteket egy cs\u00f3kol\u00f3dz\u00f3 szerelmes p\u00e1rnak. Akinek fekete kis olcs\u00f3 erny\u0151je van, azokr\u00f3l tudni, hogy a feled\u00e9keny emberek, vagy csak ig\u00e9nytelen hanyagok, \u00e9s nem n\u00e9zt\u00e9k meg az id\u0151j\u00e1r\u00e1sjelent\u00e9st, miel\u0151tt elindultak, \u00e9s k\u00e9nytelenek voltak az es\u0151s id\u0151ben, a sarkon \u00f6t perccel az es\u0151 el\u0151tt felbukkan\u00f3 eserny\u0151\u00e1rust\u00f3l egy k\u00e9tdoll\u00e1ros egyszerhaszn\u00e1latos erny\u0151t venni, amit h\u00e1rom sarok ut\u00e1n kiford\u00edt \u00e9s darabjaira szed a manhattani sz\u00e9l, m\u00e9g j\u00f3val a metr\u00f3lej\u00e1rat el\u0151tt.
\nN\u00e9zem a fotelb\u0151l az ablakom el\u0151tt elmerengve az utc\u00e1n a sz\u00ednes eserny\u0151ket j\u00f6nni-menni ezen a h\u00e9tv\u00e9gi es\u0151s t\u00e9li napon a toronyh\u00e1z fels\u0151 emelet\u00e9n kifel\u00e9 n\u00e9zeget\u0151 lak\u00e1somb\u00f3l, amit a szomsz\u00e9dok az als\u00f3bb emeletekr\u0151l, amikor a liftben megnyomom a legfels\u0151 emelet gombj\u00e1t, kiss\u00e9 szellemesen, penthouse-nak neveznek, \u00e9s elnevetj\u00fck a r\u00f6pke felvon\u00f3s egy\u00fcttl\u00e9t\u00fcnk alatt. Ma is szeretem az es\u0151t, \u00e9s ma is elv\u00e1gyom s\u00e9t\u00e1lni az es\u0151ben, b\u00e1r a korral \u00e9s egy\u00e9b bolonds\u00e1gokkal a v\u00e1llamon, nehezebben indulok m\u00e1r neki. De ha megteszem, akkor sohasem engedi, hogy egy pillanat\u00e1t is megb\u00e1njam.
\nA sz\u00ednes erny\u0151k fel\u0151l beford\u00edtom a tekintetem a szob\u00e1ba, a k\u00e9perny\u0151re.
\nAmikor New Yorkban vagyok, a reggeleim azzal telnek, hogy a k\u00e1v\u00e9m mellett elolvasom az \u00fczeneteket, leveleket, v\u00e1laszolok r\u00e1juk. H\u00e9tv\u00e9g\u00e9n meg, amikor otthon m\u00e1r esteledik, itt azonban m\u00e9g kora d\u00e9lel\u0151tt van, bek\u00f6sz\u00f6nnek a szeretteim, besz\u00e9lget\u00fcnk, \u00edrunk egym\u00e1snak, j\u00f6nnek-mennek az \u00fczenetek. Az \u00fczeneteknek m\u00e1s-m\u00e1s sz\u00ednt adtunk az id\u0151k sor\u00e1n, \u00e9s tudom, honnan j\u00f6n egy narancssz\u00edn\u0171 \u00fczenet vagy egy k\u00e9k, mire sz\u00e1m\u00edtsak att\u00f3l a lil\u00e1t\u00f3l \u00e9s hol is hagytuk abba a sarg\u00e1val\u2026?
\nAz utc\u00e1n sok sz\u00ednes erny\u0151 j\u00f6n-megy, a k\u00e9perny\u0151m\u00f6n a sz\u00ednes kis ablakokban mindenf\u00e9le sorsok. \u00c9letek. N\u00e9zek magam el\u00e9, ahogy j\u00f6nnek. Egyikben viccesked\u00fcnk s kaj\u00e1nul mosolygunk \u00f6ssze, pedig tele van keser\u0171s\u00e9ggel, de hogyan is oldan\u00e1nk kicsit a keser\u0171s\u00e9g keser\u0171s\u00e9g\u00e9t, ha nem kaj\u00e1n mosollyal \u00e9s elviccelve?\u2026 A m\u00e1siknak rossz napja volt, \u00e9s nem l\u00e1tja, hogyan lehet ez m\u00e9g j\u00f3 valaha is. Ott egyik vid\u00e1man csivitel, nincs k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb oka r\u00e1, csak szereti az \u00e9letet, \u00e9s v\u00e1rja a nagy csod\u00e1t. Bejelentkezik egy r\u00e9gi nagy\u2026 egy mindenkori\u2026 j\u00f3lismert, \u00e1m f\u00e1radt szemp\u00e1r \u2013 valahonnan a Karib-szigetekr\u0151l esz\u00e9be sem jutott, hogy ha hamarabb sz\u00f3lt volna, el\u00e9rem a d\u00e9li g\u00e9pet, \u00e9s este a p\u00e1lmaf\u00e1kkal szeg\u00e9lyezett beach-en ihatn\u00e1nk egy kokt\u00e9lt \u00f3ri\u00e1si sz\u00ednes poh\u00e1rb\u00f3l, \u00e9s nem sz\u00edv\u00f3sz\u00e1llal, mert azt hagyjuk csak meg a tinil\u00e1nyoknak. \u00c9s \u00edr egy dr\u00e1ga bar\u00e1t \u00e9lete nagy trag\u00e9di\u00e1j\u00e1r\u00f3l, ami \u00e9ppen ma reggel \u2013 otthoni id\u0151 szerint \u2013 k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt r\u00e1, hogy mostm\u00e1r le ne sz\u00e1lljon a nyak\u00e1r\u00f3l soha t\u00f6bb\u00e9.
