{"id":7600,"date":"2011-02-13T09:42:39","date_gmt":"2011-02-13T09:42:39","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=7600"},"modified":"2011-02-13T09:42:39","modified_gmt":"2011-02-13T09:42:39","slug":"orok-tema-mai-megkozelites","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=7600","title":{"rendered":"\u00d6r\u00f6k t\u00e9ma – mai megk\u00f6zel\u00edt\u00e9s"},"content":{"rendered":"

* Mircea C\u0103rt\u0103rescu \u00e9s a n\u0151k
\n* Lehet-e \u00fajat mondani r\u00f3luk?<\/strong><\/p>\n

Visszhangos k\u00f6nyvsiker lett a bukaresti Mircea C\u0103rt\u0103rescu novellagy\u0171jtem\u00e9nye (De ce iubim femeile. Humanitas, Bucuresti, 2004)<\/em>, amely az \u00edr\u00f3nak az Elle c\u00edm\u0171, nem kimondottan sz\u00e9pirodalmi magazinban megjelent, egyre keresettebb r\u00f6vid \u00edr\u00e1saib\u00f3l \u00e1llt \u00f6ssze – mondhatni, szinte mag\u00e1t\u00f3l. Az addig ink\u00e1bb az elitet \u00e9s az avatott k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get megc\u00e9lz\u00f3 C\u0103rt\u0103rescu-m\u0171vek e pillanatt\u00f3l eg\u00e9szen m\u00e1s f\u00e9nyben ragyogtak f\u00f6l: az alkot\u00f3ra j\u00f3t\u00e9kony pal\u00e1stk\u00e9nt simult az eleve n\u00e9pszer\u0171 t\u00e9m\u00e1b\u00f3l ered\u0151, rokonszenvvel p\u00e1rosul\u00f3 t\u00f6meg\u00e9rdekl\u0151d\u00e9s…<\/p>\n

<\/p>\n

A k\u00f6lt\u0151k\u00e9nt, reg\u00e9ny\u00edr\u00f3k\u00e9nt elismert, a nyolcvanas \u00e9vekt\u0151l az irodalmi \u00e9let \u00e9lvonal\u00e1ba t\u00f6r\u0151 Mircea C\u0103rt\u0103rescu sok kor\u00e1bbi, rangos m\u0171v\u00e9t ez a kis novellagy\u0171jtem\u00e9ny beemelte a „divat” tartom\u00e1ny\u00e1ba.<\/p>\n

Mit kerteljek? A n\u0151k karj\u00e1n az \u00edr\u00f3 k\u00f6nnyed\u00e9n bes\u00e9t\u00e1lt a k\u00f6ztudatba.<\/p>\n

Szerencs\u00e9re – mondom most -, mert \u00edgy legal\u00e1bb ez a lekt\u0171r egy min\u0151s\u00e9gi \u00edr\u00f3 megk\u00f6zel\u00edt\u00e9s\u00e9hez ny\u00fajt tolvajkulcsot.<\/p>\n

Koszta Gabriella j\u00f3l tette, amikor az \u00edr\u00f3 sugallat\u00e1t meghallva, r\u00e1sz\u00e1nta mag\u00e1t, hogy a p\u00e9csi Jelenkor Kiad\u00f3nak leford\u00edtja a k\u00f6tetet, amely 2007-ben meg is jelent egy zsebk\u00f6nyvk\u00e9nt elk\u00e9pzelt \u00datraval\u00f3<\/em> c. sorozat ind\u00edt\u00f3 k\u00f6tetek\u00e9nt.<\/p>\n

