{"id":7872,"date":"2011-03-08T09:49:51","date_gmt":"2011-03-08T09:49:51","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=7872"},"modified":"2011-03-08T09:49:51","modified_gmt":"2011-03-08T09:49:51","slug":"dancs-artur-egy-este-andersennel-3","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=7872","title":{"rendered":"Dancs Artur: Egy este Andersennel 3."},"content":{"rendered":"

\"\"<\/a><\/p>\n

(Levelek New Yorkb\u00f3l)<\/em><\/strong><\/p>\n

Az \u00fat a Hegyre mindenkor \u00e9lm\u00e9ny.
\nAmikor m\u00e1r annyira \u00e9letk\u00e9pes zsenge ifj\u00fa lettem, hogy megtehettem, magamban is neki-nekiv\u00e1gtam az \u00fatnak. Els\u0151sorban tal\u00e1n legink\u00e1bb az\u00e9rt, mert mindig annyira szerettem b\u00e1ty\u00e1mat s a csal\u00e1dot, ami vele j\u00e1rt. \u00c9s a helyet, ami k\u00f6r\u00fclvette. De teljesen bizonyos az is, hogy a Hegynek is sok k\u00f6ze volt ehhez a rajong\u00e1shoz. Udvarhely olyan b\u00e9k\u00e9s \u00e9s szel\u00edden szenderg\u0151 kis \u00f6lel\u00e9s az \u0151t k\u00f6r\u00fclvev\u0151 dombok k\u00f6zt, amire a r\u00e1magasod\u00f3 Hegy is csak szeretettel tud tekinteni. Sok\u00e1ig a Hargita jelentette a hat\u00e1rt. J\u00f3 m\u00e9lyen bel\u00fcl j\u00e1rtam m\u00e1r az \u00e9letemben, amikor \u00e1tzakatoltam rajta. Egy busszal, amelyik b\u00e1rmely pillanatban felmondhatta volna a szolg\u00e1latot, amelyik h\u00f6r\u00f6gve k\u00faszott felfel\u00e9 a tizenhat kanyaron M\u00e1r\u00e9falfa f\u00f6l\u00f6tt, s amelyik meg\u00e9rhetett jobb id\u0151ket is, amikor \u00e9n m\u00e9g nem \u00e9ltem, de akkoriban m\u00e1r er\u0151st esed\u00e9kes volt darabokra val\u00f3 sz\u00e9thull\u00e1sa egy-egy megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00f3 szakaszon. (\u00e9s m\u00e9gis: ma is el-elkapom n\u00e9ha kitart\u00f3an felfel\u00e9 araszolni a szerpentinen)
\nA tetej\u00e9ig a Hegynek sokszor felkapaszkodtunk, ak\u00e1r m\u00e1ln\u00e1t, ak\u00e1r bodz\u00e1t szedni, vagy csak elcsavarogni hazulr\u00f3l az unokates\u00f3val. De \u00e1tmenni nem igaz\u00e1n tal\u00e1ltuk \u00e9rtelm\u00e9t. \u00cdgy Cs\u00edkorsz\u00e1g megmaradt titokzatos, t\u00e1voli, idegen vil\u00e1gnak. \u00dajabb \u00e9letmarad\u00e9knak kellett elpusztulni addig, am\u00edg \u00fajra nekiveselkedtem \u00e1tkelni a Hegyen egy naps\u00fct\u00e9sben f\u00fcrd\u0151 j\u00faniusi reggelen…
\nHa a g\u0151z\u00f6ssel \u00e9rkeztem Udvarhelyre, m\u00e1r Segesv\u00e1rt\u00f3l, ha – k\u00e9s\u0151bb – aut\u00f3val, m\u00e1r a balav\u00e1s\u00e1ri let\u00e9r\u0151t\u0151l elkezdtem \u00e9rezni azt az egyed\u00fcl\u00e1ll\u00f3 bels\u0151 b\u00e9k\u00e9t \u00e9s boldogs\u00e1got, amit csakis ez a vid\u00e9k adhat az embernek. Enn\u00e9l t\u00f6bbet m\u00e1r csak egy szov\u00e1tai pihen\u0151 ny\u00fajt a hangulatunknak, egy s\u00e9ta \u00e9s egy hallgatag hanyattd\u0151lt piheg\u00e9s a t\u00f3 f\u00f6l\u00f6tti terasz padj\u00e1n a napnyugt\u00e1ban.
