Mi m\u00e9g \u00fagy n\u0151tt\u00fcnk fel, hogy egyfolyt\u00e1ban f\u00fctty\u00f6gtett\u00fcnk.
\nNem volt maroktelefon, mint ma. Gombnyomkod\u00e1s, miegym\u00e1s, azt\u00e1n, hogy n\u00e9: \u201eH\u00e1l\u00f3! Ki az? Te vagy az, J\u00f3ska? Igen, \u00e9n. Te vagy\u00e9 P\u00e9t\u0151r? Na, akk\u00f3\u2019, j\u00f3.\u201d Sz\u00f3val, akkoriban nem \u00edgy voltunk, hanem \u00fagy, hogy mindenkinek volt egy valamireval\u00f3 f\u00fcttyjele, s azt f\u00fajtuk amikor csak kellett. Minden tal\u00e1lka, titkos \u00f6sszej\u00f6vetel \u00edgy indult. Egy f\u00fctty, arra azt\u00e1n j\u00f6tt a v\u00e1lasz is. Abb\u00f3l megtudtuk, hogy ki, mi, mi\u00e9rt \u00e9s hol mekkora. M\u00e9g azt is, hogy milyen id\u0151 van! Na, j\u00f3, azt m\u00e1r onnan tudtuk, hogy kin\u00e9zt\u00fcnk a f\u00fcgg\u00f6ny m\u00f6g\u00fcl, s l\u00e1ttuk: havazik, vagy sz\u00e9p az id\u0151, mert nem esik.
\nSz\u00f3val f\u00fctty\u00f6gtett\u00fcnk, f\u00fcty\u00fclt\u00fcnk eleget egym\u00e1snak. Fiatal \u00e9s feln\u0151tt ember, fi\u00fa \u00e9s l\u00e1ny is f\u00fcty\u00fclt. Akinek el\u00f6l nem volt foga, az az ujj\u00e1t dugta sz\u00e1j\u00e1ba \u00e9s \u00fagyis f\u00fcty\u00f6lt. R\u00e1\u00e1llt a sz\u00e1nk nagyon. De sz\u00e9p is volt!
\nA legt\u00f6bb f\u00fcttyjel egyszer\u0171 volt. K\u00e9t sz\u00f3lamot f\u00fattunk egyszerre, de volt, hogy \u00f6t okt\u00e1vig mindent lef\u00fctty\u00f6gt\u00fcnk. Le mi! Kinek mi tetszett. Volt akinek mad\u00e1rhang volt a jele. M\u00e1sok filmzen\u00e9re j\u00f6ttek el\u0151. Milyen sz\u00e9p volt, est\u00e9nk\u00e9nt, a petr\u00f3leuml\u00e1mpa f\u00e9ny\u00e9n\u00e9l egyszer csak hallotta az ember, – \u201e fitty-f\u00fctty\u201d – \u00e9s m\u00e1r meg is jelent egy fej az ablakban.
\nEgyesek szerint ez olyan romantikus volt, hogy ki se lehetett mondani. K\u00f6nny sz\u00f6k\u00f6tt mindenki szem\u00e9be egy sz\u00e9p dallam hallat\u00e1n. Mert ugye, ki mivel feln\u0151tt, az esz\u00e9be jutott, mit otthonr\u00f3l hozott. N\u00e9pzenei m\u0171velts\u00e9g\u00e9t itt ak\u00e1rki megmutathatta. Csod\u00e1t tett az emberrel. K\u00e9pzelj\u00e9k el: aki analfab\u00e9ta volt, az is olyan sz\u00e9peket f\u00fcty\u00fclt, hogy n\u00e9ha k\u00f6zk\u00edv\u00e1natra \u00fajraj\u00e1tszatt\u00e1k a n\u00f3tab\u00e9l\u00e9st, nehogy feled\u00e9sbe menjen. Ki mondja h\u00e1t, hogy egy \u00edr\u00e1studatlant\u00f3l nem lehet tanulni? Ha f\u00fcty\u00fclni tudott, \u00e9nekelni is igen, de \u00fagy, hogy a csuda \u00f6lt meg mindenkit.
\nAzt\u00e1n ott volt a telev\u00edzi\u00f3. Azt is meg kell eml\u00edteni. Nem mintha n\u00e9zt\u00fck volna annyit, mint manaps\u00e1g, – mert h\u00e1t, akkoriban, mi ment este, az alatt a p\u00e1r \u00f3ra alatt? A Dallas, s ilyenek. Azok is h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n. H\u00e9tk\u00f6znapokr\u00f3l jobb nem besz\u00e9lni, hogy mit kellett volna n\u00e9zni\u2026
\nSz\u00f3val, az egyik kez\u00fcnk\u00f6n megsz\u00e1molhattuk a filmeket is, amit adtak. De akkor is f\u00fclelt az ember. Mit meg\u00e9rt egy j\u00f3 \u00e9s f\u00fclbem\u00e1sz\u00f3 dallamocska! Azt\u00e1n ott volt a mozi is. Na, ott ment a Sandok\u00e1n, l\u00e1ttuk sz\u00e1z\u00f6tvenszer Winnetout is, \u00e9s egy vagon indiai filmet. H\u00e1t ilyen filmzen\u00e9k k\u00f6z\u00f6tt, az\u00e9rt m\u00e1r v\u00e1logatni lehetett j\u00f3csk\u00e1n.