\"\"<\/a><\/p>\n

Ami \u00e9rdekes \u00e9s izgalmas ebben a formailag nem irodalmi m\u0171ben, amely eml\u00e9kf\u0171z\u00e9rre, a sz\u00f6veg m\u00f6g\u00fcl mindegyre kibesz\u00e9l\u0151 \u00e9rtekez\u0151 pr\u00f3z\u00e1ra eml\u00e9keztet, az az, hogy \u00fagy t\u0171nik, mintha az \u00edr\u00f3 kiz\u00e1r\u00f3lag olvas\u00f3ja sz\u00e1m\u00e1ra bizalmasan, tudata legm\u00e9lyebb r\u00e9tegeib\u0151l b\u00e1ny\u00e1szn\u00e1 el\u0151 vallom\u00e1sait, s olyan titkokat szell\u0151ztetne meg, amit az ember rendszerint mag\u00e1ba szokott temetni. E meghitt bizalmass\u00e1g teremt szoros kapcsolatot szerz\u0151 \u00e9s olvas\u00f3ja k\u00f6z\u00f6tt, pedig h\u00e1t a k\u00f6nyvet t\u00e1volr\u00f3l sem kell \u00f6n\u00e9letrajzi adal\u00e9knak tekinten\u00fcnk. Az \u00edr\u00f3 \u00e9ppen \u00fagy \u00e9l benne term\u00e9szetadta szabads\u00e1g\u00e1nak jog\u00e1val, hogy arra \u00e9s oly m\u00f3don kanyar\u00edtsa a mese foly\u00e1s\u00e1t, ahogyan a sz\u00fcks\u00e9g \u00e9ppens\u00e9ggel megk\u00edv\u00e1nja. Olyan ez, mint a mindennapi \u00e9letben a kamaszok egym\u00e1s el\u0151tti fant\u00e1zi\u00e1l\u00e1sa, amikor g\u00e1l\u00e1ns kalandjaikat pr\u00f3b\u00e1lj\u00e1k felnagy\u00edtani, kisz\u00ednezni, jelent\u00e9ssel \u00e9s fontoss\u00e1ggal felruh\u00e1zni. Fabul\u00e1lnak. Ezt teszi az \u00edr\u00f3 is, minden le\u00edrt sor\u00e1val, de \u0151t a gondolat m\u00e9lys\u00e9ge, az \u00e9lm\u00e9nyek sodra \u00e9s az \u00edr\u00f3i tapasztalat, fant\u00e1zia seg\u00edtik, hogy a t\u00f6k\u00e9ly fel\u00e9 vezesse a t\u00f6rt\u00e9nteket.<\/p>\n

A ford\u00edt\u00f3 szerint kem\u00e9ny di\u00f3 volt C\u0103rt\u0103rescut magyar\u00edtani. Mindv\u00e9gig az lebeghetett a szeme el\u0151tt, amire maga az \u00edr\u00f3 k\u00e9rte meg, amikor r\u00e1szabad\u00edtotta Koszta Gabriell\u00e1t a m\u0171re: arra vigy\u00e1zzon, hogy a sz\u00f6veg otthonosan \u00fclj\u00f6n a magyar f\u00fclben. Azt hiszem, ezt az akad\u00e1lyt siker\u00fclt venni. \u00c9s m\u00e9g valami: k\u00fcl\u00f6n szerencse, hogy n\u0151i l\u00e9lek az, amin kereszt\u00fclsz\u0171r\u0151d\u00f6tt a Mi\u00e9rt szeretj\u00fck a n\u0151ket? jelent\u00e9smez\u0151je. Mert ez a t\u00e9ny egymag\u00e1ban fokozott er\u0151vel hiteles\u00edtette a sz\u00f6vegek autentikuss\u00e1g\u00e1t, \u00e9s nem annyira a prim\u00e9r ingerek tartom\u00e1ny\u00e1t, ann\u00e1l ink\u00e1bb a gondolati szintet r\u00e9szes\u00edtette kit\u00fcntet\u0151 figyelemben.<\/p>\n

C\u0103rt\u0103rescu n\u0151i kalandjai tulajdonk\u00e9ppen filozofikus, egzisztencialista kalandok. Mint ahogy mindk\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges \u00e9let\u00fcnk f\u00f6l\u00f6tt is el\u0171zhetetlen\u00fcl ott lebegnek az \u00e9let nagy eszm\u00e9i \u00e9s gondolatai, mint amilyen a Sors, a Szenved\u00e9ly, a Szabads\u00e1g \u00e9s a V\u00e9gzet… P\u00e9ld\u00e1ul… (Cseke G\u00e1bor)<\/strong><\/p>\n

