{"id":72844,"date":"2018-03-27T02:50:24","date_gmt":"2018-03-27T02:50:24","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=72844"},"modified":"2018-03-27T03:53:23","modified_gmt":"2018-03-27T03:53:23","slug":"szinhazi-vilagnap-2018","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=72844","title":{"rendered":"Sz\u00ednh\u00e1zi Vil\u00e1gnap, 2018"},"content":{"rendered":"

Kov\u00e1cs Gy\u00f6rgy: S\u00fag\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl<\/strong><\/h2>\n

R\u00e9szletek egy r\u00e9gen (s tal\u00e1n soha el nem) k\u00e9sz\u00fcl\u0151 k\u00f6nyvb\u0151l<\/strong><\/em><\/p>\n

\n

Az al\u00e1bbi \u00edr\u00e1snak furcsa, m\u00e9g felt\u00e1ratlan t\u00f6rt\u00e9nete van.
\nAhol \u00e9n olvastam, az A H\u00e9t 1978-as \u00e9vk\u00f6nyve, Horv\u00e1th Andor \u00e9s Kacs\u00edr M\u00e1ria szerkesztett\u00e9k, a hetilap t\u00f6bb \u00e1lland\u00f3 munkat\u00e1rsa k\u00f6zrem\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9vel. (V\u00e1logat\u00e1sunk A H\u00e9t \u00e9vk\u00f6nyve alapj\u00e1n t\u00f6rt\u00e9nt.)
\nMenet k\u00f6zben fedeztem fel, hogy p\u00e1r \u00e9vvel ezel\u0151tt G\u00e1sp\u00e1rik Attila r\u00e1bukkant az eml\u00e9kez\u00e9s egy kor\u00e1bbi v\u00e1ltozat\u00e1ra, az Igaz Sz\u00f3 egy 1956 \/ 2-es sz\u00e1m\u00e1ban, e k\u00f6r\u00e9 szerkesztette azt\u00e1n a Kov\u00e1cs Gy\u00f6rgy 100 c\u00edm\u0171 eml\u00e9kk\u00f6nyvet (Sz\u00ednh\u00e1zm\u0171v\u00e9szeti Egyetem Kiad\u00f3ja, Marosv\u00e1s\u00e1rhely, 2010.) Az \u00edr\u00e1s, amelyb\u0151l r\u00e9szleteket k\u00f6z\u00f6lt, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg, a Sz\u00e9kely Sz\u00ednh\u00e1z megalakul\u00e1s\u00e1nak tizedik \u00e9vfordul\u00f3j\u00e1r\u00f3l hivatott megeml\u00e9kezni, sz\u00e1mos olyan r\u00e9szletet tartalmaz, amelyek az \u00f6tvenes \u00e9vek n\u00e9pi-demokratikus rendszer\u00e9nek k\u00f6telez\u0151 tiszteletk\u00f6reire eml\u00e9keztetnek, ezek nagyr\u00e9szt kimaradtak A H\u00e9t \u00e9vk\u00f6nyv\u00e9ben megjelent visszaeml\u00e9kez\u00e9sb\u0151l.<\/p>\n

\"\"<\/a><\/p>\n

Az 1978-as v\u00e1ltozatban viszont sz\u00e1mos olyan passzus \u00e9s vonatkoz\u00e1s tal\u00e1lhat\u00f3, amelyek a t\u00f6rt\u00e9ntek logik\u00e1ja szerint csakis 1956 ut\u00e1n ker\u00fclhettek a t\u00f6rzssz\u00f6vegbe, gazdag\u00edtva annak t\u00e9nyanyag\u00e1t, \u00fczenet\u00e9t. A szerz\u0151 neve az \u00e9vk\u00f6nyvben gy\u00e1szkeretbe ker\u00fclt, ugyanis Kov\u00e1cs Gy\u00f6rgy a kiadv\u00e1ny szerkeszt\u00e9se k\u00f6zben, 1977 november\u00e9ben elhunyt.
\nUgyancsak szerepel a b\u0151v\u00edtett sz\u00f6vegben egy olyan bekezd\u00e9s, ami vil\u00e1gosan utal arra, hogy Kov\u00e1cs Gy\u00f6rgy\u00f6t k\u00f6vetkezetesen foglalkoztatta az eml\u00e9kirat meg\u00edr\u00e1s\u00e1nak \u00e9s kiad\u00e1s\u00e1nak gondolata s majdani lektor\u00e1nak volt oszt\u00e1lyt\u00e1rs\u00e1t, az 1977 m\u00e1rcius\u00e1ban elhunyt Mik\u00f3 Imr\u00e9t k\u00e9pzelte el.
\n(\u201eEl\u0151ttem fekszik egy gy\u00e1szjelent\u00e9s: Mik\u00f3 Imr\u00e9t vesztett\u00fck el. Sokszor, mikor tal\u00e1lkoztunk, elbesz\u00e9lgett\u00fcnk az unit\u00e1rius koll\u00e9giumban t\u00f6lt\u00f6tt gyermekkorunkr\u00f3l, ahol oszt\u00e1lyt\u00e1rsak voltunk, \u00e9s azokr\u00f3l, akik \u201eel\u0151tt\u00fcnk j\u00e1rtak\u201d. \u0150 m\u00e9g eml\u00e9kezett gimnazista Luciferemre, tan\u00faja volt a Kriza-\u00f6nk\u00e9pz\u0151k\u00f6ri pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1saimnak, \u00e9s most m\u00e1r sosem v\u00e1lthatja be utols\u00f3 level\u00e9ben tett \u00edg\u00e9ret\u00e9t, hogy k\u00e9sz\u00fcl\u0151 k\u00f6nyvemet \u0151 fogja majd lektor\u00e1lni.\u201d<\/em>)
\nNem tudni, A H\u00e9t melyik szerkeszt\u0151je v\u00e9gezte el a b\u0151v\u00edtett sz\u00f6veg kieg\u00e9sz\u00edt\u0151 munk\u00e1j\u00e1t, lehetett Kacs\u00edr M\u00e1ria \u00e9pp\u00fagy, mint Marosi Ildik\u00f3 vagy a kolozsv\u00e1ri tud\u00f3s\u00edt\u00f3k egyike: Beke Gy\u00f6rgy, esetleg Bern\u00e1d \u00c1goston.
\nG\u00e1sp\u00e1rik Attila, a Kov\u00e1cs Gy\u00f6rgy 100 c. k\u00f6tet kolozsv\u00e1ri bemutat\u00f3j\u00e1n \u00edgy eml\u00e9kezett az eml\u00e9kk\u00f6nyv genezis\u00e9re:
\n\u201eAmikor ezel\u0151tt m\u00e1sf\u00e9l \u00e9vvel \u00e1tk\u00f6lt\u00f6ztett\u00e9k az egyetemi k\u00f6nyvt\u00e1rat, kez\u00e9be ker\u00fclt egy cikk, az Igaz Sz\u00f3 egyik 1956-ban megjelent sz\u00e1m\u00e1b\u00f3l, amelyben r\u00e1tal\u00e1lt Kov\u00e1cs Gy\u00f6rgy S\u00fag\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl c\u00edm\u0171 \u00edr\u00e1s\u00e1ra. \u00c9rdekl\u0151dve kezdte olvasni, majd r\u00e1j\u00f6tt, hogy az egyik legszebb sz\u00ednh\u00e1zi essz\u00e9vel van dolga: vallom\u00e1sok a sz\u00ednh\u00e1zr\u00f3l, mag\u00e1n\u00e9letr\u0151l, olyan kiforrott nyelvi st\u00edlusban, amelynek olvast\u00e1n az ember szinte nem tudja, mikor is \u00edr\u00f3dott, annyira id\u0151tlen. \u2013 Valahogy meg kellene jelentetni, \u00f6tl\u00f6tt fel bennem azonnal, hiszen rengeteg aktu\u00e1lis gondolat van benne \u2013 magyar\u00e1zta G\u00e1sp\u00e1rik.\u201d (Szabads\u00e1g, 2010. november 29.)<\/em><\/p>\n

A b\u0151v\u00edtett sz\u00f6veg digitaliz\u00e1lt v\u00e1ltozata, b\u00e1r szemelv\u00e9nyesen, a K\u00e1f\u00e9 f\u0151nix r\u00e9v\u00e9n a 2018-as sz\u00ednh\u00e1zi vil\u00e1gnap alkalm\u00e1val, negyven \u00e9vvel a megjelen\u00e9se ut\u00e1n, \u00f6rvendetesen beker\u00fclhet h\u00e1t a virtu\u00e1lis k\u00f6rforg\u00e1sba is. Mindannyiunk \u00e9p\u00fcl\u00e9s\u00e9re. (CsG)<\/strong><\/em><\/p>\n

\n

Amikor \u00e9n istent faragtam,<\/em>
\nkem\u00e9ny k\u00f6veket v\u00e1logattam.<\/em>
\nKem\u00e9nyebbeket, mint a testem,<\/em>
\nhogy, ha vigasztal, elhihessem.<\/em><\/p>\n

(Nemes Nagy \u00c1gnes)<\/em><\/p>\n

Ezek a kit\u00e9pett lapok 1910 \u00f3ta form\u00e1l\u00f3dnak, \u00e9s ha lass\u00fa ritmusban v\u00e1lnak \u00edr\u00e1ss\u00e1, az az\u00e9rt is van, mert minden mondat ut\u00e1n, minden bekezd\u00e9s el\u0151tt ott motoszk\u00e1l bennem a k\u00e9rd\u00e9s: lesz-e id\u0151m a nagytakar\u00edt\u00e1s befejez\u00e9s\u00e9hez?<\/p>\n

