M\u00e1jus huszadik\u00e1n lej\u00e1rt a v\u00edzumom.
\n\u00c9pp egy \u00e9ve voltam Franciaorsz\u00e1gban, de a hat\u00f3s\u00e1gokkal mindaddig nem volt tal\u00e1lkoz\u00e1som. Most azt\u00e1n lett l\u00f3tni-futnival\u00f3m, hogy t\u00f6bb se kellett. A sok ut\u00e1nj\u00e1r\u00e1s, sorban \u00e1ll\u00e1s k\u00e9t napomat vette el. A legszebb m\u00e1jusi napokat, melyek f\u00e9nyesek \u00e9s h\u0171v\u00f6sek voltak, \u00e9s megpend\u00fcltek az \u00fcvegen, mint a frissen vert ez\u00fcstp\u00e9nzek.
\nD\u00e9lut\u00e1njaimat a Szent Genov\u00e9va k\u00f6nyvt\u00e1rban t\u00f6lt\u00f6ttem. T\u00f6rzshelyem volt ott, majd egy esztendeje. Mag\u00e1ban \u00e1ll\u00f3 jelens\u00e9g lehettem. Ha az altiszt odaj\u00f6tt \u00e9s megk\u00e9rdezte, hogy mit \u00f3hajtok olvasni, nyugodt l\u00e9lekkel v\u00e1laszoltam:
\n– Mindegy. Aj\u00e1nljon valami j\u00f3t.
\n– \u00c9n aj\u00e1nljak? – b\u00e1mult r\u00e1m az elej\u00e9n, mikor m\u00e9g nem ismert. – Nek\u00fcnk h\u00e9tsz\u00e1zezer k\u00f6nyv\u00fcnk van, \u00e9s k\u00f6zte harmincezer inkun\u00e1bulum
\n– H\u00e1t akkor hozza ide azt, amit a t\u00f6bbiek beadtak – javasoltam.
\nNekem mindegy volt. Oly csek\u00e9ly alapt\u0151k\u00e9vel indultam rohamra a francia kult\u00fara ellen, mintha valaki a Standard Oilt akarn\u00e1 kiragadni a r\u00e9szv\u00e9nyesek kez\u00e9b\u0151l, s nincs hozz\u00e1 egyebe, mint egy olajpecs\u00e9t a ruh\u00e1j\u00e1n.
\nM\u00e1sok hat\u00e1rozott c\u00e9llal j\u00e1rtak ide. El\u0151re meg\u00edrt c\u00e9dul\u00e1kat hoztak, \u00e9s \u00e1tr\u00e1gt\u00e1k magukat egy-egy r\u00e9szletk\u00e9rd\u00e9sen a szuvak t\u00fcrelm\u00e9vel. Nekem, mint a fecsk\u00e9nek, egyszerre mindenfel\u00e9 szabad volt rep\u00fcln\u00f6m. Elolvastam Lespinasse kisasszony levelei-t. Elolvastam a Saint-simonizmus t\u00f6rt\u00e9net\u00e9-t, 1825-t\u0151l 1864-ig. El a Katonai Sz\u00e1ll\u00edt\u00f3k Illetm\u00e9nyt\u00e1bl\u00e1zat\u00e1-t, egy f\u00fczetet arr\u00f3l, hogy Mit tegy\u00fcnk, ha sal\u00e9tromos a pinc\u00e9nk, azt\u00e1n Franciaorsz\u00e1g Kir\u00e1lyainak V\u00e1logatott Gondolatai-t. K\u00e9t gondolat k\u00f6zt levehettem a polcr\u00f3l a Nagy Larousse-t, mert ami Cholesterin c\u00edmsz\u00f3 alatt \u00e1llt, \u00e9ppoly fontos kinyilatkoz\u00e1s volt sz\u00e1momra, mint amit a kumis nev\u0171 erjesztett italr\u00f3l k\u00f6z\u00f6lt. Egy \u00e9v alatt a szuvak alig valamicsk\u00e9t araszoltak el\u0151re, \u00e9n viszont h\u00e9tm\u00e9rf\u00f6ldes l\u00e9ptekkel cs\u00f6rtettem befel\u00e9 a francia nyelvbe \u00e9s m\u0171velts\u00e9gbe. Egy \u00e9v alatt a csecsem\u0151 is megh\u00e1romszorozza s\u00faly\u00e1t.
\nHuszonharmadik\u00e1n \u00fagy l\u00e1tszott, hogy aligha jutok el a k\u00f6nyvt\u00e1rba. D\u00e9lel\u0151tt\u00f6m azzal telt el, hogy k\u00e9rv\u00e9nyt \u00edrtam egy k\u00e1v\u00e9h\u00e1zban, s azt\u00e1n sorba \u00e1lltam a prefekt\u00far\u00e1n egy ablak el\u0151tt, melyre az N, O, P \u00e9s Q bet\u0171k voltak r\u00e1festve. Mikor sorra ker\u00fcltem, kisz\u00f3lt a tisztvisel\u0151:
\n– Hol vannak a f\u00e9nyk\u00e9pek?
\nH\u00e1romnegyed kett\u0151 volt. \u00d6tkor v\u00e9get \u00e9rt a f\u00e9lfogad\u00e1s. Szerencs\u00e9re mindj\u00e1rt a sarkon, a boulevard du Palais-n f\u00f6lfedeztem egy igazolv\u00e1nyf\u00e9nyk\u00e9pekkel teli kirakatot. K\u00f6v\u00e9r, borzas haj\u00fa, csipkeruh\u00e1s asszony fogadott, hatalmas kebl\u00e9n akkora k\u00e1me\u00e1val, mint egy komp\u00f3tost\u00e1ny\u00e9r. A k\u00e1me\u00e1n Xerx\u00e9sz valamelyik csat\u00e1ja volt kifaragva.
\n– H\u00e1rom \u00f3ra m\u00falva lehet j\u00f6nni a k\u00e9pek\u00e9rt – mondta.
\n– Az nekem k\u00e9s\u0151, asszonyom. \u00d6tkor z\u00e1rj\u00e1k a prefekt\u00far\u00e1t.