\nMeredek a k\u00e9perny\u0151re, majd elford\u00edtom a fejem, \u00e9s az utc\u00e1n a sz\u00ednes eserny\u0151ket b\u00e1mulom, \u00e9s a p\u00e1rk\u00e1nyon kopogtat\u00f3 es\u0151t. Felhajtom a k\u00e1v\u00e9t, \u00e9s a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban veszem a nagy sziv\u00e1rv\u00e1nysz\u00edn\u0171 erny\u0151t, \u00e9s sietek le az utc\u00e1ra. Olyan j\u00f3 egy ilyen nagy, sz\u00ednes erny\u0151. R\u00e9gen csak \u00e1h\u00edtottam, s\u00f3v\u00e1ran n\u00e9ztem a m\u00e1sok sz\u00ednes erny\u0151it, \u00e9s v\u00e9gtelen\u00fcl boldog voltam, amikor megengedhettem magamnak azt a k\u00e9k-feh\u00e9r cs\u00edkost, amivel azt\u00e1n annyit, de annyit s\u00e9t\u00e1ltunk az es\u0151ben az \u00e9vek sor\u00e1n. Sz\u00ednes nagy erny\u0151t v\u00e1s\u00e1rolni eleinte kicsit kih\u00edv\u00e1s. Az emberben mindenf\u00e9le alamuszi, a t\u00e1rsadalom \u00e1ltal kik\u00e9nyszer\u00edtett g\u00e1tl\u00e1sok vannak \u2013 f\u0151leg a sz\u00ednes eserny\u0151ket illet\u0151en, \u00e9s ha ezt nem k\u00e9pes kezelni, akkor bizony meglehet\u0151sen nagy es\u00e9llyel a saj\u00e1t boldogtalans\u00e1g\u00e1t k\u00f6vezi ki a tov\u00e1bbiakban. Eml\u00e9kszem, amikor sok \u00e9vvel ezel\u0151tt egyszer hazamentem, \u00e9s a Hargita k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n bolyongtam, bekopogtam az \u00e9n H\u00f6ki bar\u00e1tomhoz, hogy egy\u00fctt menj\u00fcnk el csavarogni, \u00e9s ez az \u00e9n H\u00f6ki bar\u00e1tom volt olyan b\u0171b\u00e1jos \u00e9s rafin\u00e1lt, hogy mag\u00e1hoz vette a nagy sziv\u00e1rv\u00e1nysz\u00edn erny\u0151j\u00e9t, hogy azzal menj\u00fcnk majd fel Somly\u00f3ra. Nem mintha esett volna az es\u0151, s\u0151t forr\u00f3 ny\u00e1r volt, de akkor a Somly\u00f3-\u00e9lm\u00e9nnyel egy\u00fctt H\u00f6kk \u00e1tadta nekem a sz\u00ednes erny\u0151t a Bar\u00e1tok fered\u0151j\u00e9n\u00e9l, hogy pr\u00f3b\u00e1ljam ki, milyen az, ha az embernek sz\u00ednes eserny\u0151je van. Tudtam, hogy alattomos j\u00f3sz\u00e1nd\u00e9k vezette bar\u00e1tn\u0151met.
\nOnnant\u00f3l ugyanis azt\u00e1n nem volt marad\u00e1som, am\u00edg nem lett saj\u00e1t sziv\u00e1rv\u00e1nyos eserny\u0151m. Ez pedig olyan boldogs\u00e1ggal t\u00f6lt\u00f6tt el, hogy \u00e9szre sem vettem, mikor any\u00e1mmal szorosabb kapcsolatba ker\u00fclt, \u00e9s hazautazott vele New Yorkb\u00f3l. \u00c9n meg boldogan h\u00fanytam szemet ef\u00f6l\u00f6tt, mert tudtam, hogy any\u00e1m \u00e9let\u00e9ben \u00e9ppen sz\u00fcks\u00e9ges egy ilyen sz\u00ednes erny\u0151. Itt maradtam, h\u00e1t, ism\u00e9t sz\u00ednes, nagy eserny\u0151 n\u00e9lk\u00fcl. De nem sok\u00e1ig, mert mostm\u00e1r tudtam, hogy lesz k\u00f6vetkez\u0151, t\u00f6bbet nem l\u00e9tezhetek sz\u00ednes nagy eserny\u0151k n\u00e9lk\u00fcl, mert nagyon sok s\u00e9t\u00e1lnival\u00f3m van m\u00e9g a New York-i es\u0151kben, meg m\u00e1sutt is a vil\u00e1gban, ha \u00e9ppen \u00fagy ad\u00f3dik.
