{"id":73359,"date":"2018-04-11T02:50:09","date_gmt":"2018-04-11T02:50:09","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=73359"},"modified":"2018-04-10T06:20:49","modified_gmt":"2018-04-10T06:20:49","slug":"fustbe-ment-vers","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=73359","title":{"rendered":"F\u00fcstbe ment vers (?)"},"content":{"rendered":"

A Magyar K\u00f6lt\u00e9szet Napj\u00e1nak \u00fcnnep\u00e9re, 2018<\/strong><\/h2>\n

 <\/p>\n

\"\"<\/a>

Pusztai P\u00e9ter fot\u00f3grafik\u00e1ja<\/p><\/div>\n

 <\/p>\n

A K\u00e1f\u00e9 f\u0151nix felk\u00e9r\u00e9s\u00e9re v\u00e1laszoltak \u2013 a be\u00e9rkez\u00e9s sorrendj\u00e9ben \u2013 a k\u00f6vetkez\u0151k:<\/strong><\/h3>\n
\n

Csel\u00e9nyi B\u00e9la: Elsz\u00e1llt egy-egy vers\u2026<\/strong>
\nB. Tomos Hajnal: Nem \u00e9rtek egyet t\u00f6red\u00e9keimmel<\/strong>
\nHadnagy J\u00f3zsef: T\u00e9rk\u00e9pek \u00e9s csillagk\u00e9pek<\/strong>
\nN\u00e1szta Katalin: Majdnem mindenem t\u00f6red\u00e9k<\/strong>
\nJ\u00f3na D\u00e1vid: M\u00e1s \u00edrni \u00e9s m\u00e1s szerkeszteni<\/strong>
\nCseke G\u00e1bor: Egy versem szertefoszlott<\/strong>
\nCsata Ern\u0151: \u00c1ltal\u00e1ban teljes verseket \u00edrtam<\/strong>
\nDemeter M\u00e1ria: Keresek, elvesz\u00edtek, tal\u00e1lok\u2026<\/strong>
\nAlbert-L\u0151rincz M\u00e1rton: (Mert adni k\u00e9ne)<\/strong>
\nAdy Andr\u00e1s: Ezt itt v\u00e9letlen\u00fcl megtal\u00e1ltam<\/strong>
\nKen\u00e9z Ferenc: A j\u00e1t\u00e9k a szavakkal k\u00f6nny\u0171, a munka vel\u00fck m\u00e1r nehezebb<\/strong>
\nKeszthelyi Gy\u00f6rgy: Sehol nincs eg\u00e9sz<\/strong>
\nSz\u00e9kely-Bencz\u00e9di Endre: Megs\u00e1rgult, f\u00fcst\u00f6s pap\u00edron\u2026<\/strong>
\nF\u00fczesi Magda: Minden napnak l\u00e9tezik egy-egy t\u00f6red\u00e9knyi k\u00f6lt\u00e9szete<\/strong>
\nFaluv\u00e9gi Anna: Magb\u00f3l n\u0151tt hajt\u00e1s<\/strong>
\nKrist\u00f3 Tibor: A cs\u00f6kev\u00e9ny verssorokr\u00f3l\u2026<\/strong>
\nSomor\u010dik Szombath Roz\u00e1lia: M\u00e9g az \u00e1lmomban vagyok<\/strong>
\nDemeter J\u00f3zsef: \u0150rl\u00e1ng<\/strong>
\nPara Olga: Sajn\u00e1lom az elt\u00e9pett verseket<\/strong>
\nAlbert Csilla: F\u00fcstbe ment reg\u00e9ny\u2026<\/strong>
\nDem\u00e9ny P\u00e9ter: Nyilv\u00e1nos piszkozat<\/strong>
\nKom\u00e1n J\u00e1nos: Leverts\u00e9g<\/strong>
\nSzente B. Levente: Ha vers \u00e9s ember tal\u00e1lkozik<\/strong><\/h3>\n

 <\/p>\n

<\/p>\n

Pet\u0151fi S\u00e1ndor: F\u00fcstbement terv<\/strong><\/h2>\n

Eg\u00e9sz uton \u2013 hazafel\u00e9 \u2013
\nAzon gondolkod\u00e1m:
\nMik\u00e9nt fogom sz\u00f3l\u00edtani
\nR\u00e9g nem l\u00e1tott any\u00e1m?<\/p>\n

Mit mondok majd el\u0151sz\u00f6r is
\nKedvest, sz\u00e9pet neki?
\nMid\u0151n, mely b\u00f6lcs\u0151m ringat\u00e1,
\nA kart terjeszti ki.<\/p>\n

S jutott eszembe sz\u00e1mtalan
\nSzebbn\u00e9l-szebb gondolat,
\nMig \u00e1llni l\u00e1tsz\u00e9k az id\u0151,
\nB\u00e1r a szek\u00e9r szaladt.<\/p>\n

S a kis szob\u00e1ba toppan\u00e9k…
\nR\u00f6p\u0171lt fel\u00e9m any\u00e1m…
\nS \u00e9n cs\u00fcggtem ajk\u00e1n… sz\u00f3tlan\u00fal…
\nMint a gy\u00fcm\u00f6lcs a f\u00e1n.<\/p>\n

(Dunavecse, 1844. \u00e1prilis.)<\/em><\/p>\n

\n

(K\u00e9rd\u00e9sek Hozz\u00e1tok, melyekre szabad akaratb\u00f3l v\u00e1laszolhattok, mi k\u00f6zl\u00e9si sz\u00e1nd\u00e9kkal tett\u00fck fel, ahogy az m\u00e1r \u00e9vek \u00f3ta gyakorlatunk)<\/em><\/p>\n

El\u0151fordult m\u00e1r Veled, hogy \u2013 Pet\u0151fit parafraz\u00e1lva \u2013 \u201ef\u00fcstbe ment\u201d a versed, vagy legal\u00e1bb is az \u00f6tleted, ami \u00edr\u00e1sra k\u00e9sztetett?
\nHa igen, mes\u00e9ln\u00e9l-e r\u00f3la? Elmondan\u00e1d-e sz\u00e1munkra a t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, h\u00e1tha okulunk bel\u0151le?
\nMaradt-e ut\u00e1na valami nyom, vagy megszabadult\u00e1l t\u0151le?
\nHa maradt, megosztan\u00e1d-e vel\u00fcnk?
\nHogyan \u00e9lted meg: kudarck\u00e9nt vagy hasznos tapasztalatk\u00e9nt? Esetleg m\u00e1sk\u00e9nt?
\nMit gondolsz, az ilyen \u201ef\u00fcstbe ment\u201d versek \u2013 pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1sok, t\u00f6red\u00e9kek, csir\u00e1k, marad\u00e9kok stb. \u2013 hozz\u00e1tartoznak a k\u00f6lt\u00e9szet mindennapjaihoz? Vers-e m\u00e9g a \u201ef\u00fcstbe ment vers\u201d?
\nJ\u00f3zsef Attil\u00e1nak sz\u00e1zn\u00e1l is t\u00f6bb t\u00f6red\u00e9ke maradt fenn, s ma azokat is nagy becsben tartj\u00e1k.
\nMagadr\u00f3l sz\u00f3lva: \u00e9rdemes-e a t\u00f6red\u00e9kekkel foglalkozni? Van-e levonhat\u00f3 tanuls\u00e1ga sz\u00e1modra az err\u0151l val\u00f3 t\u00f6preng\u00e9snek?
\nJA t\u00f6red\u00e9kein t\u00fal Ady verse is figyelmeztet: \u201eMinden eg\u00e9sz elt\u00f6r\u00f6tt” (Kocsi-\u00fat az \u00e9jszak\u00e1ban), s Kass\u00e1k Lajos se hallgatja el: \u201ede az ember mindig be van csukva s b\u0151re f\u00f6l\u00f6tt \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl elszaladnak a vil\u00e1gok\u201d.
\nVallom\u00e1sban, versben v\u00e1laszolhatsz \u2013 ahogy Neked tetszik. A k\u00f6lt\u00e9szetnek nem csak egy napja van, s minden napnak l\u00e9tezik egy-egy t\u00f6red\u00e9knyi k\u00f6lt\u00e9szete. Hogyan v\u00e9lekedtek ti err\u0151l, foglalkoztok-e saj\u00e1t t\u00f6red\u00e9keitekkel, volt r\u00e1 p\u00e9lda, hogy k\u00e9s\u0151bb eg\u00e9sz vers k\u00e9sz\u00fclt bel\u0151le, vagy egy versb\u0151l t\u00f6red\u00e9k lett?
\nAz ember, amikor fiatal eg\u00e9sz verseket \u00edr, k\u00e9s\u0151bb t\u00f6red\u00e9keket, vagy m\u00e1r akkor is t\u00f6red\u00e9kkel kezdi, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl t\u00f6red\u00e9kkel fejezi be? Hogy van ez?
\n\u00cdrj\u00e1tok meg nek\u00fcnk m\u00e1rcius v\u00e9g\u00e9ig (31). Hogy maradjon id\u0151nk k\u00f6zl\u00e9srendbe \u00e1ll\u00edtani verseiteket, vallom\u00e1saitokat.
\nK\u00f6sz\u00f6nj\u00fck!<\/p>\n

K\u00e1f\u00e9 f\u0151nix<\/em><\/p>\n

\n

Csel\u00e9nyi B\u00e9la: Elsz\u00e1llt egy-egy vers…<\/strong><\/h2>\n

Hogyne, el\u0151fordult m\u00e1r, hogy elsz\u00e1llt egy-egy vers, de nagyon ritk\u00e1n: mindennapi \u00edr\u00e1s mellett is csak \u00e9vente egyn\u00e9l kevesebbszer. Eml\u00e9kszem, hogy tal\u00e1n ’77 nyar\u00e1n megjelent egy r\u00edm a lelki szemeim el\u0151tt, olyanszer\u0171, mint mondjuk „… \u00e1g \u00e1ll \/ … \u00e1g\u00e1l”, de nem pont ez. Hazamenet jutott eszembe, azt\u00e1n \u00f6r\u00f6kre kit\u00f6rl\u0151d\u00f6tt bel\u0151lem, noha friss m\u00e9g a 22 \u00e9ves agy. Pont az a r\u00edm sosem jutott t\u00f6bb\u00e9 eszembe. Kudarck\u00e9nt \u00e9ltem meg. Most m\u00e1r hossz\u00fa \u00e9vek \u00f3ta \u00e1lland\u00f3an van n\u00e1lam pap\u00edr \u00e9s ceruza, akkor — \u00fagy l\u00e1tszik — m\u00e9g nem voltam ilyesmire felk\u00e9sz\u00fclve. Igen, a meg nem \u00edrt vers is vers, csak megmarad a virtualit\u00e1s szintj\u00e9n. Azt hiszem, m\u00e1s k\u00f6lt\u0151kn\u00e9l gyakrabban fordul el\u0151 ilyesmi, s az is lehets\u00e9ges, hogy mire megker\u00fcl a hi\u00e1nyz\u00f3 l\u00e1ncszem, m\u00e1r elsz\u00e1llt az ihlet… Vers a f\u00fcstbe ment vers is, csak \u00f6r\u00f6kre a Parnasszus eg\u00e9be veszett, nem csap\u00f3dott ki, nincs f\u00f6ldi vet\u00fclete. Szerintem \u00e9rdemes a t\u00f6red\u00e9kekkel is foglalkoznunk; sokat tanulhatunk bel\u0151l\u00fck –, m\u00e1rmint nem az el nem k\u00e9sz\u00fclt vers esetleges tanuls\u00e1g\u00e1ra gondolok, hanem arra a l\u00e9lektani lehet\u0151s\u00e9gre, hogy a megker\u00fclt t\u00f6red\u00e9k alapj\u00e1n jobban megismerj\u00fck a szerz\u0151t. Jegyezni szoktam az \u00e1lmaimat p\u00e9ld\u00e1ul. Sokat el\u00e1rulnak magamr\u00f3l, holott mire fel\u00e9bredek, t\u00f6bbnyire m\u00e1r csak t\u00f6red\u00e9kesen eml\u00e9kezem r\u00e1juk. A forr\u00e1s nyomat\u00e9kos kiemel\u00e9s\u00e9vel(,) lehets\u00e9ges egy-egy ilyen t\u00f6red\u00e9k kieg\u00e9sz\u00edt\u00e9se a megtal\u00e1l\u00f3 sz\u00e1ja \u00edze szerint vagy a (n\u00e9hai) k\u00f6lt\u0151 v\u00e9lt st\u00edlus\u00e1ban. A ’80-as \u00e9vek elej\u00e9n az \u00f6tleteimet is lejegyeztem \u00e9s ut\u00f3lag kidolgoztam, de nem minden \u00f6tletre jutott vers. Ut\u00f3lag nem kerestem meg ezeket a ’82-’83-as \u00f6tleteket –, \u00e9rdekesebb \u00f6tletekkel szolg\u00e1l az adott nap. Lehet, hogy egy-egy versb\u0151l kinagy\u00edtottam egy-egy \u00f6tletet \u00e9s \u00f6n\u00e1ll\u00f3 versk\u00e9nt meg\u00edrtam, de mindig meghagytam az eredetit is, s aznap — ha lehetett \u2013 \u00edrtam m\u00e9g egy eredeti verset is, hiszen magunkat parafraz\u00e1lni is csak puszta parafr\u00e1zis. Most tizedik k\u00f6tetemen dolgozom. A szerkeszt\u00e9sn\u00e9l tartunk. Kihaszn\u00e1lom a b\u00e1ty\u00e1m seg\u00edts\u00e9g\u00e9t. Volt olyan, hogy egy-egy versb\u0151l csak egy-egy r\u00e9szt emelt ki. Ha egyet\u00e9rtek a szempontjaival, a c\u00edm alatt
\nfelt\u00fcntetem, hogy „[r\u00e9szlet]”. Rem\u00e9lem, kev\u00e9s ilyen csonkol\u00e1sra lesz sz\u00fcks\u00e9g. Azt hiszem, az ember nem \u00edr eleve t\u00f6red\u00e9keket, legfeljebb \u00f6tleteket. Olyan m\u00e1r volt, hogy 15-18 \u00e9ves koromban tudom\u00e1nyos-fantasztikus reg\u00e9nybe vagy amerikai krimi-forgat\u00f3k\u00f6nyvbe kezdtem \u00e9s nem siker\u00fclt (\u00e9vek alatt sem) befejeznem. Egyszer\u0171en kin\u0151ttem bel\u0151l\u00fck. De olyan verst\u00f6red\u00e9kem nincsen, amit ne tudtam volna befejezni. Persze ez m\u00e1r finom keres\u0151s k\u00e9rd\u00e9s. A napokban p\u00e9ld\u00e1ul \u00e1lmodtam k\u00e9t sort egy ballad\u00e1b\u00f3l: „sz\u00e1raz \u00e1gon cs\u00fcgg a leg\u00e9ny \/ m\u00e9g szebb hogyha t\u0151zegen \u00e9g”. Nem fejeztem be, mert a cselekm\u00e9nyt nem \u00e1lmodtam meg, s \u00f6tletem sem akadt hozz\u00e1, hanem z\u00e1r\u00f3jelbe tett c\u00edmmel l\u00e1ttam el e k\u00e9t sort: (\u00e1lmodott balladar\u00e9szlet), s al\u00e1ja tettem a d\u00e1tumot, amely egyben az \u00e1lomnak is keltez\u00e9se: Budapest, 2018. II. 6.<\/p>\n

\n

B. Tomos Hajnal: Nem \u00e9rtek egyet t\u00f6red\u00e9keimmel<\/strong><\/h2>\n

Nekem nincsenek verst\u00f6red\u00e9keim, mert a megszak\u00edtott sorokat \u00e9s str\u00f3f\u00e1kat mindig kidobom. K\u00f6lt\u00e9szet dolg\u00e1ban nem vagyok az \u201e\u00fajrahasznos\u00edt\u00e1s\u201d h\u00edve. Ha \u00edr\u00e1s k\u00f6zben megszakad a \u201edikt\u00e1l\u00f3\u201d gondolat, azt jelenti, hogy hirtelen r\u00e1d\u00f6bbentem: nem j\u00f3 az eredend\u0151 \u00f6tlet, vagy nem l\u00e1tom az elk\u00e9pzelt mondand\u00f3t versalakban. Akkor pedig mi\u00e9rt t\u00f6lteni eff\u00e9le kacatokkal a \u201esufnit\u201d ? Mi\u00e9rt er\u0151szakolni r\u00e1 egy \u00faj versre \u2013 mely imm\u00e1r hangulatban \u00e9s mondand\u00f3ban t\u00e1volr\u00f3l sem lenne ugyanaz \u2013 egy eleve \u201ebecs\u0151d\u00f6lt\u201d \u00f6tletet? Olyan ez mintha elszabtad volna az anyagot, azt\u00e1n m\u00e9gis pr\u00f3b\u00e1lsz bel\u0151le, legal\u00e1bb egy zsebkend\u0151t \u00f6sszet\u00e1kolni, holott az se sz\u00ednben, se min\u0151s\u00e9gben nem felelne meg az \u00faj holminak.
\nPersze, ha nagyon \u0151szinte vagyok magamhoz, maradtak fenn t\u0151lem is t\u00f6red\u00e9kek, de azokkal \u00fagysz\u00f3lv\u00e1n nem \u00e9rtek egyet.
\nP\u00e1r \u00e9vvel ezel\u0151tt az egyik lapszerkeszt\u0151 azt k\u00e9rdezte bek\u00fcld\u00f6tt versem kapcs\u00e1n, hogy mi\u00e9rt haraptam el a mondand\u00f3mat a vers v\u00e9g\u00e9n, holott az a lehet\u0151 legkerekebb \u00e9s legvil\u00e1gosabb volt\u2026legal\u00e1bbis az \u00e9n meg\u00edt\u00e9l\u00e9semben. De az\u00e9rt sz\u00f6get \u00fct\u00f6tt a fejembe: ezek szerint megt\u00f6rt\u00e9nhet, hogy nem minden lez\u00e1rtnak tekintett vers eg\u00e9sz \u00e9s s\u00e9rthetetlen, ha az olvas\u00f3 hi\u00e1nyol bel\u0151le valamit, k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3k\u00e9nt \u00fagy \u00e9rzi, valami \u201es\u00e1nt\u00edt\u201dabban az alkot\u00e1sban, mondand\u00f3ja nem tapint r\u00e1 a l\u00e9nyegre. Nos \u2013 a zseniket kiv\u00e9ve \u2013 ez b\u00e1rmelyik k\u00f6lt\u0151vel el\u0151fordulhat, m\u00e9g ha meg is semmis\u00edti az \u00f6sszes \u201ef\u00fcstbe ment\u201d vers\u00f6tlet\u00e9t, maradnak ut\u00e1na t\u00f6red\u00e9kek.<\/p>\n

SZAVAKBA T\u00d6RDELVE<\/strong><\/em><\/p>\n

Milyen a sz\u00edv hangja,<\/em>
\n ha senki sem hallja \u2013<\/em>
\n besz\u00e9l-e egy\u00e1ltal\u00e1n,<\/em>
\n mikor be\u00e1ll a f\u00e9nyhal\u00e1l,<\/em>
\n vagy csak bennem,<\/em>
\n mint csupasz, s\u00e1padt falak,<\/em>
\n konganak t\u00e1rstalan szavak ?<\/em><\/p>\n

Egy \u00e9letnyi pozdorj\u00e1val,<\/em>
\n Kelemenn\u00e9- \u00e1ldozattal<\/em>
\n mindenki tartozik \u2013<\/em>
\n legyen h\u00e1t az eny\u00e9m,<\/em>
\n mi VERSBE t\u00f6r\u0151dik.<\/em><\/p>\n

 <\/p>\n

(SZ\u00c1ND\u00c9KOS) T\u00d6RED\u00c9K<\/strong><\/em><\/p>\n

h\u00f3b\u00f3l es\u0151be<\/em>
\n\u00e9s vissza<\/em>
\n sistereg a sz\u00fcrke<\/em>
\n elken\u0151dve<\/em>
\n ny\u00e1las massza<\/em>
\n kor\u00e1nsz\u00fclt tavasz<\/em>
\n vagy dadog a febru\u00e1r<\/em>
\n egyre megy<\/em>
\n ak\u00e1r a v\u00e9gki\u00e1rus\u00edt\u00e1s<\/em>
\n(mocskos rakom\u00e1ny)<\/em>
\n bes\u0171r\u00edt \u00e9s kibor\u00edt<\/em>
\n a domborul\u00f3 hom\u00e1ly \u2013<\/em>
\n ez a vers is<\/em>
\n csak hadova<\/em>
\n csepeg-cseper\u00e9sz<\/em>
\n csig\u00e1s fondorlat<\/em>
\n hull a pap\u00edrra<\/em>
\n m\u00e1sf\u00e9lszer k\u00e9t sornyi<\/em>
\n s\u00f6t\u00e9tk\u00e9k b\u00e1mulat<\/em>
\n csak bet\u0171ket ugat<\/em>
\nheveny\u00e9sz mert mer\u00e9sz<\/em>
\n sz\u00e1nd\u00e9kosan pontatlan<\/em>
\n mert \u00fagy tudja, holnap<\/em>
\n kis\u00fct s akkor lekoppan<\/em>
\n ami most m\u00e9g<\/em>
\n itt kering \u00e1lmosan<\/em>
\n \u00e9s t\u00e9tova<\/em>
\n mint f\u00e9lk\u00e9sz kocsonya.<\/em><\/p>\n

\n

Hadnagy J\u00f3zsef: T\u00e9rk\u00e9pek \u00e9s csillagk\u00e9pek<\/strong><\/h2>\n

