{"id":75578,"date":"2018-06-30T02:51:36","date_gmt":"2018-06-30T02:51:36","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=75578"},"modified":"2018-06-29T13:09:34","modified_gmt":"2018-06-29T13:09:34","slug":"gyorkos-manyi-albert-emlekeim-a-tajrol","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=75578","title":{"rendered":"Gy\u00f6rk\u00f6s M\u00e1nyi Albert: Eml\u00e9keim a t\u00e1jr\u00f3l"},"content":{"rendered":"
\"\"<\/a>

Gy\u00f6rk\u00f6s M\u00e1nyi Albert: Rezesbanda<\/p><\/div>\n

A tenger\u00e9szr\u0151l azt mondj\u00e1k, hogy mindig \u00fagy n\u00e9z, mintha egy haj\u00f3t l\u00e1tna a t\u00e1volban. Az \u00e9n sz\u00fcl\u0151falum hat\u00e1r\u00e1t nem a tenger veszi k\u00f6r\u00fcl, de m\u00e9gis gyermekkoromt\u00f3l k\u00eds\u00e9r egy eml\u00e9k, hogy valami ilyesimit l\u00e1ttam, amikor felmentem valamelyik hegytet\u0151re, \u00e9s addig n\u00e9ztem el\u0151re, ameddig a szemem ell\u00e1tott. Ameddig megengedte a Nap, ha napfelkelt\u00e9t vagy naplement\u00e9t n\u00e9ztem. Vagy a k\u00f6d\u00f6s, sz\u00fcrk\u00e9s, bor\u00fas t\u00e1j, amely r\u00e1borult a hat\u00e1rra, \u00e9s csak sejteni lehetett, hogy mi van a h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt. Nem kev\u00e9sb\u00e9 az esti s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g, amely n\u00e9ha alig engedte meg, hogy l\u00e1ssam a feh\u00e9r v\u00e1szoninges le\u00e1nyt a kapuban.
\nDe n\u00e9ha kegyes volt, \u00e9s felt\u00e1rta a f\u00f6ldi csillagos eget, amely nem volt m\u00e1s, mint a J\u00e1rai-havasok hegycs\u00facs\u00e1r\u00f3l Kolozsv\u00e1r utc\u00e1it kivil\u00e1g\u00edt\u00f3 villany\u00e9g\u0151k sok-sok f\u00e9nyes pontja. Vagy egy t\u00e9li \u00e9jszaka a J\u00e1ra v\u00f6lgy\u00e9ben, 20\u201425 fokos hidegben. Egy tizenh\u00e1rom \u00e9ves kisfi\u00fa gerend\u00e1val megrakott sz\u00e1n tetej\u00e9n \u00fclt, \u00e9s hajtogatott k\u00e9t fekete bivalyt. A hegytet\u0151n pedig orgon\u00e1ltak a farkasok. Tal\u00e1n \u00e9ppen az\u00e9rt l\u00e1ttam fens\u00e9gesnek ezt a t\u00e1jat, mert tizenh\u00e1rom \u00e9ves voltom. A csod\u00e1latos az, hogy \u00edgy maradt meg eml\u00e9kezetemben. Nem a f\u00e1z\u00e1s, nem a f\u00e9l\u00e9s, hanem a fens\u00e9ges t\u00e1j, a muzsika, a mese.
\nVagy az \u0151szt l\u00e1tni a J\u00e1ra v\u00f6lgy\u00e9ben. Egy monument\u00e1lis szimf\u00f3ni\u00e1nak lehetne nevezni, amely embermilli\u00f3knak szeretn\u00e9 mutogatni mag\u00e1t, hogy \u00f6r\u00f6m\u00f6t szerezzen vele.
\nVagy a Szorostet\u0151r\u0151l \u0151sszel a naplemente. Mintha kigyulladtak volna a Gyalui- vagy a J\u00e1rai-havasok. T\u00e9len pedig a naplemente szikr\u00e1kat sz\u00f3rt a hegy tetej\u00e9re, hogy b\u00facs\u00fat intsen nek\u00fcnk.
\nA t\u00e9li t\u00e1j sok sz\u00e9pet jelentett sz\u00e1momra, de n\u00e9ha saj\u00e1t magunk vesz\u00e9lyess\u00e9 tessz\u00fck a sz\u00e9pet \u00e9s a kellemest. Egy ilyen esetre eml\u00e9kezve m\u00e9g most is megborzadok.
\nT\u00e9len a M\u00e1nyi\u00e9k kertj\u00e9ben est\u00e9nk\u00e9nt vedrekkel hordtuk a vizet a lesikl\u00f3p\u00e1ly\u00e1ra, hogy m\u00e1snapra j\u00e9gg\u00e9 v\u00e1ltozzon. Mert m\u00e1snap t\u0171zij\u00e1t\u00e9k volt. Egy ilyen nappali t\u0171zij\u00e1t\u00e9k a k\u00f6vetkez\u0151k\u00e9ppen zajlott le. Felk\u00f6t\u00f6tt\u00fck a korcsoly\u00e1t a l\u00e1bunkra, \u00e9s vett\u00fck a h\u00e1rom\u00e1g\u00fa vasvill\u00e1t, ami arra volt j\u00f3, hogy mikor fel\u00e9rt\u00fcnk a hegyre, a kert v\u00e9g\u00e9be, a l\u00e1bunk k\u00f6z\u00e9 tett\u00fck, r\u00e1\u00fclt\u00fcnk, \u00e9s k\u00f6vetkezett a lesikl\u00e1s. A vasvilla pedig szikr\u00e1zott, mint k\u00f6sz\u00f6r\u00fcl\u00e9skor az ac\u00e9lpenge.
