{"id":79129,"date":"2018-10-18T03:01:03","date_gmt":"2018-10-18T03:01:03","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=79129"},"modified":"2018-10-17T15:19:50","modified_gmt":"2018-10-17T15:19:50","slug":"otvenhat-emlekezete-2018-1","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=79129","title":{"rendered":"\u00d6tvenhat eml\u00e9kezete, 2018 (1)"},"content":{"rendered":"

Simone Signoret: Moszkvai \u00faj\u00e9v, 1957 (r\u00e9szlet)<\/strong><\/h2>\n
\n

Azon az est\u00e9n (a Bolsojban) valamilyen sz\u00f6k\u0151kutas darabot adtak – elfelejtettem, hogy milyen sz\u00f6k\u0151k\u00fatr\u00f3l volt sz\u00f3. A m\u00e1sodik felvon\u00e1s kezd\u0151d\u00f6tt volna, amikor zajtalanul kiny\u00edlt annak a kis f\u00f6ldszinti p\u00e1holynak az ajtaja, ahov\u00e1 vissza\u00fclt\u00fcnk, \u00e9s mik\u00f6zben kialudt a nagy krist\u00e1lycsill\u00e1r, megpillantottam a mi kis Andrej\u00fcnk arc\u00e1t. M\u00f6g\u00f6tte \u00e1llt, egyenesen \u00e9s s\u00e1padtan, \u201eM\u0171vel\u0151d\u00e9s \u00far”. Azonnal vissza kell menjek a Csajkovszkij-terembe. Nagyon komoly dologr\u00f3l van sz\u00f3. Eln\u00e9z\u00e9st k\u00e9rtem Sadoul asszonyt\u00f3l. Arra gondoltam, hogy Montand rosszul lett, hogy t\u0171z \u00fct\u00f6tt ki, hogy rossz h\u00edrt kaptunk P\u00e1rizsb\u00f3l… Mindenre gondoltam, csak arra nem, amit f\u00f6l akartak velem fedeztetni, miut\u00e1n m\u00e9gis megnyugtattak.
\nAz el\u0151bb g\u00fanyol\u00f3dtam a vill\u00e1ml\u00e1togat\u00e1sokon. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg nem volt igazam. A m\u0171v\u00e9szbej\u00e1r\u00f3 el\u0151tt k\u00e9t rend\u0151r \u00e1llt. Ez volt minden. A sz\u00ednpad m\u00f6g\u00e9 hatoltam. Montand telt h\u00e1z el\u0151tt \u00e9nekelt, de a Moszkv\u00e1ba val\u00f3 \u00e9rkez\u00e9s\u00fcnk \u00f3ta el\u0151sz\u00f6r a terem jobb oldal\u00e1n l\u00e9v\u0151 hatalmas el\u0151szin foglalt volt.
\nEddig a Zimek f\u00fcgg\u00f6nyeihez hasonl\u00f3 k\u00e1rpitjai mindig \u00f6sszeh\u00fazva maradtak. Most sz\u00e9th\u00fazt\u00e1k \u0151ket, \u00e9s abban a sorrendben, ahogyan mindig is l\u00e1ttuk \u0151ket a hivatalos f\u00e9nyk\u00e9peken, Hruscsov, Malenkov, Mikojan, Bulganyin \u00e9s Molotov egy dal v\u00e9g\u00e9t tapsolta meg.
\nA kulissz\u00e1k m\u00f6g\u00fcl, ahol voltam, h\u00e1rom l\u00e1tv\u00e1nyt szeml\u00e9lhettem: Montand-t h\u00e1tulr\u00f3l, \u0151ket az el\u0151sz\u00ednben \u00e9s a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g egy r\u00e9sz\u00e9t. A k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g k\u00e9t l\u00e1tv\u00e1nyt szeml\u00e9lhetett. Montand-t a sz\u00ednpadon \u00e9s az \u00f6t f\u00e9rfit az el\u0151sz\u00ednben. T\u00f6bbs\u00e9g\u00fck val\u00f3sz\u00edn\u0171leg most l\u00e1tta \u0151ket el\u0151sz\u00f6r \u00e9let\u00e9ben a maguk h\u00fas-v\u00e9r val\u00f3j\u00e1ban, legal\u00e1bbis ilyen k\u00f6zelr\u0151l.