Hat- vagy h\u00e9t\u00e9ves lehettem, amikor a Hunyadi t\u00e9ri sz\u00ednh\u00e1zban egy filmszkeccset mutattak be, \u00e9s m\u00e1r nem tudom, ki \u00e9s hogyan vitt el, de \u00e9n is odaker\u00fcltem a n\u00e9z\u0151t\u00e9rre. IV. K\u00e1roly \u00e9s Zita kir\u00e1lyn\u00e9 \u00fcltek a d\u00edszp\u00e1holyban. L\u00e1zas izgalommal figyeltem a film sz\u00fcneteiben szerepl\u0151 \u00e9l\u0151 sz\u00edn\u00e9szeket, akiknek j\u00e1t\u00e9ka sokkal jobban izgatta a fant\u00e1zi\u00e1mat, mint a fejedelmi n\u00e9z\u0151k.<\/p>\n

Mi mindent l\u00e1ttam \u00e9n abban az id\u0151ben! Mindenkit, aki csak megfordult Kolozsv\u00e1ron, kicsik \u00e9s nagyok, sz\u00fcrk\u00e9k \u00e9s felejthetetlenek, dr\u00e1mai h\u0151s\u00f6k \u00e9s opera\u00e9nekesek, primadonn\u00e1k \u00e9s szubrettek, v\u00e9gleg elt\u0171ntek s m\u00e9g ma is \u00e9l\u0151k. \u00c9s ahogy forgatom sz\u00ednh\u00e1zi eml\u00e9keim kaleidoszk\u00f3pj\u00e1t, most l\u00e1tom csak, milyen gazdag \u00f6r\u00f6ks\u00e9get adott nekem az \u00e9n sz\u00fcl\u0151v\u00e1rosom. Sodorhatott b\u00e1rmerre az \u00e9let, lakhattam luxushotelekben \u00e9s polosk\u00e1s barakpriccsen, \u00e1llhattam tapsot k\u00f6sz\u00f6nve bemutat\u00f3k est\u00e9lyi ruh\u00e1s k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ge el\u0151tt, \u00e9s cipelhettem \u2013 rep\u00fcl\u0151teret \u00e9p\u00edtve \u2013 a gyept\u00e9gl\u00e1t, soha nem sz\u0171nt meg \u00e9lni bennem gyermekkorom v\u00e1rosa, \u00e9s ma m\u00e1r biztosan tudom, hogy a sz\u00ednh\u00e1za volt az, amely d\u00f6nt\u0151 m\u00f3don befoly\u00e1solta k\u00e9s\u0151bbi \u00e9veimet.<\/p>\n

Mi\u00e9rt is kellett nekem \u00f6t\u00e9vi k\u00e9s\u00e9ssel startolnom? Ap\u00e1mat kor\u00e1n elvesztettem. Any\u00e1m h\u00e1rom kisgyerekkel maradt egyed\u00fcl. Kiskor\u00faak l\u00e9v\u00e9n, gy\u00e1m hat\u00e1rozott sorsunkr\u00f3l, \u00e9s sokszor rem\u00e9nytelennek t\u0171n\u0151 harcot kellett folytatnom egy olyan el\u0151\u00edt\u00e9let ellen, amely a sz\u00edn\u00e9szi hivat\u00e1st \u00fatsz\u00e9li sz\u00f3rakoztat\u00e1snak \u00e9s az el\u0151bb-ut\u00f3bb bek\u00f6vetkez\u0151 biztos lez\u00fcll\u00e9s \u00fatj\u00e1nak tekintette. Ez\u00e9rt azt\u00e1n az \u00e9letfenntart\u00e1shoz sz\u00fcks\u00e9ges mindennapit sokf\u00e9lek\u00e9ppen, sok helyen kerestem meg, am\u00edg elkezdhettem a sz\u00edn\u00e9szetet. Hadd felejtsem el a gyanakv\u00f3, rosszindulat\u00fa, h\u00e1t m\u00f6g\u00f6tt \u00f6sszes\u00fag\u00f3 gonosz arcokat, amelyekkel abban az id\u0151ben egy fiatal sz\u00edn\u00e9szjel\u00f6ltet \u2013 \u00edgy engem is \u2013 fogadtak. Lepergett r\u00f3lam, elm\u00falott, mint annyi minden, ami az\u00f3ta t\u00f6rt\u00e9nt. N\u00e9ha jut csak eszembe, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen olyankor, amikor mi t\u00e1rt karokkal, meleg, seg\u00edteni akar\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9kkal, j\u00f3 sz\u00edvvel \u00e9s sz\u00f3val fogadjuk azokat, akik ma indulnak\u2026<\/p>\n

Egy l\u00e1zas \u00fctem\u0171 vid\u00e9ki sz\u00ednh\u00e1z a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g minden r\u00e9teg\u00e9t k\u00e9nytelen kiszolg\u00e1lni m\u0171sor\u00e1val. Voltam szerelmes sz\u00edn\u00e9sz \u00e9s bonviv\u00e1n, l\u00edrai h\u0151s \u00e9s t\u00e1ncoskomikus, szerelmi h\u00e1romsz\u00f6gek szenved\u0151 \u00e9s szenvedtet\u0151 h\u0151se, operettekben diadalmas nagyherceg \u00e9s zen\u00e9s v\u00edgj\u00e1t\u00e9kokban \u00fcgyefogyott kis emberke. Sz\u00e1zn\u00e1l is t\u00f6bb szerep, alig eml\u00e9kszem r\u00e1juk, m\u00e1r azok is elfelejtett\u00e9k, akik l\u00e1tt\u00e1k valaha. De az akkori kisebbs\u00e9gi id\u0151k sz\u00ednj\u00e1tsz\u00e1s\u00e1nak er\u0151fesz\u00edt\u00e9s\u00e9r\u0151l magammal hordok \u00e9s fogok hordozni, am\u00edg \u00e9lek, egy-egy felejthetetlen est\u00e9t. A Farkas utcai reform\u00e1tus templom udvar\u00e1n, szabadt\u00e9ren, 1400 ember el\u0151tt , zuhog\u00f3 es\u0151ben, de a m\u0171 ir\u00e1nti tisztelet kegyeletes csendj\u00e9ben elj\u00e1tszott Az ember trag\u00e9di\u00e1ja vagy \u2013 ugyancsak szabadt\u00e9ren \u2013 Brass\u00f3ban a Hamlet. \u00c9s Nagyv\u00e1rad, a kis \u00e9kszersz\u00ednh\u00e1z\u00e1val, \u00e9s a Sz\u00e9kelyf\u00f6ld, \u00e9s m\u00e1r akkor Marosv\u00e1s\u00e1rhely, \u00e9s vend\u00e9gj\u00e1t\u00e9kok, \u00e9s kisz\u00e1ll\u00e1sok, \u00e9s j\u00e1t\u00e9k, \u00e9s j\u00e1t\u00e9k, \u00e9s j\u00e1t\u00e9k\u2026<\/p>\n

Az els\u0151 darab, amiben j\u00e1tsztam, Rostand Sasfi\u00f3kja volt. A szab\u00f3 szerepe. Sok \u00e9vig k\u00eds\u00e9rtett m\u00e9g ez a darab. N\u00e9h\u00e1ny \u00e9v m\u00falva a c\u00edmszerepet osztott\u00e1k r\u00e1m, egy \u00fajabb fel\u00faj\u00edt\u00e1son Metternichet. Ez az els\u0151 fell\u00e9p\u00e9s nem csak nekem jelentett felejthetetlen est\u00e9t, de egy m\u00e1sik, ugyancsak els\u0151 fell\u00e9p\u00e9ses sz\u00edn\u00e9szn\u0151nek is, akinek nev\u00e9t le\u00edrom, b\u00e1rhogy igyekszem is ker\u00fclni \u00e9l\u0151k eml\u00edt\u00e9s\u00e9t, ami az emberi feled\u00e9kenys\u00e9g miatt s\u00e9rt\u0151d\u00e9seket okozhat. Ko\u00f3s Zs\u00f3fi volt, akivel k\u00e9s\u0151bb a Sz\u00e9kely Sz\u00ednh\u00e1zn\u00e1l a Fucik-darabban tal\u00e1lkoztam \u00fajra, majd esztend\u0151k m\u00falva az Egy m\u0171v\u00e9sz hal\u00e1l\u00e1ban, egyik utols\u00f3 kolozsv\u00e1ri szerepemben.<\/p>\n

Nincsen napl\u00f3, nincsenek falragaszok, a p\u00e1lyat\u00e1rsak k\u00f6z\u00fcl alig-alig maradt itt valaki, a n\u00e9z\u0151k k\u00f6z\u00fcl is csak itt-ott. Azoknak is m\u00e1r \u201eszaporodik fog\u00e1ban az idegen anyag\u201d. Alig seg\u00edthetn\u00e9nek \u00f6ssze\u00e1ll\u00edtani \u00e9letemnek ezt a korszak\u00e1t. De a sok-sok gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9g k\u00f6z\u00f6tt \u2013 hisz visszapillant\u00e1sokban a buk\u00e1s is azz\u00e1 sz\u00ednesedik \u2013, tudom, eml\u00e9kszem, hogy volt Rostand \u00e9s Shaw \u00e9s Shakespeare, \u00e9s O’Neill \u00e9s Katona \u00e9s Moli\u00e8re \u00e9s Mad\u00e1ch \u00e9s mellett\u00fck sok t\u00e1nc \u00e9s \u00e9nek, \u00e9s mindenek f\u00f6l\u00f6tt a j\u00e1t\u00e9k \u00f6r\u00f6me \u00e9s lehet\u0151s\u00e9ge. Akkor m\u00e9g nem volt mifel\u00e9nk sz\u00edn\u00e9sziskola. Egy esztendeig l\u00e1togattam ugyan Het\u00e9nyi Elem\u00e9rnek a Thalia Sz\u00ednh\u00e1z mellett m\u0171k\u00f6d\u0151 st\u00fadi\u00f3j\u00e1t, ami l\u00e9nyeg\u00e9ben abb\u00f3l \u00e1llt, hogy megismertette n\u00f6vend\u00e9keivel sz\u00edn\u00e9szet\u00fcnk m\u00faltj\u00e1t, az \u00fatt\u00f6r\u0151ket, a nagyokat. Ez volt az elm\u00e9leti oktat\u00e1s. A gyakorlati pedig az, hogy est\u00e9r\u0151l est\u00e9re, ak\u00e1r szerepl\u0151k\u00e9nt, ak\u00e1r n\u00e9z\u0151k\u00e9nt, ott lebzselhett\u00fcnk a sz\u00ednpadon \u00e9s k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n, s ismerkedhett\u00fcnk az illattal, ami elpuszt\u00edthatatlanul beette mag\u00e1t sz\u00edv\u00fcnkbe, agyunkba, eg\u00e9sz \u00e9let\u00fcnkbe: a masztix szag\u00e1val!<\/p>\n

