{"id":75187,"date":"2018-06-16T02:59:22","date_gmt":"2018-06-16T02:59:22","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=75187"},"modified":"2018-06-15T14:26:49","modified_gmt":"2018-06-15T14:26:49","slug":"dancs-artur-elio-es-oliver-nyomaban-valahol-eszak-olaszorszagban-9","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=75187","title":{"rendered":"Dancs Artur: Elio \u00e9s Oliver nyom\u00e1ban \u2013 valahol \u00c9szak-Olaszorsz\u00e1gban (9)"},"content":{"rendered":"

Kajszibarack, Monet \u00e9s San Giacomo<\/strong><\/h2>\n

A bar\u00e1taim tudt\u00e1k, mi\u00e9rt vagyok itt, \u0151k nem, de m\u00e1sok elv\u00e9tve megk\u00e9rdezt\u00e9k, mit tervezek az olasz rivi\u00e9r\u00e1n. Hogy ne kelljen sokat magyar\u00e1zkodnom, nekik mondtam:<\/p>\n

\u2013 Kajszibarackot enni. Sok kajszibarackot. Eszpressz\u00f3t inni harmatos reggelen, \u00e9s a tenger korai szell\u0151simogat\u00e1s\u00e1ban feln\u00e9zni San Giacomo harangl\u00e1bj\u00e1ra, mikor minden f\u00e9l\u00f3r\u00e1ban megkondul. Nagyokat s\u00e9t\u00e1lni fel a dombra, az \u00f3v\u00e1rosba, vagy le a tengerparti promen\u00e1dra. Ki\u00e1llni a magas piazzetta sz\u00e9l\u00e9re, \u00e9s len\u00e9zni a v\u00e9gtelen tenger kanyarulataira.
\nIlyeneket mondtam. Monet-t meg sem eml\u00edtettem, mert legt\u00f6bben \u00fagysem tudt\u00e1k volna, ki az. S akkor magyar\u00e1zkodnom kellett volna, hogy Monet\u2026 az biza egyike a kev\u00e9s franci\u00e1knak, akiket nagyon megszerettem.<\/p>\n

\u2013 Albicocca, per favore! \u2013 k\u00e9rtem az elad\u00f3t a mosolyg\u00f3 gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6kt\u0151l t\u00falcsordul\u00f3 rekeszek k\u00f6zt. Egy k\u00e9zi kiskos\u00e1rba ny\u00e1rsz\u00edn\u0171 barackokat v\u00e1logatott nekem a jav\u00e1b\u00f3l. A friss csemeg\u00e9vel a kezemben imm\u00e1r \u00fatra k\u00e9szen \u00e1lltam birtokba venni a helyet, amelyr\u0151l m\u00e1r ide\u00e9rkeztem el\u0151tt is sejtettem, \u00e9letresz\u00f3l\u00f3 szerelmem lesz. Hogy ez k\u00e9s\u0151bb igazol\u00e1st is nyert, meg sem lepett.<\/p>\n

Eszm\u00e9letlen volt nyomon k\u00f6vetni, amint Bordighera l\u00e9p\u00e9sr\u0151l-l\u00e9p\u00e9sre megny\u00edlik el\u0151ttem, mint egy csod\u00e1latos k\u00e9pesk\u00f6nyv rengeteg mes\u00e9vel, titokkal \u00e9s hangulatvillan\u00e1ssal. Harminchat \u00f3r\u00e1m volt. Ez az este, a m\u00e1snap teljes eg\u00e9sz\u00e9ben \u00e9s m\u00e9g egy kora reggel elutaz\u00e1som el\u0151tt.
