{"id":78633,"date":"2018-10-03T02:57:20","date_gmt":"2018-10-03T02:57:20","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=78633"},"modified":"2018-10-02T15:17:50","modified_gmt":"2018-10-02T15:17:50","slug":"jorge-luis-borges-ulrica","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=78633","title":{"rendered":"Jorge Luis Borges: Ulrica"},"content":{"rendered":"

Hann tekr sverthit Gram ok leggr i methal theira bert<\/em>
\nV\u00d6LSUNGA-SAGA, 27<\/em><\/p>\n

Elbesz\u00e9l\u00e9sem h\u0171 lesz a val\u00f3s\u00e1ghoz, vagy legal\u00e1bbis a val\u00f3s\u00e1gr\u00f3l \u0151rz\u00f6tt szem\u00e9lyes eml\u00e9kemhez, amely egy \u00e9s ugyanaz. Az esem\u00e9nyek a k\u00f6zelm\u00faltban t\u00f6rt\u00e9ntek, de tudom, hogy az \u00edr\u00f3i gyakorlat mag\u00e1val hozza azt a szok\u00e1st, hogy k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeket sz\u00f6v\u00fcnk a t\u00f6rt\u00e9netbe, \u00e9s kiemel\u00fcnk egy-egy hangs\u00falyos r\u00e9szt. El akarom mes\u00e9lni, hogyan tal\u00e1lkoztam Ulric\u00e1val (nem tudtam meg a vezet\u00e9knev\u00e9t, \u00e9s tal\u00e1n soha nem is fogom megtudni) York v\u00e1ros\u00e1ban. A kr\u00f3nika egy \u00e9jszaka \u00e9s egy d\u00e9lel\u0151tt t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t foglalja mag\u00e1ban.
\nK\u00f6nnyen mondhatn\u00e1m, hogy el\u0151sz\u00f6r a yorki \u00d6t N\u0151v\u00e9r mellett l\u00e1ttam meg \u0151t, a minden szentk\u00e9pt\u0151l mentes nagy \u00fcvegablakokn\u00e1l, amelyeket tiszteletben tartottak Cromwell k\u00e9prombol\u00f3i, de az igazs\u00e1g az, hogy a Northern Inn kisterm\u00e9ben ismerkedt\u00fcnk meg, amely a v\u00e1rfal m\u00e1sik oldal\u00e1n tal\u00e1lhat\u00f3. Kevesen voltunk, \u00e9s \u0151 h\u00e1ttal \u00e1llt. Valaki megk\u00edn\u00e1lta egy poh\u00e1r itallal, de \u0151 visszautas\u00edtotta.
\n– Feminista vagyok – mondta. – Nem akarom ut\u00e1nozni a f\u00e9rfiakat. Undor\u00edt, hogy doh\u00e1nyoznak \u00e9s isznak.
\nA kijelent\u00e9s szellemes akart lenni, \u00e9s megsejtettem, hogy nem el\u0151sz\u00f6r ejti ki ezeket a szavakat. K\u00e9s\u0151bb megtudtam, nem volt igaz\u00e1n jellemz\u0151 r\u00e1, de h\u00e1t nem minden esetben jellemz\u0151 r\u00e1nk, amit mondunk.
\nElmondta, hogy k\u00e9s\u0151n \u00e9rt a m\u00fazeumba, de amikor megtudt\u00e1k, hogy norv\u00e9g, beengedt\u00e9k.
\nAz egyik jelenlev\u0151 megjegyezte:
\n– Nem ez az els\u0151 alkalom, hogy a norv\u00e9gok bej\u00f6nnek Yorkba.
\n– \u00dagy van – mondta a l\u00e1ny. – Anglia a mi\u00e9nk volt \u00e9s elvesztett\u00fck, ha ugyan valaki birtokolhat valamit, vagy valami elveszhet egy\u00e1ltal\u00e1n.
