Mikor a p\u00e1risi gyorsvonat a bukaresti p\u00e1lyaudvarba berobogott, Florescu, a feh\u00e9rhaju k\u00f6lt\u0151, m\u00e1r ott \u00e1llott a perronon \u00e9s kutatva n\u00e9zett, merre fel\u0151l fog lesz\u00e1llani az \u0151 sz\u00e9ps\u00e9ges feles\u00e9ge \u00e9s im\u00e1dott kis le\u00e1nya, kit a \u00bbsacre coeur\u00ab nevel\u0151j\u00e9b\u0151l sietve hozatott haza. Hogy is ne? Mikor a kis le\u00e1ny a fej\u00e9be vette, hogy \u00e1tt\u00e9r a katholikus hitre \u00e9s ap\u00e1cza lesz. De nem az\u00e9rt volt Katinka er\u00e9lyes asszony, hogy egy kis le\u00e1ny szesz\u00e9ly\u00e9t\u0151l olyan hamar megijedjen.
\nFlorika az eg\u00e9sz uton duzzogott \u00e9s a kocsiszakasz egyik sark\u00e1ba huz\u00f3dva, a \u00bbSzentek \u00e9let\u00e9t\u00ab olvasta, de amint Bukarestbe \u00e9rtek \u00e9s \u00f6reg apj\u00e1t megpillantotta, egyszerre elfelejtette a kolostort, az ap\u00e1cz\u00e1kat \u00e9s a katholikus hitet. Gyorsan leugrott a vonatr\u00f3l \u00e9s \u00f6reg apja nyak\u00e1ba borulva, heves cs\u00f3kok k\u00f6z\u00f6tt rebegte: \u00bbPapa, kedves papa.\u00ab
\n\u00c9szre sem vette az apja mellett \u00e1ll\u00f3 d\u00e9lczeg husz\u00e1r\u0151rnagyot, aki most odaugrott a kocsiajt\u00f3hoz \u00e9s bizalmas k\u00e9zszor\u00edt\u00e1s ut\u00e1n Katink\u00e1nak seg\u00e9dkezett. Florika, a viszontl\u00e1t\u00e1s \u00f6r\u00f6m\u00e9ben, meg is feledkezett anyj\u00e1r\u00f3l \u00e9s csak vonszolta az apj\u00e1t el\u0151re. De a sz\u00e9p asszony ut\u00f3l\u00e9rte \u0151ket.
\n– \u00c1llj meg kis sz\u00f6kev\u00e9ny! – ki\u00e1lta le\u00e1ny\u00e1ra – \u00e9s k\u00f6sz\u00f6ntsd S\u00e1ndor b\u00e1ty\u00e1dat.
\nFlorika hirtelen megfordult \u00e9s amint megpillantotta a fekete bajuszos, szab\u00e1lyos arczvon\u00e1su, eleg\u00e1ns katona mosolyg\u00f3 arcz\u00e1t, m\u00e9lyen elpirult, de mitsem sz\u00f3lt.
\n– R\u00e1m sem \u00f6smersz m\u00e1r kis hugom? – k\u00e9rdezte a tiszt bar\u00e1ts\u00e1gosan. – Annyira megv\u00e9n\u00fcltem volna az\u00f3ta?
\nPedig dehogy v\u00e9n\u00fclt meg; Florika \u00e9pen az\u00e9rt volt meglepetve, mert nem k\u00e9pzelte S\u00e1ndort – kire csak hom\u00e1lyosan eml\u00e9kezett – ennyire fiatalnak.
\nAz \u0151rnagy anyj\u00e1nak unokatestv\u00e9re volt \u00e9s t\u00f6bbnyire vid\u00e9ken \u00e1llom\u00e1sozott. Mikor Florika m\u00e9g kis le\u00e1ny volt, a fiatal husz\u00e1rtiszt koronk\u00e9nt l\u00e1togat\u00f3ba j\u00f6tt egy-k\u00e9t napra hozz\u00e1juk \u00e9s ilyenkor elhalmozta a gyermeket nyal\u00e1nks\u00e1ggal, meg j\u00e1t\u00e9kszerekkel. Erre j\u00f3l eml\u00e9kezett Florika. K\u00e9s\u0151bb, mikor felcseperedett, mindig ritk\u00e1bban l\u00e1tta S\u00e1ndort – bizony\u00e1ra nagyon t\u00e1vol volt az ezrede -, azut\u00e1n P\u00e1risba vitt\u00e9k \u00e9s ott az ap\u00e1cz\u00e1k k\u00f6zt sok minden egy\u00e9bbel egy\u00fctt a husz\u00e1rr\u00f3l is megfeledkezett.
