A rom\u00e1n Geo Bogza \u00e9s az erd\u00e9lyi Asztalos Istv\u00e1n kort\u00e1rsak voltak. Tal\u00e1n m\u00e9g j\u00f3l ismert\u00e9k is egym\u00e1st. Eszt\u00e9tikai eszm\u00e9nyeikben is rokon\u00edthat\u00f3k: mindketten elk\u00f6telezett h\u00edvei voltak az emberk\u00f6zeli val\u00f3s\u00e1gmegismer\u00e9snek \u00e9s -\u00e1br\u00e1zol\u00e1snak. Hivat\u00e1sszer\u0171en v\u00e9gzett, legt\u00f6bbsz\u00f6r k\u00f6znapi sz\u00e1ll\u00edt\u00f3eszk\u00f6z\u00f6k\u00f6n, de ak\u00e1r gyalog is megtett utaz\u00e1saik nem maradtak nyomtalanul \u00edr\u00f3i munk\u00e1ss\u00e1gukban.<\/p>\n
\u00c9rdekes m\u00f3don abban is \u201erokonlelkeknek\u201d mutatkoznak, ahogyan a huszadik sz\u00e1zad derek\u00e1n, m\u00e1s-m\u00e1s \u00e9lethelyzetben ugyan, de f\u00f6lfedezt\u00e9k maguk \u2013 \u00e9s az olvas\u00f3k \u2013 sz\u00e1m\u00e1ra az (ideig-\u00f3r\u00e1ig) Nagy-Rom\u00e1ni\u00e1hoz visszat\u00e9rt Besszar\u00e1bi\u00e1t. Geo Bogza \u0162\u0103ri de piatr\u0103, de foc \u015fi de p\u0103m\u00e2nt (K\u0151b\u0151l, t\u0171zb\u0151l, f\u00f6ldb\u00f6l lett orsz\u00e1gok) c. k\u00f6nyve 1934-ben jelent meg s az akkoriban divatoz\u00f3 idealiz\u00e1lt hazak\u00e9p helyett az ellentmond\u00e1sokt\u00f3l fesz\u00fcl\u0151 val\u00f3s\u00e1got, az elmaradott rom\u00e1niai viszonyokat r\u00f6gz\u00edti, keser\u0171 t\u00e1rsadalomkritik\u00e1val. El\u0151szeretettel vizsg\u00e1l\u00f3dik a perif\u00e9ri\u00e1n, a szeg\u00e9nys\u00e9g \u00e9s elmaradotts\u00e1g d\u00edszletei k\u00f6z\u00f6tt, \u00fatba ejtve egyebek mellett Besszar\u00e1bia jellegzetes t\u00e1jait is.<\/p>\n
Asztalos Istv\u00e1n rom\u00e1n \u00e1llampolg\u00e1rk\u00e9nt katonai szolg\u00e1lat\u00e1t \u00e9lte \u00e1t Besszar\u00e1bi\u00e1ban, amelynek nyom\u00e1n megsz\u00fcletett A szak\u00e1ll c\u00edm\u0171 kisreg\u00e9nye. A realista, a saj\u00e1tos besszar\u00e1biai viszonyokat cs\u00f6ppet sem kend\u0151z\u0151 \u00e1br\u00e1zol\u00e1sm\u00f3dja miatt az Asztalos \u00e9letm\u0171v\u00e9b\u0151l kiemelked\u0151 kisreg\u00e9ny hossz\u00fa \u00e9veken \u00e1t rejtve marad, s el\u0151sz\u00f6r az 1943-1944 k\u00f6z\u00f6tt Kolozsv\u00e1rt megjelen\u0151 Term\u00e9s c. negyed\u00e9vi foly\u00f3iratban l\u00e1tott napvil\u00e1got, majd 1945-ben k\u00f6nyvalakban is megjelent. A Geo Bogza-f\u00e9le riportba oltott Besszar\u00e1bia-k\u00e9p k\u00f6sz\u00f6n vissza lapjair\u00f3l, irodalmi feldolgoz\u00e1sban \u2013 ugyanarr\u00f3l az eszt\u00e9tikai \u00e9s szellemi meggy\u0151z\u0151d\u00e9sr\u0151l fakadt realizmus k\u00f6telez\u0151 ig\u00e9nye vezeti mindk\u00e9t \u00edr\u00f3 toll\u00e1t, a val\u00f3s\u00e1g kend\u0151zetlen kimond\u00e1sa pedig mind a rom\u00e1n, mind a magyar irodalom viszonylat\u00e1ban \u00e9rt\u00e9ktartom\u00e1nyi telital\u00e1latot teremt.<\/p>\n
