Egy sz\u00e9p napon kilenc \u00e1gra s\u00fct\u00f6tt a nap.
\nKett\u0151vel t\u00f6bbel, mint szokott. De ezzel most senki nem foglalkozott. Pedig ez a kora reggeli \u00f3r\u00e1kban el\u00e9g furcsa volt.
\nSzell\u0151 is rebbent. De csak alig.
\nNa, \u00e9s a k\u00e9t szem pitypang, kik \u00e9ppen ott pihegtek a kup\u00e1s cser\u00e9p tetej\u00e9n? Nevezetesen Pille \u00e9s Pilla, akik egy kerti t\u00f6rpe orrhossznyira szuszmogtak Sz\u00e9lkakas l\u00e1b\u00e1n\u00e1l?
\nVagy tal\u00e1n ne is foglalkozzunk v\u00e9l\u00fck. Mert \u0151k:
\n– Puha kezecsk\u00e9it cs\u00f3kkodom, kedves Pilla! \u2013 mondta Pille.
\n– Jaj, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m. \u00c9n, \u00fagy szint\u00e9n! \u2013 mondta Pilla. Azt\u00e1n tov\u00e1bb sz\u00e1lltak. Eg\u00e9szen j\u00f3 kedvvel. \u00c9s ez\u00fattal j\u00f3 ir\u00e1nyba, mert a kert fele tartottak.
\nSz\u00e9lkakas m\u00e1r vagy sz\u00e1z esztendeje, hogy ott \u00e1llt egy helyben, sz\u00e9pen, ahogy neki illik. Esetenk\u00e9nt pedig, igen cs\u00f6ndben. Mert Sz\u00e9lkakas, igen csak tudott hallgatni. Legal\u00e1bbis az udvar sz\u00edne-java, a h\u00e1zi\u00e1llat n\u00e9ps\u00e9g, meg a cs\u0171r m\u00f6g\u00f6tt, a r\u00e9gi kertlak\u00f3k \u00edgy tudt\u00e1k. Hangot t\u0151le, egy mukkot se hallott soha senki. Pedig h\u00e1t, egy sz\u00e9lkakasnak sz\u00f3lnia kell n\u00e9ha. Vagyis olykor. P\u00e9ld\u00e1ul ha nagy szelek j\u00f6nnek, vihar k\u00f6zel\u00edt, mondjuk. H\u00e1t ki, ha nem Sz\u00e9lkakas ennek a megmondhat\u00f3ja, az el\u0151rejelz\u0151je, az \u00e9gi veszedelmek tud\u00f3ja, a j\u00f3sa, a sz\u00f3 sz\u00f3l\u00f3ja.
\nDe \u0151 nem, \u0151 egyszer sem sz\u00f3lalt meg m\u00e1r ki tudja mi\u00f3ta.
\nTal\u00e1n a nap, a h\u0151s\u00e9g ment az agy\u00e1ra, mert e napon elhat\u00e1rozta, hogy bizony \u0151 megsz\u00f3lal.
\n– Meg \u00e9n! \u2013 mondta mag\u00e1ban. Ha addig \u00e9lek is! Minek hisznek engem, ha nem sz\u00f3lok le n\u00e9ha ennek a kertlak\u00f3 cs\u00fcrhe n\u00e9pnek.
\n– Ki hi\u00e1nyzik ma a kert\u00fcnkb\u0151l? \u2013 tette fel Sz\u00e9lkakas a nagy k\u00e9rd\u00e9st, mikor e reggelen a kelletn\u00e9l is kor\u00e1bban \u00e9bredt a K\u00f6k\u00e9nyes foly\u00f3 m\u00f6g\u00f6tti cs\u0171rtet\u0151n. \u2013 Mert azt\u00e1n olyan nincsen, hogy valaki most hi\u00e1nyozzon. Mind itt legyen az eg\u00e9sz bag\u00e1zs. Mindenkinek hallani kell az \u00e9n hangom. Ha kell, most, gyorsan, azonnal!
\n– Valaki hi\u00e1nyzik. De, ki lehet az?
\nSzok\u00e1sa szerint, a k\u00e9t pitypangra r\u00e1 se heder\u00edtett. Ugyanis ritk\u00e1n n\u00e9zett valakivel szembe.
\nPersze, m\u00e1sokra se. \u00dagy \u00e9rtem, a szemtelenekre sem.
\nNo, nem mintha valaki fel\u00e9bresztette volna \u0151t sz\u00e9ps\u00e9ges, magaslesi, r\u00e9m,- akarom mondani pl\u00e9h \u00e1lm\u00e1b\u00f3l, hanem mert, neki az volt a szok\u00e1sa, hogy minden egyes \u00e9bred\u00e9sre feltesz mag\u00e1nak egy k\u00e9rd\u00e9st. M\u00f3k\u00e1b\u00f3l, kalandv\u00e1gyb\u00f3l? Mind lehets\u00e9ges, mert a dolog igen csak \u00e9rdekes. A k\u00e9rd\u00e9sekre pedig illik v\u00e1laszolni. Ak\u00e1rmib\u0151l is \u00e1ll az.
