Vid\u00e1man csever\u00e9szve, nevetg\u00e9lve menetelt a kis csapat egy \u0151si, titkos \u00f6sv\u00e9nyen, amit csak F\u00e1tyolka ismert, \u00e9s amir\u0151l – alkalomadt\u00e1n \u00e9ppen Picur szem\u00e9be n\u00e9zve – azt \u00e1ll\u00edtotta, hogy a T\u00fcnd\u00e9rek tapost\u00e1k ki, m\u00e9g akkor, amikor a csod\u00e1k minden f\u0171sz\u00e1l, vir\u00e1g vagy k\u0151 alatt ott hevertek. Igy mondta, sz\u00f3 szerint.
\nLibasorban haladtak, ki ahogy tudott. T\u00e1n R\u00e9tinek volt a legnehezebb. Hatalmas, fens\u00e9ges alakja messzi kimagaslott a vadvir\u00e1gok \u00e9s az erd\u0151 f\u00e1it\u00f3l t\u00e1volabb elk\u00f3dorgott, avarlepte gy\u00f6kerek k\u00f6z\u00fcl.
\nAz \u00fat nem tartott sok\u00e1ig. A t\u00e1volban piciny kis falucska t\u0171nt fel, vir\u00e1gszirmokb\u00f3l \u00e9p\u00edtett h\u00e1ztet\u0151ivel…<\/p>\n
A kis csapatot m\u00e1r v\u00e1rt\u00e1k a faluban. Olyan nagy volt a tolong\u00e1s k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck, hogy alig jutottak l\u00e9legzethez.
\n\u00d3ri\u00e1si t\u00f6meg gy\u0171lt \u00f6ssze fogadtat\u00e1sukra.
\nT\u00fccs\u00f6k persze nem b\u00edrta m\u00e1r a koplal\u00e1st, kerek perec kijelentette, hogy \u0151 bizony \u00e9hes! Nem hajland\u00f3 semmilyen n\u00e9zel\u0151d\u00e9sre, ismerked\u00e9sre, am\u00edg nem csillap\u00edthatja \u00e9hs\u00e9g\u00e9t, \u00edgy h\u00e1t \u00fagy hat\u00e1rozott a Z\u00f6ldsz\u00e1rny\u00fa \u00d6regek Tan\u00e1csa, hogy menten nagy lakom\u00e1t rendeznek.
\nSzem\u00fck, sz\u00e1juk el\u00e1llt a csod\u00e1lkoz\u00e1st\u00f3l, amikor felt\u00e1laltak. Mintha Erd\u0151hon \u00f6sszes finoms\u00e1g\u00e1t felsorakoztatt\u00e1k volna el\u0151tt\u00fck.
\nEgyed\u00fcl Picurt nem \u00e9rdekelt\u00e9k annyira az \u00e9tlaphoz f\u0171z\u0151d\u0151 esem\u00e9nyek. Amerre ment a t\u00f6bbi, arra ment \u0151 is, ha egy helyben \u00e1lltak, \u0151 is meg\u00e1llt. Mint egy alvaj\u00e1r\u00f3, \u00fagy viselkedett. Ilyenkor T\u00fccs\u00f6k \u00e9s R\u00e9ti \u00f6ssze-\u00f6sszen\u00e9zett, \u00e9s j\u00f3t nevettek… Igen. Picur f\u00fclig szerelmes volt. F\u00e1tyolka pedig \u00fagy tett, mintha semmit nem \u00e9rtene. Ha r\u00e1pillantott valaki, h\u00e1t szemmel l\u00e1that\u00f3an zavarban volt.