\nAz el\u0151ad\u00e1s v\u00e9g\u00e9n mind az \u00f6ten f\u00f6l\u00e1lltak, hogy tapsoljanak. Az eg\u00e9sz terem f\u00f6l\u00e1llt, hogy tapsoljon. Egyszer Montand-nak, egyszer az el\u0151sz\u00ednnek. Montand \u00fcdv\u00f6z\u00f6lte a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9get. K\u00e9t f\u00fcgg\u00f6ny k\u00f6z\u00f6tt volt r\u00e1 ideje, hogy odasz\u00f3ljon nekem: \u201eL\u00e1ttad?”, mik\u00f6zben megt\u00f6r\u00fclk\u00f6z\u00f6tt abban a t\u00f6r\u00fclk\u00f6z\u0151ben, amit fel\u00e9je ny\u00fajtottam. Az utols\u00f3 f\u00fcgg\u00f6ny ut\u00e1n a csal\u00f3dotts\u00e1g moraja, amely minden\u00fctt ugyan\u00fagy hangzik, v\u00e9gigfutott a termen. Montand, ak\u00e1rcsak az \u00c9toile-ban vagy Melunben, az \u00f6lt\u00f6z\u0151j\u00e9ig futott. Moszkv\u00e1ban, ak\u00e1rcsak az \u00c9toile-ban vagy Melunben, a folyos\u00f3kon f\u00e1zik meg az ember, amikor elhagyja a sz\u00ednpadot. A n\u00e9gyesfogat \u00e9s a slepp k\u00f6vette Montand-t, mint m\u00e1skor. \u201eM\u0171vel\u0151d\u00e9s \u00far” kopogott az ajt\u00f3n, \u00e9s bejelentette, hogy a Szovjetuni\u00f3 Legfels\u0151 Tan\u00e1cs\u00e1t\u00f3l j\u00f6tt elvt\u00e1rsak v\u00e1rnak benn\u00fcnket. M\u00e9g miel\u0151tt komment\u00e1lhattuk volna az esem\u00e9nyt, Montand azt v\u00e1laszolta neki, hogy \u0151 az \u00f6lt\u00f6z\u0151j\u00e9ben v\u00e1rja \u0151ket. Hagyjanak neki annyi id\u0151t, hogy led\u00f6rzs\u00f6lje mag\u00e1t. Akkor \u201eM\u0171vel\u0151d\u00e9s \u00far” elmagyar\u00e1zta, hogy egy kis szup\u00e9t k\u00e9sz\u00edtettek el\u0151 a sz\u00ednh\u00e1zban. Csak az\u00e9rt j\u00f6tt, hogy \u00e1tadja nek\u00fcnk a megh\u00edv\u00e1st. A Legfels\u0151 Tan\u00e1cst\u00f3l j\u00f6tt elvt\u00e1rsak tudj\u00e1k, hogy egy m\u0171v\u00e9sznek ki kell pihennie mag\u00e1t az er\u0151fesz\u00edt\u00e9s ut\u00e1n. Ha nem j\u00f6nnek ide, annak az az oka, hogy nem akarnak zavarni. T\u00fcrelemmel lesznek, ne siess\u00fcnk.
\nAz \u00f6lt\u00f6z\u0151ben tett el\u0151\u00edr\u00e1sos l\u00e1togat\u00e1sra sz\u00e1m\u00edtottunk, a f\u00e9nyk\u00e9pez\u0151g\u00e9p lencs\u00e9j\u00e9nek sz\u00f3l\u00f3 k\u00e9zfog\u00e1sokra, amikor sohasem n\u00e9znek egym\u00e1s szem\u00e9be. Sz\u00fcks\u00e9g eset\u00e9n a kamer\u00e1k \u00e1ltal r\u00f6gz\u00edtett atyai h\u00e1tbav\u00e1g\u00e1sra. Mindazokra a mozdulatokra, amelyek \u00f6r\u00f6k id\u0151kre r\u00f6gz\u00edtik ezeket a pillanatokat, amikor semmi val\u00f3s\u00e1gos nem t\u00f6rt\u00e9nik vagy nem hangzik el.
\nEhelyett egy kis szup\u00e9t aj\u00e1nlottak nek\u00fcnk. A \u201ekis” sz\u00f3ban volt valami frivol. Amikor a sz\u00ednh\u00e1z egyik vezet\u0151j\u00e9t k\u00f6vett\u00fck a kis szup\u00e9 fel\u00e9, nem tudtuk, Montand, N\u00e1gya \u00e9s \u00e9n, hogy mindh\u00e1rman \u00e9nekesi-sz\u00edn\u00e9szi, ford\u00edt\u00f3i, illetve sz\u00edn\u00e9szn\u0151i l\u00e9t\u00fcnk leg\u00e9rdekfesz\u00edt\u0151bb \u00f3r\u00e1it fogjuk \u00e1t\u00e9lni, l\u00e9v\u00e9n, hogy ebben az 1956. decemberi h\u00f3napban szerte a vil\u00e1gban \u00fagy \u00e1lltak a dolgok, ahogyan \u00e1lltak.
\nMind az \u00f6ten annak az eb\u00e9dl\u0151teremnek az ajtaja el\u0151tt v\u00e1rtak minket, amelyet a hivatalos el\u0151sz\u00edn m\u00f6g\u00f6tt rendeztek be. Egym\u00e1s ut\u00e1n bemutatkoztak a nev\u00fck\u00f6n, mintha nem tudn\u00e1nk, hogy kicsod\u00e1k. Bulganyin a kis szak\u00e1ll\u00e1t h\u00fazogatta, hogy megfeleljen a j\u00f3s\u00e1gos \u00f6reg b\u00e1csi k\u00e9p\u00e9nek; Hruscsov viccel\u0151dve, Molotov s\u00f6t\u00e9ten, Mikojan mosolyogva \u00e9s keletiesen, Malenkov meg nagyon szomor\u00faan. Megmondt\u00e1k a nev\u00fcket, megmondtuk a mienket \u00e9s N\u00e1gya a mag\u00e1\u00e9t. \u201eM\u0171vel\u0151d\u00e9s \u00far” semmit sem mondott.