\nBordighera az olasz rivi\u00e9ra legd\u00e9lebbi pontja, Imperia tartom\u00e1ny r\u00e9sze Olaszorsz\u00e1g Liguria r\u00e9gi\u00f3j\u00e1ban. Liguria a nev\u00e9t els\u0151 jegyzett \u0151slakosair\u00f3l, a ligurokr\u00f3l kapta, akik Krisztus el\u0151tt hatsz\u00e1z \u00e9vvel \u00e9lhettek a ter\u00fcleten. Strat\u00e9giailag kiv\u00e1l\u00f3 helyen ter\u00fcl el, ez\u00e9rt kereskedelem \u00e9s turizmus szempontj\u00e1b\u00f3l is mindig jelent\u0151s szerepet t\u00f6lt\u00f6tt be, de ugyanezen okok miatt a sorozatos kal\u00f3zt\u00e1mad\u00e1sok c\u00e9lpontja is volt, legink\u00e1bb a m\u00f3rok fosztogatt\u00e1k a k\u00f6rny\u00e9ket. Bonaparte idej\u00e9n, mivel a francia kereskedelem szempontj\u00e1b\u00f3l is fontos k\u00f6rny\u00e9k volt, indult el komolyabb fejl\u0151d\u00e9snek, \u00e9s \u00e9p\u00fclt ki a jelenlegi v\u00e1ros, ami kib\u0151v\u00edtette a m\u00e1r l\u00e9tez\u0151, a XV. sz\u00e1zadban a hegyre \u00e9p\u00fclt magas v\u00e1rost, ahogyan ma is nevezik: Bordighera Alta avagy az \u00f3v\u00e1ros. A kal\u00f3zt\u00e1mad\u00e1sokkal szembeni v\u00e9delem \u00e9rdek\u00e9ben egy kil\u00e1t\u00f3tornyot is \u00e9p\u00edtettek a k\u00f6z\u00e9pkor m\u00e1sodik fel\u00e9ben a magasv\u00e1rosba, amit k\u00e9s\u0151bb megemelve, a XVIII. sz\u00e1zadt\u00f3l harangl\u00e1bnak is haszn\u00e1lnak. San Giacomo harangl\u00e1bja nem csak a Monet festm\u00e9nyeken ker\u00fcl el\u0151t\u00e9rbe, de ma is uralja a v\u00e1ros kont\u00farj\u00e1t. Majolika csemp\u00e9kkel kirakott kupol\u00e1ja pazar d\u00edsze Bordighera panor\u00e1m\u00e1j\u00e1nak, nekem pedig kiv\u00e1lts\u00e1gos helyzetem volt, hogy az erk\u00e9lyemr\u0151l is l\u00e1thattam.
\nA Corso Italia p\u00e1lmaf\u00e1i alatt s\u00e9t\u00e1ltam fel a via Roma magass\u00e1g\u00e1ig barackmagvakat k\u00f6pk\u00f6dve egy tasakba. A korz\u00f3 ott \u00e9r v\u00e9get, \u00e9s r\u00e1 mer\u0151legesen, a tengerparttal p\u00e1rhuzamosan a magasban h\u00faz\u00f3dik az eml\u00edtett l\u00e1tv\u00e1ny-\u00fat \u00e9kszerdobozokra eml\u00e9keztet\u0151 vill\u00e1k, kast\u00e9lyok \u00e9s palot\u00e1k girlandj\u00e1t felsorakoztatva az arra j\u00e1r\u00f3k elk\u00e1pr\u00e1ztat\u00e1s\u00e1ra. A via Roma \u00e9s az als\u00f3bb p\u00e1rhuzamos \u00fat k\u00f6zti r\u00e9szen valamikor a Giardini Moreno, azaz Moreno kertjei ter\u00fcltek el. A francia konzul, Francesco Moreno eml\u00e9k\u00e9t \u0151rzi a n\u00e9v, aki diplom\u00e1ciai karrierje mellett gazdag olivaolaj keresked\u0151 is volt. \u0150k \u00e9p\u00edtett\u00e9k a ma is \u00e1ll\u00f3 Moreno vill\u00e1t, \u00e9s birtokolt\u00e1k a kertet, amelyet nem csak a mediterr\u00e1n t\u00e9rs\u00e9g de a vil\u00e1g egyik legszebb kertjek\u00e9nt emlegetnek a feljegyz\u00e9sek.
\nA kert ma m\u00e1r nincs meg, csak nyomaiban, apr\u00f3 r\u00e9szletekben. A h\u00edres \u00e9p\u00edt\u00e9sz, Charles Garnier azonban tesz r\u00f3la sz\u00e1mtalan feljegyz\u00e9st, mint ahogyan Monet h\u00edres alkot\u00e1sai k\u00f6z\u00fcl is n\u00e9h\u00e1ny a kertet \u00e9s annak ritka botanikai p\u00e9ld\u00e1nyait \u00e1br\u00e1zolja, nem besz\u00e9lve az idel\u00e1togat\u00f3k ut\u00e1n maradt feljegyz\u00e9sekr\u0151l, amelyek egyt\u0151l-egyig m\u00e9ltatt\u00e1k az egykor volt parkot. Amikor Moreno hal\u00e1la ut\u00e1n feles\u00e9ge visszak\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt Franciaorsz\u00e1gba, a v\u00e1rosnak adt\u00e1k el a felbecs\u00fclhetetlen \u00e9rt\u00e9k\u0171 kertet, amelybe a vil\u00e1g minden pontj\u00e1r\u00f3l gy\u0171jt\u00f6tt\u00e9k a n\u00f6v\u00e9nyritkas\u00e1gokat, olajf\u00e1kat, citrusokat, aloe, yucca \u00e9s gingo biloba f\u00e1kat, fikuszokat, mediterr\u00e1n \u00e9s kan\u00e1ri feny\u0151ket, ausztr\u00e1l k\u00fcl\u00f6nlegess\u00e9geket. A v\u00e1ros felszabdalta, \u00e9s r\u00e9szletenk\u00e9nt eladta a Moreno kertet. A nyilv\u00e1noss\u00e1g sz\u00e1m\u00e1ra egy-egy kisebb nyilv\u00e1nos park erej\u00e9ig megtekinthet\u0151, egyik \u00e9ppen Monet nev\u00e9t viseli ma.<\/p>\n

Pr\u00f3b\u00e1ltam belesni a magas kapuk m\u00f6g\u00e9, ahol m\u00e9g \u00fagy v\u00e9ltem, el-elcs\u00edphetek egy-egy kis r\u00e9szletet az egykor volt kertb\u0151l. Egyszer egy utcai k\u00fatn\u00e1l is meg\u00e1lltam v\u00edz\u00e9rt. Kora este volt, de olyan f\u00fclledt ny\u00e1resti meleg telepedett a v\u00e1rosra, hogy jobbnak l\u00e1ttam besp\u00e1jzolni egy kis folyad\u00e9kot a hossz\u00fanak \u00edg\u00e9rkez\u0151 esti s\u00e9t\u00e1mhoz. \u00c9s j\u00f3l is tettem. Akkor m\u00e9g nem is sejtettem, hogy milyen messze, \u00e9s h\u00e1ny kilom\u00e9ter t\u00e1vols\u00e1gra is van m\u00e9g a nap v\u00e9ge.