\nP\u00e9ld\u00e1nak ok\u00e1\u00e9rt, ez n\u00e1la \u00fagy m\u0171k\u00f6dik, hogy fel\u00e9bred, vagy kett\u0151t pislog, egyet mocorog, azt\u00e1n feltesz mag\u00e1nak egy igen fontos \u00e9s \u00e1ltal\u00e1ban igen nagy k\u00e9rd\u00e9st. Ez a k\u00e9rd\u00e9s ak\u00e1rmir\u0151l sz\u00f3lhat, ak\u00e1rhonnan j\u00f6het. A l\u00e9nyeg, hogy agy\u00e1t torn\u00e1sztassa ezzel, m\u00e1s fel\u00f6l pedig, \u00edgy olyan ismeretekre tesz szert, amelyet ak\u00e1rhonnan nem lehet megismerni. Van, aki puha, meleg \u00e1gyban teszi ezt, van, aki \u00fclve, \u00e1llva, egyik a jobb l\u00e1b\u00e1n \u00e1ll, m\u00e1sik a balon, ki-ki ahogyan megszokta, ahogy j\u00f3l esik a gondolkod\u00e1s, a l\u00e9nyeg az, hogy a k\u00e9rd\u00e9s csak \u00fagy j\u00f6jj\u00f6n mag\u00e1t\u00f3l.
\nAmire h\u00e1t illik v\u00e1laszolni is! Mert a k\u00e9rd\u00e9s, az igen nagy fontoss\u00e1ggal b\u00edr, mint tudja azt mindenki. \u00c9s azt is, hogy a k\u00e9rd\u00e9s feleletet v\u00e1r. Ez itt a l\u00e9nyeg!
\nAki nem hiszi, tegye csak fel, mondjuk ugyanezt a k\u00e9rd\u00e9st, hogy \u2019\u2019ki hi\u00e1nyzik ma a kert\u00fcnkb\u0151l?\u2019\u2019, \u00e9s azt\u00e1n kezdjen el figyelni, agyalni a dolgon. El\u0151re megmondom, meglep\u0151, n\u00e9ha, eddig soha nem tapasztalt, nem l\u00e1tott \u00e9s nem hallott esetek ker\u00fclnek \u00edgy napvil\u00e1gra. Mondjuk, hogy egy j\u00f3l siker\u00fclt k\u00e9rd\u00e9s eset\u00e9n, hallatni lehet a saj\u00e1t hangunkat. Az \u00e1m!
\nA k\u00e9rd\u00e9ses, vagyis a nevezetesnek is mondhat\u00f3 kert, \u00e9ppen a nagy cs\u0171r alatt ter\u00fclt el. Nem mondom, hogy m\u00edg a szem ell\u00e1t, mert nem, de ott volt. Kezd\u0151d\u00f6tt a cs\u0171rkaput\u00f3l, tartott eg\u00e9szen Dombalj\u00e1ig, ahol a szilvaf\u00e1k m\u00f6g\u00f6tt szinte \u00e1g-orra bukott a k\u00f6k\u00e9nybokor is. A k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g tette ezt vele. \u00d3, nem, dehogyis a kor! \u00d6reg az\u00e9rt nem volt annyira, hogy megg\u00f6rnyedjen, \u00e9s beteg sem volt. Belesett az alatta elter\u00fcl\u0151 kertbe. \u00c1ll\u00edt\u00f3lag minden mozg\u00e1s, j\u00f6v\u00e9s-men\u00e9s \u00e9rdekelte \u0151t. M\u00e9g az is, hogy mennyit n\u0151 a f\u0171. \u00c9s, hogy a Cincogi csal\u00e1d merre \u00fcgyk\u00f6dik naphosszat? R\u00e1juk k\u00fcl\u00f6n\u00f6s tekintettel figyelt, mert ha egyszer is nem tette volna, a r\u00e1gcs\u00e1l\u00f3 banda valamelyik tagja r\u00f6gvest a gy\u00f6kerein pr\u00f3b\u00e1lgatta fogait.