\nEgy asztal \u00e1llt ott. Kilenc ter\u00edt\u00e9k volt rajta. J\u00f3l sz\u00e1moltak: \u0151k \u00f6ten, \u201eM\u0171vel\u0151d\u00e9s \u00far”, Montand, N\u00e1gya \u00e9s \u00e9n. Nem volt f\u00e9nyk\u00e9p\u00e9sz, sem t\u00e9v\u00e9kamera. \u00c9s ha voltak mikrofonok, esk\u00fcsz\u00f6m, hogy mindannak, amit ezen az \u00e9jszak\u00e1n f\u00f6lvettek, megvolt az igazs\u00e1g- \u00e9s a j\u00f3hiszem\u0171s\u00e9g-fedezete. Mindazokban a k\u00e9rd\u00e9sekben, amelyeket az egyik vagy a m\u00e1sik r\u00e9szr\u0151l f\u00f6ltettek, mindazokban a v\u00e1laszokban, amelyeket ezekre adtak.
\nAz asztal keskeny volt \u00e9s hossz\u00fa. N\u00e1gya az egyik v\u00e9g\u00e9n \u00fclt, \u201eM\u0171vel\u0151d\u00e9s \u00far” \u00e9s Malenkov k\u00f6z\u00f6tt. Mikojan a m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9n foglalt helyet k\u00f6ztem \u00e9s Molotov k\u00f6z\u00f6tt. Montand \u00e9s \u00e9n teh\u00e1t Molotovval, Hruscsovval, Bulganyinnal \u00e9s Malenkovval n\u00e9zt\u00fcnk szembe.
\nNem mondan\u00e1m, hogy az els\u0151 \u00f6t perc rendk\u00edv\u00fcl oldott volt. Mikojan besz\u00e9lt els\u0151k\u00e9nt. N\u00e1gya ford\u00edtott. Az asztal k\u00f6r\u00fcl mindenki egyet\u00e9rtett abban, hogy nagyon sz\u00e9p sz\u00f3noklat volt. Montand megk\u00f6sz\u00f6nte, \u00e9n mosolyogtam. Sz\u00f3 esett a zord \u00e9ghajlatr\u00f3l, amelynek meg kellett lepnie benn\u00fcnket, mivel oly m\u00e9rs\u00e9kelt vid\u00e9kekr\u0151l j\u00f6tt\u00fcnk… A borscsn\u00e1l tartottunk, Mikojan az est els\u0151 poh\u00e1rk\u00f6sz\u00f6nt\u0151j\u00e9t mondta. Azt hiszem, a n\u00e9pek k\u00f6z\u00f6tti bar\u00e1ts\u00e1gnak sz\u00f3lt. Vagy a vil\u00e1gb\u00e9k\u00e9nek. Mindenesetre t\u00e9ny, hogy minden e poh\u00e1rk\u00f6sz\u00f6nt\u0151 ut\u00e1n kezd\u0151d\u00f6tt.
\nMegkezd\u0151d\u00f6tt, \u00e9s h\u00e1rom \u00f3r\u00e1n \u00e1t tartott. H\u00e1rom \u00f3r\u00e1n \u00e1t, ami alatt csak a Hruscsov hangj\u00e1t, a Montand-\u00e9t, az eny\u00e9met \u00e9s f\u0151leg a N\u00e1gy\u00e1\u00e9t lehetett hallani, aki rend\u00fcletlen gyorsas\u00e1ggal egyszerre ford\u00edtotta azt, amit Hruscsov mondott \u00e9s azt, amit mi mondtunk. A m\u00e1sik n\u00e9gy hat\u00e1rozottan n\u00e9ma maradt. N\u00e9ha helyeseltek Hruscsovnak, n\u00e9ha nevettek a tr\u00e9f\u00e1j\u00e1n vagy a mi\u00e9nken. Nem volt sok.
\nHruscsov robbantotta ki a vit\u00e1t:
\n– Nos, nem volt k\u00f6nny\u0171 elj\u00f6nni\u00fck hozz\u00e1nk?
\n– Mostan\u00e1ban nem valami k\u00f6nny\u0171 elj\u00f6nni magukhoz, Hruscsov \u00far!
\n– A fasiszt\u00e1k nyom\u00e1sa miatt?