\"\"<\/a><\/strong><\/p>\n

Mircea C\u0103rt\u0103rescu
\nKi vagyok \u00e9n?<\/strong><\/p>\n

N\u00e9h\u00e1ny \u00e9ve, amikor a c\u00e9d\u00e9im k\u00f6z\u00f6tt turk\u00e1ltam, r\u00e1bukkantam egyre, amelyiken sz\u00f3rakoztat\u00f3, j\u00e1t\u00e9kos, kellemesen sz\u00ednes, szeml\u00e9letes, szemet gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dtet\u0151 szem\u00e9lyis\u00e9gtesztek voltak. A megannyi alaposan kidolgozott, j\u00f3l ismert teszt k\u00f6z\u00f6tt volt egy, a Who Am I? c\u00edm\u0171, amely grafikailag tal\u00e1n ig\u00e9nytelen volt, de a szokatlan fogalmi fel\u00e9p\u00edt\u00e9se megnyer\u0151. R\u00f6viden, el\u0151sz\u00f6r is v\u00e1lasztani kellett hat h\u00e1z k\u00f6z\u00fcl. Azut\u00e1n hatf\u00e9le ker\u00edt\u00e9s k\u00f6z\u00fcl. Az udvaron el kellett helyezni egy f\u00e1t a hat fa k\u00f6z\u00fcl \u00e9s egy tavacsk\u00e1t a hat tavacska k\u00f6z\u00fcl. A h\u00e1z f\u00f6l\u00e9 felh\u0151t kellett tenni, term\u00e9szetesen egyet a hat rendelkez\u00e9sre \u00e1ll\u00f3 felh\u0151b\u0151l, habosat vagy s\u00f6t\u00e9tet, v\u00e9kony\u00e1t vagy s\u0171r\u0171t, tetsz\u00e9s szerint. A k\u00e9p kulcsa v\u00e9g\u00fcl a k\u00edgy\u00f3 volt, amelyet szint\u00e9n hat k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151, jobban vagy kev\u00e9sb\u00e9 tekerg\u0151z\u0151 k\u00edgy\u00f3 k\u00f6z\u00fcl kiv\u00e1lasztva b\u00e1rhol el lehetett helyezni: a kertben, a h\u00e1z mellett, a f\u00e1n, de ak\u00e1r a t\u00f3ban is. Nos, hozz\u00e1fogtam h\u00e1t, hogy ezekb\u0151l az elemekb\u0151l egy kedves, harmonikus, ar\u00e1nyos k\u00f6rnyezetet \u00e1ll\u00edtsak \u00f6ssze. A h\u00e1z magas volt, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171en \u00edvelt fels\u0151 ablakokkal, nagy \u00e9s er\u0151s nap vil\u00e1g\u00edtotta meg, a kis felh\u0151cske nem akad\u00e1lyozta abban, hogy teljes er\u0151vel s\u00fcss\u00f6n. A t\u00f3, mint egy kis medence, k\u00f6zvetlen\u00fcl a h\u00e1z mellett, remeg\u0151 k\u00e9k v\u00edzzel, \u00e9s mellette a fa d\u00fasan term\u0151 koron\u00e1ja. A k\u00edgy\u00f3t eldugtam egy s\u00f6t\u00e9t sarokba, j\u00f3 messze a villa lak\u00f3it\u00f3l. Saj\u00e1t \u00fcgyess\u00e9gemt\u0151l eltelve megnyomtam az F4-et, \u00e9s azon nyomban megjelent fekete alapon feh\u00e9r bet\u0171kkel az \u00edt\u00e9let a szem\u00e9lyis\u00e9gem t\u00edpus\u00e1r\u00f3l. M\u00e9g mindig k\u00ednos felid\u00e9znem: ,,You are a conformist” \u2014 kezd\u0151d\u00f6tt a v\u00e1dirat, \u00e9s folytat\u00f3dott m\u00e9g oldalakon kereszt\u00fcl ebben a hangnemben: kedvelem a ban\u00e1lis dolgokat, a kispolg\u00e1ri szimmetri\u00e1t, nincs bennem semmi romantika \u00e9s semmilyen k\u00fcl\u00f6n\u00f6s tehets\u00e9gem