Lucifer szerepe er\u0151s sz\u00e1lakkal k\u00f6t emberi \u00e9s sz\u00edn\u00e9szi m\u00faltamhoz. El\u0151ttem fekszik egy gy\u00e1szjelent\u00e9s: Mik\u00f3 Imr\u00e9t vesztett\u00fck el. Sokszor, mikor tal\u00e1lkoztunk, elbesz\u00e9lgett\u00fcnk az unit\u00e1rius koll\u00e9giumban t\u00f6lt\u00f6tt gyermekkorunkr\u00f3l, ahol oszt\u00e1lyt\u00e1rsak voltunk, \u00e9s azokr\u00f3l, akik \u201eel\u0151tt\u00fcnk j\u00e1rtak\u201d. \u0150 m\u00e9g eml\u00e9kezett gimnazista Luciferemre, tan\u00faja volt a Kriza-\u00f6nk\u00e9pz\u0151k\u00f6ri pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1saimnak, \u00e9s most m\u00e1r sosem v\u00e1lthatja be utols\u00f3 level\u00e9ben tett \u00edg\u00e9ret\u00e9t, hogy k\u00e9sz\u00fcl\u0151 k\u00f6nyvemet \u0151 fogja majd lektor\u00e1lni.<\/p>\n

Hazudn\u00e9k, ha nem vallan\u00e1m be, milyen szerencs\u00e9s volt az indul\u00e1som. Alig n\u00e9h\u00e1ny h\u00f3napos botork\u00e1l\u00e1s ut\u00e1n tal\u00e1lkoztam egy emberrel, akinek ma, annyi \u00e9v ut\u00e1n, h\u00e1l\u00e1val \u00e9s m\u00e9lys\u00e9ges szeretettel ad\u00f3zom az\u00e9rt a melegs\u00e9g\u00e9rt, amellyel \u00e1tseg\u00edtett mindazokon a neh\u00e9zs\u00e9geken, amelyek egy kezd\u0151 sz\u00edn\u00e9szt egy vid\u00e9ki sz\u00ednh\u00e1z fojt\u00f3, intrik\u00e1kkal telt l\u00e9gk\u00f6r\u00e9ben k\u00f6nnyen a pocsoly\u00e1ba h\u00fazhattak volna. \u0150 tan\u00edtott meg arra a k\u00e9t sz\u00f3ra, amit saj\u00e1t \u00e9let\u00e9ben \u00f6nmag\u00e1t\u00f3l megk\u00f6vetelt, \u00e9s \u00e9n is megk\u00f6veteltem a magam\u00e9ban \u00f6nmagamt\u00f3l \u00e9s mindazokt\u00f3l, akiknek \u00e9lete, sorsa, j\u00f6v\u0151je sz\u00e1momra nem k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s. Ez a k\u00e9t sz\u00f3: k\u00fcl\u00f6nbnek lenni! K\u00f6zel f\u00e9l \u00e9vsz\u00e1zad ut\u00e1n is f\u00fclemben \u00e9s agyamban motoszk\u00e1l ez a mondat, \u00e9s \u00e9ppen \u00fagy nem felejtettem el, mint azt, hogy hogyan tan\u00edtott meg tiszt\u00e1nak tartani a sz\u00ednpadot, szentnek a mesters\u00e9g\u00fcnket, semmivel fel nem cser\u00e9lhet\u0151nek a hivat\u00e1sunkat. Az a m\u00e9rhetetlen\u00fcl sok id\u0151, amely a vele val\u00f3 els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1som \u00f3ta eltelt, elegend\u0151 arra, hogy minden mell\u00e9kgondolat n\u00e9lk\u00fcl, b\u00e1tran le\u00edrhassam az egyik legnagyobb magyar sz\u00edn\u00e9szn\u0151, Dayka Margit nev\u00e9t. Az irodalom sz\u00e1m\u00e1ra jelent\u00e9ktelen, de j\u00f6v\u0151m szempontj\u00e1b\u00f3l egy jelent\u0151s sz\u00edndarabban, B\u00f3nyi Adorj\u00e1n Egy kis senki c. v\u00edgj\u00e1t\u00e9k\u00e1ban osztott\u00e1k r\u00e1m a f\u00e9rfi f\u0151szerepet akkor, amikor m\u00e9g alig tudtam t\u00f6bbet a sz\u00ednpadi mesters\u00e9gb\u0151l, mint ma egy els\u0151\u00e9ves f\u0151iskolai hallgat\u00f3. Sz\u00ednh\u00e1zunk akkor divatos nagys\u00e1gai m\u00e1r az \u00e1llom\u00e1son azzal fogadt\u00e1k a V\u00edgsz\u00ednh\u00e1z \u00e9rkez\u0151 m\u0171v\u00e9szn\u0151j\u00e9t: egy jelent\u00e9ktelen kis senkit, alig-alig kezd\u0151t kapott partner\u00fcl. \u201eLegal\u00e1bb megtanulja pontosan a szerep\u00e9t\u201d \u2013 volt a v\u00e1lasz. Vend\u00e9gszerepl\u00e9se idej\u00e9n m\u00e9g k\u00e9t-h\u00e1rom darabban lettem a partnere, \u00e9s Kolozsv\u00e1r ut\u00e1n bej\u00e1rtuk az orsz\u00e1g nagy r\u00e9sz\u00e9t. Hetekig mes\u00e9lt nekem \u00e9let\u00e9r\u0151l, gyermekkor\u00e1r\u00f3l \u00e9s arr\u00f3l, hogy miel\u0151tt Nagyv\u00e1radon sz\u00edn\u00e9szn\u0151 lett, rikkancs volt, \u00e9s hogy milyen keserves \u00e1rat kellett fizetnie az\u00e9rt, hogy a \u201evil\u00e1got jelent\u0151 deszk\u00e1kra\u201d ker\u00fclhessen\u2026 Csak a legnagyobbaknak kij\u00e1r\u00f3 tisztelettel gondoljanak r\u00e1 azok a fiatal sz\u00edn\u00e9szn\u0151k, akik k\u00fczdelem \u00e9s szenved\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl fogadj\u00e1k mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151nek ennek a p\u00e1ly\u00e1nak a jutalmait…
\nHetekig j\u00e1rtuk az orsz\u00e1got, \u00e9s r\u00e1m is hullott \u2013 a kellet\u00e9n\u00e9l tal\u00e1n t\u00f6bb is a h\u00edres m\u0171v\u00e9szn\u0151nek kij\u00e1r\u00f3 bab\u00e9rokb\u00f3l \u00e9s \u00e9rdekl\u0151d\u00e9sb\u0151l. \u00c9s ma m\u00e1r furcs\u00e1nak is t\u0171nhetik, hogy egy sz\u00f3ra sem eml\u00e9kszem az egy\u00fctt j\u00e1tszott szerepekb\u0151l, de m\u00e9g a hangs\u00falyai is \u00e9lnek bennem besz\u00e9dje muzsik\u00e1j\u00e1nak. A budapesti \u00e9s hazai lapok term\u00e9szetesen kihaszn\u00e1lt\u00e1k a nagy lehet\u0151s\u00e9geket, cikkeket, tud\u00f3s\u00edt\u00e1sokat \u00edrtak, \u00e9s amikor egy nap a Sz\u00ednh\u00e1zi \u00c9let f\u00e9nyk\u00e9pet k\u00f6z\u00f6lt r\u00f3lunk azzal a k\u00eds\u00e9r\u0151 sz\u00f6veggel, hogy: Dayka Margit \u00e9s v\u0151leg\u00e9nye, Kov\u00e1cs Gy\u00f6rgy, term\u00e9szetes, hogy megk\u00e9rtem a kez\u00e9t, \u00e9s \u0151 igent mondott. \u00c1tmenetileg mindketten megfeledkezt\u00fcnk arr\u00f3l, hogy m\u00e1r f\u00e9rjn\u00e9l van\u2026<\/p>\n

