Hol volt, hol nem volt, volt egy szeg\u00e9ny ember, \u00e9s volt neki h\u00e1rom fia.
\nCsendben, b\u00e9kess\u00e9gben \u00e9ldeg\u00e9ltek egy apr\u00f3cska faluban.
\nA szeg\u00e9ny ember asztalos volt, nagyon szerette a csemet\u00e9it, k\u00e9sz\u00edtett is nekik h\u00e1rom sz\u00e9ket, s hogy meg is tudj\u00e1k k\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetni a lurk\u00f3k, mindegyiket m\u00e9retre k\u00e9sz\u00edtette, a legnagyobb\u00e9 a legnagyobb persze, a k\u00f6z\u00e9ps\u0151\u00e9 kicsit kisebb, a legkisebb\u00e9 szint\u00e9n kicsit kisebb.
\nNagy -nagy szeg\u00e9nys\u00e9gben \u00e9ltek, de a gyermekkoruk felh\u0151tlen volt, mert az \u00e9desanyjuk \u00e9s az \u00e9desapjuk igazi j\u00f3 sz\u00fcl\u0151k voltak, \u00edgy sz\u00e9pen felcseperedtek, s h\u00e1rman h\u00e1romfel\u00e9 sz\u00e9ledtek sz\u00e9t a vil\u00e1gban: a legnagyobb Amerik\u00e1ban, a k\u00f6z\u00e9ps\u0151 Sv\u00e9dorsz\u00e1gban, a harmadik Ausztr\u00e1li\u00e1ban k\u00f6t\u00f6tt ki.
\nMit volt mit tenni, elengedt\u00e9k \u0151ket, boldoguljanak, a sz\u00fcl\u0151k f\u00e1j\u00f3 sz\u00edvvel ugyan, de belenyugodtak.
\nAp\u00f3 egym\u00e1sba tette a h\u00e1rom sz\u00e9ket, s a kamar\u00e1ban porosodtak \u00e9vekig.
\nDe megunt\u00e1k m\u00e1r nagyon a sz\u00e9kek a haszn\u00e1laton k\u00edv\u00fcli, bez\u00e1rt \u00e9letet, \u00f6sszes\u00fagtak, s elhat\u00e1rozt\u00e1k, indulnak \u0151k is vil\u00e1got l\u00e1tni.
\n– De hov\u00e1? Hiszen azt sem tudjuk, hol \u00e9l\u00fcnk – mondta a K\u00f6z\u00e9ps\u0151 Sz\u00e9k.
\n– Ti nem, lustas\u00e1gok, de \u00e9n igen, este, mikor m\u00e1r mindenki elaludt, az ap\u00f3 \u00e1ltal minden este sz\u00e9pen \u00f6sszehajtogatott H\u00e1romsz\u00e9ket \u00e9n sz\u00e9p csendben kinyitottam, \u00e9s minden \u00e9jjel szinte hajnalig olvastam, am\u00edg ti horkoltatok. Aludni nem tudtam, azt\u00e1n lassacsk\u00e1n megtanultam olvasni, elloptam a tud\u00e1st ap\u00f3t\u00f3l, amikor fennhangon olvasott, hogy hallja a s\u00fcrg\u00f6l\u0151d\u0151 Mami is, am\u00edg k\u00e9sz\u00fclt a vacsora.
\n– Nah\u00e1t \u00d6csk\u00f6s, mutasd, mit tudsz!
\nH\u00e1t erre a Legkisebb Sz\u00e9k kinyitotta az asztalon hever\u0151 \u00fajs\u00e1got, s l\u00e1ss csud\u00e1t:
\n– H\u00e1romsz\u00e9k, f\u00fcggetlen napilap – bet\u0171zte ki. A megy\u00e9nk lapja, \u00e9s m\u00e9g azt is megkock\u00e1ztatta: – \u00c9n amond\u00f3 vagyok, \u00e9rj\u00fck be el\u0151bb a legsz\u0171kebb sz\u00fcl\u0151f\u00f6ld\u00fcnkkel, ismerj\u00fck meg, \u00edgy a helyes.