\nAz es\u0151t\u0151l elsz\u00fcrk\u00fclt t\u00e1j a sz\u00ednes erny\u0151 takar\u00e1s\u00e1b\u00f3l visszamosolyog, \u00e9s friss p\u00e1r\u00e1t f\u00faj az arcomba, es\u0151illattal, \u00e9s mindennel, ami k\u00e1pr\u00e1zatos csak az es\u0151ben lehet. Ahogy koppan az erny\u0151n a sok es\u0151csepp, ahogy toccsan a t\u00f3cs\u00e1kban a l\u00e9p\u00e9s, ahogy alapzajt dolgoz al\u00e1 gondolataidnak \u00e9s a szemed el\u0151tt fut\u00f3 hom\u00e1lyos k\u00e9peknek, alakzatoknak, kont\u00faroknak, hangulatokak, \u00fagy gazdagszik benned az es\u0151\u00e9lm\u00e9ny, \u00e9s magadra hagy gondolataiddal, letiszt\u00edt, lemos mindent k\u00f6r\u00fcl\u00f6tted.
\nAz erny\u0151 alatt l\u00e9pdelve a cuppog\u00f3 es\u0151ben eszembe jutnak kezdeti \u00e9veim, amikor azt mondt\u00e1k nekem, hogy Amerik\u00e1ban, ha m\u00e1r idej\u00f6ttem, mindenkoron \u00e9s minden k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt mosolyogni kell. Nem sok id\u0151be tellett megtanulnom, hogy Amerik\u00e1ban minden a felsz\u00ednr\u0151l sz\u00f3l. Mi sem \u00e9kesebb bizony\u00edt\u00e9ka ennek, mint ez a felt\u00e9tlen mosolyg\u00e1s. Ha mosolyogsz, azt mutatod, boldog vagy, \u00e9s a t\u00f6bbi senkit sem \u00e9rdekel. T\u00e9ged sem, ha m\u00e1sr\u00f3l van sz\u00f3. Amerika ez a l\u00e1tszat vil\u00e1g. Egyszer hollywoodi d\u00edszletek k\u00f6z\u00f6tt b\u00f3kl\u00e1sztam, egyik pillanatban New York utc\u00e1in voltam, s a m\u00e1sik pillanatban m\u00f6g\u00e9 n\u00e9ztem, \u00e9s csak deszka volt, m\u00f6g\u00f6tte \u00e1llv\u00e1nyok, hogy tarts\u00e1k, \u00e9s m\u00e1s semmi. Itt vagyunk ebben a vil\u00e1gban, ami csupa \u00e9leth\u0171 New York-i utc\u00e1kb\u00f3l \u00e1ll, \u00e9s m\u00f6g\u00f6tte semmi sincs. Ha lej\u00e1r a jelenet, majd sz\u00e9tszedik darabjaira, \u00e9s semmi nem marad a hely\u00e9n. \u00dcresek az utc\u00e1k, \u00fcresek a szavak, \u00fcresek a b\u00f3kok, az int\u00e9zm\u00e9nyek, az emberek, semmi m\u00f6g\u00f6tt nincs semmi. Ott, a deszk\u00e1kb\u00f3l \u00e9p\u00fclt New York-i utc\u00e1kon bandukolva \u00e9rtettem meg, hogy ez az eg\u00e9sz a mi val\u00f3s\u00e1gunk, a f\u00e9lrecs\u00faszott amerikai \u00e1lom\u00e9, amelyik maga ut\u00e1n r\u00e1ntja a vil\u00e1got, nem mert ezt akarja, hanem, mert a vil\u00e1g akar Amerika Lorelei-i k\u00e1pr\u00e1zata ut\u00e1n a m\u00e9lybe hullani.
\nNem tanultam meg ok n\u00e9lk\u00fcl mosolyogni. Ezt felr\u00f3tt\u00e1k nekem, \u00e9pp egyik tan\u00edtv\u00e1nyom, aki kin\u0151tte mag\u00e1t, \u00e9s felettesem lett anno. Meg kellett tal\u00e1lnom a boldogs\u00e1got ahhoz, hogy mosolyoghassak. A mosoly m\u00f6g\u00f6tt a boldogs\u00e1g a t\u00e1masz.
