{"id":75718,"date":"2018-07-04T02:58:37","date_gmt":"2018-07-04T02:58:37","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=75718"},"modified":"2018-07-03T13:21:04","modified_gmt":"2018-07-03T13:21:04","slug":"dancs-artur-elio-es-oliver-nyomaban-valahol-eszak-olaszorszagban-12","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=75718","title":{"rendered":"Dancs Artur: Elio \u00e9s Oliver nyom\u00e1ban \u2013 valahol \u00c9szak-Olaszorsz\u00e1gban (12)"},"content":{"rendered":"

Maurizio gesztusa<\/strong><\/h2>\n

Az \u00f3v\u00e1ros templom\u00e1b\u00f3l, San Giacomo harangtornya alatt a Piazza del Popolo fel\u0151l lesziv\u00e1rogtam ism\u00e9t a tengerre n\u00e9z\u0151 piazzett\u00e1ra, a Di Amicis t\u00e9rre. Ez az egzotikus n\u00f6v\u00e9nyekkel s\u0171r\u0171n ben\u0151tt park a magasv\u00e1ros t\u00f6v\u00e9ben t\u00f6bbf\u00e9le n\u00e9ven is ismert azok k\u00f6r\u00e9ben, akik otthonosan mozognak Bordigher\u00e1ban. Egyik ilyen neve a Cape Pineta, ak\u00e1r botanikus kertt\u00e9 is nyilv\u00e1n\u00edthatn\u00e1k, sz\u00e1z\u00e9ves fikuszok, olajf\u00e1k, ciprusok, datolyap\u00e1lm\u00e1k s\u0171r\u0171 dzsungele n\u0151tte be a sz\u00e9pen rendben tartott s\u00e9t\u00e1nyok k\u00f6zt megh\u00faz\u00f3d\u00f3 parkot. Legjellegzetesebb p\u00e9ld\u00e1nyai a norfolki feny\u0151k, amelyek eredetileg \u00daj Z\u00e9land \u00e9s \u00daj Kaled\u00f3nia csendes-\u00f3ce\u00e1ni vid\u00e9keir\u0151l ker\u00fcltek ide, \u00e9s lettek honoss\u00e1 a mediterr\u00e1n t\u00e9rs\u00e9gben is.<\/p>\n

A tengeri szell\u0151 csavargott a f\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt, a Piave eml\u00e9km\u0171n\u00e9l id\u0151s emberek \u00fcld\u00f6g\u00e9ltek a k\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1ni besz\u0171r\u0151d\u0151 naps\u00fct\u00e9sben. Eszembejut, ami Elionak is \u00e1tvillant a fej\u00e9ben, hogy tal\u00e1n egykori bajt\u00e1rsukra vagy felmen\u0151ikre eml\u00e9keznek a k\u0151t\u00e1bla n\u00e9vsora el\u0151tt, majd nekem is, mint Elionak, eszembe jut, ez lehetetlen, hiszen ahhoz, hogy b\u00e1rmelyiket is ismerd az ott felsoroltak k\u00f6z\u00fcl, ma m\u00e1r legal\u00e1bb sz\u00e1z-sz\u00e1zh\u00fasz \u00e9vesnek kellene lenned. Tal\u00e1n csak kegyelet\u00fcket r\u00f3j\u00e1k le a h\u0151s\u00f6knek, akik \u00e9pp nagyap\u00e1ik, d\u00e9dap\u00e1ik is lehettek. Ebb\u0151l az id\u0151t\u00e1vlatb\u00f3l m\u00e1r semmi \u00e9s senki sem f\u00e1j annyira. Lehet, huszon-harminc \u00e9v m\u00e9g \u00e1tment n\u00e9mi f\u00e1jdalmat kor\u00e1bbi vesztes\u00e9geinkb\u0151l, de sz\u00e1z semmik\u00e9pp. Sz\u00e1z \u00e9v tompa eml\u00e9kez\u00e9st id\u00e9zhet el\u0151 benn\u00fcnk, semmi t\u00f6bbet, tiszteletteljes elm\u00e9lked\u00e9st a m\u00faltr\u00f3l. Ez m\u00e1r nem f\u00e1j. Legal\u00e1bbis nem \u00fagy f\u00e1j.<\/p>\n

