\u00d6reg sz\u00e9kely \u00e9s fia f\u00e1t v\u00e1gnak. A fi\u00fa odasuhint, v\u00e9letlen\u00fcl lev\u00e1gja apja l\u00e1b\u00e1t. Erre az \u00f6reg: \u00c1ron, m\u00e9g egy ilyen, \u00e9s seggbe r\u00faglak!<\/em><\/p>\n Keresve se tal\u00e1ln\u00e9k jobb viccet, ami azt a m\u0171fajt jellemzi, amit sz\u00e9kely viccnek szoktunk mondani. S az\u00e9rt, mert morbid, \u00e9s a val\u00f3s\u00e1got egyetlen k\u00f6t\u00f6tt sz\u00f3fordulattal belehajtja az abszurdba. Tomcsa S\u00e1ndor egy katonat\u00f6rt\u00e9net\u00e9t juttatja eszembe, hogy rohantak a goly\u00f3z\u00e1porban az ellens\u00e9g l\u00f6v\u00e9sz\u00e1rkai fel\u00e9 egy lyukas eserny\u0151 v\u00e9delm\u00e9ben. S k\u00f6zben r\u00f6h\u00f6gtek! Ez is egy sz\u00e9kely vicc. K\u00edv\u00fcle van m\u00e9g sk\u00f3t, zsid\u00f3, cig\u00e1ny, Arisztid \u00e9s Taszil\u00f3, m\u00f3rick\u00e1s, \u00e1llatvicc, any\u00f3svicc, sz\u0151ke n\u0151s, nyuszik\u00e1s, Jean, rend\u0151r\u00f6s (ami itt k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl a milicist\u00e1s), ki tudja, m\u00e9g mi. Az \u00e1ntivil\u00e1g saj\u00e1tos m\u0171faja volt a politikai vicc, amit \u00e1ltal\u00e1ban suttogva lehetett csak elmondani, miut\u00e1n alaposan k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett a tr\u00e9famester, ki-mi j\u00e1r (vagy nem j\u00e1r) a k\u00f6zelben.<\/p>\n No de most a sz\u00e9kely viccr\u0151l. Kriza J\u00e1nos n\u00e9pk\u00f6lt\u00e9si gy\u0171jtem\u00e9ny\u00e9ben m\u00e9g nem jelenik meg, j\u00f3 lenne tudni, mi\u00e9rt. Illetve van egy logikusnak t\u0171n\u0151 felelet a k\u00e9rd\u00e9sre: Kriz\u00e1nak oly terjedelmes gy\u0171jt\u00f6tt anyaga volt, hogy egy m\u00e1sodik, s\u0151t, harmadik k\u00f6tet kiad\u00e1s\u00e1ra is v\u00e1llalkozott volna. \u00c1m az els\u0151 \u00e9s egyetlen k\u00f6tet megjelen\u00e9se ut\u00e1n (1863 janu\u00e1rja) m\u00e1r a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9vben arra panaszkodik, nem tudja, mikor lesz m\u00f3dj\u00e1ban kiadni a Vadr\u00f3zs\u00e1k<\/em> m\u00e1sodik k\u00f6tet\u00e9t, \u201emelynek anyagszerei csaknem mind k\u00e9szen \u00e1llnak.\u201d Kort\u00e1rsa, Tiboldi Istv\u00e1n, aki szint\u00e9n gy\u0171jt\u00f6tt, m\u00e1r c\u00edmben hozza a m\u0171fajt (a rendszerezett anyag 1988-ban jelent meg a Kriterion K\u00f6nyvkiad\u00f3n\u00e1l Adom\u00e1k \u00e9s t\u00f6rt\u00e9netek<\/em> c\u00edmmel). Sz\u00e9kely \u00e9s fia hazafel\u00e9 szekereznek. Az \u00faton egyszer csak elrobog egy fej n\u00e9lk\u00fcli motoros. Mennek tov\u00e1bb, megint egy fej n\u00e9lk\u00fcli motoros. Odasz\u00f3l a fi\u00fa az apj\u00e1nak: \u00c9desap\u00e1m, nem k\u00e9ne kicsit bennebb h\u00fazni azt a kasz\u00e1t?<\/em><\/p>\n \u00c9s m\u00e9g egy motoros vicc, b\u00e1r a sz\u00e9kelyekn\u00e9l a technika sok\u00e1ig \u00e9s kiz\u00e1r\u00f3lag a n\u00e9pi \u00fcgyesked\u00e9seket jelentette. A szellemes, \u00e1m k\u00f6z\u00e9pkorias, olykor nagy manualit\u00e1st ig\u00e9nyl\u0151 megold\u00e1sokat.