{"id":7770,"date":"2011-02-25T20:13:51","date_gmt":"2011-02-25T20:13:51","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=7770"},"modified":"2011-02-25T20:14:13","modified_gmt":"2011-02-25T20:14:13","slug":"dancs-artur-egy-este-andersennel-1","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=7770","title":{"rendered":"Dancs Artur: Egy este Andersennel 1."},"content":{"rendered":"

(Levelek New Yorkb\u00f3l)<\/em><\/strong><\/p>\n

Az ember – jobb\u00e1ra csepered\u0151 kor\u00e1ban – gyakran megt\u00e9r egy j\u00f3 sz\u00f3ra Andersen mesterhez. Mindig akad valami mesef\u00e9le, ami \u00e9ppen kap\u00f3ra j\u00f6n. B\u00e1r az \u00e9n esetemben semmi sem \u00fagy t\u00f6rt\u00e9nt most, ahogy azt itt felv\u00e1zoltam. Ugyanis ezen az est\u00e9n Andersen csak hallgatott, s jobb\u00e1ra \u00e9n mes\u00e9ltem. S m\u00e1r nem is igen cseperedek semerre. M\u00e9gis ott tal\u00e1ltam magam csill\u00e1ml\u00f3 k\u00e9s\u0151 est\u00e9n a Central Parkban, ahol mindig is tudtam a szoborr\u00f3l, de sosem jutott eszembe, sem nappal, sem este odazar\u00e1ndokolni. Most azonban olyannak \u00e9reztem magam, mint a filmb\u00e9li rosszcsont kisk\u00f6ly\u00f6k, aki ilyen-olyan kalandokba keveredve, v\u00e9g\u00fclis a parkba menek\u00fcl ki egy \u00e9jszaka. A febru\u00e1ri est\u00e9n csikorgott a hideg a l\u00e1bam alatt, \u00e9s minden mozdulatlanra fagyott akkorra. M\u00e9g a parkot a Fifth Avenue fel\u0151l szeg\u00e9lyez\u0151 impoz\u00e1ns \u00e9p\u00fcletsor otthonosan s\u00e1rga f\u00e9nyablakai is.
\nKiz\u00e1rtam magam. S mint olyan, kifejezetten \u00f6r\u00fclhettem, hogy nem lenge h\u00e1zi\u00f6lt\u00f6z\u00e9kben \u00e9s papucsban surrantam ki a Nagy Fal szupermarketbe, ahol v\u00e1gott szem\u0171 megsz\u00e1ll\u00f3ink k\u00edgy\u00f3t-b\u00e9k\u00e1t, de tejet \u00e9s friss gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t is forgalmaznak. A h\u00e1z el\u0151tti pocsolya bakancsot k\u00edv\u00e1nt s akkor m\u00e1r a v\u00e9konyka sz\u00e9ldzsekit is a derekamra kaptam. Amikor kil\u00e9ptem az utc\u00e1ra, \u00e9s becsuk\u00f3dott m\u00f6g\u00f6ttem az ajt\u00f3, m\u00e1ris tudtam, hogy a kulcsot benn felejtettem a lak\u00e1sban. Olyan a sors, ha leck\u00e9ztetni akar, akkor meg is teszi. Lak\u00f3t\u00e1rsam ak\u00e1r h\u00f3napokig is meg\u00e1llja k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb csavarg\u00e1sok n\u00e9lk\u00fcl. T\u00e9len pedig kifejezetten hibern\u00e1l.Ezen az est\u00e9n azonban \u00e9ppen Harlem \u00e9s az Upper West Side izgalmas esti \u00e9let\u00e9t igyekezett felt\u00e1rni itt id\u0151z\u0151 le\u00e1ny\u00e1nak. Nem mondom, az este erre pazarul alkalmas volt, ha az ember arra sz\u00e1nta el mag\u00e1t s ehhez nagykab\u00e1tot is vett, de semmi esetre sem cigarettapap\u00edrb\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt ork\u00e1nkab\u00e1tk\u00e1ban egy p\u00e1r \u00f3ra m\u00falva kezd\u0151d\u0151 hajnali m\u0171szak el\u0151tti est\u00e9n… Lehettem volna ak\u00e1r szomor\u00fa is. S\u0151t, megkock\u00e1ztatom, hogy becsengethettem volna Miss Peryhez, hogy egy h\u00f3napok \u00f3ta esed\u00e9kes vizitemet letudjam n\u00e1la n\u00e9mi laza vad\u00e1szp\u00e1linka \u00e9s t\u00f6m\u00e9ny nosztalgi\u00e1z\u00e1s k\u00f6zepette.
\nEhelyett azonban a parkot v\u00e1lasztottam. Azon bel\u00fcl pedig Andersent.
\nOtt \u00fclt a t\u00f3 partj\u00e1n, a padok koszor\u00faj\u00e1ban, l\u00e1ba el\u0151tt egy szemtelen vadkacs\u00e1val, el\u0151tte egy idomtalan h\u00f3ember \u00e1lling\u00e1lt. Nem csoda, ha \u00e9p\u00edt\u0151je egybederek\u00fanak alkotta – val\u00f3sz\u00edn\u0171leg otthon is ezt l\u00e1tta.<\/p>\n