\nSz\u00e9lkakas, odaf\u00f6nt a l\u00e1thatatlan tr\u00f3nj\u00e1n, ezen a napon teh\u00e1t figyelni kezdett. K\u00e9rd\u00e9s\u00e9re v\u00e1laszt kellett tal\u00e1lnia. De miel\u0151bb, mert m\u00e1sk\u00e9nt meg se sz\u00f3lal. Hogyis ne, hogy azt\u00e1n mondjuk, a hi\u00e1nyz\u00f3 l\u00e1ncszem k\u00e9s\u0151bb haza sz\u00e9delegne, \u00e9s majd r\u00e1k\u00e9rdezne, hogy az im\u00e9nt mit is mondott\u2026 No, nem, a pap sem k\u00e9tszer pr\u00e9dik\u00e1l, h\u00e1t egyszer legyen el\u00e9g!
\nEl\u0151bb egyik szem\u00e9t, azt\u00e1n a m\u00e1sikat is kimeresztette, \u00fcgyesen szembefordult a kerti birodalommal, \u00e9s elkezdte felt\u00e9rk\u00e9pezni l\u00e1t\u00f3ter\u00e9t. \u2013Vajon ki hi\u00e1nyzik a k\u00e9pb\u0151l? \u2013 tal\u00e1lgatta.
\n– Nicsak! \u2013 mondta mag\u00e1ban. \u2013 H\u00e1t Bodzafa is \u00e9bredezik! Ha most ez is egy k\u00e9rd\u00e9sen t\u00f6ri a fej\u00e9t, gondolta, menten leugrik a tet\u0151r\u0151l.
\nA nagy cs\u0171r t\u00f6v\u00e9t\u0151l alig n\u00e9gy sz\u00f6cskeugr\u00e1snyira val\u00f3ban megmozdult a v\u00e9n Bodzafa. Az egyik f\u00f6ldig konyult \u00e1gon, egy s\u00e1rgarig\u00f3 is megjelent.
\nGiliszta \u00e9pp id\u0151ben kapta vissza mag\u00e1t a f\u00f6ldbe. Aznap nem is lehetett l\u00e1tni \u0151t t\u00f6bb\u00e9. Ijedts\u00e9gnek el\u00e9g is volt ez neki.
\nHalk, de \u00fctemes duruzsmol\u00e1s sz\u0171r\u0151d\u00f6tt ki a fa gy\u00f6kerei k\u00f6z\u00fcl.
\n– Milyen ismer\u0151s ez a hang. De kit\u0151l j\u00f6n, \u00e9s mit akar?
\n– J\u00f3 reggelt, Pity\u00f3k! \u2013 Hallotta a tov\u00e1bbiakban, hogy Pr\u00fccs\u00f6k a kerti t\u00fccsk\u00f6k leghangosabbika is el\u0151b\u00fajik od\u00faj\u00e1b\u00f3l, mik\u00f6zben l\u00e1baival arr\u00e9bb seprinti az \u00e9jszaka valahonn\u00e9t odaker\u00fcl\u0151 gazok nagyj\u00e1t.
\n– Neked is Pr\u00fccs\u00f6k. \u2013 k\u00f6sz\u00f6nt vissza a Pity\u00f3knak sz\u00f3l\u00edtott p\u00f6tt\u00f6m alak, aki nem volt m\u00e1s, mint egy man\u00f3. \u2013 H\u00e1t, te? \u2013 k\u00e9rdezte az. \u2013 Mi van ma, hogy ilyen kor\u00e1n kel mindenki?
\n– Ma, ma van. Egyebet nem tudok. De ez valami furcsa egy ma, ugyanis nem tudtam aludni tov\u00e1bb, mivelhogy k\u00e9rd\u00e9sek \u00f6z\u00f6nl\u00f6tt\u00e9k el a fejem.
\n– \u00c9rdekes, az eny\u00e9met is. Mint amikor valami nagyon hi\u00e1nyzik, de nem tudom mi. Erre \u00e9bredtem. \u00c9s \u00fagy l\u00e1tom, hogy Bodzafa is, mert nem r\u00e9g f\u00e9l\u00e1lm\u00e1b\u00f3l F\u00fctty\u00f6sk\u00e9t, a s\u00e1rgarig\u00f3t kipender\u00edtette a f\u00e9szekb\u0151l.
\n– Hi\u00e1ny\u00e9rzet. Ez az! \u2013 sz\u00f3lalt meg egy m\u00e1sik hang is valahonnan. Egyenesen a cs\u0171r al\u00f3l j\u00f6tt. \u2013H\u00e1t j\u00f3l mondj\u00e1tok bar\u00e1taim. Nekem m\u00e1r elalv\u00e1s el\u0151tt is ez motoszk\u00e1lt a fejemben. De mi az, ami hi\u00e1nyzik? \u2013 k\u00e9rdezte sz\u00ednre l\u00e9pve T\u00fcsk\u00e9s a Feh\u00e9r S\u00fcni, \u00e9s vack\u00e1b\u00f3l kifele j\u00f6vet, egy padl\u00f3deszk\u00e1hoz j\u00f3l oda d\u00f6rg\u00f6l\u0151d\u00f6tt.