D\u00e9lel\u0151tti elragadtat\u00e1somban, hogy siker\u00fclt felkutatnom a piazzett\u00e1t, nem adtam magamnak sok id\u0151t felfedezni azt r\u00e9szleteiben, \u00e9s miel\u0151tt elindultam volna lefel\u00e9 a tengerpartra, kimentem ism\u00e9t a Sant\u2019Ampelio templom feletti kil\u00e1t\u00f3teraszra. A helyiek Marabuttonak emlegetik, ami a muzulm\u00e1n vil\u00e1gb\u00f3l k\u00f6lcs\u00f6nz\u00f6tt sz\u00f3, tal\u00e1n a l\u0151porrakt\u00e1r k\u00fcl\u00f6nleges alakja miatt. A terasz magasan a tenger f\u00f6l\u00f6tt \u00e9ppen a cs\u00fccs\u00f6kre n\u00e9z, ahol a v\u00e1rosv\u00e9d\u0151 szent k\u00e1poln\u00e1ja van szemk\u00f6zt, \u00e9s balr\u00f3l ell\u00e1t San Remo magass\u00e1gaiig \u00e9s a rivi\u00e9ra t\u00e1volabbi \u00f6bl\u00e9ig, Genov\u00e1ig, amennyiben ezt az id\u0151 megengedi. \u00c9s ezen a d\u00e9lut\u00e1non megengedte, tudhatta nekem most nincs enn\u00e9l t\u00f6bb id\u0151m. Ha jobbra fordultam, nem csak Monac\u00f3ig, hanem az ilyen der\u0171s d\u00e9lut\u00e1nokon Nizz\u00e1ig is ell\u00e1tni. El tudtam volna k\u00e9pzelni ezt a l\u00e1tv\u00e1nyt \u00e9letem h\u00e1tralev\u0151 r\u00e9sz\u00e9re. El\u0151bb ezt nem mertem magamnak sem bevallani, de azt\u00e1n a bar\u00e1taimnak egy \u00fczenetben meg\u00edrtam a titkot. A tenger fodroz\u00f3, magas hull\u00e1mokban tornyosul\u00f3 csipk\u00e9kkel csapkodta a d\u00e9lut\u00e1ni nap \u00e1ztatta szikl\u00e1kat \u00e9s od\u00e9bb, a Garnier villa alatt ritmusra ringatta a kik\u00f6t\u0151be z\u00e1rt jachtokat, szell\u0151je pedig a megannyi nemzet lobog\u00f3j\u00e1t ugyanolyan rakonc\u00e1tlans\u00e1ggal lobogtatta felett\u00fck. A marabutt\u00f3n h\u00e1rom \u00e1gy\u00fa \u0151rzi a v\u00e1rost. Nemr\u00e9g \u00e1ll\u00edtott\u00e1k vissza \u0151ket a helyre, ahol a kal\u00f3zkorszak idej\u00e9n a v\u00e1rost v\u00e9dt\u00e9k. Nev\u00fck is van, \u00e9s a helyiek nagy tisztelettel emlegetik \u0151ket: Butafoegu, Tiralogni \u00e9s Cagastrasse.<\/p>\n

Tudtam, hogy az esti \u00f3r\u00e1kban egyszer m\u00e9g felj\u00f6v\u00f6k majd ide \u00e9s az \u00f3v\u00e1rosba, a napnyugt\u00e1ra ink\u00e1bb a tengerparton szerettem volna lenni. A kanyarg\u00f3s l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n Sant\u2019Ampelio templom\u00e1hoz ereszkedtem le, \u00e9s onnan le a tengerparti s\u00e9t\u00e1nyra. A Lungomare Argentina Evita Per\u00f3n tisztelet\u00e9re kapta a nev\u00e9t, aki 1947-ben, a h\u00e1bor\u00fat k\u00f6vet\u0151en kis rem\u00e9nyt hozott a tengerparti kisv\u00e1rosba, amikor j\u00faliusban felavatta a rivi\u00e9ra leghosszabb tengerparti promen\u00e1dj\u00e1t, hogy az \u00e9let a h\u00e1bor\u00fas \u00e9vek ut\u00e1n visszat\u00e9r majd a r\u00e9gi ker\u00e9kv\u00e1g\u00e1sba. A promen\u00e1d k\u00e9t kilom\u00e9ter hosszan ter\u00fcl el Sant\u2019Ampelio k\u00e1poln\u00e1j\u00e1t\u00f3l Vallecrossi\u00e1ig a k\u00e9kviz\u0171 tenger \u00e9s a vas\u00fati s\u00ednp\u00e1r k\u00f6z\u00f6tt mediterr\u00e1n feny\u0151kkel szeg\u00e9lyezve. A s\u00e9t\u00e1nyra ny\u00edlnak Bordighera tengerparti sz\u00e1llod\u00e1i. Amikor le\u00e9rtem, alkonyodott, a sz\u00e1llod\u00e1k a promen\u00e1dra ny\u00edl\u00f3 kij\u00e1ratain a vend\u00e9gek sorra csordog\u00e1ltak ki a s\u00e9t\u00e1nyra. Voltak, akik a kavicsos tengerpartra mentek le egyenesen, m\u00e1sok a tengerre ny\u00edl\u00f3 teraszokon kerestek helyet maguknak vacsora vagy csak egy h\u0171s koraesti ros\u00e9 rem\u00e9ny\u00e9ben. Voltak azonban, akik s\u00e9t\u00e1lni indultak. \u00c9n is azt terveztem, v\u00e9gigs\u00e9t\u00e1lok a promen\u00e1don, de a vas\u00fat\u00e1llom\u00e1ssal p\u00e1rhuzamos barett\u00f3hoz \u00e9rkezve, nem tudtam ellen\u00e1llni egy kis helyi sz\u00fcrkebar\u00e1tnak.<\/p>\n

Mondtam is a pultos, sz\u00e9les mosoly\u00fa fi\u00fanak, hogy micsoda meglepet\u00e9s sz\u00e1momra szembe menni itt az East Village-ben heti rendszeress\u00e9ggel v\u00e1s\u00e1rolt kedvenc borommal, a Ruffinoval. Mondja, hogy nem meglep\u0151, mert err\u0151l a vid\u00e9kr\u0151l sz\u00e1rmaz\u00f3 borok ezek, \u00e9s ha akarom, felid\u00e9zi bennem a New York-i esti borozgat\u00e1saimat. Mondom, \u00e9n nem azokra akarok most eml\u00e9kezni, hanem ezt itt meg\u00e9lni \u2013 \u00e9s k\u00f6rbemutattam \u2013 ugyanazzal \u2013 \u00e9s a borra mutattam.<\/p>\n