Nem v\u00e9letlen, hogy a kolozsv\u00e1ri Korunk foly\u00f3irat k\u00f6vetkezetes rokonszenvvel mutatta be Bogza \u00edr\u00e1sait \u2013 a besszar\u00e1biai besz\u00e1mol\u00f3k mellett m\u00f3cvid\u00e9ki b\u00e1ny\u00e1szriportjait is \u2013 a huszadik sz\u00e1zad harmincas-negyvenes \u00e9veiben. (cseke g\u00e1bor)<\/strong><\/em><\/p>\n A rom\u00e1n \u00e1llamvasutakra maradt ez a kincs. Lehet, hogy a Lipnik-At\u00e1ki vas\u00fati szakasz a legszebb eg\u00e9sz sz\u00e9les Beszar\u00e1bi\u00e1ban, de a legfurcs\u00e1bb is az eg\u00e9sz tartom\u00e1nyban, annyi bizonyos. A s\u00ednp\u00e1r a Dnyeszterhez igyekezik, utj\u00e1t azonban rengeteg \u00f3ri\u00e1si g\u00f6d\u00f6r \u00e1llja el. Hidak nincsenek, a vasut \u00fagy csuszik, furakodik e szakad\u00e9kok k\u00f6z\u00f6tt, mint a kigy\u00f3.<\/p>\n Kanyarog a f\u00f6ldlyukak perem\u00e9n, halad n\u00e9h\u00e1ny kilom\u00e9tert, azt\u00e1n visszat\u00e9r szinte ugyanarra a helyre, ahonnan kiindult, csakhogy a g\u00f6d\u00f6r m\u00e1sik oldal\u00e1n; majd jobbra fordul, balra csavarodik, ide, oda, ugy ahogy csak egy foly\u00f3 tud a vil\u00e1gon: a Prut. A furcsa az, hogy a vonat szerpentin-utat k\u00f6vet, de nem valami hegyoldalon \u2014 a s\u00edk mez\u0151n. Az a neh\u00e1ny szem\u00e9lysz\u00e1llit\u00f3 b\u00e1rka, amely a szerelv\u00e9nyt alkotja, szakadatlanul ring, a t\u00f6lt\u00e9svonal menet\u00e9t k\u00f6vetve. Olyan a vonat, mint a kutya, amely forog maga k\u00f6r\u00fcl \u00e9s mindegyre a fark\u00e1hoz kap.<\/p>\n V\u00e9g\u00fcl ennek a j\u00e1t\u00e9knak is v\u00e9ge. A vonat nemsok\u00e1ra \u00e1llom\u00e1sra \u00e9r.<\/p>\n Ez \u00c1t\u00e1ki, holtpont. De nem \u00c1t\u00e1ki kedv\u00e9\u00e9rt \u00e9pitett\u00e9k ezt a vasutvonalat. R\u00e9gesr\u00e9gen ez a s\u00ednp\u00e1r volt Oroszorsz\u00e1g minden \u00f6sszek\u00f6ttet\u00e9se Nyugattal, Csernoviccal. Azt\u00e1n a Dnyeszter-hidat leveg\u0151be r\u00f6pitett\u00e9k \u00e9s a Lipnik-At\u00e1ki vasuti szakasz ugy maradt, mint a let\u00e9pett kar. M\u00e9gis ennek a vasuti szakasznak \u00e9rt\u00e9ke van, k\u00fcl\u00f6n jelent\u0151s\u00e9ge. Nem kereskedelmi \u2014 had\u00e1szati jelent\u0151s\u00e9ge. Nem \u00fagy had\u00e1szati, ahogy a katon\u00e1k \u00e9rtik, hanem had\u00e1szati a term\u00e9szettel szemben, mostohas\u00e1gaival, alkalmatlankod\u00e1saival szemben, amelyeket siker\u00fclt legy\u0151znie.