Elfogult t\u00e9rk\u00e9p a k\u00f6lt\u00e9szetr\u0151l<\/em><\/p>\n

A k\u00f6lt\u0151k sokat aggodalmaskodnak, hogy vajon megmaradnak-e, vagy \u201ef\u00fcstbe mennek\u201d. Ami engem illet, addig-addig n\u00e9zegettem a magyar irodalmi t\u00e1jat, am\u00edg kialakult bennem egy \u2013 hitem szerint \u2013 mindenki sz\u00e1m\u00e1ra elfogadhat\u00f3 t\u00e9rk\u00e9p. Ezen a t\u00e9rk\u00e9pen minden van, ami szemnek kellemes: hegyek, dombok, alf\u00f6ldek, foly\u00f3k, patakok, erek, forr\u00e1sok, k\u00f6vek, szikl\u00e1k, tengerek, v\u00e1rosok, falvak, f\u00e1k, erd\u0151k, bokrok, f\u00fcvek, nagy foly\u00f3k, kis foly\u00f3k, nagy hegyek, szel\u00edd dombok, kop\u00e1r szikl\u00e1k, amelyekre tal\u00e1n majd, egyszer magod hord a sz\u00e9l, lombhullat\u00f3 erd\u0151k, amelyek id\u0151nk\u00e9nt z\u00f6ld, majd sz\u00ednes l\u00e1ngba borulnak, \u00f6r\u00f6kz\u00f6ld fenyvesek, k\u00f6vek, t\u00f6rmel\u00e9kek a patakban, a patakok partj\u00e1n, a szikl\u00e1k l\u00e1bain\u00e1l\u2026
\nVal\u00f3sz\u00edn\u0171leg a Maros mell\u00e9k\u00e9n \u00e9l\u0151knek a Maros szebb, nagyobb, mint a Tisza, az Alf\u00f6ld\u00f6n lak\u00f3knak szebbek az alkonyb\u00f3l pomp\u00e1zatos sz\u00edneket mer\u00edt\u0151 g\u00e9meskutak, mint a Sz\u00e9kelyf\u00f6ld csikorg\u00f3 kerekes k\u00fatjai \u2013 semmi baj, ha egyesek lelk\u00e9ben az elfogults\u00e1g kiss\u00e9 \u00e1tsz\u00ednezi az irodalmi t\u00e9rk\u00e9pet; belef\u00e9r, hiszen, t\u00fal a mindenki sz\u00e1m\u00e1ra nyilv\u00e1nval\u00f3n, egy kicsit mindenki elfogult. Sokan J\u00f3zsef Attil\u00e1t tartj\u00e1k a legnagyobb magyar k\u00f6lt\u0151nek, \u00e9n nem t\u00e1g\u00edtok: nekem Pet\u0151fi a legnagyobb, Pet\u0151fi n\u00e9lk\u00fcl J\u00f3zsef Attila, mint k\u00f6lt\u0151, tal\u00e1n meg sem sz\u00fcletik, \u00e9s ha valaki ez\u00e9rt elfogult d\u00fch\u00e9ben meg akarna verni, elfutn\u00e9k. Ilyesmi\u00e9rt nem \u00e9rdemes verekedni. Vitatkozni igen, kocsmaz\u00e1r\u00e1sig, \u00e9s azon is t\u00fal.
\nNyilv\u00e1nval\u00f3, hogy a hegy nem foly\u00f3, a patak nem domb, a szem\u00e9t, nem t\u00f6red\u00e9k; ha ilyet \u00e1ll\u00edtan\u00e9k, ver\u00e9st \u00e9rdemeln\u00e9k, kocsm\u00e1ban \u00e9s kocsm\u00e1n k\u00edv\u00fcl is. Mindegyik a maga saj\u00e1tos m\u00f3dj\u00e1n alak\u00edtja a l\u00edra f\u00f6ldrajzi felsz\u00edn\u00e9t. Nehezen lehet meg\u00e9lni olyan t\u00e1jon, ahol csak hegyek, csak erd\u0151k, csak n\u00e1dasok, csak alf\u00f6ldek fordulnak el\u0151. A Pet\u0151fi-hegyek k\u00f6rbefognak, id\u0151nk\u00e9nt t\u00far\u00e1zom egy nagyot benn\u00fck, az Arany-foly\u00f3ra \u00fagy gondolok, mint a N\u00edlusra, amely az\u00f3ta is term\u00e9keny iszapot hord az elsivatagosod\u00e1ssal fenyeget\u0151 l\u00e9lekre. Azt\u00e1n visszat\u00e9rek a magam vakondt\u00far\u00e1sai k\u00f6z\u00e9.
\n\u00c9s az is nyilv\u00e1nval\u00f3, hogy a t\u00f6red\u00e9k nem szikla, de id\u0151vel kiz\u00f6ld\u00fclhet. A k\u00f6lt\u00e9szet \u2013 minden m\u0171v\u00e9szet \u2013 naps\u00fct\u00e9se, es\u0151je, szele, vihara az id\u0151. Id\u0151vel a szikla, a k\u0151, a t\u00f6rmel\u00e9k kivir\u00e1gozhat, a nagynak tekintett foly\u00f3k kiapadhatnak, a felh\u0151ket karcol\u00f3 hegyek elt\u0171nhetnek.<\/p>\n

Elfogult csillagk\u00e9p a k\u00f6lt\u00e9szetr\u0151l<\/em><\/p>\n

Meggy\u0151z\u0151d\u00e9sem, hogy l\u00e9tezett k\u00f6lt\u00e9szet az \u00edr\u00e1s kital\u00e1l\u00e1sa el\u0151tt is. Az els\u0151 vers az els\u0151 gyerek s\u00edr\u00e1sa volt, \u00e9s az els\u0151 \u00f6r\u00f6mvers ebb\u0151l a s\u00edr\u00e1sb\u00f3l szakadt ki, \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb, am\u00edg a magyar val\u00f3s\u00e1g eg\u00e9t ellept\u00e9k a csillagok, bolyg\u00f3k, napok, holdak, \u00fcst\u00f6k\u00f6s\u00f6k, bolyg\u00f3k k\u00f6r\u00fcli t\u00f6rmel\u00e9kek. Pontosan visszak\u00f6vethetetlen, hogy melyik k\u00f6lt\u0151 melyik \u201e\u00e9gitestb\u0151l\u201d szakadt, illetve szakad ki; felt\u00e9telez\u00e9sem az, hogy valamennyi k\u00f6lt\u0151ben az \u00e9gitestek t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t alak\u00edt\u00f3 er\u0151k m\u0171k\u00f6dnek: f\u00fcstb\u0151l gy\u00far\u00f3dnak l\u00e1that\u00f3, le\u00edrhat\u00f3 jelens\u00e9gekk\u00e9, vagy valamelyik \u201e\u00e9gitesttel\u201d \u00fctk\u00f6zve, vagy annak vonz\u00e1s\u00e1ba ker\u00fclve \u00e1llnak saj\u00e1tos \u00edv\u0171 p\u00e1ly\u00e1ra.
\nSzeretek \u00edgy tekinteni a k\u00f6lt\u00e9szetre, s \u00e1ltal\u00e1ban az \u00f6sszes m\u0171alkot\u00e1sra: f\u00f6lfel\u00e9. \u00cdgy semmi sem v\u00e9sz el, ott f\u00f6nt m\u00e9g a t\u00f6red\u00e9knek is van helye, mint a Szaturnusz gy\u0171r\u0171it alkot\u00f3 kisebb-nagyobb szikladaraboknak, mint a tekintet sz\u00e1m\u00e1ra ink\u00e1bb nem l\u00e9tez\u0151, mint l\u00e9tez\u0151 \u00fcst\u00f6k\u00f6s\u00f6knek. Nem ismerhet\u00fcnk minden k\u00f6lt\u0151t, \u00edr\u00f3t, k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szt, az egyes m\u0171alkot\u00e1sokat m\u00e9g annyira sem, de ismeretlen \u00e9s ismert k\u00f6lt\u0151k, \u00edr\u00f3k, fest\u0151k, szobr\u00e1szok \u00e9s m\u0171alkot\u00e1saik k\u00e9pezik a magyar val\u00f3s\u00e1g eg\u00e9t, amely csak a csend elfogulatlan, m\u00e9lyk\u00e9k-\u00e9jszak\u00e1j\u00e1ban l\u00e1that\u00f3.<\/p>\n

Vulk\u00e1nkit\u00f6r\u00e9s, f\u00fcst n\u00e9lk\u00fcl<\/strong><\/em><\/p>\n

Verseim nagy r\u00e9sze f\u00fcstbe megy,<\/em>
\n \u00e9s nem marad ut\u00e1nuk semmi,<\/em>
\n kiss\u00e9 cs\u00edpi a f\u00fcst szememet,<\/em>
\n de igyekszem nem sz\u00edvre venni,<\/em><\/p>\n

hiszen \u2013 hiszem \u2013 , tiszt\u00e1bban l\u00e1tok<\/em>
\n azut\u00e1n, \u00e9s m\u00falik a sajg\u00e1s,<\/em>
\n mit a pernye s\u00fct re\u00e1m; v\u00e1rok \u2013<\/em>
\n hol vetettek, ott van arat\u00e1s.<\/em><\/p>\n

Nem \u00e9n vetek, \u00e9n csak tanulok;<\/em>
\n az \u00e9let veti el a t\u00fczet \u2013<\/em>
\n ott a m\u00e9lyben; k\u00f6zben vaj\u00fadok,<\/em>
\n m\u00edg megremeg vas, k\u0151, fa, f\u00fcvek.<\/em><\/p>\n

\u00c9s egyszer csak felt\u00f6r a l\u00e1va,<\/em>
\n mintha m\u00e9z volna, oly csendesen,<\/em>
\n s r\u00e1folyik a pap\u00edr lapj\u00e1ra,<\/em>
\n f\u00fcst n\u00e9lk\u00fcl \u2013 majdnem hogy hidegen\u2026<\/em><\/p>\n

 <\/p>\n

F\u00fcstbe menn\u00e9k<\/strong><\/em><\/p>\n

A londoni Szent P\u00e1l-katedr\u00e1lisban a l\u00e9pcs\u0151fokok<\/em>
\n egym\u00e1sba kapaszkodva vezetnek f\u00f6l a toronyba,<\/em>
\n tart\u00f3szerkezet n\u00e9lk\u00fcl, alattuk sz\u00e9d\u00edt\u0151 m\u00e9lys\u00e9g,<\/em>
\n f\u00e9lsz, lezuhannak, de nem: Ikaroszn\u00e1l okosabb<\/em>
\n volt a k\u0151sz\u00e1rnyak farag\u00f3ja; mint visszaver\u0151d\u0151 f\u00e9ny,<\/em>
\n suhannak f\u00f6lfel\u00e9, k\u00f6zelebb a Naphoz\u2026<\/em><\/p>\n

Volt ott t\u00f6rmel\u00e9k, nem kev\u00e9s; ennyivel k\u00f6nnyebb<\/em>
\n a k\u0151 sz\u00e1rnyal\u00e1sa: sok tollal, pih\u00e9vel fel\u00e9r.<\/em>
\n T\u00f6red\u00e9kek \u2013 megt\u00f6rettet\u00e9seim t\u00f6rmel\u00e9kei \u2013,<\/em>
\n ha mind egym\u00e1sra rakhatn\u00e1lak, k\u00f6zelebb rep\u00fcln\u00e9k<\/em>
\n a Naphoz a legmagasabb katedr\u00e1lisn\u00e1l is,<\/em>
\n \u00e9s le sem zuhann\u00e9k, mint Ikarosz \u2013 f\u00fcstbe menn\u00e9k\u2026<\/em><\/p>\n

\n

N\u00e1szta Katalin: Majdnem mindenem t\u00f6red\u00e9k<\/strong><\/h2>\n

Sok t\u00f6red\u00e9kem van. Ha belegondolok, majdnem mindenem t\u00f6red\u00e9k. Ma, amikor m\u00e1r a vers is pr\u00f3za, egy elkezdett \u00e9s be nem fejezett, ki nem bontott gondolat is \u2013 t\u00f6red\u00e9k. Az\u00e9rt hagyom abba, mert meghalad. Engem halad meg. F\u00e9lek, elengedni, ut\u00e1na menni, k\u00f6vetni, mert ki tudja hol \u00e1ll meg? V\u00e9g\u00fcl is nekem kell k\u00e9zben tartani. De ha nem l\u00e1tom a v\u00e9g\u00e9t, nem merem. Mint aki gy\u00e1va m\u00e9g j\u00e1t\u00e9kb\u00f3l is v\u00e9giggondolni valamit. Mert m\u00e1r tudhat\u00f3, mindennek van k\u00f6vetkezm\u00e9nye, uralnunk kell a gondolatainkat is. Fegyelmezni, ne k\u00f3ric\u00e1ljanak szanasz\u00e9t. Mintha \u0151k tartan\u00e1nak \u00f6ssze. De h\u00e1t nem \u00edgy van? Ez\u00e9rt id\u0151nk\u00e9nt megriadok egy-egy vers-, vagy gondolat \u00f6tletemt\u0151l \u00e9s meg\u00e1lljt parancsolok. Persze, ha el\u00e9g er\u0151s, kiszabadul, \u00e9s lehet, maga al\u00e1 temet. Lesz-e valaki, aki ki\u00e1s majd al\u00f3la?
\nEgy-egy t\u00f6red\u00e9k r\u00e9sze az eg\u00e9sznek. \u00dajraolvasom J\u00f3zsef Attila, m\u00e1sok t\u00f6red\u00e9keit, kerek eg\u00e9sz szinte mind. B\u00e1r nem \u00edrta tov\u00e1bb, vagy f\u00e9lbeszak\u00edtottnak t\u0171nik. Mintha biztos lenne abban, aki olvassa \u2013 \u00e9rti. Nem kell kifejtenie. T\u00f6bbet is mond azzal, hogy nem \u201emagyar\u00e1zza\u201d. Mint gerezdb\u0151l az egy szem sz\u0151l\u0151t \u2013 t\u00e1lalja. Benne az eg\u00e9sz.
\nN\u00e9ha vers indul bel\u0151lem valamilyen hat\u00e1sra, benyom\u00e1sra, el is kezdem, az els\u0151 k\u00e9t sor kipender\u00fcl a tollam al\u00f3l, azt\u00e1n az ijedt \u00e9rtelem f\u00e9ket szab nekik \u2013 nem oda Buda! s meg\u00e1llok. De olyan is volt, hogy meg\u00edrtam az eg\u00e9sz verset, majd \u00f6ncenz\u00far\u00e1t alkalmaztam, \u00e9s t\u00f6r\u00f6ltem az eg\u00e9szet, kiv\u00e9ve az els\u0151 kett\u0151t \u2013 ami elind\u00edtotta.
\nA szempont, ami vez\u00e9relt minden esetben a versem min\u00e9l pontosabb \u00e9rtet\u00e9se. N\u00e9ha sz\u0171k\u00edtettem a k\u00f6rt, n\u00e9ha t\u00e1g\u00edtottam. Mintha megszabhatn\u00e1m, ki hogyan v\u00e9lekedjen, mit \u00e9rezzen.
\nAz al\u00e1bbi versem az els\u0151 k\u00e9t sorral indult, a k\u00f6vetkez\u0151 sorok a k\u00f6tetben m\u00e1r elmaradtak.<\/p>\n

 <\/p>\n

Felismer\u00e9s<\/strong><\/em><\/p>\n

most m\u00e1r tudom a vil\u00e1g f\u00e1it<\/em>
\n a f\u00e1ban megdermedt csillagot<\/em><\/p>\n

l\u00fcktet\u00e9s, amit kisug\u00e1rzik<\/em>
\n zene, amiben j\u00f6n fel\u00e9m<\/em>
\n \u00e9s ki nem bonthatom<\/em><\/p>\n

ott, ahol titkos alagutak<\/em>
\n vezetnek a vil\u00e1g fel\u00e9<\/em>
\n sz\u00e9tbomlik, megsz\u00fcl, eltakar<\/em>
\n vir\u00e1gok k\u00f6z\u00e9 fon a dal<\/em>
\n s a t\u00e1j rokon<\/em>
\n a l\u00e9lek engedelem<\/em>
\n a l\u00e9t kiterjed mindenre lenn<\/em>
\n az \u00e1rnyak \u00f6nmagukba \u00e9rnek<\/em>
\n az \u00e9j tapinthat\u00f3<\/em>
\n s\u0171r\u0171j\u00e9ben te vagy az \u00e9nek<\/em>
\n s a l\u00e1ng el nem olthat\u00f3<\/em><\/p>\n

\u00c9n \u00fagy vagyok, hogy m\u00e1r sz\u00e1zezer \u00e9ve\u2026 mondhatn\u00e1m J\u00f3zsef Attil\u00e1val. Azt hiszem, amikor kibontja a k\u00f6lt\u0151 a verset, megfosztja olvas\u00f3j\u00e1t att\u00f3l a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9gt\u0151l, amivel maga fedezheti fel saj\u00e1t csod\u00e1it. Persze, ez al\u00f3l kiv\u00e9tel, amikor szerelmes. \u00c9s mikor nem az a k\u00f6lt\u0151?<\/em><\/p>\n

\u2013 mert vak voltam \u00e9s n\u00e9lk\u00fcled vakok voltak a csillagok \u2013<\/em><\/p>\n

Ez a mai, legfrissebb t\u00f6red\u00e9kem.<\/p>\n

\u00c9s egy m\u00e1sik, amit ma fejeztem be:<\/p>\n

 <\/p>\n

B\u0151r\u00f6m alatt<\/strong><\/em><\/p>\n

\u0151szint\u00e9n? Istent v\u00e1rom<\/em>
\n nem akarok r\u00edmeket a h\u00e1zon<\/em>
\nnem akarok neh\u00e9z metafor\u00e1kat<\/em>
\n sem s\u00falyos jelz\u0151kkel nehez\u00edteni<\/em>
\n versl\u00e1baimat<\/em>
\n mikor azt \u00edrom, ami van<\/em>
\n nem t\u00e1maszkodnak<\/em>
\n meg\u00e1llnak l\u00e1bukon a szavak<\/em>
\n mit sz\u00e1m\u00edt mit gondolsz r\u00f3lam<\/em>
\n nem tudod honnan vagyok<\/em>
\n nem l\u00e1ttad b\u0151r\u00f6m alatt a napot<\/em>
\n sem a holdat<\/em>
\n az sz\u00e1m\u00edt, amit akarok<\/em>
\nnem ellenedre \u00e9lek<\/em>
\n \u00edgy \u00edrok<\/em>
\n vil\u00e1god-renget\u0151t<\/em>
\n \u00e9rted<\/em><\/p>\n

2017-05-13 \u2013 2018-03-09<\/em><\/p>\n

\n

J\u00f3na D\u00e1vid: M\u00e1s \u00edrni \u00e9s m\u00e1s szerkeszteni<\/strong><\/h2>\n