\nA k\u00e1mea k\u00e9k alapj\u00e1n feh\u00e9r alakok \u00f6ld\u00f6k\u00f6lt\u00e9k egym\u00e1st. Egy l\u00f3 k\u00e9t l\u00e1bra \u00e1gaskodva \u00e9pp levetette lovas\u00e1t, akinek egy ny\u00edlvessz\u0151 \u00e1llt meg a tork\u00e1ban.
\n– Hi\u00e1ba – mondta az asszony. – H\u00e1rom \u00f3r\u00e1n\u00e1l gyorsabban sehol a vil\u00e1gon nem csin\u00e1lj\u00e1k meg a k\u00e9peit.
\n– De nekem \u00f6tig be kell adnom a k\u00e9rv\u00e9nyt, asszonyom.
\nA haldokl\u00f3 lovason k\u00edv\u00fcl hull\u00e1k \u00e9s l\u00f3d\u00f6g\u00f6k is ki voltak faragva a k\u00e1me\u00e1n. A hull\u00e1k f\u00f6l\u00f6tt egy szak\u00e1llas perzsa diadalittasan r\u00f6h\u00f6g\u00f6tt.
\n– Ezt n\u00e9zi? – k\u00e9rdezte az asszony. – M\u00e1r sokan megb\u00e1mult\u00e1k.
\n– Isteni darab – mondtam megbabon\u00e1zva.
\n– N\u00e9h\u00e1ny szak\u00e9rt\u0151 m\u00e1r meg akarta venni – mondta az asszony. – F\u0151leg k\u00fclf\u00f6ldiek.
\n– Nem csod\u00e1lom. Kisebbfajta vagyon lehet az \u00e1ra.
\nKezdett megpuhulni. L\u00e1gyan mosolygott, lekapcsolta, szeretettel n\u00e9zte, majd visszat\u0171zte a mellt\u0171t. Akkora keble volt, hogy sz\u00f6get lehetett volna bele verni.
\n– Ma m\u00e1r nem is l\u00e1tni ilyesmit – mondtam s\u00f3v\u00e1r mosollyal.
\n– Csal\u00e1di ereklye – mondta ell\u00e1gyulva. – Eredetileg Figueras herceg tulajdona volt.
\n– Az meg is l\u00e1tszik rajta.
\n– A hercegn\u00e9l m\u00e9g a falon l\u00f3gott. \u00c9n csin\u00e1ltattam bel\u0151le brosst.
\n– Ami az \u00f6n \u00edzl\u00e9s\u00e9t dics\u00e9ri, asszonyom – jegyeztem meg.
\nR\u00e1m n\u00e9zett, m\u00e9rlegelve.
\n– H\u00e1t nem b\u00e1nom – mondta hirtelen. – K\u00e9t \u00e9s f\u00e9l \u00f3ra m\u00falva j\u00f6het a k\u00e9pek\u00e9rt.
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, asszonyom. Akkor m\u00e9g beadhatom a k\u00e9rv\u00e9nyemet, \u00e9s m\u00e9g a k\u00f6nyvt\u00e1rba menni is lesz id\u0151m.
\n– Eg\u00e9szen kiv\u00e9telesen – mondta az asszony. – Sehol a vil\u00e1gon nem kapn\u00e1 meg k\u00e9t \u00e9s f\u00e9l \u00f3ra alatt a k\u00e9peit.
\n– Nagyon sz\u00e9pen k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m.
\n– De ne sz\u00f3ljon senkinek. Mindenki m\u00e1snak h\u00e1rom \u00f3ra.
\nOdakint s\u00fct\u00f6tt a nap. Ragyogva, vak\u00edtva, eg\u00e9szen k\u00fcl\u00f6nlegesen s\u00fct\u00f6tt, mintha a fotonoknak \u00e9ppen tavaszi \u00edv\u00e1suk lett volna, s mind ide\u00f6z\u00f6nl\u00f6ttek volna, hogy megterm\u00e9keny\u00fcljenek a Cit\u00e9n. \u00c1tmentem a h\u00eddon, \u00e9s len\u00e9ztem a v\u00edzre. Volt k\u00e9t \u00e9s f\u00e9l \u00f3r\u00e1m, \u00e9s s\u00fct\u00f6tt a nap.
\nArra gondoltam, hogy van k\u00e9t \u00e9s f\u00e9l \u00f3r\u00e1m, \u00e9s azt csin\u00e1lhatok vele, amit akarok. Arra gondoltam, hogy az ember addig fiatal, am\u00edg h\u00e9ba-h\u00f3ba van ilyen k\u00e9t \u00e9s f\u00e9l \u00f3r\u00e1ja. Nem s\u00fcrgetik. Nem v\u00e1rj\u00e1k. Nem marasztalj\u00e1k. Senkit\u0151l sem f\u00e9l, \u00e9s senkit sem irigyel: csak van. Arra is gondoltam, hogy ez egyszer el fog m\u00falni, de mindj\u00e1rt elhessegettem ezt a gondolatot.
\nAzt\u00e1n arra gondoltam, hogy P\u00e1rizsban vagyok. Erre sokszor szoktam gondolni, mert ez ugyanolyan \u00e9rz\u00e9s, mint ha faragott mellt\u0171je van valakinek. Itt vagyok, s ett\u0151l pezsg\u00e9snek indul a v\u00e9r. Lehet, hogy egyszer m\u00e1sutt leszek, \u00e9s gy\u00f6tr\u0151dni fogok, esetleg \u00e9hes vagy beteg, vagy a hal\u00e1lomon leszek, de most itt vagyok, \u00e9s ezt m\u00e1r t\u0151lem senki sem veheti el.