<\/p>\n Az eddigi kigy\u00f3ut csak a m\u0171 nyit\u00e1nya. Most igazol\u00f3dnak be fot\u00f3riporter bar\u00e1tom szavai, aki szerint az utas, aki Lipnik \u00e9s At\u00e1ki k\u00f6z\u00f6tt halad, Sv\u00e1jcban \u00e9rezheti mag\u00e1t. Csakugyan, ki hitte volna, hogy Beszar\u00e1bi\u00e1ban hegyek is vannak? Term\u00e9szetesen miniat\u0171r hegyek, de hegyek.<\/p>\n A Lipnik-At\u00e1ki vasuti szakasz term\u00e9szeti l\u00e1tv\u00e1nyok val\u00f3s\u00e1gos \u00e9kszerdoboza. Az utas meglep\u0151dik. Azt hitte, hogy Beszar\u00e1bia fensik. Amikor azt\u00e1n el\u00e9r a Dnyeszterhez, hegycs\u00facson tal\u00e1lja mag\u00e1t, an\u00e9lk\u00fcl, hogy ak\u00e1r egy centim\u00e9ternyit is h\u00e1gott volna hegyre. Az eddig sik f\u00f6ld egyszerre s\u00fcllyedni, omlani kezd, barlangosodik, \u00fcregesedik, v\u00f6lgyeket alkot. A vonat tartja mag\u00e1t egy ideig, azt\u00e1n ott, ahol a v\u00f6lgyvonulatok \u00fatja tisztul, maga is lassan, \u00f3vatosan ereszkedni kezd a kialakult egyetlen m\u00e9ly \u00e9s sz\u00e9les v\u00f6lgybe. K\u00e9tsz\u00e1z m\u00e9ter ut\u00e1n: \u00e1llom\u00e1s. \u00c1llom\u00e1s, k\u0151\u00e9p\u00fclet, t\u00e1tong\u00f3 szakad\u00e9k sz\u00e9l\u00e9n. A v\u00f6lgym\u00e9lyben, mintha az \u00e9gb\u0151l esett volna le oda, falu. Az \u00e1llom\u00e1s \u00e9s falu k\u00f6z\u00f6tt nincs, aki j\u0151jj\u00f6n-menjen. \u00c1llom\u00e1sf\u0151n\u00f6k sincs.<\/p>\n R\u00e9gen, egyszer volt az is. De egy \u00e9jszaka onnan, a Dnyeszter tuls\u00f3 fel\u00e9r\u0151l emberek j\u00f6ttek \u00e1t \u00e9s meg\u00f6lt\u00e9k. Sirja ott domborul r\u00e9gi hivatalahelye, az \u00e1llom\u00e1s balj\u00e1n. S\u00edrja el\u0151tt fekete m\u00e1rv\u00e1nykereszt. A nevet \u0151rz\u0151 jel el\u0151tt pedig, k\u00f6zvetlen k\u00f6zel: a szakad\u00e9k.<\/p>\n A vonat csikorg\u00f3 f\u00e9kekkel megindul le a meredeken. Balfel\u0151l, \u00e9szaki ir\u00e1nyban m\u00e9szk\u0151hegyek sora nyilik. R\u00e1ncosak, n\u00e9hol vil\u00e1git\u00f3 feh\u00e9rek, zs\u00fafoltak \u00e9s k\u00f6ralakuak \u00e9s min\u00e9l lejebb \u00e9r a vonat, ann\u00e1l nagyobbra n\u0151nek.