\"\"<\/a>

Kov\u00e1cs Gy\u00f6rgy \u00e9s Dayka Margit<\/p><\/div>\n

Vil\u00e1g\u00e9g\u00e9s \u00e9s puszt\u00edt\u00e1s \u00e9s d\u00f6gv\u00e9szek ut\u00e1n, annyi \u00e9v eltelt\u00e9vel is legjobb bar\u00e1tok maradtunk mindm\u00e1ig. \u00c9letem legnehezebb \u00f3r\u00e1iban egyenletes szeretettel t\u00f6r\u0151d\u00f6tt velem \u00e9s eny\u00e9immel, a borzalmas \u00e9vek alatt sof\u0151rigazolv\u00e1ny\u00e1t adta any\u00e1mnak, h\u00e1tha az seg\u00edthet rajta, ha bajba ker\u00fcl. (Szeg\u00e9ny any\u00e1m, m\u00e9g fi\u00e1kerre is f\u00e9lve \u00fclt f\u00f6l.) Mindenemet sz\u00e9thordt\u00e1k, el\u00e9gett\u00e9k a h\u00e1bor\u00fa alatt, csak az a p\u00e1r kacat maradt, amit \u0151 \u0151rz\u00f6tt meg a sz\u00e1momra. \u00c9s n\u00e9h\u00e1ny csal\u00e1di f\u00e9nyk\u00e9p, apr\u00f3s\u00e1g. M\u00e9g nem voltam itthon, amikor m\u00e1r \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt, mire van sz\u00fcks\u00e9gem nekem, csal\u00e1domnak\u2026 Nagy aj\u00e1nd\u00e9k tal\u00e1lkozni a sz\u00ednj\u00e1tsz\u00e1s egyik legnagyobbj\u00e1val, legcsod\u00e1latosabb boh\u00f3c\u00e1val, aki embernek is eg\u00e9szen egyed\u00fcl\u00e1ll\u00f3 p\u00e9ld\u00e1ny. Ha m\u00e1s\u00e9rt nem, m\u00e1r csak ez\u00e9rt is \u00e9rdemes volt megj\u00e1rni az utat a r\u00e9gi \u201ekis senki\u201d-t\u0151l, aki voltam, a mai nagy senkiig, aki vagyok\u2026<\/p>\n

T\u00f3th Elek. Sokszor l\u00e1ttam, amikor sz\u00e1momra m\u00e9g el\u00e9rhetetlen messzes\u00e9gben volt a sz\u00ednpad \u00e9s a sz\u00ednh\u00e1zi vil\u00e1g. A darabok c\u00edm\u00e9re, amelyekben j\u00e1tszott, m\u00e1r alig eml\u00e9kszem, nem is fontos. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 sz\u00e1l f\u00e9rfi van el\u0151ttem, var\u00e1zslatosan muzsik\u00e1l\u00f3 orgonahang. J\u00e1t\u00e9ka m\u00e9g ma is felejthetetlen soksz\u00edn\u0171s\u00e9g\u00e9ben, v\u00e1ltozatoss\u00e1g\u00e1ban. \u0150 volt \u201ea h\u0151s\u201d. Boh\u00f3zatban, trag\u00e9di\u00e1ban, egyar\u00e1nt. A f\u0151szerepl\u0151. Aki mellett neh\u00e9z volt m\u00e1sra is figyelni… M\u00f3ricz Zsigmondn\u00e1l, Miksz\u00e1thn\u00e1l tal\u00e1lkozhatunk csak ilyenfajta eg\u00e9sz-f\u00e9rfiakkal. Akik \u00fagy teszik f\u00f6l \u00e9let\u00fcket egyetlen \u00fcgyre, hogy m\u00edg magukba sz\u00edvj\u00e1k az eg\u00e9sz \u00e9letet, a vil\u00e1g f\u00e9ny\u00e9t, minden \u00edz\u00e9vel, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9g\u00e9vel, marad m\u00e9g arra is idej\u00fck, kedv\u00fck, hogy m\u00e1snak is vil\u00e1g\u00edtsanak. A sz\u00ednpadon k\u00edv\u00fcl is. Az \u00e9n felejthetetlen Lexi b\u00e1csim a b\u00e9csi dikt\u00e1tum napj\u00e1n megh\u00edvott mag\u00e1hoz, \u00e9s azt mondta: ne f\u00e9lj, fiam, am\u00edg a mi sz\u00edn\u00e9szt\u00e1rsadalmunkban egyetlen igaz ember lesz, addig a bitangs\u00e1g nem sodorhat el k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk senkit, akikkel egy\u00fctt szolg\u00e1ltunk.
\n\u0150 is t\u00e9vedett\u2026<\/p>\n

A v\u00e1radi sz\u00ednh\u00e1z a kolozsv\u00e1rinak t\u00e1rs\u00e1llom\u00e1sa volt, a k\u00e9t v\u00e1ros k\u00f6z\u00f6tt zajlott az \u00e9let\u00fcnk. A purit\u00e1n, mindig ink\u00e1bb komoly, h\u0171v\u00f6s \u00e9s tart\u00f3zkod\u00f3 \u00e1lland\u00f3 sz\u00e9khely mellett \u00fagy j\u00e1rtunk \u00e1t V\u00e1radra, mint gondtalan, vid\u00e1m kir\u00e1ndul\u00e1sra. A vil\u00e1g egyik legig\u00e9nyesebb k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g\u00e9nek j\u00e1tszottunk, amely el\u0151tt szinte lehetetlen volt nem megbukni\u2026 [V\u00e1radon] A legsz\u00fcrk\u00e9bb kis varr\u00f3l\u00e1nyka is tudta a zen\u00e9s m\u0171faj teljes reperto\u00e1rj\u00e1t, itt, ha a mi operett-t\u00e1rsulatunk bemutat\u00f3t tartott, a n\u00e9z\u0151t\u00e9r a sz\u00edn\u00e9szekkel egy\u00fctt \u00e9nekelte a bet\u00e9tsz\u00e1mokat\u2026 Ebben a f\u00e9ktelen\u00fcl j\u00f3kedv\u0171, \u00f6r\u00f6k-fiatal v\u00e1rosban sz\u00fcletett \u00e9s \u00e9lt sz\u00edn\u00e9szet\u00fcnk egyik legnagyszer\u0171bb tehets\u00e9ge: F\u00e9nyes Al\u00edz. R\u00e9gen-r\u00e9gen elszeg\u00e9nyedett nemesi csal\u00e1db\u00f3l sz\u00e1rmazott. \u0150 maga m\u00e1r nagy n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u00e9sben \u00e9lt. Apja, T\u00f3ni a sz\u00ednh\u00e1z d\u00edszletmestere volt, \u00e9desanyja fodr\u00e1szn\u0151. El\u0151ad\u00e1sainkon csillog\u00f3 szemmel, l\u00e1zas arccal ott \u00fclt az \u00fcgyeletes t\u0171zolt\u00f3 mellett egy v\u00e9konyka, sov\u00e1ny, izgatott gyermek, ott volt a pr\u00f3b\u00e1kon, el\u0151ad\u00e1sokon reggel, d\u00e9lben, este. F\u00fcggetlen\u00fcl att\u00f3l, hogy a sz\u00ednpadon mit j\u00e1tszottak, ez a kis l\u00e1nyka \u00fclt, \u00fclt, figyelt, itta mag\u00e1ba a sz\u00f3t. Tizenhat \u00e9ves volt. Egy el\u0151ad\u00e1son \u2013 ban\u00e1lis a t\u00f6rt\u00e9net \u2013 egyik sz\u00edn\u00e9szn\u0151nk beteg lett, az el\u0151ad\u00e1st a mi kis n\u00e9z\u0151nk mentette meg. M\u00e9g csak el sem olvasta a sz\u00f6veget, amit el kellett mondania, \u00e9s este m\u00e1r el is j\u00e1tszotta. Ragyog\u00f3an. K\u00e1d\u00e1r Imre, a kolozsv\u00e1ri Thalia sz\u00ednh\u00e1z felejthetetlen igazgat\u00f3ja megk\u00e9rte az \u00e9desapj\u00e1t, engedje vel\u00fcnk j\u00f6nni, sz\u00edn\u00e9szn\u0151t csin\u00e1lunk bel\u0151le. Sem azel\u0151tt, sem az\u00f3ta nem l\u00e1ttam m\u00e9g ilyen sz\u00ednpadi csod\u00e1t. Szerencs\u00e9re, abban az id\u0151ben nem volt sz\u00edniiskola, nem kellett n\u00e9gy esztendeig v\u00e1rnia\u2026<\/p>\n

M\u00e1r k\u00e9t \u00e9ve sz\u00edn\u00e9sz voltam, amikor megh\u00edv\u00e1st kaptam a budapesti V\u00edgsz\u00ednh\u00e1zt\u00f3l, \u00e9s \u00e9n minden sz\u00ednh\u00e1zi fegyelmet f\u00f6lbor\u00edtva rohantam karriert csin\u00e1lni. Ma egyszer\u0171en nem is \u00e9rtem, honnan volt b\u00e1tors\u00e1gom olyan finny\u00e1s \u00e9s hozz\u00e1\u00e9rt\u0151 k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g el\u00e9 ki\u00e1llani. \u00c9s micsoda vakmer\u0151 v\u00e1llalkoz\u00e1s volt a nagy h\u00edr\u0171 J\u00f3b D\u00e1nielt\u0151l kiosztatni olyan darabban, ahol Beregi Oszk\u00e1r, L\u00e1z\u00e1r M\u00e1ria, Ajtay Andor voltak a partnereim. Fiatal szerz\u0151 els\u0151 darabj\u00e1ban l\u00e9ptem fel, buktam is akkor\u00e1t, hogy m\u00e1ig sem felejtem el. De azt sem, mennyit tanultam n\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nap alatt a \u201eszent sz\u00f6rnyetegek\u201d-t\u0151l\u2026<\/p>\n