\nHa m\u00e1r a t\u00e9li t\u00e1jakr\u00f3l \u00e1lmodozom, m\u00e9ly nyomot hagytak lelkemben a mesebeli falusi t\u00e1jak. A kucsm\u00e1s fedel\u0171 kicsi h\u00e1zak. Az Istv\u00e1n meg J\u00e1nos k\u00f6sz\u00f6nt\u00e9se. Mikor bar\u00e1tok \u00f6sszever\u0151dtek, \u00e9s bar\u00e1tokat vagy rokonokat k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6ttek. A csillagos \u00e9g alatt, mikor tiszta volt a leveg\u0151, tiszta volt a sz\u00edv, mert szeretetb\u0151l k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6ttek \u00e9s \u00e9nekeltek.
\nA t\u00e1j szeretet\u00e9t \u00e9s a t\u00e1jhoz val\u00f3 ragaszkod\u00e1st a tavasszal kellett volna hogy kezdjem, hiszen a napt\u00e1r is \u00edgy \u00edrja. De mindenki tudja, hogy a t\u00e9li t\u00e1jat nagyon szeretem, \u00e9s \u00fagy l\u00e1tszik, ha akartam, ha nem, el\u0151t\u00e9rbe hoztam a telet, amit a gyermeksz\u00edv elrakt\u00e1rozott. \u00dagy hiszem, minden gyermek boldog, ha erd\u0151 k\u00f6zel\u00e9ben lakik. Az erd\u0151 sok sz\u00e9pet \u00e9s sok f\u00e9lelmet is jelentett.
\nLegkedvesebb eml\u00e9keim k\u00f6z\u00e9 tartozik a h\u00f3vir\u00e1g- meg az ibolyaszed\u00e9s. Felkutattunk minden bokrot, \u00e9s a sz\u00e1raz faleveleket majdnem, egyenk\u00e9nt emelt\u00fck fel, ahol gondoltuk, hogy h\u00f3vir\u00e1g ny\u00edlik. Mennyi szeretet \u00e9s j\u00f3s\u00e1g buzogott gyermeksz\u00edv\u00fcnkben, hogy a sz\u00e9p, \u00e1rtatlan kis vir\u00e1gokat a sz\u00fcl\u00e9inknek vagy a tan\u00edt\u00f3 n\u00e9ninek vigy\u00fck. A vad borosty\u00e1n keres\u00e9se gyermekkoromban dr\u00e1mainak t\u0171nt, mert le kellett ereszkedn\u00fcnk egy \u00e1rokf\u00e9l\u00e9be. De mindez nagyon izgalmas is volt.
\nNy\u00e1ron, es\u0151 ut\u00e1n, amikor gomb\u00e1szni ment\u00fcnk az erd\u0151be, \u00fagy beolvadtunk a t\u00e1jba, a f\u00e1k k\u00f6z\u00e9, mint a levelib\u00e9ka. Suttogva besz\u00e9lt\u00fcnk, nem tudn\u00e1m megmondani, hogy mi\u00e9rt. Csod\u00e1latos a term\u00e9szet. A t\u00e1j, a f\u00e1k, a f\u0171 \u00e9s a mezei vir\u00e1gok. Ny\u00e1ron mintha m\u00e9g a leveg\u0151 is muzsik\u00e1lna. Ezt \u00e9reztem mindig, mikor a Bence v\u00f6lgy\u00e9ben j\u00e1rtam. Becs\u00fclj\u00fck meg a f\u00f6ldet, a f\u00e1kat \u00e9s a vir\u00e1gokat, mert ha elpuszt\u00edtjuk, magunkat is elpuszt\u00edtjuk. A t\u00e1j olyan sz\u00e9ps\u00e9geket rejt, hogy lehetetlen sz\u00f3ban kifejezni. Csak pr\u00f3b\u00e1ljuk le\u00edrni vagy megfesteni, zen\u00e9t \u00edrni r\u00f3la. Hovatov\u00e1bb ezt az \u00e9lvezetet \u00f6ssze kell kapcsolni a term\u00e9szet f\u00e9lt\u00e9s\u00e9vel, gondoz\u00e1s\u00e1val, hogy \u00e9lvezz\u00fck minden \u00e9vszak\u00e1t kint, a term\u00e9szetben \u00e9s a megfestett k\u00e9pet a szob\u00e1nk fal\u00e1n.
\nUtolj\u00e1ra hagytam azokat a kis t\u00e1jkiv\u00e1g\u00e1sokat, amelyeket \u00e9n olyan szeretettel festek. A fekete f\u00f6ld \u00e9s a feh\u00e9ressz\u00fcrke \u00e9g. Egy hegytet\u0151n kiemelked\u0151 n\u00e9gy-\u00f6t s\u00f6t\u00e9tsz\u00fcrk\u00e9s fa. T\u00e9len a h\u00f3t\u00f6megb\u0151! kikandik\u00e1l\u00f3 h\u00e1zfed\u00e9l vagy a kertek alatt egym\u00e1sba \u00f6lelkez\u0151 f\u00e1k. Ak\u00e1r az \u0151szi sz\u00ednekbe letomp\u00edtott zenei hangok. K\u00f6d\u00f6s, z\u00fazmar\u00e1s t\u00e1j. Ezeket a kis t\u00e1jegys\u00e9geket pentat\u00f3ni\u00e1nak nevezem. Mikor ez a n\u00e9h\u00e1ny t\u00e1j \u00f6sszeforr, ak\u00e1rcsak a pentat\u00f3nia \u00f6t hangja, el\u0151sz\u00f6r csak megmutatja mag\u00e1t, azut\u00e1n megsz\u00f3lal, v\u00e9g\u00fcl zeng \u00e9s d\u00fcb\u00f6r\u00f6g.<\/p>\n