<\/p>\n Val\u00f3szin\u00fcleg, hogy eg\u00e9sz Beszar\u00e1bi\u00e1ban, term\u00e9szetesen a Dunadelta kiv\u00e9tel\u00e9vel, ez az \u00e9szaki t\u00e1j Lipnik \u00e9s At\u00e1ki k\u00f6z\u00f6tt az egyetlen, amely megfelel a szab\u00e1lyszer\u00fc \u00e9s a szab\u00e1lyokhoz ragaszkod\u00f3 turist\u00e1k ig\u00e9nyeinek, azoknak, akik a sz\u00f3 megszokott \u00e9rtelm\u00e9ben kiv\u00e1nnak \u00e9rdekeset l\u00e1tni.<\/p>\n Azok sz\u00e1m\u00e1ra, akikre az utaz\u00e1si irod\u00e1k l\u00e9t\u00fcket alapozz\u00e1k, azoknak, akik szeretik a t\u00e1jk\u00e9pes mintaplak\u00e1tokat, lehetne ilyen rajzos, sz\u00ednes utaz\u00e1sra ingerl\u0151 propaganda-ragaszk\u00e9pet k\u00e9sziteni a Lipnik-At\u00e1ki szakaszr\u00f3l is.<\/p>\n Itt a kir\u00e1ndul\u00f3knak el\u00e9g alkalma nyilhat arra, hogy elragadtat\u00e1sukat hangosan nyilv\u00e1nits\u00e1k, hogy haszn\u00e1lj\u00e1k messzel\u00e1t\u00f3ikat \u00e9s f\u00e9nyk\u00e9pezzenek.<\/p>\n A Dnyeszter n\u00e9hol val\u00f3szin\u00fctlen m\u00f3don kisz\u00e9lesedik, ugy, hogy az els\u0151 pillanatban hegyek k\u00f6z\u00e9 \u00e9kelt t\u00f3nak hinn\u00e9 az ember. A vonat a folyam partj\u00e1n lassan lefel\u00e9 ereszkedik. Ahogy le\u00e9rkezik a magasb\u00f3l \u00e9s a v\u00edz vonal\u00e1hoz alkalmazkodva vizszintes helyzetbe ker\u00fcl, a vonat olyan mozdulatot tesz, mint a rep\u00fcl\u0151g\u00e9pek, amikor f\u00f6ldet \u00e9rnek. Ezut\u00e1n a vasut. At\u00e1kiig, a lejt\u0151s terepen v\u00e9gig, a folyam mellett halad. A hegy nagy fala \u00e9s a folyam morajl\u00f3 vize k\u00f6z\u00f6tt az \u00fat, ha nem is oly megd\u00f6bbent\u0151, mint eddig, de az\u00e9rt az \u00e9rdekess\u00e9gnek sincs hijj\u00e1n. Az \u00fat mellett folyik a Dnyeszter vize \u00e9s azon tul, alig n\u00e9h\u00e1ny m\u00e9terrel az m\u00e1r Oroszorsz\u00e1g.<\/p>\n A l\u00f3ra, amely az uton halad, a folyamhoz inni j\u00f6tt, lib\u00e1ra fesz\u00fclt \u00e9rdekl\u0151d\u00e9ssel tekint mindenki. A l\u00f3 is, a liba is a Szovjetb\u0151l val\u00f3. Az ut a Dnyeszter \u00e9s a Szovjetuni\u00f3 ment\u00e9n nem tart t\u00f6bbet egy f\u00e9l\u00ad \u00f3r\u00e1n\u00e1l. Ez a beszar\u00e1biai vasutvonal egyetlen Oroszorsz\u00e1ggal szomsz\u00e9dos szakasza. Nemsok\u00e1ra a sinp\u00e1r mez\u0151re fut. Balra fordul \u00e9s egyenesen a Dnyeszternek tart. De meg\u00e1ll, megakad, nem mehet \u00e1t a vizen. A hidat felrobbantott\u00e1k. A Rom\u00e1nia fel\u00e9 es\u0151 r\u00e9sz a vizbe zuhant. A vasgerend\u00e1kat meghajlitotta, \u00f6sszet\u00f6rte, forg\u00e1csokra z\u00fazta a dinamitrobban\u00e1s. A szovjet f\u00f6ld fel\u00e9 es\u0151 hidr\u00e9sz s\u00e9rtetlen. Ugy maradt a leveg\u0151ben, mint a kinyujtott k\u00e9z.