\nPontosan tudom az idej\u00e9t annak, hogy szerelmes lettem az es\u0151be. Mindig is szerettem ugyan, gyermekkoromban sokszor ki\u00fcltem a torn\u00e1cra Mama udvar\u00e1n, \u00e9s n\u00e9ztem a ny\u00e1ri z\u00e1por nagy bubor\u00e9kait a macskak\u00f6vek k\u00f6zt fl\u00f6rt\u00f6lni a j\u00f3szag\u00fa f\u00f6lddel, de a hegyi zivatar f\u00e9lelmetes fekete es\u0151je is mindig meghat\u00e1roz\u00f3 \u00e9lm\u00e9ny volt, amikor pont azt esett j\u00f3l \u00e9rezni, mennyire apr\u00f3 csepp vagyok a term\u00e9szet kez\u00e9ben az \u0151 erej\u00e9hez viszony\u00edtva \u2013 tal\u00e1n mert akkor is a term\u00e9szetnek drukkoltam ink\u00e1bb, hogy a vil\u00e1ggal szemben mindig fel\u00fcl kerekedjen, ma meg m\u00e1r tudom, hogy a term\u00e9szet szenvedhet ugyan vesztes\u00e9geket, de a csat\u00e1t v\u00e9g\u00fcl mindig \u0151 nyeri meg. Mindet.
\nAz igazi v\u00edzv\u00e1laszt\u00f3 es\u0151 \u00fcgyben azonban egy interj\u00fa volt, az a besz\u00e9lget\u00e9s, amit \u2013 akkor m\u00e1r \u2013 j\u00f3bar\u00e1tommal, kedvenc sz\u00edn\u00e9szn\u0151mmel k\u00e9sz\u00edtettem. Kamaszkorom \u00f3ta k\u00f6vettem rajong\u00e1ssal \u00e9s csod\u00e1lattal munk\u00e1j\u00e1t, leny\u0171g\u00f6z\u00f6tt a kisug\u00e1rz\u00e1sa, ami \u00fagy \u00e1radt az emberre a sz\u00ednpadr\u00f3l, mint ny\u00e1ri reggelen a sz\u00e9p\u00edt\u0151 napsug\u00e1r. Kerestem a titk\u00e1t, mindig kutatom a sz\u00e9p \u00e9s boldog emberek titk\u00e1t. Mint eml\u00edtettem m\u00e1r, magam is mindig csak boldog akartam lenni az \u00e9letben. S ha \u00fagy ad\u00f3dik, sz\u00e9p is, b\u00e1r sok-sok id\u0151 m\u00falt\u00e1n r\u00e1j\u00f6ttem, a sz\u00e9ps\u00e9g j\u00f6n a boldogs\u00e1ggal. A boldog emberek ugyanis sz\u00e9pek. A sors kedves volt velem, j\u00f3szomsz\u00e9dok, majd bar\u00e1tok is lett\u00fcnk. Sokszor n\u00e9ztem \u00e1t vend\u00e9geskedni, de f\u0151leg j\u00f3kat besz\u00e9lgetni \u00e9s fot\u00f3kat n\u00e9zegetni sz\u00ednh\u00e1zr\u00f3l, el\u0151ad\u00e1sokr\u00f3l, \u00e9s \u0151 is megl\u00e1togatott.
\nEml\u00e9kszem, korai \u00e9letem egyik legs\u00f6t\u00e9tebb napja volt, bar\u00e1tomat gy\u00e1szoltam, akit egy aut\u00f3baleset vitt el mell\u0151lem egy olyan pillanatban, amikor az volt az \u00e9rz\u00e9sem, vele egy\u00fctt mindenemet elvesz\u00edtettem, ami akkor nagyon fontos volt. \u00c9s nem tudtam ann\u00e1l jobban feldolgozni, hogy a sok k\u00f6z\u00f6s f\u00e9nyk\u00e9p\u00fcnkkel megt\u00f6lt\u00f6tt albumokra roskadva zokogtam a szob\u00e1m padl\u00f3j\u00e1n lassank\u00e9nt s\u00f6t\u00e9tbe fordul\u00f3 f\u00e9lhom\u00e1lyban, amikor bel\u00e9pett \u0151 az ajt\u00f3n halk kopogtat\u00e1st k\u00f6vet\u0151en. Benyitott, \u00e9s dereng\u0151re felcsavarta a l\u00e1mpa gombj\u00e1t, \u00e1m nem ett\u0151l \u00e9reztem a f\u00e9nyess\u00e9get a szob\u00e1ban \u00e9s magam k\u00f6r\u00fcl, hanem mert olyan volt, mintha a nap l\u00e9pett volna be \u00e1ltala. Mintha a sz\u00ednpadon lenne a reflektorok f\u00e9ny\u00e9ben, \u00fagy ragyogott. Mert vannak emberek, akik annyi f\u00e9nyt \u00e1rasztanak magukb\u00f3l minden helyzetben, hogy a sz\u00ednpad hamis reflektorf\u00e9nyei els\u00e1padn\u00e1nak ir\u00edgys\u00e9g\u00fckben. Csak n\u00e9h\u00e1ny percet maradt, valahov\u00e1 sietett, csak valami\u00e9rt felugrott, de jelenl\u00e9te \u00e9s a pozit\u00edv aura, amit mag\u00e1val hozott, gy\u00f3gy\u00edtotta a lelkemet.