sincsen. A legmegfelel\u0151bb foglalkoz\u00e1s? K\u00f6nyvel\u0151. A szerelemben is a k\u00e9nyelmes helyzetekre v\u00e1gyom, p\u00e9nzem ugyan lesz annyi, amennyi sz\u00fcks\u00e9ges, \u00e1m egy vassal sem t\u00f6bb. Az \u00f3cs\u00e1rl\u00e1s kitett legal\u00e1bb h\u00e1rom oldalt. Arany k\u00f6z\u00e9p\u00fat. Ritk\u00e1n haragudtam meg valakire vagy valamire annyira, mint erre a j\u00e1t\u00e9kra. Olyan volt, mintha egy sz\u00e9p n\u0151 mondan\u00e1 lekezel\u0151en: \u201eKi\u00e1br\u00e1nd\u00edt\u00f3 vagy. Tulajdonk\u00e9ppen nem vagy egy\u00e9b, mint egy nyomorult konformista…” \u2014 \u00e9s azut\u00e1n ez a k\u00e9pzeletbeli, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 n\u0151 a der\u00e9kig \u00e9r\u0151 dekolt\u00e1zs\u00e1val h\u00e1tat is ford\u00edtana nekem. A francba!, ki\u00e1ltottam, \u00e9s mint \u00e1ltal\u00e1ban, ha el\u00e9gedetlen vagyok \u00e9s besz\u00e9lni akarok \u00f6nmag\u00e1mmal, kimentem a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba, hogy a t\u00fck\u00f6rbe n\u00e9zzek. A vil\u00e1gon a legkonformist\u00e1bb f\u00e9rfi n\u00e9zett vissza r\u00e1m a t\u00fck\u00f6rb\u0151l. Fekete szem, fekete haj, a sz\u00e1j… nem is tudom (val\u00f3sz\u00edn\u0171leg konformista), az orr… Nem b\u00edrtam sok\u00e1ig a szemembe n\u00e9zni. A helyzet t\u0171rhetetlen volt, \u00e9s s\u00fcrg\u0151sen meg kellett oldani. A sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9phez rohantam, \u00e9s megint elind\u00edtottam a programot. \u201eMost magunk k\u00f6zt vagyunk!”\u2014 ki\u00e1ltottam. Ez\u00fattal a leghibbantabb dolgokat v\u00e1lasztottam ki: egy oldalra d\u0171l\u0151 h\u00e1zat, egy csupa elsz\u00e1radt \u00e1g\u00fa f\u00e1t, a t\u0171zpiros napot cs\u00e1l\u00e9n az \u00e9gbolt egyik sark\u00e1ba raktam, viszont a robosztus felh\u0151t r\u00e1csaptam a h\u00e1ztet\u0151re, dr\u00e1maian, mint az \u00dcv\u00f6lt\u0151 szelekben. Perverz m\u00f3don a tavat \u00e9ppen az ajt\u00f3 el\u00e9 helyeztem, hogy ha a lak\u00f3k kil\u00e9pnek a h\u00e1zb\u00f3l, nyakig mer\u00fcljenek el benne. A k\u00edgy\u00f3k k\u00f6z\u00fcl rnost a leghosszabb \u00e9s legvastagabb p\u00e9ld\u00e1nyt v\u00e1lasztottam ki, \u00e9s betelep\u00edtettem a t\u00f3ba, mint a Loch Ness-i sz\u00f6rnyet. Az ember sz\u00edve megszakadt a sz\u00e1nalomt\u00f3l \u00e9s egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9st\u0151l, ha a sz\u00f3ban forg\u00f3 h\u00e1z lak\u00f3ira gondolt. \u00dajra lenyomtam az F4 billenty\u0171t \u00e9s (ujj\u00e9!) most m\u00e1r \u00e9lvezettel azt olvastam: \u201eYou are an artist, a wonderful dreamer!” \u2014 \u00edgy kezd\u0151d\u00f6tt a sz\u00f6veg, \u00e9s csak dicshimnuszokkal folytat\u00f3dott.<\/p>\n