<\/p>\n A Cekenden repeszti f\u00f6lfel\u00e9 k\u00e9t motoros, \u00e9s biza f\u00e1znak. Azt mondja az egyik, \u00e9n ilyenkor ford\u00edtva h\u00fazom magamra a b\u0151rdzsekit, h\u00e1ta el\u00f6l, eleje h\u00e1tul, \u00fagy nem v\u00e1g annyira. Mit ad isten, a dzsekis lefut az \u00fatr\u00f3l, a s\u00e1ncban k\u00f6t ki. Arra megy szeker\u00e9n a sz\u00e9kely, l\u00e1tja, baj van, de \u0151 is \u00e9rti az els\u0151seg\u00e9lyt! Id\u0151k\u00f6zben meg\u00e9rkezik a ment\u0151 is, az orvos k\u00e9rdi a sz\u00e9kelyt\u0151l: szuszog-e m\u00e9g a szerencs\u00e9tlen? Csak addig szuszogott, m\u00edg hely\u00e9re nem ford\u00edtottam a fej\u00e9t, mondja erre az atyafi.<\/em><\/p>\n Kis id\u0151re f\u00e9lreteszem a komolykod\u00f3 irodalmat, el\u0151veszem a h\u00fasz, harminc, ak\u00e1r sz\u00e1z \u00e9vvel ezel\u0151tt kiadott kalend\u00e1riumokat. Mindegyik a szok\u00e1sos finom vegyes, de egyikb\u0151l sem hi\u00e1nyzik a vicc, s\u0151t! Az egyik legkor\u00e1bbi m\u00e9g egy bizonyos Geczi b\u00e1t emleget, a n\u00e9vnek csak annyi k\u00f6ze van a szexhez, mint b\u00e1rmelyik m\u00e1siknak. Pr\u00f3b\u00e1ltam r\u00e1keresni, val\u00f3sz\u00edn\u0171, a Gergely, de m\u00e9g ink\u00e1bb a Gedeon beceneve lehetett. Aki a fatornyos falub\u00f3l hirtelen a nagyv\u00e1rosba keveredett, \u00e9s saj\u00e1tos optik\u00e1j\u00e1n kereszt\u00fcl l\u00e1tta a b\u00e9rh\u00e1zakat, villamosokat, embereket, helyzeteket. S ahogyan mindezt elmondta, mert mindenr\u0151l volt v\u00e9lem\u00e9nye, nos, az volt a vicc. Abban sem vagyok biztos, hogy sz\u00e9kely viccfigura volt az \u00f6reg, a 19. sz\u00e1zad m\u00e1sodik fel\u00e9ben, a n\u00e9psz\u00ednm\u0171vek aranykor\u00e1ban az apr\u00f3bb m\u0171fajok apr\u00f3 h\u0151sei is megjelentek. G\u00f6re G\u00e1bor meg Durbints s\u00f3gor, akikkel az \u00e9g vil\u00e1g\u00e1n mindent el lehetett j\u00e1tszatni, \u00e9s akik mindig tudtak valami kacagtat\u00f3t kisz\u00f3lni g\u00f6rbe pip\u00e1juk mell\u0151l. Mert ez a vicc, adoma, \u00e9lc l\u00e9nyege, a kacag\u00e1s. \u00c9rdekes, hogy a vil\u00e1g egyik nagy kacag\u00e1sszak\u00e9rt\u0151je (a kifejez\u00e9s szabadalma az eny\u00e9m!) egy francia filoz\u00f3fus volt: Henri Bergson. K\u00f6nyvet is \u00edrt e t\u00e9m\u00e1ban, amit Babits 1910-ben elemez a Nyugatban, \u00e9s meg\u00e1llap\u00edtja, a nevet\u00e9s t\u00e1rsadalmi t\u00fcnet, az ember mag\u00e1ny\u00e1ban nem nevet. Tov\u00e1bb\u00e1 kiz\u00e1r\u00f3lag az \u00e9letre vonatkozik: az \u00e9lettelen l\u00e9nyeken nem nevet\u00fcnk, csak amennyiben az \u00e9l\u0151kh\u00f6z hasonl\u00edtanak, \u00e9s menn\u00e9l magasabb fok\u00fa (az evol\u00faci\u00f3 eddig m\u00e9g meg nem szakadt folyamat\u00e1ban \u2013 sz.m.) az \u00e9l\u0151, ann\u00e1l ink\u00e1bb nevethet\u00fcnk rajta, az embereken k\u00f6vetkez\u00e9sk\u00e9ppen