\n– Mondasz valamit – helyeselte a K\u00f6z\u00e9ps\u0151 Sz\u00e9k. – Rendben van. M\u00e1r nagyon k\u00edv\u00e1ncsi vagyok, milyen is a megy\u00e9nk f\u0151v\u00e1rosa.
\nEl is indultak, mentek, mentek, mendeg\u00e9ltek, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 tavasz volt \u00e9ppen, illatoztak a f\u00e1k, a vir\u00e1gillatban megf\u00fcr\u00f6dtek, egyre f\u00fcrg\u00e9bbek, vid\u00e1mabbak lettek, s szinte \u00f6sszeakadt a l\u00e1buk, p\u00f6r\u00f6gtek, forogtak, megr\u00e9szeg\u00fclve a tavaszi zsong\u00e1st\u00f3l, a szabads\u00e1gt\u00f3l. H\u00e1rom falun is \u00e1thaladtak m\u00e1r vih\u00e1ncolva, s ekkor a Legnagyobb Sz\u00e9k \u00edgy sz\u00f3lt:
\n– Aki a leghamarabb \u00e9r be a v\u00e1ros k\u00f6zpontj\u00e1ba, az lesz a gy\u0151ztes!
\n– Nem \u00e9rdemes sietni, hiszen akkor meg sem ismerhetj\u00fck legal\u00e1bb az utunkba es\u0151 falvainkat, \u00e9n j\u00f3l sz\u00e9t szeretn\u00e9k az\u00e9rt n\u00e9zni! – kock\u00e1ztatta meg a K\u00f6z\u00e9ps\u0151 Sz\u00e9k.
\n– Nem a gyors meg\u00e9rkez\u00e9s a fontos, hanem az \u00dat – kelt v\u00e9delm\u00e9re a k\u00f6z\u00e9ps\u0151 testv\u00e9r\u00e9nek a Legkisebb Sz\u00e9k, de nem folytathatta, mert a legnagyobb a szav\u00e1ba v\u00e1gott .
\n– No, akkor ti csak bandukoljatok, \u00fagyis \u00e9n leszek a leggyorsabb, a nyer\u0151! \u2013 s el sem b\u00facs\u00fazott, \u00fatja szinte rohan\u00e1s volt, addig\u2013addig, am\u00edg m\u00e1r remegtek a l\u00e1bai a kimer\u00fcl\u00e9st\u0151l. Meg\u00e1llt p\u00e1r percre pihenni. Arra haladt el egy Koldus, aki arra k\u00e9rte sz\u00e9pen, engedje megpihenni, mert \u00fagy f\u00e1jnak a csontjai, nem tud fel\u00e1llni, ha a f\u00f6ldre heveredik.
\n– Azt m\u00e1r nem, hogy is gondolod, hogy \u00f6sszekenj, menj a szemem el\u0151l a f\u00e9szkes fen\u00e9be \u2013 dohogta a Legnagyobb Sz\u00e9k.
\nA Koldus csendes megjegyz\u00e9s\u00e9t meg sem hallgatta, meg is b\u00e1nhatta k\u00e9s\u0151bb, mert az illet\u0151 var\u00e1zslatos Kir\u00e1lyfi volt \u00e1lruh\u00e1ban.
\n-No – gondolta a Kir\u00e1lyfi -, l\u00e1ssuk, mivel is b\u00fcntesselek meg…
\nKicsit gondolkozott, s l\u00e1m f\u00f6rgeteg t\u00e1mad, a Sz\u00e9l felbor\u00edtja a g\u0151g\u00f6s Legnagyobb Sz\u00e9ket, \u00e9s \u00fagy g\u00f6rgeti, hogy minden porcik\u00e1ja sajog, \u00e9s \u00fagy, hogy vacog m\u00e1r benne a l\u00e9lek.
\nA testv\u00e9rei egy darabig pihengettek, azt\u00e1n mendeg\u00e9ltek, de a K\u00f6z\u00e9ps\u0151 Sz\u00e9k is hamar r\u00e1unt a n\u00e9zel\u0151d\u00e9sre, gondolta, ink\u00e1bb utol\u00e9ri a nagyobbik testv\u00e9r\u00e9t.