\nMost azonban neh\u00e1ny r\u00f6vid nap alatt ism\u00e9t megbar\u00e1tkozott vele. Az \u0151rnagy ugyanabban a h\u00e1zban tartott sz\u00e1ll\u00e1st a m\u00e1sodik emeleten, ahol \u0151k laktak az els\u0151n, de azonkiv\u00fcl m\u00e9g n\u00e1luk is \u00e9tkezett; \u00edgy azt\u00e1n gyakran l\u00e1tt\u00e1k egym\u00e1st. S\u00e1ndor v\u00edgked\u00e9ly\u00fc, szellemes ember volt, szeretett tr\u00e9f\u00e1lni \u00e9s j\u00f3l \u00e1llott neki, mikor fiatal le\u00e1nyokkal k\u00f6t\u0151d\u00f6tt.
\nFlorescun\u00e9 nagyon \u00f6r\u00fclt, mikor tapasztalta, hogy az unokafiv\u00e9r olyan szivesen akarja is, tudja is sz\u00f3rakoztatni a kis le\u00e1ny\u00e1t, aki \u00fagy l\u00e1tszik, nyolcz nap alatt eg\u00e9szen elfelejtette a z\u00e1rd\u00e1t, akin a b\u00faskomors\u00e1gnak t\u00f6bb\u00e9 nyom\u00e1t sem lehetett l\u00e1tni. Keskeny arcza megtelt \u00e9s r\u00f3zs\u00e1s pir \u00f6ml\u00f6tt el rajta, m\u00e9lab\u00fas barna \u0151zszeme vidoran n\u00e9zett a vil\u00e1gba; a kaczag\u00f3 le\u00e1nyban a p\u00e1risi ap\u00e1cz\u00e1k nehezen ismertek volna n\u00f6vend\u00e9k\u00fckre. Sz\u00e9p dolog is az 17 \u00e9vesnek lenni! Mindenre fog\u00e9kony ilyen korban a le\u00e1ny lelke.
\nN\u00e9h\u00e1ny h\u00e9tig boldog, megel\u00e9gedett \u00e9letet folytatott a Florescu-csal\u00e1d. Katinka vitte le\u00e1ny\u00e1t jobbra-balra, csakhogy feledtesse vele az ap\u00e1cza-\u00e9letet, csinos fiatal emberek is akadtak f\u00f6l\u00f6s sz\u00e1mmal, akik t\u00e1nczoltatt\u00e1k \u00e9s udvaroltak neki; Florika azonban csakhamar bel\u00e1tta, hogy legjobban akkor szokott mulatni, ha otthon marad, S\u00e1ndort hallgatja \u00e9s nagyokat kaczaghat az elbesz\u00e9l\u00e9sein. Kaczag\u00e1sa azonban az anyj\u00e1t v\u00e9gre idegess\u00e9 kezdte tenni \u00e9s nem egyszer inger\u00fclten sz\u00f3lt r\u00e1 a le\u00e1ny\u00e1ra:
\n– Florika, illend\u0151bben is viselhetn\u00e9d magadat, nem illik az, annyira nevetni.
\nFlorika elpirult, de a m\u00e1sik perczben m\u00e1r ism\u00e9t a boh\u00f3 kis le\u00e1ny volt, aki kerget\u0151dz\u00f6tt a fiatal b\u00e1csival \u00e9s mikor ez v\u00e9g\u00fcl szerencs\u00e9sen elfogta, csak alig v\u00e9dte mag\u00e1t a rokoni cs\u00f3kok ellen…
\nEgy ilyen alkalommal azut\u00e1n komolyan megharagudott Katinka. \u00d6sszer\u00e1nczolta ives, fekete szem\u00f6ldeit \u00e9s er\u0151sen megdorg\u00e1lta a le\u00e1ny\u00e1t, de az unokafiv\u00e9r\u00e9t is.