\nInterj\u00fainkban is mindig megpr\u00f3b\u00e1ltam az \u00e9ppen aktu\u00e1lis esem\u00e9ny t\u00e9m\u00e1ja m\u00f6g\u00e9 ker\u00fclni, \u00e9s m\u00f6g\u00fcle \u0151t kiemelni, \u00e9s besz\u00e9ltetni. \u00cdgy volt ez azon a jubileumi interj\u00fan is, ami egy sz\u00e9p \u00e9let-\u00e9vfordul\u00f3 kapcs\u00e1n adott alkalmat a besz\u00e9lget\u00e9sre \u2013 nem mintha alkalmakat kellett volna keresn\u00fcnk erre. Abban mondta, (ebb\u0151l a mondatb\u00f3l lett azt\u00e1n a sajt\u00f3ban megjelent s tal\u00e1n m\u00e9g valamely arch\u00edvumokban felkutathat\u00f3 v\u00e1ltozat c\u00edme is): \u201eA legfontosabb minden nap valaminek \u00f6r\u00fclni, annak, ha s\u00fct a nap, de annak is, ha esik az es\u0151\u201d \u00c9s hosszasan besz\u00e9lgett\u00fcnk az es\u0151r\u0151l, interj\u00fan k\u00edv\u00fcl, \u00e9s egy\u00e9b titkair\u00f3l is a boldogs\u00e1gnak. Arr\u00f3l, hogyan kell \u00e9szrevenni, \u00e9s kiemelni a mindennapok folyam\u00e1b\u00f3l az apr\u00f3 sz\u00e9ps\u00e9geket, ahhoz, hogy \u00f6sszegezve \u0151ket id\u0151nk\u00e9nt tudatos\u00edtsuk magunkban, rengeteg sz\u00e9ps\u00e9g vesz k\u00f6rbe \u00e9let\u00fcnkben. \u00c9s ha \u00edgy van, akkor m\u00e1r \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl is mosolygunk. Olyan akartam lenni, mint \u0151, aki ha mosolyog, minden ragyog k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte. \u00c9s olyan akartam mindig lenni, mint azok, akiket szeretek. Mindenkiben tal\u00e1ltam szeretteim, bar\u00e1taim k\u00f6z\u00fcl valami ir\u00edgyl\u00e9sre m\u00e9lt\u00f3 sz\u00e9pet, olyasmit, amit sz\u00edvesen eltanultam volna, eltettem volna magamnak.
\nHa kicsit is j\u00f3 ember lett bel\u0151lem, akkor az az otthonr\u00f3l hozott neveltet\u00e9sem mellett azoknak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151, akiket az \u00e9letemben szerettem.
\n\u2013 Ebben a nagy sz\u00fcrkes\u00e9gben meglehet\u0151sen szembe\u00f6tl\u0151 a nagy sz\u00ednes eserny\u0151j\u00e9vel \u2013 sz\u00f3l\u00edtott meg egy id\u0151sebb h\u00f6lgy a Central Park k\u00f6dbe burkol\u00f3dzott cs\u00f3nak\u00e1z\u00f3 tava f\u00f6l\u00f6tt a h\u00eddon.
\n\u2013 Pedig csak az\u00e9rt viselem, hogy v\u00e9djem a masin\u00e1mat. F\u00e9nyk\u00e9pezgetek.
\n\u2013 \u00c9n is. J\u00f3l elkaptam mag\u00e1t, ut\u00f3lagos enged\u00e9ly\u00e9vel.
\n\u2013 \u00d3, rem\u00e9lem, nem rontottam el a k\u00e9pet jelenl\u00e9temmel.
\n\u2013 \u00c9ppen hogy sz\u00ednt vitt bele. Az erny\u0151je.
\n\u00d6r\u00f6mmel nyugt\u00e1ztuk, hogy ebben az esetben senki sem r\u00f3 fel a m\u00e1siknak semmit, s\u0151t, apr\u00f3 \u00f6r\u00f6m\u00f6t is siker\u00fclt valaki \u00e9let\u00e9be becsemp\u00e9szni a nagy sz\u00ednes erny\u0151vel a magam boldogs\u00e1g\u00e1n t\u00fal is. \u00c9s visszat\u00e9rhettem gondolataimhoz a sz\u00ednes eserny\u0151kr\u0151l \u00e9s a sz\u00ednes besz\u00e9lget\u00e9s-ablakokr\u00f3l a laptopom k\u00e9perny\u0151j\u00e9n.