K\u00e9rdi ros\u00e9 form\u00e1j\u00e1ban j\u00f6jj\u00f6n-e a \u201emeg\u00e9l\u00e9s\u201d vagy sz\u00fcrkebar\u00e1t legyen a t\u00e1rsam. Mondom, maradjunk a feh\u00e9rbor mellett. Helyesli d\u00f6nt\u00e9semet, \u00e9s mondja, hogy \u00e9n csak n\u00e9zzem ki a magamnak legink\u00e1bb megfelel\u0151 asztalt a helyzet meg\u00e9l\u00e9s\u00e9hez, \u00e9s \u0151 majd Maurizi\u00f3val elint\u00e9zi, hogy a bort majd odarendezze nekem egy kis kancs\u00f3ban. Kancs\u00f3ban? \u2013 k\u00e9rdem felder\u00fclve a pomp\u00e1s \u00f6tleten. Kancs\u00f3ban. B\u00edzzam csak magam r\u00e1juk, r\u00e1 \u00e9s Maurizi\u00f3ra. \u00dagy besz\u00e9lt nekem Maurizi\u00f3r\u00f3l, mintha ismernem kellene. Elhelyezkedtem a tengerhez legk\u00f6zelebb es\u0151 asztaln\u00e1l. A k\u00f6rnyez\u0151 asztalokn\u00e1l helyi fiatalok illogattak kisebb-nagyobb t\u00e1rsas\u00e1gban. Besz\u00e9lget\u00e9sfoszl\u00e1nyok, nevetg\u00e9l\u00e9sek sz\u0171r\u0151dtek \u00e1t innen-onnan a koraesti tengeri szell\u0151 susog\u00e1s\u00e1ban. A kavicsos parton nem sokan j\u00e1rtak, egy-k\u00e9t kagyl\u00f3gy\u0171jt\u0151 vagy romantik\u00e1z\u00f3 p\u00e1r a t\u00e1volban. A hull\u00e1mok v\u00e1ltozatos er\u0151vel \u00e9s sisterg\u00e9ssel csap\u00f3dtak a partra. K\u00f6zben meg\u00e9rkezett a nagyon fiatal, csillagszem\u0171, sov\u00e1ny fi\u00fa, aki addig a m\u00e1sik asztaln\u00e1l, a nagy t\u00e1rsas\u00e1g k\u00f6r\u00e9ben kom\u00e9di\u00e1zott, \u00e9s akivel m\u00e1r v\u00e1ltottam p\u00e1r sz\u00f3t, azaz pr\u00f3b\u00e1ltam, amikor a baretto terasz\u00e1ra l\u00e9ptem im\u00e9nt. Angolul k\u00e9rdeztem, hogy pultn\u00e1l szolg\u00e1lnak-e ki vagy b\u00edzzam ink\u00e1bb r\u00e1. De csak megvonta a v\u00e1ll\u00e1t:<\/p>\n

\u2013 Che ne so\u2026 \u2013 \u00e9s a b\u00e1rpultos fel\u00e9 intett.<\/p>\n

Most letette a boros kancs\u00f3t az asztalra. \u0150 lehet, h\u00e1t Maurizio, aki nem besz\u00e9l angolul ugyan, de azon t\u00fal roppant kedves \u00e9s k\u00e9szs\u00e9ges. Kor\u00e1bbi parol\u00e1z\u00e1sunkb\u00f3l a pultos fi\u00fa azt gondolhatta, mi m\u00e1r kor\u00e1bban lebratyiztunk, \u00e9s ez\u00e9rt engedett \u00e1t engem olyan proakt\u00edvan Maurizio gondoskod\u00e1s\u00e1nak. Emez meg gondoskodott is r\u00f3lam. Letette a bort a kancs\u00f3val, a poharat. Majd t\u00f6lt\u00f6tt. Valamit mondott olaszul, \u00e9s visszament a b\u00e1rhoz. Amikor visszat\u00e9rt, egyik kez\u00e9ben egy t\u00e1l mogyor\u00f3t, a m\u00e1sikban s\u00f3sperecet hozott. Mosolygott, \u00e9s mint sz\u00f6vets\u00e9gesek k\u00f6zt, r\u00e1mkacsintott:<\/p>\n

\u2013 Giovanni k\u00fcldi<\/p>\n

Odan\u00e9ztem, a sz\u00e9les mosoly\u00fa pultossal tal\u00e1lkozott a tekintetem, megemeltem a teli poharamat ir\u00e1ny\u00e1ba, \u0151 visszaintett, Maurizi\u00f3nak pedig megk\u00f6sz\u00f6ntem egy sz\u00e9p borraval\u00f3 k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben.<\/p>\n

\u2013 Pillanat, visszaadok \u2013 hebegte.<\/p>\n

Intettem, tartsa meg. Meglepetten mosolygott, \u00e9s megk\u00f6sz\u00f6nte. Nem mondott semmit, hanem egy jellegzetes k\u00e9zmozdulattal biztos\u00edtott afel\u0151l, hogy ha b\u00e1rmire sz\u00fcks\u00e9gem lenne a tengerparti meg\u00e9l\u00e9sem k\u00f6zepette, akkor a legjobb a kezekben vagyok itt, csak jelezzem.<\/p>\n