\nAzt\u00e1n azon t\u0171n\u0151dtem, hogy lehet-e m\u00fal\u00f3 perceket egy k\u00e1me\u00e1ra v\u00e9sni, \u00e9s elv\u00e9geztem magamban, hogy ezeket a perceket lehet. K\u00f6r\u00fcln\u00e9ztem, hogy mi benn\u00fck a legillan\u00f3bb, mert ezt kellett legjobban megjegyeznem. P\u00e9ld\u00e1ul eln\u00e9ztem, hogyan csillognak a finom porszemek a leveg\u0151ben. Megfigyeltem, hogy ah\u00e1nyszor \u00e1tmegy rajta egy aut\u00f3busz, remegni kezd a h\u00edd a l\u00e1bam alatt. Behunytam a szemem, s \u00e9reztem, hogy az Id\u0151 kezd megalvadni k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, ikr\u00e1ss\u00e1 lesz, lassan foly\u00f3 \u00e9s forr\u00f3, mint a l\u00e1va. \u00c1lomszer\u0171 \u00e1llapotba mer\u00fcltem. Egy v\u00edz\u00f6z\u00f6n el\u0151tti kullancs szunnyadhat \u00edgy, egy j\u00e9gbe fagyott masztodon has\u00e1ra ragadva. Mikor a szememet \u00fajra kinyitottam, m\u00e1r tudtam, hogy v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesen eny\u00e9m lett ez a perc.
\n\u00d3r\u00e1mra n\u00e9ztem. K\u00e9t \u00f3ra h\u00fasz; csak \u00f6t percet pocs\u00e9koltam el az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gb\u00f3l. Mint aki dolg\u00e1t j\u00f3l v\u00e9gezte, lesiettem a metr\u00f3ba, jegyet v\u00e1ltottam egy \u00e9ppen indul\u00f3 szerelv\u00e9nybe. Amikor az embernek k\u00e9t \u00e9s f\u00e9l \u00f3r\u00e1ja van, mindegy, hogy milyen szerelv\u00e9nyre sz\u00e1ll. A harmadik meg\u00e1ll\u00f3n\u00e1l \u00e1tsz\u00e1lltam; amikor a kocsi elindult az Oper\u00e1t\u00f3l, \u00e9s az ajt\u00f3k becsap\u00f3dtak m\u00f6g\u00f6ttem, akkor vettem \u00e9szre azt a l\u00e1nyt.
\nM\u00e9g nem a l\u00e1nyt, csak egy cs\u00edkot a homlok\u00e1b\u00f3l, egy cs\u00fccsk\u00f6t a haj\u00e1b\u00f3l, s egy f\u00e9lteny\u00e9rnyit a v\u00e1ll\u00e1b\u00f3l, mert nagyon sokan utaztak ebbe az ir\u00e1nyba. Ennyit l\u00e1ttam bel\u0151le, de ebb\u0151l a kev\u00e9sb\u0151l, mint egy etruszk v\u00e1za cserepeib\u0151l, \u00f6ssze\u00e1llt el\u0151ttem az eg\u00e9sz. Rozssz\u0151ke haj\u00e1b\u00f3l azt k\u00f6vetkeztettem, hogy a szeme csak s\u00f6t\u00e9t lehet; v\u00e1lla a melle form\u00e1j\u00e1t, csukl\u00f3ja a bok\u00e1j\u00e1\u00e9t j\u00f3solta meg. K\u00e9s\u0151bb, amikor az utasok kezdtek lesz\u00e1llni, l\u00e1thattam, hogy nem akartak becsapni a cserepek.
\nAz Opera \u00e9s a place Balard k\u00f6zt rengeteg a meg\u00e1ll\u00f3. Valahol lesz\u00e1llt. Mint akit madzagon h\u00faztak, mentem ut\u00e1na. M\u00e9g sohasem j\u00e1rtam P\u00e1rizsnak ezen a r\u00e9sz\u00e9n. Egy r\u00f6vid utc\u00e1n s egy t\u00e9ren v\u00e1gtunk \u00e1t, ahol a legt\u00f6bb \u00fczlethelyis\u00e9gre c\u00e9dula volt ragasztva, hogy kiad\u00f3. A kapuk el\u0151tt macsk\u00e1k szieszt\u00e1ztak; lust\u00e1n, de meg\u00e9rt\u00e9ssel n\u00e9ztek ut\u00e1nam, mert \u0151k is ismerik ezt a szenved\u00e9lyt.
\nAz ember mindig azt szereti legtov\u00e1bb a n\u0151k\u00f6n, amit legel\u0151sz\u00f6r vett rajtuk \u00e9szre. Nekem a szem\u00f6ld\u00f6ke tetszett a legjobban, mely oly mer\u00e9szen \u00edvelt f\u00f6l a tiszta homlok\u00e1ra, mint egy \u00fcdv\u00f6zl\u0151rak\u00e9ta az \u00e9gre. Hamvas arcb\u0151r\u0171, keskeny \u00e9s elm\u00e9l\u00e1z\u00f3 arca volt. Vannak n\u0151k, akik kisl\u00e1nykorukr\u00f3l fogva f\u00e9l nap hosszat k\u00e9pesek elt\u0171n\u0151dni azon, hogy ha f\u00e9rjhez mennek, a k\u00fcsz\u00f6b\u00f6n k\u00edv\u00fcl vagy bel\u00fcl lesz-e a l\u00e1bt\u00f6rl\u0151, s ha majd megsz\u00fcletik, milyen n\u00e9vre keresztelik a gyerek\u00fcket. Ennek a l\u00e1nynak is ezek az \u00e9des gondok t\u00fckr\u00f6z\u0151dtek az arc\u00e1n. Mikor befordult a sarkon, \u00e9szrevettem, hogy egy \u00e9rett sz\u00e9ps\u00e9gszem\u00f6lcs s\u00f6t\u00e9tlik szell\u0151s \u00e9s magas hal\u00e1nt\u00e9k\u00e1n. Sietni kezdtem, hogy utol\u00e9rjem.
\nL\u00e9ptem zaj\u00e1ra visszafordult, azt\u00e1n meg\u00e1llt. Odamentem hozz\u00e1.
\n– \u00dagy r\u00e9mlik – mondtam -, hogy egy\u00fctt j\u00f6tt\u00fcnk a f\u00f6ldalattival.
\n– Igen – mondta.
\n– Ha nem t\u00e9vedek, maga az Oper\u00e1n\u00e1l sz\u00e1llt fel.
\n– Nem – mondta. – \u00c9n m\u00e1r a place Saint-Michelen felsz\u00e1lltam. L\u00e1ttam is mag\u00e1t, mikor \u00e1tj\u00f6ttem a h\u00eddon.