\nB\u00e1ty\u00e1mat ez\u00fattal is ugyan\u00fagy tal\u00e1ltam, mintha csak a kisboltba szaladtam volna z\u00f6ld \u00fcveges borv\u00edz\u00e9rt. Egyszerre volt a konyh\u00e1ban otthon\u00edz\u0171 vacsor\u00e1t kavargatva \u00e9s benn is a tenisz- illetve billi\u00e1rdbajnoks\u00e1g el\u0151tt, hat sportcsatorn\u00e1t egyszerre figyelve m\u0171lesikl\u00e1st\u00f3l a bajnoki fociig egy \u00fcveg borv\u00edz \u00e9s n\u00e9mi saj\u00e1tk\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u0171 szeder- (\u00e1fonya-, meggy-, feketecseresznye-, stb) ital t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban. A n\u00e9n\u00e9m hi\u00e1ny\u00e1ban a n\u00f6v\u00e9nyek gondoz\u00e1sa \u00e9s a rendszeres napi horg\u00e1szat, a bodeg\u00e1ban megejtett t\u00e1rsadalmi \u00e9let is mind egyed\u00fcl az \u0151 feladata, \u00e9s h\u0151siesen el is v\u00e9gez mindent b\u00e1mulatos id\u0151beoszt\u00e1ssal. Amaz folyamatos tranzitban a vil\u00e1gban sz\u00e9tsz\u00f3r\u00f3dott csal\u00e1dot igyekszik kord\u00e1ban tartani, \u00e9s csak ritk\u00e1n esik meg, hogy hosszabb ideig az udvarhelyi csal\u00e1di f\u00e9szket lakja. Ha \u00e9pp otthon van, b\u00e1ty\u00f3 v\u00e1ll\u00e1r\u00f3l leker\u00fcl a h\u00e1zimunk\u00e1k javar\u00e9sze, \u00e9s minden energi\u00e1j\u00e1val a horg\u00e1szatra, a hegyj\u00e1r\u00e1sra \u00e9s a bodeg\u00e1ban megejtett intenz\u00edv t\u00e1rsadalmi \u00e9letre \u00f6sszpontos\u00edthat.
\nIlyenkor, ha ott vagyok, egy ital mellett mindig meg h\u00e1nyjuk-vetj\u00fck a vil\u00e1g \u00e9s a csal\u00e1dunk dolgait, \u00e9s mindig \u00fajra \u00e9s \u00fajra al\u00e1\u00edrjuk a k\u00e9toldali egyezm\u00e9nyt, amely szerint a m\u00e1sodik legokosabb ember a csal\u00e1dban \u00e9n (azaz \u00e9n) vagyok, de csak az\u00e9rt, mert egyel\u0151re \u0151 az id\u0151sebb. S ez egy darabig m\u00e9g \u00edgy is marad. Erre pedig azonnal inni kell egy fojt\u00e1st, mert ahogy gyorsan hozz\u00e1 is teszi:
\n–\tEls\u0151 a munka. M\u00e1sodik a Ferencv\u00e1ros, \u00f6csi. J\u00f3l tudod!
\nAz \u00e1gy mellett pedig (nem is tudtam, hogy m\u00e9g l\u00e9tezik!) IPM-ek, lexikonok, sz\u00e9pirodalom \u00e9s b\u0171n\u00fcgyi reg\u00e9nyek. Ez is egyf\u00e9le \u00e1lland\u00f3s\u00e1g. A besz\u00e9d hev\u00e9ben, \u00e9s f\u0151leg, amikor t\u00f6rt\u00e9nelemr\u0151l, tudom\u00e1nyr\u00f3l vagy a vil\u00e1g nagy kurvas\u00e1gair\u00f3l esik sz\u00f3, b\u00e1ty\u00f3 semmi perc alatt kikeres egy k\u00f6nyvb\u0151l a valah\u00e1nysz\u00e1zadik oldalon egy passzust, ami \u00e9pp idev\u00e1g. Mindig megd\u00f6bbentett, hogy k\u00e9pes valaki bet\u00e9ve ismerni eg\u00e9sz k\u00f6nyvt\u00e1r\u00e1t – s\u0151t, a m\u00e1sok\u00e9t is. De any\u00e1m ilyenkor mindig elmondja, hogy Misu m\u00e1r fiatalkor\u00e1ban olyan volt, mint egy enciklop\u00e9dia, \u00e9s a J\u00e1nos vit\u00e9zt vagy a Toldit passzi\u00f3b\u00f3l tanulta meg k\u00f6nyv n\u00e9lk\u00fcl \u00f3r\u00e1kon bel\u00fcl s tudja tal\u00e1n a mai napig is hib\u00e1tlanul.
\nPontosan a tal\u00e1lkoz\u00e1sok ilyet\u00e9n lazas\u00e1ga \u00e9s term\u00e9szetess\u00e9ge miatt, nem neh\u00e9z a b\u00facs\u00fa b\u00e1ty\u00f3t\u00f3l, amikor \u00fajra csak leugrom z\u00f6ldvizes borv\u00edz\u00e9rt a kisboltba.<\/p>\n