\n– Mint amikor az ember elutazik. \u00d6sszecsomagol, azt\u00e1n a v\u00e9g\u00e9n esz\u00e9be jut, hogy valamit m\u00e9gis otthon felejtett. \u2013 kapcsol\u00f3dott a besz\u00e9dbe \u00c9ti Csiga is, aki f\u00e9l \u00f3r\u00e1ja, hogy \u00e9pp kikecmergett egy j\u00f3kora di\u00f3falev\u00e9l al\u00f3l, h\u00e1zast\u00f3l, ugyeb\u00e1r. \u2013 Id\u0151ben \u00e9rkeztem-e? Bevallom, el\u00e9gg\u00e9 igyekeztem, ha esetleg nem\u2026
\n– Ez nem lehet igaz! \u2013 makogta bosszankodva odaf\u00f6nt Sz\u00e9lkakas. \u2013 Pont most? Pont velem t\u00f6rt\u00e9nik meg ez? Hogy eddig ezek nem gondolkodtak, most kezdik el, amikor nekem jutott az eszembe el\u0151bb? M\u00e9g elgondolkodj\u00e1k el\u0151lem ezek a legjobb k\u00e9rd\u00e9seket. \u2013 mondta, s vigy\u00e1z\u00f3 szemeit egy m\u00e1sik pontra vetette. \u2013 Nocsak! \u2013 mondta. T\u00e1n, csak nem?
\nSzemet sz\u00fart neki valami. Valami, ami az eddig megszokott hely\u00e9r\u0151l nagyon is hi\u00e1nyozni l\u00e1tszott. Ezen a reggelen, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen. Amint \u00e1rgus szemekkel a kertet \u00f6sszess\u00e9g\u00e9ben kezdet p\u00e1szt\u00e1zni, lefigyelni, h\u00e1t megvillant lapos, pl\u00e9h agy\u00e1ban valami. M\u00e9gpedig az, hogy\u2026
\nDe erre valami cincog\u00e1sf\u00e9le \u00fct\u00f6tte meg a f\u00fcl\u00e9t, amely azt mondta:
\n– Az eb\u00e9dre tudok csak gondolni\u2026 Mert igenis, nagyon fontos! Mint ahogyan a reggeli is az, meg a t\u00edz\u00f3rai, az eb\u00e9d ut\u00e1n az uzsonna, \u00e9s a vacsora legv\u00e9g\u00fcl, sz\u00f3val mind, mind fontos ezeket betartani, ahhoz, hogy eg\u00e9szs\u00e9gesen \u00e9lj\u00fcnk. \u2013 magyar\u00e1zta Cincogi uras\u00e1g a mocorg\u00e1sra, m\u00e9ltatlankod\u00e1sra \u00f6sszesereglett \u00f6ttag\u00fa eg\u00e9rcsal\u00e1dnak, akik n\u00e9v szerint, h\u00e1tulr\u00f3l el\u00e9 fel\u00e9: Cin, Cog, Csini, Cini asszony.
\n– H\u00e1t, nem! \u2013 b\u00f3lintotta le a mindig \u00e9henk\u00f3r\u00e1sz eg\u00e9r csal\u00e1dot a Sz\u00f6cske n\u00e9ven ismert f\u00e9ll\u00e1b\u00fa z\u00f6ld s\u00e1ska. \u2013 Enni \u00e9n is szeretek, de az\u00e9rt nem mindig arra gondolok, csak hogy tudj\u00e1tok. K\u00fcl\u00f6nben, n\u00e9zzetek csak arra a mag\u00e1nyos bog\u00e1ncs kocs\u00e1nyra. Na, ki szokott azon pihenni? Na, ki?
\n– Megvan! Pillangol\u00f3! Ez az. \u0150 az, aki hi\u00e1nyzik! \u2013 rikkantotta a Cincogi csal\u00e1dtag legkisebbike, kinek neve Csini, aki m\u00e1r m\u00e1sodj\u00e1ra osonta k\u00f6rbe a f\u00e9l Kertet, mire m\u00e1s m\u00e9g \u00e9szbekapott volna.