<\/p>\n *<\/p>\n A dolog ugy \u00e1ll, hogy ez az \u00c1t\u00e1ki nevezet\u0171 helys\u00e9g, amelynek f\u00f6ldj\u00e9re most el\u0151sz\u00f6r l\u00e9ptem \u00e9letemben, akkor lett \u00f6n\u00e1ll\u00f3 v\u00e1s\u00e1rhely, amikor Beszar\u00e1bia visszat\u00e9rt az anyahaz\u00e1hoz. Azel\u0151tt a vizentuli nagy v\u00e1rosnak, Mogilewnek volt a k\u00fclv\u00e1rosa. Amikor a hidat felrobbantott\u00e1k \u00e9s a Dnyeszter k\u00e9t homlokegyenest ellenkez\u0151 vil\u00e1g elv\u00e1laszt\u00f3ja lett, ezek az \u00e1t\u00e1ki emberek ugy maradtak itt, mint a t\u00f3 halai, ha a viz elfolyt fel\u0151l\u00fck valahova. Verg\u0151dnek, csapkodnak, egyik oldalukr\u00f3l a m\u00e1sikra fordulnak \u00e9s mindennap meghal egy-egy k\u00f6z\u00fcl\u00fck. Mogilewben kerest\u00e9k kenyer\u00fcket, onnan kapt\u00e1k a j\u00f3 fizet\u00e9st, az volt nekik a meg\u00e9l\u00e9s lehet\u0151s\u00e9ge, az a vizen\u00ad<\/p>\n tuli v\u00e1ros. De Mogilewvel megszakadt minden \u00f6sszek\u00f6ttet\u00e9s. \u00c9s \u00c1t\u00e1ki, a nyomorus\u00e1gos mahala az\u00f3ta haldoklik.<\/p>\n Huszonn\u00e9gy \u00f3r\u00e1t akartam maradni \u00c1t\u00e1kiban , hogy megmosdjam, megpihenjek \u00e9s hogy v\u00e9get vessek b\u0151r\u00f6m rettenetes megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1sainak. N\u00e9h\u00e1ny \u00e9jszak\u00e1t f\u00e9rges kozsokokon t\u00f6lt\u00f6ttem beszar\u00e1biai falvakban, vil\u00e1gv\u00e9gen. \u00c1t\u00e1ki ezzel a pihen\u00e9ssel szemben, amelyr\u0151l eg\u00e9sz uton \u00e1lmokat sz\u0151ttem, az els\u0151 pillanatt\u00f3l kezdve elutasit\u00f3 magatart\u00e1st tanusitott. A vonat lepra-marta, agyaggal vakolt, m\u00e1l\u00e1snak indult, d\u00fcl\u0151f\u00e9lben lev\u0151 h\u00e1zak el\u0151tt \u00e1llott meg. Minden olyan rettenetesen cs\u00faf volt, oly szeg\u00e9nyesen siv\u00e1r, hogy elhagyott a kedvem, nem kiv\u00e1ntam se \u00e9lni, se \u00e1lmodni, se pihenni t\u00e9rni.<\/p>\n Ahogy lel\u00e9ptem a vasuti kocsi l\u00e9pcs\u0151j\u00e9r\u0151l, egy szak\u00e1llas \u00f6reg sietett hozz\u00e1m: \u2014 Uram, nincs sz\u00fcks\u00e9ge sz\u00e1llod\u00e1ra? \u2014 Sz\u00e1llod\u00e1ra? Csak arra volt sz\u00fcks\u00e9gem.