… A Hegyen t\u00fal egy teljesen m\u00e1s vil\u00e1g. M\u00e1s leveg\u0151, m\u00e1s gondolatok, m\u00e1s emberek \u00e9s m\u00e1s mes\u00e9k. Nem csak az\u00e9rt, mert hossz\u00fa utaz\u00e1som v\u00e9g\u00e1llom\u00e1sa \u00e9s visszat\u00e9r\u00e9si pontja, semmit sem kell azon t\u00fal csin\u00e1lnom, hogy meg\u00e9rkeztem. A M\u00f3kus is tudja a hely\u00e9t a parkol\u00f3ban, valahonnan mindig ker\u00edt mag\u00e1nak egyet – \u00e9n m\u00e1r akkorra igen f\u00e1radt szoktam lenni, hogy ezzel is t\u00f6r\u0151djek. L\u00e1tom a v\u00e1rakoz\u00e1st az ablakb\u00f3l otthonosan kisz\u0171r\u0151d\u0151 esti f\u00e9nyben, s amikor be\u00e9rek a sz\u00e9p illatokkal megrakott csendes szob\u00e1csk\u00e1ba olyan, mintha ez a mese lenne az \u00e1lland\u00f3 val\u00f3s\u00e1g \u00e9s a falon f\u00fcgg\u0151 New Yorkok pedig a t\u00e1voles\u0151 mese.
\nAm\u00edg r\u00e1mker\u00fcl a sor az esti tev\u00e9kenys\u00e9gek k\u00f6zepette s m\u00edg kider\u00fcl, mi lehet a vacsora \u00e9s mell\u00e9 a t\u00e1rsalg\u00e1sgerjeszt\u0151 poh\u00e1r ital, magamra maradok az ablakkal, \u00e9s a r\u00e1l\u00e1t\u00e1ssal a Hegyre. Mindig egyik legkedvesebb agyelernyeszt\u0151 elfoglalts\u00e1gom volt a hossz\u00fa ut\u00e1n azt tal\u00e1lgatni honnan is bukkannak el\u0151 a f\u00e9nysz\u00f3r\u00f3k a hegyoldalban, honnan is ereszkednek al\u00e1 a v\u00e1rosba onnan a magasb\u00f3l- el-elt\u00fcnedezve n\u00e9ha m\u00e9g a kanyarg\u00f3 fenyves utakon, am\u00edg a v\u00f6lgybe le\u00e9rnek \u00e9s belevesznek a v\u00e1ros f\u00e9nyeibe.
\nVacsora ut\u00e1n azt\u00e1n koccint\u00e1ssal \u00e9s nagy csenddel k\u00f6sz\u00f6ntj\u00fck egym\u00e1st. Ebben a csendben minden ter\u00edt\u00e9kre ker\u00fcl, a hogyvagyok, a mit\u00f6rt\u00e9ntveledek. Semmit sem mondunk, csak hagyjuk mag\u00e1t kisisteregni a csendben. Azt\u00e1n azon kapjuk magunkat, hogy szavakban is mondjuk. K\u00e9rdeznem sem kell m\u00e1r, csak hagyni elmondani, mint a friss patak a Hargita tetej\u00e9n, amelyben az ember tiszt\u00e1ra moshatja \u00fatk\u00f6zben az arc\u00e1t. Besz\u00e9l csevegve csilingelve, mint a krist\u00e1lyv\u00edz, n\u00e9ha meg s\u00f3hajtva, mint a z\u00f6ld fenyves, ha a szelet f\u00e9s\u00fcli \u00fatban \u00e1t a Hegyen. Csak hallgatom, s elhallgatn\u00e1m v\u00e9gtelens\u00e9gig is. Tennessee-t mondan\u00e1m minden percben:
\n–\tBesz\u00e9lj, Kedves. Csak besz\u00e9lj. Besz\u00e9lj, mint az es\u0151, hadd hallgassalak!