Ez\u00fattal egy nagy szt\u00e1r karrierj\u00e9re voltam kiszemelve, tal\u00e1n egy nagy sz\u00edn\u00e9sz\u00e9re vagy h\u00edres fest\u0151\u00e9re, a leg\u00e9rz\u00e9kibb szerelmekkel \u00e9s degeszre t\u00f6m\u00f6tt sv\u00e1jci sz\u00e1ml\u00e1kkal… \u201eL\u00e1tod, hogy siker\u00fcl?!”\u2014 vetettem oda a nyomorult el\u0151bbi Who Am I?-nak, \u00e9s ezzel v\u00e9gleg leszereltem. Az emberi elme ism\u00e9t gy\u0151zedelmeskedett holmi \u00fcgyesked\u00e9sen…<\/p>\n

Milyen j\u00f3 is volna, ha a h\u00e9tk\u00f6znapokban is \u00edgy v\u00e1laszthatn\u00e1nk kisebb-nagyobb sorsokat, mint ebben a j\u00e1t\u00e9kban, k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 form\u00e1j\u00fa \u00e9s sz\u00edn\u0171 tavakat, f\u00e1kat, hatalmas vagy teljesen \u00e1rtalmatlan k\u00edgy\u00f3kat, amilyent akarunk \u00e9ppen. Hogy mindig megsz\u00e1llottan \u00e1t\u00e9p\u00edthess\u00fck az eg\u00f3nkat! Sajnos, \u00fagy ker\u00fclt\u00fcnk erre a f\u00f6ldre, hogy nem mondt\u00e1k meg el\u0151re, hogyan \u00e9s mi\u00e9rt, \u00e9s csak egyetlen lehet\u0151s\u00e9g adatik, de elm\u00e9nk der\u0171s vagy bor\u00fas, bar\u00e1ts\u00e1gos vagy rideg t\u00e1jait nem egyed\u00fcl mi v\u00e1lasztjuk. \u00c9s m\u00e9gis, b\u00e1rmennyire is a k\u00fcls\u0151 k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek foglyai vagyunk, b\u00e1rmilyen esetlegesen dob\u00e1l is az \u00e9let ide-oda, az\u00e9rt olykor mindny\u00e1jan \u00fagy gondolunk magunkra, mint egy kedves, elt\u00e1vozott teremtm\u00e9nyre, aki ut\u00e1n s\u00f3v\u00e1rgunk \u00e9s akihez szeretn\u00e9nk visszatal\u00e1lni.<\/p>\n

Ki vagyok \u00e9n? Melyik az igazi \u00e9nem? Ezt a k\u00e9rd\u00e9st r\u00e9g\u00f3ta, tizenn\u00e9gy \u00e9ves korom \u00f3ta \u00e9n is felteszem magamnak, az\u00f3ta, amikor egyszer egy csillagos \u00e9jszak\u00e1n az eg\u00e9sz f\u00f6ld\u00f6n csak az unokab\u00e1ty\u00e1m cigarett\u00e1ja ragyogott, aki a csal\u00e1d boh\u00e9mje volt. Egy faasztaln\u00e1l \u00fcld\u00f6g\u00e9lt\u00fcnk az udvaron a kis b\u00e1ns\u00e1gi faluban, ahol a vak\u00e1ci\u00f3mat t\u00f6lt\u00f6ttem. B\u00e1r kilenc \u00e9vvel id\u0151sebb volt n\u00e1lam, nem tartotta nevets\u00e9gesnek, amikor a sz\u00f3 szoros \u00e9rtelm\u00e9ben elm\u00e9ly\u00fclten arr\u00f3l \u00e9rtekeztem vele, hogy ah\u00e1ny hold \u00e9s csillag van, annyi halhatatlans\u00e1g, Isten, univerzum \u00e9s szerelem… Azon az \u00e9jszak\u00e1n reggelig besz\u00e9lgett\u00fcnk. Elmes\u00e9ltem neki nagy felfedez\u00e9semet abban az \u00e9vben, azt az elm\u00e9letemet, hogy sohasem tudhatjuk, milyennek l\u00e1tja a vil\u00e1got a m\u00e1sik: lehet, hogy m\u00e1s k\u00e9knek l\u00e1tja azt, amit \u00e9n pirosnak, de mivel azt a sz\u00ednt \u00e9n is pirosnak nevezem, soha nem tudhatom meg, hogy a m\u00e1sik ember tulajdonk\u00e9ppen ugyanolyannak l\u00e1tja-e… Akkor m\u00e9g nem sejtettem, hogy ez a primit\u00edv gondolat a kamaszok h\u00e1romnegyed\u00e9t foglalkoztatja. Az unokab\u00e1ty\u00e1m elmondta, hogy \u0151 sokszor sz\u00ednh\u00e1zba j\u00e1r, rajzol, verseket \u00edr, git\u00e1rozik \u00e9jszak\u00e1kon \u00e1t, sz\u00e1nd\u00e9kosan kir\u00edv\u00f3an viselkedik, vagy p\u00e9ld\u00e1ul egy-egy \u00f6reg parasztasszonyt franci\u00e1ul sz\u00f3l\u00edt meg… ,,De mi\u00e9rt csin\u00e1lod mindezt?” \u2014 k\u00e9rdeztem, \u00e9s figyeltem, ahogyan a f\u00e1k lombja a s\u00f6t\u00e9tb\u0151l minden fuvallatra v\u00e9gigs\u00f6p\u00f6rt a csillagokon. A par\u00e1zs felemelkedett, \u00e9s hirtelen felizz\u00f3 f\u00e9ny\u00e9ben, mint egy fot\u00f3laborban, megpillantottam fiatalos, hossz\u00fa s\u00f6r\u00e9ny\u0171, bark\u00f3s profilj\u00e1t, ami az\u00f3ta volt divat, mi\u00f3ta a Phoenix kihozta els\u0151 lemez\u00e9t. \u201eNem tudom… lehet, hogy \u00f6nmagamat keresem… Mindent kipr\u00f3b\u00e1lok, meg akarom val\u00f3s\u00edtani \u00f6nmagamat, nem akarom jelent\u00e9ktelen emberk\u00e9nt le\u00e9lni az \u00e9letet…” ,,\u00c9s megtal\u00e1ltad? M\u00e1rmint magadat?”\u2014 k\u00e9rdeztem t\u0151le naivan. \u201eNem hinn\u00e9m, m\u00e9g nem…” Szeg\u00e9ny unokab\u00e1ty\u00e1m! Nem tudhatta, hogy teljess\u00e9ggel n\u00e9vtelen m\u00e9rn\u00f6k lesz majd egy vid\u00e9ki kisv\u00e1rosban. Viszont azon az \u00e9jszak\u00e1n akaratlanul \u0151 nyitott meg el\u0151ttem egy olyan t\u00e1vlatot, amelyr\u0151l addig, elvegy\u00fclve a k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem l\u00e9v\u0151 arcok \u00e9s t\u00e1rgyak k\u00f6z\u00f6tt, m\u00e9g sohasem gondolkoztam. Eltelt m\u00e9g k\u00e9t \u00e9v, mire egy m\u00e1sik faluban, a Duna ment\u00e9n, t\u00e9nyleg \u00e1t\u00e9ltem azt, hogy l\u00e9tezem, \u00e9s az \u00e9nem v\u00e9gre megsz\u00fcletett.<\/p>\n