<\/p>\n \u2014 Sz\u00e1llod\u00e1t akarok igen, de azt\u00e1n a legjobb legyen \u00c1t\u00e1kiban! Az \u00f6reg vizeny\u0151s, \u00e1mul\u00f3, riadt tekintete \u00f6sszej\u00e1rta arcomat. \u2014 A legjobb, uram, azt mondja? \u2014 Valami indulat lett urr\u00e1 rajta, elszorult a szive. \u2014 Itt van j\u00f3 sz\u00e1lloda. De legjobb az nincs.<\/p>\n Remeg\u0151 keze fel\u00f6lt\u0151m \u00e9s b\u0151r\u00f6nd\u00f6m ut\u00e1n kapott. El\u0151vigy\u00e1zatosan elvontam el\u0151le. Magam akartam sz\u00e1lloda ut\u00e1n n\u00e9zni, l\u00e1ssam, melyik a legjobb. Utols\u00f3 \u00e9jszak\u00e1im \u00f6nz\u0151v\u00e9 \u00e9s k\u00f6vetel\u0151z\u0151v\u00e9 tettek. Az utat k\u00e9rdeztem az \u00f6regt\u0151l, merre mehetek be a v\u00e1rosba. Megmutatta. Elindultam a szennyes, g\u00f6dr\u00f6s uton.<\/p>\n N\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9s ut\u00e1n \u00e9reztem, hogy az \u00f6reg nyomon k\u00f6vet. K\u00f6vetett, ugy n\u00e9zett ut\u00e1nam, mint ahogy a k\u00f3bor eb tekint arra, aki tal\u00e1n gazd\u00e1ja lesz.<\/p>\n Meg\u00e1lltam, megv\u00e1rtam. Ez az \u00f6reg nem volt olyan ak\u00e1rmilyen ember. Kifog\u00e1stalanul volt \u00f6lt\u00f6zve, a legjobban \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt ember volt eg\u00e9sz \u00c1t\u00e1kiban. Fekete b\u00e1rsonygall\u00e9ros, doh\u00e1nyszin\u0171 szalonkab\u00e1t volt rajta, nadr\u00e1gja vasalt, gummisarku cip\u0151je kif\u00e9nyesitett, kalapjasz\u0151re megkef\u00e9lt. De volt valami gy\u00e1szosan komor ebben a kifog\u00e1stalans\u00e1gban, valami panoptikumba val\u00f3 merev, viaszos \u00e9lettelens\u00e9g. A ruh\u00e1kr\u00f3l ler\u00edtt, hogy \u00e9vtizedesek, \u00f3donak, (egy r\u00e9gi ruha, amit megkim\u00e9lnek, gondosan, bec\u00e9zve tisztitanak szivszorit\u00f3bb, mint egy r\u00e9gi piszkos ruha; egy \u00f6reg koldusra jobb lett volna n\u00e9zni, mint erre a kim\u00e9rt v\u00e1laszt\u00e9koss\u00e1ggal \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt urra, aki \u2014 j\u00f3l lehetett l\u00e1tni \u2014 esett \u00f6ssze az \u00e9hs\u00e9gt\u0151l.) L\u00e1ttam rajta: az\u00e9rt \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt igy ki, hogy az \u00e1llom\u00e1sra j\u00f6jj\u00f6n vend\u00e9get v\u00e1rni. Minden ruhadarabj\u00e1t ugy \u00f6lt\u00f6tte fel, hogy min\u00e9l jobb benyom\u00e1st tegyen arra az idegenre, akit a j\u00f3 szerencse \u00c1t\u00e1kiba hoz. Ennek az \u00f6regurnak az al\u00e1zatoss\u00e1ga \u00e9s szomorus\u00e1ga, melyb\u0151l m\u00e9gsem hi\u00e1nyzott a rem\u00e9nyked\u00e9s, szivbemarkol\u00f3 volt. Megv\u00e1rtam az \u00f6regurat. Amikor mell\u00e9m l\u00e9pett, ujra megk\u00e9rdezte: csakugyan nem akarok szob\u00e1t fogadni a sz\u00e1llod\u00e1j\u00e1ban?