\nDe nem mondom, meg ne szak\u00edtsam az \u00e1rad\u00f3 csobog\u00e1st. Azt \u00e9rzem, most lett\u00fcnk igaz\u00e1n bar\u00e1tok. Csillagid\u0151kre. Pedig nem. Sokkal kor\u00e1bban. A vir\u00e1g sem akkor kezdte \u00e9let\u00e9t, amikor sz\u00ednpomp\u00e1val kibontakozta mag\u00e1t, hanem m\u00e9g akkor, amikor a sz\u00e1raznak t\u0171n\u0151 \u00e1g elkezdte a t\u00e1pl\u00e1l\u00e9kot mag\u00e1ba sz\u00edvni gy\u00f6kereivel, hogy egy piriny\u00f3 r\u00fcgyet neveljen bel\u0151le valahol az \u00e1ghegyen, mi egyszer pomp\u00e1s vir\u00e1gg\u00e1 \u00e9rik majd zamatos gy\u00fcm\u00f6lccs\u00e9. Minden perc olyan, hogy magamra \u00f6leln\u00e9m, forduln\u00e9k p\u00e1r k\u00f6rt vele \u00edgy, \u00e9s \u00f6r\u00fcln\u00e9k a pillanatnak. Ha nem m\u00e1s, meg is tettem.
\n–\tTold csak oda magadnak a karossz\u00e9ket – mondja, amikor megint az ablakon b\u00e1mulok kifel\u00e9.
\nNem tudjuk, mikor reggeledett r\u00e1nk, de a sz\u00fcrk\u00e9sk\u00e9k felh\u0151k a Hargita fej\u00e9n d\u00e9lel\u0151tti ny\u00fczsg\u00e9sben kapj\u00e1k a v\u00e1rost. M\u00edg pihegett a matt reggeli f\u00e9nyben, kisurrantam a piacra. Ott annyi az \u00e9let! Na, \u00e9s a vasteh\u00e9n. Ez olyan elnevez\u00e9s, amilyet csakis Cs\u00edkszered\u00e1ban lehet kital\u00e1lni egy friss teh\u00e9ntejet ad\u00f3 automat\u00e1ra. Ha belegondolok, itt minden \u201eorganikus\u201d \u00e9s \u201ebio\u201d. A vil\u00e1g m\u00e1s t\u00e1j\u00e1n mi dr\u00e1ga p\u00e9nzeket adn\u00e1nak minden\u00e9rt, ami\u00e9rt itt most cs\u00f3v\u00e1lom a fejem: sz\u00e9p, de sok p\u00e9nz! Mert ilyenek vagyunk. Mik\u00f6zben tudom is, hogy nem dr\u00e1ga. \u00c9s tudatos\u00edtom magammal. \u00c9s megveszem. \u00d6r\u00f6mmel. Ez is csak a hangulatomat der\u00edti.
\nAzt\u00e1n kora reggeli l\u00e1togat\u00e1st megejtek a Kerek Erd\u0151 m\u00e1sik kedves odv\u00e1ban. H\u00f6kk a mese. Egy m\u00e1sik mese, de ugyanaz m\u00e9gis. Nekem mese, de nem az \u00e9n mes\u00e9m \u0151, csak jutalomk\u00e9nt kaptam. L\u00e1thatom, tudhatom, szerethetem, de m\u00e1s mes\u00e9k r\u00e9sze \u0151, amibe nekem, a t\u00e1volra futottnak nem szabad beleavatkoznom. Ha a l\u00e1togat\u00e1s hangulat\u00e1t akarn\u00e1m pontosabban le\u00edrni, Micimack\u00f3t venn\u00e9m p\u00e9ld\u00e1nak. Akinek m\u00e9zet szokot\u00e1lnak el\u0151, ha betoppan egy kora d\u00e9lel\u0151tt\u00f6n