A legt\u00f6bben a k\u00fcls\u0151 k\u00f6rnyezetben \u00e9l\u00fcnk, \u00e9s (h\u00e1rom\u00e9vente egyszer) a t\u00fck\u00f6rk\u00e9p\u00fcnkkel azonos\u00edtjuk magunkat. Vagyunk, akik vagyunk. Ha azt mondjuk, \u201e\u00e9n”, a mellkasunkra mutatunk: a testem vagyok, ez a valaki a kerek vil\u00e1gon. \u00c1ltal\u00e1ban nem \u00e9r\u00fcnk r\u00e1 \u00f6nvizsg\u00e1latra, \u00e9s amikor \u00f6nmagunk ut\u00e1n kutatunk, nem magunkba n\u00e9z\u00fcnk, hanem az \u00e9let\u00fcnk folyton v\u00e1ltoz\u00f3, sz\u00edneit v\u00e1ltoztat\u00f3 k\u00fcls\u0151 fel\u00fclete fel\u00e9, mintha egy versenyfut\u00f3 a startn\u00e1l visszafel\u00e9 indulna el. Legt\u00f6bbsz\u00f6r nem \u201e\u00e1tgondoljuk”, hanem csak \u201e\u00e9lj\u00fck” \u00f6nmagunkat, mivel az aktu\u00e1lis k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek h\u00e1tt\u00e9rbe szor\u00edtj\u00e1k a bels\u0151 \u00e9let\u00fcnket. Ez\u00e9rt a t\u00e1rgyakat \u00fagy haszn\u00e1ljuk, mintha azt a felt\u00e9telezett, rejtett \u00e9s val\u00f3s\u00e1gb\u00f3l kivont szem\u00e9lyis\u00e9get jelk\u00e9pezn\u00e9k, akire nem is gondolunk. Van egy bar\u00e1tn\u0151m, akit teljesen leny\u0171g\u00f6z saj\u00e1t szem\u00e9lyis\u00e9ge, \u00e9s m\u00e9gis mindig a magazinok folyton v\u00e1ltoz\u00f3, legfrissebb divatja szerint \u00f6lt\u00f6zk\u00f6dik, sminkeli mag\u00e1t, \u00e9s a tiszavir\u00e1g-\u00e9let\u0171 m\u0171v\u00e9szeti ir\u00e1nyzatok szerint m\u0171vel\u0151dik. Ma feket\u00e9re kont\u00farozott szemmel l\u00e1tom mint ,,punk”-ot, holnap m\u00e1r kecsesen halov\u00e1nyan, pasztellsz\u00edn\u0171 selyemingben, holnaput\u00e1n \u00fczletasszonyk\u00e9nt koszt\u00fcm\u00f6sen, nyakkend\u0151vel. Egyszer odavan a sz\u00ednh\u00e1z\u00e9rt, sz\u00edn\u00e9szek \u00e9s rendez\u0151k k\u00f6z\u00f6tt forgol\u00f3dik, de holnap m\u00e1r meg is feledkezik a sz\u00ednh\u00e1zr\u00f3l a k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szet kedv\u00e9\u00e9rt. Lelkesen olvas egy hirtelen felfedezett k\u00f6nyvet, magasztalja, misztikus hatalmat tulajdon\u00edtva \u00e1ldoz neki, ak\u00e1r egy halv\u00e1nynak, de holnap m\u00e1r m\u00e1sikat v\u00e1laszt, s az els\u0151t kiejti kegyeib\u0151l. Ezt az \u00e1rul\u00e1ssorozatot, a pillanatnyi lelkesed\u00e9sek hordal\u00e9k\u00e1t \u0151 m\u00e9gis a \u201eszem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9nek” tartja. Nem k\u00e9tlem, hogy ez a n\u0151 is keresi \u00f6nmag\u00e1t, de sz\u00e1nd\u00e9kosan \u00e9s m\u00f3dszeresen \u00e9ppen ott, ahol nincs, mert \u00e9ppen att\u00f3l f\u00e9l, hogy v\u00e9g\u00fcl megtal\u00e1lja. Mintha neki szerezte volna Frank Zappa h\u00edres sl\u00e1ger\u00e9t: \u201eDo you know what you are? You are what you is!” Az vagy, aki van, aki l\u00e1tszik, egy cs\u00e9ppel sem t\u00f6bb. Az \u00e9n\u00fcnk nem egy\u00e9b, mint az a l\u00e9g\u00fcres t\u00e9r, amit t\u00falzs\u00fafolt, t\u00falp\u00f6rgetett \u00e9let\u00fcnk hozott l\u00e9tre benn\u00fcnk, amikor m\u00e1r nem v\u00e1lasztjuk azt, \u201eami t\u00e9nyleg sz\u00e1m\u00edt”.<\/p>\n