A poh\u00e1r fala gy\u00f6ngy\u00f6z\u00f6tt a p\u00e1r\u00e1s tengerparti ny\u00e1rest\u00e9ben a j\u00f3l beh\u0171t\u00f6tt feh\u00e9rbort\u00f3l. Beleszippantottam, \u00e9s elmer\u00fcltem gondolataimban. Alig volt teljes huszonn\u00e9gy \u00f3r\u00e1ja, hogy p\u00e1r m\u00e9terrel fennebb, a r\u00f3zsasz\u00edn\u0171 \u00e1llom\u00e1s peronj\u00e1ra l\u00e9ptem az intercityr\u0151l, \u00e9s m\u00e9gis \u00fagy \u00e9reztem, mintha Bordighera mindig is \u00e9letem r\u00e9sze lett volna. Valahol a t\u00e1volban Ventimiglia fel\u00e9 sejteni v\u00e9ltem a tengerbe ny\u00fal\u00f3 nagy szikl\u00e1t, a helyet, ahol Oliver \u00e9s Vimini harminc \u00e9ve a naps\u00fct\u00f6tte ny\u00e1ri d\u00e9lut\u00e1nokon \u00e9s alkonyokon az \u00e9let nagyon fontos dolgair\u00f3l, bar\u00e1ts\u00e1gr\u00f3l besz\u00e9lgetett hosszan a szikla tetej\u00e9re kuporodva felh\u00fazott t\u00e9rdeiken pihentetve \u00e1llukat a t\u00e1volba b\u00e1mulva. \u00c9s ahol Elio Marzi\u00e1val randizott ny\u00e1r\u00e9jszak\u00e1n, ahov\u00e1 d\u00e9lut\u00e1nonk\u00e9nt f\u00fcrdeni j\u00e1rtak a szomsz\u00e9d fiatalokal \u00e9s a villa vend\u00e9geivel, akik eb\u00e9d ut\u00e1ni ejt\u0151z\u00e9s\u00fck k\u00f6zben j\u00f3n\u00e9ven vett\u00e9k, ha valaki felvetette, le kellene menni a partra. Nem , mert mag\u00e1ban nem tudott volna b\u00e1rki lemenni, hanem mert valakinek meg kell t\u00f6rnie a szieszt\u00e1val j\u00e1r\u00f3, lustas\u00e1ggal vegy\u00fclt ernyedts\u00e9get ilyen f\u00fclledt ny\u00e1ri d\u00e9lut\u00e1nokon, hogy lend\u00fcletbe hozza a t\u00e1rsas\u00e1got.<\/p>\n

A szikl\u00e1s \u00f6bl\u00f6t, ahol Elio \u00e9s Oliver utolj\u00e1ra \u00faszott egy\u00fctt azon az augusztusi hajnalon, miel\u0151tt Oliver visszautazott volna New Yorkba. A tengerpartr\u00f3l a hegyoldalba emeltem a tekintetem. A hegyoldalon sorakoz\u00f3 vill\u00e1k tegnap m\u00e9g csak ismeretlen sz\u00e9p \u00e9p\u00fcletek voltak, a pazar panor\u00e1ma r\u00e9sze. Ma m\u00e1r szem\u00e9lyes ismer\u0151seim. Az alkonyati p\u00e1r\u00e1ban alig kivehet\u0151en ott a Torre dei Mostaccini \u00e9s mellette a Forbes villa, ahol, ma m\u00e1r tudom, Monet kil\u00e1t\u00f3ja van, a s\u00e1rgavir\u00e1gos titkos hely a meredek fal\u00fa patakkal, ahonnan egy horzsol\u00e1st hoztam a t\u00e9rdemen eml\u00e9k\u00fcl. \u00d3, \u00e9s eszembe is jut az alkaromon a seb. Reggel kicsit m\u00e9g v\u00e9rzett. Ezt a m\u00falt \u00e9jszaka szereztem az \u00f3v\u00e1rosban a v\u00e1rfal bolt\u00edves ablak\u00e1ba kikapaszkodva a telihold f\u00e9ny\u00e9ben a vadr\u00f3zsabokrok k\u00f6z\u00f6tt. Micsoda sz\u00e9p eml\u00e9kek!<\/p>\n

\u2013 Ehi, Maurizio! \u2013 intettem a csillagszem\u0171nek, aki a bar\u00e1taival, a nagy t\u00e1rsas\u00e1ggal sz\u00f3rakozott a m\u00e1sik asztaln\u00e1l \u2013 posso avere un altro, per favore? \u2013 mutattam a kancs\u00f3ra, amelyik valami rejt\u00e9lyes m\u00f3don er\u0151sen meg\u00fcresedett el\u0151ttem.<\/p>\n

Amikor kihozta, \u00e9s t\u00f6lt\u00f6tt, a poh\u00e1r ism\u00e9t bep\u00e1r\u00e1sodott. Ugyan\u00fagy fizettem, mint el\u0151bb. \u00c9s \u0151 ugyan\u00fagy azonnal a visszaj\u00e1r\u00f3 ut\u00e1n ny\u00falt zseb\u00e9be. \u00c9n pedig ugyan\u00fagy intettem, tartsa meg. Meglepetten \u00e9s zavartan nevetett, nem tudtam pontosan, mi\u00e9rt, tal\u00e1n nincsenek ezek a ny\u00e1ri suhancok a borraval\u00f3hoz szoktatva itt a kis barettoban, mindenesetre tisztelettel megk\u00f6sz\u00f6nte, \u00e9s a ugyanazzal a k\u00e9zmozdulattal biztos\u00edtott afel\u0151l, hogy b\u00e1rmiben lenne sz\u00fcks\u00e9gem r\u00e1, \u0151 ott lesz nekem valahol a szomsz\u00e9d asztalt\u00e1rsas\u00e1gn\u00e1l, a bar\u00e1tai k\u00f6zt. El is neveztem ezt magamban somolyogva Maurizio gesztus\u00e1nak. Mert r\u00e1j\u00f6ttem, a dolgok, amiknek nevet adunk, sokkal tov\u00e1bb \u00e9lnek benn\u00fcnk, mint azok, amelyeket sehogy sem h\u00edvunk. \u00c9s ezt a gesztust \u00e9n el akartam tenni a rivi\u00e9rai eml\u00e9keim k\u00f6z\u00e9.<\/p>\n