\nAkkor n\u00e9ztem r\u00e1. William Blake egyik sora ez\u00fcst\u00f6sen szel\u00edd vagy aranyos f\u00e9nnyel haragv\u00f3 l\u00e1nyokr\u00f3l besz\u00e9l, Ulric\u00e1ban azonban az aranyos csillog\u00e1s \u00e9s a szel\u00edds\u00e9g egy\u00fctt volt. V\u00e9kony, magas teremt\u00e9s volt, a von\u00e1sai mark\u00e1nsak, a szeme sz\u00fcrke. Nem is annyira az arca, mint ink\u00e1bb nyugodt titokzatoss\u00e1got sug\u00e1rz\u00f3 arckifejez\u00e9se fogott meg. K\u00f6nnyed\u00e9n mosolygott, \u00e9s a mosolya mintha elt\u00e1vol\u00edtotta volna. Fekete ruh\u00e1t viselt, ami ritkas\u00e1g \u00e9szakon, ahol sz\u00ednekkel igyekeznek vid\u00e1mabb\u00e1 tenni a k\u00f6rnyezet f\u00e9nytelens\u00e9g\u00e9t. Tiszta \u00e9s szabatos angols\u00e1ggal besz\u00e9lt, \u00e9s kiss\u00e9 ropogtatta az r-eket. Nem vagyok j\u00f3 megfigyel\u0151; apr\u00e1nk\u00e9nt fedeztem fel ezeket a dolgokat.
\nBemutattak egym\u00e1snak. Azt mondtam neki, hogy a bogotai Andok Egyetemen tan\u00edtok. El\u00e1rultam, hogy kolumbiai vagyok.
\nElgondolkozva megk\u00e9rdezte t\u0151lem:
\n– Mit jelent kolumbiainak lenni?
\n– Nem tudom – feleltem. – Aff\u00e9le hitvall\u00e1s.
\n– Mint norv\u00e9gnek lenni – felelte.
\nSemmi egy\u00e9b nem jut eszembe abb\u00f3l, amir\u0151l aznap este besz\u00e9lgett\u00fcnk. M\u00e1snap kor\u00e1n lementem az eb\u00e9dl\u0151be. Az ablakon \u00e1t l\u00e1ttam, hogy az \u00e9jjel havazott; a kop\u00e1r f\u00f6ldek belevesztek a reggelbe. Senki m\u00e1s nem \u00fclt ott. Ulrica odah\u00edvott az asztal\u00e1hoz. Azt mondta, szeret egyed\u00fcl s\u00e9t\u00e1lni.
\nEszembe jutott Schopenhauer egyik tr\u00e9f\u00e1s mond\u00e1sa, \u00e9s azt feleltem:
\n– \u00c9n is. Elmehetn\u00e9nk egy\u00fctt.
\nA friss havon elt\u00e1volodtunk a h\u00e1zt\u00f3l. Egy l\u00e9lek sem j\u00e1rt a vid\u00e9ken. Javasoltam, hogy menj\u00fcnk el Thorgate-be, n\u00e9h\u00e1ny m\u00e9rf\u00f6ldre fekszik a foly\u00f3 ment\u00e9n lefel\u00e9. Tudom, hogy m\u00e1r szerelmes voltam Ulric\u00e1ba; senki m\u00e1st nem k\u00edv\u00e1ntam volna magam mell\u00e9.
\nHirtelen t\u00e1voli farkas\u00fcv\u00f6lt\u00e9st hallottam. Addig soha nem hallottam farkas\u00fcv\u00f6lt\u00e9st, de tudom, hogy farkas volt. Ulrica nem lep\u0151d\u00f6tt meg.
\nR\u00f6videsen megsz\u00f3lalt, mintha fennhangon gondolkozna:
\n– Az a n\u00e9h\u00e1ny szeg\u00e9nyes kard, amelyet tegnap a yorki sz\u00e9kesegyh\u00e1zban l\u00e1ttam, jobban meghatott, mint az osl\u00f3i m\u00fazeum hatalmas haj\u00f3i.
\n\u00datjaink keresztezt\u00e9k egym\u00e1st. Ulrica aznap d\u00e9lut\u00e1n Londonba indult; \u00e9n Edinburghba.
\n– Az Oxford Streeten – mondta – v\u00e9gigj\u00e1rom majd de Quincey \u00fatj\u00e1t, aki a londoni t\u00f6megben elvesztett Ann\u00e1j\u00e1t kereste.
\n– De Quincey – feleltem – felhagyott a keres\u00e9s\u00e9vel. \u00c9n keresni fogom \u0151t, am\u00edg \u00e9lek.