\n– Ez nem lehet igaz! \u2013 kapkodott leveg\u0151\u00e9rt Sz\u00e9lkakas a cs\u0171r tetej\u00e9n. \u2013 T\u00e9nyleg \u0151 hi\u00e1nyzik innen. Hogy nem l\u00e1ttam, hogy nem jutott ez nekem hamarabb eszembe? Most k\u00e9rdezhetek m\u00e1st, egy \u00fajabb k\u00e9rd\u00e9st kell feltegyek magamnak. Ebb\u0151l mit tanulhatok? Jaj, jaj! \u2013 sip\u00e1kolta sz\u00e9l hangj\u00e1n, azt\u00e1n kiss\u00e9 karcosabban, rekedtebb, recseg\u0151bb nyikorg\u00e1sba kezdett, hogy n\u00e9, ez nem j\u00f3 jel. \u2013 Ha \u00edgy folytatom, elmegy az eszem, futott \u00e1t cs\u00f6ppnyi laposk\u00e1s agy\u00e1n. Elf\u00fajja a sz\u00e9l. Kicsorog, le a cserepeken, le a f\u00f6ldre, jaj, jaj, csak nem ez\u00e9rt okosabbak ezek odalent? Hopp\u00e1! \u2013 j\u00f6tt a felismer\u00e9s: Ezek bizony az \u00e9n eszemmel \u00e1g\u00e1lnak. M\u00e9g ilyet!
\nOdalent, erre az eg\u00e9sz kert egy\u00f6ntet\u0171 felismer\u00e9sben, egyszerre ki\u00e1ltott fel: Pillangol\u00f3!
\n– H\u00e9, Pillangol\u00f3. Dr\u00e1ga pilla, merre vagy? \u2013 ki\u00e1ltott fel a kerti n\u00e9p. \u2013 Meeeerreee vaaagy?
\n– Meeerreee vaaagy? \u2013 Na, ez m\u00e1r a visszhang volt.
\nMire el\u00fclt a zaj, a kiab\u00e1l\u00e1s, a k\u00e9rdez\u0151sk\u00f6d\u00e9s, hogy ki \u00e9s mi, merre l\u00e1tt\u00e1k utolj\u00e1ra, f\u0151k\u00e9nt, hogy mikor, mert ez itt a m\u00e1sik nagy k\u00e9rd\u00e9s, h\u00e1t cs\u00f6ndes idegess\u00e9g lett \u00farr\u00e1 az eg\u00e9sz kerti k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gen. Feljebb, a kertnek v\u00e9git \u0151rz\u0151 k\u00f6k\u00e9nybokornak is leesett az \u00e1g\u00e1lla ism\u00e9t, mert h\u00e1t \u0151 se tudott semmit Pillangol\u00f3r\u00f3l, hi\u00e1ba is k\u00e9rdezt\u00e9k volna \u0151t.
\nDe j\u00f3, hogy m\u00e9g nem tett\u00e9k, mert sz\u00e9gyenben is maradt volna. \u0150, aki ugyanolyan j\u00f3l bel\u00e1tta, \u00e9s \u00e1tl\u00e1tta kert minden zegzug\u00e1t.
\n– Hogy t\u00f6rt\u00e9nhetett ez meg? \u2013k\u00e9rdezt\u00e9k t\u00f6bben is.
\n– Vil\u00e1gg\u00e1 ment volna?
\n– Tal\u00e1n megb\u00e1ntotta \u0151t valaki?
\nV\u00e9kony kuncog\u00e1s hallatszott: -\u00c9s ha megette, mondjuk feln\u00e9gyelte Pillangol\u00f3t az a behem\u00f3t L\u00f3dar\u00e1zs? Azokkal a hatalmas nyami-nyami fogaival amikor azt\u00e1n\u2026
\n– Csitt! Miket mondasz, te? Hallgass el! \u2013 d\u00f6rrent Cincogi uras\u00e1g csemet\u00e9j\u00e9re. \u2013 Hogy mondhatsz ilyet? Azt mindenki \u00e9szrevette volna. Nem hagyta volna senki, hogy megt\u00f6rt\u00e9njen. \u2013 Miket besz\u00e9lsz? Nehogy ilyet halljak m\u00e9g egyszer. \u2013 dorg\u00e1lta meg Cin csemet\u00e9t, aki iszkiri. Nyakat be, azt\u00e1n fut\u00e1s, s m\u00e1r h\u0171lt helye volt nyomainak is.
\n– Csak mondom, na. \u2013 mondta erre a kis Cincogi csemete futt\u00e1ban. \u2013 M\u00e1r azt se szabad?
\n– Pity\u00f3k. \u2013 fordult T\u00fcsk\u00e9s, a Feh\u00e9r S\u00fcni az apr\u00f3 man\u00f3hoz, aki eddig elm\u00e9ly\u00fclten kergette t\u00f6mpe kis ujj\u00e1val a mellette lev\u0151 ujjakat.
\n– Mindig te volt\u00e1l a legokosabb, mit mondasz most?
\nA kertlak\u00f3k k\u00f6z\u00f6tt most enyhe z\u00fagol\u00f3d\u00e1s t\u00e1madt.