\"\"<\/a>

A szerz\u0151 fot\u00f3ja<\/p><\/div>\n

Le\u00fcltem az \u00f6reg mell\u00e9, \u00e9s a t\u00e9rdein \u00e1tn\u00e9zve a h\u00f3embert s m\u00f6g\u00f6tte a sug\u00e1r\u00fat ablakait l\u00e1ttam, Alvin jutott eszembe – aki minden val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9g szerint m\u00e1r az besz\u0171r\u0151d\u0151 esti f\u00e9nyben \u00e1lomman\u00f3kat kerget. Elt\u00f6prengtem, vajon esz\u00e9be fog-e jutni valaha, hogy egy este csak kisurranjon ide Andersen ap\u00f3hoz vagy Balto kuty\u00e1hoz mes\u00e9ket hallgatni vagy \u00e9ppen mondani. Att\u00f3l tartok, az ember mindig a karny\u00fajt\u00e1snyi dolgokt\u00f3l \u00e1ll a legt\u00e1volabb \u00e9let\u00e9ben…
\nOlyan megnyugtat\u00f3 biztons\u00e1g\u00e9rzet t\u00f6lt\u00f6tt el ott a padon az \u00f6reg mellett, amilyenre legal\u00e1bb az\u00f3ta v\u00e1gytam, hogy visszaj\u00f6ttem otthonr\u00f3l.
\nTov\u00e1bbra is neh\u00e9z meghat\u00e1roznom a pillanatot, amikor hazautaz\u00e1skor hirtelen minden megynyugszik bennem, \u00e9s le\u00fclepszik a vil\u00e1g. \u00c9s ha j\u00e1tszi k\u00f6nnyeds\u00e9ggel fut a toll New York-i mindennapjaimr\u00f3l, a hazautaz\u00e1s pillanatait hetekig vagy ak\u00e1r hosszabb ideig is em\u00e9sztenem kell. S\u0171r\u00edtett leveskocka, az ember igyekszik minden pillanat legjav\u00e1t eltenni biztons\u00e1gos helyre a maga teljes koncentr\u00e1ci\u00f3j\u00e1ban, hogy majdan feloldja azt a h\u00edgabb mindennapok \u00edzes\u00edt\u00e9s\u00e9re.
\nBudapest akkor is kellemes, \u00e9s akkor is mag\u00e1ra \u00f6lel, ha k\u00f6zben semmi egyebet sem l\u00e1tok az \u00c9rkez\u00e9sekn\u00e9l csak f\u00e9nyes meleg\u00edt\u0151ben \u00fcgyk\u00f6d\u0151 hars\u00e1ny rom\u00e1n sof\u0151r\u00f6ket \u00e9s az amerik\u00e1s utasokat j\u00f3 p\u00e9nzzel leh\u00faz\u00f3 hord\u00e1rokat. Azon kapom magam, hogy civil vagyok. Nem \u00e9rdekel a rep\u00fcl\u0151t\u00e9r m\u0171k\u00f6d\u00e9se, amit r\u00e9gebben olyan \u00e1h\u00edtattal lestem, \u00e9s az sem k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben, mennyire bar\u00e1ts\u00e1gtalanul nyirkos a v\u00e1rost permetez\u0151 id\u0151j\u00e1r\u00e1s ezen az est\u00e9n. Olyan, mintha vastag, t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 biztons\u00e1gos, \u00e1m m\u00e9giscsak \u00fasz\u00f3 j\u00e9gt\u00e1bl\u00e1kr\u00f3l az ember leker\u00fclve, megveti a l\u00e1b\u00e1t a sz\u00e1razf\u00f6ld\u00f6n. Ott \u00e1lltam a poggy\u00e1szkocsira t\u00e1maszkodva, \u00e9s j\u00f3les\u0151 el\u00e9gedetts\u00e9ggel n\u00e9ztem ki a gondolatlan\u00e1gaimb\u00f3l. Mert hogy semmi de semmi nem j\u00e1rt az eszemben. Mondhatn\u00e1m, hogy a tizen\u00f3r\u00e1nyi \u00fatonl\u00e9t irtotta ki a gondolatokat, de ez sem igaz. \u00c9s m\u00e9g azon is kaptam magam, hogy itt mintha letettem volna, pontosabban any\u00e1mra ruh\u00e1ztam volna a h\u00e1zigazda szerepet, amit h\u00f3napokig igen nagy felel\u0151ss\u00e9ggel igyekeztem viselni. Ehhez nem kellett semmif\u00e9le \u00fcnnep\u00e9lyes cerem\u00f3nia, mag\u00e1t\u00f3l is r\u00e1\u00e1llt az int\u00e9zked\u00e9sekre, hogy legal\u00e1bb huszonk\u00e9t \u00f3ra m\u00falt\u00e1n keveredj\u00fcnk r\u00e9vbe, azaz haza. \u00dagy \u00e9reztem, itt v\u00e9get \u00e9rt a misszi\u00f3m, most teljesen ellaz\u00edthatom magam.