legink\u00e1bb. Mikor nevethet\u00fcnk az \u00e9l\u0151 dolgokon? Akkor, ha egy pillanatra elfelejtenek \u00e9lni, g\u00e9pies szok\u00e1sok szerint cselekszenek, nem alkalmazkodnak a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyekhez, egyform\u00e1n, az egyetlen helyes, a t\u00f6bbi nem alapon viselkednek k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 helyzetekben. A nevets\u00e9ges \u0151st\u00edpusa a sz\u00f3rakozott. Ilyen vagy olyan v\u00e9tkek t\u00e1rsadalmi meg\u00edt\u00e9l\u00e9se, figyelmeztet\u00e9s ellene, b\u00fcntet\u00e9s, ez h\u00e1t a nevet\u00e9s. Nevets\u00e9ges a f\u00e9lre\u00e9rt\u00e9s, amire minden korban a sz\u00ednpadi v\u00edgj\u00e1t\u00e9k m\u0171faja r\u00e1telepedett, eg\u00e9szen a huszonegyedik sz\u00e1zad kom\u00e9di\u00e1j\u00e1ig. Nevets\u00e9ges tov\u00e1bb\u00e1 a sz\u00f3j\u00e1t\u00e9k, mert az emberi nyelv is \u00e9l\u0151 dolog. Hadd oldjuk az \u00e9rtekez\u0151 sz\u00f6veget egy viccel, tal\u00e1lomra fel\u00fct\u00f6k egy 2007-es kalend\u00e1riumot, h\u00e1t persze, hogy a G\u00f3b\u00e9s\u00e1gokra ny\u00edlik. A m\u0171hely-, illetve a hat\u00e1sl\u00e9lektani boncolgat\u00e1sokra am\u00fagy is kevesebben k\u00edv\u00e1ncsiak, mint a viccre mag\u00e1ra.<\/p>\n D\u00e9l van, mindenki az asztal k\u00f6r\u00fcl \u00fcl, esznek. Az asszony hogy, hogy nem, az ing\u00e9re loccsant egy kan\u00e1l levest. Jaj, istenem, olyan vagyok, mint egy diszn\u00f3 \u2013 pironkodik a csal\u00e1d el\u0151tt. \u2013 Igen, \u00e9s r\u00e1ad\u00e1sul m\u00e9g le is etted magad, \u00edgy a f\u00e9rj.<\/em><\/p>\n Mondd m\u00e1r, ne mind besz\u00e9lj r\u00f3la! Freudot id\u00e9zed, olyasmi ez, mintha a vend\u00e9gl\u0151ben egy csontig ki\u00e9hezett t\u00e1rsas\u00e1gnak tartan\u00e1l el\u0151ad\u00e1st a finom kaj\u00e1kr\u00f3l, s k\u00f6zben a meg-meglebben\u0151 konyhaajt\u00f3 m\u00f6g\u00fcl \u00e9szbont\u00f3 pecsenyeillat sz\u00e1lldos kifel\u00e9, de te v\u00e1ltozatlanul az \u00e9hkoppot nyeled. Lehet hivatkozni az \u00f3koriakra is, a latin Plautus Dicsekv\u0151 katon\u00e1j\u00e1ban milyen, a vicc szab\u00e1ly\u00e1nak \u00e9s szabv\u00e1ny\u00e1nak megfelel\u0151 t\u00f6rt\u00e9netek vannak. Robin Hoodt\u00f3l Till Ulenspiegelig, a mi L\u00fadas Matyinkig vagy okos l\u00e1nyunkig nem kicsi a sor. Egyszer m\u00e1r megj\u00e1rtad, beleest\u00e9l a magad \u00e1ll\u00edtotta csapd\u00e1ba: els\u0151 \u00e9s egyben utols\u00f3 pr\u00f3zak\u00f6tetedbe valahol k\u00f6z\u00e9pt\u00e1jon be\u00edrtad, persze, csak viccb\u0151l, hogy aki id\u00e1ig elolvassa \u00e9s jelentkezik a szerz\u0151n\u00e9l, van egy \u00fcveg s\u00f6re. Ezt \u00e1ll\u00edt\u00f3lag el\u0151sz\u00f6r egy v\u00e9gz\u0151s orvostanhallgat\u00f3 k\u00f6vette el Marosv\u00e1s\u00e1rhelyen, nagyon r\u00e9gen. Az \u0151 s\u00f6r\u00e9\u00e9rt persze nem jelentkezett senki, m\u00e9g az \u00e1llamvizsga-dolgozatot koordin\u00e1l\u00f3 