\nEz haszn\u00e1lt. S\u00e1ndor ett\u0151l az id\u0151t\u0151l fogva kevesebbet tr\u00e9f\u00e1lt a le\u00e1nnyal, nem is kerget\u0151dztek t\u00f6bb\u00e9, s\u0151t nem is volt t\u00f6bb\u00e9 oka Florescun\u00e9nak a dorg\u00e1l\u00e1sra, mert az \u0151rnagy nem cs\u00f3kolta meg soha a kis hug\u00e1t.
\nFlorika ezut\u00e1n gyakran visszavonult szob\u00e1j\u00e1ba \u00e9s ott olvasgatott; t\u00f6bb\u00e9 nem a szentek t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, de apja verseit. Csod\u00e1latos b\u00e1jos versek voltak azok, telve szerelemmel, v\u00e1ggyal, boldogs\u00e1ggal. Florescu akkor irta azokat, mikor a sz\u00e9p Katink\u00e1\u00e9rt epedett, majd h\u00e1zass\u00e1guk els\u0151 \u00e9veiben. Sokat besz\u00e9ltek akkor err\u0151l az \u00e9rdekes h\u00e1zass\u00e1gr\u00f3l. A k\u00f6lt\u0151 m\u00e1r 45 \u00e9ves \u00e9s nagyhir\u00fc ember volt, mikor a ritka sz\u00e9p 16 \u00e9ves Katinka bel\u00e9szeretett \u00e9s ezt be is vallotta neki. Eszm\u00e9nyiesen sz\u00e9p viszony volt az, igazi k\u00f6lt\u0151i h\u00e1zass\u00e1g, eg\u00e9sz Rom\u00e1nia lelkesedett a sz\u00e9p Katink\u00e1\u00e9rt, kinek sz\u00e9ps\u00e9ge \u00fagy illett a k\u00f6lt\u0151 f\u00e9nyes tehets\u00e9g\u00e9hez s dics\u0151s\u00e9g\u00e9t, mellyel \u0151t nemzete elhalmozta, igaz\u00e1n teljess\u00e9 tudta tenni. Florescu val\u00f3s\u00e1ggal b\u00e1lv\u00e1nyozta nej\u00e9t \u00e9s szebbn\u00e9l-szebb dalokban \u00e9nekelte meg aranyos kis feles\u00e9g\u00e9t. E szerelmi dalokat meghatottan olvasta most le\u00e1nya \u00e9s n\u00e9ha, mikor e versek befoly\u00e1sa alatt nem birt t\u00f6bb\u00e9 mag\u00e1val, berohant \u0151sz apja dolgoz\u00f3-szob\u00e1j\u00e1ba, a nyak\u00e1ba borult \u00e9s hevesen \u00f6ssze-vissza cs\u00f3kolta. Olyan boldognak \u00e9rezte mag\u00e1t, maga sem tudta mi\u00e9rt? Szerette volna az eg\u00e9sz vil\u00e1got mag\u00e1hoz \u00f6lelni, de mivel azt nem tehette, \u0151sz apj\u00e1t cs\u00f3kolta szenved\u00e9lyesen.
\n– Kis le\u00e1ny, kis le\u00e1ny – mond\u00e1 az \u00f6reg szeliden v\u00e9dekezve, de tulboldogan le\u00e1nya szeretet\u00e9nek nyilv\u00e1nul\u00e1sa \u00e1ltal – el\u00e9g lesz m\u00e1r, no!
\n– Papa! – ki\u00e1lt\u00e1 Florika – min\u0151 gy\u00f6ny\u00f6r\u00fcek a te verseid, min\u0151 gy\u00f6ny\u00f6r\u00fcek!
\n– Kis k\u00f3p\u00e9, h\u00e1t te azokat olvasod?