\nA m\u00e1sik ilyen bens\u0151s\u00e9ges pillanat, amikor kora reggel az egykori \u00e9letem d\u00edszlet\u00e9ben a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ban kifel\u00e9 b\u00e1mulok az ablakon, \u00e9s sistereg a csend. Ha sietn\u00e9k meghat\u00e1rozni azt a bizonyos momentumot, amir\u0151l fennebb eml\u00edt\u00e9st tettem, akkor mindenk\u00e9pp valahol itt h\u00fazn\u00e1m meg a jel\u00f6l\u00e9st. Ebben a k\u00f6nyvszagban, lomjaim t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban.
\nAz \u00fatnak, ennek az utaz\u00e1snak a v\u00e9ge pedig Cs\u00edkszereda. Ha a rep\u00fcl\u0151g\u00e9p az Atlanti \u00f3ce\u00e1n fel\u0151l Kanada felett \u00e9r sz\u00e1razf\u00f6ldet, \u00e9s kezd lassan ereszkedni al\u00e1 New Yorkig, akkor a hazautaz\u00e1som ereszked\u00e9se, amikor a Hegyr\u0151l m\u00e1r nem kell hajtani az aut\u00f3t. Annyi er\u0151t gy\u0171jt\u00f6tt az \u00fat sor\u00e1n a honv\u00e1gyb\u00f3l is mer\u00edtkezve, hogy ha nem is hajtom, akkor is legurul a v\u00e1rosba onnan, \u00e9s megtal\u00e1lja a hely\u00e9t valahol.
\n\u00c9n pedig reggel ott \u00e1llok az ablak el\u0151tt, a Hegy k\u00f6dkarik\u00e1kat p\u00f6f\u00e9kel a sz\u00fcrke \u00e9gre, \u00e9s lep\u00f6r\u00f6g el\u0151ttem az \u00fat \u00fajra \u00e9s \u00fajra \u00e1t a h\u00e1g\u00f3n a k\u00e9s\u0151 \u00e9jszak\u00e1ban, amikor m\u00e9gis tiszt\u00e1n l\u00e1tom k\u00e9t oldalt a r\u00e1m vigy\u00e1z\u00f3, a Hegyen is t\u00faln\u0151tt feny\u0151sort, amit\u0151l az \u00fat csak v\u00e9kony pataknak t\u0171nik ide-oda kanyarogva. De h\u0171s\u00e9ges d\u00edsz\u0151rs\u00e9gem elk\u00eds\u00e9r a kanyarig, ahol sz\u00e9tr\u00e1ntj\u00e1k a f\u00fcgg\u00f6nyt, \u00e9s el\u00e9mt\u00e1rul a szipork\u00e1z\u00f3 f\u00e9nyekbe burkol\u00f3zott f\u00e1z\u00f3s kis v\u00e1ros.
\nNincs egy pillanat sem, amikor ezt a f\u00e9nyszipork\u00e1t m\u00e1s f\u00e9nyekkel hasonl\u00edtgatn\u00e1m, \u00e9s abban a helyben nincs is m\u00e1sutt a gondolat, csak ott, abban a kedves v\u00f6lgyben.
\nEz az \u00fat v\u00e9ge. A v\u00e9g\u00e1llom\u00e1s.
\nHazautaz\u00e1saim – b\u00e1rmennyire is szeretn\u00e9nk m\u00e1sk\u00e9nt l\u00e1ttatni p\u00e1r nap \u00e9rkez\u00e9sb\u0151l \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny nap b\u00facs\u00faz\u00e1sb\u00f3l \u00e1ll. Aki k\u00f6z\u00e9pt\u00e1jon van ezen az \u00faton, annak az \u00e9rkez\u00e9s egy\u00fattal az \u00fajabb b\u00facs\u00faz\u00e1s is. \u00c9n meg csak meredek r\u00e1 \u00f6nmagamra: mikre nem vagyok k\u00e9pes!
\nAtt\u00f3l a reggelt\u0151l, amikor \u00e9rkez\u00e9sem m\u00e1snapj\u00e1n a Hegyet f\u00fcrk\u00e9szem az ablakb\u00f3l a f\u00fcst\u00f6lg\u0151 h\u00e1ztet\u0151k felett a t\u00e9li \u00e1lm\u00e1t alv\u00f3 kedves v\u00f6lgyben, m\u00e1r minden a b\u00facs\u00faz\u00e1s. Az indul\u00e1s, ez\u00fattal ford\u00edtott sorrendben visszafel\u00e9, m\u00edgnem Kanada fel\u0151l csikorg\u00f3 kerekekkel… De ne vigy\u00fcnk most rep\u00fcl\u0151g\u00e9p-fut\u00f3m\u0171 csikorg\u00e1st ebbe a az elb\u0171v\u00f6l\u0151 csendbe m\u00e9g. A csend, amelyben folyton egy dal j\u00e1r fejemben. Napok \u00f3ta bennem van, velem. Mint egy k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9s.<\/p>\n