El\u0151fordult m\u00e1r Veled, hogy – Pet\u0151fit parafraz\u00e1lva – „f\u00fcstbe ment” a versed, vagy legal\u00e1bb is az \u00f6tleted, ami \u00edr\u00e1sra k\u00e9sztetett? Ha igen, mes\u00e9ln\u00e9l-e r\u00f3la? Elmondan\u00e1d-e sz\u00e1munkra a t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, h\u00e1tha okulunk bel\u0151le?<\/em>
\n\u2013 Abban az alkot\u00f3i kegyelmi \u00e1llapotban, m\u00edg \u00e1llni l\u00e1tsz\u00e9k az id\u0151, addig az ember k\u00f6nnyen beleszeret a saj\u00e1t k\u00e9peibe, szebbn\u00e9l szebb gondolataiba, id\u0151vel azt tanulja meg az ember, hogy mi az, ami tov\u00e1bbad\u00e1sra nem el\u00e9g, nincs benne el\u00e9g eredetis\u00e9g, egyedis\u00e9g, k\u00fcl\u00f6nlegess\u00e9g, olyan \u00e9rt\u00e9k, amely a k\u00f6zl\u00e9s felt\u00e9tele. Akkor el kell engedni.
\nMaradt-e ut\u00e1na valami nyom, vagy megszabadult\u00e1l t\u0151le? Ha maradt, megosztan\u00e1d-e vel\u00fcnk?<\/em>
\n\u2013 K\u00f6nnyen tudok t\u00f6r\u00f6lni\u2026
\nHogyan \u00e9lted meg: kudarck\u00e9nt vagy hasznos tapasztalatk\u00e9nt? Esetleg m\u00e1sk\u00e9nt?<\/em>
\n\u2013 Az alkot\u00f3i folyamat r\u00e9szek\u00e9nt tekintek r\u00e1.
\nMit gondolsz, az ilyen \u201ef\u00fcstbe ment\u201d versek\u2013 pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1sok, t\u00f6red\u00e9kek, csir\u00e1k, marad\u00e9kok stb. – hozz\u00e1tartoznak a k\u00f6lt\u00e9szet mindennapjaihoz? Vers-e m\u00e9g a \u201ef\u00fcstbe ment vers\u201d?<\/em>
\n\u2013 A szobr\u00e1sz lefaragott forg\u00e1csai jutnak eszembe. Ha P\u00e1rizsban el\u0151ker\u00fclne Rodin eddig ismeretlen m\u0171helye, \u00e9s az ott tal\u00e1lt m\u00e1rv\u00e1nyhullad\u00e9kot ki\u00e1ll\u00edtan\u00e1k, az misztikus jelent\u00e9ssel b\u00edrna, ahogy Van Gogh besz\u00e1radt fest\u00e9kes dobozai is, de p\u00e9ld\u00e1ul M\u00e1csai P\u00e1l sz\u00f6vegmond\u00e1s\u00e1nak elrontott jelenetei, vagy Szab\u00f3 Istv\u00e1n filmforgat\u00e1s\u00e1nak be\u00e9gett snittjei az alkot\u00f3i m\u00e9rc\u00e9t nem \u00e9rt\u00e9k el, \u00edgy kell azokat kezelni.
\nJ\u00f3zsef Attil\u00e1nak sz\u00e1zn\u00e1l is t\u00f6bb t\u00f6red\u00e9ke maradt fenn, s ma azokat is nagy becsben tartj\u00e1k.<\/em>
\n Magadr\u00f3l sz\u00f3lva: \u00e9rdemes-e a t\u00f6red\u00e9kekkel foglalkozni? Van-e levonhat\u00f3 tanuls\u00e1ga a sz\u00e1modra az err\u0151l val\u00f3 t\u00f6preng\u00e9snek?<\/em>
\n\u2013 Igen, a t\u00f6preng\u00e9snek van, J\u00f3zsef Attil\u00e1n\u00e1l, Rodinn\u00e9l \u00e9s Van Goghn\u00e1l van, n\u00e1lam nincs. Sz\u00e1momra az az \u00f6r\u00f6m, ha verseim haszn\u00e1lati \u00e9rt\u00e9kkel b\u00edrnak.
\nJA t\u00f6red\u00e9kein t\u00fal Ady verse is figyelmeztet: \u201eMinden eg\u00e9sz elt\u00f6r\u00f6tt\u201d (Kocsi-\u00fat az \u00e9jszak\u00e1ban), s Kass\u00e1k Lajos se hallgatja el: \u201ede az ember mindig be van csukva s b\u0151re f\u00f6l\u00f6tt \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl elszaladnak a vil\u00e1gok\u201d. Vallom\u00e1sban, versben \u2013 ahogy tetszik. A k\u00f6lt\u00e9szetnek nem csak egy napja van, s minden napnak l\u00e9tezik egy-egy t\u00f6red\u00e9knyi k\u00f6lt\u00e9szete. Hogyan v\u00e9lekedtek ti err\u0151l, foglalkoztok-e saj\u00e1t t\u00f6red\u00e9keitekkel, volt r\u00e1 p\u00e9lda, hogy k\u00e9s\u0151bb eg\u00e9sz vers k\u00e9sz\u00fclt bel\u0151le, vagy egy versb\u0151l t\u00f6red\u00e9k lett?<\/em>
\n\u2013 M\u00e1s \u00edrni, \u00e9s m\u00e1s szerkeszteni, az egyik egy sz\u00e1rnyal\u00e1s, megszabadul\u00e1s, szabads\u00e1g, kapcsolat \u00f6nmagunkkal, a m\u00e1sik pedig \u00f6nuralom, m\u00e9rlegel\u00e9s, szakma, kapcsolat m\u00e1sokkal. Mindk\u00e9t eml\u00edtett p\u00e9ld\u00e1ra egy\u00e9bk\u00e9nt m\u00e1r volt esetem, azaz t\u00f6red\u00e9kb\u0151l lett vers, versb\u0151l lett t\u00f6red\u00e9k. Az nem ritka, hogy egy mondat, egy k\u00e9p ind\u00edtja el bennem a verset. Ady egy\u00e9bk\u00e9nt azt \u00edrja, hogy nincs teljess\u00e9g, nincs eg\u00e9sz, nincs t\u00f6k\u00e9letess\u00e9g, sokf\u00e9le \u00fat van, amelyen fut a szeker\u00fcnk, k\u00f6r\u00f6tt\u00fcnk f\u00e9lig m\u00e9ly cs\u00f6nd \u00e9s f\u00e9lig l\u00e1rma.
\nAz ember, amikor fiatal eg\u00e9sz verseket \u00edr, k\u00e9s\u0151bb t\u00f6red\u00e9keket, vagy m\u00e1r akkor is t\u00f6red\u00e9kkel kezdi, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl t\u00f6red\u00e9kkel fejezi be? Hogy van ez?<\/em>
\n\u2013 \u00dagy hiszem, erre a k\u00e9rd\u00e9sre az alkot\u00f3t\u00e1rsaim nem adnak majd egybev\u00e1g\u00f3 v\u00e1laszokat. Nem tudom azt elk\u00e9pzelni, hogy lekott\u00e1zhat\u00f3 az, hogyan szokott ez lenni. A kor\u00e1bban eml\u00edtett Rodin azt mondta, hogy egy szobrot nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Ezen a logik\u00e1n haladva, m\u00e1s m\u0171v\u00e9szeti produktumokn\u00e1l is neh\u00e9z azt mondani, hogy ez most eg\u00e9sz, hogy k\u00e9sz van. Az irodalomn\u00e1l technikailag k\u00f6nny\u0171 hozz\u00e1ny\u00falni sorokhoz, m\u00e1s \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sekbe helyezni, \u00faj jelent\u00e9st tal\u00e1lni, vagy m\u00e1s jelent\u00e9s szolg\u00e1lat\u00e1ba \u00e1ll\u00edtani. Ha a sz\u00f6veg \u00e9s hozz\u00e1tartoz\u00f3 jelent\u00e9sei foglalkoztatnak minket, ha ebben a f\u0151leg bels\u0151 diskurzusban otthon \u00e9rezz\u00fck magunkat, akkor az alkot\u00f3folyamat \u00e9letform\u00e1v\u00e1 v\u00e1lik, s ebben mi lassan k\u00f6lt\u0151v\u00e9, \u00edr\u00f3v\u00e1 form\u00e1l\u00f3dunk, olyanokk\u00e1, akik tudunk valamit adni a m\u00e1siknak.<\/p>\n

 <\/p>\n

koldus az \u00e9jben<\/strong><\/em><\/p>\n

az \u00e1lmom n\u00e9ha mag\u00e1hoz k\u00e9ret,<\/em>
\n a sz\u00e1m\u0171z\u00f6tt rem\u00e9ny \u00e9rvei j\u00f3k,<\/em>
\n az \u00f6szt\u00f6n\u00f6knek sz\u00e9p el\u00e9gt\u00e9tel,<\/em>
\n a kik\u00f6t\u0151t felejt\u0151 b\u00fav\u00e1rhaj\u00f3k<\/em><\/p>\n

m\u00e1zs\u00e1s hit\u00e9nek d\u0151l be a r\u00edtus,<\/em>
\n lev\u00e9t ereszti, ha szor\u00edt a pr\u00e9s,<\/em>
\n ujjbegy ha n\u00e9ha porba is rajzol,<\/em>
\n \u00e1tmenet lesz, nem meg\u00e9rkez\u00e9s<\/em><\/p>\n

koldus zseb\u00e9ben ott lesz a holnap,<\/em>
\n mik\u00f6zben gy\u00f6tri a pen\u00e9szes m\u00falt,<\/em>
\n virrasztott szemnek hideg a reggel,<\/em>
\n \u00e1rny\u00e9kot l\u00e1tott, h\u00e1t ut\u00e1nany\u00falt<\/em><\/p>\n

megszok\u00e1st f\u00e9lt\u0151 voltak\u00e9pp ember<\/em>
\n t\u00f6r\u00e9kenys\u00e9g\u00e9t v\u00e9di a csend,<\/em>
\n homokba \u00e1sott fejjel nem hallja<\/em>
\n a v\u00e9tkez\u0151 m\u00faltat mi jelent teremt<\/em><\/p>\n

k\u0151padl\u00f3n koccan az \u00fcres poh\u00e1r,<\/em>
\n tompa mag\u00e1ny, ha al\u00e1mer\u00fcl,<\/em>
\n itt hagyott mondat r\u00e1nt le a m\u00e9lybe,<\/em>
\n s a kobalt-k\u00e9k \u00e9jben ellenszeg\u00fcl<\/em><\/p>\n

a nyugalom csikkj\u00e9t tapossa m\u00e1s is,<\/em>
\n parazs\u00e1t veszti az \u00e9let megint,<\/em>
\n fekszik a f\u00f6ld\u00f6n a kidobott l\u00e9lek,<\/em>
\n k\u00e1romkodik egyet, s megint beint<\/em><\/p>\n

kidobott paplan, zacsk\u00f3 a zoknin,<\/em>
\n kartonra fek\u00fcdt \u00fajra az est,<\/em>
\n rongyos felh\u0151k alatt a v\u00e1ros,<\/em>
\n koldus a l\u00e9lek, koldus a test<\/em><\/p>\n

\n

Cseke G\u00e1bor: Egy versem szertefoszlott<\/strong><\/h2>\n

De vajon t\u00e9nyleg? Egyre t\u00f6bbsz\u00f6r teszem f\u00f6l magamnak a k\u00e9rd\u00e9st: l\u00e9tezett-e egy\u00e1ltal\u00e1n az a vers, amir\u0151l valamikor, mintegy t\u00edz valah\u00e1ny \u00e9vvel ezel\u0151tt azt hittem, hogy semmiv\u00e9 foszlott a virtu\u00e1lis t\u00e9rben?
\nEzt az esetet nyugodtan nevezhetem \u201ef\u00fcstbe ment vers\u201d szindr\u00f3m\u00e1nak; eml\u00e9kezetem szerint a verset egyetlen \u00e9jszaka, m\u00e1r cs\u00edkszeredai nyugd\u00edjas \u00e9veim elej\u00e9n, j\u00f3val \u00e9jf\u00e9l ut\u00e1n, n\u00e9h\u00e1ny poh\u00e1r italt felhajtva, t\u00e1koltam \u00f6ssze (?). Az\u00f3ta is pr\u00f3b\u00e1lom \u00f6sszerakni a t\u00f6rt\u00e9nteket, de csak annyi r\u00e9mlik fel, hogy a sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9p k\u00e9perny\u0151je er\u0151teljesen villogott, olykor megpr\u00f3b\u00e1ltam elmenteni az id\u0151 telt\u00e9vel gyarapod\u00f3 sz\u00f6veget \u2013 az\u00f3ta sem eml\u00e9kszem bel\u0151le egyetlen sz\u00f3ra sem \u2013, azt\u00e1n amikor alfa \u00e1llapotomb\u00f3l f\u00f6lriadtam, d\u00f6bbenten l\u00e1ttam, hogy a dokumentumok k\u00f6z\u00f6tt nyoma sincs versnek, a k\u00e9perny\u0151 egyhang\u00faan vill\u00f3dzik. Nem tudom az\u00f3ta sem, \u00e1lmodtam-e egy\u00e1ltal\u00e1n az eg\u00e9szet, vagy val\u00f3ban elvesztettem egy versemet, amit egyre nagyobb k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1ggal szeretn\u00e9k megismerni, mert b\u00e1r versben megpr\u00f3b\u00e1ltam \u201ekiv\u00e1ltani\u201d magam el\u0151tt, val\u00f3j\u00e1ban \u00fagy t\u0171nik, m\u00e9g sem voltam k\u00e9pes elengedni.
\nA dolog k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen az\u00e9rt bosszantott, mert \u00fagy tudom, azzal a verssel ind\u00edtottam volna egy \u00f6ssze\u00e1ll\u00edt\u00e1st, amit a Sz\u00e9kelyf\u00f6ld foly\u00f3iratnak sz\u00e1ntam; az avatta volna fel els\u0151 jelentkez\u00e9semet a lapn\u00e1l azut\u00e1n, hogy Bukarestb\u0151l Cs\u00edkszered\u00e1ba k\u00f6lt\u00f6ztem. Ez\u00e9rt is aj\u00e1nlottam a kimagyar\u00e1z\u00f3 verset a foly\u00f3irat alap\u00edt\u00f3, akkori f\u0151szerkeszt\u0151j\u00e9nek.
\nAz\u00f3ta sem dolgoztam f\u00f6l magamban teljesen a vesztes\u00e9get, de amikor felid\u00e9zem az esetet, azzal vigasztal\u00f3dom, hogy tal\u00e1n csak a k\u00e9pzelet j\u00e1t\u00e9ka volt az eg\u00e9sz \u2013 \u00e1lom, ak\u00e1r a t\u00f6bbi, amelyek nyom\u00e1ban imm\u00e1r k\u00e9s\u0151 \u00fatnak eredni…<\/p>\n

 <\/p>\n

Egy versem szertefoszlott<\/strong><\/em><\/p>\n

Ferenczes Istv\u00e1nnak<\/em><\/p>\n

egy versem szertefoszlott mint az \u00e1lom<\/em>
\n mint papundekli b\u0151r\u00f6nd ott t\u00fal a g\u00e1ton<\/em>
\n a v\u00edzbe hullva nem lett bel\u0151le v\u00edzihulla<\/em>
\n volt nincs elillant nyoma v\u00e9sz csupa nulla<\/em>
\n pedig mily b\u00fcszke voltam a percre<\/em>
\n mikor ujjam a v\u00e9gsz\u00f3t a g\u00e9pbe verte<\/em>
\n s m\u00edg laz\u00e1n h\u00e1trad\u0151ltem az \u00e9ji l\u00e1mpa \u00e9gett<\/em>
\n a k\u00e9perny\u0151 hirtelen elal\u00e9lt h\u00f3feh\u00e9r lett<\/em>
\n csak n\u00e9ztem bamb\u00e1n nem hittem a szememnek<\/em>
\n mit \u00f6sszehordtam nemr\u00e9g soronk\u00e9nt szerte pergett<\/em>
\n egyetlen sz\u00f3 se j\u00f6tt \u00e1t az \u0171r\u00f6n t\u00e1madt r\u00e9sen<\/em>
\n csak egyet hajtogattam hogy nekem v\u00e9gem v\u00e9gem<\/em>
\n pedig h\u00e1t itt az \u00faj vers mely a r\u00e9git kiv\u00e1ltja<\/em>
\nb\u00e1r \u0151 csak kisebb testv\u00e9r s azt k\u00e9rdi hol a b\u00e1tyja<\/em>
\n hogy t\u0171nhetett el nyomtalanul mint kutya az \u00e9jben<\/em>
\n megzavarodva d\u00fadolok r\u00f6h\u00f6gve talpig feket\u00e9ben<\/em><\/p>\n

Forr\u00e1s: Cs\u00f6ndf\u0171r\u00e9sz zen\u00e9je. MEK<\/strong><\/p>\n

Am\u00edg ez a t\u00f6rt\u00e9net kerek eg\u00e9ssz\u00e9 \u00f6ssze\u00e1llt, mindegyre azzal k\u00eds\u00e9rleteztem, hogy kider\u00edtsem: lehets\u00e9ges-e, hogy a k\u00f6lt\u0151 eleve, sz\u00e1ntsz\u00e1nd\u00e9kkal t\u00f6red\u00e9ket, torz\u00f3t \u00edrjon? Napokon \u00e1t gy\u00e1rtottam k\u00fcl\u00f6nbn\u00e9l k\u00fcl\u00f6nb t\u00f6red\u00e9keimet, amelyeket ha j\u00f3l megn\u00e9z\u00fcnk, tal\u00e1n eg\u00e9sznek is beillenek, hiszen a legnagyobb teljess\u00e9ggel megval\u00f3sult benn\u00fck az eredeti k\u00f6lt\u0151i sz\u00e1nd\u00e9k (itt-ott tal\u00e1n m\u00e9g t\u00fal is sz\u00e1rnyalva azt), azt\u00e1n felbukkant egy m\u00e1r-m\u00e1r feled\u00e9sbe mer\u00fclt n\u00e9gysoros is, tavaly ny\u00e1ron k\u00f6vettem el, mikor egy kanadai t\u00f3 partj\u00e1n nyaraltam, melynek roppant v\u00edzfel\u00fclete, ritka nyugalmi \u00e1llapot\u00e1t lesz\u00e1m\u00edtva sz\u00fcntelen mozg\u00e1sban, m\u00e1r-m\u00e1r tengeri hull\u00e1mz\u00e1sban volt, s ez a folyamatos aktivit\u00e1s annyira lek\u00f6t\u00f6tt, leny\u0171g\u00f6z\u00f6tt, hogy egy k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen mozgalmas napj\u00e1n elhat\u00e1roztam: minden\u00e1ron versbe foglalom a v\u00e9gtelen, \u00e1lmos\u00edt\u00f3an monoton, ennek ellen\u00e9re izgat\u00f3 nyughatatlans\u00e1got, de az al\u00e1bbi n\u00e9gy sorn\u00e1l istennek sem jutottam tov\u00e1bb:<\/p>\n

k\u0151 a k\u0151h\u00f6z mint ver\u0151dik<\/em>
\n mint csap\u00f3dik sz\u00fcntelen<\/em>
\n majd a hull\u00e1m szertesz\u00f3rja<\/em>
\n nincs eleje s v\u00e9ge sem<\/em><\/p>\n

Bel\u00e1ttam, hogy ami sikernek l\u00e1tszik benne, az is csak l\u00e1tszat, s mind jobban ler\u00ed r\u00f3la az Eminescut m\u00edmel\u0151, filozofikus nagyk\u00e9p\u0171s\u00e9g. P\u00e1r nappal k\u00e9s\u0151bb, l\u00e1tv\u00e1n a vihaross\u00e1 v\u00e1lt t\u00e1mad\u00f3 haragj\u00e1t, a \u201ehull\u00e1mok dala\u201d is megk\u00eds\u00e9rtett: elk\u00e9pzeltem, mi lenne, ha \u201elekott\u00e1zn\u00e1m\u201d azt, ahogy pillanatnyilag hallom \u00e9s elk\u00e9pzelem locsog\u00f3 \u00fcgyk\u00f6d\u00e9s\u00fcket, mik\u00f6zben der\u00e9kig \u00e1llok ism\u00e9tl\u0151d\u0151 rohamuk \u00fatj\u00e1ban:<\/p>\n

j\u00f6v\u00fcnk-j\u00f6v\u00fcnk,<\/em>
\n f\u00f6ldh\u00f6z ver\u00fcnk,<\/em>
\n ez az egyetlen<\/em>
\n fegyver\u00fcnk<\/em><\/p>\n

Ez\u00fattal se jutottam tov\u00e1bb, s b\u00e1r nem vagyok elragadtatva az eredm\u00e9nyt\u0151l, de az\u00e9rt f\u00e9l \u00e9v ut\u00e1n megkock\u00e1ztatom: m\u00e9gis csak valami.
\nLegal\u00e1bb megpr\u00f3b\u00e1ltam.<\/p>\n

\n

Csata Ern\u0151: \u00c1ltal\u00e1ban teljes verseket \u00edrtam<\/strong><\/h2>\n

Aki verset \u00edr (m\u00e9g akkor is, ha nem k\u00f6lt\u0151), azzal gyakran megesik, hogy elkezd \u00edrni \u00e9s egy id\u0151 ut\u00e1n (ha nem t\u00fal r\u00f6vid a vers), nem s\u00fagnak, nem j\u00f6n fel\u00fclr\u0151l a sz\u00f6veg, elakad az \u00edr\u00e1s, b\u00e1rmilyen er\u0151lk\u00f6d\u00e9s ellen\u00e9re. Ilyenkor vagy t\u00f6rl\u00f6m az eg\u00e9szet m\u00e9rgemben, vagy elmentem \u00e9s v\u00e1rok ihletgazdagabb percekre, amikor \u00fajra folytathatom.
\nGimn\u00e1ziumi \u00e9veimben volt egy 200 oldalas verses f\u00fczetem, amelyet k\u00e9zr\u0151l k\u00e9zre adtak az oszt\u00e1lyt\u00e1rsaim, \u00edgy olvast\u00e1k k\u00e9ziratk\u00e9nt, amelyik azt\u00e1n az ut\u00f3lagos k\u00f6lt\u00f6zk\u00f6d\u00e9sek alatt elveszett (f\u00fcstbe ment), egy r\u00e9sz\u00fck val\u00f3sz\u00edn\u0171 megmaradt a Salamon Ern\u0151 Elm\u00e9leti L\u00edceum fali\u00fajs\u00e1g arch\u00edvum\u00e1ban.
\nMost term\u00e9szetesen sajn\u00e1lom, hogy nem vigy\u00e1ztam a f\u00fczetre, amib\u0151l a fiatal \u00e9veimr\u0151l olvashatn\u00e9k saj\u00e1t \u00e9rz\u00e9seim alapj\u00e1n, de a meg\u00e9lhet\u00e9s\u00e9rt folytatott napi hajsza mindent fel\u00fcl\u00edrt, gondolom nem csup\u00e1n n\u00e1lam.
\n\u00c9n \u00e1ltal\u00e1ban teljes verseket \u00edrtam, amelyeket azt\u00e1n sok\u00e1ig csiszolgattam, ma is el\u0151fordul, hogy t\u00f6bb irodalmi port\u00e1lon ugyanaz a versem nem azzal a c\u00edmmel, vagy nem ugyan\u00fagy jelenik meg, id\u0151k\u00f6zben jav\u00edtok rajtuk, vagy az\u00e9rt, mert m\u00e1sk\u00e9nt l\u00e1tom m\u00e1r a le\u00edrtakat, vagy mert figyelembe veszem az azonos ir\u00e1ny\u00fa kritik\u00e1kat is.
\nTerm\u00e9szetesen, vannak olyan verseim, amelyeket \u00f6r\u00f6kre eldobtam nyomtalanul, vagy amelyeket t\u00f6bbsz\u00f6r eldobtam, majd \u00fajra el\u0151vettem \u00e9s v\u00e9g\u00fcl befejeztem. Ilyen a 2014-ben \u00edrt \u00dczenet Barguzinba c\u00edm\u0171 versem is, amelyik egy\u00e9bk\u00e9nt egy teljesen f\u00fcstbe ment tervr\u0151l sz\u00f3l:<\/p>\n