\nAz egyik ilyen publikus parkot elhagyva egy ismer\u0151sen cseng\u0151 nev\u0171 keskeny kapaszkod\u00f3 \u00faton indultam el felfel\u00e9 a via R\u00f3m\u00e1r\u00f3l, ez volt a via Torre Mostaccini. Kor\u00e1bban eml\u00edt\u00e9st tettem r\u00f3la, amikor kutat\u00e1saim sor\u00e1n k\u00f6rvonalaz\u00f3dni l\u00e1tszott, hogy a Torre dei Mostaccini villa kil\u00e1t\u00f3tornya az a hely fenn a dombon, ahonnan Monet a \u201eBordigherai l\u00e1tk\u00e9p\u201d c\u00edm\u0171 festm\u00e9ny\u00e9t festette, amit Los Angelesben, (a filmben Olivert j\u00e1tsz\u00f3) Armie Hammer d\u00e9dapj\u00e1nak priv\u00e1t kollekci\u00f3j\u00e1ban tekinthettem meg m\u00e9g febru\u00e1rban \u2013 \u00e9s aminek k\u00f3pi\u00e1ja az\u00f3ta is szob\u00e1m fal\u00e1t d\u00edsz\u00edti. Fontosnak tal\u00e1ltam a felfedez\u00e9st, ugyanis, ha \u00fagy igaz, ahogy a vil\u00e1g minden pontj\u00e1r\u00f3l begy\u0171jt\u00f6tt inform\u00e1ci\u00f3k alapj\u00e1n kik\u00f6vetkeztettem, akkor r\u00e1bukkantam a helyre, amit Aciman Monet\u2019s Berm gyan\u00e1nt, azaz Monet szirtjek\u00e9nt emleget a k\u00f6nyvben, \u00e9s ami egyben Elio titkos helye is. A film err\u0151l nem tesz utal\u00e1st, Luca Guadagnino ugyanis a Lombardi\u00e1ba \u00e1ttett t\u00f6rt\u00e9net szerint Elio titkos hely\u00e9t is Lombardi\u00e1ba, az \u00e9deni forr\u00e1sligethez, Fontanile Quarantin\u00e1hoz \u00e1lmodta a filmben. Mint mondottam azonban, Elio \u00e9s Oliver t\u00f6rt\u00e9net\u00e9nek val\u00f3s helysz\u00edne m\u00e9giscsak Bordighera, \u00e9s az \u00e9n c\u00e9lom most ezeknek a helyeknek a felkutat\u00e1sa volt. Hogy ez\u00e1ltal Monet \u00fatjait is bej\u00e1rtam, \u00e9s elmondhatatlanul sok \u00e9lm\u00e9nnyel lettem gazdagabb, csak a r\u00e1ad\u00e1s volt, \u00e9s \u00fajabb olyan \u00e9letresz\u00f3l\u00f3 \u00e9lm\u00e9ny, ami sokak \u00e9let\u00e9ben legt\u00f6bb, ha egyszer bek\u00f6vetkezik \u2013 engem meg sorozatban \u00e9rtek az ilyenek.<\/p>\n

A kertekben a narancs- \u00e9s mandarinf\u00e1k b\u0151s\u00e9ges gy\u00fcm\u00f6lcsterm\u00e9ssel villogtak r\u00e1m a ker\u00edt\u00e9seken kereszt\u00fcl. Eszembe jutott a kajszibarack, \u00e9s azzal oltottam a szomjamat. Mikor a keskeny hegyi\u00fat el\u00e9rte a Monteverde villa kapuj\u00e1t, a szikl\u00e1ra egy k\u00f6t\u00e1bl\u00e1ba faragott jelz\u00e9s mutatta, hogy priv\u00e1t ter\u00fcletre \u00e9rtem. Ezt kor\u00e1bban m\u00e1r a Google Map-es virtu\u00e1lis utaz\u00e1saimon is mindig megtal\u00e1ltam, de \u00fagy gondoltam, valamennyi rizik\u00f3t meg\u00e9r, ha feljebb kapaszkodom, hisz \u00e9reztem, nem j\u00e1rok messze a helyt\u0151l, amit olyan r\u00e9g keresek. Visszatekintettem egy pillanatra a v\u00f6lgybe, az alkonyban a tenger p\u00e1ratakar\u00f3ba burkol\u00f3dzott, \u00e9s alant a v\u00e1ros a dombokkal hull\u00e1mz\u00f3 panor\u00e1m\u00e1ja, valahol a tenger, az \u00e9g \u00e9s a h\u00e1ztet\u0151k tal\u00e1lkoz\u00e1s\u00e1n\u00e1l pedig az ideiglenes otthonom mellett \u00e1ll\u00f3 kistemplom, a \u201eSzepl\u0151telen fogantat\u00e1s\u201d tornya kapaszkodott az \u00e9g fel\u00e9 a mediterr\u00e1n feny\u0151k \u00f6lel\u00e9s\u00e9ben. Ez is Garnier munk\u00e1j\u00e1t d\u00edcs\u00e9ri, 1897-ben adt\u00e1k \u00e1t.