A k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9s (Mon Dieu)<\/p>\n

Uram, Uram, Uram,
\negy kicsit m\u00e9g hagyd meg nekem
\na kedvesem.<\/p>\n

Egy nap, k\u00e9t nap, nyolc nap,
\nengedd \u0151t \u00e1t egy kicsit m\u00e9g
\nnekem.<\/p>\n

Adj m\u00e9g egy kis id\u0151t im\u00e1dni \u0151t,
\nid\u0151t, m\u00edg gy\u0171jthetek
\neml\u00e9keket.<\/p>\n

Uram, igen, Uram,
\nengedd nekem megt\u00f6ltenem
\naz \u00e9letem.<\/p>\n

Uram, Uram, Uram,
\negy kicsit m\u00e9g hagyd meg nekem
\na kedvesem.<\/p>\n

Hat h\u00e9t, \u00f6t h\u00e9t, k\u00e9t h\u00e9t,
\nne n\u00e9zz \u00fagy r\u00e1m, legyen csup\u00e1n
\negy h\u00e9t.<\/p>\n

Egy h\u00e9t kezdeni m\u00e9g az is el\u00e9g,
\nha nem, mindegy nekem,
\nj\u00f6het a v\u00e9g.<\/p>\n

Uram, Uram, Uram,
\nt\u00e9vedtem t\u00e1n, de ha szeretsz,
\nnagy \u00e9g<\/p>\n

Nekem csup\u00e1n
\negyetlen perc
\nel\u00e9g.<\/p>\n

Az \u00d3ce\u00e1non \u00e1tny\u00fal\u00f3 h\u00edd hazuls\u00f3 r\u00e9sze \u00edgy azt\u00e1n jobb\u00e1ra ezen egyens\u00falypontokra t\u00e1maszkodik. A tart\u00f3pill\u00e9rek pedig a szeretteim, akik olyan v\u00e9gtelenn\u00e9 k\u00e9pesek tenni ezt a bens\u0151 megnyugv\u00e1st, mintha megsz\u00fcntetn\u00e9k az id\u0151t, \u00e9s \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3v\u00e1 tenn\u00e9k egy\u00fcttl\u00e9t\u00fcnket.
\nHisz az is.<\/p>\n

(innen folytatom)<\/p>\n

New York, 2011. febru\u00e1r 24.<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

(Levelek New Yorkb\u00f3l) Az ember – jobb\u00e1ra csepered\u0151 kor\u00e1ban – gyakran megt\u00e9r egy j\u00f3 sz\u00f3ra Andersen mesterhez. Mindig akad valami mesef\u00e9le, ami \u00e9ppen kap\u00f3ra j\u00f6n. B\u00e1r az \u00e9n esetemben semmi sem \u00fagy t\u00f6rt\u00e9nt most, ahogy azt itt felv\u00e1zoltam. Ugyanis ezen az est\u00e9n Andersen csak hallgatott, s jobb\u00e1ra \u00e9n mes\u00e9ltem. S m\u00e1r nem is igen cseperedek […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-7770","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/7770","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=7770"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/7770\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=7770"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=7770"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=7770"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}