 <\/p>\n

\u00dczenet Barguzinba<\/strong><\/em><\/p>\n

Mi akkor is szeret\u00fcnk S\u00e1ndor,<\/em>
\n ha Feh\u00e9regyh\u00e1z\u00e1n nem lett\u00e9l<\/em>
\nh\u0151si halott, az Isp\u00e1n-k\u00fati<\/em>
\n kukoric\u00e1sban a koz\u00e1kok,<\/em>
\n ha lesz\u00fartak \u00e9s megsebes\u00fclve,<\/em>
\n fogolyk\u00e9nt a Burj\u00e1tf\u00f6ldre<\/em>
\n elhurcoltak. Elj\u00f6ttek v\u00e9res<\/em>
\n napjaid, melyekr\u0151l \u00e1lmodt\u00e1l<\/em>
\n \u00e9s az \u00f6r\u00f6k h\u00f3 mezej\u00e9re,<\/em>
\n t\u00e1vol Barguzinba sodortak.<\/em>
\n Lelkedben egy b\u00e1nt\u00f3 gondolat,<\/em>
\n az \u00f6kl\u00f6db\u0151l kihullt a terv<\/em>
\n \u00e9s id\u0151tlen id\u0151kre f\u00fcstbe ment.<\/em>
\nHazudtak az \u00e1lmok sz\u00edvednek<\/em>
\n a rem\u00e9nyek is el\u00e1rultak,<\/em>
\n csak mi szerett\u00fcnk meg \u00f6r\u00f6kre,<\/em>
\n ha nem is lett\u00e9l h\u0151si halott,<\/em>
\n sz\u00edv\u00fcnkbe z\u00e1rtuk verseidet<\/em>
\n egy kietlen fagyos vil\u00e1gban,<\/em>
\n hol szomor\u00fa volt az \u00e9leted.<\/em>
\n (2014)<\/em><\/p>\n

Pet\u0151fi hal\u00e1l\u00e1val kapcsolatban ma sem jutott nyugv\u00f3pontra az irodalomt\u00f6rt\u00e9net. A rendelkez\u00e9semre \u00e1ll\u00f3 adatok alapj\u00e1n azonban biztosra kimondhatom azt, hogy:
\n\u2013 Pet\u0151fi holttest\u00e9t sem a harct\u00e9ren, sem az ut\u00e1na (1956-ban) v\u00e9gzett kihantol\u00e1sok alkalm\u00e1val nem tal\u00e1lt\u00e1k meg Feh\u00e9regyh\u00e1z\u00e1n.
\n\u2013 Pet\u0151fi nev\u00e9vel jelzett s\u00edrk\u00f6vet \u00e9s s\u00edrt tal\u00e1ltak Barguzinban, a csontleletek nagy val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9ggel Pet\u0151fi csontjai, egy DNS vizsg\u00e1lat gyorsan tiszt\u00e1zhatta volna a helyzetet, de az MTA megakad\u00e1lyozta a budapesti csal\u00e1di s\u00edrhely kibont\u00e1s\u00e1t.
\nA t\u00f6bb h\u00f3napos tanulm\u00e1nyoz\u00e1saim alapj\u00e1n, v\u00e9g\u00fcl ebben a versben r\u00f6gz\u00edtettem mindazt, amit err\u0151l gondolok, m\u00e1rmint azt, hogy \u00e9n Pet\u0151fit nem az\u00e9rt szeretem mert h\u0151si halott lett (b\u00e1rhol is), vagy hadifogolyk\u00e9nt \u00e9lt 1856-ig Barguzinban, ahol ma is \u00e9l\u0151 ut\u00f3dai vannak, hanem az\u00e9rt, mert gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, vil\u00e1gsz\u00ednvonal\u00fa szerelmi \u00e9s hazafias verseket hagyott r\u00e1nk, bizonys\u00e1gul arra, hogy az \u00e9rt\u00e9ket nem az \u00e9letkor, hanem az alkot\u00e1s nagys\u00e1ga hat\u00e1rozza meg.<\/p>\n

\n

Demeter M\u00e1ria: Keresek, elvesz\u00edtek, tal\u00e1lok…<\/strong><\/h2>\n

\u2013 Nekem minden versem \u201ef\u00fcstbe ment vers\u201d, a k\u00f6lt\u00e9szetet mint m\u00fal\u00f3 napokat \u00e9lem meg, elsz\u00e1ll\u00f3 f\u00fcstben, felh\u0151ben benne vagyok \u00e9n is. Soha nem \u00e9ltem meg kudarck\u00e9nt, szomor\u00fas\u00e1gk\u00e9nt a nem befejezett versem.
\n\u2013 Szerintem a t\u00f6red\u00e9kek hozz\u00e1tartoznak a k\u00f6lt\u00e9szet mindennapjaihoz.
\n\u2013 \u00c9rdemes- e a t\u00f6red\u00e9kekkel foglalkozni? Sz\u00e1momra csak ez van. Az \u00fagynevezett eg\u00e9sz versemben is van t\u00f6red\u00e9k, aminek egyszer elj\u00f6n az ideje.
\n\u2013 Hogy az ihletb\u0151l befejezett vers lett? Volt r\u00e1 p\u00e9lda. Fiatalabb koromban \u00e9n is t\u00f6rekedtem a \u201eteljes vers\u201d meg\u00edr\u00e1s\u00e1ra, m\u00e9g akkor is, ha csak az asztalfi\u00f3knak \u00edrtam, de m\u00e1r akkor \u00e9reztem, hogy ez nekem nem megy, mindig k\u00f6vetkezett a ford\u00edtottja, mikor az eg\u00e9szb\u0151l maradt egy gondolatcs\u00edra. Att\u00f3l f\u00fcgg, a k\u00f6rnek melyik pontj\u00e1n l\u00e9tezem, milyen sz\u00f6gb\u0151l esik r\u00e1m \u00e9s dolgaimra a f\u00e9ny, pr\u00f3b\u00e1lom a r\u00e9szecsk\u00e9ket lelkemhez \u00e9s a term\u00e9szet \u00e1raml\u00e1saihoz. \u00c9n nem vagyok irodalm\u00e1r, illesztgetem a szavakat, figyelve a benn\u00fck lev\u0151 \u00e9rzelmi, filoz\u00f3fiai tartalomra, csiszolom mint \u00e9kszer\u00e9sz. Keresek, elvesz\u00edtek, tal\u00e1lok, porr\u00e1 t\u00f6r\u00f6k, keverek, felejtek ,eml\u00e9kezem…, minden apr\u00f3s\u00e1got megforgatok.
\n\u2013 Szeretn\u00e9m rendezni a kicsi mozaikokat egy Minta alapj\u00e1n, a baj az, hogy \u00e9n azt m\u00e9g nem l\u00e1tom. Pedig az kell legyen az \u00e9n mandal\u00e1m, egyetlen k\u00f6tetem. M\u00e9g hossz\u00fa az \u00fat – gondolom. Id\u0151m \u00e9s t\u00fcrelmem van. N\u0151 a t\u00f6red\u00e9khalom \u00e9s mint homok\u00f3ra folyik \u00e9gi forr\u00e1sb\u00f3l a f\u00f6ldre, de meg is lehet ford\u00edtani. Minden nap kezdem el\u00f6lr\u0151l.
\n\u2013 Most t\u00f6red\u00e9k egy versemb\u0151l:<\/p>\n

Az \u00e9vek k\u00f6z\u00f6tt hat\u00e1r van,<\/em>
\n p\u00f3kok sz\u0151nek finom kelm\u00e9t<\/em>
\n minden \u00e1tj\u00e1r\u00f3 utas sz\u00e1m\u00e1ra,<\/em>
\n hogy m\u00faland\u00f3s\u00e1ga azt fel\u00f6ltse,<\/em><\/p>\n

(\u00c1tj\u00e1r\u00f3, 2005 )<\/em><\/strong><\/p>\n

M\u00e1r egy j\u00f3 ideje forgatom magamban, lehet a v\u00e9g\u00e9n teljesen elolvad, mint a h\u00f3, de akkor m\u00e1s lesz a kil\u00e1t\u00e1s.
\n\u2013 \u00c9n a k\u00f6lt\u00e9szetet folyamatk\u00e9nt \u00e9lem.<\/p>\n

\n

Albert-L\u0151rincz M\u00e1rton: (Mert adni k\u00e9ne)<\/strong>
\n <\/h2>\n

„Minden Eg\u00e9sz elt\u00f6r\u00f6tt”
\nAdy Endre: Kocsi-\u00fat az \u00e9jszak\u00e1ban
\n <\/p>\n

Torz\u00f3, ah\u00e1nyszor megk\u00eds\u00e9rt,<\/em>
\n f\u00f6lkorb\u00e1csol a kis csib\u00e9sz,<\/em>
\n a vers, a nyelv kar\u00e1tos gy\u00f6ngye,<\/em>
\n er\u0151vel ver \u00e9s m\u00e9gis gy\u00f6nge.<\/em>
\n  <\/em>
\n Odas\u00fag egy sz\u00f3t, mintha s\u00f3t<\/em>
\n hintene a verslevesbe,<\/em>
\n s e finny\u00e1s, n\u00e9lk\u00fcl\u00f6zhetetlen<\/em>
\n \u00edz vonul v\u00e9gig a verssoron,<\/em>
\n  <\/em>
\n keser\u0171n, mint a b\u00fcr\u00f6kl\u00e9,<\/em>
\n a sz\u00f3foszl\u00e1ny, a sz\u00f3suhog\u00e1s,<\/em>
\n vagy \u00e9desen, mint a t\u00f6r\u00f6km\u00e9z,<\/em>
\n hol t\u00fal kev\u00e9ly, hol t\u00fal sov\u00e1ny.<\/em>
\n 
\nA f\u00fcl, mely hallja, – \u00e9des dallam -,<\/em>
\n s a nyelv, mely \u00edz\u00e9t k\u00f3stolgatja,<\/em>
\n k\u00e9t nagy zsarnok, minden \u00e1ron<\/em>
\n az Eg\u00e9szet k\u00e9rik sz\u00e1mon.<\/em>
\n  <\/em>
\n Te csak annyit t\u00f6rsz a nyelvb\u0151l,<\/em>
\n amennyit elb\u00edrsz, \u00e9s ebb\u0151l<\/em>
\n osztogatsz, mert adni k\u00e9ne,<\/em>
\n am\u00edg az Eg\u00e9sz nem t\u00f6r ker\u00e9kbe.<\/em><\/p>\n

 <\/p>\n

(Szabadid\u0151mben)<\/strong><\/h2>\n

Nem k\u00e9rt\u00e9k,<\/em>
\n de ritk\u00e1n megfizett\u00e9k.<\/em><\/p>\n

\u00cdgy tettem szert<\/em>
\n tetemes szabadid\u0151m<\/em>
\n \u00e9rt\u00e9k\u00e9nek lem\u00e9r\u00e9s\u00e9re.<\/em><\/p>\n

Ha vers lett bel\u0151le, az j\u00f3,<\/em>
\n igaz, nem csaptak tenyerembe.<\/em><\/p>\n

Mi\u00e9rt is kellene sz\u00e9gyellnem, ha torz\u00f3?<\/em>
\n \u00c9n magam adtam hozz\u00e1<\/em>
\n f\u00fcstbement verseimhez<\/em><\/p>\n

\n

Ady Andr\u00e1s: Ezt itt v\u00e9letlen\u00fcl megtal\u00e1ltam<\/strong><\/h2>\n

El\u0151fordult m\u00e1r Veled, hogy – Pet\u0151fit parafraz\u00e1lva – „f\u00fcstbe ment” a versed, Vagy legal\u00e1bb is az \u00f6tleted, ami \u00edr\u00e1sra k\u00e9sztetett? Ha igen, mes\u00e9ln\u00e9l-e r\u00f3la? Elmondan\u00e1d-e sz\u00e1munkra a t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, h\u00e1tha okulunk bel\u0151le?<\/em>
\nNem mondom, hogy nem volt mindig is ifi\u00e1lmom (pl\u00e1ne, m\u00edg somolyg\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl titul\u00e1lhattam \u00edgy magam), hogy k\u00f6nyvet \u00edrok, verses k\u00f6tettel rukkolok el\u0151: azonnal. Ab ovo, vagy ex nihilo ha \u00fagy tetszik, s majd szel\u00edd \u00f6nszerelemmel kasznizom be a k\u00f6rnyezet csod\u00e1lkoz\u00f3 h\u00f3dolat\u00e1t. \u201e\u00c9l\u0151ben\u201d egy elvet k\u00f6vettem: el\u0151bb publik\u00e1lni jobbra-balra, majd, ha ebb\u0151l tanultam, akkor t\u00e1n j\u00f6het a k\u00f6nyv. Ezt tartottam norm\u00e1nak, b\u00e1r akkor ezzel kisebbs\u00e9gben voltam. \u00cdgy rengeteget \u00edrtam a fi\u00f3knak, ezeket is lehet f\u00fcstt\u00e9 v\u00e1lt verseknek nevezni, gyakorl\u00f3knak, amelyekre azt\u00e1n sosem, vagy csak ritk\u00e1n t\u00e9rtem vissza, \u00edgy\u2026 elillantak maradtak.<\/p>\n

Maradt-e ut\u00e1na valami nyom, vagy megszabadult\u00e1l t\u0151le? Ha maradt, megosztan\u00e1d-e vel\u00fcnk?<\/em>
\n\u00c9ltem majdnem k\u00e9t \u00e9vtizedet egyf\u00e9le mag\u00e1t k\u00e9pez\u0151 macs\u00f3 szuperlat\u00edvusz-\u00e9letmin\u0151s\u00e9g szerint: k\u00e9t csal\u00e1d tutujgatott, maradhattam eredeti-egyke, j\u00f3csk\u00e1n beleszabadulva egy olyan vil\u00e1gba, amely m\u00e1r az\u00e9rt j\u00f3val feln\u0151ttebb, felel\u0151sebb volt mint \u00e9n. \u00d6ssze\u00edrtam z\u00f6ldet-vereset, ez alatt h\u00f3dolhattam azon \u201ek\u00fcl\u00f6nck\u00f6d\u00e9snek\u201d is, hogy plajb\u00e1sszal \u00e9s pap\u00edrra. Amikor k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl hat \u00e9ve elk\u00f6lt\u00f6ztem a lak\u00e1sb\u00f3l, amelyb\u0151l addigra, lassan Oda Fel k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt a csal\u00e1dom, s melybe a l\u00e1tsz\u00f3lagos dinaszti\u00e1t jelent\u0151 m\u00e1sik csal\u00e1dom sem k\u00f6vetett soha\u2026 akkor kilencven literes szemeteszs\u00e1kokra \u201ek\u00f3st\u00e1l\u00f3\u201d pap\u00edranyagot dobtam ki. Verseket, z\u00f6mmel, illetve elemz\u00e9seket. Verseket, amelyekre mindig vissza akartam t\u00e9rni, bele\u00edrni \u0151ket \u00edr\u00f3g\u00e9pbe, sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9pbe\u2026 s amelyekr\u0151l mindig sejtettem: sosem fogom \u0151ket \u201eobjektiv\u00e1lni\u201d, megmenteni saj\u00e1t d\u00f6gs\u00e9gem el\u0151l.
\nEzt itt v\u00e9letlen\u00fcl megtal\u00e1ltam, meg, mert Cseke G\u00e1bornak elk\u00fcldtem m\u00e9g 2002 m\u00e1rcius\u00e1ban, \u00e9s m\u00e9g a rmsz\/pcnet-es c\u00edmre, m\u00e9g a Rom\u00e1niai Magyar Sz\u00f3hoz, a Sz\u00ednk\u00e9pbe. Megmaradt, mert k\u00f6z\u00f6lt\u00e9k, nem ment teh\u00e1t, csak majdnem-f\u00fcstbe, megmaradt, mert nem \u201ecsigalev\u00e9lben\u201d de \u201eforradalmi\u201d emilben post\u00e1ztam. Megmaradt, mert az utols\u00f3 k\u00e9t sort \u00fagy biggyesztettem az eredeti sz\u00f6vegtesthez, m\u00e9g a send-gomb nyom\u00e1sa el\u0151tt\u2026 jobb hat\u00e1s\u00e9rt, t\u00f6bblet-t\u00f6ltet\u00e9rt. T\u00f6red\u00e9k volt, a f\u00fcstt\u00e9 v\u00e1l\u00f3 kateg\u00f3ria eg\u00e9szen a sz\u00fcszpansz pontokig, onnan m\u00e1r G\u00e1bor is versnek nevezte: megmaradt h\u00e1t.<\/p>\n

Rem\u00e9ny<\/strong><\/em><\/p>\n

Mint hajnal m\u00e9ly\u00e9n felzavart g\u00e9mek,<\/em>
\n – id\u0151be v\u00e1jt, kifakult eml\u00e9kek –<\/em>
\n Ha f\u00e9lelmek sorfala k\u00f6zt,<\/em>
\n \u00c1lmaimra vetk\u0151zve kergetnek f\u00e9nyre,<\/em>
\n Hossz\u00fasz\u00e1rny\u00fa r\u00e9mek,<\/em>
\n Lass\u00fa t\u00e1ncba kezd, meglel<\/em>
\nA v\u00e9rsz\u00edn\u0171 reggel – felkarol, felkap –<\/em>
\n T\u00e1n hamvaim f\u00f6l\u00e9 emel.<\/em><\/p>\n

…n\u00e9ha m\u00e1sban, t\u00fckr\u00f6z\u0151dve<\/em>
\n N\u00e9ha r\u00e1d tal\u00e1lva.<\/em><\/p>\n

Hogyan \u00e9lted meg: kudarck\u00e9nt vagy hasznos tapasztalatk\u00e9nt? Esetleg m\u00e1sk\u00e9nt?<\/em>
\nAmint k\u00f6lt\u00f6z\u0151dve cipeltem le \u0151ket a szemeteshez, kiss\u00e9 f\u00e1jt\u2026 j\u00f3,\u2026 majd beled\u00f6gl\u00f6tt a narcismusom, azaz val\u00f3m fele. Amit lesz\u0171rtem ebb\u0151l, hogy b\u00e1rmely vonz\u00f3 \u00e9s r\u00e9giesen (sch-val) egyediesked\u0151, kap\u00e1sb\u00f3l nagyon szittya, \u201etrad\u00edci\u00f3s\u201d ha ceruz\u00e1val kapirg\u00e1lom egy asz\u00fafoltos szalv\u00e9t\u00e1ra a k\u00f6vetkez\u0151 csodaszarvas legend\u00e1j\u00e1t, \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb\u2026 az\u00e9rt nem \u00e1rt ha ezent\u00fal hard-diskre mentek. Az\u00f3ta g\u00e9pbe \u00edrok, azonnal \u00e9s poz\u0151rs\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl, p\u00f3rias nyugalommal. A k\u00e9rd\u00e9s m\u00e1sik r\u00e9sz\u00e9re v\u00e1laszolva: nem igaz\u00e1n jav\u00edtok, versre akkor t\u00e9rek vissza, ha becsapom magam\u2026 mondjuk c\u00edm n\u00e9lk\u00fcl hagyom \u00e9s c\u00edmad\u00e1s\u00e9rt m\u00e9g el\u0151veszem, vagy akkor t\u00e9rek vissza, ha valaki nekem fontos liter\u00e1tus-l\u00e9ny sz\u00f3l, hogy ez j\u00f3, a veszte k\u00e1r lenne\u2026 egy\u00e9bk\u00e9nt abb\u00f3l tanulok, hogy ki \u00e9s mit hoz le t\u0151lem, vagy hol hoz le.<\/p>\n

Mit gondolsz, az ilyen \u201ef\u00fcstbe ment\u201d versek \u2013 pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1sok, t\u00f6red\u00e9kek, csir\u00e1k, marad\u00e9kok stb. – hozz\u00e1tartoznak a k\u00f6lt\u00e9szet mindennapjaihoz? Vers-e m\u00e9g a \u201ef\u00fcstbe ment vers\u201d? J\u00f3zsef Attil\u00e1nak sz\u00e1zn\u00e1l is t\u00f6bb t\u00f6red\u00e9ke maradt fenn, s ma azokat is nagy becsben tartj\u00e1k.<\/em>
\nHa abb\u00f3l indulok ki, hogy versgondoz\u00e1silag nehezen gondolok valaki n\u00e1lam tr\u00f3gerebbre, s felt\u00e9telezem, az\u00e9rt az alkot\u00f3k ink\u00e1bb tekintenek minden valamireval\u00f3 t\u00f6red\u00e9kre \u00e9des-gyermek\u00fckk\u00e9nt, akkor mindenk\u00e9ppen a versi-mindennapok \u00e9s a k\u00f6lt\u00e9szet r\u00e9szei. Az is rendk\u00edv\u00fcl fontos, hogy ki mennyire felfedezett, mennyire mutat ink\u00e1bb a glok\u00e1lis \u00e9s glob\u00e1lis fel\u00e9, mint k\u00e9pez lok\u00e1lis \u00e9rt\u00e9ket…illetve mennyire veszi r\u00e1 ez az \u00e9rt\u00e9k az \u00edt\u00e9szeket, \u00e9rt\u0151ket, hogy kutassanak t\u00f6red\u00e9kek ut\u00e1n. Gondolom mindenkinek verse ha f\u00fcstbe ment is, az m\u00e1s k\u00e9rd\u00e9s, hogy vannak t\u00e1volr\u00f3l l\u00e1that\u00f3 f\u00fcstoszlopok \u00e9s vannak talaj-mentiek.<\/p>\n