Csavarg\u00f3 fajta voltam. Valami kicsis\u00e9g miatt \u00fajra szerz\u0151d\u00e9st bontottam, megb\u00edz\u00e1st kaptam az aradi sz\u00ednh\u00e1z m\u0171v\u00e9szeti igazgat\u00e1s\u00e1ra. Egy gy\u00f3gyszer\u00e9sz finansz\u00edrozta ezt a v\u00e1llalkoz\u00e1st, teng\u0151-leng\u0151, m\u00e1shol elhelyezkedni nem tud\u00f3, szerencs\u00e9tlen vid\u00e9ki sz\u00edn\u00e9szecsk\u00e9ket kellett heti h\u00e1rom szereppel \u00e9s valami fizet\u00e9snek cs\u00fafolt bev\u00e9teli r\u00e9szesed\u00e9ssel kiel\u00e9g\u00edteni. N\u00e9gy h\u00f3napi rem\u00e9nytelen k\u00eds\u00e9rletez\u00e9s ut\u00e1n visszak\u00e9reztem a r\u00e9gi sz\u00ednh\u00e1zhoz, \u00e9s att\u00f3l kezdve csak ott j\u00e1tsztam mindaddig, am\u00edg megbolydult, elmebajos t\u00f6rv\u00e9nyek ki nem ebrudaltak a sz\u00ednh\u00e1zi \u00e9letb\u0151l. De addig mennyi izgalmas k\u00eds\u00e9rletez\u00e9s, tal\u00e1lkoz\u00e1s a vil\u00e1g \u00e9s saj\u00e1t irodalmunk feladataival\u2026 A sz\u00ednpadi esem\u00e9nyeken t\u00fal milyen \u00e9l\u00e9nk, serkent\u0151, izgalmas kapcsolatban \u00e9lt\u00fcnk 1940-ig \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3k, sz\u00edn\u00e9szek, fest\u0151k, \u00edr\u00f3k \u00e9s egy\u00e9b \u201ev\u00e1logatott cig\u00e1nyleg\u00e9nyek\u201d. Hajnalig tart\u00f3 vit\u00e1k, sz\u0171nni nem akar\u00f3 sz\u00f3csat\u00e1k, egym\u00e1s m\u0171helytitkaiba val\u00f3 behatol\u00e1si sz\u00e1nd\u00e9k, k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g a rokon szakmabeliek ir\u00e1nt, mind-mind \u00e9rt\u00e9kes hozz\u00e1j\u00e1rul\u00e1st jelentettek ahhoz, hogy \u00e9let\u00fcnk tartalmasabb, fordulatosabb, sz\u00ednesebb legyen. Egyre t\u00f6bbet gondolok ezekre az id\u0151kre ma, amikor \u00fagy \u00e9rzem, nem ismerj\u00fck egym\u00e1st el\u00e9gg\u00e9, noha k\u00f6z\u00f6s c\u00e9lok\u00e9rt, eszm\u00e9nyek\u00e9rt vagyunk itt. Nem a \u201eszeress\u00fck egym\u00e1st\u201d sz\u00fcks\u00e9g\u00e9t \u00e9rzem, hanem azt, hogy kavarjuk fel egym\u00e1st, cser\u00e9lj\u00fck ki v\u00e9lem\u00e9ny\u00fcnket \u2013 ha ugyan van \u2013, id\u00e9zz\u00fck el\u0151 azt a vit\u00e1z\u00f3 kedvet, aminek hi\u00e1ny\u00e1ban m\u0171v\u00e9szi \u00e9let\u00fcnk unalomba \u00e9s k\u00f6z\u00f6nybe fulladhat.<\/p>\n

K\u00f6zben \u00f6t \u00e9vig n\u00e9z\u0151 voltam. N\u00e9z\u0151je annak a \u2013 rem\u00e9lj\u00fck \u2013 soha vissza nem t\u00e9r\u0151 trag\u00e9di\u00e1nak, amit a t\u00f6rt\u00e9nelem a mi nemzed\u00e9k\u00fcnk sz\u00e1m\u00e1ra meg\u00edrt. Ezek az \u00e9vek \u00e1llati kegyetlens\u00e9g\u00fckben, azzal a pokoli szenved\u00e9ssel, amit az emberis\u00e9gre z\u00fad\u00edtottak, sz\u00e1momra sem jelenthett\u00e9k a p\u00e1rn\u00e1zott t\u00e1ml\u00e1ssz\u00e9ket. Ha k\u00fcl\u00f6nleges k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek folyt\u00e1n el is ker\u00fcltem azt a sorsot, ami milli\u00f3k\u00e9 volt, a magam ad\u00f3j\u00e1t \u00e9n is megfizettem. Fizettem az idegeimmel, v\u00e9remmel, sz\u00edvemmel, szeretetemmel \u00e9s gy\u0171l\u00f6letemmel, eg\u00e9sz szenved\u00e9lyemmel, ami \u00e9l\u0151 emberr\u00e9 tett. Fizettem \u00f6cs\u00e9m s\u00edrj\u00e1val valahol Ukrajn\u00e1ban, csal\u00e1dommal, bar\u00e1taimmal, \u00e9s azzal, hogy mikor hazaj\u00f6ttem, m\u00e1r alig voltak tan\u00fai \u00e9s t\u00e1rsai az \u00e9n egykori \u00e9letemnek. El\u00f6lr\u0151l kellett kezdeni mindent.<\/p>\n

\"\"<\/a>

A hazah\u00edv\u00f3 t\u00e1virat – Sv\u00e1jcba c\u00edmezve<\/p><\/div>\n

Amikor Sv\u00e1jcban megkaptam Kem\u00e9ny J\u00e1nos t\u00e1virat\u00e1t, amelynek sz\u00f6vege \u00edgy sz\u00f3lt: \u201eSv\u00e1jc. Luzern. Hotel Schiller. Kov\u00e1cs Gy\u00f6rgynek. Az \u00e1llam t\u00e1mogat\u00e1s\u00e1val sz\u00ednh\u00e1z lesz Marosv\u00e1s\u00e1rhelyen. Szerz\u0151dtetni akarunk. V\u00e1rjuk v\u00e1laszodat a marosv\u00e1s\u00e1rhelyi Sz\u00e9kely Sz\u00ednh\u00e1zhoz. Kult\u00farpalota. Bar\u00e1ts\u00e1ggal Kem\u00e9ny J\u00e1nos. 1946. febru\u00e1r 7.\u201d \u2013 term\u00e9szetes, hogy az ir\u00e1nta val\u00f3 bizalom, szeretet, nagyrabecs\u00fcl\u00e9s \u00e9s h\u00e1la a legr\u00f6videbb id\u0151n bel\u00fcl visszahozott.<\/p>\n

Ebben a sz\u00ednh\u00e1zban kaptam \u00fajra hitet, t\u00e1mogat\u00e1st \u00e9s er\u0151t a r\u00e1m b\u00edzott feladatok elv\u00e9gz\u00e9s\u00e9hez. K\u00e9t orsz\u00e1gb\u00f3l, sok v\u00e1rosb\u00f3l ver\u0151d\u00f6tt \u00f6ssze az a t\u00e1rsulat, amely azt\u00e1n alig t\u00edz esztend\u0151 alatt\u2026 orsz\u00e1gos viszonylatban is igen jelent\u0151ss\u00e9 v\u00e1lt, \u00e9s \u00e1ltal\u00e1nos megbecs\u00fcl\u00e9st szerzett mag\u00e1nak\u2026 Ennek a korszaknak eredm\u00e9nyei, megval\u00f3sul\u00e1sai tett\u00e9k lehet\u0151v\u00e9, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n fel\u00f6tl\u00f6tt az a gondolat, hogy az orsz\u00e1g egyik legkorszer\u0171bb, legpomp\u00e1sabb sz\u00ednh\u00e1z\u00e9p\u00fclet\u00e9t \u00e9ppen Marosv\u00e1s\u00e1rhelyre tervezz\u00e9k\u2026 Ez a sz\u00ednh\u00e1z idej\u00e9ben \u00e9rtette meg, hogy csak akkor teljes\u00edtheti marad\u00e9ktalanul hivat\u00e1s\u00e1t, ha soha semmilyen k\u00e9nyelmi szempont miatt nem hajland\u00f3 a legmagasabbra emelt m\u00e9rc\u00e9t egy centivel is lejjebb ereszteni\u2026<\/p>\n

Amilyen m\u00e9rt\u00e9kben n\u0151tt a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g \u00e9rdekl\u0151d\u00e9se ez ir\u00e1nt a furcsa csodabog\u00e1r ir\u00e1nt, amit Sz\u00e9kely Sz\u00ednh\u00e1znak h\u00edvtak, \u00fagy n\u0151tt az ig\u00e9ny\u00fck is, \u00e9s ezzel p\u00e1rhuzamosan a sz\u00ednh\u00e1z cs\u00f6kkenthette az els\u0151 \u00e9vek sz\u00fcks\u00e9g\u00e9b\u0151l fakad\u00f3 t\u00fal sok bemutat\u00f3j\u00e1t. Hihet\u0151-e, hogy az 1946-47-es \u00e9vadban 38 bemutat\u00f3t tartott, r\u00e1 egy \u00e9vre m\u00e1r csak 21-et, azt\u00e1n 12-t, azt\u00e1n m\u00e1r csak nyolcat, azut\u00e1n hatot, majd n\u00e9gyet \u00e9s \u00f6t\u00f6t. Ez nem a lankad\u00e1s korszaka volt \u00e1m, hanem a m\u0171v\u00e9szileg legig\u00e9nyesebb, legpomp\u00e1sabb, leg\u00e9rettebb el\u0151ad\u00e1sok \u00e9vei\u2026<\/p>\n