\nEgy patakv\u00f6lgy \u00e9s egy magas falak m\u00f6g\u00e9 rejtett villasor k\u00f6z\u00f6tt haladt a sz\u0171k \u00fat egy darabon, majd a vill\u00e1k elfogytak, \u00e9s egy h\u00eddhoz \u00e9rve feltekinthettem a cs\u00facsra, ahol a Torre dei Mostaccini kast\u00e9ly n\u00e9zett k\u00f6rbe tekint\u00e9lye teljes f\u00e9ny\u00e9ben. A kast\u00e9lyt sz\u00e9les t\u00e1volb\u00f3l ker\u00edt\u00e9s vette k\u00f6rbe, maga az \u00e9p\u00fclet magasan a szirt tetej\u00e9n volt, a v\u00e1rosra n\u00e9z\u0151 oldal\u00e1n, a szirt sz\u00e9l\u00e9n ott volt a torony, azaz a torre. A h\u00eddon v\u00f6r\u00f6s l\u00e1ncra er\u0151s\u00edtett figyelmeztet\u00e9s \u00e1llt, hogy innen azt\u00e1n m\u00e1r semmik\u00e9pp ne mer\u00e9szkedjen senki, \u00edgy arra nem is mentem tov\u00e1bb, ink\u00e1bb felfuttattam a tekintetem a patakv\u00f6lgy ment\u00e9n a magasba, hogy az alkonyat f\u00e9lhom\u00e1ly\u00e1ban h\u00e1tha kital\u00e1lhatn\u00e1m, hol is van az a bizonyos szirt. Abban bizonyos voltam, hogy messze nem lehet. A megold\u00e1st k\u00e9nytelen voltam m\u00e1snapra hagyni, igyekeztem visszat\u00e9rni a v\u00e1rosba, m\u00e9g miel\u0151tt annyira bes\u00f6t\u00e9tedik, hogy elkeveredek itt a mag\u00e1nbirtokok \u00fatveszt\u0151j\u00e9ben.
\nA v\u00e1ros f\u00e9nyei kigyulladtak, mire le\u00e9rtem. A via R\u00f3m\u00e1n felfriss\u00edtettem magam a k\u00fatn\u00e1l, otthon pedig, mialatt odatettem egy \u00fcveg prosecc\u00f3t beh\u0171teni, ism\u00e9t ruh\u00e1t cser\u00e9ltem egy gyors zuhanyz\u00e1st k\u00f6vet\u0151en. M\u00e1r nem volt f\u00fclledt meleg kinn, csak szell\u0151s, kellemes este, mikor kil\u00e9ptem a Garibaldi t\u00e9rre. A piazzetta l\u00e1mp\u00e1i halv\u00e1ny f\u00e9nyt sz\u00f3rtak a t\u00e9rre, a teraszokon pizz\u00e1t, focacci\u00e1t \u00e9s borage raviolit vacsor\u00e1ztak a vend\u00e9gek s\u00f6rrel meg borral cs\u00fasztatva a helyi finoms\u00e1gokat. Nem mondom, hogy magam is nem v\u00e1gytam hasonl\u00f3 \u00e9lvezetekre, de abban a pillanatban m\u00e9rhetetlen id\u0151pocs\u00e9kol\u00e1snak t\u0171nt volna, sokkal jobban \u00e9rdekelt, hogy a h\u00e1bor\u00fas eml\u00e9km\u0171 felett megtal\u00e1lom-e v\u00e9gre azt a kis piazzett\u00e1t, ahonnan lel\u00e1tni a tengerre.<\/p>\n

A magasan fekv\u0151 \u00f3v\u00e1rosba, a Citt\u00e0 Alta fel\u00e9 egy meredek, macskak\u00f6ves s\u00e9t\u00e1ny vezetett, k\u00e9t oldalt p\u00e1lmaf\u00e1s, musk\u00e1tlis h\u00e1zakkal szeg\u00e9lyezve. A via Piav\u00e9n \u00e1tkelve, egy \u00fajabb emelked\u0151n a Palazzo Garnier d\u00edszelgett. A h\u00edres \u00e9p\u00edt\u00e9sz alkot\u00e1sa a jelenlegi v\u00e1rosh\u00e1za, Municipaliti, ahogyan ott mondj\u00e1k. Megker\u00fcltem az \u00e9p\u00fcletet, \u00e9s egy kies t\u00e9rre jutottam, amelyik a magasb\u00f3l a tengerre n\u00e9zett.