Magadr\u00f3l sz\u00f3lva: \u00e9rdemes-e a t\u00f6red\u00e9kekkel foglalkozni? Van-e levonhat\u00f3 tanuls\u00e1ga sz\u00e1modra az err\u0151l val\u00f3 t\u00f6preng\u00e9snek?<\/em>
\n JA t\u00f6red\u00e9kein t\u00fal Ady verse is figyelmeztet: „Minden eg\u00e9sz elt\u00f6r\u00f6tt” (Kocsi-\u00fat az \u00e9jszak\u00e1ban), s Kass\u00e1k Lajos se hallgatja el: „\u201ede az ember mindig be van csukva s b\u0151re f\u00f6l\u00f6tt \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl elszaladnak a vil\u00e1gok\u201d.<\/em>
\n Vallom\u00e1sban, versben \u2013 ahogy tetszik. A k\u00f6lt\u00e9szetnek nem csak egy napja van, s minden napnak l\u00e9tezik egy-egy t\u00f6red\u00e9knyi k\u00f6lt\u00e9szete. Hogyan v\u00e9lekedtek ti err\u0151l, foglalkoztok-e saj\u00e1t t\u00f6red\u00e9keitekkel, volt r\u00e1 p\u00e9lda, hogy k\u00e9s\u0151bb eg\u00e9sz vers k\u00e9sz\u00fclt bel\u0151le, vagy egy versb\u0151l t\u00f6red\u00e9k lett?<\/em>
\n Az ember, amikor fiatal eg\u00e9sz verseket \u00edr, k\u00e9s\u0151bb t\u00f6red\u00e9keket, vagy m\u00e1r akkor is t\u00f6red\u00e9kkel kezdi, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl t\u00f6red\u00e9kkel fejezi be? Hogy van ez?<\/em>
\nA pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1sok, ha m\u00e1r pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1snak indulnak, gyakran \u00e1llnak le kedv- \u00e9s \u201ekegy\u201d-szegetten. A t\u00f6red\u00e9kek kilencven sz\u00e1zal\u00e9ka \u00fagy is marad, ha csak nem kanyar\u00edtanak vissza, de ezt a referencia-m\u00e1sok teszik, sokszor a k\u00f6lt\u00e9szet\/tehets\u00e9g\/eredetis\u00e9g-mor\u00e1lhoz, \u00e9s munkamor\u00e1lhoz \u00e9rt\u0151 feles\u00e9gem. Ha valamit \u00e1tdolgozok, de m\u00e1r sajnos t\u00e1volra engedtem az eredeti hangulatot, \u00e9rz\u00e9st, gondolatot..akkor cs\u0151dpo\u00e9ma lesz bel\u0151le, nem az, amit m\u00e1r startb\u00f3l nem tudtam meg\u00edrni, hanem valami m\u00e1s, teljesen idegen, sose veszem el\u0151 t\u00f6bbet. Summa: a saj\u00e1t t\u00f6red\u00e9kek nem fontosak, de a m\u00e1sok\u00e9i csemeg\u00e9k lehetnek. El kell k\u00e9pzelni: adott a k\u00f6lt\u0151, a nagy, a beskatuly\u00e1zott, a megeml\u00e9kez\u00e9seken, temet\u00e9seken, keresztel\u0151k\u00f6n \u00e9s politikai platformokon versileg emlegetett, haszn\u00e1lt-kihaszn\u00e1lt-elhaszn\u00e1lt, a nemzeti, az eur\u00f3pai, a t\u00f6rzsi \u00e9s a s\u00e1m\u00e1n rejt\u0151sz\u00edn s\u00e1tr\u00e1b\u00f3l \u00e9ppen kit\u00e1molyg\u00f3, a legek archet\u00edpusa mindig \u00e9pp aktu\u00e1liss\u00e1 prostitu\u00e1lva…s akkor egyszerre el\u0151ker\u00fcl egy t\u00f6red\u00e9k, mely v\u00e1ltja, megv\u00e1ltja, kiv\u00e1ltja, egy\u00e9rtelm\u0171en j\u00f3v\u00e1, feh\u00e9rek, v\u00f6r\u00f6sek, menny \u00e9s pokol sz\u00e1mra, csuh\u00e1s \u00e9s\/vagy csukly\u00e1s ideol\u00f3gi\u00e1k sz\u00e1m\u00e1ra el\u00e9rhetetlenn\u00e9 teszi. Sors bona, nihil aliud? Lehet, de akkor a j\u00f3szerencse is t\u00f6red\u00e9kes.<\/p>\n

\n

Ken\u00e9z Ferenc: A j\u00e1t\u00e9k a szavakkal k\u00f6nny\u0171, a munka vel\u00fck m\u00e1r nehezebb<\/strong><\/h2>\n

A Ti \u201e\u00fcnnepi \u00f6tletetek\u201d, mint m\u00e1s alkalmakkor, most is igazi. A vers \u201e\u00f6tlet\u00e9vel\u201d m\u00e1r egy kicsit bajosabb, komplik\u00e1ltabb a dolog. B\u00e1rmi lehet \u00f6tlet, ezt tudjuk, de az m\u00e1r nem \u00f6tlet k\u00e9rd\u00e9se, hogy mi legyen az els\u0151 sor. A vers-\u00f6tlet \u00e1ltal\u00e1ban ritk\u00e1n szokott igaz\u00e1n k\u00fcl\u00f6nleges, eredeti lenni (\u201em\u00e1r mindent meg\u00edrtak\u201d), a meg\u00edr\u00e1s, ennek ellen\u00e9re, furcsa m\u00f3d b\u00e1rmikor, b\u00e1rmib\u0151l lehet k\u00fcl\u00f6nleges \u00e9s eredeti. \u00d6tlet lehet b\u00e1rmi, els\u0151 sor csak az, aminek t\u00f6rv\u00e9nyszer\u0171en els\u0151 sornak kell lennie. A k\u00f6lt\u0151i szabads\u00e1g csak addig terjed, am\u00edg el nem kezd\u0151dik a vers, att\u00f3l kezdve \u00f6szt\u00f6n\u00f6s \u00e9s tudatos, gondolati, \u00e9rzelmi, logikai felk\u00edn\u00e1lkoz\u00e1sok \u00e9s parancsolatok vannak, kapcsolati t\u00e9telek l\u00e9trehoz\u00e1sa, kapcsolati t\u00e9telek megfeleltet\u00e9se, \u00f6sszehangol\u00e1sa, ellen\u0151rz\u00e9se. A vers akkor \u00e9s ott megy f\u00fcstbe, amikor sz\u00e9tfutnak, net\u00e1n sz\u00e9tz\u00fcllenek az \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sek. (Kiss\u00e9 t\u00falozva: tulajdonk\u00e9ppen akkor is, ha a vers id\u0151k\u00f6zben net\u00e1n meg is \u00edr\u00f3dik.) A j\u00e1t\u00e9k a szavakkal k\u00f6nny\u0171, a munka a szavakkal m\u00e1r nehezebb. \u00c9n vallom tov\u00e1bbra is: az \u00edr\u00e1s, igenis, \u00edr\u00e1stud\u00f3i felel\u0151ss\u00e9gv\u00e1llal\u00e1s k\u00e9rd\u00e9se. Felel\u0151ss\u00e9ggel tartozol minden le\u00edrt mondat\u00e9rt. \u00c9s igen, amit sugallsz, az\u00e9rt is! Az \u00f6tlet lehet \u201efelel\u0151tlen\u201d, az \u00edr\u00e1sm\u0171 nem. Kital\u00e1lhatom \u00e9n azt, hogy (saj\u00e1t p\u00e9ldat\u00e1r!) egy eldugott faluban \u0171rhaj\u00f3t \u00e9p\u00edtenek, de a v\u00e9g\u00e9n annak vagy rep\u00fclnie, vagy zuhannia kell. S ez ugye m\u00e1r nem az \u00f6tlet, hanem a csin\u00e1l\u00e1s, a munka k\u00e9rd\u00e9se. F\u00fcstbe csak az megy, ami kujtorog, kujtorog, de nem tud az \u201e\u00e9gbe menni\u201d. A t\u00f6red\u00e9k m\u00e1s dolog. Nem m\u0171faji, nem n\u00edv\u00f3beli, hanem alkot\u00e1s-l\u00e9lektani k\u00e9rd\u00e9s. T\u00f6red\u00e9ket soha nem akarunk \u00edrni. (No persze Tandori, T\u00f6red\u00e9k Hamletnek, csakhogy itt az \u00f6tlet m\u00e1r eleve az alkot\u00f3i ethosz \u00e9s hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1s r\u00e9sze). A t\u00f6red\u00e9k a maga t\u00f6red\u00e9kess\u00e9g\u00e9ben az\u00e9rt lehet m\u00e9gis t\u00f6k\u00e9letes, mert nem a f\u00e9lresiker\u00fclts\u00e9gr\u0151l, az elfuser\u00e1lts\u00e1gr\u00f3l sz\u00f3l. Hanem a ki- vagy befejezhetetlens\u00e9gr\u0151l. (Tudjuk: a torz\u00f3 is lehet t\u00f6k\u00e9letes.) A t\u00f6k\u00e9ly k\u00f6rvonal\u00e1n\u00e1l meg kell \u00e1llni. Addig kell menni, ameddig a t\u00f6k\u00e9letes fel\u00e9 haladunk. S ott kell le\u00e1llni, amikor l\u00e1tjuk: k\u00f6zelebb nem jutunk. De ha addig eljutottunk, az a vers nem ment f\u00fcstbe. Az m\u00e1r t\u00f6red\u00e9k…<\/p>\n

\n

Keszthelyi Gy\u00f6rgy: Sehol nincs eg\u00e9sz<\/strong><\/h2>\n

F\u00fcst plusz f\u00fcst, annyi, mint<\/em>
\n hib\u00e1s gy\u00f6kvon\u00e1s, (t\u00e1n dilett\u00e1ns, kret\u00e9n<\/em>
\n matemetikusok els\u00f6pr\u0151 h\u00edrneve<\/em>
\n az \u00e1m\u00edt\u00e1sok talmi sziget\u00e9n?)<\/em>
\n M\u00e1sk\u00e9nt van ez, h\u00f6lgyek \u00e9s f\u0151urak.<\/em>
\n A f\u00fcstbe ment vers zaklatott \u00e9jszaka,<\/em>
\n gy\u00f3gym\u00f3dok, intu\u00edci\u00f3k,<\/em>
\n feh\u00e9r vagy fekete alapok, j\u00f3slatok<\/em>
\n \u00e9s egy\u00e9b alkalmi var\u00e1zsig\u00e9k<\/em>
\n vessz\u0151futtat\u00e1sa.<\/em><\/p>\n

Vallat\u00f3tisztk\u00e9nt faggatom magam:<\/em>
\n Mett\u0151l meddig tart s\u00e9rthetetlens\u00e9ged?<\/em>
\n Melyik vad\u00e1llat t\u00e9pi ki tollaid,<\/em>
\n te pof\u00e1tlan, kev\u00e9ly sasmad\u00e1r?<\/em>
\n Ez itt a m\u00e9ly f\u00f6ld, az meg a d\u00e9lceg \u00e9g.<\/em>
\n Felejtsd el a vil\u00e1gmindens\u00e9get.<\/em>
\n Sehol nincs eg\u00e9sz, csak sok tucat t\u00f6red\u00e9k.<\/em><\/p>\n

\u00d3r\u00e1k hosszat \u00fcl\u00f6k a kr\u00e1ter perem\u00e9n,<\/em>
\n A sz\u00ednarany bet\u0171k olvad\u00e1spontja rejt\u00e9ly.<\/em>
\n Kitapintom a par\u00e1zsl\u00f3 kock\u00e1zatot,<\/em>
\n szimatol, nyomoz, ut\u00e1nam ny\u00fal, let\u00e9p,<\/em>
\n mag\u00e1val r\u00e1nt, hirtelen l\u00e1ngra gy\u00fal<\/em>
\naz asztal, a pap\u00edr, a sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9p.<\/em>
\n L\u00f3tni-futni vagy csendben elheverni,<\/em>
\n ez itt a sajg\u00f3, omin\u00f3zus k\u00e9rd\u00e9s.<\/em>
\n Vele \u00e9lek, benne p\u00e1col\u00f3dom,<\/em>
\n ki mint vet, \u00fagy arat, paraszti h\u00e9vvel ak\u00e1r,<\/em>
\n vagy sehogy. C\u00e9lszer\u0171 elm\u00e9let.<\/em>
\n Nincs alkudoz\u00e1s. A baz\u00e1r<\/em>
\n egy m\u00e1sik \u00e9g\u00f6v\u00f6n jelent \u00fczletet.<\/em>
\n \u00d6sszegy\u0171r\u00f6m a kock\u00e1s f\u00fczetlapot,<\/em>
\n hallgatom a z\u00e1por dobperg\u00e9s\u00e9t \u00e9s<\/em>
\n f\u00e1sultan koptatom tov\u00e1bb<\/em>
\n a billenty\u0171zetet.<\/em><\/p>\n

2018. m\u00e1rcius 18.<\/p>\n

\n

Sz\u00e9kely-Bencz\u00e9di Endre: Megs\u00e1rgult, f\u00fcst\u00f6s pap\u00edron…<\/strong><\/h2>\n

(El\u00f6lj\u00e1r\u00f3ban n\u00e9h\u00e1ny gondolat magamr\u00f3l)<\/em><\/p>\n

Sok\u00e1ig olyannak k\u00e9pzeltem az erd\u00e9lyi magyar k\u00f6lt\u00e9szetet, mint egy sz\u00e9les foly\u00f3t. Hol szel\u00edd nyugalommal halad valamif\u00e9le c\u00e9l fel\u00e9, hol zavaros, siet\u0151s, v\u00e1ratlan \u00f6rv\u00e9nyekkel, cs\u00f3nakt\u00f6r\u0151 hullad\u00e9kkal tele, alig \u00e9szrevehet\u0151 g\u00e1takkal szab\u00e1lyozott. Tiszteltem \u00e9s csod\u00e1ltam azokat a fiatal k\u00f6lt\u0151ket, akik a k\u00f6z\u00e9pen \u201eeveztek\u201d \u2013 \u0151k alkott\u00e1k a Forr\u00e1s-nemzed\u00e9ket. Szerettem volna k\u00f6z\u00e9j\u00fck tartozni, de m\u00e1sk\u00e9nt siker\u00fclt. Valah\u00e1nyszor \u201ebeleg\u00e1zoltam\u201d abba a Foly\u00f3ba, annyiszor \u201esodr\u00f3dtam\u201d partra. Az\u00f3ta sem tudok \u201e\u00faszni\u201d.<\/p>\n

(Folytatom kiss\u00e9 pr\u00f3zaibban)<\/em><\/p>\n

Igen, vannak \u201ef\u00fcstbe ment\u201d versek. K\u00e9ptelens\u00e9g lenne megsz\u00e1ml\u00e1lni \u0151ket. Nagy val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9ggel nem is k\u00e1r \u00e9rt\u00fck, de sajn\u00e1lom m\u00e9gis, hogy dicstelen v\u00e9get \u00e9rtek. Vannak \u201emeg sem sz\u00fcletett\u201d versek is. Sokszor el\u0151fordult, hogy megtetszett egy gondolat, szeretett volna verss\u00e9 form\u00e1l\u00f3dni, de valami k\u00f6zbej\u00f6tt, \u00e9s nem \u00f6lthetett \u00edr\u00e1sban is testet. Maradt a hangulata, s tal\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny \u201esz\u00e1lka\u201d a tudatalattiban. N\u00e9h\u00e1ny k\u00e9s\u0151bbi versben \u201etal\u00e1lkoztam\u201d vel\u00fck, \u00e9s r\u00e1juk ismertem.<\/p>\n

(Az \u00e9n kezem \u00e1ltal \u201ef\u00fcstbe nem ment\u201d vers)<\/em><\/p>\n

Gy\u0171jt\u00f6get\u0151 t\u00edpus vagyok. K\u00f6z\u00e9piskol\u00e1s koromban a szerelem \u00e9s az unalmas szilenciumok k\u00e9sztettek \u00edr\u00e1sra. Mindannyian felsorakoztak egy f\u00fczetbe, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl \u201e\u00edgy keltek \u00fatra\u201d valamerre. Nem hi\u00e1nyoznak.<\/p>\n

K\u00e9s\u0151bb pap\u00edrlapokra \u00edrtam. Volt k\u00f6zt\u00fck minden. K\u00e9sz versek, cs\u00edr\u00e1k, t\u00f6red\u00e9kek. Sokan k\u00f6z\u00fcl\u00fck nyomtat\u00e1sban is \u00e9letre keltek. Csak ezek maradtak meg. Egy nagy halom k\u00e9zirat \u2013 minden v\u00e1logat\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl \u2013 a szekurit\u00e1t\u00e9 \u201egy\u0171jtem\u00e9ny\u00e9ben\u201d landolt. Akkoriban s\u00falyos csap\u00e1snak \u00e9reztem, \u00e9s kb 10 \u00e9vig nem \u00edrtam val\u00f3di verset. Kezdtem azzal vigasztalni magam, hogy legal\u00e1bb egy-k\u00e9t olvas\u00f3juk biztosan akadt.<\/p>\n

(A k\u00e9t els\u0151 \u201ef\u00fcstbemen\u00e9s\u201d)<\/em><\/p>\n

Mik\u00f6zben \u201evil\u00e1gok szaladtak el\u201d b\u0151r\u00f6m felett, gy\u0171lt bennem a mondanival\u00f3. \u00cdrtam magamnak, magam\u00e9rt. A nyolcvanas \u00e9vek k\u00f6zep\u00e9n j\u00e1rtunk m\u00e1r, amikor ism\u00e9t megpr\u00f3b\u00e1ltam beleg\u00e1zolni abba a k\u00e9pzeletbeli \u201eFoly\u00f3ba\u201d. Seg\u00edtett Sz\u00e9kely J\u00e1nos. Sok versem jelent meg az Igaz Sz\u00f3-ban \u00e9s az Ifj\u00famunk\u00e1s-ban. 1989 nyar\u00e1n k\u00f6tetbe (ill. halomba) szedtem, amit j\u00f3nak l\u00e1ttam. \u00cdrtam tov\u00e1bb. A fordulat ut\u00e1n visszak\u00fcldt\u00e9k a Kriterion kiad\u00f3t\u00f3l azzal, hogy felgy\u0171ltek a k\u00e9ziratok, nagy az ad\u00f3ss\u00e1guk stb. Azok a versek is megmaradtak, de gyakorlatilag m\u00e9gis \u201ef\u00fcstbe mentek\u201d. Meg\u00f6regedtek, s\u00falyukat vesz\u00edtett\u00e9k. Most ott porosodnak az egyik szekr\u00e9ny alj\u00e1n. S\u00e1rgul a pap\u00edr is, amire \u00edrtam.<\/p>\n

(Ez volt a harmadik\u2026 \u00e9s m\u00e9g nincs v\u00e9ge)<\/em><\/p>\n

Ism\u00e9t eltelt t\u00edz \u00e9v. \u00daj versek sz\u00fclettek. \u00daj tervek, \u00faj sikerek, \u00e9s k\u00f6zben \u00faj kudarcok. Ki\u00e1br\u00e1ndul\u00e1sok is. Nem kellett feltennem magamnak a k\u00e9rd\u00e9st: \u201eMi\u00e9rt \u00edrok?\u201d Csak! Most is. Nem vagyok hivat\u00e1sos irodalm\u00e1r. K\u00f6lt\u0151nek is B\u00f6l\u00f6ni Domokos nevezett el\u0151sz\u00f6r. Az \u0151 t\u00e1mogat\u00e1sa, b\u00e1tor\u00edt\u00e1sa \u00e9s \u0151szinte bar\u00e1ts\u00e1ga n\u00e9lk\u00fcl tal\u00e1n \u00e9n is \u201ef\u00fcstbe mentem\u201d volna. Hiszem, hogy a magamfajta kaszton k\u00edv\u00fclinek sz\u00fcks\u00e9ge van a sikernek sz\u00e1m\u00edt\u00f3 nyilv\u00e1noss\u00e1gra \u00e9s a kudarck\u00e9nt \u00e1t\u00e9lt visszautas\u00edt\u00e1sokra. Mindkett\u0151 \u00f6szt\u00f6nz\u0151 lehet, ha az embernek van bel\u00fclr\u0151l fakad\u00f3 mondanival\u00f3ja. N\u00e9h\u00e1ny \u00e9ve m\u00e1r nem sz\u00e1m\u00edt, hogy a le\u00edrt versnek mi lesz a sorsa. F\u00fczetbe \u00edrok, b\u0151ven van hely \u00e1th\u00faz\u00e1sokra, jav\u00edt\u00e1sokra. Amelyik tetszik, azt lapra tiszt\u00e1zom, a t\u00f6bbi vagy t\u00f6red\u00e9k, vagy cs\u00edra, vagy csak \u00f6tlet marad. Gyakran visszalapozok, \u00fajraolvasom \u0151ket, \u00e9s n\u00e9h\u00e1nyat \u00fajra\u00edrok, \u00e1t\u00edrom, amit m\u00e1r m\u00e1sk\u00e9nt gondolok. Mondhatn\u00e1m, hogy ezek az \u201e\u00fajrahasznos\u00edtott\u201d versek. Szerintem nem szabad veszni hagyni a f\u00e9lk\u00e9sz vagy t\u00f6red\u00e9knek sz\u00e1m\u00edt\u00f3 \u00f6tletet. \u201e,\u00cdns\u00e9ges\u201d id\u0151ben el\u0151 lehet venni, s tal\u00e1n m\u00e9gis \u00e9rt\u00e9kk\u00e9 v\u00e1lhatnak. (Valamikor.)<\/p>\n

Versmarad\u00e9kok 2013-b\u00f3l<\/strong><\/em><\/p>\n

Egyszer volt\u2026<\/strong><\/p>\n

M\u00e1r nem eml\u00e9kszem,<\/em>
\n mikor t\u0171nt el<\/em>
\n az \u00fcveghegyi barlang,<\/em>
\n ahol hallgatni tudtunk<\/em>
\n hatalmasat.<\/em><\/p>\n

Nem \u00e1rthattak a csendnek<\/em>
\n v\u00e1ratlan neszek,<\/em>
\n csak simogat\u00f3 mozdulat<\/em>
\n sz\u00fcletett, nem \u00f6r\u00f6k\u00e9let,<\/em>
\n nem \u00edg\u00e9ret,<\/em>
\n de sok\u00e1ig tartott a pillanat<\/em>
\n azon a m\u00e9rc\u00e9n,<\/em>
\n amit az embernek<\/em>
\n szabott a test.<\/em><\/p>\n