\nMin\u00e9l t\u00f6bbet besz\u00e9lgetek az emberekkel \u2013 legyen az b\u00e1rki, k\u00f6zeli bar\u00e1t, r\u00e9gi ismer\u0151s, ak\u00e1r egy idegen a vil\u00e1g valamelyik m\u00e1sik pontj\u00e1n, egy utas a rep\u00fcl\u0151g\u00e9p fed\u00e9lzet\u00e9n valamelyik j\u00e1ratomon, valaki egy buszon vagy a rep\u00fcl\u0151t\u00e9ren, legyen izg\u00e1ga \u00e9s \u00f6r\u00f6k el\u00e9gedetlen millenni\u00e1l, k\u00f6z\u00e9pkor\u00fa vagy \u00e9pp \u00f6reg \u2013 mind jobban r\u00e1d\u00f6bbenek, a nagy t\u00f6bbs\u00e9g\u00fck nem volt annyira szerencs\u00e9s, hogy ezt a titkot felfedezze mag\u00e1nak, a titkot, ami az \u0151szinte mosolyt eredm\u00e9nyezi majd, mivel boldogs\u00e1ggal, bels\u0151 \u00f6r\u00f6mmel \u00e9s gazdags\u00e1ggal t\u00f6lti fel az \u0171rt, hogy abb\u00f3l, mint a vir\u00e1g a tavaszi r\u00e9ten, mosoly sz\u00f6kj\u00f6n sz\u00e1rba. Mindenf\u00e9le autentikus meg hamis, \u00e1ls\u00e1gos \u00e9s val\u00f3s, fura vagy szenved\u00e9lyes boldogs\u00e1gkeres\u00e9ssel szembes\u00fcltem m\u00e1r a besz\u00e9lget\u00e9sek kapcs\u00e1n, hogy m\u00e1r h\u00e1lyogkov\u00e1csk\u00e9nt csak nehezen tudom egyikr\u0151l-m\u00e1sikr\u00f3l eld\u00f6nteni, melyik kateg\u00f3ri\u00e1ba soroljam, a val\u00f3sba vagy a hamisba. Mert sokan mindenf\u00e9le \u00e1l m\u00f3don k\u00f6zel\u00edtik meg, tudatosan vagy ak\u00e1r t\u00e9ved\u00e9sb\u0151l a boldogs\u00e1gkeres\u00e9st. \u00c9szrevettem, hogy ha valaki t\u00e9ved\u00e9sb\u0151l is tette, mikor r\u00e1j\u00f6n, akkor is ugyan\u00fagy folytatja, de akkor m\u00e1r tudatosan. S nem tudom, \u00e9rdemes-e ezzel az \u00f6n\u00e1m\u00edt\u00e1sos b\u0171ntudattal \u00e9lni azt\u00e1n, b\u00e1r semmik\u00e9pp sem szeretn\u00e9k itt igazs\u00e1gokat osztani, \u00e9s p\u00e1lc\u00e1t sem t\u00f6rni b\u00e1rki feje f\u00f6l\u00f6tt is.
\nValamilyen rejt\u00e9lyes okn\u00e1l fogva sokan ker\u00fclik a boldogs\u00e1got, mintha f\u00e9ln\u00e9nek t\u0151le, vagy tal\u00e1n az esetleges kudarct\u00f3l tartanak, ami akkor \u00fctne be, ha a boldogs\u00e1gkeres\u00e9s m\u00e9gsem j\u00e1rna sikerrel. \u00c9rthetetlen, \u00e9s \u00e9rtetlen\u00fcl \u00e1llok, ugyanakkor magatehetetlen\u00fcl olyanokkal szemben, akik k\u00e9ptelenek a j\u00f3t felfedezni maguk k\u00f6r\u00fcl, akik sz\u00e1zszorta is ink\u00e1bb megtal\u00e1lnak minden rosszat, minden lehangol\u00f3t valamiben, semmint azt a pillanatnyi sz\u00e9pet, ami valahol megcsillan benne. Ezek az emberek ugyan\u00fagy fognak els\u00e9t\u00e1lni a boldogs\u00e1guk mellett is, ahogy a csill\u00e1ml\u00e1s felett is \u00e1tsiklanak, mert nem tudj\u00e1k, hogy a boldogs\u00e1g is csak egy villan\u00e1s. A boldogs\u00e1g-pillanat nem t\u00f6bb, mint egy l\u00e9legzetv\u00e9telnyi mozzanat. Az, amit mi boldogs\u00e1gnak emleget\u00fcnk, az egy folyamat, amelynek van er\u0151s\u00f6d\u0151 felfel\u00e9 \u00edvel\u0151 \u00e1ga, cs\u00facsa \u00e9s elhalv\u00e1nyul\u00f3, lesz\u00e1ll\u00f3 \u00e1ga. Nem szerencs\u00e9s, aki csak a pillanat\u00e9rt \u00e9l, mert elvesz\u00edti a l\u00e9nyeget, az utat odafel\u00e9, \u00e9s nem fogja \u00e9rt\u00e9kelni a boldgos\u00e1got k\u00f6vet\u0151 levezet\u0151 utat sem a hegyr\u0151l. \u00c9s mert k\u00edm\u00e9lni akarja \u00f6nmag\u00e1t a f\u00e1jdalomt\u00f3l, megfosztja mag\u00e1t a boldogs\u00e1gkeres\u00e9s \u00fatj\u00e1t\u00f3l, \u00e9s att\u00f3l, ami lesz\u00e1ll\u00f3\u00e1gban ezt k\u00f6veti.