\n– Igen. Igen. Mond meg. Gondolj ki valami okosat, hogyan tal\u00e1ljuk meg? Mik\u00e9nt akadhatunk a nyom\u00e1ra? K\u00f6z\u00e9nk tartozik, nem hagyhatjuk \u00edgy a dolgot. Tudod a t\u00f6rv\u00e9nyt: egy mindenki\u00e9rt, mindenki egy\u00e9rt! Ha egyik\u00fcnknek baja esik ma, holnap m\u00e1sokat is megehet! Jaj, miket is mondok: akarom mondani, ez m\u00e1sokkal is megeshet. Ak\u00e1rmikor, ha nem vigy\u00e1zunk egym\u00e1sra.
\nPity\u00f3k, a Bodzafa fa gy\u00f6kerei k\u00f6z\u00f6tt f\u00e9szkel\u0151 bodzab\u00e9l lak\u00f3, ekkor fej\u00e9t felemelte \u00e9s nagyon nyugodt hangon azt mondta: – K\u00e9rdezz\u00fck meg Sz\u00e9lkakast!
\n– Hhja! \u2013 nyekkintett egyet egy lyukas pl\u00e9hcsupor hangj\u00e1n, de alig hallhat\u00f3an erre a cs\u0171rtet\u0151n figyel\u0151 Sz\u00e9lkakas. \u2013 Most ugye, \u00e9n j\u00f6v\u00f6k? \u00c9n, a Nagy Sz\u00e9lkakas! \u201eK\u00e9rdezz\u00fck meg Sz\u00e9lkakast!\u201d K\u00f6nny\u0171, nem? Nyenye-nye! \u2013 mondta, \u00e9s a t\u0171zl\u00e1ngot id\u00e9z\u0151, de egy\u00e9bk\u00e9nt mindig j\u00e9ghideg nyelv\u00e9t megf\u00fajta.
\nDe mert semmi sem t\u00f6rt\u00e9nt, megfontoltabb, l\u00e1gyabb hangnemet v\u00e1lasztott. \u00dagy besz\u00e9lt, hogy ezt odalent m\u00e9g v\u00e9letlen\u00fcl se hallja meg senki.
\n– Szell\u0151 gyere, \u00e1llj mell\u00e9m. Seg\u00edts! Nehogy sz\u00e9gyenbe hagyj! Seg\u00edts h\u00e1t megmozdulni, hadd hallj\u00e1k hangom, Tudj\u00e1k meg v\u00e1laszom! \u2013 mondta szinte suttogva \u00e9s k\u00f6zben nagyon er\u0151lk\u00f6d\u00f6tt, hogy legal\u00e1bb megmozduljon.
\nSzerencs\u00e9je volt. Szell\u0151 r\u00f6gt\u00f6n ott termett. Hogyis ne j\u00f6tt volna, hiszen j\u00e1tsz\u00f3t\u00e1rsak, r\u00e9gi j\u00f3 bar\u00e1tok ketten.
\n– Khm. Khmmmrrccc. \u2013 csend\u00fclt fel Sz\u00e9lkakas hangja, s k\u00f6zben j\u00f3l kih\u00fazta mag\u00e1t. Ott \u00e1llt d\u00e9lcegen, hadd l\u00e1ssa, hallja ak\u00e1r az eg\u00e9sz vil\u00e1g, \u00e9s sz\u00f3lt, \u00e9s \u00edgy folyatta: – Krrrccc-khrrr, shurrr-sr\u00ed\u00ed\u00edh. Meg azt\u00e1n: sr\u00f6\u00f6\u00f6hhhccc\u00edhhhh! \u00c9s v\u00e9gezet\u00fcl, hogy: s\u00ed\u00ed\u00ed\u00ed\u00ed\u00edhhh!
\nUt\u00f3bbi egy j\u00f3 tan\u00e1cs lehetett minden bizonnyal, mert maga Pity\u00f3k erre m\u00e1r csak b\u00f3logatni tudott. Komolyan \u00e9s nagy tisztelettel. Csipetnyi al\u00e1zattal, term\u00e9szetesen. Mert \u0151 ilyen volt.
\nCsakhogy erre olyan cs\u00f6nd \u00fclte meg kertet, hogy a cs\u0171r deszk\u00e1it d\u00e9zsm\u00e1l\u00f3 sz\u00f3sz\u00e1ty\u00e1r Sz\u00fabog\u00e1rnak is tork\u00e1n akadt egy t\u0171foknyi f\u0171r\u00e9szpor. K\u00e9s\u0151bb, telt is egy teker\u00e9snyi \u00f3r\u00e1j\u00e1ba neki, hogy a finom falatot fullad\u00e1s vesz\u00e9lye mellett lenyelje valahogy.