L\u00e9pni kell!<\/strong><\/p>\n

A gyermek m\u00e1r l\u00e9pett kett\u0151t,<\/em>
\n de messzire ker\u00fclt az anya\u00f6l!<\/em>
\n Kezet keres, ah\u00e1nyat lehet,<\/em>
\nnem dagad\u00f3 hang\u00f6z\u00f6nt.<\/em>
\n Ijeszt\u0151 a t\u00e9r, \u00e9s minden, ami<\/em>
\n benne van. T\u00e1vol a fal,<\/em>
\n az asztal arr\u00e9bb k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt,<\/em>
\n nincs a sz\u00e9k sehol,<\/em>
\n \u00e9s m\u00e9gis l\u00e9pni kell.<\/em>
\n Ki tudja, h\u00e1nyat,<\/em>
\n de legal\u00e1bb kett\u0151t!<\/em>
\n Csak anyja j\u00f6tt k\u00f6zel,<\/em>
\n szemmagass\u00e1gban a mosoly,<\/em>
\n \u00e9s kit\u00e1rt karokkal t\u00e9rdepel\u2026<\/em><\/p>\n

Hajt\u00e9p\u0151<\/strong><\/p>\n

Az ember n\u00e9ha a haj\u00e1ba t\u00far,<\/em>
\n \u00e9s sz\u00e9lnek ereszt, ah\u00e1nyat tud.<\/em>
\n Csak annyi marad (majdnem)<\/em>
\n ah\u00e1ny k\u00f6rme al\u00e1 szorul.<\/em><\/p>\n

A t\u00f6bbiek menjenek,<\/em>
\n amerre a sz\u00e9l f\u00faj,<\/em>
\n eresszenek gy\u00f6keret<\/em>
\n m\u00e1s fejen, ha jobb!<\/em>
\n Legal\u00e1bb ennyivel<\/em>
\n kevesebb a gond\u2026<\/em><\/p>\n

Piacoz\u00e1s<\/strong><\/p>\n

Egy \u00e9leten \u00e1t m\u00e1soltam magam.<\/em>
\n Naponta j\u00e1rtam v\u00e9gig<\/em>
\n a vil\u00e1gpiacot ezzel a b\u00f3vlival.<\/em><\/p>\n

Az igazit\u00f3l alig k\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztem,<\/em>
\n nem tal\u00e1ltam m\u00e9gsem<\/em>
\n hisz\u00e9keny vev\u0151t.<\/em><\/p>\n

Lassan felgy\u0171ltem h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt<\/em>
\n sz\u00e1mtalan arccal, gondolattal.<\/em>
\n A sor h\u00e1trafel\u00e9 n\u0151tt\u2026<\/em><\/p>\n

Inf\u00f3viharban<\/strong><\/p>\n

Agyvel\u0151nket m\u00e1r<\/em>
\n egyetlen fal sem v\u00e9di meg.<\/em>
\n Sem k\u0151, sem vasbeton.<\/em>
\n Semmi, ami mozd\u00edthat\u00f3<\/em>
\n lenne el\u0151bb vagy ut\u00f3bb.<\/em>
\n K\u00f3dolt k\u00e9pek suhannak \u00e1t<\/em>
\n a kopony\u00e1nkon \u00e9s hangok.<\/em>
\n Minden hull\u00e1mhosszon.<\/em>
\n (Lehets\u00e9ges, hogy vannak<\/em>
\n agyunkban rejtett rakt\u00e1rsejtek,<\/em>
\n amikr\u0151l nem tudunk?!)<\/em><\/p>\n

\n

F\u00fczesi Magda: Minden napnak l\u00e9tezik egy-egy t\u00f6red\u00e9knyi k\u00f6lt\u00e9szete<\/strong><\/h2>\n

Mit gondolsz, a \u201ef\u00fcstbe ment\u201d versek \u2013 pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1sok, t\u00f6red\u00e9kek, csir\u00e1k, marad\u00e9kok stb. \u2013 hozz\u00e1tartoznak a k\u00f6lt\u00e9szet mindennapjaihoz? Vers-e m\u00e9g a \u201ef\u00fcstbe ment vers\u201d? A K\u00f6lt\u00e9szet napja k\u00fcsz\u00f6b\u00e9n, Pet\u0151fit parafraz\u00e1lva \u2013 t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt ezt a k\u00e9rd\u00e9st is feltette megsz\u00f3l\u00edtottjainak a K\u00e1f\u00e9 F\u0151nix irodalmi \u00e9s fot\u00f3m\u0171v\u00e9szeti port\u00e1l.
\nNagy L\u00e1szl\u00f3 \u00e9s a \u201eM\u0171veld a csod\u00e1t, ne magyar\u00e1zd!\u201d \u201ejutott eszembe hirtelen\u201d, de mivel nagyon \u00e9rdekes, kicsit k\u00f6rbej\u00e1rtam a t\u00e9m\u00e1t.
\nT\u00f6red\u00e9k helyett verskezdem\u00e9nyr\u0151l besz\u00e9ln\u00e9k, k\u00e9s\u0151bb pedig arr\u00f3l, hogy \u201et\u00f6red\u00e9knek l\u00e1tsz\u00f3\u201d alkot\u00e1s is lehet megker\u00fclhetetlen mesterm\u0171. Verskezdem\u00e9ny el\u00e9g gyakran el\u0151fordul a h\u00e1zam t\u00e1j\u00e1n. Ez bizony\u00e1ra az\u00e9rt van, mert \u00e1lland\u00f3an a kezem \u00fcgy\u00e9ben tartom a pap\u00edrt \u00e9s a tollat, hogy ha netal\u00e1nt\u00e1n egyszer meg akar sz\u00e1llni az ihlet, legyen hozz\u00e1 szersz\u00e1m. \u00c1ltal\u00e1ban csak egy-k\u00e9t sorra futja, \u00e9s mivel eredend\u0151en sz\u00e9tsz\u00f3rt vagyok, ezek a pap\u00edrfecnik id\u0151nk\u00e9nt elbujdosnak. N\u00e9ha r\u00e1juk akadok itt-ott, \u00e9s csod\u00e1lkozva l\u00e1tom, hogy valami k\u00f3dolt \u00fczenetet k\u00fcld\u00f6tt az \u00e9ter, de addigra nemigen tudom, mit is akartam \u00edrni. Viszont az is el\u0151fordult m\u00e1r, hogy pont az az egy sor lett a h\u00edv\u00f3 sor, a h\u00f3goly\u00f3, amely sz\u00e9p g\u00f6mb\u00f6ly\u0171 verset g\u00f6rgetett le a hegy t\u00f6v\u00e9be.
\nJ\u00f3magam a kev\u00e9s szav\u00fa alkot\u00f3k k\u00f6z\u00e9 tartozom, ha t\u00falf\u0171t\u00f6tt \u00e1llapotban pap\u00edrra vetek n\u00e9h\u00e1ny sort, \u00e1ltal\u00e1ban j\u00f3, ha h\u00e1rom-n\u00e9gy sz\u00f3 megmarad a sz\u00f6vegb\u0151l. \u00c9n ugyanis, mint a legt\u00f6bb tollal dolgoz\u00f3 (\u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3 voltam vil\u00e1g\u00e9letemben), nem sz\u00edvesen adom ki a kezemb\u0151l a nyers fogalmaz\u00e1st, van, hogy h\u00f3napokig elb\u00edbel\u0151d\u00f6m egy-egy r\u00f6vidke verssel. Azt\u00e1n: itt van m\u00e9g az \u00f6ncenz\u00fara. Egy alkalommal nagyon megb\u00e1nt\u00f3dtam egy hozz\u00e1m k\u00f6zel \u00e1ll\u00f3 ismer\u0151s\u00f6m viselked\u00e9se miatt, \u00e9s hamarj\u00e1ban \u00edrtam egy episztol\u00e1t. M\u00e1ig \u00f6r\u00fcl\u00f6k annak, hogy nem k\u00fcldtem el, mert m\u00e1snap, \u201ehideg fejjel\u201d m\u00e1r m\u00e1sk\u00e9pp l\u00e1ttam a dolgokat, \u00e9s hamarosan tiszt\u00e1z\u00f3dott a f\u00e9lre\u00e9rt\u00e9s. Tal\u00e1n mondanom sem kell, az episztola \u00f6r\u00f6kre elveszett\u2026
\nVan olyan versem, amely verskezdem\u00e9nynek indult a maga h\u00e1rom sor\u00e1val, de egyszer csak hozz\u00e1juk t\u00e1rsult m\u00e9g h\u00e1rom sor, \u00e9s a vershez m\u00e1r t\u00f6bb\u00e9 nem tudtam semmit hozz\u00e1tenni:<\/p>\n

Hibern\u00e1ci\u00f3<\/strong><\/em><\/p>\n

Kisz\u00f3r zs\u00e1kj\u00e1b\u00f3l az id\u0151<\/em>
\n valami nyirkos ingov\u00e1nyon,<\/em>
\n poromb\u00f3l egyszer ny\u00edrfa n\u0151.<\/em><\/p>\n

Vir\u00e1gmag-tavaszt ringatok,<\/em>
\n titkos\u00edr\u00e1st az \u0151szi \u00e9g alatt:<\/em>
\n Nagyv\u00e1rad, \u00c1rkos, Egeres, Arad.<\/em><\/p>\n

Val\u00f3ban minden napnak l\u00e9tezik egy-egy t\u00f6red\u00e9knyi k\u00f6lt\u00e9szete. De az is igaz, hogy sok n\u00e9gysoros id\u0151vel megker\u00fclhetetlenn\u00e9 v\u00e1lik. \u00c1lljon itt n\u00e9gy alkot\u00e1s, a kedvenceim, bizony\u00edt\u00e9kk\u00e9nt, hogy (Kosztol\u00e1nyit\u00f3l tudjuk) \u201ea szavak \u00e9rt\u00e9k\u00e9t nem lehet m\u00e9rleggel \u00e9s r\u0151ffel m\u00e9rni\u201d. Az irodalomkutat\u00f3k bizony\u00e1ra tudj\u00e1k, az olvas\u00f3k nemigen j\u00e1rnak ut\u00e1na, vajon melyik volt verskezdem\u00e9ny, \u00e9s melyik lett \u201ek\u00e9szre \u00edrva\u201d?<\/p>\n

Szepesi Attila: Posztmodern<\/strong><\/em><\/p>\n

Cs\u00fany\u00e1n kell \u00edrni. Sz\u00e9pen k\u00f6nnyebb.
\nEzt szajk\u00f3zz\u00e1k a sanda b\u00f6lcsek.
\nKev\u00e9s a roml\u00e1st \u00e9szrevenni,
\nA vil\u00e1g mocsk\u00e1t sz\u00e9t kell kenni.<\/p>\n

Juh\u00e1sz Gyula: Jap\u00e1nosan<\/strong><\/em><\/p>\n

Az esti felleg n\u00e9ha r\u00f3zsasz\u00edn\u0171
\n\u00c9s n\u00e9ha b\u00edbor, majd k\u00e9k, majd arany.
\nF\u00e1radt sz\u00edvemnek v\u00edgan hozza h\u00edr\u00fcl:
\nAz elm\u00fal\u00e1snak mily d\u00fas titka van.<\/p>\n

Azt\u00e1n Apollinaire \u00f6tsorosa:<\/strong><\/em><\/p>\n

Let\u00e9ptem ezt a hangasz\u00e1lat.
\nM\u00e1r tudhatod az \u0151sz halott.
\nE f\u00f6ld\u00f6n t\u00f6bb\u00e9 sose l\u00e1tlak.
\n\u00d3 id\u0151 szaga hangasz\u00e1lak,
\n\u00e9s v\u00e1rlak t\u00e9ged tudhatod.
\n(B\u00facs\u00fa, Vas Istv\u00e1n ford\u00edt\u00e1sa)<\/strong><\/em><\/p>\n

illetve, Pilinszky J\u00e1nos verse, a magyar irodalom egyik legcsod\u00e1latosabb k\u00f6ltem\u00e9nye.<\/p>\n

N\u00e9gysoros<\/strong><\/em><\/p>\n

Alv\u00f3 szegek a j\u00e9ghideg homokban.
\nPlak\u00e1tmag\u00e1nyban \u00e1z\u00f3 \u00e9jjelek.
\n\u00c9gve hagytad a folyos\u00f3n a villanyt.
\nMa ontj\u00e1k v\u00e9remet.<\/p>\n

A n\u00e9gy sornak l\u00e1tsz\u00f3lag semmi k\u00f6ze nincs egym\u00e1shoz. M\u00e9gis, ha egybeolvassuk \u0151ket, borzong\u00e1s fut \u00e1t rajtunk: ez a k\u00f6lt\u00e9szet!<\/p>\n

\n

Faluv\u00e9gi Anna: Magb\u00f3l n\u0151tt hajt\u00e1s<\/strong><\/h2>\n

Igen, volt, hogy f\u00fcstbe ment\u2026 de nem eg\u00e9szen.
\n\u00c9n mindig \u00edrtam verseket. Ez nekem olyan, mint a l\u00e9legzetv\u00e9tel.
\nEgyik nap, ahogy \u00e1tlapozgattam r\u00e9gi f\u00fczetjeim, r\u00e1tal\u00e1ltam az els\u0151 versemre. Csak n\u00e9gy sor, egym\u00e1s al\u00e1 \u00edrtam, sz\u00e9pen, olvashat\u00f3an form\u00e1lva a bet\u0171ket. C\u00edmet is adtam: A t\u00e9l. H\u00e9t \u00e9ves koromban vetettem pap\u00edrra. Nem az\u00e9rt, mert k\u00f6lt\u0151 akartam lenni, \u00e9s az\u00e9rt sem, hogy vers legyen bel\u0151le. Csak tetszett a sz\u00e9p gondolat, \u00e9s tetszett, hogy mindazt szavakk\u00e1 form\u00e1lhatom.
\nAz\u00f3ta \u00edrok. Sok versem elveszett, sok csak \u00fagy maradt, befejezetlen\u00fcl. Igen, befejezetlen\u00fcl, mert ez m\u00e1s, mint b\u00e1rmelyik tev\u00e9kenys\u00e9g. Ha bele fogok valamibe, holnap tal\u00e1n folytathatom. De a vers\u00edr\u00e1s m\u00e1s: ez egy \u00e9rz\u00e9s, egy \u00e1llapot, ami pont abban az \u00e1llapotomban, abban az id\u0151ben \u00e9rint meg, \u00e9s \u00fagy, ahogyan m\u00e1skor soha. Ha egy vers \u00edr\u00e1sa valami\u00e9rt abba marad, m\u00e1r nem lesz teljes vers bel\u0151le. Csak foszl\u00e1ny, csak valami, ami sejtet valamit. Viszont ezek is \u00e9rt\u00e9kek. Pont olyanok, mint a meg\u00edrt, megszerkesztett alkot\u00e1sok. Olyan, mint egy magb\u00f3l n\u0151tt hajt\u00e1s: l\u00e9tezik a magocska a f\u00f6ldben, sarjadni kezd, \u00e9letre kel. L\u00e9tezik. Csak \u00e9pp nem t\u00f6r oly nagyra, mint t\u00e1rsai.
\nA verst\u00f6red\u00e9kek majdnem teljes alkot\u00e1sok, olyanok, amelyeknek a befejez\u00e9se a k\u00f6lt\u0151 sz\u00edv\u00e9ben marad. Lehet, hogy soha nem ker\u00fclnek nyomtat\u00e1sba, lehet, hogy csak az alkot\u00f3juk olvasgatja el n\u00e9ha- n\u00e9ha. Az \u00e9n verst\u00f6red\u00e9keim hozz\u00e1m tartoznak. Ugyan\u00fagy, mint b\u00e1rmelyik testr\u00e9szem. A magam\u00e9nak mondhatom, m\u00e9g ha k\u00e9t sor is az eg\u00e9sz. Nem \u00edrom \u00fajra, nem folytatom, de megmaradnak a pap\u00edron, a sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9p merevlemez\u00e9n.
\nMinden nap t\u00f6rt\u00e9nik valami, minden meg\u00e9rint valahogyan. \u00c9s ezekben a mindennapokban verssorok fogannak agyamban, n\u00e9ha \u00e9bred\u00e9skor, vagy munk\u00e1ba menet, n\u00e9ha akkor, ha a meg\u00e1ll\u00f3ban v\u00e1rakozom, vagy \u00e9pp \u00e1lomra hajtom fejem. Vannak percei a napnak, amikor \u00fagy ellep az \u00e9rz\u00e9s, hogy tollat ragadva musz\u00e1j le\u00edrnom, ki\u00edrnom magamb\u00f3l, hogy ut\u00e1na fell\u00e9legezhessek, \u00e9s tudjam: ez\u00e9rt \u00e9rdemes volt \u00e9lni ma is\u2026 J\u00f6nnek- \u00e9s mennek a gondolatok, az \u00e9rz\u00e9sek, a szavak\u2026 csak az marad meg, amit le\u00edrok. Az \u0151rzi azt az \u00e9rz\u00e9st, ami ott van benned \u00e9s bennem is.
\nIgen, volt, hogy f\u00fcstbe ment a vers, de nem eg\u00e9szen. Hiszen az az \u00e9rz\u00e9s, azok a szavak bel\u00e9m \u00e9gtek, ahogyan a t\u00f6bbi is. Nem egyetlen nap a k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9, hiszen a szavakban \u00e9l\u00fcnk.<\/p>\n

\n

Krist\u00f3 Tibor: A cs\u00f6kev\u00e9ny verssorokr\u00f3l\u2026<\/strong><\/h2>\n

Lehetnek ezek gondolat szikr\u00e1k, szipork\u00e1k, melyek megrekednek valahol, nem tal\u00e1lnak form\u00e1ra, vagy kihullanak, egy m\u00e1r egys\u00e9gesebb versfolyamb\u00f3l. Lehet egy \u2013egy ilyen sor csonkavers, net\u00e1n j\u00f3l is hangzik, nem j\u00f6n hogy kidobja a k\u00f6lt\u0151. Vagy val\u00f3ban annyira f\u00fcstbe megy, hogy m\u00e1r nem \u00e9rdemes vele foglalkozni(?), mert nem illeszthet\u0151 a gondolatnak al\u00e1rendelt versbe, mert megzavarja annak menet\u00e9t, ritmus\u00e1t, er\u0151ltetett\u00e9 v\u00e1lik, mert ott \u201el\u00e1batlankodik\u201d, ahol nem kellene, nem tal\u00e1lja hely\u00e9t, b\u00e1rmennyire \u00e9s b\u00e1rmeddig is keresi. El\u0151-el\u0151 bukkan, mint hivalkod\u00f3 c\u00e9da, kelleti mag\u00e1t, valamelyik versszakasz- fordul\u00f3ban. Hi\u00e1ba ingerkedik, nem tal\u00e1ltatik oda. Egy \u00fajabb vers \u00edr\u00e1sakor, ott szemtelenkedik , mint t\u00e9velyg\u0151 t\u00f6red\u00e9k.
\nJobbik esetben sugallhat egy r\u00f6videbb versform\u00e1t ( haikut, limericket stb.) Ad\u00f3dhat \u00fagy, hogy egy csonka foszl\u00e1ny is lehet jobb sorsra v\u00e1r\u00f3 darab, lehet sz\u00e1lka egy \u00fajabb \u201et\u0171zgy\u00fajt\u00e1shoz\u201d, ez esetben \u00fagy \u00e9p\u00fcl be az egy friss vers-testbe, hogy \u00e9szre sem vessz\u00fck. Megtartani \u00e9rdemes, m\u00e9g egy ideig, mint olyan gondolat-t\u00f6red\u00e9ket, ami hangulat-darabk\u00e9nt eml\u00e9keztet egykori helyzetekre, az elm\u00falt id\u0151 r\u00f6vid, visszavillan\u00f3 pillanat\u00e1ra, esetleg \u201e\u00e9rdemess\u00e9 teszi mag\u00e1t, mint \u00f6tlet, hogy megint katartikus \u00e1llapotba hozza a k\u00f6lt\u0151t\u2026
\nT\u00f6rt\u00e9nhet, hogy egy-egy ilyen cs\u00f6kev\u00e9ny nem tal\u00e1l megfelel\u0151 form\u00e1ra, r\u00e1un \u00edr\u00f3ja, belecsuklik, nem tartja \u00e9rdemesnek tov\u00e1bb foglalkozni vele. Ekkor t\u00e9nyleg nem \u00e1rt szabadulni t\u0151le. Mint marad\u00e9k morzs\u00e1t le kell s\u00f6p\u00f6rni a versek asztal\u00e1r\u00f3l. Nagytakar\u00edt\u00e1skor mindenk\u00e9ppen…<\/p>\n

\n

Somor\u010dik Szombath Roz\u00e1lia: M\u00e9g az \u00e1lmomban vagyok<\/strong><\/h2>\n

Sz\u00e9tt\u00e1rulnak egy szekr\u00e9ny ajt\u00f3sz\u00e1rnyai, vagy egy \u00f3ri\u00e1si terem ajt\u00f3inak sz\u00e1rnyai.
\nEgy bent rekedt mad\u00e1r pr\u00f3b\u00e1lkozik kirep\u00fclni, elkapom, egy feh\u00e9r v\u00e1szonba tekerem, remeg, dobog a sz\u00edve, zizeg a sz\u00e1rnya.
\nVadul csapkod sz\u00fclet\u00e9sekor, azt\u00e1n megnyugszik, mert meg kell, hogy nyugodjon, hogy m\u00e1snak adhassam:
\na verset.<\/p>\n