\nCsak b\u00e1multam r\u00e1. Ami eddig v\u00e9letlen volt, eleve elrendel\u00e9s lett. A csillagokba volt f\u00f6l\u00edrva, harmincmilli\u00f3 \u00e9ve, hogy \u00e9n jegyet v\u00e1ltsak a f\u00f6ldalattira.
\n– Hol l\u00e1tott engem? – k\u00e9rdeztem hebegve.
\n– A h\u00eddon \u00e1llt, \u00e9s behunyta a szem\u00e9t.
\nLassan elindult. N\u00e9m\u00e1n vele mentem. Nem besz\u00e9lt\u00fcnk, de l\u00e9p\u00e9seink mindj\u00e1rt \u00f6sszehangol\u00f3dtak. Csak most vettem \u00e9szre, testk\u00f6zelb\u0151l, hogy a j\u00e1r\u00e1sa is milyen sz\u00e9p. Rakott szokny\u00e1ja alatt ring\u00f3 cs\u00edp\u0151je, a mos\u00f3v\u00e1szon bl\u00fazban tev\u00e9kenyked\u0151 melle, kez\u00e9ben l\u00f3b\u00e1z\u00f3, s\u00e1sb\u00f3l font retik\u00fclje oly pontos taktus\u00e9rz\u00e9kkel tartotta j\u00e1r\u00e1sunk ritmus\u00e1t, mintha test\u00e9nek minden porcik\u00e1ja k\u00fcl\u00f6n-k\u00fcl\u00f6n is tudn\u00e1, hov\u00e1 megy\u00fcnk.
\n– Maga nem francia? – k\u00e9rdezte.
\n– Nem.
\n– \u00c9rdekes – mondta. – \u00c9s kivel \u00e9l itt?
\n– Csak egyed\u00fcl – mondtam.
\nEz valami\u00e9rt meghatotta.
\n– Istenem – s\u00f3hajtotta, \u00e9s gyeng\u00e9den r\u00e1m mosolyodott.
\nA legszebb szerelmek sz\u00e1nalomb\u00f3l sz\u00fcletnek. S a meghitts\u00e9gnek azon a legels\u0151 l\u00e9pcs\u0151fok\u00e1n, melyre mi ketten oly gyorsan f\u00f6ll\u00e9pt\u00fcnk, m\u00e1r \u0151 is ig\u00e9nyt tartott az \u00e9n r\u00e9szv\u00e9temre.
\n– \u00c9n is egyed\u00fcl \u00e9lek itt – mondta.
\n– H\u00e1t maga nem p\u00e1rizsi? – k\u00e9rdeztem.
\n– Nem – mondta, egy kis s\u00f3hajjal. – \u00c9n Arc-en-Barrois-ban sz\u00fclettem. Ott t\u0171level\u0171 erd\u0151k vannak – tette hozz\u00e1.
\nH\u00e1trafordult \u00e9s feln\u00e9zett az \u00e9gre. Tal\u00e1n arra van Arc-en-Barrois. \u00c9n pedig l\u00e1ttam \u0151t lerohanni egy v\u00edzmos\u00e1son, s\u0171r\u0171 fenyves erd\u0151k k\u00f6zep\u00e9n, \u00e1tugr\u00e1lva a g\u00f6rgetegk\u00f6veket, mik\u00f6zben rozssz\u0151ke haja varkocsba fonva lobogott ut\u00e1na. Lent, az erd\u0151 alj\u00e1n ter\u00fclt el Arc-en-Barrois.
\n– Sz\u00e9p lehet ott – mondtam.
\n– Haute-Narne megye nagyon sz\u00e9p – mondta a l\u00e1ny. – K\u00e1r, hogy nem ismeri.
\n– Pedig sz\u00edvesen megismern\u00e9m.
\nMeg\u00e1llt, r\u00e1m n\u00e9zett, f\u00f6lragyogott a szeme.
\n– H\u00e1t j\u00f6jj\u00f6n el egyszer! – ki\u00e1ltotta. – Nincs messze, \u00e9s ide\u00e1lis a vonat-\u00f6sszek\u00f6ttet\u00e9s.
\n– Tal\u00e1n a ny\u00e1ron – mondtam.
\n\u00d6r\u00f6me r\u00e1m is \u00e1tragadt. \u00datitervet csin\u00e1ltunk. \u0150 az \u00f6sszes vonatok indul\u00e1si \u00e9s \u00e9rkez\u00e9si idej\u00e9t ismerte; \u00e9n meg\u00edg\u00e9rtem, hogy k\u00f6lcs\u00f6nk\u00e9rek valakit\u0151l egy f\u00e9nyk\u00e9pez\u0151g\u00e9pet. \u00d6sszekarolva \u00e9s tervezgetve ment\u00fcnk tov\u00e1bb. Az \u0151 \u00e9des gondjai eggyel megszaporodtak, nem b\u00edrta eld\u00f6nteni, hogy a k\u00e9t sz\u00e1mba j\u00f6het\u0151 arc-en-barrois-i vend\u00e9gl\u0151 k\u00f6z\u00fcl melyikbe menj\u00fcnk eb\u00e9delni.
\n– Nem szomjas? – sz\u00f3ltam egyszer k\u00f6zbe.
\n– Nagyon – mondta. – De \u00e9n csak vizet iszom – tette hozz\u00e1, amikor bel\u00e9pt\u00fcnk egy bisztr\u00f3ba.
\n– \u00c9n a cs\u00edp\u0151s vizet szeretem – mondtam.
\n– \u00c9n is – mondta, \u00e9s boldogan felkacagott.
\nHasas, z\u00f6ld sz\u00edn\u0171 \u00fcvegben tett\u00e9k el\u00e9nk az \u00e1sv\u00e1nyvizet. R\u00f6gt\u00f6n elfutotta a p\u00e1ra. Nagyon hideg volt a v\u00edz, \u00e9s \u00fagy sz\u00farta a nyelv\u00fcnket, mintha \u00e9les j\u00e9gszil\u00e1nkokba haraptunk volna.
\n– Milyen sz\u00e9p szeme van – mondtam elfog\u00f3dva.
\n– A mag\u00e1\u00e9 viszont k\u00e9k – v\u00e1laszolta a l\u00e1ny.