\nEz az h\u00e1t! \u2013 villant \u00e1t az agyamon. Csak az nem stimmelt nekem ebben, hogy amennyiben ez az a piazzetta, ahol a k\u00f6nyvb\u00e9li nagy besz\u00e9lget\u00e9s zajlik, mi\u00e9rt van az, hogy a h\u00e1bor\u00fas eml\u00e9km\u0171 meg j\u00f3val lennebb van innen, a Garibaldi t\u00e9ren, holott az \u00edr\u00f3 semmi olyan utal\u00e1st nem tesz, hogy Elio hosszabban s\u00e9t\u00e1lt volna a k\u00e9t ker\u00e9kp\u00e1rral a Piave eml\u00e9km\u0171ig, m\u00edg Oliverre v\u00e1rt, hanem csak od\u00e9bb ment. Ezen m\u00e9g agyalnom kellett, de nem akartam most ezzel t\u00f6lteni az id\u0151t, \u00fagy gondoltam, a vil\u00e1gosban m\u00e1snap reggel okosabb leszek. Abban a pillanatban csak a tengeri szell\u0151vel cir\u00f3gatott est\u00e9t akartam \u00e9lvezni, \u00e9s bej\u00e1rni az \u00f3v\u00e1ros hangulatos labirintus\u00e1t, hogy San Giacomo t\u00f6v\u00e9ben kicsit megszusszanjak az eg\u00e9sz napos utaz\u00e1s \u2013 rep\u00fcl\u00e9s, vonatoz\u00e1s, gyalogl\u00e1s \u2013 \u00e9s csavarg\u00e1s ut\u00e1n. Tulajdonk\u00e9ppen \u00fagy vettem, ez az este csak r\u00e1ad\u00e1s, csak arra van, hogy gyorsan felt\u00e9rk\u00e9pezzem a helyeket, amiket m\u00e1snap alaposabban k\u00f6rbej\u00e1rok majd.<\/p>\n

A piazzetta sz\u00e9l\u00e9r\u0151l, a p\u00e1lmaf\u00e1k takar\u00e1sa f\u00f6l\u00f6tt teljesen be lehetett l\u00e1tni a f\u00e9nyekt\u0151l szipork\u00e1z\u00f3 \u00f6b\u00f6lt, a Riviera dei Fiorit, a Costa Azzurr\u00e1t, Monte Carl\u00f3t, Ez\u00e9t \u00e9s Nizz\u00e1t is \u2013 ut\u00f3bbi kett\u0151t Aciman is eml\u00edti a reg\u00e9ny\u00e9ben, term\u00e9szetesen, csak mint kezd\u0151bet\u0171t. A teliholdban f\u00fcrd\u0151 rivi\u00e9ra \u00e9s a v\u00e1ros esti csillom\u00e1s\u00e1ban alant a templom tornya magasodott ki, \u00e9s ha megfordultam, a magasb\u00f3l San Giacomo harangl\u00e1bja. Az er\u0151d\u00edtm\u00e9nyk\u00e9nt \u00e9p\u00fclt \u00f3v\u00e1rosba h\u00e1rom kapun kereszt\u00fcl lehet besurranni, egyik, a leg\u00fajabb, ahonnan magam is \u00e9rkeztem, a Porta del Capo, a keleti oldalon a Maddalena, nyugatr\u00f3l pedig a Sottana, amelyik a legr\u00e9gebbi, 1470-b\u0151l dat\u00e1l\u00f3dik.