<\/p>\n Azt feleltem: \u2014 Magam sem tudom, meggondoltam a dolgot, nagyon lehets\u00e9ges, hogy nem maradok \u00c1t\u00e1kiban.<\/p>\n A v\u00e1laszt ez a lelke m\u00e9ly\u00e9n most m\u00e1r v\u00e9glegesen rem\u00e9nyevesztett, b\u00e1nat\u00e1ban szinte fuldokl\u00f3 \u00f6reg sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl, m\u00e9lt\u00f3s\u00e1ggal fogadta. L\u00e1thatta rajtam, nem vagyok egy hiten, tal\u00e1n att\u00f3l f\u00e9lt kig\u00fanyolom. Csak amikor megk\u00e9rdeztem: nagyon rosszul megy-e a sora, akkor b\u00f3lintott olyan elkesered\u00e9ssel, mintha r\u00f6gt\u00f6n v\u00e9ge lenne a vil\u00e1gnak.<\/p>\n Ment\u00fcnk egym\u00e1s mellett, azt\u00e1n m\u00e9gis csak megk\u00e9rdeztem: \u2014 Hol az \u00d6n sz\u00e1llod\u00e1ja, uram? \u2014 El\u0151tt\u00fcnk, az ucca m\u00e1sik oldal\u00e1n nagy h\u00e1z \u00e1llt, \u00fcveges folyos\u00f3val. Fej\u00e9vel mutatta. Mag\u00e1nh\u00e1z volt, felirat, c\u00e9gt\u00e1bla n\u00e9lk\u00fcl. Arra n\u00e9ztem. Idegenszer\u0171, \u00e1lombaval\u00f3 l\u00e1tv\u00e1nyban volt r\u00e9szem.<\/p>\n A folyos\u00f3 ucc\u00e1ranyil\u00f3 \u00fcvegt\u00e1bl\u00e1i m\u00f6g\u00f6tt ott szorongott, \u00e9rkez\u00e9s\u00fcnket lesve az \u00f6reg sz\u00e1llod\u00e1s eg\u00e9sz csal\u00e1dja. Az els\u0151 pillanatban m\u00e1r r\u00e1d\u00f6bbentem, hogy itt mi t\u00f6rt\u00e9nik. L\u00e9pteim vesztettek hat\u00e1rozotts\u00e1gukb\u00f3l. A doh\u00e1nyszin\u0171 kab\u00e1tos \u00f6regur csal\u00e1dja l\u00e1tott j\u00f6nni minket, egym\u00e1s mellett \u2014 \u00e9n b\u0151r\u00f6nddel \u00e9s fel\u00f6lt\u0151vel \u2014 (igy j\u00f6n minden idegen) joggal hihette, hogy v\u00e1gyuk megval\u00f3sult: vend\u00e9g \u00e9rkezett!<\/p>\n Milyen fontos lehetett nekik a gondosan ki\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, kikef\u00e9lt csal\u00e1df\u0151 reggeli kivonul\u00e1sa az \u00e1llom\u00e1shoz! Hogy s\u00fcrgethett\u00e9k, siettethett\u00e9k a konyhai v\u00e9n kelt\u0151\u00f3ra rozsd\u00e1s mutat\u00f3j\u00e1t, hogy legyen m\u00e1r vonat\u00e9rkez\u00e9s!<\/p>\n Biztosan \u00fagy volt, hogy a legfiatalabb, legt\u00fcrelmetlenebb fiu ki\u00fclt az ablakba \u0151rk\u00f6dni. J\u00f6nnek! Kellett, hogy ezt ki\u00e1ltsa \u00f6r\u00f6m\u00e9ben. Ez akkor t\u00f6rt\u00e9nhetett, amikor megpillantotta az \u00f6regurat a fel\u00f6lt\u0151s, b\u0151r\u00f6nd\u00f6s idegennel. Ki\u00e1lt\u00e1s\u00e1ra az eg\u00e9sz csal\u00e1d az ablakba rohant.