\nC\u00e9ltalanul k\u00f3boroltunk, \u00e9s sokat fecsegt\u00fcnk. N\u00e9ha minden ok n\u00e9lk\u00fcl \u00e1llva maradtunk, \u00e9s meg-megb\u00e1multuk egym\u00e1st. Ha egy kis id\u0151re kikarolt bel\u0151lem, mindj\u00e1rt g\u00e9piesen \u00f6sszekulcsol\u00f3dott a kisujjunk; \u00e9let-hal\u00e1l k\u00e9rd\u00e9se volt, hogy legal\u00e1bb egy ponton \u00e9rintkezz\u00fcnk. Semmiv\u00e9 v\u00e1ltam volna n\u00e9lk\u00fcle, hasznavehetetlen limlomm\u00e1, mint egy oll\u00f3 fele. Egyszer, mikor \u00e9ppen \u00e1lltunk, kutat\u00f3an n\u00e9zett a szemembe.
\n– H\u00e1ny \u00e9ves maga? – k\u00e9rdezte gondterhesen.
\n– Huszonh\u00e9t.
\nV\u00e1llamra hajtotta fej\u00e9t, megk\u00f6nnyebb\u00fclten s\u00f3hajtott \u00e9s tov\u00e1bbment.
\n– \u00c9s maga? – k\u00e9rdeztem.
\n– \u00c9n h\u00fasz. De mindenki azt mondja, huszonn\u00e9gynek l\u00e1tszom.
\n\u00c9n is annyinak n\u00e9ztem. Boldogg\u00e1 tett, hogy m\u00e9g csak h\u00fasz. E kork\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g egyszerre szil\u00e1rdabb\u00e1 \u00e9s id\u0151\u00e1ll\u00f3bb\u00e1 tett mindent. \u0150 azt\u00e1n egy bizonyos Madame Michelr\u0151l mes\u00e9lt, a lak\u00e1sad\u00f3n\u0151j\u00e9r\u0151l, aki nagyon szigor\u00fa \u00e9s fukar, de csupa sz\u00edv. Este nyolckor otthon kell lennie, t\u00edzkor el kell oltania a villanyt. A v\u00e9c\u00e9ben sem szabad villanyt haszn\u00e1lnia, csak be- \u00e9s kimenetelkor gy\u00fajthatja meg a l\u00e1mp\u00e1t. Viszont Madame Michel kimossa \u00e9s kivasalja az \u0151 feh\u00e9rnem\u0171j\u00e9t, amire pedig nem volna k\u00f6teles, mert a szoba b\u00e9r\u00e9ben nincs benne a mos\u00e1s. \u0150 pedig azt vallja, hogy az olcs\u00f3 feh\u00e9rnem\u0171 is lehet sz\u00e9p, ha tiszta. De akkor ami feh\u00e9r, legyen olyan feh\u00e9r, mint a h\u00f3…
\nEtt\u0151l \u00f6sszeszorult a sz\u00edvem, magam sem tudtam, mi\u00e9rt. Mint a h\u00f3! Nem tudtam hov\u00e1 lenni az elragadtat\u00e1st\u00f3l. K\u00f6zben-k\u00f6zben \u00e9n is haszn\u00e1t l\u00e1ttam a Szent Genov\u00e9va k\u00f6nyvt\u00e1rban t\u00f6lt\u00f6tt \u00f3r\u00e1knak. Hogyan t\u00f6rtek be a markomannok It\u00e1li\u00e1ba? Mik a r\u00f3zsakert\u00e9szet k\u00e1rtev\u0151i, \u00e9s hogyan v\u00e9dekezhet\u00fcnk ellen\u00fck? A legjobban az tetszett neki, hogy a Szajna t\u00fckre hetven m\u00e9terrel magasabban \u00e1llt a harmadkorban, mint ma… Feln\u00e9zett a magasba, s \u00f6sszeborzongott, mintha csak \u00e1tmenetileg \u00e9rt volna v\u00e9get a harmadkor, s holnap tal\u00e1n \u00fajra el\u00f6nti a v\u00e1rost a v\u00edz…
\n– Milyen porszemek is vagyunk mi, emberek! – s\u00f3hajtotta.
\nEtt\u0151l kezdve komolyabb t\u00e1rgyakr\u00f3l besz\u00e9lgett\u00fcnk. \u00c9n k\u00f6zben k\u00edv\u00e1ncsian n\u00e9zel\u0151dtem, mert el\u0151sz\u00f6r bolyongtam P\u00e1rizs k\u00fclv\u00e1rosi utc\u00e1in. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sk\u00e9ppen otthonosan j\u00e1rk\u00e1ltam ezeken a k\u00f6veken, pedig minden m\u00e1s volt, mint ahol eddig megfordultam. Itt minden ridegebb volt, de val\u00f3dibb. Itt nem \u00e1rultak dr\u00e1ga piperecikkeket, nem \u00e1rultak k\u00f6nyvet, kevesebb volt a d\u00edsz, sov\u00e1nyabbak a f\u00e1k, kop\u00e1rak a kirakatok. A keresked\u0151k csak azt tett\u00e9k ki, amire a k\u00f6rny\u00e9k lak\u00f3inak el\u00e9g volt a p\u00e9nz\u00fck. A sz\u00e9p kirakat: sz\u00e9p hazugs\u00e1g. Itt igazat mondtak a m\u00e1ll\u00f3 vakolat\u00fa falak, az erk\u00e9lyen sz\u00e1rad\u00f3 f\u00e9rfigaty\u00e1k s a fodr\u00e1szn\u00e1l \u00fcl\u0151 n\u0151k, akik a napon sz\u00e1r\u00edtj\u00e1k frissen festett hajukat, a boltajt\u00f3 el\u0151tt. A n\u0151k is \u0151szint\u00e9n hazudnak itt. A mozik sem ragyogtak neonf\u00e9nyben; csak az volt ki\u00edrva, mit j\u00e1tszanak \u00e9s mibe ker\u00fcl a jegy.
\n– Nincs kedve moziba menni?