\nAznap este, amikor a falu k\u00f6zep\u00e9n a Vil\u00e1g\u00edt\u00f3 Bogarak k\u00f6r\u00e9 gy\u0171lt mindenki, T\u00fccs\u00f6k el\u0151vette a heged\u0171j\u00e9t \u00e9s j\u00e1tszani kezdett. Mindenki \u00e9nekelt. A dal olyan sz\u00e9p volt, hogy m\u00e9g az \u00d6regek Tan\u00e1csa is bekapcsol\u00f3dott az \u00e9nekl\u00e9sbe. Valahonnan di\u00f3h\u00e9j dobok ker\u00fcltek el\u0151. N\u00e1ds\u00edpok, z\u00f6rg\u0151k \u00e9s cs\u00f6rg\u0151k sz\u00f3laltak meg.
\nA kalandorok \u00fatj\u00e1r\u00f3l \u00e9nekeltek, azt\u00e1n az \u00e1lmokr\u00f3l, v\u00e9g\u00fcl a szerelemr\u0151l. A hazat\u00e9r\u00e9sr\u0151l, melyr\u0151l annyit \u00e1lmodott T\u00fccs\u00f6k, az utols\u00f3 szakaszban sz\u00f3ltak…
\nA gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 dallam lassan m\u00e9ly\u00fclni kezdett, b\u00fagott, mint az \u00fcres csigah\u00e1z, ha szell\u0151 lebben \u00e1t rajta, \u00e9s b\u00f3d\u00edt\u00f3 volt, mint a f\u00fclem\u00fcle \u00e9neke a reggeli k\u00f6dben. Halk, ak\u00e1r a t\u00e1volod\u00f3 m\u00e9hek z\u00fcmm\u00f6g\u00e9se. Fens\u00e9ges, mint a v\u00edzes\u00e9s moraja.
\nEkkor el\u0151l\u00e9pett a t\u00f6megb\u0151l a leg\u00f6regebb z\u00f6ldsz\u00e1rny\u00fa, akit Bor\u00e1nak sz\u00f3l\u00edtott mindenki, \u00e9s akinek hangja pontosan simult a halkul\u00f3 heged\u0171sz\u00f3hoz.
\n– Ez a t\u00f6rt\u00e9net egy K\u0151r\u0151l sz\u00f3l… -, mondta \u00e9s mes\u00e9lni, \u00e9nekelni kezdett sosem hallott dolgokr\u00f3l.
\n– Kezdetben – sustorgott Bora m\u00e9ly hangj\u00e1val -, amikor a Nagy Feh\u00e9r F\u00f6ld Gyermekei, a man\u00f3k \u00e9s a koboldok m\u00e9g egy\u00fctt laktak, a Csillagok Fiai miel\u0151tt visszat\u00e9rtek volna a messzi csillagok k\u00f6z\u00e9, el\u00e1rult\u00e1k a Titkok \u0150rz\u0151inek, akik a z\u00f6ldsz\u00e1rny\u00fa nemzets\u00e9g \u0151sei voltak, hogy minden man\u00f3 a Magban sz\u00fcletik, ismertet\u0151jel\u00fck egy K\u0151 lesz majd, amit \u00e9bred\u00e9s\u00fck pillanat\u00e1ban a kez\u00fckben tartanak.