\nNagy cs\u00f6nd volt bizony. Kihangs\u00falyozni nem lehet azt, hogy mekkora nagy. Ennek k\u00f6vetkezm\u00e9nye lehetett az, hogy a kerti n\u00e9p minden egyes tagj\u00e1nak szeme, kinek kett\u0151, kinek t\u00f6bb is, de \u00fagy kiguvadt, mint kecskeb\u00e9k\u00e1nak ha csih\u00e1nyosba vetik rendesen.
\nIlyet nem l\u00e1tott a vil\u00e1g. Kertlak\u00f3k pedig pl\u00e1ne, hogy nem.
\nNyomban l\u00e1zas besz\u00e9lget\u00e9sek, tal\u00e1lgat\u00e1sok sz\u00e1lltak \u00e9gnek, innen-onnan. El\u0151l, az udvarban a lib\u00e1k g\u00e1gog\u00e1sa is elhallgatott e pillanatban. Az utc\u00e1n, odakint a porban f\u00fcrd\u0151z\u0151 verebek is elcsendesedtek, a vir\u00e1gok f\u00f6l\u00f6tt t\u00e1ncol\u00f3 pillang\u00f3k \u00e9s m\u00e9hek is mind megmerevedtek, mintha az a pillanat m\u00e1smilyen lett volna, mint eddig volt, ahogy nagy hirtelen cs\u00f6nd t\u00e1madt a kerti birodalomban.
\n– Uramfia! A f\u00f6l\u00f6tt\u00fcnk \u00e1ll\u00f3 egekre! Mi ez a hang, ez a rettenet? \u2013 futott \u00e1t a kertlak\u00f3k agy\u00e1n. \u00c9s sanda pillant\u00e1sokat vetettek ide-oda, az ismeretlent\u0151l val\u00f3 f\u00e9lelem miatt, hogy menek\u00fcl\u0151re k\u00e9ne fogni a dolgot.
\nCsak Pity\u00f3k \u00e1llta a sarat. N\u00e9m\u00e1n, \u00f6sszeszor\u00edtott f\u00fclekkel \u00e9s fogakkal. Egyel\u0151re kiv\u00e1rt.
\nN\u00e9m\u00e1n, felszegett fejjel, ak\u00e1r egy mondabeli h\u0151s, figyelte sz\u00e9pen, ahogy d\u00f6bbent csend \u00fclte meg mag\u00e1t a t\u00e1jat is. Alul, f\u00f6l\u00fcl.
\n\u00c9s azt l\u00e1tta, hogy mindenki, akinek csak feje volt, felemelte azt, a szemek pedig a kert el\u0151tt magasan tornyosul\u00f3 cs\u0171r fele, annak is a legtetej\u00e9nek ir\u00e1ny\u00e1ba n\u00e9ztek. Sz\u0151re, b\u0151re, tollas vagy pih\u00e9s, net\u00e1n p\u00e1nc\u00e9lja, kinek mije volt, az menten \u00e9gnek meredt.
\nA hang ekkor \u00fajra sz\u00f3lt. V\u00e9gig d\u00f6rg\u00f6tt a mindens\u00e9gen, az eg\u00e9sz kerten, \u00f6bl\u00f6sen sercegve \u00e9s recsegve, mint valami \u0151sid\u0151kb\u0151l itt maradt, r\u00e9gen elfeledett, csak a mes\u00e9kben l\u00e9tez\u0151 valami.
\n– Micsoda rettenet ez a hang! \u2013 hallatszott itt-ott. Nosza, fut\u00e1snak is eredt az eg\u00e9sz kerti n\u00e9p sz\u00edne-java, apraja \u00e9s nagyja. Kicsik \u00e9s nagyok, meg a k\u00f6zepesek is, szaladt, futott mindenki, ahogy tudott. Aki nem, az k\u00faszott, m\u00e1szott, tekerg\u0151dz\u00f6tt, ugra-bugr\u00e1lt, \u00fagy menek\u00fclt az \u00e9let\u00e9\u00e9rt mindenki, aki csak ezt a hangot meghallotta.
\n– Na! \u2013 n\u00e9zett maga el\u00e9 nagy b\u00fcszk\u00e9n Sz\u00e9lkakas. \u2013 Na, na! \u00cdgy kell azt, h\u00e1t, nem? J\u00f3l megmondtam \u00e9n. Most meg szalad mindenki, hogy els\u0151nek el\u0151ker\u00edtse Pillangol\u00f3t. Mi?
\nSzell\u0151 erre arr\u00e9bb libegett. Azt\u00e1n m\u00e9g arr\u00e9bb. Olyan nevethetn\u00e9kje t\u00e1madt, hogy el kellett b\u00fajnia r\u00f6gvest. Erre a hangnemre az\u00e9rt \u0151 sem sz\u00e1m\u00edtott.