B\u00e1r a mi p\u00e1ly\u00e1nkon idej\u00e9ben illik megtanulni azt, hogy senki sem p\u00f3tolhatatlan \u2013 mert hiszen sz\u00edn\u00e9szek sz\u00fcletnek, elm\u00falnak, de a Sz\u00ednh\u00e1z \u00f6r\u00f6k \u2013, m\u00e9gis le kell \u00edrni: [Delly Ferenc] korai hal\u00e1la sz\u00e1munkra p\u00f3tolhatatlan vesztes\u00e9g. Hi\u00e1nyzik nagy sz\u00ednpadi tud\u00e1sa, k\u00f6vetkezetess\u00e9ge, egyenes jelleme, tiszteletet parancsol\u00f3 m\u0171v\u00e9szi magatart\u00e1sa\u2026 A Liliomban azt mondj\u00e1k: \u201eDr\u00e1ga fiam, te nem tudtad, az ember csak akkor hal meg, amikor elfelejtik\u201d. Delly Ferenc m\u00e9g \u00e9l\u2026<\/p>\n

\"\"<\/a>

Delly Ferenccel (jobbra)<\/p><\/div>\n

Szeretn\u00e9m, hogy egykori nagyszer\u0171 koll\u00e9g\u00e1mr\u00f3l, Andr\u00e1si M\u00e1rtonr\u00f3l mondjak n\u00e9h\u00e1ny sz\u00f3t. \u00c9s most, hogy pillanatokra felid\u00e9zem egyik legnagyobb nevettet\u0151nket, elgondolkozom, mi\u00e9rt nem a komikusra eml\u00e9kszem, mi\u00e9rt nem a t\u00e1ncos, kacagtat\u00f3, vid\u00e1m j\u00e1tsz\u00f3t\u00e1rsra? Nem csak az\u00e9rt, mert alig tegnap t\u00f6rt\u00e9nt utols\u00f3 fell\u00e9p\u00e9s\u00e9nek szomor\u00fas\u00e1g\u00e1ra gondolok. Mi\u00e9rt a sz\u00edvet-lelket \u00f6sszeszor\u00edt\u00f3 Marci jut eszembe, aki komikus l\u00e9t\u00e9re arcunkra fagyasztotta a mosolyt, \u00e9s egy vele val\u00f3 k\u00f6z\u00f6s fell\u00e9p\u00e9s ut\u00e1n \u00f3r\u00e1kig j\u00e1rtuk az utc\u00e1kat, hogy feleletet kapjunk j\u00e1t\u00e9ka nyom\u00e1n fakadt nagy k\u00e9rd\u00e9seinkre\u2026 Ma m\u00e1r csak a szerepeiben szomor\u00fa Andr\u00e1si M\u00e1rtonra gondolok: Csehov Sir\u00e1ly\u00e1nak Medvegyenk\u00f3j\u00e1ra, Br\u00f3dy S\u00e1ndor tan\u00edt\u00f3j\u00e1ra \u00e9s most m\u00e1r \u00f6r\u00f6kre felejthetetlen J\u00f3zs\u00e1j\u00e1ra, Illy\u00e9s Gyula F\u00e1klyal\u00e1ngj\u00e1ban\u2026<\/p>\n

Am\u00edg \u00e9lt\u00e9l, nem engedted, hogy meg\u00edrj\u00e1k, sem hogy elmondj\u00e1k. Most ments fel a neked tett hallgat\u00e1si fogadalom al\u00f3l. Nem tudunk annyi k\u00f6nnyet ejteni, sem annyit visszafojtani, amennyit te, J\u00e1noska [Kem\u00e9ny J\u00e1nos \u2013 szerk. m.], let\u00f6r\u00f6lt\u00e9l m\u00e1sok arc\u00e1r\u00f3l. Ha sokan el is mentek m\u00e1r a tan\u00fak k\u00f6z\u00fcl, sokan elsz\u00e1lling\u00f3ztak, m\u00e9g vannak, akik tudj\u00e1k, de m\u00e1r nem elegen, hogy egy embertelen korban mit tett\u00e9l a n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u0151k\u00e9rt, megal\u00e1zottak\u00e9rt, a sokf\u00e9le sz\u00edn\u0171 csillagot visel\u0151 b\u00e9lyeges sereg\u00e9rt\u2026 \u00c9n most annak a Kem\u00e9ny J\u00e1nosnak mondok k\u00f6sz\u00f6netet, aki egy sokaknak m\u00e1r \u00f6z\u00f6nv\u00edz el\u0151ttinek t\u0171n\u0151 korban \u2013 pedig csak harminc\u00f6t esztendeje \u2013 Kolozsv\u00e1ron, a Vasas Otthonban a sz\u00ednpadr\u00f3l leparancsolt, szomor\u00fas\u00e1gukat \u00e9nekl\u0151 kom\u00e9di\u00e1soknak \u2013 akik n\u00e9hanapj\u00e1n sz\u00edvszorongat\u00f3 bukfencet vetettek, hogy betev\u0151 falatjukat biztos\u00edthass\u00e1k \u2013 koszt\u00fcm\u00f6t, d\u00edszletet, fest\u00e9ket \u00e9s p\u00e9nzt k\u00fcldt\u00e9l. Te, az akkori hivatalos sz\u00ednh\u00e1z fizet\u00e9s n\u00e9lk\u00fcli f\u0151igazgat\u00f3ja. \u00c9s amikor k\u00fcld\u00f6tts\u00e9g ment hozz\u00e1d, hogy ezt megk\u00f6sz\u00f6nje, f\u00f6l\u00e1llt\u00e1l a bizony nagy hatalmat jelent\u0151 f\u0151igazgat\u00f3i b\u00e1rsonysz\u00e9kb\u0151l, \u00e9s azzal a mosollyal, ami te volt\u00e1l, megtiltottad a hajlong\u00e1st, a k\u00f6sz\u00f6netet, a h\u00e1l\u00e1lkod\u00e1st\u2026<\/p>\n

Marosv\u00e9csre abban az id\u0151ben az akkori katonai parancsnoks\u00e1g f\u00e9szkelte be mag\u00e1t. Te csak alb\u00e9rl\u0151 volt\u00e1l. Miel\u0151tt t\u00e1borba ker\u00fcltem \u201evalahol Eur\u00f3p\u00e1ban\u201d, a v\u00e9csi v\u00e1r diszn\u00f3\u00f3lj\u00e1ban kaptam sz\u00e1zegyn\u00e9h\u00e1nyad magammal \u201eteljes ell\u00e1t\u00e1st\u201d. Tal\u00e1n egy h\u00e9t sem telt el, te Kolozsv\u00e1rr\u00f3l p\u00e1r \u00f3r\u00e1ra hazaj\u00f6tt\u00e9l V\u00e9csre, megtudtad, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt, azonnal int\u00e9zkedt\u00e9l, hogy emberhez m\u00e9lt\u00f3 lak\u00e1shoz jussunk\u2026 Felejthetetlen\u00fcl \u0151rz\u00f6m azt a pillanatot, mikor a tizenk\u00e9t \u00f3rai munka ut\u00e1n kimer\u00fclt, rongyos, f\u00e1radt, volt sz\u00edn\u00e9szt a b\u00e1r\u00f3 \u00far \u00e9s feles\u00e9ge meleg \u00e9tellel, friss keny\u00e9rrel, m\u00e9zzel \u00e9s sajttal v\u00e1rta. A F\u0151utc\u00e1n, a fasiszta vil\u00e1g kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n, akkor is, mint az\u00f3ta is, azzal a felejthetetlen mosollyal az arc\u00e1n k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tte. \u00c9vek m\u00falva, miut\u00e1n m\u00e1r sz\u00e9toszlottak felett\u00fcnk a viharfelh\u0151k, \u00e9s hirtelen annyi lett az \u201eellen\u00e1ll\u00f3\u201d, mint csillag az \u00e9gen, akkor is sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl, nem v\u00e1rva \u00e9rte k\u00e9s\u0151i k\u00f6sz\u00f6netet, szem\u00e9rmesen hallgatt\u00e1l minderr\u0151l, \u00e9s m\u00e9g annyi m\u00e1sr\u00f3l, \u00e9s hallgatnom kellett nekem is, mert \u00edgy k\u00edv\u00e1ntad. Bocs\u00e1sd meg, ha most m\u00e9gis elmondtam\u2026<\/p>\n

Mikor m\u00e1r gy\u00fclekeztek a felh\u0151k Eur\u00f3pa f\u00f6l\u00f6tt, egyre t\u00f6bbsz\u00f6r kaptam megh\u00edv\u00e1sokat sz\u00e1momra sokszor ismeretlen t\u00e1rsas\u00e1gokba, s lassan kezdtem eszm\u00e9lni, hogy itt nem csak sz\u00f3rakoz\u00e1sr\u00f3l van sz\u00f3, hanem a vil\u00e1g k\u00f6lt\u0151i \u00fczennek nek\u00fcnk, figyelmeztetnek, \u00f3vnak. S\u00fcketek voltunk. \u00c9s ostob\u00e1k. Nem \u00e9rtett\u00fck meg \u0151ket, csak j\u00f3val k\u00e9s\u0151bb. T\u00fal k\u00e9s\u0151n.
\nEgy nap azt\u00e1n ezt a dobog\u00f3t is kih\u00fazt\u00e1k a l\u00e1bam al\u00f3l, s akkor hossz\u00fa-hossz\u00fa ideig csak k\u00e9tszer l\u00e9ptem f\u00f6l. Egyszer 1942-ben a kolozsv\u00e1ri reform\u00e1tus templomban Rem\u00e9nyik S\u00e1ndort, m\u00e1sodszor ugyanabban az \u00e9vben Marosv\u00e1s\u00e1rhelyen, a Kem\u00e9ny Zsigmond T\u00e1rsas\u00e1g rendezv\u00e9ny\u00e9n Tompa L\u00e1szl\u00f3t szavaltam. 1944 nyar\u00e1n m\u00e1r \u201ek\u00fclf\u00f6ld\u00f6n\u201d szerepeltem. A Bergen Belsen-i koncentr\u00e1ci\u00f3s t\u00e1bor lak\u00f3inak, sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldj\u00fckr\u0151l elhurcolt emberek sz\u00e1zainak mondtam a verset \u00e9jszak\u00e1nk\u00e9nt\u2026<\/p>\n