\n– Igen, aty\u00e1m \u00e9s olyan b\u00fcszke vagyok re\u00e1d. De mondd csak, kire gondolt\u00e1l te, mikor azokat irtad, a mam\u00e1ra?
\n– Persze a mam\u00e1ra!
\n– A mama olyan sz\u00e9p, arra lehetett verseket irni! Istenem, ha \u00e9n re\u00e1m is csin\u00e1ln\u00e1nak egyszer verseket! De \u00e9n nem vagyok sz\u00e9p – tette hozz\u00e1 szomoruan.
\nPedig nem volt igaza, mert b\u00e1r nem \u00e1llta ki a versenyt a vakit\u00f3 sz\u00e9ps\u00e9g\u0171 Katink\u00e1val, neki is megvolt a maga var\u00e1zsa. K\u00f6z\u00e9ptermet\u00fc, gyeng\u00e9d testalkatu gyermek volt, l\u00e9gies alaku, arcza h\u00f3feh\u00e9r, a szeme nagy, \u00e1lmatag, keskeny piros ajka nagyon \u00e9desen \u00e9s kiv\u00e1natosan tudott mosolyogni \u00e9s eg\u00e9sz l\u00e9ny\u00e9t beragyogta 17 \u00e9v\u00e9nek fiatal b\u0171b\u00e1ja.
\n\u00dcvegh\u00e1zi n\u00f6v\u00e9ny volt, finom, t\u00f6r\u00e9keny, mely nem \u00e1llja ki a viharokat, de \u00f3vatos kezek gondoz\u00e1sa alatt pomp\u00e1san virul. Nemcsak az arczvon\u00e1sait, de apja k\u00f6lt\u0151i lelk\u00fclet\u00e9t \u00e9s sziv\u00e9t is \u00f6r\u00f6k\u00f6lte Florika, azt a nemes szivet, melynek \u00e9letsz\u00fcks\u00e9g volt a szeretet. Mikor a z\u00e1rd\u00e1ba ker\u00fclt, sz\u00fcleinek d\u00e9delget\u00e9s\u00e9t\u0151l elesve, teljes sziv\u00e9b\u0151l a der\u00e9k ap\u00e1cz\u00e1khoz ragaszkodott. Koronkint egyik vagy m\u00e1sik t\u00e1rsn\u0151j\u00e9t im\u00e1dta \u00e9s v\u00e9gre, mid\u0151n 17 \u00e9ves szive ezzel nem \u00e9rte be t\u00f6bb\u00e9, vall\u00e1si rajong\u00e1sba esett. A miszticzizmus fel\u00e9 hajl\u00f3 lelk\u00e9re nagy benyom\u00e1st tett a katholikus hit pomp\u00e1ja. El\u0151bb a lourdesi Madonna k\u00e9pezte im\u00e1dat\u00e1nak t\u00e1rgy\u00e1t \u00e9s \u00f3r\u00e1kig elt\u00e9rdelt volna a feh\u00e9rruh\u00e1s, k\u00e9kszalagos sz\u0171z k\u00e1poln\u00e1j\u00e1ban; azut\u00e1n Szent J\u00f3zsefhez p\u00e1rtolt. Szerelmes lett a szentnek kicsiny ez\u00fcstszobr\u00e1ba, mely arr\u00f3l volt nevezetes, hogy vizsg\u00e1k el\u0151tt a n\u00f6vend\u00e9kek a m\u00f6g\u00e9 rejtett\u00e9k azoknak a k\u00e9rd\u00e9seknek a jegyz\u00e9k\u00e9t, a melyek nem maradtak meg fejecsk\u00e9j\u00fckben; sz\u00e1mtalan miaty\u00e1nkot mondtak el a szent szobra el\u0151tt t\u00e9rdelve \u00e9s szent J\u00f3zsef azut\u00e1n m\u00e1snap a vizsg\u00e1n seg\u00edtett.