\nElmondt\u00e1k, hogy a K\u0151 hozz\u00e1seg\u00edti majd gazd\u00e1j\u00e1t ahhoz, ami hozz\u00e1tartozik az \u00e9let\u00e9hez. Ez pedig az \u00f6sszetartoz\u00e1s, a szeretet. Szeretet n\u00e9lk\u00fcl nem l\u00e1tjuk a sz\u00ednes \u00e9s illatos vir\u00e1gokat, a mosolyt az arcokon, nem figyeln\u00e9nk a trill\u00e1z\u00f3 f\u00fclem\u00fcl\u00e9re sem. Nem \u00e9lhetn\u00e9nk egy\u00fctt, egy\u00fctt azokkal, akik m\u00e1sok, mint mi, m\u00e1sok, mert \u0151k \u00e1tv\u00e1ltoztak. \u0150k az \u00e1llatok. Azok a l\u00e9nyek, melyeket a Titkok \u0150rz\u0151i besz\u00e9lni tan\u00edtottak. A koboldok is rendelkeztek valamivel, ami nem adatott meg a man\u00f3knak… de \u0151k, a koboldok, a Feh\u00e9r F\u00f6ld Gyermekei, azt a valamit a sz\u00edv\u00fckben hordt\u00e1k. Nem tudt\u00e1k azonban \u00e9rt\u00e9kelni a sz\u00edv\u00fck m\u00e9ly\u00e9n rejl\u0151 \u00e9rz\u00e9seket, ez\u00e9rt akart\u00e1k megkaparintani a vil\u00e1g\u00edt\u00f3 K\u00f6veket a man\u00f3kt\u00f3l. Azokban az id\u0151kben a koboldok nagyon sokan voltak. Senki nem mert ellen\u00fck szeg\u00fclni… Mikor \u00fagy t\u0171nt, hogy minden rem\u00e9nynek v\u00e9ge, hogy az \u0151si b\u00e9kess\u00e9g megbomlik, \u00e9s csatat\u00e9rr\u00e9 v\u00e1ltozik a vil\u00e1g, a z\u00f6ldsz\u00e1rny\u00faak k\u00f6z\u00fcl valaki, akit Kukkancsnak h\u00edvtak, a t\u00e1voli \u00dcveghegyek gyomr\u00e1ban egy krist\u00e1lyra tal\u00e1lt. \u00d6t oldala volt annak a krist\u00e1lynak, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 volt, \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 oldalaiban rov\u00e1tk\u00e1k. Olyan \u00edr\u00e1s volt ez, amit akkor senki nem tudott megfejteni. Sz\u00e1z vir\u00e1gfordul\u00f3s esztend\u0151t kellett v\u00e1rni, m\u00edgnem egy napon az \u00dcveghegyekr\u0151l egy t\u00fcnd\u00e9r j\u00e1rt erre. \u0150 fejtette meg az \u00edr\u00e1st, mely arr\u00f3l sz\u00f3lt, hogy egy idegen fog j\u00f6nni majd, kinek kalandoz\u00e1sa a z\u00f6ldsz\u00e1rny\u00faakhoz fogja vezetni a K\u0151 egyik gazd\u00e1j\u00e1t. \u00c9s ez az idegen nem lesz olyan, mint mi… Felismerj\u00fck majd arr\u00f3l, hogy hangszeren j\u00e1tszik, \u00e9s egy z\u00f6ld man\u00f3val j\u00f6n k\u00f6z\u00e9nk. A leveg\u0151b\u0151l k\u00f6veti \u0151ket egy hatalmas mad\u00e1r. Err\u0151l az idegenr\u0151l mindeddig semmit nem tudtunk, de ma vil\u00e1goss\u00e1 v\u00e1lt el\u0151tt\u00fcnk, hogy ez csakis R\u00e9ti lehet. Azt\u00e1n a m\u00e1sik T\u00fccs\u00f6k, a dalnok, az \u00e9nekes! A z\u00f6ld man\u00f3 pedig nem lehet m\u00e1s, mint Picur.
\nT\u00fccs\u00f6k szemeit lehunyva hallgatta a t\u00f6rt\u00e9netet, \u00e9s muzsik\u00e1lt, de most, nev\u00e9nek hallat\u00e1n, egy pillanatra elhalkult… Leeresztette hangszer\u00e9t, meghatotts\u00e1g\u00e1ban sz\u00f3lni sem tudott. Maga Picur is f\u00f6lkapta fej\u00e9t.
\n– Hogyan? – k\u00e9rdezte. – \u00edgy sz\u00f3lt volna a j\u00f3slat? H\u00e1t… \u00e9rtem most m\u00e1r, mi\u00e9rt nem szakadtunk mi el egym\u00e1st\u00f3l. \u00c9s azt is, hogy amikor a K\u0151 elt\u0171nt, T\u00fccs\u00f6k volt az, aki \u00e1ltal visszakaptam. Mert -magyar\u00e1zta csillog\u00f3 szemekkel -, ha T\u00fccs\u00f6k bar\u00e1tomat nem keresik otthon, \u00e9s R\u00e9ti nem j\u00f6n ut\u00e1na, tal\u00e1n elveszt\u00fcnk volna… Igaz, ebben egy cs\u00f6ppnyit sem hittem. Valami azt s\u00fagta nekem eg\u00e9sz \u00faton, hogy a dolgok elrendez\u0151dnek.