\nA film k\u00f6zep\u00e9re \u00e9rkezt\u00fcnk. Bandit\u00e1k k\u00ednoztak egy fiatal l\u00e1nyt, aki p\u00f3zn\u00e1hoz k\u00f6tve is sz\u00e9pen \u00e9nekelt. A gyorsvonati s\u00edneken m\u00e1r v\u00e1gt\u00e1ban k\u00f6zeledett egy lovas. Amikor a lovas el\u0151vette pisztoly\u00e1t, megcs\u00f3koltam a l\u00e1nyt. Att\u00f3l kezdve mindig cs\u00f3kol\u00f3ztunk, amikor nem volt nagyon izgalmas a film. Az \u00fcl\u00e9s b\u00e1rsonya \u00e1tmelegedett alattunk. L\u00e9legzet\u00fcnk egyre r\u00f6vid\u00fclt, mintha hegynek futottunk volna. K\u00e9s\u0151bb, amikor a lovas nyerg\u00e9be emelte szerelmes\u00e9t \u00e9s \u00e9nekelve elnyargalt vele az ingov\u00e1nyba, a l\u00e1ny kigombolta bl\u00faz\u00e1t \u00e9s sz\u00edv\u00e9re vonta kezemet, ahogy vak embert vezetnek be egy lakodalomba. A sz\u00fcnetben otthagytuk a mozit.
\n\u00d3r\u00e1mra n\u00e9ztem.
\n– Sietsz? – k\u00e9rdezte a l\u00e1ny.
\n– R\u00e1\u00e9rek.
\n– Tudok itt egy kis penzi\u00f3t – s\u00fagta a f\u00fclembe. – Nagyon tiszta, \u00e9s nem dr\u00e1ga.
\n\u0150 ment f\u00f6l el\u0151bb, \u00e9n az utc\u00e1n v\u00e1rtam. M\u00e1r akkor j\u00f3 messze voltunk a mozit\u00f3l, de idehallatszott a cseng\u0151 berreg\u00e9se, mely a k\u00f6vetkez\u0151 el\u0151ad\u00e1st jelezte. Azt\u00e1n megjelent a l\u00e1ny.
\n– A tulajdonosn\u0151 nagyon f\u00e9l a t\u0171zt\u0151l. Azt mondtam, hogy nem vagy doh\u00e1nyos.
\nA tulajdonosn\u0151t nem l\u00e1ttam, de \u0151 ott leskel\u0151d\u00f6tt egy r\u00e9sre nyitott ajt\u00f3ban. Bizony\u00e1ra azt n\u00e9zte, nem vagyok-e doh\u00e1nyos. A szob\u00e1ban n\u00e9gy nyelven ki volt \u00edrva: „Tilos a doh\u00e1nyz\u00e1s”, \u00e9s k\u00f6zvetlen\u00fcl a pamlag f\u00f6l\u00f6tt piros k\u00e9zifecskend\u0151 l\u00f3gott, melyen t\u0171zv\u00e9sz eset\u00e9n meg kellett nyomni egy foganty\u00fat.
\n– Ne haragudj – mondta a l\u00e1ny, amikor k\u00f6r\u00fcln\u00e9ztem a szob\u00e1ban; azt\u00e1n hozz\u00e1m simult.
\nTiszta volt, mint egy csillag. J\u00f3 szag\u00fa, mint egy ny\u00e1ri reggel. Term\u00e9szetes, mint egy poh\u00e1r friss v\u00edz. A szerelemben a romlotts\u00e1g ott kezd\u0151dik, ahol a r\u00edtus. \u0150benne ennek semmi nyoma sem volt. Minden mozdulata, mint a k\u00e9zzel festett porcel\u00e1n, melyb\u0151l csak egy k\u00e9sz\u00fcl, s az\u00e9rt ilyen dr\u00e1ga \u00e9s becses.
\nOtt kellett volna maradnom, abban a l\u00e9gypettyes szob\u00e1ban. M\u00e1snap munka ut\u00e1n megv\u00e1rni, egy \u00e1tzs\u00edrosodott zacsk\u00f3b\u00f3l zs\u00edrban s\u00fclt krumplit vacsor\u00e1zni. Egy h\u00e9t m\u00falva, mikor berregni kezd a cseng\u0151, megn\u00e9zni az \u00faj filmet a moziban. T\u00edz \u00e9v m\u00falva megk\u00e9rdezni t\u0151le, hogy szeret-e m\u00e9g. Minden cigaretta ut\u00e1n ablakot nyitni, nehogy a tulajdonosn\u0151 szimatot kapjon… De \u00e9n az \u00f3r\u00e1mra n\u00e9ztem.
\n– Sietsz? – k\u00e9rdezte.
\n– Nem sietek – mondtam, de cihel\u0151dni kezdtem.
\nAz \u00f3r\u00e1m h\u00e1romnegyed n\u00e9gyet mutatott. De benn\u00fcnk is van egy \u00f3ra, mely ostoba \u00e9s kegyetlen, mint minden g\u00e9p. Ez azt ketyegte, hogy \u00f6tig van f\u00e9lfogad\u00e1s a prefekt\u00far\u00e1n, \u00e9s hatra a k\u00f6nyvt\u00e1rban leszek. De lehet, hogy nem is t\u00f6r\u0151dtem vele, hiszen m\u00e1snap is r\u00e1\u00e9rtem volna odamenni. Lehet, hogy csak egy cigarett\u00e1t k\u00edv\u00e1ntam. Jobban a szoba hom\u00e1ly\u00e1n\u00e1l, jobban az \u00fajra \u00f6ssze\u00f6lelkez\u00e9sn\u00e9l, jobban m\u00e9g ann\u00e1l az eredend\u0151 v\u00e1gyn\u00e1l is, hogy m\u00e1sok legy\u00fcnk, mint amik vagyunk. Tal\u00e1n azt hittem, hogy P\u00e1rizs kimer\u00edthetetlen, az ifj\u00fas\u00e1g v\u00e9gtelen, \u00e9s holnapra is jut majd egy ilyen tal\u00e1lkoz\u00e1s. Ilyen semmis\u00e9geken fordul meg a sors.
\n– Milyen hossz\u00fakat l\u00e9psz – mondta. – Hov\u00e1 sietsz?
\n– Nem is tudom – mondtam, \u00e9s lelass\u00edtottam a l\u00e9pteimet.