\nEgy reg\u00e9ny ker\u00edtett hat\u00e1sa al\u00e1 a hetekben, \u00e9s betettem a t\u00e1sk\u00e1mba, hogy b\u00e1rmikor el\u0151vegyem, \u00e9s passzusonk\u00e9nt \u00fajraolvassam az emberi sorsokon \u00e1t lesz\u0171rt gondolatokat. \u00c9s ennek legfontosabb tanuls\u00e1ga pont ez: a szenved\u00e9s, amit a boldogs\u00e1g-pillanat elm\u00fal\u00e1sa perc\u00e9ben \u00e9rzel hosszan \u00e9s gy\u00f6tr\u0151en, az vele j\u00e1r, \u00e9s nem szabad meggyilkolnod, nem szabad ki\u00f6ln\u00f6d, nem szabad kihas\u00edtanod magadb\u00f3l, hogy begy\u00f3gy\u00edtsd hamar a sebeidet. Mert ha minden ilyen boldogs\u00e1g ut\u00e1ni gy\u00f6tr\u0151d\u00e9st kifaragsz magadb\u00f3l, idejekor\u00e1n \u00fcres leszel, semmi nem marad benned, mert a gy\u00f6tr\u0151d\u00e9ssel egy\u00fctt kiv\u00e1gtad azt is, ami oda vezetett, a boldogs\u00e1gkeres\u00e9s \u00fatj\u00e1t s mag\u00e1t, azt a pillanatnyi, t\u00fcn\u00e9keny boldogs\u00e1g-pillanatot is. A f\u00e1jdalom is \u00e9pp \u00fagy tied \u00e9s r\u00e9sze a boldogs\u00e1godnak, mint maga a boldogs\u00e1g. Ha kidobod, mindent dobsz vele egy\u00fctt, \u00e9s semmivel sem maradsz, csak a feh\u00e9r csenddel.
\nA legt\u00f6bb ember azonban eddig nem is jut el, mert eleve kiz\u00e1rja a felvezet\u0151 utat is, a boldogs\u00e1g-keres\u00e9s\u00e9nek \u00fatj\u00e1t, mert mostanra olyan felgyorsult \u00e9letm\u00f3dban \u00f3hajtunk \u00e9lni, hogy mindent azonnal, \u00e9s mindenf\u00e9le k\u00fczdelmekt\u0151l \u00e9s neh\u00e9zs\u00e9gekt\u0151l mentesen szeretn\u00e9nk megkapni \u00e9s el\u00e9rni. Viszont a boldogs\u00e1g nem ilyen, nem t\u0171nik csak \u00fagy fel a semmib\u0151l, hanem magunknak kell azt megteremten\u00fcnk, gerjeszten\u00fcnk, \u00e9ltetn\u00fcnk \u00e9s \u00e9letben tartanunk is. Ehelyett sz\u00edvesebben tesz\u00fcnk \u00fagy, mintha semmi sem lenne.
\nPedig \u00fagy \u00e9lni, mintha semmi sem lenne, \u00e9s mintha semmit sem \u00e9rezn\u00e9nk, az a legnagyobb t\u00e9kozl\u00e1s.
\nM\u00e1r azt is eml\u00edtettem, hogy a boldogs\u00e1g nem k\u00f6z\u00f6s v\u00e1llalkoz\u00e1s. Sokan abban a t\u00e9vhitben \u00e9lik az \u00e9let\u00fcket, hogy majd m\u00e1sokban, m\u00e1sok \u00e1ltal lelik majd meg legnagyobb boldogs\u00e1gukat. Ez\u00e9rt eg\u00e9sz \u00e9let\u00fckben azt keresik, hogyan szolg\u00e1lhatnak m\u00e1sokat, arra teszik fel \u00e9let\u00fcket, hogy m\u00e1sok \u00e9let\u00e9t \u00e9lj\u00e9k, abban keress\u00e9k a boldogul\u00e1st. \u00c9s mondom, akinek csak tehetem, hogy hagyd ezt abba, a gyermeked, az any\u00e1d, a bar\u00e1tod, a t\u00e1rsad \u00e9s ak\u00e1rki m\u00e1s \u00e9lete sem nem a te \u00e9leted. Egy dolgod van: a saj\u00e1t \u00e9letedet \u00e9lni. De azt \u00e9lni. Nem m\u00e1sokban, nem m\u00e1sok \u00e1ltal, nem m\u00e1sokon kereszt\u00fcl. M\u00e1sok mellett lehet \u2013 am\u00edg egy ir\u00e1nyba visz az utatok tov\u00e1bb, de b\u00e1rkinek is elt\u00e9rni saj\u00e1t \u00fatj\u00e1r\u00f3l, mert valaki m\u00e1s \u00fatja elt\u00e9r t\u0151le, abban a hiszemben, hogy ha majd a m\u00e1sik \u00fatj\u00e1t j\u00e1rja, akkor is boldog lesz, vagy akkor lesz igaz\u00e1n boldog, csak \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 \u00f6n\u00e1m\u00edt\u00e1s.