Az \u00fajabb adag bor \u00e9s \u00fajabb adag elm\u00e9lked\u00e9st k\u00f6vet\u0151en elindultam felkutatni a Lungomare Argentina m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9t. Az esti vonatok egyike \u00e9ppen elrobogott mellettem a ciprusf\u00e1k sor\u00e1nak m\u00e1sik oldal\u00e1n. Az \u00f6sszecsukott naperny\u0151k tarka mezej\u00e9n leugrottam a promen\u00e1dr\u00f3l a v\u00edzpartra. K\u00f6veket szedtem, cirk\u00e1sokat. Megm\u00e1rtottam a l\u00e1bam a v\u00edzben, hogy az \u00f3ce\u00e1nok ut\u00e1n a F\u00f6ldk\u00f6zi-tenger is megsimogasson. A k\u00f6veken f\u00e1jdalmas volt edzetlen talpakkal j\u00e1rnom, visszavettem a cip\u0151met, \u00e9s visszas\u00e9t\u00e1ltam a promen\u00e1dra. A padokon itt is, ott is emberek \u00fcltek, n\u00e9hol gyermekek j\u00e1tszottak. Az egyik fontanill\u00e1n\u00e1l megt\u00f6lt\u00f6ttem a vizespalackomat, \u00e9s az arcomra is locsoltam egy kis hideg vizet, hogy felfriss\u00fcljek. A tengerre ny\u00edl\u00f3 teraszokon mind nagyobb sz\u00e1mban ver\u0151dtek \u00f6ssze t\u00e1rsas\u00e1gok. Mellettem g\u00f6rkocsoly\u00e1z\u00f3k suhantak el, \u00e9s n\u00e9ha egy-egy ker\u00e9kp\u00e1ros is. Vallecrossi\u00e1n\u00e1l a promen\u00e1d v\u00e9get \u00e9r. A Trocadero \u00f6sszeh\u00fazott sz\u00ednes naperny\u0151it elhagyva, melyek, mint hatalmas piros-feh\u00e9r \u00e9s k\u00e9k-s\u00e1rga alv\u00f3 denev\u00e9rek ingadoztak az esti szell\u0151ben, kitekintettem a korl\u00e1tra t\u00e1maszkodva a francia Alpok fel\u00e9, valahol l\u00e1tni lehetett a foly\u00f3t, amelyik Ventimiglia el\u0151tt \u00f6mlik a tengerbe. Fenn a hegyen narancss\u00e1rga f\u00e1tyolba burkol\u00f3zva sorakoztak a vill\u00e1k, a hegyi utakon a t\u00e1volban az aut\u00f3k csak matat\u00f3 bogaraknak l\u00e1tszottak.<\/p>\n

A baretto el\u0151tti alulj\u00e1r\u00f3n kereszt\u00fcl mentem \u00e1t a s\u00ednp\u00e1r alatt az \u00e1llom\u00e1s el\u0151tti t\u00e9rre, hogy onnan felugorjak a lak\u00e1sba. A baretto terasza j\u00f3csk\u00e1n megtelt vend\u00e9gekkel, Maurizio sem kom\u00e9di\u00e1zott a bar\u00e1taival, hanem gyors egym\u00e1sut\u00e1nban fogadta a vend\u00e9geket a bej\u00e1ratn\u00e1l. A pult felett akkor vettem \u00e9szre a feliratot, amely tanus\u00edtotta, hogy a baretto, biza m\u00e1r 1960 \u00f3ta fogadja a vend\u00e9geket ezen a helyen a promen\u00e1don.<\/p>\n

Nem volt kedvem vend\u00e9gl\u0151be menni aznap este, sokkal ink\u00e1bb arra szerettem volna a megmaradt p\u00e1r \u00f3r\u00e1t haszn\u00e1lni, hogy t\u00f6bb id\u0151t t\u00f6ltsek Bordigher\u00e1val. K\u00f6nny\u0171 harapnival\u00f3t raktam ki a t\u00e1ny\u00e9rra \u00e9s egy poh\u00e1r prosecc\u00f3val ki\u00fcltem az erk\u00e9lyre. S\u00f6t\u00e9tedett, a domboldal kor\u00e1bban m\u00e9g narancssz\u00ednben f\u00fcrd\u0151 lejt\u0151je a vill\u00e1kkal, p\u00e1lm\u00e1kkal \u00e9s utakkal is mind ink\u00e1bb beleveszett a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gbe, csak az emitt-amott felvillan\u00f3 f\u00e9nyek jelezt\u00e9k a mozg\u00e1st \u00e9s az \u00e9letet. A magasban az \u00f3v\u00e1ros hom\u00e1ly\u00e1b\u00f3l a megvil\u00e1g\u00edtott harangl\u00e1b, mint vil\u00e1g\u00edt\u00f3torony m\u00e9l\u00e1zott b\u00e9k\u00e9sen a v\u00e1rosra. Alig v\u00e1rtam, hogy ism\u00e9t fenn legyek, \u00e9s magam is onnan n\u00e9zzek sz\u00e9t ma este m\u00e9g egyszer, utolj\u00e1ra. A megmaradt prosecc\u00f3t j\u00e9gkock\u00e1kra t\u00f6ltve egy fedeles poh\u00e1rban magamhoz vettem n\u00e9h\u00e1ny s\u00e1rgabarack t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban, \u00e9s felkapaszkodtam a meredek \u00faton a Garibaldi t\u00e9r m\u00f6g\u00f6tt. Aznap volt az teljes telihold, a s\u00e1padtsz\u00edn\u0171 korong ott kerget\u0151z\u00f6tt velem a t\u00e1voli tenger v\u00edzt\u00fckr\u00e9n, mikor a piazzett\u00e1ra, majd onnan a Marabuttora ki\u00e9rtem. Kellemes, s\u00f3s illat\u00fa ny\u00e1reste volt, kab\u00f3c\u00e1k, t\u00fccsk\u00f6k zen\u00e9ltek a k\u00f6zelg\u0151 j\u00fanius, de az id\u00e9n sokkal kor\u00e1bban bek\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt forr\u00f3 ny\u00e1r tisztelet\u00e9re is. Ki\u00fcltem a kil\u00e1t\u00f3 sz\u00e9l\u00e9re a k\u0151re, a t\u00e1voli v\u00e1rosok f\u00e9nyeinek szipork\u00e1z\u00e1s\u00e1ba mer\u00fcltem, felettem a hold \u0151rk\u00f6d\u00f6tt a tenger felett, amelynek t\u00e1voli suhog\u00e1sa, a szikl\u00e1kkal val\u00f3 bar\u00e1ts\u00e1gos incselked\u00e9se, mint term\u00e9szetes zenei al\u00e1fest\u00e9s sz\u0171r\u0151d\u00f6tt fel. Egy t\u00e1voli terasz mulatoz\u00f3 t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1nak a hars\u00e1ny kacajait is id\u0151nk\u00e9nt megmozgatta az esti szell\u0151, \u00e9s mindez elvegy\u00fclt a mediterr\u00e1n feny\u0151k \u00e9s datolyap\u00e1lm\u00e1k sustorg\u00e1s\u00e1val.<\/p>\n