\nMost, mi\u00f3ta idehaza volt \u00e9s mindenki d\u00e9delgette, nem gondolt t\u00f6bb\u00e9 a szentekre; volt kit szeretnie: itt voltak a sz\u00fclei. De saj\u00e1ts\u00e1gos, ennek dacz\u00e1ra m\u00e9gis, ami\u00f3ta nem tr\u00e9f\u00e1lhatott t\u00f6bb\u00e9 fesztelen\u00fcl nagyb\u00e1tyj\u00e1val, valami \u00fcrt \u00e9rzett a sziv\u00e9ben. Mi\u00e9rt dobogott olyan hevesen a szive, mikor a l\u00e9pcs\u0151n bizonyos sarkantyuk peng\u00e9s\u00e9t meghallotta?
\nMi\u00e9rt \u00e9rezte minden v\u00e9r\u00e9t szive fel\u00e9 t\u00f3dulni, ha S\u00e1ndor a szob\u00e1ba l\u00e9pett?
\nAz \u0151rnagy viselete most megv\u00e1ltozott ir\u00e1ny\u00e1ban; ha Katinka jelen volt, figyelembe sem vette a kis le\u00e1nyt, de alig t\u00e1vozott a szob\u00e1b\u00f3l az asszony, vagy ha a vend\u00e9gei foglalt\u00e1k el, az \u0151rnagy bizalmasan suttogott a kis le\u00e1nnyal. Ellopta \u00f6v\u00e9b\u0151l a r\u00f3zs\u00e1t \u00e9s gomblyuk\u00e1ba t\u0171zte, vagy mialatt a gombolyagot feladta neki, mit Florika munkakosar\u00e1b\u00f3l kiejtett, gyeng\u00e9den megszor\u00edtotta a kez\u00e9t. Az ilyen apr\u00f3s\u00e1gokon a kis le\u00e1ny f\u00e9l \u00e9jjel el tudott gondolkodni \u00e9s gondolatai olyan boldogg\u00e1 tett\u00e9k..
\nA b\u00e1csi azonban, ha a mama nem l\u00e1tta, egyre bizalmasabb lett \u00e9s formaszer\u00fcen bolond\u00edtni kezdte a fiatal le\u00e1nyt. A blazirt katona, aki ismeretes volt kalandjair\u00f3l, aki minden sz\u00e9p asszonyt megkiv\u00e1nt \u00e9s nagyon sokat meg is h\u00f3d\u00edtott, most beleszeretett egy naiv, \u00e1rtatlan le\u00e1nyba. Lehet k\u00fcl\u00f6nben, hogy nem is szerelem volt az, csak v\u00e1gy a tiltott gy\u00fcm\u00f6lcs ut\u00e1n; \u00e9rdekes, izgat\u00f3 j\u00e1t\u00e9k egy tapasztalatlan gyermekszivben felk\u00f6lteni a szerelmet. A sok sz\u00f6vev\u00e9nyes heves szerelmi viszony ut\u00e1n, amit a nagyvil\u00e1g \u00e9s f\u00e9lvil\u00e1g h\u00f6lgyeivel folytatott, kif\u00e1radt szive mintegy megpihent az \u00e1rtatlan gyermek k\u00f6zel\u00e9ben. Vagy tal\u00e1n csak a v\u00e1ltoz\u00e1s vonzotta?
\nEgy d\u00e9lel\u0151tt, mialatt Katinka a divat\u00e1rus\u00e9kn\u00e1l j\u00e1rk\u00e1lt, az \u0151rnagy kor\u00e1bban j\u00f6tt haza \u00e9s szerelmet vallott Florik\u00e1nak. A fiatal le\u00e1ny dobog\u00f3 sz\u00edvvel borult a nyak\u00e1ba \u00e9s azt hitte, meghal a boldogs\u00e1gt\u00f3l. A tiszt maga sem hitte, hogy annyira meg lesz hatva, ha ez a b\u00e1jos gyermek a karjai k\u00f6z\u00f6tt lesz.
\nElbor\u00edtotta cs\u00f3kjaival \u00e9s mint valami fiatal \u00e1br\u00e1ndos di\u00e1k, a leggy\u00f6ng\u00e9debb szavakat suttogta f\u00fcl\u00e9be. A szobale\u00e1ny l\u00e9pteire Florika ijedten menek\u00fclt szob\u00e1j\u00e1ba, ott lerogyott egy karossz\u00e9kbe \u00e9s f\u00e9lig mag\u00e1nkiv\u00fcl volt a nagy boldogs\u00e1gt\u00f3l. Istenem! Istenem! Lehets\u00e9ges-e? Teh\u00e1t \u0151t is szeretik! Az a sz\u00e9p d\u00e9lczeg tiszt, aki ut\u00e1n minden szem megfordul az utcz\u00e1n! S\u00e1ndor b\u00e1csi szereti \u0151t!
