T\u00fccs\u00f6k most a k\u00e9pzelet\u00e9t er\u0151ltette. Szeme el\u0151tt zajlott le ugyanis \u00e9ppen egy var\u00e1zslat. Ha nem l\u00e1tja, nem is hiszi. \u00c1m a helyzet az, hogy val\u00f3ban megt\u00f6rt\u00e9nt valami, valami, aminek hite szerint nem is lett volna szabad l\u00e9teznie.
\n– Ezt hogy csin\u00e1ltad? – csettintett ujj\u00e1val. – Az im\u00e9nt nem ezeket a ruh\u00e1kat viselted! Csak nem… ?
\n– Nem tudom. Azt hiszem, var\u00e1zslatnak h\u00edvj\u00e1k. Egyszer\u0171 az eg\u00e9sz. \u00c1t\u00f6lt\u00f6ztem! – legyintett a kis man\u00f3. L\u00e1b\u00e1n saru, v\u00e1ll\u00e1n vastag l\u00e1jbi, fej\u00e9n pedig kunkorod\u00f3 v\u00e9g\u0171 kalap d\u00edszelgett. – Ennyi. – tette hozz\u00e1 v\u00e1ll\u00e1t vonogatva.
\nT\u00fccs\u00f6k nem tudta hova tenni most a dolgot. Csak n\u00e9zett ki a fej\u00e9b\u0151l, teljesen \u00f6sszezavarodva.
\n– Nehogy azt mondd nekem – mondta csukl\u00f3it t\u00f6rdelve -, hogy ez val\u00f3di var\u00e1zslat volt. T\u00f6bbet is tudn\u00e1l, ha akarn\u00e1l?
\n– Nem. De igen. Vagyis, az att\u00f3l f\u00fcgg, honnan n\u00e9zz\u00fck – legyintett a torzonborz cs\u00f6pps\u00e9g. – Ne f\u00e9lj, csupa j\u00f3t tudok tenni, ha sz\u00fcks\u00e9ges. Nem vagyok \u00e9n gonosz man\u00f3!
\n– \u00c9n semmihez nem \u00e9rtek a muzsik\u00e1l\u00e1son k\u00edv\u00fcl. Nem \u00e9rtem, mit akarsz t\u0151lem? Val\u00f3ban \u00fagy gondolod, hogy egy \u00e1lomban megb\u00edzhatsz? Azt\u00e1n meg, sokan v\u00e1rnak otthon. Tudod, sok a megh\u00edv\u00e1s. Annyi helyre el kell mennem m\u00e9g. F\u00e9szekaljnyi megh\u00edv\u00f3m van p\u00e9ld\u00e1ul esk\u00fcv\u0151kre. Azok pedig rettent\u0151en fontosak. Ha hi\u00e1nyozn\u00e9k, jaj, mi is t\u00f6rt\u00e9nhetne! Biztos, hogy senki nem bocs\u00e1tana meg nekem! – Jujj, – kapott fej\u00e9hez gondterhelt arccal -, h\u00e1ny helyre kell m\u00e9g eljutnom! Csak l\u00e1tn\u00e1m, hogyan… Otthon most azt hiszik eddig, hogy bizony\u00e1ra megfutott az \u00f6sszes kerekem \u00e9s vil\u00e1gg\u00e1 sz\u00f6ktem a tem\u00e9rdek munka el\u0151l.
\n– \u00c1j! – intette le Z\u00f6ld Man\u00f3. – \u00c1j! Senki nem mondta, hogy nem m\u00e9sz haza. Arra megy\u00fcnk, meg\u00edg\u00e9rem. Csak h\u00e1t \u00fatk\u00f6zben kicsit \u00e9rdekl\u0151dni fogunk… \u00e9s itt j\u00f6v\u00f6k a k\u00e9pbe \u00e9n, Z\u00f6ld Man\u00f3, aki az elveszett t\u00f6rzs\u00e9t keresi, hogy v\u00e1laszt tal\u00e1ljon \u00e9lete \u00e9rtelm\u00e9re. \u00c9rtett\u00fck?
\n– Mintha.
\nEkkor a kis man\u00f3 gondolkod\u00f3ba esett. Jobb kez\u00e9vel \u00f6v\u00e9be ny\u00falt, egy z\u00f6ldes sz\u00ednben t\u00fcnd\u00f6kl\u0151 k\u00f6vet vett el\u0151 onnan. Tenyer\u00e9be helyezte, azt\u00e1n \u00f6sszecsukta kez\u00e9t.
\nOlyan komoly arcot v\u00e1gott, hogy T\u00fccs\u00f6k szinte azt hitte, megb\u00e1ntotta valamivel. Nem \u00e9rtette, mit csin\u00e1l Picur. Csak akkor mert szusszanni is, amikor hirtelen farkasszemet n\u00e9zett vele a man\u00f3.