\nMennyi ember j\u00e1r az es\u0151ben! A k\u00f6db\u0151l itt is, ott is felbukkan egy-egy sz\u00ednes eserny\u0151, hogy majd \u00fajra elvesszen. Valahol a t\u00e1volban egy feh\u00e9r lovaskocsi is \u00e1t\u00faszik a s\u0171r\u0171s\u00f6d\u0151 k\u00f6d\u00f6n, a park l\u00e1mp\u00e1i lassan vil\u00e1g\u00edtani kezdenek derenegve, az eserny\u0151 pedig sz\u00ednesre festi a ezt a vil\u00e1got. Vil\u00e1g\u00edtanak az erny\u0151n a sz\u00ednek a l\u00e1mp\u00e1kt\u00f3l k\u00f6lcs\u00f6nz\u00f6tt f\u00e9nyben, mint a sz\u00ednes besz\u00e9lget\u0151s ablakok a k\u00e9perny\u0151n, kereteik k\u00f6zt pergetve \u00e9leteinket, sorsainkat. Boldogs\u00e1gkeres\u00e9seinket.
\n\u2013 \u00c9s te? Ma mit\u0151l leszel boldog? \u2013 k\u00e9rdi a m\u00e1sik id\u0151z\u00f3na k\u00e9s\u0151 est\u00e9j\u00e9b\u0151l bar\u00e1tom.
\n\u2013 P\u00e9ld\u00e1ul att\u00f3l, ha megtal\u00e1lom a kis piros vil\u00e1g\u00edt\u00f3tornyot a sz\u00fcrke h\u00edd t\u00f6v\u00e9ben. Olvastam r\u00f3la, egy \u00edr\u00f3n\u0151 egyszer mes\u00e9t is k\u00f6lt\u00f6tt \u201eA kis piros vil\u00e1g\u00edt\u00f3torony \u00e9s nagy sz\u00fcrke h\u00edd\u201d c\u00edmmel. Kilencvenh\u00e9t \u00e9ves lesz. Nagyon mag\u00e1nyos, az utols\u00f3, aki t\u00fal\u00e9lt Manhattan sziget\u00e9n a vil\u00e1g\u00edt\u00f3tornyok soksz\u00edn\u0171 n\u00e9pess\u00e9g\u00e9b\u0151l, s tal\u00e1n emiatt rejt\u0151zk\u00f6d\u0151. Csak kevesen tudnak r\u00f3la, s tal\u00e1n addig j\u00f3. Ha siker\u00fcl felkutatnom, boldog leszek. Ha felkelsz majd reggel, \u00e9s megl\u00e1tod a f\u00e9nyk\u00e9pet itt, a sz\u00ednes besz\u00e9l\u0151-ablakban, akkor majd tudni fogod, hogy megint volt egy j\u00f3 napom. \u00c9s iszom majd egy Veuve Cliquo-t. Champagne! A vil\u00e1g legjobbika. A Cs\u00e1rd\u00e1skir\u00e1lyn\u0151 is mindig ezt itta\u2026<\/p>\n

Forr\u00e1s: \u00c9gb\u0151l kapott mes\u00e9k<\/em><\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Amikor New Yorkba k\u00f6lt\u00f6ztem, az es\u0151s napokon \u2013 ha csak tehettem \u2013 kimentem a v\u00e1rosba az es\u0151ben m\u00e1szk\u00e1lni, \u00e9s \u00e1h\u00edtattal n\u00e9ztem a New York-iak csudasz\u00e9p sz\u00ednes eserny\u0151it, valamennyi, mint valami sz\u00ednes mese. J\u00f6tt egy piros valami rekl\u00e1mmal rajta, majd egy k\u00e9k sietett el mellette Apt. 5 felirattal, amit sosem fejtettem meg az\u00f3ta sem, akkor sem, […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[5,10],"tags":[],"class_list":["post-71997","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-foto","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/71997","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=71997"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/71997\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=71997"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=71997"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=71997"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}