Odalenn, a domb al\u00f3l ny\u00edl\u00f3 alag\u00fatb\u00f3l a Nizza fel\u00e9 robog\u00f3 vonat zaja t\u00f6rte meg a csendet egy percig, az expressz lehetett, nem \u00e1llt meg az \u00e1llom\u00e1sn\u00e1l. Amikor \u00fajra l\u00e1tni v\u00e9ltem, m\u00e1r t\u00e1vol, Vallecrossia fel\u00e9 j\u00e1rt, a zaja csak t\u00e1voli halk kattog\u00e1sk\u00e9nt j\u00e1rt vissza Oliver szikl\u00e1j\u00e1t\u00f3l. Az eredeti vas\u00fatvonalat 1857-ben kezdt\u00e9k meg\u00e9p\u00edteni egy grandi\u00f3zus terv alapj\u00e1n a Liguriai Rivi\u00e9ra ment\u00e9n Genova \u00e9s Nizza k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s 1872-ben az egys\u00ednp\u00e1ros vonal m\u00e1r m\u0171k\u00f6d\u00f6tt is. Mivel akkoriban a szem\u00e9ly- \u00e9s \u00e1rusz\u00e1ll\u00edt\u00e1s jelent\u0151s r\u00e9sze m\u00e9g a v\u00edzi \u00fatvonalakon t\u00f6rt\u00e9nt, a vas\u00fat els\u0151sorban a kir\u00e1lys\u00e1g politikai \u00e9rdekeit \u00e9s f\u0151leg a katonai szempontokat tartotta szem el\u0151tt. Csakhamar kider\u00fclt, hogy ahhoz, hogy teljes \u00e9rt\u00e9k\u0171 k\u00f6zleked\u00e9si \u00fatvonall\u00e1 v\u00e1ljon, legal\u00e1bb megdupl\u00e1zni sz\u00fcks\u00e9ges a m\u00e1r elk\u00e9sz\u00fclt vonalat. Az els\u0151 vonal teljes eg\u00e9sz\u00e9ben a tengerpart f\u00f6l\u00f6tt vonult a szirteken, roppant bonyolult kih\u00edv\u00e1s volt a tervez\u0151k r\u00e9sz\u00e9re a m\u00e1sodik s\u00ednp\u00e1r megtervez\u00e9se, sok helyen erre nem is volt lehet\u0151s\u00e9g. \u00c9ppen ez\u00e9rt a k\u00e9s\u0151bb k\u00e9sz\u00fclt kett\u0151s s\u00ednp\u00e1r m\u00e1r nem fut minden\u00fctt a tengerparton, \u00e9s nagyon sok alag\u00fattal tett\u00e9k j\u00e1rhat\u00f3v\u00e1 az \u00faj \u00fatvonalat, \u00edgy p\u00e9ld\u00e1ul Monacoban \u00e9s a mai francia ter\u00fcletek egy r\u00e9sz\u00e9n, valamint Bordigher\u00e1t\u00f3l, \u00e9ppen az \u00f3v\u00e1ros alatti alag\u00fatt\u00f3l kezd\u0151d\u0151en San Remon \u00e1t Andor\u00e1ig, \u00e9s kisebb megszak\u00edt\u00e1sokkal tulajdonk\u00e9ppen Genoiv\u00e1ig is a hegyek belsej\u00e9ben halad a vas\u00fat. Az elhagyatott k\u00fcls\u0151 vas\u00fatvonalakr\u00f3l Aciman is eml\u00edt\u00e9st tesz a k\u00f6nyvben, amikor Oliver \u00e9rkeztekor, a tengerpartra ereszkedve a szirten fekv\u0151 vill\u00e1b\u00f3l Elio megmutatja neki az el\u00e1rvult vas\u00fati s\u00edneket \u00e9s a cig\u00e1nyok \u00e1ltal belakott Savoyai c\u00edmeres egykori kir\u00e1lyi vas\u00fati kocsikat. Azt\u00e1n, amikor h\u00fasz \u00e9v m\u00falva Oliver viszzat\u00e9r Bordigher\u00e1ba, ism\u00e9t sz\u00f3ba ker\u00fclnek a vas\u00fati kocsik, b\u00e1r sem azokat, sem San Giacomo harangl\u00e1bj\u00e1t nem l\u00e1togatj\u00e1k m\u00e1r \u00fajra.<\/p>\n