\n– A legend\u00e1k igazat sz\u00f3ltak… – mondta cs\u00f6ndesen Bora. – De vajon ennyi volt-e, ami megt\u00f6rt\u00e9nt?
\nHangj\u00e1t \u00e9ljenz\u00e9s visszhangja nyelte el. M\u00e1r senki nem figyelt r\u00e1. Felgyorsultak a dobok, s\u00edp has\u00edtott a s\u00f6t\u00e9tbe. Valaki csillagport sz\u00f3rt a t\u00e1bort\u0171zbe. Ropogni kezdtek a l\u00e1ngok, m\u00e9ly\u00fckben \u00f6sszeroskadt az \u00fcsz\u0151kk\u00e9 v\u00e1lt fa. Arr\u00e9bb rebbentek a Vil\u00e1g\u00edt\u00f3 Bogarak, nagyobb k\u00f6rt vonva ezzel a t\u00e1bort\u0171z k\u00f6r\u00e9.
\nBora a t\u0171zbe b\u00e1mult. N\u00e9zte egy ideig. Tal\u00e1n a l\u00e1ngokb\u00f3l olvasott. Vagy a par\u00e1zsb\u00f3l. Sz\u00e1ja sz\u00e9le f\u00f6l-le r\u00e1ngott, k\u00e9s\u0151bb \u00f6sszevonta szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t. Elmosolyodott, sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l kivillant fogatlan \u00ednye. Hossz\u00fa k\u00f6nt\u00f6s\u00e9nek egyik v\u00e1gat\u00e1b\u00f3l pip\u00e1t vett el\u0151.
\n– Legyen h\u00e1t! Legyen \u00fagy, ahogy az \u0151s\u00f6k meghirdett\u00e9k! – motyogta maga el\u00e9 pip\u00e1j\u00e1t t\u00f6m\u00f6getve. – Ha ez a dolgok rendje, \u00fagy legyen!
\nReggelig, am\u00edg az \u00fcnneps\u00e9g tartott, \u0151 is mulatott. Senki sem tudta mi\u00e9rt, de id\u0151r\u0151l-id\u0151re \u00fajabb mar\u00e9k port hintett a t\u0171zbe. Azt\u00e1n sok\u00e1ig turk\u00e1lt a par\u00e1zs k\u00f6z\u00f6tt. N\u00e9ha f\u00f6l-f\u00f6ltekintett az \u00e9g fel\u00e9. Ilyenkor azt a pontot b\u00e1multa sok\u00e1ig, amelyikb\u0151l csak egy s\u00f6t\u00e9t folt l\u00e1tszott. Az \u00dcveghegyekt\u0151l d\u00e9lre. Mormogott valamit, t\u00f6bbsz\u00f6r is elism\u00e9telte, mert sz\u00e1ja egyform\u00e1n mozgott mindig, f\u00e9lszemmel pedig a K\u00f6vet figyelte.
\nAzt a K\u00f6vet, amelyik ez\u00fattal szabadon l\u00f3gott Z\u00f6ld Man\u00f3 nyak\u00e1ban.
\nNapf\u00e9nyes, patyolattiszta hajnalra \u00e9bredtek mindannyian. Szok\u00e1s szerint T\u00fccs\u00f6k kelt a legkor\u00e1bban. H\u00e1t\u00e1ra csapta heged\u0171j\u00e9t, nagyot ny\u00fajt\u00f3zott, l\u00e1bujjhegyen, hogy senkit fel ne \u00e9bresszen, kiosont a szabadba. A kunyh\u00f3, amit rendelkez\u00e9s\u00fckre bocs\u00e1tottak az \u00e9jjel, eg\u00e9sz k\u00f6zel \u00e1llt az esti t\u00e1bort\u0171zh\u00f6z.