\n\u0150 is tal\u00e1lkozott a Koldussal, aki most kenyeret k\u00e9rt t\u0151le, m\u00e1r\u2013m\u00e1r szinte megsajn\u00e1lta, m\u00e9g volt az otthonr\u00f3l csomagolt pog\u00e1cs\u00e1b\u00f3l, de hirtelen k\u00f6zeledtek a Koldus toprongyos gyerekei, s amikor ezt megpillantotta, kereket oldott, sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl fak\u00e9pn\u00e9l hagyta \u0151ket.
\nA Legkisebb Sz\u00e9k is tal\u00e1lkozott k\u00e9s\u0151bb a Koldussal \u00e9s a purd\u00e9kkal, megsajn\u00e1lta, hamarj\u00e1ban mind sz\u00e9tosztotta k\u00f6z\u00f6tt\u00fck a megmaradt pog\u00e1cs\u00e1it.
\nEl\u00e9gedetten majszoltak a rajk\u00f3k, mindny\u00e1jan felcsimpaszkodtak a form\u00e1s, apr\u00f3cska sz\u00e9kre, le is ment r\u00f3la a fest\u00e9k mind, annyit hanc\u00faroztak, mire az apjuk el\u0151kapott a zseb\u00e9b\u0151l valamit, a k\u00e9t mark\u00e1ban \u00f6sszegy\u00farta, azt\u00e1n sz\u00e9tnyitotta, s h\u00e1t l\u00e1ss csud\u00e1t, m\u00e1r egy pomp\u00e1s hint\u00f3 \u00e1llt el\u0151tte a semmib\u0151l, s benne a Kir\u00e1ly \u00e9s a Kir\u00e1lyfiak.
\n– Megjutalmazlak a j\u00f3s\u00e1god\u00e9rt. Mi a k\u00edv\u00e1ns\u00e1god? Arany, ez\u00fcst vagy valami fontosabb?
\n– K\u00e9rlek, vegy\u00e9l fel a hint\u00f3dra, hogy \u00e9rjem utol a testv\u00e9reim, mert m\u00e1r nagyon hi\u00e1nyoznak, m\u00e9g soha nem voltam t\u0151l\u00fck elv\u00e1lva, most \u00e9rzem csak, milyen nagyon szeretem \u0151ket, hiszen a testv\u00e9reim, nem vesz\u00edthetem el \u0151ket semmi \u00e1ron. N\u00e9lk\u00fcl\u00fck ez a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 h\u00e1romsz\u00e9ki t\u00e1j is siv\u00e1r lenne.
\n– Hov\u00e1 igyekeztek? Sepsiszentgy\u00f6rgyre ugye, ott most vannak a v\u00e1rosnapok, od\u00e1ig viszlek, ne b\u00fasulj!
\n– Igen, persze, a f\u0151v\u00e1rosunkba – s izgatottan foglalta el a felk\u00edn\u00e1lt helyet a hint\u00f3n.
\nA Legkisebb Sz\u00e9k most nagyon boldog volt, a v\u00e1rosig \u00faj ruh\u00e1t kapott, \u0151 is \u00fagy csillogott- villogott a tavaszi f\u00e9nyben, mintha csupa aranyb\u00f3l volna. Azt\u00e1n a kicsi kir\u00e1lyfiak sorban \u00fcltek rajta. B\u00fcszke \u00e9s boldog volt. Egy szempillant\u00e1s alatt, mire feleszm\u00e9lt, a v\u00e1ros f\u0151ter\u00e9n letett\u00e9k, \u00e9s egy enyhe porfelh\u0151be burkol\u00f3zva \u00fagy elt\u0171ntek hint\u00f3st\u00f3l, t\u00e1ltos lovast\u00f3l, mint a k\u00e1mfor.