\nM\u00e1sok a rendszer \u00e1ltal \u00fcld\u00f6z\u00f6tt \u00e9s tiltott rock zen\u00e9re esk\u00fcdtek, abban tal\u00e1lt\u00e1k meg l\u00e1zad\u00f3 \u00e9n\u00fck lelki nyugv\u00e1s\u00e1t, onnan mer\u00edttek. Vagy ott a n\u00e9pzene, meg a klasszikus zene. \u00c9s volt diszk\u00f3 m\u00e9g. Teh\u00e1t volt mib\u0151l v\u00e1logatni az\u00e9rt. Zen\u00e9b\u0151l sem volt h\u00fclye ez a n\u00e9p. Ha falcsul hangzott, azon se akadt fenn senki. Csak f\u00fajja az emberfia, az volt a l\u00e9nyeg. Mert \u00f6sszehozta az embert. Egyszerre t\u00f6bbet is, ha kellett!
\n\u00cdgy volt ez akkoriban.
\nDe eltelt az id\u0151 k\u00f6zben. Ha valaki, mondjuk harminc \u00e9ve, azt mondta volna, hogy n\u00e9, akkor\u00e1t fejl\u0151dik a vil\u00e1g, dr\u00f3tn\u00e9lk\u00fcli telefonokkal fognak az emberek m\u00e1szk\u00e1lni, h\u00e1t j\u00f3l kir\u00f6h\u00f6gt\u00fck volna.
\n\u00c9s l\u0151n!
\nEzek ut\u00e1n \u00e9n m\u00e1r minden elhiszek, semmin nem csod\u00e1lkozom t\u00f6bb\u00e9!
\nMegkapom \u00e9n is az els\u0151 maroktelefonomat. Eleinte szokatlan volt ez a boszork\u00e1nyos csoda. Az \u00f3cskapiacr\u00f3l van, mondta s\u00f3gor, de j\u00f3, amire kell. J\u00f3 is volt. Annyit lehetett besz\u00e9lni, hogy elf\u00e1radt az ember sz\u00e1ja bel\u00e9.
\nS h\u00e1\u2019, hogy j\u00e1rtam? \u00dcl\u00fcnk s\u00f3gorral az asztaln\u00e1l, szemben egym\u00e1ssal, \u00e9s azt mondja, megcs\u00f6nget, mentsem el az \u0151 sz\u00e1m\u00e1t is, ezut\u00e1n tudjam legal\u00e1bb felh\u00edvni p\u00e1rszor. Mondom neki, hogy j\u00f3. Ments\u00fck el. Megz\u00f6rren zsebemben a telefonom. H\u00e1t cs\u00f6nget kegyetlen\u00fcl. Fel is veszem, mondom bel\u00e9, hogy h\u00e1l\u00f3! Semmi sehol.
\nS\u00f3gorra n\u00e9zek. K\u00f6ny\u00f6kig benne van az \u0151 telefonj\u00e1ban.
\n– H\u00e1l\u00f3! \u2013 mondom m\u00e1r hangosabban.
\nMire s\u00f3gor: -\u00c9n vagyok az, te! Hamar tedd le. Na, m\u00e1r le is vette a p\u00e9nzem. H\u00e1t mondtam, hogy megcs\u00f6ngetlek \u2013 mondja.
\n-Fel is vettem, h\u00e1t nem? L\u00e1thattad!<\/p>\n
Komolyan mondom, nagyon k\u00e9s\u0151n \u00e9rtettem meg, hogy is megy ez.
\nM\u00e9gis jobb lett volna, ha a f\u00fctty\u00f6gtet\u00e9sn\u00e9l maradtunk volna, gondoltam magamban n\u00e9h\u00e1nyszor. De csak ann\u00e1l!<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Mi m\u00e9g \u00fagy n\u0151tt\u00fcnk fel, hogy egyfolyt\u00e1ban f\u00fctty\u00f6gtett\u00fcnk. Nem volt maroktelefon, mint ma. Gombnyomkod\u00e1s, miegym\u00e1s, azt\u00e1n, hogy n\u00e9: \u201eH\u00e1l\u00f3! Ki az? Te vagy az, J\u00f3ska? Igen, \u00e9n. Te vagy\u00e9 P\u00e9t\u0151r? Na, akk\u00f3\u2019, j\u00f3.\u201d Sz\u00f3val, akkoriban nem \u00edgy voltunk, hanem \u00fagy, hogy mindenkinek volt egy valamireval\u00f3 f\u00fcttyjele, s azt f\u00fajtuk amikor csak kellett.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-73532","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/73532","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=73532"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/73532\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=73532"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=73532"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=73532"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}