\nMost egy kis csapat \u00e9ppen a t\u00fczet \u00e9lesztgette. Reggelihez k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00f6tt a falu. Volt, ki ter\u00edtett, volt, ki a reggelihez tartoz\u00f3 finoms\u00e1gokat rakosgatta. Volt ott eper, szeder, m\u00e1lna, mogyor\u00f3h\u00e9jakban h\u0171v\u00f6s, reggeli harmat, \u00e9s m\u00e9g annyi minden, hogy felsorolni is lehetetlen lenne.
\nEgy m\u00e1sik csapat a leveg\u0151ben r\u00f6pd\u00f6s\u00f6tt. T\u00fccs\u00f6k nem \u00e9rtette, mit csin\u00e1lnak ezek ilyen kor\u00e1n. Gondolta, vagy \u0151rszemek, vagy csak j\u00f3l kitorn\u00e1ssz\u00e1k magukat.
\nKecses, \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3, selymes kis sz\u00e1rnyak f\u00e9nylettek az \u00e9bredez\u0151 napf\u00e9nyben. Az erd\u0151 f\u00f6l\u00f6tt f\u00f6lemelkedett a narancssz\u00edn\u0171 nap. A kis z\u00f6ldsz\u00e1rny\u00faak szinte j\u00e1tszva ugr\u00e1ltak, r\u00f6pk\u00f6dtek a vir\u00e1gsziromtet\u0151s kunyh\u00f3k f\u00f6l\u00f6tt. N\u00e9melyik\u00fck vir\u00e1gr\u00f3l vir\u00e1gra sz\u00e1llt, m\u00e1sok a magas f\u0171sz\u00e1lakon himb\u00e1l\u00f3dztak.<\/p>\n
(Befejez\u00e9se k\u00f6vetkezik)<\/em><\/p>\n El\u0151zm\u00e9nyek: 1. r\u00e9sz<\/a>, 2. r\u00e9sz<\/a> , 3. r\u00e9sz<\/a><\/strong> 4. r\u00e9sz<\/a>,<\/strong> 5. r\u00e9sz,<\/a> 6. r\u00e9sz<\/a>, 7. r\u00e9sz<\/a>, 8. r\u00e9sz,<\/a> 9. r\u00e9sz<\/a>, 10. r\u00e9sz<\/a>, 11. r\u00e9sz,<\/a> 12. r\u00e9sz<\/a>, 13. r\u00e9sz,<\/a> 14. r\u00e9sz, <\/a>15. r\u00e9sz, <\/a>16. r\u00e9sz,<\/a> 17. r\u00e9sz<\/a>, 18. r\u00e9sz<\/a>, 19. r\u00e9sz,<\/a> 20. r\u00e9sz<\/a>, 21. r\u00e9sz, <\/a>22. r\u00e9sz, <\/a>23. r\u00e9sz, <\/a>24. r\u00e9sz, <\/a><\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Vid\u00e1man csever\u00e9szve, nevetg\u00e9lve menetelt a kis csapat egy \u0151si, titkos \u00f6sv\u00e9nyen, amit csak F\u00e1tyolka ismert, \u00e9s amir\u0151l – alkalomadt\u00e1n \u00e9ppen Picur szem\u00e9be n\u00e9zve – azt \u00e1ll\u00edtotta, hogy a T\u00fcnd\u00e9rek tapost\u00e1k ki, m\u00e9g akkor, amikor a csod\u00e1k minden f\u0171sz\u00e1l, vir\u00e1g vagy k\u0151 alatt ott hevertek. Igy mondta, sz\u00f3 szerint.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-74364","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/74364","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=74364"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/74364\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=74364"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=74364"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=74364"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
\n