\nA sz\u0171k kis utc\u00e1k k\u00f6z\u00e9pkori hangulatot \u00e1rasztva kanyarognak fel \u00e9s al\u00e1 a v\u00e1rosban, itt egy k\u00f6t\u00e9l sz\u00e1rad\u00f3 ruha, ott egy macska a kellemesen h\u0171v\u00f6s macskak\u00f6v\u00f6n. Rendszertelen\u00fcl l\u00e9pcs\u0151felj\u00e1r\u00f3k, bolt\u00edvek, kil\u00e1t\u00f3k, kis terek k\u00f6vetik egym\u00e1st, falnak t\u00e1masztott biciklik, \u00e1rt\u00e9zi kutak, innen-onnan besz\u0171r\u0151d\u0151 l\u00e1mpaf\u00e9nyek, a piazzett\u00e1n idej\u00fcket m\u00falat\u00f3 fiatalok a labirintusban kering\u0151 hangfoszl\u00e1nyai. A langymeleg est\u00e9ben fonotth\u00e1t\u00fa karossz\u00e9kben egy-egy erk\u00e9lyen pihenget\u0151 \u00f6regember. A telihold s\u00e1padt ez\u00fcst\u00f6t hintett sz\u00e9t a falakon, az utakon, a f\u00e1k hegy\u00e9n \u00e9s a lent ringat\u00f3z\u00f3 tenger szinte sima v\u00edzt\u00fckr\u00e9n is.<\/p>\n

Mikor fel\u00e9rtem v\u00e9gre a harangl\u00e1b torny\u00e1hoz, a s\u00e1rg\u00e1s l\u00e1mpaf\u00e9nyben f\u00fcrd\u0151 piazzett\u00e1n csak a Pizza Piazzetta terasz\u00e1n illogatott n\u00e9h\u00e1ny fiatal, a t\u00e1rsas\u00e1g egy r\u00e9sze m\u00e1r indul\u00f3f\u00e9lben volt. A t\u00e9r asztalai \u00fcresen \u00e1lltak, egyik oldalr\u00f3l a keleti kapun \u00e9ppen r\u00e1 lehetett l\u00e1tni a tengerre az asztalt\u00f3l. Velem szemben a M\u00e1ria-Magdolna templom \u00e1llt, , kicsivel od\u00e9bb a m\u00e1r eml\u00edtett harangl\u00e1b. \u00c9rdekes, hogy a harangl\u00e1b nem egyben van a templommal, hanem k\u00fcl\u00f6n\u00e1ll\u00f3 \u00e9p\u00edtm\u00e9ny, amint kor\u00e1bban mondottam, eleinte csak kil\u00e1t\u00f3toronynak \u00e9p\u00fclt, csak a XVIII. sz\u00e1zadra l\u00e9ptett\u00e9k el\u0151 harangl\u00e1bnak, \u00e9s uralja a bordigherai t\u00e1jat az\u00f3ta is a magasb\u00f3l.
\nNoha \u00fagy gondoltam, a kis pihen\u0151t k\u00f6vet\u0151en majd visszasziv\u00e1rgok a v\u00e1rosba, \u00e9s nyugov\u00f3ra t\u00e9rek a hossz\u00fa nap ut\u00e1n \u00e9s egy m\u00e1sik hossz\u00fa, \u00e9s izgalmas nap el\u0151tt. Ennek ellen\u00e9re, amikor megl\u00e1ttam a magas kil\u00e1t\u00f3ra vezet\u0151 \u00f6sv\u00e9nyt, nem tudtam ellen\u00e1llni, ink\u00e1bb arra indultam el, magam m\u00f6g\u00f6tt hagyva az \u00f3v\u00e1rost is, majd a via Collira jutottam ki. Ez sem volt ismeretlen m\u00e1r sz\u00e1momra. Egyr\u00e9szt kutat\u00e1saim sor\u00e1n kider\u00edtettem, hogy ez a magasan h\u00faz\u00f3d\u00f3 \u00fat is kis ker\u00fcl\u0151vel elvezethet a Monet kil\u00e1t\u00f3ig, m\u00e1sr\u00e9szt pedig a v\u00e1rosb\u00f3l is l\u00e1tni a hegyoldalon kapaszkod\u00f3 orsz\u00e1gutat, \u00e9s egy fot\u00f3s az ilyet azonnal kisz\u00farja, mint lehets\u00e9ges fot\u00f3helysz\u00ednt. Azt is tudtam, hogy a via Colli nagy r\u00e9sze gyalogosan nem j\u00e1rhat\u00f3, de \u00fagy gondoltam, ilyen k\u00e9sei \u00f3r\u00e1n, amikor az \u00f3v\u00e1ros harangja is el\u00fct\u00f6tte az \u00e9jf\u00e9lt, tal\u00e1n nem lesz olyan nagy forgalom, hogy ne kock\u00e1ztassam meg kijutni az els\u0151 kil\u00e1t\u00f3ra legal\u00e1bb. J\u00f3l sejtettem, alig k\u00e9t-h\u00e1rom