A csendesen \u00e1lmodoz\u00f3 piazzett\u00e1n a k\u00fcls\u0151 k\u0151szeg\u00e9lyre ki\u00fclve b\u00e1multam a messzes\u00e9gbe, \u00e9s barackmagvakat fosztottam meg fogammal az \u00e9melyg\u0151s-zamatos gy\u00fcm\u00f6lcst\u0151l. Ilyen s\u00f3sillat\u00fa, j\u00e1t\u00e9kos szell\u0151kkel \u00e1tj\u00e1rt bolond ny\u00e1r lehetett az is, ami ut\u00e1n kutatva \u00e9n is ide\u00e9rkeztem sok \u00e9vtized t\u00e1vlat\u00e1b\u00f3l. Kab\u00f3c\u00e1k \u00e9s t\u00fccsk\u00f6k zen\u00e9je j\u00e1rta \u00e1t a f\u00fclledt \u00e9jszak\u00e1kat, amelyek a maguk r\u00e9sz\u00e9r\u0151l hagyt\u00e1k a k\u0151kock\u00e1kat kicsit kiny\u00fajt\u00f3zni, h\u0171s\u00f6lni a nappali perzsel\u0151 k\u00e1nikul\u00e1k ut\u00e1n. Volt, ahol fel is locsolt\u00e1k, hogy friss leveg\u0151t l\u00e9legezzenek a kis utc\u00e1kra \u00e9s terekre. S ahogy a Citt\u00e0 Alta utcai fontanill\u00e1j\u00e1b\u00f3l a macskak\u00f6vek k\u00f6zt mag\u00e1nak lefel\u00e9 utat keres\u0151 v\u00edz\u00e9r ut\u00e1n fordultam a lejt\u0151s all\u00e9n, volt az eg\u00e9szben valami kellemes folytonoss\u00e1g. Harminc \u00e9vvel ezel\u0151tti, t\u00edz \u00e9vvel ezel\u0151tti \u00e9s jelenlegi pillanatok folytonoss\u00e1ga.<\/p>\n

Noha mindv\u00e9gig velem volt, \u00e9s t\u00e1j\u00e9koz\u00f3d\u00e1s gyan\u00e1nt B-ben is bele-belelapozgattam, mikor haza\u00e9rtem New Yorkba fek\u00fcdtem neki sokadj\u00e1ra is \u00fajraolvasni Aciman reg\u00e9ny\u00e9t. \u00dagy \u00e9reztem, legjobb, ha egy j\u00e9ghideg kajszibaracknekt\u00e1rral kifekszem a napra a tengerparton, \u00e9s \u00fajra\u00e9lem az eg\u00e9sz utaz\u00e1st. Elio \u00e9s Oliver t\u00f6rt\u00e9nete \u00e9s az az 1987-es ny\u00e1r teljesen \u00faj sz\u00ednezetet kapott utaz\u00e1saim sor\u00e1n. Mindent pontosan tudtam, l\u00e1ttam, \u00e9reztem, tapasztaltam, \u00edgy h\u00e1t sokkal k\u00f6nnyebb volt a titkokat kih\u00e1mozni \u00e9s megfejteni az eg\u00e9szb\u0151l.<\/p>\n

Elio \u00e9s Oliver t\u00f6rt\u00e9nete Luca Guadagnino filmb\u00e9li \u00e9s Andr\u00e9 Aciman k\u00f6nyvb\u00e9li p\u00e1rhuzamos vil\u00e1gaiban olyan b\u0171v\u00f6s t\u00e1jakra juttatott el, amelyek kiakn\u00e1z\u00e1sa \u00e9s felfedez\u00e9se m\u00e9g sok-sok mes\u00e9t meg\u00e9r majd. A filmben Bergamob\u00f3l ker\u00fcl\u00fcnk vissza Crem\u00e1ba, Moscazzanoba \u00e9s Fontanile Quarantin\u00e1ba. A k\u00f6nyvben R\u00f3m\u00e1b\u00f3l \u00e9rkezik vissza a vonat B-be, azaz Bordigher\u00e1ba, a t\u00fcd\u0151sz\u00edn\u0171 \u00e1llom\u00e1sra. Elio is \u00e9s Oliver is j\u00e1rt Bostonban \u00e9s persze\u2026 New Yorkban is. \u00c9rzem, hogy nem csak R\u00f3ma \u00e9s Bergamo, amit m\u00e9g belesz\u00f6v\u00f6k \u00e9letem \u00fatvonalterveibe, de azt is, hogy Lombardi\u00e1ban \u00e9s Liguri\u00e1ban is otthon leszek imm\u00e1r mindenkor.<\/p>\n