\n– Te itt n\u0151tt\u00e9l fel? – k\u00e9rdezte, hogy mondjon valamit.
\nSemmi \u00e9pk\u00e9zl\u00e1b dolog nem jutott az esz\u00e9be.
\n– Hogyan? – Picur \u00f6sszerezzent, majd kiss\u00e9 elk\u00e9pedt. Ilyen k\u00e9rd\u00e9st eddig soha senki nem tett fel neki. A vak is l\u00e1thatta volna, hogy gondolatai messze j\u00e1rtak. Olyan messze, amilyen messze csak lehetett. A t\u00e1volb\u00f3l k\u00fcl\u00f6n\u00f6s gondolatfoszl\u00e1nyok, val\u00f3szer\u0171tlen t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sek sz\u00e1guldottak cs\u00f6ppnyi elm\u00e9je fel\u00e9. Hangok, sz\u00ednek kavarod\u00e1sa, t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sek ostorozt\u00e1k tudat\u00e1t.
\nT\u00fccs\u00f6knek persze \u00fagy t\u0171nt, hogy a man\u00f3 nem \u00e9rtette, amit az el\u0151bb k\u00e9rdezett t\u0151le. Miel\u0151tt azonban \u00fajra feltehette volna a k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t, Picur megel\u0151zte a v\u00e1lasszal:
\n– Kunyh\u00f3m hely\u00e9n valaha egy odvas fa \u00e1llt. Abban sz\u00fclettem \u00e9n. Azt\u00e1n meg\u00e9p\u00edtettem ezt a kunyh\u00f3t, amiben lakom. De sosem j\u00e1rtam el innen sz\u00e1z karny\u00fajt\u00e1sn\u00e1l messzibb. Tudod, az a sorsa minden man\u00f3nak, hogy rejtve maradjon. Ez a legfontosabb ir\u00e1nyelv\u00fcnk. Erre nagyon komoly okunk van.
\n– Val\u00f3ban?
\n-Val\u00f3ban. Nem szeret\u00fcnk p\u00e9ld\u00e1ul koboldokkal vagy eff\u00e9l\u00e9kkel tal\u00e1lkozni… \u00datk\u00f6zben k\u00e1rp\u00f3tolhatlak, ha akarod. Elmes\u00e9lhetek ezt-azt, ha \u00e9rdekel. De bocs\u00e1ss meg nekem, igyekezn\u00fcnk kell – mondta \u00e9s visszatette \u00f6v\u00e9be a K\u00f6vet. – Gyer\u00fcnk, pajt\u00e1s!
\n– Csak \u00edgy, semmi pakol\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl?
\n– Azzal ne t\u00f6r\u0151dj. Elint\u00e9zem \u00e9n, amit kell… Harmadszor vonta meg v\u00e1ll\u00e1t T\u00fccs\u00f6k. \u00d6sszezavarodott, mint ker\u00e9knyomban a v\u00edz.
\n– Tudod, eddig abban a hitben voltam, hogy nem is l\u00e9teztek. Csak a mes\u00e9kben!
\nZ\u00f6ld Man\u00f3 \u00fagy szedte apr\u00f3 l\u00e1bait, hogy T\u00fccs\u00f6knek n\u00e9hol futnia kellett ut\u00e1na.
\n– Ne but\u00e1skodj! – legyintett sok\u00e1ra a kis man\u00f3. – Mi mindig is megvoltunk, csak h\u00e1t fura ez a vil\u00e1g… ki tudja, mi titkot rejteget m\u00e9g sz\u00e1munkra?<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n El\u0151zm\u00e9nyek: 1. r\u00e9sz<\/a>, 2. r\u00e9sz<\/a> , 3. r\u00e9sz<\/a><\/strong> 4. r\u00e9sz<\/a>,<\/strong> 5. r\u00e9sz,<\/a><\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" T\u00fccs\u00f6k most a k\u00e9pzelet\u00e9t er\u0151ltette. Szeme el\u0151tt zajlott le ugyanis \u00e9ppen egy var\u00e1zslat. Ha nem l\u00e1tja, nem is hiszi. \u00c1m a helyzet az, hogy val\u00f3ban megt\u00f6rt\u00e9nt valami, valami, aminek hite szerint nem is lett volna szabad l\u00e9teznie. – Ezt hogy csin\u00e1ltad? – csettintett ujj\u00e1val. – Az im\u00e9nt nem ezeket a ruh\u00e1kat viselted! Csak nem… ? […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-73816","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/73816","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=73816"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/73816\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=73816"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=73816"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=73816"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
\n