\nUgyanazokon az utc\u00e1kon ment\u00fcnk visszafel\u00e9. De visszafel\u00e9 minden \u00fat r\u00f6videbb, mintha id\u0151k\u00f6zben \u00f6ssz\u00e9bb tolt\u00e1k volna a h\u00e1zakat. Egyszerre ott \u00e1lltunk a metr\u00f3\u00e1llom\u00e1sn\u00e1l.
\nNem tudtunk mir\u0151l besz\u00e9lni. \u00c1lltunk, \u00e9s n\u00e9zt\u00fck egym\u00e1st.
\n– R\u00e1\u00e9rsz ma este? – k\u00e9rdeztem egy id\u0151 m\u00falva.
\nMegr\u00e1zta fej\u00e9t.
\n– Nekem este nyolcra haza kell mennem.
\nMegint hallgattunk. Hirtelen f\u00f6ln\u00e9zett a villany\u00f3r\u00e1ra, s \u00e9n \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl k\u00f6vettem tekintet\u00e9t. N\u00e9gy \u00f3ra volt
\n– Viszontl\u00e1t\u00e1sra – mondta, \u00e9s gyorsan odany\u00fajtotta a kez\u00e9t.
\n– Viszontl\u00e1t\u00e1sra – mondtam, s eszembe jutott, hogy sem a nev\u00e9t, sem a c\u00edm\u00e9t nem tudom. De most m\u00e1r k\u00e9s\u0151 lett volna megk\u00e9rdezni; hirtelen sarkon fordult \u00e9s elment. Ut\u00e1nan\u00e9ztem, m\u00edg el nem t\u0171nt az \u00fatkanyarulatban, azt\u00e1n lementem a l\u00e9pcs\u0151n, \u00e9s besz\u00e1lltam egy metr\u00f3ba az Opera fel\u00e9.
\n– Most lett k\u00e9sz! – ki\u00e1ltotta \u00f6rvendez\u0151 arccal a f\u00e9nyk\u00e9p\u00e9szn\u0151, \u00e9s kivette a sz\u00e1r\u00edt\u00f3b\u00f3l a k\u00e9peket. – N\u00e9zzen az \u00f3r\u00e1ra, hogy meddig tartott.
\n– \u00c9pp k\u00e9t \u00e9s f\u00e9l \u00f3r\u00e1ig tartott, asszonyom.
\n– Na l\u00e1tja – mondta az asszony el\u00e9gedetten. – Mind a ketten pontos emberek vagyunk.
\nMiel\u0151tt bor\u00edt\u00e9kba tette volna, egy kis itat\u00f3spap\u00edrba csomagolta a m\u00e9g nedvesen csillog\u00f3 f\u00e9nyk\u00e9peket. S mikor az ajt\u00f3 fel\u00e9 indultam, ut\u00e1nam sz\u00f3lt:
\n– Sehol a vil\u00e1gon nem kapn\u00e1 meg ilyen gyorsan a k\u00e9peit.<\/p>\n
1939<\/em><\/p>\n – Arra k\u00e9rem \u00d6rk\u00e9ny Istv\u00e1nt, mondja el a Hov\u00e1 siett\u00e9l<\/strong> c\u00edm\u0171 novella keletkez\u00e9s\u00e9nek, meg\u00edr\u00e1s\u00e1nak t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t. (\u00d6rk\u00e9ny Istv\u00e1n utols\u00f3 interj\u00faja. Riporter: M\u00e1ty\u00e1s Istv\u00e1n. 1979. m\u00e1jus. Forr\u00e1s: Jelenkor, 1986\/6)<\/em><\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" M\u00e1jus huszadik\u00e1n lej\u00e1rt a v\u00edzumom. \u00c9pp egy \u00e9ve voltam Franciaorsz\u00e1gban, de a hat\u00f3s\u00e1gokkal mindaddig nem volt tal\u00e1lkoz\u00e1som. Most azt\u00e1n lett l\u00f3tni-futnival\u00f3m, hogy t\u00f6bb se kellett. A sok ut\u00e1nj\u00e1r\u00e1s, sorban \u00e1ll\u00e1s k\u00e9t napomat vette el. A legszebb m\u00e1jusi napokat, melyek f\u00e9nyesek \u00e9s h\u0171v\u00f6sek voltak, \u00e9s megpend\u00fcltek az \u00fcvegen, mint a frissen vert ez\u00fcstp\u00e9nzek.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-78866","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/78866","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=78866"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/78866\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=78866"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=78866"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=78866"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
\n
\n– \u00c9n ennek a novell\u00e1nak \u00fagy meg\u00f6r\u00fcltem, mint amikor az ember t\u00e9l v\u00e9g\u00e9n, a meleg nadr\u00e1gja helyett el\u0151keresi a v\u00e9kony tavaszi nadr\u00e1gj\u00e1t, beleny\u00fal a zseb\u00e9be \u00e9s tal\u00e1l egy sz\u00e1zforintost. Valamit tal\u00e1ltam, aminek a l\u00e9tez\u00e9s\u00e9r\u0151l is elfeledkeztem. Rendet csin\u00e1lv\u00e1n az \u00edr\u00f3asztalban \u00e9s a szekr\u00e9nyekben, el\u0151ker\u00fclt \u00f6t novell\u00e1m, \u00e9s ezek k\u00f6z\u00fcl val\u00f3, amit maguk azzal tiszteltek meg, hogy kiv\u00e1lasztottak. Ezt a novell\u00e1t 1939-ben \u00edrtam, teh\u00e1t negyven \u00e9ve, m\u00e9gpedig m\u00e1sf\u00e9l \u00e9ves p\u00e1rizsi tart\u00f3zkod\u00e1s ut\u00e1n, ahol els\u0151 feles\u00e9gemmel, meglehet\u0151s szeg\u00e9nys\u00e9gben, de az\u00e9rt nagyon sz\u00e9pen \u00e9s boldogan \u00e9ldeg\u00e9ltem.<\/em>