A l\u00e1ger\u00e9let befejezt\u00e9vel, amikor Sv\u00e1jcban, az engem hossz\u00fa ideig vend\u00e9g\u00fcl l\u00e1t\u00f3 orsz\u00e1gban \u00e9ltem, sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldj\u00fckr\u0151l idej\u00e9ben elmenek\u00fclteknek szavaltam Genfben, Z\u00fcrichben, Caux-sur-Montreux-ban, s nem el\u0151sz\u00f6r, nem is utolj\u00e1ra l\u00e1ttam, \u00e9reztem, mi mindent jelent, mi mindent feledtethet az anyanyelv\u2026 Mikor hazaker\u00fcltem, sz\u00e1mtalan alkalommal l\u00e9ptem f\u00f6l szaval\u00f3esteken. A pokolb\u00f3l szabadultak, a h\u00e1bor\u00fa borzalmait t\u00fal\u00e9l\u0151k szomjasan itt\u00e1k magukba az itthon \u00fajra megtal\u00e1lt szavakat. Amit mindenki csak \u201emeg\u0151rz\u00e9sre\u201d hagyott h\u00e1tra.<\/p>\n

A sokf\u00e9le n\u00e9z\u0151vel val\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1saimb\u00f3l gyakran gondolok az egyik legbizarrabbra \u00e9s legmer\u00e9szebbre. Nagyv\u00e1radon, a Palladium cirkusz porondj\u00e1n mondtam J\u00f3zsef Attil\u00e1t, Radn\u00f3tit, Kosztol\u00e1nyit, \u00e9s m\u00e1sf\u00e9l \u00f3r\u00e1n kereszt\u00fcl m\u00e9g sokakat t\u00f6bb mint ezer\u00f6tsz\u00e1z hallgat\u00f3nak, nem is csak egyetlen est\u00e9n. Nagy r\u00e9sz\u00fck marad\u00e9ka \u00e9s keres\u0151je volt harmincezer elhurcoltnak. \u00d6lt\u00f6z\u0151 partnereim tigrisek s m\u00e1s n\u00e9gyl\u00e1b\u00faak voltak, de az \u00farnak milyen szel\u00edd teremtm\u00e9nyei az igazi vad\u00e1llatokhoz k\u00e9pest, akiket hi\u00e1ba kutattam a cirkusz porondj\u00e1r\u00f3l. Nem l\u00e1ttam \u0151ket. Pedig nem ker\u00fcltek r\u00e1cs m\u00f6g\u00e9.<\/p>\n

\"\"<\/a><\/p>\n

A k\u00f6zelm\u00faltban az orsz\u00e1g minden t\u00e1j\u00e1r\u00f3l, a vil\u00e1g sok r\u00e9sz\u00e9b\u0151l kaptam levelet, \u00fczenetet, k\u00f6sz\u00f6netet egy kis csokornyi vers\u00e9rt, amely hanglemez form\u00e1j\u00e1ban sokfel\u00e9 eljutott. Term\u00e9szetes, hogy \u00f6r\u00fcltem neki, mint ahogy mindenki szereti, ha valamilyen munk\u00e1ja kicsit is sikeredik. Visszagondoltam az elm\u00falt \u00e9vtizedekre, mikor \u00e9s hol \u00e9s h\u00e1nyfel\u00e9 is \u00e1lltam egymagam szemben s\u00f6t\u00e9t n\u00e9z\u0151terekr\u0151l r\u00e1m villog\u00f3 szemp\u00e1rokkal, h\u00e1nyszor is mondtam \u00e9n verset mindaddig, am\u00edg eljutottam od\u00e1ig, hogy \u2013 err\u0151l a lemezr\u0151l \u2013 m\u00e1r a versek mondanak engem.<\/p>\n

Ritka kiv\u00e9telekt\u0151l eltekintve, a sz\u00edn\u00e9sz \u00e9lete az elj\u00e1tszatlan szerepek \u00f6sszess\u00e9ge. \u00c9vtizedek alatt \u00f6sszegy\u0171lt \u00e9s elj\u00e1tszott szerepek sz\u00e9p lassan m\u00faltt\u00e1 \u00e9s eml\u00e9kk\u00e9 v\u00e1lnak, \u00e9s az egykor l\u00e1zas izgalmak \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl elhagynak minket. Engem legal\u00e1bbis sokkal ink\u00e1bb foglalkoztattak, tal\u00e1n m\u00e9g ma is k\u00eds\u00e9rtenek azok a szerepek, amelyekre v\u00e1gytam, amelyekre sokszor h\u00f3napokig, ha nem \u00e9vekig k\u00e9sz\u00fcltem val\u00f3s\u00e1gban vagy gondolatban, \u00e9s amelyek ilyen vagy olyan ok miatt nem val\u00f3sultak meg. \u00c9s bizony sov\u00e1ny vigasz az, hogy ezekben a szerepekben legal\u00e1bb nem buktam meg, legal\u00e1bb nem v\u00e9gz\u0151dtek kudarccal\u2026<\/p>\n

Tervek, v\u00e1gyak n\u00e9lk\u00fcl ez a mi p\u00e1ly\u00e1nk elveszti az \u00e9rtelm\u00e9t. Itt csak annak van igaza, aki jelen van. Ha sz\u00edn\u00e9sz: a sz\u00ednpadon, ha rendez\u0151: a sz\u00ednh\u00e1zban, ha \u00e9nekes: akkor a dallamban, ha t\u00e1ncos: a ritmusban. Lehet err\u0151l a p\u00e1ly\u00e1r\u00f3l besz\u00e9lni, locsogni, lehet \u00f3cs\u00e1rolni vagy dics\u00e9rni, itt csak addig l\u00e9tez\u00fcnk val\u00f3s\u00e1gosan, am\u00edg k\u00f6zvetlen kapcsolatunk van a n\u00e9z\u0151vel.<\/p>\n

Sablonos k\u00e9rd\u00e9s: mit csin\u00e1lna, ha \u00fajrakezdhetn\u00e9 az \u00e9let\u00e9t? Marcel Achard erre azt v\u00e1laszolta: ugyan\u00fagy csin\u00e1ln\u00e1m, mint eddig, csak k\u00f6z\u00e9pen v\u00e1lasztan\u00e1m a hajamat. A mi sz\u0171kebb t\u00e1jainkon effajta v\u00e1lasz cinikusnak t\u0171nhetik. Ez\u00e9rt igyekszem m\u00e1sk\u00e9nt megfogalmazni. Nem \u00e9lhetn\u00e9k m\u00e1sk\u00e9nt, mert az \u00e9let egy, oszthatatlan \u00e9s megism\u00e9telhetetlen. Ha a film nyelv\u00e9n akarn\u00e1m \u00e9rz\u00e9keltetni, azt mondan\u00e1m: itt vagy nincs pr\u00f3bafelv\u00e9tel, vagy minden pillanat az\u2026<\/p>\n

Igyekszem elker\u00fclni, hogy elj\u00e1tszott szerepeimr\u0151l besz\u00e9ljek. Valahol biztosan \u0151rz\u00f6m \u0151ket, m\u00falt id\u0151ben, \u00e1lmaimban id\u0151nk\u00e9nt felbukkannak, de a temet\u0151k csendj\u00e9t, ahol \u00f6r\u00f6k \u00e1lmukat alussz\u00e1k, ne bolygassuk meg. M\u00e9g akkor is visszahozhatatlanul m\u00faltt\u00e1 v\u00e1lnak, ha annyira sz\u00edvemhez n\u0151tt is egyik-m\u00e1sik, mint a Kispolg\u00e1rok Tyetyerevje. L\u00e1ttam valaha ezt az embert? Ismertem? Hol ragadtak bel\u00e9m az elesett, minden j\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9ka ellen\u00e9re is k\u00e1ty\u00faba jutott \u00e9rtelmis\u00e9gi keserves, de m\u00e9gis l\u00e1zong\u00f3, m\u00e1r mindenr\u0151l lemondott, de m\u00e9gis minden szav\u00e1val nyugtalan\u00edt\u00f3 figur\u00e1j\u00e1nak von\u00e1sai? Ismertem, Nem egyetlen ember volt, akit \u00e9letre h\u00edvtam. Kezd\u0151 \u00e9veim \u00e9jszak\u00e1kat kerget\u0151 csavarg\u00e1sai k\u00f6zben h\u00e1nyszor l\u00e1ttam Kolozsv\u00e1ron vagy Budapesten, Nagyv\u00e1radon vagy m\u00e1shol, kopott, \u00f3cska, egyetlen ruh\u00e1j\u00e1ban, utols\u00f3 garas\u00e1val a virslis-b\u00f3d\u00e9 el\u0151tt \u00e1llni egy-egy Tyetyerevet\u2026<\/p>\n