Bordigher\u00e1b\u00f3l a d\u00e9lut\u00e1ni \u00f3r\u00e1kban \u00e9rtem Osl\u00f3ba Nizz\u00e1n kereszt\u00fcl. A C\u00f4te d\u2019Azur rep\u00fcl\u0151t\u00e9ren a francia fi\u00fa, mikor megtudta, ki vagyok, \u00e9s hogy este \u00e1t kell dolgoznom magam Eur\u00f3p\u00e1b\u00f3l Amerik\u00e1ba az egyik hossz\u00fat\u00e1v\u00fa j\u00e1raton, egy eg\u00e9sz sort foglalt le nekem a g\u00e9p v\u00e9g\u00e9ben, hogy senki se zavarjon, a koll\u00e9g\u00e1im a g\u00e9pen pedig egy palack friss, hideg norv\u00e9g v\u00edzzel aludni k\u00fcldtek, de Maurizio gesztus\u00e1val jelezt\u00e9k, b\u00e9k\u00e9ben pihenhetek\u2026 Osl\u00f3ban \u00e9pp csak annyi id\u0151m volt, hogy a sz\u00e1llodai szob\u00e1mban felfriss\u00fcljek, elcsomagoljam az eml\u00e9keimet, \u00e9s egyenruh\u00e1ba b\u00fajva elinduljak haza New Yorkba. A k\u00e9s\u0151 esti g\u00e9pen dolgoztam New York fel\u00e9, ilyenkor az utasok, m\u00e9g a skandin\u00e1vok is csendesebbek, pihennek, filmet n\u00e9znek vacsora ut\u00e1n egy-egy poh\u00e1r ital mellett. A k\u00f6z\u00e9ps\u0151 v\u00e9szkij\u00e1rat sz\u00e9les sor\u00e1ban egy szel\u00eddarc\u00fa, j\u00f3l \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt fiatalember dolgozott laptopj\u00e1n, n\u00e9ha bele-beleolvasott a k\u00f6nyv\u00e9be, ami ugyan c\u00edmoldal\u00e1val lefel\u00e9 volt az asztalon, felismertem Aciman reg\u00e9ny\u00e9t. Vacsora ut\u00e1n, mikor arra j\u00e1rtam a s\u00f6t\u00e9t kabinban, vettem \u00e9szre egy villan\u00e1snyira, hogy a laptopon a filmnek \u00e9pp azon jelenet\u00e9t n\u00e9zi, amikor a p\u00e1lyaudvaron Elio elb\u00facs\u00fazik Olivert\u0151l. A fi\u00fa lecsapta a laptop tetej\u00e9t, m\u00e9lyet s\u00f3hajtott, \u00e9s h\u00e1trahajtva a fej\u00e9t a sz\u00e9ken, a plafont b\u00e1multa. V\u00f6r\u00f6s volt a szeme. Szerettem volna odamenni, \u00e9s besz\u00e9lni hozz\u00e1, de nem tettem, mert egyr\u00e9szt szakmaiatlan lett volna, m\u00e1sr\u00e9szt, s tal\u00e1n ez volt a m\u00e9rvad\u00f3bb \u00e9rvem, \u00e9n sem \u00f6r\u00fcltem volna, ha b\u00e1rki is hozz\u00e1m sz\u00f3l, amikor elolvastam a k\u00f6nyvet vagy \u00e9pp befejeztem a filmet n\u00e9zni. K\u00e9s\u0151bb, mikor ism\u00e9t arra j\u00e1rtam, a pr\u00e9mium oszt\u00e1lyr\u00f3l egy j\u00f3l beh\u0171t\u00f6tt sz\u00e1raz feh\u00e9rbort vittem magammal. A fi\u00fa a k\u00f6nyvet olvasta mag\u00e1ba fordulva, fej\u00e9t a kezeibe temetve, az asztalra k\u00f6ny\u00f6k\u00f6lve k\u00e9nyelmetlen p\u00f3zban, amennyire csak egy rep\u00fcl\u0151n olvasni lehet a s\u00f6t\u00e9t kabinban egy halov\u00e1ny olvas\u00f3l\u00e1mpa f\u00e9ny\u00e9n\u00e9l. Nem sz\u00f3ltam egy sz\u00f3t sem, letettem a poharat, megt\u00f6lt\u00f6ttem borral, amit\u0151l az bep\u00e1r\u00e1sodott. A fi\u00fa r\u00e1mn\u00e9zett, \u00e9s miel\u0151tt sz\u00f3lt volna, intettem, ne tegye. Maurizi\u00f3 mozdulata jutott eszembe, azaz nem is eszembe, hanem csak el\u0151j\u00f6tt bel\u0151lem. Azzal a gesztussal otthagytam. Elmen\u0151ben, a harmadik sor t\u00e1vols\u00e1g\u00e1b\u00f3l csak egy halkan s\u00fagott, elcsukl\u00f3 \u201ek\u00f6sz\u00f6n\u00f6m\u201d \u00e9rt ut\u00f3l. Visszapillantottam, mosolygott \u00e9s a fej\u00e9t cs\u00f3v\u00e1lta meglepetten, majd visszab\u00fajt a k\u00f6nyvbe.<\/p>\n

Forr\u00e1s: \u00c9gb\u0151l kapott mes\u00e9k<\/em><\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Maurizio gesztusa Az \u00f3v\u00e1ros templom\u00e1b\u00f3l, San Giacomo harangtornya alatt a Piazza del Popolo fel\u0151l lesziv\u00e1rogtam ism\u00e9t a tengerre n\u00e9z\u0151 piazzett\u00e1ra, a Di Amicis t\u00e9rre. Ez az egzotikus n\u00f6v\u00e9nyekkel s\u0171r\u0171n ben\u0151tt park a magasv\u00e1ros t\u00f6v\u00e9ben t\u00f6bbf\u00e9le n\u00e9ven is ismert azok k\u00f6r\u00e9ben, akik otthonosan mozognak Bordigher\u00e1ban.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-75718","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/75718","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=75718"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/75718\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=75718"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=75718"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=75718"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}