\nAkkor azonban m\u00e1r a h\u00e1bor\u00fa el\u0151szele nagyon \u00e9rz\u0151d\u00f6tt Franciaorsz\u00e1gban, a kapuk alatt ott voltak a plak\u00e1tok, hogy \u201e\u00d3vakodj\u00e1l a k\u00e9mekt\u0151l\u201d, \u00e9s elkezdt\u00e9k sorozni a fiatal francia hadk\u00f6teleseket, az \u00fajs\u00e1gok pedig megteltek h\u00e1bor\u00fat jelz\u0151 c\u00edmekkel, s a feles\u00e9gemet akkor m\u00e1r haza is k\u00fcldtem. \u00c9n magam, eg\u00e9szen szeptember elsej\u00e9ig, a Lengyelorsz\u00e1g lerohan\u00e1s\u00e1t k\u00f6vet\u0151 francia had\u00fczenetig P\u00e1rizsban maradtam, de ezen a napon kimentem a Gare de l’Est-re, a \u201eKeleti p\u00e1lyaudvarra” – Ady Endre h\u00edres p\u00e1lyaudvar\u00e1ra – \u00e9s megk\u00e9rdeztem: megy-e m\u00e9g vonat Magyarorsz\u00e1gra? Azt mondt\u00e1k, hogy m\u00e9g N\u00e9metorsz\u00e1gon kereszt\u00fcl is megy, az volt a legr\u00f6videbb \u00fat, teh\u00e1t a legolcs\u00f3bb, \u00e9s az utols\u00f3 vonattal, mely Strassbourgon \u00e9s Kehien kereszt\u00fcl Magyarorsz\u00e1gra j\u00f6tt, hazat\u00e9rtem P\u00e1rizsb\u00f3l. Ekkor jelentek meg azt\u00e1n korai \u00edr\u00e1saim, els\u0151 kis v\u00e9kony k\u00f6tetem, aminek Tengert\u00e1nc volt a c\u00edme, de h\u00e1t persze azok a h\u00e1bor\u00fas viharfelh\u0151k, amelyek Franciaorsz\u00e1g f\u00f6l\u00e9 tornyosultak, egyre s\u00f6t\u00e9tebb\u00e9<\/em> festett\u00e9k idehaza is az eget. Nyomaszt\u00f3 lett az \u00e9let, fenyeget\u0151 lett a holnap \u00e9s bennem felt\u00e1madt a nosztalgia, egy v\u00e1gy azok ut\u00e1n az otthagyott p\u00e1rizsi alkonyatok ut\u00e1n, amiket a franci\u00e1k \u201ek\u00e9k \u00f3r\u00e1nak” neveznek, ami \u00fagy mondhatn\u00e1m, P\u00e1rizs f\u00e9nypontja, amikor minden elk\u00e9k\u00fcl a v\u00e1ros f\u00f6l\u00f6tt \u00e9s a v\u00e1rosban, \u00e9s nyilv\u00e1n m\u00e1r arr\u00f3l a szeg\u00e9nys\u00e9gr\u0151l is megfeledkeztem, amelyben ott \u00e9lt\u00fcnk, \u00e9s vissza akartam id\u00e9zni valamit abb\u00f3l az id\u0151b\u0151l, amikor m\u00e9g P\u00e1rizsban \u00e9ltem. Franciaorsz\u00e1g nekem m\u00e1sodik sz\u00fcl\u0151haz\u00e1m, \u00fagy mondhatn\u00e1m, hogy szellemi haz\u00e1m, rengeteget tanultam \u00e9s sok\u00e1ig voltam ott, sok embert ismertem meg, sok bar\u00e1tot szereztem, \u00e9s ahogy idehaza egyre fenyeget\u0151bb\u00e9 v\u00e1lt a helyzet, \u00fagy sz\u00e9p\u00fcltek meg egyre ink\u00e1bb azok a p\u00e1rizsi \u00e9vek, h\u00f3napok, napok. Ez a nosztalgia<\/em> sugallta nekem ezt a novell\u00e1t. \u00d6r\u00fcl\u00f6k, hogy maguk ezt v\u00e1lasztott\u00e1k, \u00e9s tal\u00e1n m\u00e9g annyit f\u0171zn\u00e9k hozz\u00e1; el\u00e9g sokan mondt\u00e1k nekem, mennyire tetszett ez az \u00edr\u00e1som, mennyire m\u00e1s ez, mint amit ma \u00edrok, \u00e9s el is kezdtem gondolkodni azon, hogy mi az, ami ebben a novell\u00e1ban k\u00f6zelebb \u00e1ll az emberekhez, mint a mai \u00edr\u00e1saim. Ennek az oka tulajdonk\u00e9ppen nagyon egyszer\u0171. A vil\u00e1g irodalma, hogy tudom\u00e1nyos sz\u00f3t haszn\u00e1ljak, objekt\u00edv\u00e1l\u00f3dott. Egyre ink\u00e1bb kiveszett bel\u0151le – \u00e9s \u00e9nbel\u0151lem is \u2013 a szem\u00e9lyes hang, a k\u00f6zvetlens\u00e9g, amit \u00fagy tudn\u00e9k mondani, az \u201e\u00e9n”. T\u00e1rgyilagosabbakk\u00e1, pontosabbakk\u00e1, kopog\u00f3sabbakk\u00e1 lett\u00fcnk, de ez a fiatalkori \u00edr\u00e1som – huszonh\u00e9t \u00e9ves voltam – m\u00e9g ebb\u0151l a t\u00e1rgyilagoss\u00e1gb\u00f3l nem mutat semmit, ez m\u00e9g \u00f6nvallom\u00e1s, teljes k\u00f6zels\u00e9g, igazi mes\u00e9l\u00e9s. \u00c9s ahogy az lenni szokott, amikor valami megfordul, megv\u00e1ltozik a vil\u00e1gban, akkor valami nosztalgia t\u00e1mad mibenn\u00fcnk is azir\u00e1nt, ami volt. Tal\u00e1n ez a nosztalgia, ez a k\u00f6zvetlens\u00e9g, a szem\u00e9lyes \u00e9lm\u00e9ny ny\u00edlt, \u0151szinte elmes\u00e9l\u00e9se az, ami megragadta az olvas\u00f3kat \u00e9s gondolom tal\u00e1n magukat is.<\/em><\/p>\n
\n