professzor sem. N\u00e1lam viszont volt 1 azaz egy jelentkez\u0151, nem \u00fasztam meg. M\u00e9g elgondolni is sz\u00f6rny\u0171, mi t\u00f6rt\u00e9nik, ha egy Umberto Eco vagyok, egy Coelho, egy Esterh\u00e1zy, \u00e9s ez a provokat\u00edv felaj\u00e1nl\u00e1s megjelenik valameyik sz\u00f6vegemben. T\u00f6nkremegyek, el kell adnom a h\u00e1zat, h\u00e1romsz\u00e1z \u00e9vig megszak\u00edt\u00e1s n\u00e1lk\u00fcl \u00edrnom kell, hogy kifizessem a s\u00f6r\u00f6ket. Vedd \u00fagy, kedves bar\u00e1tom, ez is egy vicc volt, \u00e1m komolyabb (hogy ne mondjam, tragikusabb), hogy az lettem, aki vagyok szem\u00e9lyi sz\u00e1mom szerint. M\u00e9g a legkomorabb kornak is megvolt a der\u0171je. A r\u00e9git az \u00fajabbal k\u00e9t sz\u00e9kelyf\u00f6ldi szerz\u0151 is t\u00e1lalta m\u00e9g a m\u00falt sz\u00e1zad nyolcvanas \u00e9veiben. Kilenc k\u00e9ve h\u00e1ny kalangya? Gy\u0171jt\u0151je a cs\u00edkszeredai Duka J\u00e1nos. (Kriterion, 1982). S\u00e1ska s\u00f3gor. A sepsik\u0151r\u00f6spataki Imreh Lajos tr\u00e9f\u00e1s t\u00f6rt\u00e9netei (Kriterion, 1985).<\/p>\n Ez az egyik kedvencem: Megyek az erd\u0151ben, \u00e9s egyszer csak hallom, supp! Megyek tov\u00e1bb, megint csak azt hallom, hogy supp! Megint megyek tov\u00e1bb, \u00e9s hallom \u00fajb\u00f3l: supp! H\u00e1tran\u00e9zek, h\u00e1t nem engem vernek?<\/em><\/p>\n <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" \u00d6reg sz\u00e9kely \u00e9s fia f\u00e1t v\u00e1gnak. A fi\u00fa odasuhint, v\u00e9letlen\u00fcl lev\u00e1gja apja l\u00e1b\u00e1t. Erre az \u00f6reg: \u00c1ron, m\u00e9g egy ilyen, \u00e9s seggbe r\u00faglak! Keresve se tal\u00e1ln\u00e9k jobb viccet, ami azt a m\u0171fajt jellemzi, amit sz\u00e9kely viccnek szoktunk mondani. S az\u00e9rt, mert morbid, \u00e9s a val\u00f3s\u00e1got egyetlen k\u00f6t\u00f6tt sz\u00f3fordulattal belehajtja az abszurdba.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[1],"tags":[],"class_list":["post-77454","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-nincs-kategorizalva"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/77454","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=77454"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/77454\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=77454"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=77454"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=77454"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
\n
\nA vicc, m\u00e9g ha sz\u00e9kely is, n\u00e9met j\u00f6vev\u00e9nysz\u00f3. A m\u0171faji megjel\u00f6l\u00e9s. Magyar v\u00e1ltozataihoz pedig hovatov\u00e1bb \u00e9rtelmez\u0151, esetleg sz\u00f3t\u00f6rt\u00e9neti t\u00e1r kell. Mi az adoma, s mi az \u00e9lc? (F\u0151leg a 19. sz\u00e1zad r\u00e9giess\u00e9g\u00e9ben: \u00e9lcz.)<\/p>\n
\n
\n
\n
\n