<\/p>\n Ez a csal\u00e1d ott a folyos\u00f3 \u00fcvegfala m\u00f6g\u00f6tt olyan volt, mint egy f\u00e9szek fecskefi\u00f3ka. Igy t\u00e1tj\u00e1k ki cs\u0151r\u00fcket, igy v\u00e1rnak, kis sziv\u00fck dobog\u00e1s\u00e1t is visszafojtva, a pelyhes mad\u00e1rk\u00e1k, ha felt\u0171nik az \u00e9g azon kis k\u00f6r\u00e9ben, amely szem\u00fckbe belef\u00e9r, a hazat\u00e9r\u0151, keny\u00e9rkeres\u0151 \u00f6reg fecske.<\/p>\n \u00d6ten voltak: k\u00e9t kamasz fiu, k\u00e9t s\u00fcld\u0151 l\u00e1ny \u00e9s borzas anyjuk. Rettenetesen \u00e9heseknek l\u00e1tszottak, olyan nyomorultul \u00e9heseknek, hogy ki sem tudj\u00e1k v\u00e1rni, meg sem \u00e9rik azt a pillanatot, amikor megsz\u00e1llok n\u00e1luk, kiveszem a szob\u00e1t \u00e9s fizetek. \u00c9s \u00e9n tudtam, hogy nem sz\u00e1llok meg n\u00e1luk. Lassitottam, kinosan igyekeztem kitolni azt a percet, amikor ell\u00e9pek el\u0151tt\u00fck \u00e9s tov\u00e1bb megyek. Az oldalamon az \u00f6reg m\u00e9g mindig hallgatott. Azt\u00e1n mikor a h\u00e1za el\u00e9 \u00e9rt\u00fcnk, m\u00e9g egyszer intett: \u2014 Ez az, ide j\u00f6het, ha m\u00e9gis hozz\u00e1m akarna sz\u00e1llni.<\/p>\n De nem \u00e1lltam meg.<\/p>\n Az az elsz\u00f6rnyed\u00e9s az \u00f6t arcon! Az a rettenetes csal\u00f3d\u00e1s! Az \u00f6reg porig sujtva bement a h\u00e1zba. A fiuk szeme kidagadt, mint azok\u00e9, akik g\u00e1zt\u00f3l halnak meg. F\u00e9l perc mulva, amikor f\u00e9lve, lopva visszatekintettem, m\u00e9g mindig ott \u00e1llottak, az \u00fcvegfal keret\u00e9ben, megdermedten, mintha valami szerencs\u00e9tlens\u00e9g t\u00f6rt\u00e9nt volna vel\u00fck, robban\u00e1s, pusztul\u00e1s, kataklizma. Valami, amit sohasem lehet elfelejteni.<\/p>\n L\u00e9g\u00fcres t\u00e9rben j\u00e1rtam.<\/p>\n Kocsiba v\u00e1gtam magam \u00e9s a Dnyeszter ment\u00e9n elmenek\u00fcltem Szoroka fel\u00e9.<\/p>\n <\/p>\n *\u00c1t\u00e1ki \u2013 mai nev\u00e9n helyesen: Otaci (ejtsd: ot\u00e1cs). A helys\u00e9g jelenleg v\u00e1ros Moldova K\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1gban.<\/strong><\/p>\n \u00d6n\u00e1ll\u00f3 fejezet a kit\u0171n\u0151 rom\u00e1n \u00edr\u00f3 \u0162\u0103ri de piatr\u0103, de foc \u015fi de p\u0103m\u00e2nt c\u00edm\u0171 k\u00f6nyv\u00e9b\u0151l. Forr\u00e1s: Korunk, 1940\/1. sz.\/36-43. oldal<\/em><\/p>\n
\nGeo Bogza: LIPNIK-\u00c1T\u00c1KI*<\/strong><\/h2>\n
\n