\n– Nem, amiatt, ami Budapesten t\u00f6rt\u00e9nt, Hruscsov \u00far… A fasiszt\u00e1kat ink\u00e1bb \u00f6r\u00f6mmel t\u00f6lt\u00f6tte el, ami Budapesten t\u00f6rt\u00e9nt… De hagyjuk a fasiszt\u00e1kat…
\n\u00c9s a t\u00f6bbiekr\u0151l besz\u00e9lt\u00fcnk nekik. Mindazokr\u00f3l, akiknek a l\u00e9tez\u00e9s\u00e9r\u0151l nem l\u00e1tszottak tudom\u00e1st venni. \u00c9s el\u0151sz\u00f6r is magunkr\u00f3l besz\u00e9lt\u00fcnk. Ebben tettek nekem nagy szolg\u00e1latot a sz\u00e9p ruh\u00e1im \u00e9s a csecsebecs\u00e9im. Megpr\u00f3b\u00e1ltuk magunkat becs\u00fcletesen meghat\u00e1rozni. Megmagyar\u00e1zni nekik, hogy azok a rokonszenv-megnyilv\u00e1nul\u00e1sok, amelyeket gyakran tan\u00fas\u00edtottunk a kommunista \u00e1ll\u00e1sfoglal\u00e1sok ir\u00e1nt, amikor helyeseknek l\u00e1ttuk \u0151ket, a sz\u00edv\u00fcnkb\u0151l fakadtak, \u00e9s semmilyen szem\u00e9lyes \u00e9rdek nem mozgatta \u0151ket. A nagyon dr\u00e1ga sz\u00e9p koszt\u00fcm\u00f6met \u00e9s a sz\u00e9p \u00e9kszereimet – mondtam a b\u00e1rsonyruh\u00e1mat tapogatva, a brili\u00e1ns kark\u00f6t\u0151mre \u00e9s a pasztell nercpr\u00e9memre mutatva – egy t\u0151k\u00e9s orsz\u00e1gban keresett p\u00e9nzb\u0151l vettem. Montand folytatta, le\u00edrva a sz\u00e9p auteuili h\u00e1z\u00e1t, annak a munk\u00e1nak a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00e9t, amelyet szabadon v\u00e9gez. Hangs\u00falyozta, hogy egyed\u00fcli ura v\u00e1laszt\u00e1sainak. Ami azt jelentette, hogy ami minket illet, val\u00f3ban nem panaszkodhatunk a t\u0151k\u00e9s rendszerre, de ebb\u0151l m\u00e9g nem k\u00f6vetkeztethet\u00fcnk arra, hogy mindenkinek t\u00f6k\u00e9letesen megfelel. \u00c9rzelmes emberek vagyunk, nem politikai \u00fcgyesked\u0151k. \u00c9s mert \u00e9rzelmes emberek vagyunk, a budapesti utc\u00e1kon l\u00f6v\u00f6ld\u00f6z\u0151 V\u00f6r\u00f6s Hadseregr\u0151l sz\u00f3l\u00f3 k\u00e9pek minket d\u00f6bbentettek meg el\u0151sz\u00f6r. Minket \u00e9s sok mindenkit, akik nem fasiszt\u00e1k, \u00e9s akik nagyon nehezen \u00e9rtett\u00e9k meg az elutaz\u00e1sunkat, amelyet egy\u00e9bk\u00e9nt sz\u00edvesen elhalasztottunk volna. Mint ahogyan \u0151k is elhalasztott\u00e1k a saj\u00e1t m\u0171v\u00e9szeik utaz\u00e1sait. \u201eNem, most nem volt k\u00f6nny\u0171 elj\u00f6nni magukhoz, Hruscsov \u00far.”
\nN\u00e1gya majdnem ugyanakkorra ford\u00edtotta le ezeket a dolgokat, mint ahogyan megfogalmaztuk \u0151ket. Befejezhette volna a mondatainkat. Erre a besz\u00e9lget\u00e9sre k\u00f6zt\u00fcnk is sor ker\u00fclt, nem is egyszer.
\nAkkor Hruscsov meg akarta magyar\u00e1zni nek\u00fcnk a dolgokat. \u00c9s Hruscsov \u00fajb\u00f3l megtartotta a neki \u201etulajdon\u00edtott” besz\u00e1mol\u00f3t. Term\u00e9szetesen vissza kellett menni Szt\u00e1linig, hogy meg lehessen \u00e9rteni a szocialista k\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1gok helyzet\u00e9t, k\u00f6zt\u00fck Magyarorsz\u00e1g\u00e9t. Elmagyar\u00e1zta R\u00e1kosit, a szt\u00e1linist\u00e1t \u00e9s az \u0151 szt\u00e1linista hib\u00e1it. Majd Lengyelorsz\u00e1gr\u00f3l besz\u00e9lt, \u00e9s elmondta, hogy Szt\u00e1lin hogyan likvid\u00e1lta teljesen a lengyel kommunista p\u00e1rtot \u00e9s egyes Moszkv\u00e1ba emigr\u00e1lt spanyolokat. Ut\u00e1nozta Berij\u00e1t. Besz\u00e9lt a t\u00e1borokr\u00f3l – az asztalt verve skand\u00e1lta, hogy \u201etizenhatmilli\u00f3 halott” -, \u00e9s arr\u00f3l is, hogy a szovjet zsid\u00f3kat egy olyan \u00e1llamba akart\u00e1k deport\u00e1lni, ahol koncentr\u00e1lt\u00e1k volna \u0151ket. \u00dajra \u00e1t\u00e9lte gyermek- \u00e9s serd\u00fcl\u0151kor\u00e1t. \u00c9n Hruscsovot n\u00e9ztem, \u00e9s sokat n\u00e9ztem Molotovot, aki senkit nem n\u00e9zett. \u00c9s a szememb\u0151l ezt a k\u00e9rd\u00e9st lehetett kiolvasni: \u201e\u00c9s maga mit tett ez id\u0151 alatt?” Hruscsov v\u00e1laszolt r\u00e1, miel\u0151tt f\u00f6ltettem volna neki: \u201eNagyon j\u00f3l l\u00e1tom, hogy mire gondol – mondta, r\u00e1m szegezve ujj\u00e1t az asztal f\u00f6l\u00f6tt. – Azt gondolja: maga mit tett ez id\u0151 alatt? Semmit nem tehettem, mert b\u00e1rmit tettem volna Szt\u00e1lin ellen, a szocializmus ellen tettem volna.”
\nEkkor mondta Mikojan az est m\u00e1sodik poh\u00e1rk\u00f6sz\u00f6nt\u0151j\u00e9t Hruscsov elvt\u00e1rs tisztelet\u00e9re, akinek volt b\u00e1tors\u00e1ga, hogy megmondja az igazat a vil\u00e1gnak,a szocializmus jav\u00e1ra. Za vas\u00e9 zdarovje!