\nMost pedig a legizgalmasabb bekezd\u00e9s k\u00f6vetkezik: megfejtett\u00e9k a humor titk\u00e1t. \u00c1ll\u00edt\u00f3lag a britek, \u00e1h\u00e1, mondom erre, akkor azt is tudni, mi\u00e9rt \u00e9pp \u0151k: mert az angol viccek a k\u00f6z\u00e9p-eur\u00f3pai s n\u00e1lunk a balk\u00e1nias csattan\u00f3khoz szokott f\u00fcleknek olyan rosszak, hogy akkor m\u00e1r ink\u00e1bb \u00e9rtelmezik, de nem mondj\u00e1k. Az angol rendszerint sz\u00e1raz humor\u00fa, vicceik pedig faviccek, a kett\u0151 nagyj\u00e1b\u00f3l ugyanazt jelenti. \u00c9s most megint tud\u00f3skodunk egy kicsit, ami tiszta kacag\u00e1s. T\u00f6bb mint sz\u00e1z \u00e9ve \u00fagy tudj\u00e1k, a humor alapforr\u00e1sa a f\u00f6l\u00e9nytudat, vagy az illetlens\u00e9g v\u00e1gya. Fogalmam sincs, hogy egy nagyon humorosan \u00edr\u00f3 amerikai \u00fagy gondolta, hogy mozgat\u00f3ja nem az \u00f6r\u00f6m, hanem a b\u00e1nat. Legut\u00f3bb pszichoanalitikusok der\u00edtett\u00e9k ki, hogy a humor (ami az\u00e9rt \u00e1lltal\u00e1nosabb kateg\u00f3ria, mint a vicc) a vil\u00e1g norm\u00e1lis m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9nek \u00e1rtalmatlan megs\u00e9rt\u00e9s\u00e9b\u0151l fakad. A t\u00e9ma a tudom\u00e1nyos fantasztikum legnagyobbjait se hagyta hidegen. Isaac Asimov kikezdhetetlen logik\u00e1val azt \u00e1ll\u00edtja, a vicceket m\u00e1rpedig, amiken nevet\u00fcnk, nem emberek tal\u00e1lt\u00e1k ki. Valami f\u00f6ld\u00f6n k\u00edv\u00fcli intelligencia alkotta, hogy az emberi lelket tanulm\u00e1nyozza. \u201eA patk\u00e1nyok pszichol\u00f3gi\u00e1j\u00e1t \u00fagy tanulm\u00e1nyozzuk, hogy arra k\u00e9nyszer\u00edtj\u00fck \u0151ket, pr\u00f3b\u00e1lj\u00e1k megtal\u00e1lni a labirintusb\u00f3l kivezet\u0151 utat. A patk\u00e1nyok nem \u00e9rtik, mi\u00e9rt kell ezt tenni\u00fck, \u00e9s m\u00e9g akkor sem \u00e9rten\u00e9k, ha tudn\u00e1k, mi t\u00f6rt\u00e9nik , amit persze nem tudnak. Ez a k\u00fcls\u0151 \u00e9rtelem oly m\u00f3don tanulm\u00e1nyozza az ember l\u00e9lektan\u00e1t, hogy megfigyeli, mik\u00e9nt reag\u00e1l az egy\u00e9n a gondosan kiv\u00e1lasztott adom\u00e1kra. Minden ember m\u00e1sk\u00e9nt reag\u00e1l\u2026 Ez a k\u00fcls\u0151 \u00e9rtelem feltehet\u0151en ugyanaz sz\u00e1munkra, mint mi vagyunk a patk\u00e1nyoknak. Most pedig a csattan\u00f3 k\u00f6vetkezik Asimovn\u00e1l: amint valaki r\u00e1j\u00f6n arra, hogy az ember pszichol\u00f3giai elemz\u00e9s\u00e9t \u00edgy v\u00e9gzik, a t\u00e1rgyilagos elj\u00e1r\u00e1st nem haszn\u00e1lhatj\u00e1k t\u00f6bb\u00e9 a f\u00f6ld\u00f6n k\u00edv\u00fcliek, \u00e9s att\u00f3l kezdve nincs vicc. A humor adom\u00e1ny\u00e1nak v\u00e9ge. Senki nem fog t\u00f6bb\u00e9 nevetni, s\u0151t, egyetlen viccet sem k\u00e9pes elmondani, mert mindegyik \u00fagy elsz\u00e1llt, mintha nem is lett volna. Egyszer\u0171en, de ann\u00e1l hat\u00e1sosabban t\u00f6rl\u0151dik az agyakb\u00f3l. \u00c9s \u00edgy is t\u00f6rt\u00e9nt, egyetlen pillanat leforg\u00e1sa alatt.<\/p>\n
\n
\n
\n