aut\u00f3 akart csak elcsapni menetk\u00f6zben, hogy ezt megel\u0151zzem, telefonomb\u00f3l eleml\u00e1mp\u00e1t r\u00f6gt\u00f6n\u00f6ztem addig is, am\u00edg a fot\u00f3z\u00e1st al\u00e1bbhagyom az orsz\u00e1g\u00fat sz\u00e9l\u00e9n. Az utat egy alacsony k\u0151korl\u00e1t szeg\u00e9lyezte, onnan lefel\u00e9 pedig mes\u00e9s l\u00e1tv\u00e1ny ny\u00edlt a teliholdban f\u00fcrd\u0151 v\u00e1rosra, a hold \u00e1ltal ez\u00fcst\u00f6sen csill\u00e1ml\u00f3 tengerre, \u00e9s a vill\u00e1k tetej\u00e9re. Ezt nem lehetett kihagyni. Od\u00e9bb k\u00f6zben m\u00e1r felt\u0171ntek a kil\u00e1t\u00f3, a Belvedere del Carillon lampionjai is, meggyors\u00edtottam a l\u00e9pteimet, \u00e9s odasiettem. Fiatalok \u00fcltek az asztalok k\u00f6r\u00fcl, s\u00f6r\u00f6ztek, \u00e9s olaszul besz\u00e9lgettek az egyik p\u00e1lma t\u00f6v\u00e9ben. A kil\u00e1t\u00e1s a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g ellen\u00e9re is leny\u0171g\u00f6z\u0151 volt, \u00e9s m\u00e1r alig v\u00e1rtam, hogy napf\u00e9nyben is sz\u00e9tn\u00e9zhessek itt.
\nBalr\u00f3l San Giacomo \u00e1llt \u0151rt a v\u00e1ros felett, jobbr\u00f3l a t\u00e1voli v\u00e1rosok, Monaco \u00e9s Franciaorsz\u00e1g f\u00e9nyei csillogtak, el\u0151ttem az elcsendes\u00fclt v\u00e1ros, \u00e9s valahol messze alant a tenger \u00e9s a rajta csicsonk\u00e1z\u00f3 holdsug\u00e1r. Miut\u00e1n illedelmesen r\u00e1mk\u00f6sz\u00f6ntek, k\u00e9rdem a fi\u00fakat, van-e egyszer\u0171bb m\u00f3dja is az ide feljut\u00e1snak gyalogosan, mint az aut\u00f3k k\u00f6zt cik\u00e1zva az orsz\u00e1g\u00faton, mint egy f\u00e9ln\u00f3t\u00e1s. Nevettek. Persze, hogy van, \u00e9s a kil\u00e1t\u00f3 terasz mellett egy kis gyalogos \u00f6sv\u00e9ny fel\u00e9 mutatnak egyhang\u00falag, hogy az a via R\u00f3m\u00e1ra visz le, az Etelinda kast\u00e9ly mellett. De nincs kivil\u00e1g\u00edtva, \u00e9s ha nem ismerem az utat, akkor most ink\u00e1bb ne induljak arra el. Le\u00fcltem egy padra, \u00e9s belefeledkeztem a t\u00e1jvar\u00e1zsba. N\u00e9h\u00e1ny barackmagot m\u00e9g elhintettem az alattunk t\u00e1tong\u00f3 v\u00f6lgybe, mikor v\u00e9geztem az utols\u00f3 kajszival is. \u0150k indulni k\u00e9sz\u00fcltek, akkor l\u00e1ttam egy kisl\u00e1ny is volt vel\u00fck. Az egyik ragazzo odasz\u00f3lt, lemennek a v\u00e1rosba, ha akarom levisznek. Megk\u00f6sz\u00f6ntem, de intettem, menjenek csak, a signore m\u00e9g cseppet elid\u0151zik itt a k\u00e1pr\u00e1zatban. Ut\u00e1nuk b\u00e1multam. Sz\u00e9pek voltak. Mind sz\u00e9pek voltak, fiatalok, vid\u00e1mak, \u00e9lettel teltek. Vid\u00e1man hanc\u00farozva csap\u00f3dtak be apr\u00f3 kis aut\u00f3ikba. Nem, nem katicah\u00e1t\u00fa Fiatok voltak, de gondolom, ha 87-at \u00edrn\u00e1nk, akkor minden bizonnyal az lenne. Elt\u00f6prengtem, mennyire is ir\u00edgyl\u00e9sre m\u00e9lt\u00f3ak. \u0150k csak \u00fagy itt vannak, ide sz\u00fclettek. A rivi\u00e9r\u00e1ra. Ahov\u00e1 nekem olyan hossz\u00fa utat kellett megtennem, hogy idetal\u00e1ljak. Majdnem \u00f6tven \u00e9vnyi utat. De mostm\u00e1r megtal\u00e1ltam az utat, k\u00f6nnyebb lesz ak\u00e1rmikor is visszaj\u00f6nni.