Goethe kor\u00e1ban b\u00e1rmilyen csal\u00f3d\u00e1s miatt meghaltunk. Most nem halunk meg, csak haldoklunk, v\u00e9gtelen\u00fcl, verve a pap\u00edrt, a g\u00e9pet. \u00c9rzelemb\u0151l r\u00f6gt\u00f6n sz\u00f3kombin\u00e1ci\u00f3kat v\u00e1lasztunk, lehet\u0151leg olyakat, amiket m\u00e1s k\u00f6lt\u0151 m\u00e9g nem haszn\u00e1lt az \u00e9vsz\u00e1zadok sor\u00e1n. Vagy leut\u00e1nozzuk azt, amit m\u00e1r le\u00edrtak, belekotyvasztunk egy kis egyedit, azt\u00e1n mehet.
\nMehet a nagyvil\u00e1gba!<\/p>\n

Rohadt pap\u00edrcetli-sz\u00f6rnyek!
\nSz\u00e1mtalan cetlit \u00edrtam n\u00e9h\u00e1ny \u00e9v alatt, n\u00e9melyiket indulatosan kidobtam, mert f\u00e1jtak.
\nMeghagytam n\u00e9h\u00e1nyat; ironikusak, beletraf\u00e1lnak a l\u00e9tembe, egyszer\u0171en itt vannak, felhaszn\u00e1l\u00e1sra v\u00e1rnak.
\nCsak a t\u00f6red\u00e9k\u00e9vel foglalkozom most.
\nTudhatj\u00e1tok m\u00e1r, hogy m\u00e1sol\u00e1s k\u00f6zben megtetszettek.<\/p>\n

Az al\u00e1bb le\u00edrtak nem kronol\u00f3gikus sorrendben sz\u00fclettek, de \u00e9pp \u00edgy ker\u00fcltek a kezembe:<\/p>\n

\u201eegyed\u00fcl hagylak testeddel\u201d
\n\u201eideiglenes \u00e1llom\u00e1shely\u201d
\n\u201eb\u00e1jol\u00f3 hang\u00fa n\u0151k\u201d
\n\u201ene add isten, hogy belen\u00e9zzek valamelyik\u00fck szem\u00e9be\u201d
\n\u201ea versnek \u00e9lnie kell, ki kell szabadulnia\u201d
\n\u201eeml\u00e9kezel majd, mint felh\u0151re, mi elporladt\u201d
\n\u201esz\u00e1mtalanszor el\u00e1rultuk egym\u00e1st, de \u00fajra \u00edrunk; \u00e9n tudok valamit a sz\u00ednekr\u0151l, te tudsz az arc\u00e9lekr\u0151l\u201d
\n\u201em\u00e1s t\u00f6rt\u00e9nik itt, mint amit elv\u00e1rtam\u201d
\n\u201eh\u00e1rom feh\u00e9r vir\u00e1g\u201d
\n\u201evalami kell a testnek, valami a l\u00e9leknek\u201d
\n\u201erothad\u00f3 telefonvonalak l\u00f3gnak a leveg\u0151ben\u201d
\n\u201eha elj\u00f6nnek a d\u00e9liek\u201d
\n\u201eegyszerre lesz bels\u0151 \u00e9s k\u00fcls\u0151 t\u00e9r\u201d
\n\u201en\u00e1lunk tiszta az ablak\u00fcveg\u201d
\n\u201emellem al\u00e1 k\u00faszik az \u00f6lel\u00e9s\u201d
\n\u201em\u00e1r t\u00f6bbsz\u00f6r meg akartam k\u00e9rdezni, hogy milyen a hangom\u201d
\n\u201eneh\u00e9z a pulthoz jutni\u201d
\n\u201enincs lehet\u0151s\u00e9g m\u00e1st \u00e9rezni\u201d
\n\u201eaz \u00e9let kib\u00edrhatatlan pillanat\u201d
\n\u201esz\u00fcrke f\u00e9ny, ilyen csak akkor van, ha h\u00f3 alszik az \u00e1lmokon\u201d
\n\u201evolt id\u0151szak, mikor v\u00e1gytam arra, hogy prostitu\u00e1lt legyek\u201d
\n\u201eaz ibolya-szigetekhez jutni\u201d
\n\u201eegyform\u00e1k \u0151k, egyforma bolondok \u00e9s but\u00e1k\u201d
\n\u201e\u00e9s \u00fajabb \u00e9v kezd\u0151dik, az \u00fajabb sz\u00f6rp\u00f6k \u00e9ve\u201d
\n\u201eszemem ap\u00e1m\u00e9, sz\u00e1m az any\u00e1m\u00e9, vigy\u00e9k\u201d<\/p>\n

El\u00e1rverezhetn\u00e9m ezeket a mondatokat, amiket nem akartam felhaszn\u00e1lni versekben, mert ut\u00e1ltam \u0151ket, h\u00e1tha m\u00e1snak j\u00f3l j\u00f6nn\u00e9nek.
\nKell valakinek?
\nVihetitek!
\nVagy m\u00e9gse!
\n\u00cdgy \u00f6sszegy\u0171jtve, tal\u00e1n pontosan \u00edgy illenek egym\u00e1shoz.
\nLegyen bel\u0151l\u00fck vers, azt\u00e1n a cetlikb\u0151l szelekt\u00e1lt hullad\u00e9k!<\/p>\n

Ideiglenes \u00e1llom\u00e1shely
\nEgyed\u00fcl hagylak testeddel a
\nb\u00e1jol\u00f3 hang\u00fa n\u0151k k\u00f6z\u00f6tt, a versek k\u00f6z\u00f6tt,
\nmik m\u00e1r szabadok.
\nNe add isten, hogy belen\u00e9zz valamelyik\u00fck szem\u00e9be!
\nEml\u00e9kezz r\u00e1m, mint elporladt felh\u0151re.<\/p>\n

Sz\u00e1mtalanszor el\u00e1rultuk egym\u00e1st.
\n\u00dajra \u00edrtunk,
\nmert \u00e9n tudtam valamit a sz\u00ednekr\u0151l,
\ns te az arc\u00e9lekr\u0151l, de
\nm\u00e1s t\u00f6rt\u00e9nt, mint amit elv\u00e1rtam.<\/p>\n

H\u00e1rom feh\u00e9r vir\u00e1g, eml\u00e9kszel?
\nValami kellett a testnek, valami a l\u00e9leknek.
\nK\u00f6zben rothad\u00f3 telefonvonalak l\u00f3gtak a leveg\u0151ben.
\nHittem, hogy elj\u00f6nnek a d\u00e9liek,
\n\u00e9s egyszerre lesz bels\u0151 \u00e9s k\u00fcls\u0151 t\u00e9r,
\n\u2012 mert n\u00e1lunk tiszta az ablak\u00fcveg \u2012,
\ns majd mellem al\u00e1 k\u00faszik az \u00f6lel\u00e9s.<\/p>\n

M\u00e1r t\u00f6bbsz\u00f6r meg akartam k\u00e9rdezni:
\nMilyen a hangom?
\nMert itt neh\u00e9z a pulthoz jutni.
\nNincs lehet\u0151s\u00e9g m\u00e1st \u00e9rezni.
\nHisz\u2019 tudod, az \u00e9let kib\u00edrhatatlan pillanat.
\nSz\u00fcrke most a f\u00e9ny.
\nH\u00f3 alszik az \u00e1lmokon.<\/p>\n

Volt id\u0151szak, mikor v\u00e1gytam arra,
\nhogy prostitu\u00e1lt legyek,
\ns eljussak az ibolya-szigetekhez,
\nmert egyform\u00e1k vagyunk,
\negyforma bolondok \u00e9s but\u00e1k.<\/p>\n

\u00c9s \u00fajabb \u00e9v kezd\u0151dik,
\naz \u00fajabb sz\u00f6rp\u00f6k \u00e9ve.
\nSzemem ap\u00e1m\u00e9,
\nsz\u00e1m any\u00e1m\u00e9.
\nVigy\u00e9k!<\/p>\n

\n

Demeter J\u00f3zsef: \u0150rl\u00e1ng<\/strong><\/h2>\n

\u0150rl\u00e1ng is lehet bel\u0151le,
\nA h\u0151t, ha el nem altatja.
\nM\u00e9rt hamvadjon feled\u0151be
\nA f\u00fcstbe ment vers parazsa.<\/p>\n

\n

Para Olga: Sajn\u00e1lom az elt\u00e9pett verseket<\/strong><\/h2>\n

M\u00e1r kilenc \u00e9ves koromban verselgettem, im\u00e1dva a verseket, a magyar\u00f3r\u00e1kat, de nem \u0151riztem meg \u0151ket. De ma m\u00e1r tudom:<\/p>\n

\u201eAz igazi sz\u00e1rnyakat a sz\u00fcl\u0151f\u00f6ld adja nek\u00fcnk. Itt \u00e1br\u00e1ndoztam gyermekkoromban, a rep\u00fcl\u00e9sr\u0151l \u00e1lmodoztam sok \u00e9vig, \u00e9jjel a sepsik\u0151r\u00f6spataki hatalmas udvaron vettem egy m\u00e9ly l\u00e9legzetet, \u00e9s a k\u00e9pzelet sz\u00e1rny\u00e1t kiterjesztve rep\u00fcltem itt e csod\u00e1s t\u00e1j f\u00f6l\u00f6tt, hol felh\u0151tlen volt az \u00e9g , \u00e9s felh\u0151tlen hittel hittem a tud\u00e1sban, megtapasztaltam a rep\u00fcl\u00e9st, az \u00e9lm\u00e9nyt, a szabads\u00e1got, a v\u00e1gy \u00e9s az akarat egyes\u00fclve lebegett, \u00e9s le\u00edrhatatlan \u00f6r\u00f6m volt, ma is \u00e9rzem a sug\u00e1rz\u00e1s\u00e1t a 60. sz\u00fclet\u00e9snapomon\u2026\u201d<\/em> (Napl\u00f3mb\u00f3l)<\/p>\n

Azt\u00e1n a a nagy szerelmi l\u00e1ngol\u00e1s idej\u00e9n m\u00e1r meg\u0151riztem verseim z\u00f6m\u00e9t, eg\u00e9sz verseket \u00edrtam, nem gondoltam form\u00e1ra, semmire, csak ki\u00edrtam az \u00e9rz\u00e9seim. De nagyon elsz\u00e9gyelltem magam, mert mindig ott d\u00f6r\u00f6mb\u00f6lt bel\u00fcl az agyamban Pet\u0151fi tan\u00edt\u00e1sa:<\/p>\n

\u201eHa nem tudsz m\u00e1st, mint eldalolni<\/em>
\n Saj\u00e1t f\u00e1jdalmad s \u00f6r\u00f6med:<\/em>
\n Nincs r\u00e1d sz\u00fcks\u00e9ge a vil\u00e1gnak,<\/em>
\n S az\u00e9rt a szent f\u00e1t f\u00e9lretedd.\u201d<\/em><\/p>\n

Ha \u00edrtam is, ritk\u00e1n, amikor m\u00e1r nem b\u00edrtam, ki\u00edrtam a f\u00e1jdalmaim, k\u00f6nnyebbedett a lelkem\u2026
\nA f\u0151iskol\u00e1n \u00e9s a 80-as \u00e9vek elej\u00e9n csak \u00f6nmagamnak \u00edrtam, ter\u00e1pia gyan\u00e1nt, azt\u00e1n 84-ben sz\u00fcletett egy hossz\u00fa vers, eg\u00e9sz addigi \u00e9letem versben, ez seg\u00e9lyk\u00e9r\u00e9s volt, amelyet elk\u00fcldtem az \u00daj \u00c9letnek. S\u00fct\u0151 Andr\u00e1st\u00f3l ker\u00fclt Varr\u00f3 Ilon\u00e1hoz, eljutatt\u00e1k Dr.Ander Zolt\u00e1nhoz. Mindketten t\u00f6bb levelet k\u00fcldtek, levelek \u00e1ltal tartott\u00e1k bennem a lelket. A megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1s \u00e9vei 1980-t\u00f3l kezd\u0151dtek. A rom\u00e1niai magyar t\u00e9v\u00e9ben hallottuk Bodor P\u00e1l felh\u00edv\u00e1s\u00e1t, hogy ments\u00fck meg a n\u00e9pi \u00e9rt\u00e9keket, t\u00e1ncainkat. Sz\u00e9p Gyula ell\u00e1togatott hozz\u00e1nk, Lel\u00e9be, megn\u00e9zni a t\u00e1ncot, \u00e9s az \u0151 megh\u00edv\u00e1s\u00e1ra r\u00e9szt vett\u00fcnk az \u00e9rt\u00e9kes \u201ezsibai\u201d f\u00e9rfi t\u00e1nccal- \u00e1tmentve az ifj\u00fas\u00e1gra- a Sz\u00e9kelyudvarhely-i T\u00e1nch\u00e1ztal\u00e1lkoz\u00f3n. De ut\u00e1na j\u00f6tt a sz\u00e1monk\u00e9r\u00e9s a szeku r\u00e9sz\u00e9r\u0151l, hagyjuk a kult\u00far\u00e1t. Semmi sem tetszett. A megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1sok \u00e9vei versben , a sok igazs\u00e1gtalan v\u00e1d, politikai \u00fcgyeket gy\u00e1rtottak, f\u0171szerezve n\u0151\u00fcgyekkel. A szeku nem alszik, a f\u00e9rjem nem tudt\u00e1k megt\u00f6rni, engem ann\u00e1l ink\u00e1bb. Varr\u00f3 Ilon\u00e1val sok\u00e1ig leveleztem. \u0150 azt v\u00e1laszolta, hogy a versemb\u0151l k\u00e9t szakaszt kit\u00e9pett, mert f\u00e9ltett, \u00e9s \u00edgy adta tov\u00e1bb. Pedig csak az igazat \u00edrtam. Ha meglenne, dokumentumnak. \u00c9n elt\u00e9ptem, sajnos. Valami ilyesmi volt az elt\u00e9pett p\u00e1r sor:<\/p>\n

de f\u00f6lszegem gy\u00e1va arcom,<\/em>
\ns az igazak harc\u00e1t harcolom<\/em>
\n \u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026…<\/em>
\n \u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026..<\/em>
\n m\u00e1s nem l\u00e1that, tudhat t\u00f6bbet,<\/em>
\n mint a Hatalmasok,Nagyok,<\/em>
\n mert az m\u00e1r \u00e1llamv\u00e9tek,<\/em>
\n de a Maffia \u0150k maguk\u2026<\/em>
\n \u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026\u2026..<\/em>
\n \u00e9n csak ki\u00e1lltam a dombtet\u0151re<\/em>
\n hadd sodorjon a Sz\u00e9l,<\/em>
\n ha mer, ha b\u00edr\u2026\u201d<\/em><\/p>\n

Akkor Ilona ezt is \u00edrta: \u201d\u00d6n egy h\u0151s\u201d, pedig dehogy voltam az, csak nem akartam, hogy igazs\u00e1gtalanul eltiporjanak. Szatm\u00e1ron Erni Piroska el\u00e1rulta, hogy mi\u00e9rt nem k\u00e9peznek pszichol\u00f3gusokat, hiszen a rom\u00e1n \u00e1llam ellen\u00e9ben kellene megv\u00e9deni\u00fck\u2026 Kitart\u00e1sra nevelt, \u00e1polta beteg lelkemet.
\nAzt\u00e1n \u00e9lt\u00fck a falusi, mindent\u0151l elz\u00e1rt \u00e9rtelmis\u00e9gi \u00e9let\u00fcnket, minduntalan feld\u00falva szeku- \u00e9s n\u0151\u00fcgyekkel\u2026
\nPublicisztikai \u00edr\u00e1saim \u00e1ln\u00e9ven sz\u00fclettek, amikor m\u00e1r nem tudtam elhallhatni a tan\u00fcgyi- \u00e9s eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi lehetetlen helyzeteket.
\nVisszat\u00e9rve a versekre. K\u00e9s\u0151bb p\u00e1r verset \u00e1tdolgoztam, legink\u00e1bb t\u00f6m\u00f6r\u00edtettem. Sajn\u00e1lom az elt\u00e9pett verseket, az addigi \u00e9letem romokban 1986-ra, s a versek is elt\u00e9pve. H\u0171 t\u00fckrei voltak , hogy a politikai nyom\u00e1s, az elszigetelt k\u00f6rnyezet, a meg nem \u00e9rt\u00e9s hogyan tiporhatja el a jobb sorsra \u00e9rdemeltek lelk\u00e9t\u2026
\n\u00c9s \u00e9pp ezt a hossz\u00fa Sz\u00e1mad\u00e1s c\u00edm\u0171 verset nem \u0151riztem meg, elt\u00e9ptem, ma sajn\u00e1lom, ha meglenne, dokumentum lenne.
\nAz \u00e9letem k\u00e9s\u0151bbi neh\u00e9z sorsfordul\u00f3iban Gy\u00f3gy\u00edr volt az \u00edr\u00e1s, Mank\u00f3, Ment\u0151\u00f6v \u2013 ami nem volt sajnos, Dr\u00e1ga \u00d6csik\u00e9mnek\u2026-
\nA legsz\u00f6rny\u0171bbet is kib\u00edrtam, az orvosom szerint \u00e9pp az \u00edr\u00e1s mentett meg a legrosszabbt\u00f3l. Val\u00f3ban. H\u00e1l\u00e1s vagyok m\u00e9gis a Sorsnak, Istennek, hogy volt \u0150, a legszentebb aj\u00e1nd\u00e9k, aki \u00e1ltal gazdagabb, jobb, meg\u00e9rt\u0151bb ember lehettem hal\u00e1la ut\u00e1n. Mert ma m\u00e1r tudom, milyen csoda az \u00c9let, amelyet nem \u00e9rt\u00e9kel\u00fcnk el\u00e9gg\u00e9 , hogy volt egy csod\u00e1latos fiam, akinek a legt\u00f6bbet k\u00f6sz\u00f6nhetek. Az \u0151 gyermekien tiszta, p\u00e9ld\u00e1s \u00e9lete, magatart\u00e1sa nem engedte meg, hogy a szenved\u00e9s szobr\u00e1v\u00e1 merevedjek, ekkor m\u00e1r sejtettem, tal\u00e1n, m\u00e9gis j\u00f3, hogy \u00edrok. Mert legal\u00e1bb ut\u00f3lag megfelelhetek a saj\u00e1t v\u00e9grendeletek\u00e9nt \u00e9rtelmezhet\u0151 gondolatainak.<\/p>\n

\u201eHinni kell egy jobb vil\u00e1gban, az emberi \u00e9rtelemben, c\u00e9ljainkban. Hinni a t\u00f6k\u00e9letess\u00e9g ig\u00e9ny\u00e9nek l\u00e9tjogosults\u00e1g\u00e1ban, Istenben!\u201d<\/em> (Erd\u0151k\u00f6zi S\u00e1ndor – r\u00e9szlet egy tant\u00e1rgyversenyen \u00edrt essz\u00e9b\u0151l -)<\/p>\n

Tal\u00e1n az \u00edr\u00e1saim \u00e9rtelme, hogy meg mertem merev\u00edteni az id\u0151t, meg\u00f6r\u00f6k\u00edteni a legnagyobb szenved\u00e9st, gy\u00e1szt, hogy \u00fajra \u00e9lni tudjak, s ism\u00e9t \u00f6r\u00fclni gyermekeimnek, unok\u00e1imnak, akik bearanyozhatj\u00e1k \u00f6reg napjaim, p\u00f3tolhatj\u00e1k az \u0170rt ott bel\u00fcl. Ma m\u00e1r a f\u00e9l sz\u00edvem boldog.
\nDe mennyi \u00f6sszet\u00e9pett cetlin sorok, sorok, legt\u00f6bbsz\u00f6r a kicsi kis f\u00e1jdalmak is versbe k\u00edv\u00e1nkozva, hogy azt\u00e1n kiss\u00e9 vid\u00e1mabb \u00f3r\u00e1ban k\u00f6nny\u0171 sz\u00edvvel v\u00e1ljak meg t\u0151l\u00fck, mint 6.oszt\u00e1lyos koromban a napl\u00f3mt\u00f3l, amelyet saj\u00e1t szerkeszt\u00e9s\u0171 \u00e1b\u00e9c\u00e9vel \u00edrtam.
\nDe j\u00f3, hogy r\u00e1nk maradtak a k\u00f6lt\u0151ink t\u00f6red\u00e9kei , pl. J\u00f3zsef Attila k\u00e9t sora: mert ki \u00e9rten\u00e9 meg a legink\u00e1bb, mit jelent \u00edrni.<\/p>\n

\u201eAmikor verset \u00edr az ember,<\/em>
\n nem \u00edrni volna j\u00f3\u201d<\/em><\/p>\n

nem \u00edrni volna j\u00f3\u2026 \u2013 mint amikor megsz\u00fclettek a ma m\u00e1r Csillag \u00e9s a Lant c\u00edm\u0171 k\u00f6tetem versei, mert amikor \u00edrtam sirat\u00f3 szavaimat, ezek a szavak d\u00fcb\u00f6r\u00f6gtek a sz\u00edvemben \u00e9s d\u00f6r\u00f6mb\u00f6ltek az agyamban, hogy alig kaptam leveg\u0151t\u2026
\nDe nagyon \u00f6r\u00fcl\u00f6k, hogy m\u00e9gis maradt t\u0151lem is sok r\u00e9gi vers is, amelyeket nem t\u00e9ptem el, mert \u00fagy voltam vel\u00fck, mint az \u00e9desanya a torz kisbab\u00e1j\u00e1val, neki nem sz\u00e1m\u00edt, sz\u00e9p-e, j\u00f3-e, mert az \u00f6v\u00e9.
\nT\u00f6bb ilyen r\u00e9gen \u00edrt sort meg\u0151riztem, k\u00e9s\u0151bb verss\u00e9 form\u00e1ltam, t\u00f6bb verset t\u00f6m\u00f6r\u00edtettem is. Azt hiszem, ez jellemz\u0151 a legt\u00f6bb szerz\u0151re.<\/p>\n