\nEz val\u00f3sz\u00edn\u0171leg igaz volt, de biztos volt-e Hruscsov \u00far abban, hogy j\u00f3t tett a szocializmusnak, amikor Budapestre k\u00fcldte a V\u00f6r\u00f6s Hadsereget?
\n– Igen – v\u00e1laszolta Hruscsov -, megmentj\u00fck a szocializmust az ellenforradalomt\u00f3l.
\n– De – mondta Montand – valaha Tit\u00f3t is ellenforradalm\u00e1rnak \u00e9s \u00e1rul\u00f3nak tartott\u00e1k.
\n– A m\u00falt t\u00e9ved\u00e9se – v\u00e1laszolta Hruscsov.
\n– A jelenben teh\u00e1t nem t\u00f6rt\u00e9nhet t\u00e9ved\u00e9s?
\n– Hadsereg\u00fcnk az\u00e9rt van Budapesten, mert a magyarok seg\u00edts\u00e9get k\u00e9rtek t\u0151l\u00fcnk.
\n– A n\u00e9p?
\n– Igen, a n\u00e9p, amely azt akarja, hogy megv\u00e9dj\u00e9k a magyar fasiszt\u00e1kt\u00f3l \u00e9s az imperializmus \u00fcgyn\u00f6keit\u0151l.
\n– Nem ink\u00e1bb arr\u00f3l van sz\u00f3, Hruscsov \u00far, hogy a n\u00e9p hitte felhatalmazva mag\u00e1t arra, hogy t\u00f6bb szabads\u00e1got k\u00f6veteljen abban az \u00faj szocializmusban, amit meg\u00edg\u00e9rt neki, \u00e9s hogy nem \u00e9rtett\u00e9k meg?
\n– Maguk nem \u00e9rthetik ezt – felelte mosolyogva.
\n– Akkor sokan nem \u00e9rtj\u00fck!
\n\u00c9s elmes\u00e9lt\u00fck neki 1956 november\u00e9nek P\u00e1rizs\u00e1t. Nem a saj\u00e1t nyomor\u00fas\u00e1gainkat, nem az Olympia kommand\u00f3j\u00e1t, nem a Modiglianit. Hanem a kommunista p\u00e1rt egyes aktivist\u00e1inak zavar\u00e1t, akik m\u00e9giscsak beverett\u00e9k a k\u00e9p\u00fcket vagy inzult\u00e1ltatt\u00e1k magukat, hogy megv\u00e9dj\u00e9k \u0151ket. A b\u00e9kemozgalom sz\u00e9tes\u00e9s\u00e9t, aminek k\u00f6vetkezt\u00e9ben r\u00e9gi \u00fatit\u00e1rsak ezreit vesztett\u00e9k el a vil\u00e1gon. Egy h\u00e9t alatt megsz\u0171ntek puszt\u00e1n 1917 h\u0151sei \u00e9s Szt\u00e1lingr\u00e1d gy\u0151ztesei lenni. Egyesek szem\u00e9ben tankosokk\u00e1 is v\u00e1ltak egy gyarmaton. Azoknak a szem\u00e9ben, akik nagyon nehezen tal\u00e1lt\u00e1k igazolhat\u00f3aknak azokat a cselekedeteket, amelyeket el szoktak \u00edt\u00e9lni, amikor m\u00e1sutt k\u00f6vett\u00e9k el \u0151ket. \u00c9ppen az\u00e9rt, mert j\u00f3 \u00fatit\u00e1rsak voltak.
\nN\u00e1gya ford\u00edtott. Hangs\u00falyoz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl.
\n\u00c9s esk\u00fcsz\u00f6m, hogy figyelmesen hallgattak minket. Nagyon nagy megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9st jelentett, hogy a vil\u00e1g legnagyobb kommunista p\u00e1rtj\u00e1t k\u00e9pvisel\u0151 emberek szem\u00e9be mondhattuk azt, amit francia kommunista aktivist\u00e1knak pr\u00f3b\u00e1ltunk elmondani, akik azt v\u00e1laszolt\u00e1k: \u201eNem akarok a szoyjetelleness\u00e9g b\u0171n\u00e9be esni.” Eg\u00e9szs\u00e9gesebb volt ezt a b\u0171nt k\u00f6zvetlen\u00fcl a Szovjetuni\u00f3 Legfels\u0151 Tan\u00e1cs\u00e1val szemben elk\u00f6vetni.
\nAnnak alapj\u00e1n, ahogyan hallgattak minket, k\u00e9t dologra gondolhattunk, m\u00e9gpedig k\u00e9t ellent\u00e9tes dologra.