\nM\u00e9g mind\u00e9g S\u00e1ndor b\u00e1csinak nevezte. Alig v\u00e1rta anyja haza\u00e9rkezt\u00e9t, mert hogy a b\u00e1csival bevallott\u00e1k egym\u00e1snak a nagy szerelm\u00fcket, most m\u00e1r nem lehet t\u00f6bb\u00e9 titok a mama el\u0151tt \u00e9s ha a mama megtudja, hogy nem j\u00e1t\u00e9k a dolog, hanem komoly elhat\u00e1roz\u00e1s, hogy S\u00e1ndor \u0151t el fogja venni, amint ig\u00e9rte, akkor \u0151 sem fog haragudni t\u00f6bb\u00e9. Ez\u00e9rt el fog neki mondani mindent. Ez k\u00f6teless\u00e9ge, mert hiszen k\u00fcl\u00f6nben rosz, nagyon rosz le\u00e1ny lenne…
\nFlorescu\u00e9k d\u00e9lben vill\u00e1sreggeliztek. Katinka e napon kiss\u00e9 elk\u00e9sve \u00e9rkezett s alig tette le kalapj\u00e1t, asztalhoz \u00fcltek. Florika nagyon izgatott volt az \u00e9tkez\u00e9s alatt, alig evett valamit \u00e9s lopva egyre az \u0151rnagyra n\u00e9zett, ki minden \u00f6nuralma dacz\u00e1ra gyakran gy\u00f6ng\u00e9den pillantott a le\u00e1nyra \u00e9s szemeik ilyenkor tal\u00e1lkoztak. Florescun\u00e9nak azonnal felt\u00fcnt le\u00e1nya \u00e9s unokafiv\u00e9r\u00e9nek nem mindennapi viselete \u00e9s figyelni kezdte \u0151ket.
\n– Mi\u00e9rt nem eszel? – k\u00e9rd\u00e9 le\u00e1ny\u00e1t\u00f3l.
\n– Nem vagyok \u00e9hes, mama.
\n– Beteg vagy?
\n– Igen, – dadog\u00e1 a le\u00e1ny, – fejem f\u00e1j.
\n– Vill\u00e1sreggeli ut\u00e1n fek\u00fcdj le azonnal, – mond\u00e1 Katinka, – \u00e9s pihend j\u00f3l ki magadat; min\u0151 s\u00e1padt vagy!
\nMid\u0151n felkeltek az asztalt\u00f3l, Florika k\u00f6vetni akarta anyj\u00e1t, hogy megtegye neki bizalmas k\u00f6zl\u00e9seit, de az asszony ellentmond\u00e1st nem t\u00fcr\u0151 hangon pihenni k\u00fcldte \u0151t szob\u00e1j\u00e1ba.
\nFlorika lefek\u00fcdt a kerevetre, de nem volt ott nyugta. Felugrott, majd ism\u00e9t lefek\u00fcdt, azut\u00e1n k\u00f6nyvet vett kez\u00e9be, de nem \u00e9rtett semmit abb\u00f3l, amit olvasott.
\nV\u00e9gre nem \u00e1llta ki tov\u00e1bb, \u00e9des titka nem hagyta \u0151t nyugodni, k\u00f6z\u00f6lnie kellett azt anyj\u00e1val. L\u00e1bujjhegyen, nehogy fel\u00e9bressze apj\u00e1t, aki ilyenkor aludni szokott, haladt v\u00e9gig a szob\u00e1k neszfog\u00f3 sz\u0151nyeg\u00e9n, tal\u00e1n az anyja is pihen?… ez\u00e9rt folyton csendesen, nesztelen\u00fcl haladt, mig anyja h\u00e1l\u00f3szob\u00e1j\u00e1ig \u00e9rt, ott habozva \u00e1llt meg az \u00f6sszehuzott t\u00f6r\u00f6k ajt\u00f3f\u00fcgg\u00f6ny\u00f6k el\u0151tt \u00e9s nem mert bel\u00e9pni, mert hangokat hallott.