M\u00falt esztend\u0151 utols\u00f3 napjaiban itt j\u00e1r Marosv\u00e1s\u00e1rhelyen [Toma Caragiu]. Egy k\u00e9t\u00f3r\u00e1s el\u0151ad\u00f3estj\u00e9ben megmutatta mindazt, amit ezen a p\u00e1ly\u00e1n sem megtanulni, sem tan\u00edtani nem lehet. A szellem, a tehets\u00e9g, a virtuozit\u00e1s, a t\u00f6k\u00e9letes mesters\u00e9gbeli tud\u00e1s milyen csod\u00e1latos kever\u00e9ke! Toma Caragiu. Sz\u00e1mtalan sz\u00ednpadi szerep\u00e9ben l\u00e1ttam, filmjeib\u0151l, t\u00e9v\u00e9-ad\u00e1sokb\u00f3l ismertem tal\u00e1n h\u00fasz esztend\u0151 \u00f3ta. M\u00e9gis milyen nagyszer\u0171 \u00e9lm\u00e9ny volt lebilincselve n\u00e9zni, hallgatni szikr\u00e1z\u00f3 humor\u00e1t, r\u00f6gt\u00f6nz\u00e9seit, emberismeret\u00e9t, amit mind beles\u0171r\u00edtett el\u0151ad\u00e1s\u00e1nak els\u0151 r\u00e9sz\u00e9be. \u00c1rasztotta mag\u00e1b\u00f3l az \u00e9let dinamizmus\u00e1t, k\u00e9t k\u00e9zzel aj\u00e1nd\u00e9kozott meg mindny\u00e1junkat a nevet\u00e9s \u00e1ldott kincs\u00e9vel. R\u00e9gen ismert\u00fck egym\u00e1st, ez\u00e9rt a sz\u00fcnetben bementem az \u00f6lt\u00f6z\u0151j\u00e9be, hogy meg\u00f6lelhessem \u00e9s megk\u00f6sz\u00f6nhessem neki, hogy elhozta m\u0171sor\u00e1t hozz\u00e1nk is. Csak az igaz\u00e1n kiv\u00e1lasztottak pirul\u00f3s sz\u00f3fukars\u00e1g\u00e1val fogadta a gratul\u00e1ci\u00f3t\u2026
\nN\u00e9h\u00e1ny h\u00e9t m\u00falva pedig megtette a legr\u00f6videbb utat a leghosszabb \u00e9jszak\u00e1ba\u2026<\/p>\n

Any\u00e1m. Mindenkij\u00e9t elvesztette: sz\u00fcleit, testv\u00e9reit, f\u00e9rj\u00e9t, egyik gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 fi\u00e1t gy\u00f3gy\u00edthatatlan betegs\u00e9gben, mikor az m\u00e9g csak huszonegy \u00e9ves volt, m\u00e1sikat huszonhat esztend\u0151s kor\u00e1ban, a m\u00e1sodik vil\u00e1gh\u00e1bor\u00faban. Maradtunk ketten, egy\u00fctt csin\u00e1ltuk v\u00e9gig a poklot\u2026 Egy s\u00f6t\u00e9t, es\u0151s d\u00e9lut\u00e1n ott \u00fcltem az \u00e1gya sz\u00e9l\u00e9n, szel\u00edd volt, mosolyg\u00f3 \u00e9s teljesen v\u00e1ratlanul egy esk\u00fct csalt ki t\u0151lem. \u201eHa m\u00e1r nem leszek \u2013 mondta \u2013, ne t\u00e9tess k\u00f6vet a s\u00edromra, maradjon jeltelen. Hagyjatok szabadon!\u2026 Mindig el akarok menni hozz\u00e1tok, mikor sz\u00fcks\u00e9g lesz r\u00e1m. Ne nyomja k\u0151 a csontjaimat\u2026 Veletek akarok lenni…\u201d<\/p>\n

Hagyjatok szabadon! Soha ezt a k\u00e9t szav\u00e1t nem fogom elfelejteni. Milyen m\u00e9lyr\u0151l buggyant fel \u00f6sszet\u00f6p\u00f6r\u00f6d\u00f6tt kis test\u00e9b\u0151l ez a legdr\u00e1g\u00e1bb sz\u00f3\u2026 Itt sz\u00fcletett, nagyapja, n\u00e9gy fiv\u00e9r\u00e9vel r\u00e9szt vett a 48-as szabads\u00e1gharcban, egyik\u00fck Kossuth-koszor\u00fat is kapott. Sz\u00fclei szeg\u00e9nyek voltak, soha nem k\u00f6t\u00f6tte \u0151ket semmi sehov\u00e1. Mikor elj\u00f6tt az ideje, \u00f6sszeszedegett\u00e9k a pereputtyukat, s mentek oda, ahol valami meg\u00e9lhet\u00e9s akadt. Ezek az \u0151 r\u00e9gi \u00e9s gyerekkori \u00e9lm\u00e9nyei tartogatt\u00e1k sz\u00e1momra utols\u00f3 k\u00e9t szav\u00e1t: hagyjatok szabadon!<\/p>\n

S mit tudok az \u00e9n komoly, sz\u00e9p ap\u00e1mr\u00f3l, akinek szint\u00e9n csak beteljes\u00fcletlen v\u00e1gyai voltak. Egyszer besz\u00e9lt r\u00f3la nekem is, de h\u00e1t az olyan hihetetlen\u00fcl r\u00e9gen volt. \u00dajs\u00e1g\u00edr\u00f3 szeretett volna lenni, \u00e9s mindig m\u00e1ssal foglalkozott, csak azzal nem. Mindig belekezdett valamibe, \u00e9s mindig t\u00f6nkrement. Azt\u00e1n talpra \u00e1llt, s \u00fajra csak cs\u0151dbe jutott\u2026<\/p>\n

Most, hogy ezeket a sorokat \u00edrom, eszm\u00e9lek r\u00e1, hogy hiszen \u00e9n mindezekr\u0151l soha senkinek nem besz\u00e9ltem… Milyen vallom\u00e1sokat k\u00ednoz ki bel\u0151lem is az \u00edr\u00e1s, hogy az egykori gyermek legm\u00e9lyebben el\u00e1sott titkait is felsz\u00ednre hozza?\u2026 A mi p\u00e1ly\u00e1nkon\u2026 csak villan\u00e1sok vannak. Ha j\u00f3l eml\u00e9kszem, Peter Brook mondja valahol: \u201eSz\u00edn\u00e9sz az, aki v\u00e1llalja, hogy az igazs\u00e1g b\u00e1r egy m\u00e1sodpercre \u00e1tvillanjon rajta.\u201d A mi sz\u00edn\u00e9sz\u00e9let\u00fcnk az\u00e9rt olyan csonka, mert mi darabokra t\u00f6rdelve mindig sz\u00e9tosztjuk magunkat. Minden \u00faj szereppel kibor\u00edtjuk a lelk\u00fcnket, kihas\u00edtunk egy darabot egyetlen magunkb\u00f3l, amin \u00e9let\u00fcnk tal\u00e1n sokat faragott, \u00e9s ami bizony f\u00e1jdalmas folyamat, s a v\u00e9g\u00e9n, miut\u00e1n a szerept\u0151l elv\u00e1ltunk \u2013 mindegy, hogy mi lett\u00fcnk h\u0171tlenek hozz\u00e1, vagy \u0151 hagyott el minket \u2013 ott maradunk kih\u0171lve, kifosztva, \u00fcresen. Am\u00edg a szerepet form\u00e1ljuk, keress\u00fck, alak\u00edtjuk, \u00e1lmodunk vele, addig a legizgalmasabb minden l\u00e9tez\u0151, \u00e1ltalam ismert mesters\u00e9gn\u00e9l. Mikor m\u00e1r ott tartunk, hogy est\u00e9nk\u00e9nt elj\u00e1tsszuk, az m\u00e1r technika, professzionalizmus. Foglalkoz\u00e1s. Keny\u00e9rkereset\u2026<\/p>\n

A mesters\u00e9g\u00fcnket pedig akkor fogjuk igaz\u00e1n \u00e9rteni, amikor a legritk\u00e1bb, legszebb sz\u00ednpadi pillanatok ut\u00e1n sz\u00edvszor\u00edt\u00f3 csend lesz a n\u00e9z\u0151t\u00e9ren. A XX. sz\u00e1zadban \u00e9l\u00fcnk, ez am\u00fagy is a taps sz\u00e1zada, mi m\u00e1r nem azt k\u00e9rj\u00fck a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gt\u0151l, hogy \u201eapplaudite\u201d, hanem enn\u00e9l sokkal t\u00f6bbet. Amit \u00d6rk\u00e9ny Istv\u00e1n \u00edgy fogalmazott meg: \u201ePr\u00f3b\u00e1ld megtanulni, ami egy m\u00e1sik ember sors\u00e1b\u00f3l megtanulhat\u00f3.\u201d<\/p>\n

Forr\u00e1s: A H\u00e9t \u00e9vk\u00f6nyve, 1978. Haza, sz\u00fcl\u0151f\u00f6ld, nemzetis\u00e9g. Bukarest.<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Kov\u00e1cs Gy\u00f6rgy: S\u00fag\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl R\u00e9szletek egy r\u00e9gen (s tal\u00e1n soha el nem) k\u00e9sz\u00fcl\u0151 k\u00f6nyvb\u0151l Az al\u00e1bbi \u00edr\u00e1snak furcsa, m\u00e9g felt\u00e1ratlan t\u00f6rt\u00e9nete van. Ahol \u00e9n olvastam, az A H\u00e9t 1978-as \u00e9vk\u00f6nyve, Horv\u00e1th Andor \u00e9s Kacs\u00edr M\u00e1ria szerkesztett\u00e9k, a hetilap t\u00f6bb \u00e1lland\u00f3 munkat\u00e1rsa k\u00f6zrem\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9vel. (V\u00e1logat\u00e1sunk A H\u00e9t \u00e9vk\u00f6nyve alapj\u00e1n t\u00f6rt\u00e9nt.)<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13],"tags":[],"class_list":["post-72844","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/72844","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=72844"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/72844\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=72844"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=72844"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=72844"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}