vend\u00e9gs\u00e9gbe, hisz mindenki tudja, hogy egy torkos szeretnival\u00f3 medve, akinek els\u0151sorban is az j\u00e1r a fej\u00e9ben. Ehetek egy gondosan elcsomagolt csokidarabk\u00e1b\u00f3l is \u00e9s erdei gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6ket \u00e1raszt\u00f3 te\u00e1t is kaphatok, krist\u00e1lyv\u00edzzel. Meg a j\u00f3 sz\u00f3t.
\nK\u00e9s\u0151bb, amikor m\u00e1r t\u00fal a d\u00e9lel\u0151tt\u00f6n az ablak el\u00e9 vonszolt karossz\u00e9kb\u0151l j\u00f3l megn\u00e9ztem a vil\u00e1got, a szemk\u00f6zti gazda f\u00f6ldszag\u00fa – most megg\u00e9mberedett, de tavasszal ezertulip\u00e1n sz\u00edn\u0171 kertj\u00e9t is, ki kell menn\u00fcnk a R\u00e9tre, egy pillanatra megenyh\u00fclt t\u00e9lben tavaszillatot harapni, b\u00e1r\u00e1nyokat l\u00e1tni a j\u00f3lismert k\u00e9p megelevenedetts\u00e9g\u00e9ben, magunkkal hozva \u00e9s \u00fajra\u00e9lesztve mindig mindent, ami k\u00f6z\u00f6s, ami imm\u00e1r \u00f6r\u00f6kre sz\u00f3l \u00e9s legf\u00e9ltettebb kincs\u00fcnk. Eml\u00e9keink.
\nAz \u00e9desen buzog\u00f3 forr\u00e1s \u00e9s a t\u00e1voli templom \u00e9s a t\u00e1volb\u00f3l \u00fcgyel\u0151 hegyek k\u00f6dhom\u00e1lyos tekintete, mint a v\u00e1ros esti f\u00e9nybe \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt s\u00e9t\u00e1ja is be\u00edrja mag\u00e1t a nagy napl\u00f3k\u00f6nyvbe, amit legink\u00e1bb lelk\u00fcnkbe \u00edrunk sz\u00edv\u00fcnk t\u00f6lt\u0151toll\u00e1val.
\nAz indul\u00e1s reggel\u00e9n hangulatot kell v\u00e1ltoztatni, felv\u00e1ltani az ell\u00e1gyult f\u00e1radts\u00e1g tompas\u00e1g\u00e1t a friss k\u00e9szenl\u00e9tre. Hisz ez m\u00e1r a hossz\u00fa \u00fat kezdete innen. A vissza\u00fat\u00e9, ami egy id\u0151re ism\u00e9t k\u00f6z\u00e9nk iktatja a tengert minden t\u00fcnd\u00f6kl\u0151 szel\u00edds\u00e9g\u00e9vel \u00e9s vihar\u00e1val.
\nAhogy ott \u00e1llok az ablakban – m\u00e9g b\u00facs\u00faz\u00f3ul – arra leszek figyelmes, hogy a Hegy nagyot ny\u00fajt\u00f3zik, \u00e9s \u00e9bredez\u0151 \u00e1s\u00edt\u00e1sa sz\u00e9tfesz\u00edti az \u00f3lomsz\u00edn\u0171 id\u0151t, amit h\u00f3napokkal azel\u0151tt r\u00e1ter\u00edtettek a v\u00e1rosra, pihenjen egy j\u00f3t, am\u00edg \u00faj tavasz \u00e9rkezik. Az \u00e9gen pedig egysz\u00edn\u0171 sziv\u00e1rv\u00e1ny: az \u00e9g k\u00e9kje gy\u00fal, mint \u00fajabb k\u00e9k lag\u00fana.