\n– Tal\u00e1n – mondta halkan – most megtal\u00e1ltad.
\nMeg\u00e9rtettem, hogy megtehetem azt a nem rem\u00e9lt mozdulatot, \u00e9s megcs\u00f3koltam a sz\u00e1j\u00e1t meg a szem\u00e9t. Szel\u00edd hat\u00e1rozotts\u00e1ggal eltolt mag\u00e1t\u00f3l, azt\u00e1n kijelentette:
\n– A thorgate-i fogad\u00f3ban a ti\u00e9d leszek. K\u00e9rlek, addig ne ny\u00falj hozz\u00e1m. Jobb \u00edgy.
\nEgy id\u0151s\u00f6d\u0151 leg\u00e9nyembernek a felk\u00edn\u00e1lt szerelem olyan aj\u00e1nd\u00e9k, amit m\u00e1r nem rem\u00e9l. A csod\u00e1nak joga van felt\u00e9teleket szabni. Popayanban t\u00f6lt\u00f6tt kamaszkoromra gondoltam, \u00e9s egy texasi l\u00e1nyra, aki tiszta \u00e9s karcs\u00fa volt, mint Ulrica, \u00e9s aki megtagadta t\u0151lem a szerelm\u00e9t.
\nNem k\u00f6vettem el azt a bakl\u00f6v\u00e9st, hogy megk\u00e9rdezzem t\u0151le, szeret-e. Meg\u00e9rtettem, hogy nem \u00e9n vagyok az els\u0151, \u00e9s nem is \u00e9n leszek az utols\u00f3. Az a kaland, amely nekem tal\u00e1n az utols\u00f3, Ibsen eme ragyog\u00f3 \u00e9s hat\u00e1rozott tan\u00edtv\u00e1ny\u00e1nak csup\u00e1n az egyik lehet a sok k\u00f6z\u00fcl.
\nK\u00e9zenfogva ment\u00fcnk tov\u00e1bb.
\n– \u00c9s az eg\u00e9sz olyan, mint valami \u00e1lom – mondtam -, \u00e9s \u00e9n sohasem \u00e1lmodom.
\n– Mint az a kir\u00e1ly – felelte Ulrica -, aki nem \u00e1lmodott addig, am\u00edg egy var\u00e1zsl\u00f3 el nem altatta \u0151t egy k\u00fatban.
\nAzt\u00e1n hozz\u00e1tette:
\n– J\u00f3l figyelj. Mindj\u00e1rt megsz\u00f3lal egy mad\u00e1r.
\nHamarosan meghallottuk a mad\u00e1rdalt.
\n– Ezen a vid\u00e9ken – mondtam – \u00fagy tartj\u00e1k, hogy aki r\u00f6videsen meghal, az a j\u00f6v\u0151be l\u00e1t.
\n– \u00c9s \u00e9n r\u00f6videsen meghalok – mondta \u0151.
\nMegd\u00f6bbenve n\u00e9ztem r\u00e1.
\n– V\u00e1gjunk \u00e1t az erd\u0151n – s\u00fcrgettem. – Hamarabb \u00e9r\u00fcnk Thorgate-be.
\n– Az erd\u0151 vesz\u00e9lyes – felelte.
\nA mez\u0151k\u00f6n ment\u00fcnk tov\u00e1bb.
\n– Szeretn\u00e9m, ha ez a pillanat \u00f6r\u00f6kk\u00e9 tartana – suttogtam.
\n– Ezt a sz\u00f3t, hogy \u00f6r\u00f6kk\u00e9, tilos kimondani az embernek – jelentette ki Ulrica, \u00e9s, hogy cs\u00f6kkentse lelkesed\u00e9semet, megk\u00e9rt, hogy ism\u00e9teljem meg neki a nevemet, amelyet nem \u00e9rtett j\u00f3l.
\n– Javier Ot\u00e1rola – mondtam.
\nEl akarta ism\u00e9telni, de nem tudta. \u00c9n hasonl\u00f3k\u00e9ppen kudarcot vallottam az Ulrica n\u00e9vvel.
\n– Sigurdnak foglak h\u00edvni – jelentette ki mosolyogva.
\n– Ha \u00e9n Sigurd vagyok – feleltem -, te Br\u00fcnhilda leszel.