Forr\u00e1s: \u00c9rtelmes utaz\u00e1s. A H\u00e9t \u00e9vk\u00f6nyve, 1985. 23. oldal.<\/strong><\/p>\n

Szerz\u0151 (1922-1993) kolozsv\u00e1ri zenetan\u00e1r \u00e9s fest\u0151 volt, Magyarfenesen sz\u00fcletett. Kolozsv\u00e1ri m\u0171teremlak\u00e1s\u00e1b\u00f3l kultur\u00e1lis tev\u00e9kenys\u00e9geket patron\u00e1l\u00f3 eml\u00e9kh\u00e1zat alak\u00edtottak ki a Maj\u00e1lis utca elej\u00e9n.<\/strong><\/p>\n

\"\"<\/a>

Gy\u00f6rk\u00f6s M\u00e1nyi Albert<\/p><\/div>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A tenger\u00e9szr\u0151l azt mondj\u00e1k, hogy mindig \u00fagy n\u00e9z, mintha egy haj\u00f3t l\u00e1tna a t\u00e1volban. Az \u00e9n sz\u00fcl\u0151falum hat\u00e1r\u00e1t nem a tenger veszi k\u00f6r\u00fcl, de m\u00e9gis gyermekkoromt\u00f3l k\u00eds\u00e9r egy eml\u00e9k, hogy valami ilyesimit l\u00e1ttam, amikor felmentem valamelyik hegytet\u0151re, \u00e9s addig n\u00e9ztem el\u0151re, ameddig a szemem ell\u00e1tott.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-75578","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/75578","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=75578"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/75578\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=75578"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=75578"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=75578"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}