\nLefel\u00e9 tartva m\u00e1r sokkal b\u00e1trabban haladtam, m\u00e9g kevesebb aut\u00f3 t\u00f6rt az \u00e9letemre, mint felfel\u00e9 j\u00f6vet, \u00e9s amikor k\u00f6zelebb ker\u00fcltem a v\u00e1roshoz, m\u00e1r j\u00e1rda is volt. Sz\u00e9les hajt\u0171kanyart k\u00f6vet\u0151en, az \u00f6b\u00f6l m\u00e1sik oldala t\u00e1rult el\u00e9m \u00e9s San Remo, alant pedig az orsz\u00e1g\u00fat \u00e9s a hold f\u00e9ny\u00e9ben meg-megcsillan\u00f3 vas\u00fati s\u00ednp\u00e1r. Az \u00fat fokozatosan ereszkedett az \u00f3v\u00e1ros fel\u00e9, el\u0151bb San Giacomo tornya t\u0171nt fel, majd pedig a p\u00e1lmarengeteg takar\u00e1s\u00e1b\u00f3l a Garnier villa. Garnier mester ugyanis, miut\u00e1n telesz\u00f3rta a vil\u00e1got remekm\u0171veivel, \u00e9s Bordigher\u00e1t is ell\u00e1tta szebbn\u00e9l szebb palot\u00e1kkal, mag\u00e1nak is \u00e9p\u00edtett egy rezidenci\u00e1t, ami k\u00eds\u00e9rtetiesen hasonl\u00edt az Etelind\u00e1ra, amit a d\u00e9lut\u00e1ni s\u00e9t\u00e1m alatt volt alkalmam megcsod\u00e1lni a via R\u00f3m\u00e1n. Egy utinapl\u00f3 \u00edr\u00f3, akinek feljegyz\u00e9seib\u0151l magam is ihletett gy\u0171jt\u00f6ttem utaz\u00e1som el\u0151tt azt \u00edrta, hogy a Monet \u201eVill\u00e1k Bordigher\u00e1ban\u201d festm\u00e9nye, amit m\u00e1rciusban a p\u00e1rizsi Musee d\u2019Orsay-ben szem\u00e9lyesen is megtekinthettem pontosan ezt, a Villa Garniert \u00e1br\u00e1zolja.
\nLesiettem, \u00e9s k\u00f6rbej\u00e1rtam \u2013 m\u00e1r amennyire erre lehet\u0151s\u00e9g mutatkozott a z\u00e1rt kertek \u00e9s ker\u00edt\u00e9sek k\u00f6zepette, arr\u00f3l nem is besz\u00e9lve, hogy maga a villa egy szirt sz\u00e9l\u00e9n \u00e1ll, teh\u00e1t \u00e9rdemben megk\u00f6zel\u00edteni, s f\u0151leg ebben a k\u00e9s\u0151 \u00e9jszakai id\u0151pontban kivitelezhetetlen volt. Be kellett l\u00e1tnom, itt az ideje egy kis pihen\u0151t beiktatni, \u00e9s reggelig abbahagyni a barangol\u00e1sokat, \u00e9s megt\u00e9rni a j\u00f3l beh\u0171t\u00f6tt prosecco mell\u00e9 a teraszon. Amint ott \u00fcltem a pezsg\u0151 mellett a kellemes ny\u00e1ri h\u0171v\u00f6sben az \u00e9lm\u00e9nyeimet rendszerezgetve magamban, feln\u00e9ztem, \u00e9s az \u00f3v\u00e1rosb\u00f3l visszattekintett r\u00e1m a j\u00f3 \u00f6reg harangl\u00e1b. \u00dagy l\u00e1tszik, nem kapcsolj\u00e1k le a f\u00e9nyeit \u00e9jszaka sem. \u00c9s ennek nagyon \u00f6r\u00fcltem.<\/p>\n

Forr\u00e1s: \u00c9gb\u0151l kapott mes\u00e9k<\/em><\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Kajszibarack, Monet \u00e9s San Giacomo A bar\u00e1taim tudt\u00e1k, mi\u00e9rt vagyok itt, \u0151k nem, de m\u00e1sok elv\u00e9tve megk\u00e9rdezt\u00e9k, mit tervezek az olasz rivi\u00e9r\u00e1n. Hogy ne kelljen sokat magyar\u00e1zkodnom, nekik mondtam: \u2013 Kajszibarackot enni. Sok kajszibarackot. Eszpressz\u00f3t inni harmatos reggelen, \u00e9s a tenger korai szell\u0151simogat\u00e1s\u00e1ban feln\u00e9zni San Giacomo harangl\u00e1bj\u00e1ra, mikor minden f\u00e9l\u00f3r\u00e1ban megkondul. Nagyokat s\u00e9t\u00e1lni fel a […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-75187","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/75187","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=75187"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/75187\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=75187"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=75187"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=75187"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}