\nA s\u00e9ta elh\u00faz\u00f3dott.
\n– Ismered a mond\u00e1t? – k\u00e9rdeztem t\u0151le.
\n– H\u00e1t persze – felelte. – A tragikus hist\u00f3ri\u00e1t, amelyet a n\u00e9metek t\u00f6nkretettek a k\u00e9sei Nibelung-\u00e9nek\u00fckkel.
\nNem akartam vitatkozni, \u00e9s azt mondtam neki:
\n– Br\u00fcnhilda, \u00fagy s\u00e9t\u00e1lsz, mintha azt szeretn\u00e9d, hogy egy kard fek\u00fcdj\u00f6n k\u00f6zt\u00fcnk az \u00e1gyban.
\nHirtelen a fogad\u00f3 el\u00e9 \u00e9rt\u00fcnk. Nem lepett meg, hogy mint a m\u00e1sikat, ezt is Northern Inn-nek h\u00edvj\u00e1k.
\nA l\u00e9pcs\u0151 tetej\u00e9r\u0151l Ulrica odaki\u00e1ltott nekem:
\n– Igaz\u00e1n hallottad a farkast? M\u00e1r nincsenek farkasok Angli\u00e1ban. Siess!
\nAmikor felmentem az emeletre, l\u00e1ttam, hogy a falakat, William Morris st\u00edlus\u00e1ban, m\u00e9lyv\u00f6r\u00f6s sz\u00edn\u0171, egym\u00e1sba fon\u00f3d\u00f3 gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6kkel \u00e9s madarakkal d\u00edsz\u00edtett tap\u00e9ta bor\u00edtja. Ulrica l\u00e9pett be els\u0151nek. A s\u00f6t\u00e9t szoba alacsony, nyeregtet\u0151s helyis\u00e9g volt. A v\u00e1rva v\u00e1rt \u00e1gy megkett\u0151z\u0151d\u00f6tt egy hom\u00e1lyos t\u00fck\u00f6rben, a f\u00e9nyezett mahag\u00f3ni pedig a Szent\u00edr\u00e1s t\u00fckr\u00e9re eml\u00e9keztetett.
\nUlrica m\u00e1r levetk\u0151z\u00f6tt. Az igazi nevemen h\u00edvott, Javiert mondott. L\u00e1ttam, hogy s\u0171r\u0171bben esik a h\u00f3. \u00c9s m\u00e1r nem voltak se b\u00fatorok, se t\u00fckr\u00f6k. \u00c9s nem volt kard sem k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk. Mint a homok, \u00fagy pergett az id\u0151. \u00c9vsz\u00e1zados m\u00f3don folyt a szerelem a s\u00f6t\u00e9tben, \u00e9s \u00e9n el\u0151sz\u00f6r \u00e9s utolj\u00e1ra tettem magam\u00e9v\u00e1 Ulrica t\u00fck\u00f6rk\u00e9p\u00e9t.<\/p>\n

\n

Nagy M\u00e1ty\u00e1s ford\u00edt\u00e1sa \/ Forr\u00e1s: Jorge Luis Borges v\u00e1logatott m\u0171vei \u2013 Homokk\u00f6nyv (1975) – MEK<\/a><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Hann tekr sverthit Gram ok leggr i methal theira bert V\u00d6LSUNGA-SAGA, 27 Elbesz\u00e9l\u00e9sem h\u0171 lesz a val\u00f3s\u00e1ghoz, vagy legal\u00e1bbis a val\u00f3s\u00e1gr\u00f3l \u0151rz\u00f6tt szem\u00e9lyes eml\u00e9kemhez, amely egy \u00e9s ugyanaz. Az esem\u00e9nyek a k\u00f6zelm\u00faltban t\u00f6rt\u00e9ntek, de tudom, hogy az \u00edr\u00f3i gyakorlat mag\u00e1val hozza azt a szok\u00e1st, hogy k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeket sz\u00f6v\u00fcnk a t\u00f6rt\u00e9netbe, \u00e9s kiemel\u00fcnk egy-egy hangs\u00falyos r\u00e9szt. El […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-78633","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/78633","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=78633"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/78633\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=78633"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=78633"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=78633"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}