\nK\u00e9k mosollyal elb\u00facs\u00fazott h\u00e1t, szorosan mag\u00e1ra \u00f6lelve, s hogy visszav\u00e1r a tavasszal vagy a ny\u00e1r elej\u00e9vel. B\u00e1rmivel.
\nA l\u00e1gy, de ann\u00e1l \u00e9ltet\u0151bb napsug\u00e1r az els\u0151, ami\u00f3ta sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldre visszal\u00e9ptem, ami feloldja a sz\u00fcrke b\u00e9k\u00e9t ezzel a k\u00e1pr\u00e1zatos k\u00e9kkel a lag\u00fan\u00e1ban. \u00c9s el is k\u00eds\u00e9r j\u00f3 darabon. Senki sem tudja, hisz a Hegy tetej\u00e9n megsz\u0171nik a kommunik\u00e1ci\u00f3, innen mindig meg\u00e1llok visszan\u00e9zni. \u00c9s el\u0151re is. \u00c9s sz\u00e9t. Most egy udvarias, de r\u00e1tarti kutya is t\u00e1rsamul szeg\u0151dik. Megosztom vele, amim van, ett\u0151l m\u00e9g r\u00e1tartibb. Messzebb azonban nem tart velem. Csak \u00e9pp addig, am\u00edg siker\u00fcl elb\u00facs\u00faznom egy id\u0151re a t\u00e1jt\u00f3l a magasban s\u00fcv\u00edt\u0151 kolontos szelek j\u00e1tszadoz\u00f3 ide-oda rohang\u00e1l\u00e1saiban.
\nA nap akkor oltja le vadv\u00f6r\u00f6s l\u00e1mp\u00e1j\u00e1t, amikor m\u00e1r elhagyom Sz\u00e9kelyf\u00f6ldet. Akkor azt\u00e1n r\u00e1b\u00edz a csillagf\u00e9nyes erd\u00e9lyi \u00e9jszak\u00e1ra, hogy \u00e9ps\u00e9gben hazavezessen az igazak \u00e1lm\u00e1ba burkol\u00f3zott Szatm\u00e1rra.<\/p>\n

New York, 2011. m\u00e1rcius 7.<\/em><\/p>\n

<\/em><\/p>\n

<\/p>\n

\"\"<\/a>

A szerz\u0151 fot\u00f3ival<\/p><\/div>\n

<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

(Levelek New Yorkb\u00f3l) Az \u00fat a Hegyre mindenkor \u00e9lm\u00e9ny. Amikor m\u00e1r annyira \u00e9letk\u00e9pes zsenge ifj\u00fa lettem, hogy megtehettem, magamban is neki-nekiv\u00e1gtam az \u00fatnak. Els\u0151sorban tal\u00e1n legink\u00e1bb az\u00e9rt, mert mindig annyira szerettem b\u00e1ty\u00e1mat s a csal\u00e1dot, ami vele j\u00e1rt. \u00c9s a helyet, ami k\u00f6r\u00fclvette. De teljesen bizonyos az is, hogy a Hegynek is sok k\u00f6ze volt […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-7872","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/7872","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=7872"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/7872\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=7872"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=7872"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=7872"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}