M\u00e9gis, a mag\u00e1nyos \u00f3r\u00e1k, a boldogtalans\u00e1g percei, \u00e9let\u00fcnk v\u00e1ls\u00e1gai, az \u00e1lmaink \u00e9s mereng\u00e9seink, a depresszi\u00f3nk, a hat\u00e1resetek, a nyugtalans\u00e1gaink \u2014 ezek mind m\u00e1sr\u00f3l besz\u00e9lnek. Minden, ami kiz\u00f6kkent a \u201eval\u00f3s” \u00e9let rutinj\u00e1b\u00f3l, azt mutatja, hogy ha nem reflekt\u00e1lunk \u00f6nmagunkra, egyre lejjebb cs\u00faszunk a benyom\u00e1sok, elismer\u00e9sek, k\u00e9pzelg\u00e9sek, pletyk\u00e1k, t\u00e1rgyak, hazugs\u00e1gok \u00e9s csillog\u00e1sok lejt\u0151j\u00e9n, egyre t\u00e1volabb val\u00f3di l\u00e9ny\u00fcnk \u00e9l\u0151 magj\u00e1t\u00f3l. Egyszer\u0171 fogyaszt\u00f3v\u00e1 v\u00e1lunk, aki els\u0151sorban \u00f6nmag\u00e1t fogyasztja el. \u00c9s ilyenek maradunk, hacsak az \u00e9let \u00fagy nem hat\u00e1roz, hogy beverj\u00fck a fej\u00fcnket a gerend\u00e1ba. Kamaszkoromban egy boldogtalan szerelem \u00e9s a katonas\u00e1g szomor\u00fa tapasztalata hozta felsz\u00ednre azt, amir\u0151l nem is gondoltam volna, hogy megvan bennem: sok gy\u0171l\u00f6letet, g\u00e1tl\u00e1st \u00e9s gy\u00e1vas\u00e1got, de sok er\u0151t is az elvisel\u00e9s\u00e9hez. Az\u00f3ta nincsenek ill\u00fazi\u00f3im: nem vagyok igaz\u00e1b\u00f3l semjobb, sem rosszabb, sem lelkileg szebb, nem lehetn\u00e9k mint\u00e1ja senkinek, \u00e9s az \u00e9letben nekem sincsenek mint\u00e1im. Az ut\u00f3lagos tapasztalatok arra is megtan\u00edtottak, hogy ne csapjam be magam. Nagyon j\u00f3 \u00e9rz\u00e9s tudni, hogy igaz\u00e1b\u00f3l mi lakozik az emberben. Van egy bar\u00e1tom, akit csalhatatlannak tartanak. Sz\u00f6rny\u0171, ahogy a kudarcait mindig gy\u0151zelemm\u00e9 konvert\u00e1lja, ahogy igazolja a t\u00e9ved\u00e9seit, megfeledkezve azokr\u00f3l, amelyeket nem lehet igazolni. Ha \u0151t hallgatom, az a benyom\u00e1som, hogy tal\u00e1lkoztam az egyetlen emberrel, aki m\u00e9g soha nem t\u00e9vedett. Minden, amit tesz, t\u00f6k\u00e9letes, az eg\u00e9sz vil\u00e1g \u0151t csod\u00e1lja, minden lehets\u00e9ges dologr\u00f3l csak neki lehet helyt\u00e1ll\u00f3 v\u00e9lem\u00e9nye. V\u00e9dekez\u0151 mechanizmusa mindig k\u00e9szenl\u00e9tben \u00e1ll: semmilyen rossz h\u00edr nem juthat el \u00e9nje t\u00fal g\u0151g\u00f6s f\u00fcl\u00e9hez. \u00d3ri\u00e1si a szakad\u00e9k a saj\u00e1t k\u00e9pzelete szerinti \u00e9s a val\u00f3s\u00e1gos szem\u00e9lye k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n