\nVagy mi t\u00e1j\u00e9koztatjuk \u0151ket, \u00e9s a tekintet\u00fck erre l\u00e1tszott utalni. Ami azt jelentette, hogy a hivatalos inform\u00e1toraik elmulasztott\u00e1k ezt megtenni. \u00c9s ez s\u00falyos dolog volt. Vinogradov \u00far p\u00e9ld\u00e1ul nagyon j\u00f3l tudta, hogy n\u00e9mi k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get kell tenni Jean-Paul Sartre \u00e1ll\u00e1sfoglal\u00e1sai \u00e9s azoknak a kis reakci\u00f3soknak a cselekedetei k\u00f6z\u00f6tt, akik P\u00e1rizsban, a Grenelle utc\u00e1ban beszennyezt\u00e9k nagyk\u00f6vets\u00e9g\u00e9nek falait. \u00c9s ha Vinogradov \u00far nem tudatta Moszkv\u00e1val, hogy P\u00e1rizsban mit \u00edrnak a nem szovjetellenes be\u00e1ll\u00edtotts\u00e1g\u00fa lapokban, vagy mit mondanak azokban a k\u00f6r\u00f6kben \u00e9s szalonokban, ahol gyakran megfordult, azt gondolhattuk, hogy Vinogradov \u00far nem v\u00e9gezte el a munk\u00e1j\u00e1t. Ezt neh\u00e9z volt elhinni. F\u0151leg ha arra a sok Vinogradov \u00farra gondoltunk, akik ebben az esetben az eg\u00e9sz vil\u00e1g \u00f6sszes f\u0151v\u00e1ros\u00e1ban szint\u00e9n nem v\u00e9gezt\u00e9k el a munk\u00e1jukat.
\nPedig amikor kimondtuk n\u00e9h\u00e1ny ember nev\u00e9t, akiket a tehets\u00e9g\u00fck\u00e9rt, a becs\u00fcletess\u00e9g\u00fck\u00e9rt \u00e9s a k\u00f6zismert antifasizmusuk\u00e9rt \u00fcnnepeltek a Szovjetuni\u00f3ban, meglepettnek l\u00e1tszottak. Megbesz\u00e9lt\u00e9k egym\u00e1ssal. G\u00e9rard Philippe, Vercors is, Claude Roy is, Roger Vaillant is, mindezek az emberek a beavatkoz\u00e1s ellen nyilatkoztak. Nem jelentett\u00fck f\u00f6l, amikor megeml\u00edtett\u00fck \u0151ket. \u00dczeneteket adtunk \u00e1t, amelyek, \u00fagy l\u00e1tszott, elvesztek a diplom\u00e1ciai b\u0151r\u00f6nd\u00f6kben. Mi\u00e9rt akart\u00e1k elhitetni, hogy csak a fasiszt\u00e1k nyilatkoztak meg, \u00e9s hogy az emberis\u00e9g t\u00f6bbi r\u00e9sze helyeselt nekik? Figyelmesen hallgattak minket.
\nVagy maradt a m\u00e1sik f\u00f6ltev\u00e9s. Mindezt tudt\u00e1k, \u00e9s teljesen mindegy volt nekik. Egy t\u00f6bb mint k\u00e9tsz\u00e1zmilli\u00f3 szovjet \u00e1llampolg\u00e1rb\u00f3l \u00e1ll\u00f3 orsz\u00e1got kellett m\u0171k\u00f6dtetni\u00fck. Ez sok munk\u00e1t adott. A nyugati vil\u00e1g szimpatiz\u00e1nsainak csal\u00f3d\u00e1sa \u00e9s egyes kelet-eur\u00f3pai t\u00e1rsaik k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9se hidegen hagyta \u0151ket. \u00c9s tal\u00e1n nem mert\u00e9k nek\u00fcnk elmondani azt a mondatot, amelyet meg\u00e9rdemelt\u00fcnk: \u201eMaguk pedig, baloldali \u00e9rtelmis\u00e9giek, csak kellemetlens\u00e9geket okoznak nek\u00fcnk.” Ezt a mondatot m\u00e1r hallottuk P\u00e1rizsban, mindig ez z\u00e1rta le a kommunista p\u00e1rt embereivel folytatott vit\u00e1kat. \u00c1ltal\u00e1ban hozz\u00e1tett\u00e9k: \u201eMegtett\u00e9k vel\u00fcnk az \u00fat egy r\u00e9sz\u00e9t, de meglesz\u00fcnk maguk n\u00e9lk\u00fcl.”
\nNem, ezt a mondatot Hruscsov nem mondta nek\u00fcnk, \u00e9s N\u00e1gy\u00e1nak nem kellett leford\u00edtania. Ezzel szemben le kellett ford\u00edtania a Montand-\u00e9t. Azt sz\u00f6gezte le, hogy az idej\u00f6vetele semmik\u00e9ppen sem jelentett kezess\u00e9gv\u00e1llal\u00e1st, m\u00e9g ha ezt a benyom\u00e1st kelthette is. Hruscsov mosolygott, \u00e9s megk\u00f6sz\u00f6nte az \u0151szintes\u00e9g\u00e9t. Tan\u00fanak h\u00edvta t\u00e1rsait, hogy mennyire csod\u00e1lja ezt az er\u00e9nyt, mert manaps\u00e1g csak ez \u00e9r valamit, sok szpaszib\u00e1t \u00e9s pravd\u00e1t hallottunk.
\nMikojan megragadta az alkalmat, hogy harmadik poh\u00e1rk\u00f6sz\u00f6nt\u0151t mondjon (kis poharak voltak, \u00e9s azt hiszem, sok vizet ittunk). Most az Yves Montand pap\u00e1j\u00e1ra, mam\u00e1j\u00e1ra, fiv\u00e9r\u00e9re \u00e9s n\u0151v\u00e9r\u00e9re. Ismerte a t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t ennek az olasz csal\u00e1dnak, amelyet el\u0171z\u00f6tt a fasizmus, \u00e9s amely Franciaorsz\u00e1gba emigr\u00e1lt a zenerajong\u00f3k legnagyobb \u00f6r\u00f6m\u00e9re, akik Yves Montand \u00e9rdemes m\u0171v\u00e9szben, a francia \u00e9nkesben megtal\u00e1lt\u00e1k k\u00e9t latin kult\u00fara t\u00f6k\u00e9letes elegy\u00e9t; e kult\u00far\u00e1k olyan orsz\u00e1gok\u00f3l j\u00f6ttek, amelyek mindig bar\u00e1tai voltak a Szovjetuni\u00f3nak…
\nN\u00e1gya ford\u00edtott, mindenki tapsolt, mindenki mosolygott. Kiv\u00e9ve Molotovot.