\n– Mit k\u00e9pzel mag\u00e1r\u00f3l ez a pl\u00e9hkakas mitugr\u00e1sz? \u2013 sipogta \u00e9s \u00e9pp id\u0151ben beb\u00fajt egy kup\u00e1s cser\u00e9p al\u00e1, miel\u0151tt m\u00e9g fel\u00e9 fordult volna Sz\u00e9lkakas, \u00e9s \u00e9szre vette volna, hogy rajta nevet.
\nOdalent Pity\u00f3k, \u00e9ppen csak, hogy be ne fogta f\u00fcleit. Ez m\u00e1r neki is f\u00e1jt.
\nDe tartotta mag\u00e1t rendesen. M\u00e1r az\u00e9rt ink\u00e1bb, hogy nehogy megs\u00e9rtse Sz\u00e9lkakas uras\u00e1got. Mert ugye, ha kineveti, ezut\u00e1n hogy szoruljon seg\u00edts\u00e9g\u00e9re? Azonban meg kell hagyni, ilyen hangot legut\u00f3bb nem ejtett az\u00e9rt. Ilyesmire nem eml\u00e9kszik. \u00c9s hogy elszaladt az eg\u00e9sz banda!! \u2013 mormogta finoman maga el\u00e9, s nagyon vigy\u00e1zott, teljes erej\u00e9b\u0151l azon volt, hogy visszafojtsa majdnem kirobban\u00f3 kacag\u00e1s\u00e1t.
\n– Khm, khm. \u2013 k\u00f6hintette \u00e9s illedelmesen apr\u00f3 sz\u00e1ja el\u00e9 emelte jobb k\u00e9zfej\u00e9t.
\n– Ennek meg mi tetszik? \u2013 k\u00e9rdezte mag\u00e1ban Sz\u00e9lkakas. \u2013 Nem volt el\u00e9gg\u00e9 vil\u00e1gos amit mondtam az im\u00e9nt? N\u00e9zze meg a n\u00e9p!
\nMilyen furcsa, gondolta Pity\u00f3k man\u00f3, hogy ez a valami nem m\u00e1s, csak egy kev\u00e9ly pl\u00e9hb\u0151l \u00f6nt\u00f6tt Sz\u00e9lkakas. Egy sz\u00e9lkakas, aki hallatni akarja hangj\u00e1t, de oly r\u00e9g\u00f3ta nem besz\u00e9lt m\u00e1r, hogy elfelejtette, az alatta lev\u0151kh\u00f6z mik\u00e9nt is kell sz\u00f3lni. Nem sz\u00e1m\u00edt m\u00e1r, hogy sz\u00e9lkakas-e vagy sem, az sz\u00e1m\u00edt, hogy miv\u00e9 v\u00e1lt.
\n\u00c9s ebben a pillanatban, abban a szent minutumban megt\u00f6rt\u00e9nt a csoda. A v\u00e1lasz a k\u00e9rd\u00e9sekre megjelent. Pity\u00f3k ism\u00e9t az \u00e9g fele emelte tekintet\u00e9t. De ez\u00fattal nem csak a cs\u0171r tetej\u00e9ig, hanem sokkal magasabbra n\u00e9zett. \u00c9s megpillantotta Pillangol\u00f3t, aki szel\u00edd t\u00e1nc\u00e1t j\u00e1rta \u00e9ppen, mik\u00f6zben fog\u00f3csk\u00e1t j\u00e1tszott a vir\u00e1gillatos napf\u00e9nnyel.
\n– Na, – mondta ki hangosan \u2013 most azt\u00e1n mehetek a kertlak\u00f3 t\u00e1rsaim ut\u00e1n. Megnyugodhat imm\u00e1r mindenki. Legal\u00e1bbis, m\u00edg ism\u00e9t el nem t\u0171nik megint valaki j\u00f3 bar\u00e1t. Pontosabban: jobb lesz, ha a r\u00e9mh\u00edreket megel\u0151zz\u00fck. No, erre ezut\u00e1n nagyon figyelni fogok. Ezt meg\u00edg\u00e9rhetem. Sz\u00e9lkakas pedig maradjon az id\u0151j\u00e1r\u00e1s jelent\u00e9sn\u00e9l. Jobb lesz \u00edgy mindenkinek. A kerten innen \u00e9s t\u00fal is. Ki amihez \u00e9rt. Azt a lehet\u0151 legjobb tud\u00e1sa szerint tegye. M\u00e1st, egyet se.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Egy sz\u00e9p napon kilenc \u00e1gra s\u00fct\u00f6tt a nap. Kett\u0151vel t\u00f6bbel, mint szokott. De ezzel most senki nem foglalkozott. Pedig ez a kora reggeli \u00f3r\u00e1kban el\u00e9g furcsa volt. Szell\u0151 is rebbent. De csak alig.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-72590","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/72590","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=72590"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/72590\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=72590"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=72590"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=72590"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}