\nM\u00e9g fel sem ocs\u00fadott a nagy megd\u00f6bben\u00e9st\u0151l, csod\u00e1latos volt a v\u00e1ros, \u00e9ppen a t\u0171zij\u00e1t\u00e9kban gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dtek a v\u00e1ros lak\u00f3i meg az ide \u00f6sszesereglett vend\u00e9gek, azt hitte, a mes\u00e9be pottyant,olyan csod\u00e1latos volt az \u00e9g, a t\u0171zij\u00e1t\u00e9k, hogy eln\u00e9zte volna \u00edt\u00e9letnapig, de v\u00e9ge lett sajnos, felgy\u00faltak a l\u00e1mpaoszlopok f\u00e9nyei, kivil\u00e1gosodott a t\u00e9r, \u00e9s egyed\u00fcl csak \u0151 t\u00fcnd\u00f6k\u00f6lt ottan, mintha a Sz\u00e9kek Kir\u00e1lya lenne, tapogatt\u00e1k, csod\u00e1lt\u00e1k, b\u00f3kolgattak neki, ki akart\u00e1k sorsolni valakinek, de \u0151 nem akart senki\u00e9 lenni, hiszen m\u00e9g mindig v\u00e1rja haza Ausztr\u00e1li\u00e1b\u00f3l a gazd\u00e1j\u00e1t, akinek m\u00e1r n\u00e9gy \u00e9ves a kicsi fia. Csak az \u00f6v\u00e9 lehet, senki m\u00e1s\u00e9.
\n– Nem lehet, nem vagyok elad\u00f3 t\u00e1rgy, \u00e9n aj\u00e1nd\u00e9k leszek r\u00f6videsen \u00d6csik\u00e9nek. De megr\u00e1zom magam, \u00e9s hullani fognak az aranyp\u00e9nzek, de csakis j\u00f3 c\u00e9lokra ford\u00edthatj\u00e1tok, a gyermekeitek tan\u00edttat\u00e1s\u00e1ra \u00e9s kir\u00e1ndul\u00e1sokra a csod\u00e1s sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldj\u00fck\u00f6n. Olts\u00e1tok be \u0151ket a sz\u00fcl\u0151f\u00f6ld szeretet\u00e9vel, ne sz\u00e9ledjenek el a nagyvil\u00e1gban, mert t\u00f6bb p\u00e9nz\u00fck lehet ugyan, de az \u00f6nmag\u00e1ban nem j\u00f3 semmire\u2026 Ne kelljen megismerni\u00fck az otthontalans\u00e1g keser\u0171 \u00edz\u00e9t!
\nMegr\u00e1zta mag\u00e1t, p\u00f6rg\u00f6tt, forgott, rep\u00fcltek az aranyp\u00e9nzek, mindenki t\u00e1ncolt \u00f6r\u00f6m\u00e9ben. S h\u00e1t l\u00e1ss csud\u00e1t, oda\u00e9rt a Legnagyobb Sz\u00e9k \u00e9s a K\u00f6z\u00e9ps\u0151 Sz\u00e9k, a testv\u00e9rek is, f\u00e1radtan, b\u00e1gyadtan, porosan, \u00e9s felismert\u00e9k \u0151t, most bezzeg odab\u00fajtak a b\u00e1tyjai is a l\u00e1baihoz, bearanyozta a j\u00f3s\u00e1g \u00e9s sz\u00e9ps\u00e9g a sz\u00edv\u00fcket, \u00e9s a t\u00e9r minden embere \u00fagy \u00e9rezte, tal\u00e1n egy picik\u00e9t jobb emberek lehetnek a tov\u00e1bbi \u00e9let\u00fckben.<\/p>\n
Sepsiszentgy\u00f6rgy, 2018. m\u00e1jus 3.<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Hol volt, hol nem volt, volt egy szeg\u00e9ny ember, \u00e9s volt neki h\u00e1rom fia. Csendben, b\u00e9kess\u00e9gben \u00e9ldeg\u00e9ltek egy apr\u00f3cska faluban. A szeg\u00e9ny ember asztalos volt, nagyon szerette a csemet\u00e9it, k\u00e9sz\u00edtett is nekik h\u00e1rom sz\u00e9ket, s hogy meg is tudj\u00e1k k\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetni a lurk\u00f3k, mindegyiket m\u00e9retre k\u00e9sz\u00edtette, a legnagyobb\u00e9 a legnagyobb persze, a k\u00f6z\u00e9ps\u0151\u00e9 kicsit kisebb, a […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[23],"tags":[],"class_list":["post-73967","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-rovidproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/73967","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=73967"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/73967\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=73967"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=73967"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=73967"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}