\nK\u00e9t \u00e9s f\u00e9l \u00f3r\u00e1n \u00e1t nagyon kem\u00e9ny dolgok hangzottak el az asztal k\u00f6r\u00fcl. Az utols\u00f3 poh\u00e1rk\u00f6sz\u00f6nt\u0151 ut\u00e1n mindenki elhallgatott.
\nEkkor hallottuk meg \u201eM\u0171vel\u0151d\u00e9s \u00far” hangj\u00e1t. Err\u0151l az emberr\u0151l meg teljesen megfeledkezt\u00fcnk. (…)
\n\u00c9nhozz\u00e1m fordult. Azt akarta megtudni, hogy vannak-e f\u00edlmez\u00e9si terveim. Ez hely\u00e9nval\u00f3 k\u00e9rd\u00e9s volt egy m\u0171vel\u0151d\u00e9si miniszter r\u00e9sz\u00e9r\u0151l.
\nEkkor Hruscsov azt mondta: valahol azt olvasta, hogy f\u00f6laj\u00e1nlott\u00e1k nekem, j\u00e1tsszam el Bovaryn\u00e9 szerep\u00e9t egy francia-szovjet koprodukci\u00f3ban. Azt mondtam neki, hogy val\u00f3ban, n\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nappal ezel\u0151tt kaptam egy ilyen aj\u00e1nlatot, de k\u00f6sz\u00f6nettel elutas\u00edtottam. V\u00e9lem\u00e9nyem szerint a koprodukci\u00f3knak csak akkor van l\u00e9tjogosults\u00e1guk, ha olyan t\u00f6rt\u00e9neteket mes\u00e9lnek el, amelyekben k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 nemzetis\u00e9g\u0171 h\u0151s\u00f6k szerepelnek. \u00c9n mint Emma Bovary nem lehettem volna egy orosz Bovary doktor feles\u00e9ge. A Bovaryn\u00e9ban mindennek franci\u00e1nak kell lennie, m\u00e9g a teheneknek is, tettem hozz\u00e1 finoman – ami nevet\u00e9sre fakasztotta a hallgat\u00f3s\u00e1gomat, kiv\u00e9ve a f\u00e9rjemet, aki udvariasan mosolygott. \u0150 m\u00e1r ismerte a koprodukci\u00f3kkal kapcsolatos mag\u00e1nsz\u00e1momat. \u201eM\u0171vel\u0151d\u00e9s \u00far” lehorgasztotta fej\u00e9t, v\u00e1rt egy darabig, \u00e9s f\u00f6ls\u00f3hajtott: \u201e\u00d3, Bovaryn\u00e9… Balzac!”
\nN\u00e1gy\u00e1ra n\u00e9ztem. V\u00f6r\u00f6s volt. A szemei k\u00e9rleltek: \u201eNe mondj semmit, nem mondj semmit, ne mondj semmit.” Azt hiszem, ebben a pillanatban jobban f\u00e9lt, mint amikor azokat a vesz\u00e9lyes szavakat ford\u00edtotta, amelyek az im\u00e9nt hangzottak el. \u0150, N\u00e1gya, aki oldalakat tudott fejb\u0151l Stendhalt\u00f3l, Victor Hug\u00f3t\u00f3l, \u00e9ppens\u00e9ggel Balzact\u00f3l \u00e9s mell\u00e9kesen Flaubert-t\u0151l, kellemetlen tan\u00fav\u00e1 v\u00e1lt. A t\u00f6bbiek k\u00f6z\u00fcl, furcsa m\u00f3don, csak Molotov l\u00e1tszott reag\u00e1lni. J\u00f3 ideig figyelmesen szeml\u00e9lte m\u0171vel\u0151d\u00e9si miniszter\u00e9t, majd, el\u0151sz\u00f6r, igaz\u00e1n megn\u00e9zett.
\nDe, ha m\u00e1r irodalomr\u00f3l besz\u00e9lgett\u00fcnk, Montand \u00e9s \u00e9n megk\u00e9rdezt\u00fck, hogy A Thibault csal\u00e1d mi\u00e9rt nem jelent meg soha oroszul. Nem ismert\u00e9k. T\u00e1j\u00e9koz\u00f3dni fognak. N\u00e1gya cirill bet\u0171kkel lebet\u0171zte Martin du Gard nev\u00e9t \u201eM\u0171vel\u0151d\u00e9s \u00farnak”, aki f\u00f6ljegyezte.
