A k\u00e9k hegyek sem l\u00e1tszottak, olyan hom\u00e1ly telepedett a t\u00e1j v\u00e1llaira. Vaskos sz\u00fcrkes\u00e9g, \u00e9s es\u0151-es\u0151, m\u00e1r sokadik napja. T\u00fcrelmesen n\u00e9zem innen bentr\u0151l, s \u00fagy \u00e9rzem, nem csak a term\u00e9szet szenvedi meg a nyomaszt\u00f3 sz\u00ednj\u00e1t\u00e9kot, de valahol \u00e9n is. Mintha r\u00e1m nehezedne ez a k\u00f6d, mintha \u00f6sszegy\u0171r\u0151dn\u00e9k alatta, ak\u00e1r egy rongydarab. Igen… igen… m\u00e1r a gondolataim is elfogytak, \u00e9s a mindennapi gondokr\u00f3l is megfeledkeztem. Folyamatosan zuhog. \u00c1zik a vil\u00e1g, \u00e1zom \u00e9n is idebent. Nem j\u00e1r senki, csak az a hossz\u00fa sz\u0151r\u0171 kutya.
\nKedvetlen\u00fcl n\u00e9z fel az ablakra, h\u00e1tha kijut valami \u00e9telmarad\u00e9k neki, h\u00e1tha megsz\u00e1nja valaki. B\u00e1tortalanul repdes a gondolat agyamban. Mi a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g k\u00f6zt\u00fcnk? A kutya \u00fcl \u00e9s v\u00e1r. \u00c9n is \u00fcl\u00f6k \u00e9s v\u00e1rok. Csuromvizes szeg\u00e9ny. Sajn\u00e1lom \u0151t. \u0150 nem sajn\u00e1l engem. Ha elt\u0171nik egy id\u0151re, azt hiszem, megd\u00f6gl\u00f6tt. Nem az \u00e9n kuty\u00e1m. A m\u00faltkor majdnem el\u00fct\u00f6tte egy kocsi. Egy koppan\u00e1st hallottam, odarohantam az ablakhoz, \u00e9s l\u00e1ttam, hogy meg\u00e1ll az aut\u00f3, a kutya von\u00edtva elszalad. Gondoltam, hogy elvesz\u00edtettem \u0151t. Ki akartam kiab\u00e1lni: nem l\u00e1tja, hogy ott a kutya?! Mit tett vele?!
\nGondoltam, hogy elt\u00f6r\u00f6tt a l\u00e1ba, vagy nagyon megs\u00e9r\u00fclt. Lehet, meg is d\u00f6gl\u00f6tt. Nem az \u00e9n kuty\u00e1m… nem j\u00f6tt m\u00e1snap. Megmaradt a neki tartogatott \u00e9tel. A h\u0171t\u0151ben tal\u00e1ltam egy j\u00f3kora szal\u00e1miv\u00e9get. Hi\u00e1nyzott a kutya, de hi\u00e1ba v\u00e1rtam. \u00dcltem az ablakn\u00e1l, mint most. Akkor nem esett, de szomor\u00fa voltam. M\u00e1snap is v\u00e1rtam. Akkor sem j\u00f6tt. Azt\u00e1n egyszer megjelent, feh\u00e9r sz\u0151re fekete lett a r\u00e1sz\u00e1radt v\u00e9rt\u0151l.<\/p>\n
– Gyere, kutyus, gyere… – \u00f6rvendtem, \u00e9s ami ehet\u0151 volt, mindent ledob\u00e1ltam az erk\u00e9lyr\u0151l. Cs\u00f3v\u00e1lta a fark\u00e1t \u00e9s evett. Azt\u00e1n gyorsan visszah\u00faz\u00f3dott az \u00faton t\u00fali f\u00fcves terepre. Tal\u00e1n f\u00e9lt. \u00d6szt\u00f6n\u00f6sen f\u00e9lt a j\u00e1rm\u0171vekt\u0151l. Ki tudja, milyen sebet ejthetett rajta…
\nMost itt \u00fcl\u00f6k, a kutya fel-feln\u00e9z az ablakra.
\n– Nem k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u00fcnk sokban, ugye, bar\u00e1tom?
\nMagamba roskadok, \u00e9s nyalogatom f\u00e1j\u00f3 sebeimet, ak\u00e1rcsak te. Mi n\u00e9m\u00e1k vagyunk egym\u00e1snak, de j\u00f3l kij\u00f6v\u00fcnk. Tudod, az emberek fecsegnek, \u00f6ssze-vissza dolgokr\u00f3l mes\u00e9lnek, nem is \u00e9rtelmesek… Te sokkal \u00e9rtelmesebb vagy mindegyik\u00fckn\u00e9l. Csak arra k\u00e9rlek, ne tegy\u00e9l meg \u00e9rtem akkora \u00e1ldozatot, hogy ebben a nyomaszt\u00f3, es\u0151s-k\u00f6d\u00f6s vil\u00e1gban \u00e1ztatod magad. \u00c9n gy\u0171r\u00f6tt vagyok most, \u00e9s k\u00e9ptelen, hogy intsek neked: Itt vagyok… Az\u00e9rt nem t\u0171ntem el. Hidd el, megvagyok. Na j\u00f3, ledobok egy darab kenyeret, \u00edgy tudni fogod, hogy semmi bajom… csak az es\u0151 csorog, bel\u0151lem meg a szomor\u00fas\u00e1g… \u00c1zunk mindketten… milyen egyforma a sorsunk… pedig m\u00e9g egym\u00e1s nev\u00e9t sem tudjuk…<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
A k\u00e9k hegyek sem l\u00e1tszottak, olyan hom\u00e1ly telepedett a t\u00e1j v\u00e1llaira. Vaskos sz\u00fcrkes\u00e9g, \u00e9s es\u0151-es\u0151, m\u00e1r sokadik napja. T\u00fcrelmesen n\u00e9zem innen bentr\u0151l, s \u00fagy \u00e9rzem, nem csak a term\u00e9szet szenvedi meg a nyomaszt\u00f3 sz\u00ednj\u00e1t\u00e9kot, de valahol \u00e9n is. Mintha r\u00e1m nehezedne ez a k\u00f6d, mintha \u00f6sszegy\u0171r\u0151dn\u00e9k alatta, ak\u00e1r egy rongydarab. Igen… igen… m\u00e1r a gondolataim […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[23],"tags":[],"class_list":["post-74998","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-rovidproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/74998","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=74998"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/74998\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=74998"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=74998"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=74998"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}