\n

Albert Csilla: F\u00fcstbe ment reg\u00e9ny\u2026.<\/strong><\/h2>\n

Nem tudom, szabad-e pr\u00f3z\u00e1r\u00f3l \u00edrni a k\u00f6lt\u00e9szet napi k\u00f6rk\u00e9rd\u00e9sben\u2026 Ha a k\u00f6lt\u00e9szeten t\u00e1gabban azt a t\u00fcnem\u00e9nyes valamit \u00e9rtj\u00fck, ami a \u201eV\u00e1ltoztasd meg \u00e9lted\u201d torokszor\u00edt\u00f3 \u00e9rz\u00e9s\u00e9hez vezethet, tal\u00e1n\u2026 Am\u00fagy is l\u00e9tezik \u00e1tmenet \u2013 pr\u00f3zavers, verses reg\u00e9ny, elbesz\u00e9l\u0151 k\u00f6ltem\u00e9ny, ballada… Mindegy \u2013 ez a helyzet: \u00e9n a torz\u00f3ban maradt \u00edr\u00f3i v\u00e1llalkoz\u00e1sra csak olyan szem\u00e9lyes p\u00e9ld\u00e1t tudok hozni, ami pr\u00f3zai\u2026<\/p>\n

Merthogy \u00e9n spont\u00e1n verselek, \u00e9s ez\u00e9rt mindig befejezem, amit elkezdtem, mert ha nem, akkor elengedtem \u00f6r\u00f6kre. Viszont\u2026 \u00edrok pr\u00f3z\u00e1t is. Majdnem mindig irodalmi tud\u00e1s, \u00e9lm\u00e9ny ihlet meg \u2013 hi\u00e1ba. magyartan\u00e1r vagyok\u2026 Egyik kedvenc k\u00f6nyvem a V\u00f6r\u00f6s \u00e9s fekete \u2013 az identit\u00e1s\u00e1t a karrier\u00e9rt felad\u00f3 emberi sors tov\u00e1bbra is aktu\u00e1lis \u00e9s \u00e9letbev\u00e1g\u00f3an fontos t\u00e9ma. Hogy valami hasonl\u00f3val megpr\u00f3b\u00e1lkozom, az akkor mer\u00fclt fel bennem, amikor egy benzink\u00fatn\u00e1l v\u00e1rtam, \u00e9s valami \u0151rj\u00edt\u0151en trendi fekete csodaaut\u00f3 g\u00f6rd\u00fclt \u2013 mit g\u00f6rd\u00fclt? suhant! \u2013 mell\u00e9nk. Eln\u00e9ztem ezt az eg\u00e9sz, legal\u00e1bb m\u00e1sf\u00e9l szob\u00e1s panellak\u00e1st \u00e9r\u0151, d\u00f6bbenetesen felesleges eleganci\u00e1t, \u00e9s akkor \u00e9s ott megk\u00e9pzett el\u0151ttem a kezd\u0151 jelenete a reg\u00e9nynek, m\u00e9g a c\u00edm\u00e9t is kital\u00e1ltam: \u201eHalv\u00e1nyv\u00f6r\u00f6s \u00e9s halv\u00e1nyfekete\u201d.<\/p>\n

Meg\u00edrtam a kezd\u0151 fejezetet, azt\u00e1n pr\u00f3b\u00e1ltam k\u00f6vetni korunk Julin Sorelj\u00e9t, de fogyott a lend\u00fclet, mert t\u00e9nyleg halv\u00e1ny volt \u2013 \u00e9n is, meg a t\u00f6rt\u00e9netem is, a XXI. sz\u00e1zadi Julien sem volt annyira nagy form\u00e1tum\u00fa \u00e9s szerethet\u0151, sz\u00f3val ez m\u00e1r torz\u00f3 marad, \u00fagy hiszem. Biztosan meg lehetne j\u00f3l \u00edrni, de azt hiszem, nem \u00e9rdekel el\u00e9gg\u00e9 a jelenkor ahhoz, hogy \u00e1br\u00e1zolni akarjam, tudjam: idegennek \u00e9rzem magam benne s vele egy\u00fctt azt az ironikus alaphangot is, amit meg\u00fct\u00f6ttem. Ennyire nem vagyok k\u00f6nnyed \u00e9s t\u00e1vols\u00e1gtart\u00f3, ha valami IGAZ\u00c1N fontos\u2026<\/p>\n

Az\u00e9rt a kezd\u0151 fejezetet meg\u00edrtam.<\/p>\n

\n

Dem\u00e9ny P\u00e9ter: Nyilv\u00e1nos piszkozat<\/strong><\/h2>\n

Az egyik bar\u00e1tom szerint a FB olyan, mint az udvaron pisil\u00e9s: nem vagy az utc\u00e1n, m\u00e9gis l\u00e1tnak. Nos, \u00e9n gyakran pisilek az udvaron, \u00e9s b\u00e1rmennyit gondolkodom, nem b\u00e1nom. Ha tetszik, olvass\u00e1k \u00fagy a verseimet, mint egy nyilv\u00e1nos piszkozatf\u00fczet lapjait, ha nem tetszik, ne olvass\u00e1k \u0151ket. \u00c9n mindenesetre \u00e1ll\u00edtom, hogy minden tud\u00e1somat \u00e9s ihletemet bel\u00e9j\u00fck \u00e1ramoltatom, \u00e9s viszolygok a fel-fellobban\u00f3 v\u00e1gyt\u00f3l a t\u00f6k\u00e9letess\u00e9gre. A t\u00f6k\u00e9letess\u00e9g halott \u2013 rejt\u00e9ly n\u00e9lk\u00fcl nincs m\u0171v\u00e9szet.
\nSz\u00f3val, f\u00fcstbe ment verseim nincsenek, illetve csak annyiban, hogy nyilv\u00e1n nem minden piszkozatos versem ker\u00fcl be a k\u00f6teteimbe. K\u00f6tetlen\u00fcl is \u00e9lek.<\/p>\n

\n

Kom\u00e1n J\u00e1nos: Leverts\u00e9g<\/strong><\/h2>\n

M\u00c9G ANNYI MONDANIVAL\u00d3M LENNE<\/em>
\n R\u00d3LAD, R\u00d3LATOK, R\u00d3LAM \u00c9S R\u00d3LUNK.<\/em>
\n T\u00d6BBET \u00c1RTUNK AZZAL, HA NEM SZ\u00d3LUNK.<\/em>
\n \u00daGY SZERETN\u00c9K N\u00c9ZNI AZZAL SZEMBE,<\/em>
\n AKINEK M\u00c9G LENNE ANNYI KEDVE,<\/em>
\n HOGY SEG\u00cdTSEN RAJTAM, HA M\u00c9G LEHET,<\/em>
\n L\u00c1TTASSA VELEM K\u00c9KNEK AZ EGET,<\/em>
\n HOGY VEGYEM \u00c9SZRE, AK\u00c1RCSAK HAJDAN,<\/em>
\n HOGY MENNYI \u00d6R\u00d6M VAN EGY TAVASZBAN,<\/em>
\n BIZTAT\u00c1S, AMIT \u00c9SZRE KELL VENNEM,<\/em>
\n HOGY MINDIG \u00c9BREN TARTSAM A KEDVEM,<\/em>
\n MERT SOKSZOR MAGAM S\u00c9R\u00dcLTNEK \u00c9RZEM,<\/em>
\n F\u00c1JNAK SEBEIM E HADSZ\u00cdNT\u00c9REN.<\/em>
\nKI TUDJA AZT, HOGY MIK\u00c9NT LEHET<\/em>
\n SEG\u00cdTENI AZ ILYEN EMBEREKET?<\/em><\/p>\n

\n

Szente B. Levente: Ha vers \u00e9s ember tal\u00e1lkozik<\/strong><\/h2>\n

Felsorolni sem tudn\u00e1m, h\u00e1ny k\u00f6lt\u0151 verse hatott r\u00e1m \u00fagy, hogy olvas\u00e1suk ut\u00e1n, valamik\u00e9pp megmaradtak bennem, szinte uralt\u00e1k elm\u00e9m, befoly\u00e1solt\u00e1k gondolataim, \u00e9rz\u00e9seim. Ezzel bizony\u00e1ra mindenki \u00edgy van. Att\u00f3l j\u00f3 \u00e9s \u00e9letszer\u0171 egy alkot\u00e1s, ha az m\u00e9lyen nyomot hagy.
\nIgen \u00e1m, de t\u00fal azon, hogy egy adott pillanatban m\u00e1r nem csak olvas\u00f3 valaki, hanem olyan k\u00e9sztet\u00e9s alatt \u00e1ll, hogy \u00edrni mer\u00e9szel, hatalmas felel\u0151ss\u00e9g!
\nA kezdetekben, egyszerre \u00e9reztem \u00e1t benn\u00fck balj\u00f3s korok \u00fczenet\u00e9t, a felemelked\u00e9st, a buk\u00e1st, az \u00e9letigenl\u0151 \u00f6sv\u00e9nyt, \u00e9s valamik\u00e9ppen boldogs\u00e1ggal, megel\u00e9ged\u00e9ssel t\u00f6lt\u00f6tt el a felismer\u00e9s, hogy eny\u00e9m is lehet e gondolat, majd tov\u00e1bb kavargott bennem, a v\u00e9g\u00e9n t\u00e9nyleg magam\u00e9nak \u00e9reztem, azt\u00e1n be\u00e9p\u00fclt a tudatalattimba, azonosult v\u00e9lem olyannyira, hogy nem tudtam elv\u00e1lasztani az olvas\u00f3i megtapasztal\u00e1sig tart\u00f3 izgalmakat, az \u00fatraval\u00f3t, m\u00e1r \u00fagy tariszny\u00e1lta fel elm\u00e9m, \u00e9letritmusom, hogy \u00f6n\u00e1ll\u00f3 \u00e9letet kezdett bennem \u00e9lni.
\n\u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt meg nem egyszer, hogy meg\u00edrva p\u00e1r sort, tal\u00e1n egy eg\u00e9sz verset is, a bennem m\u00e9lyen ott kavarg\u00f3 \u00e9s le\u00fclepedni v\u00e1gy\u00f3 gondolatok amint tiszt\u00e1bb sorokk\u00e1, rendezettebbekk\u00e9, rendszerekk\u00e9 v\u00e1ltak, j\u00f6ttem r\u00e1, hogy nem mind az eny\u00e9mek. Igen csak bosszant\u00f3 volt, \u00e9s az ma is ama felismer\u00e9s, legf\u0151k\u00e9ppen akkor, amikor vagy az adott m\u0171 \u00fajraolvas\u00e1sa mutat r\u00e1, vagy egy olvasottabb szem\u00e9ly h\u00edvja fel figyelmem arra, hogy ez a sor, itt \u00e9s itt, ez s ez a k\u00f6lt\u0151, vagy kr\u00f3nik\u00e1s, valahogyan pont \u00edgy \u00edrta meg. J\u00f6n a felismer\u00e9s: az \u00fat ugyanaz! Egy adott dolog kapcs\u00e1n, a megtapasztal\u00e1s, a k\u00e9phat\u00e1s ugyanazt v\u00e1ltja ki.
\nAkkor m\u00e1s szempontokat vettem figyelembe, m\u00e1s megk\u00f6zel\u00edt\u00e9sb\u0151l, m\u00e1s sz\u00f6gb\u0151l kezdtem figyelni.
\nHa eredeti \u00f6tletek, k\u00e9pek vannak, n\u00e9mi j\u00f3 indulattal nem azt mondja az olvas\u00f3, hogy \u201eplagiz\u00e1l\u00e1s\u201d, hanem csak, hogy \u201e\u00e1tvettem\u201d, hat\u00e1ssal volt r\u00e1m, amolyan k\u00f6lcs\u00f6nk\u00e9ppen m\u0171k\u00f6dik a nagy egys\u00e9ges eg\u00e9sz komoly zen\u00e9j\u00e9b\u0151l lecsippentett m\u00e1s sz\u00f3lamban elhangz\u00f3 \u201emajdnem vers\u201d, ahogy egykor B\u00e1n P\u00e9ter bar\u00e1tom fogalmazta meg nekem, amit majd az id\u0151 sz\u00e9pen \u00e1trost\u00e1l, s mi odaf\u00f6nt marad, t\u00e1n megmarad, mi al\u00e1hullt, \u00e1talakul.
\nMintha lelke lett volna a versnek, \u201eaki\u201d mutatni, mondani akar valamit, amire figyelni kell, jobban \u00e9s jobban \u00e1t kell \u00e9reznem, mint amikor idegen nyelvet \u00edzelget az ember, hogy \u00e9ppen \u00fagy meg kell sz\u00fclni, szenvedni kell \u00e9rte, \u00e9rezni minden egyes r\u00e9szecsk\u00e9j\u00e9t, hogy befogadhassam mint egy \u00fczenetet, tov\u00e1bb adhassam, mert t\u00f6bb a vers mint puszta sz\u00f3.
\nApr\u00f3, kicsi dolgokb\u00f3l \u00e9p\u00fcl fel a nagy. Ha a sokszor jelent\u00e9ktelennek t\u0171n\u0151 t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sek el\u0151tt behunyt szemmel elmegy\u00fcnk, soha nem fogjuk meg\u00e9rteni a nagy eg\u00e9szet.
\nA m\u00e1sok \u00e1ltal le\u00edrt gondolatok, \u00e9vekig ott motoszk\u00e1ltak bennem, vissza- \u00e9s visszat\u00e9rtek sz\u00f3 \u00e9s k\u00e9p szerint, hol egy-egy sorban, hol szakaszokban, m\u00e1skor t\u00f6red\u00e9kesen, \u00e9s ritmikusan ott csengtek, suttogtak, olykor \u00fcv\u00f6lt\u00f6ttek agyam valamely tekerv\u00e9nyeinek zug\u00e1ban.
\nNapl\u00f3k, \u00e9letrajzok sora, de a kort\u00e1rs irodalom is nem egyszer sz\u00f3t ejt megannyi \u201ef\u00fcstbe ment\u201d vers sz\u00fclet\u00e9s\u00e9r\u0151l \u00e9s ak\u00e1r hal\u00e1l\u00e1r\u00f3l.
\nKezdetben a felismer\u00e9s ut\u00e1n, kioll\u00f3ztam v\u00e9g\u00fcl azon verseim mind, amelyekben m\u00e1s szem\u00e9lyis\u00e9gek nyomait tudtam. Egyeseket v\u00e9gleg t\u00f6r\u00f6ltem, m\u00e1sokat az asztalfi\u00f3kba s\u00fcllyesztettem, ki tudja milyen okb\u00f3l kifoly\u00f3lag?
\nM\u00e1ig nem szoktam le r\u00f3la, hogy egy-egy vers, amikor hat\u00e1ssal van r\u00e1m, azt \u00fajra\u00f6lt\u00f6ztetem. \u00cdgy tisztelgek, ha \u00fagy tetszik a vers szelleme, a k\u00f6lt\u0151 el\u0151tt.
\nAkarva-akaratlan is \u00f6sszevegy\u00fcltek az \u00e9n szavaim a kor\u00e1bbi nagy el\u0151d\u00f6k\u00e9vel, s mint a sz\u00fclet\u0151 gyermek, aki fels\u00edr, k\u00e9s\u0151bb mosolyog \u00e9s elalszik anyja kebl\u00e9n, \u00edgy \u00e9reztem a verssorok r\u00e1m szegezett minden egyes bet\u0171j\u00e9t. Furcsa m\u00f3d, magam\u00e9nak \u00e9reztem a form\u00e1t \u00f6lt\u00f6tt gondolatokat, de azt\u00e1n, m\u00e9gis, mint Krisztus fej\u00e9n a t\u00f6viskorona, sz\u00farni kezdett, \u00e9s ez a seb, melyet m\u00e1r nem csak a testen, hanem a l\u00e9lek leheletfinom is test\u00e9n \u00fct\u00f6tt, \u00fagy h\u00f6mp\u00f6lyg\u00f6tt \u00e1t rajtam, mint a f\u00e9ny\u00f6z\u00f6n.
\n\u00cdgy tudom kifejezni, k\u00f6r\u00fcl\u00edrni, mik\u00e9nt hatottak r\u00e1m m\u00e1s k\u00f6lt\u0151k versei, amikor be\u00e9p\u00fcltek a saj\u00e1t gondolataim k\u00f6z\u00e9. M\u00edg v\u00e9g\u00fcl addig huzig\u00e1ltam ki a szavakat, m\u00edgnem a saj\u00e1tjaim maradtak. De, vajon \u00edgy van-e? T\u00e9nyleg a k\u00f6lt\u0151\u00e9 a sz\u00f3?
\nAz \u00edj esete jut eszembe! A kezdetek kezdet\u00e9n, amikor egy embercsoport m\u00e1r megalkotta az \u00edjat, l\u00e9teznie kellett egy nagy \u00e9s k\u00f6z\u00f6s k\u00e9pnek, elgondol\u00e1snak, mint\u00e1nak. Az elszigetelt, \u00fajonnan felfedezett t\u00f6rzsekn\u00e9l, m\u00e1sk\u00e9nt hogyan lehets\u00e9ges, hogy \u0151k is \u201efeltal\u00e1lt\u00e1k\u201d az \u00edjat. Csakis \u00fagy, ha \u00e9lt a lelk\u00fck m\u00e9ly\u00e9n, a tudatalattiban ott volt egy adott \u00fat, a bek\u00f3dolt \u00e9letritmus \u00f6szt\u00f6nszer\u0171en \u00e9letre keltette a kollekt\u00edv tudat els\u0151 k\u00e9peit. \u00d6ltek vele, hogy \u00e9letben maradhassanak. Harcoltak, hogy megv\u00e9dj\u00e9k \u00f6nmagukat. De Cupido \u00edjvessz\u0151ire is sz\u00fcks\u00e9g volt, hogy m\u00e1smilyen m\u00f3don is kiterjeszthess\u00e9k \u00f6nn\u00f6n l\u00e9tez\u00e9s\u00e9nek folytonoss\u00e1g\u00e1t, ez \u00e1ltal harcot v\u00edvva az \u00e9rtelem \u00e9s \u00e9rtelem k\u00f6z\u00f6tt.
\nMegsz\u00fcletett a k\u00f6lt\u00e9szet. A f\u00fcstnek is van illata, szaga, sz\u00edne. A nyelv felismeri azokat, besz\u00e9lni kell r\u00f3la.
\n\u00cdgy tanultam a \u201ef\u00fcstbe ment\u201d versek sz\u00fclet\u00e9s\u00e9b\u0151l, a felismer\u00e9sb\u0151l. Hagyom h\u00e1t az\u00e9rt, hogy ma is hat\u00e1ssal legyenek r\u00e1m a r\u00e9giek, felcsipegetem az \u00e1ltaluk r\u00e9szenk\u00e9nt itt-ott lehull\u00f3 sz\u00e9p morzs\u00e1kat.
\nAl\u00e1zattal \u00e9s nagy tisztelettel, tov\u00e1bbgondolom, \u00fajra \u00e1lmodom azokat. Otthon \u00e9rzem magam benn\u00fck. Otthon van a versben az ember \u00e9s a k\u00f6lt\u0151 is. N\u00e9ha eg\u00e9szen j\u00f3l megf\u00e9rnek egym\u00e1ssal. M\u00e1sok is eml\u00e9keznek r\u00e1, m\u00edg \u00fajramondj\u00e1k a verset.
\nT\u00f6red\u00e9kekkel, vers-sz\u00e1lk\u00e1kkal, fricsk\u00e1kkal, itt-ott elhullatott forg\u00e1csokkal, sz\u00e9p gondolatokkal kezdi az ember, m\u00edg egyik m\u00e1sik hossz\u00fa-hossz\u00fa id\u0151 alatt gy\u00e9m\u00e1nt-kem\u00e9nynek t\u0171n\u0151 \u00f6r\u00f6k versnek, gondolatf\u00fcz\u00e9rnek l\u00e1tszik, k\u00f6zben az \u00e9vezredek t\u00fckr\u00e9be ha belepillantunk, legyen az egyetlen sornyi megosztott gondolat, legyen az himnusz, att\u00f3l marad karcol\u00e1sok n\u00e9lk\u00fcl, ha az az ember legt\u00f6k\u00e9letlenebb mivolt\u00e1t mutatja meg, mert felismer\u00e9s\u00e9ben rejlik a t\u00f6k\u00e9letess\u00e9g.
\nCsoda sz\u00fcletik, amikor a vers \u00e9s az ember tal\u00e1lkozik. Ezekre a k\u00f6lt\u0151i pillanatokra, \u00e9rdemes volt eml\u00e9kezni mindig.<\/p>\n

\n

\"\"<\/a><\/p>\n

Szerkesztett\u00e9k: B. Tomos Hajnal, Cseke G\u00e1bor, N\u00e1szta Katalin<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A Magyar K\u00f6lt\u00e9szet Napj\u00e1nak \u00fcnnep\u00e9re, 2018     A K\u00e1f\u00e9 f\u0151nix felk\u00e9r\u00e9s\u00e9re v\u00e1laszoltak \u2013 a be\u00e9rkez\u00e9s sorrendj\u00e9ben \u2013 a k\u00f6vetkez\u0151k: Csel\u00e9nyi B\u00e9la: Elsz\u00e1llt egy-egy vers\u2026 B. Tomos Hajnal: Nem \u00e9rtek egyet t\u00f6red\u00e9keimmel Hadnagy J\u00f3zsef: T\u00e9rk\u00e9pek \u00e9s csillagk\u00e9pek N\u00e1szta Katalin: Majdnem mindenem t\u00f6red\u00e9k J\u00f3na D\u00e1vid: M\u00e1s \u00edrni \u00e9s m\u00e1s szerkeszteni Cseke G\u00e1bor: Egy versem szertefoszlott Csata […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[120,19,4],"tags":[],"class_list":["post-73359","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-essze","category-grafika","category-vers"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/73359","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=73359"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/73359\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=73359"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=73359"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=73359"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}