\nK\u00e9s\u0151 volt. Most \u00e9dess\u00e9gek voltak az asztalon. K\u00e9ptelen vagyok f\u00f6lid\u00e9zni, hogy milyen fog\u00e1sok k\u00f6vett\u00e9k egym\u00e1st a borscs \u00e9s a cukorba m\u00e1rtott kis csereszny\u00e9k, a fah\u00e9jas marcip\u00e1nok k\u00f6z\u00f6tt. Hruscsov f\u00f6l\u00e1llt, \u00e9s poh\u00e1rk\u00f6sz\u00f6nt\u0151t mondott. Poh\u00e1rk\u00f6sz\u00f6nt\u0151t a n\u00e9zetk\u00fcl\u00f6nbs\u00e9geinkre, amelyek bizony\u00e1ra elhalv\u00e1nyulnak majd, \u00e9s arra az \u00f6r\u00f6mre is, amelyet af\u00f6l\u00f6tt \u00e9rzett, hogy ezeket a n\u00e9zetk\u00fcl\u00f6nbs\u00e9geket – helyesen – nem egy tan\u00e1cskoz\u00f3teremben vagy hivatalos megb\u00edzottak \u00fatj\u00e1n szembes\u00edtett\u00fck egym\u00e1ssal. Cselovekok voltunk, \u00e9s ezt k\u00f6sz\u00f6ni. Sz\u00edv\u00e9lyes volt, mint Jean Renoir, huncut, mint Popov, a boh\u00f3c.
\nMajd Montand \u00e1llt f\u00f6l. Eln\u00e9z\u00e9st k\u00e9rt, nem \u00e9rt nagyon a poh\u00e1rk\u00f6sz\u00f6nt\u0151kh\u00f6z. Csak azt szeretn\u00e9 megk\u00f6sz\u00f6nni, hogy lehet\u0151v\u00e9 tett\u00e9k neki \u00e9s a feles\u00e9g\u00e9nek, hogy olyan dolgokat mondjanak el itt, amelyek, ha m\u00e1sutt hangzottak volna el, rossz \u00fcgyeket szolg\u00e1lhattak volna. Elj\u00f6tt a Szovjetuni\u00f3ba, ami nem volt k\u00f6nny\u0171, ahogyan a vacsora elej\u00e9n mondta. Most m\u00e1r biztos benne: j\u00f3l tette, hogy elj\u00f6tt, ha m\u00e1s\u00e9rt nem, az\u00e9rt a kiv\u00e1lts\u00e1g\u00e9rt, hogy ki\u00f6nthette sz\u00edv\u00e9t. K\u00f6sz\u00f6ni, hogy lehet\u0151v\u00e9 tett\u00e9k ezt, amikor megh\u00edvtak minket egy ilyen kev\u00e9ss\u00e9 protokoll\u00e1ris megbesz\u00e9l\u00e9sre. Hruscsov \u00far \u00e9rvei nem gy\u0151zt\u00e9k meg teljesen. Rem\u00e9li, hogy a mieinkb\u0151l megtudtak valamit. K\u00f6sz\u00f6ni, hogy elj\u00f6ttek meghallgatni, hogyan \u00e9nekel, \u00e9s emeli pohar\u00e1t a n\u00e9pre \u00e9s a szovjet k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gre. \u201eZa vas\u00e9 zdarovje!’
\nMinden vend\u00e9g tapsolt.
\nMikojan fel\u00e9m ny\u00fajtott egy kis poh\u00e1r \u00f6rm\u00e9ny konyakot, \u00e9s megk\u00e9rt, hogy mondjam el a poh\u00e1rk\u00f6sz\u00f6nt\u0151met.
\nF\u00f6l\u00e1lltam, elmondtam, hogy a f\u00e9rjem helyettem is besz\u00e9lt, \u00e9s megel\u00e9gszem azzal, hogy a \u201epravd\u00e1ra” emeljem poharamat, nem a Pravda c\u00edm\u0171 lapra, hanem mag\u00e1ra a pravd\u00e1ra. Ez rettenetesen megnevettette \u0151ket.
\nIttunk az igazs\u00e1gra. Elv\u00e1ltunk, majdnem hajnali n\u00e9gy \u00f3ra volt.<\/p>\n

\n

Forr\u00e1s: Simone Signoret: M\u00e1r a nosztalgia sem a r\u00e9gi. M\u00e1shonnan Besz\u00e9l\u0151, 1986, 6. sz\u00e1m, p. 118-123. In: In memoriam Nagy Imre. Eml\u00e9kez\u00e9s egy minisztereln\u00f6kre. Szabad T\u00e9r Kiad\u00f3, 1969. Szerkesztette T\u00f3bi\u00e1s \u00c1ron.<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Simone Signoret: Moszkvai \u00faj\u00e9v, 1957 (r\u00e9szlet) Azon az est\u00e9n (a Bolsojban) valamilyen sz\u00f6k\u0151kutas darabot adtak – elfelejtettem, hogy milyen sz\u00f6k\u0151k\u00fatr\u00f3l volt sz\u00f3. A m\u00e1sodik felvon\u00e1s kezd\u0151d\u00f6tt volna, amikor zajtalanul kiny\u00edlt annak a kis f\u00f6ldszinti p\u00e1holynak az ajtaja, ahov\u00e1 vissza\u00fclt\u00fcnk, \u00e9s mik\u00f6zben kialudt a nagy krist\u00e1lycsill\u00e1r, megpillantottam a mi kis Andrej\u00fcnk arc\u00e1t. M\u00f6g\u00f6tte \u00e1llt, egyenesen \u00e9s […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[13],"tags":[],"class_list":["post-79129","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-dokumentum"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/79129","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=79129"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/79129\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=79129"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=79129"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=79129"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}