Akkor h\u00e1t ki is vagyok \u00e9n? Az, akit a szem\u00e9lyis\u00e9gtesztek mutatnak? De ezek nem tesznek egyebet, mint kiv\u00e1gj\u00e1k a k\u00f6rvonalaimat. Szerint\u00fck k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 helyzetekben k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 szem\u00e9lyis\u00e9ggel rendelkezem. A bens\u0151nk azonban nem f\u00e9nyk\u00e9palbum. Nem t\u00e1rgyak, hanem folyamatok vagyunk. \u00c9n, v\u00e9gs\u0151 soron, \u00f6nmagam keres\u00e9se vagyok. Nem az\u00e9rt keresem, hogy megtal\u00e1ljam: az a t\u00e9ny, hogy keresem, biztos jele annak, hogy m\u00e1r meg is tal\u00e1ltam.<\/p>\n

Ford\u00edtotta: Koszta Gabriella<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

* Mircea C\u0103rt\u0103rescu \u00e9s a n\u0151k * Lehet-e \u00fajat mondani r\u00f3luk? Visszhangos k\u00f6nyvsiker lett a bukaresti Mircea C\u0103rt\u0103rescu novellagy\u0171jtem\u00e9nye (De ce iubim femeile. Humanitas, Bucuresti, 2004), amely az \u00edr\u00f3nak az Elle c\u00edm\u0171, nem kimondottan sz\u00e9pirodalmi magazinban megjelent, egyre keresettebb r\u00f6vid \u00edr\u00e1saib\u00f3l \u00e1llt \u00f6ssze – mondhatni, szinte mag\u00e1t\u00f3l. Az addig ink\u00e1bb az elitet \u00e9s az avatott […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7,22],"tags":[],"class_list":["post-7600","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella","category-recenzio"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/7600","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=7600"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/7600\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=7600"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=7600"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=7600"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}