\nAnyja besz\u00e9lt. Ideges, remeg\u0151 hangj\u00e1b\u00f3l mindj\u00e1rt meg\u00e9rtette, hogy haragszik.
\n– …Mondtam neked, hogy hagyj b\u00e9k\u00e9t a le\u00e1nyomnak. Florik\u00e1t nem adom; …a le\u00e1nyom, szeretem \u0151t, aljass\u00e1g lenne t\u0151led…
\n– Ne s\u00e9rtegess… a le\u00e1nyod szent el\u0151ttem, m\u00e9g gondolatban sem b\u00e1ntottam azt a tiszta gyermeket…
\nFlorika szive megdobbant. R\u00f3la besz\u00e9lnek… S\u00e1ndor b\u00e1csi bizony\u00e1ra meg fogja k\u00e9rni kez\u00e9t.
\n– Hiszi, aki akarja… \u00f6smerem a te gondolataidat, minden asszonyt megkiv\u00e1nsz, valamennyit akarod…
\n– Mit akar a mama ezzel mondani? – gondolta az \u00e1rtatlan le\u00e1ny.
\n– Valamennyit… – folytatta hevesebben az asszony. – Minden bar\u00e1tn\u0151met elcs\u00e1b\u00edtottad: Elen\u00e1t, M\u00e1ri\u00e1t, Zo\u00e9t… de nem sz\u00f3ltam, elt\u00fcrtem, mert tudtam, \u00fagy is visszat\u00e9rsz hozz\u00e1m, \u00e9n szebb voltam valamennyin\u00e9l \u00e9s \u00fagy, mint \u00e9n, egy se tudott szeretni!
\nFlorika megt\u00e1ntorodott, sz\u00f6rny\u00fc sejtelem kezdett agy\u00e1ban derengeni.
\n– De neked ez sem volt el\u00e9g, a bar\u00e1tn\u0151im ut\u00e1n most a le\u00e1nyomat akarod, de csak pr\u00f3b\u00e1ld… pr\u00f3b\u00e1ld \u0151t szeretni! M\u00e1r r\u00e9gen \u00e9szrevettem, mik\u00e9nt akarod a szeg\u00e9ny gyermek fej\u00e9t elbolond\u00edtani, csak az\u00e9rt, hogy sz\u00f3rakozz, hogy mulass, ez izgatja a kimer\u00fclt idegeidet…
\n– Csal\u00f3dol – viszonz\u00e1 inger\u00fclten a tiszt – a le\u00e1nyodat szeretem; ha akarod, ak\u00e1r el is veszem feles\u00e9g\u00fcl…
\nFlorika megremegett. A borzaszt\u00f3 dolgok ut\u00e1n, amit hallott, v\u00e9gre egy \u00e9des, \u00e9des sz\u00f3 \u00e9rt f\u00fcleihez. Annyira reszketett az izgatotts\u00e1gt\u00f3l, hogy megfog\u00f3dzott az ajt\u00f3 drap\u00e9ri\u00e1j\u00e1ban, nehogy eless\u00e9k.
\n– Igy vagyunk? – szisszent fel az asszony, – feles\u00e9g\u00fcl venn\u00e9d? Oh, te gyal\u00e1zatos! El\u0151bb kedvese vagy az anyj\u00e1nak, \u00e9s mikor r\u00e1unt\u00e1l, a le\u00e1ny\u00e1t akarod! De megg\u00e1tolom, megg\u00e1tolom… megv\u00e9dem a gyermekemet… \u00e9s nem adlak t\u00e9ged sem… nem adlak!… mert szeretlek… az eny\u00e9m vagy… \u0151r\u00fclten szeretlek… – dadogta mag\u00e1nkiv\u00fcl.
\nFlorika k\u00f6r\u00fcl forogni kezdett a vil\u00e1g, olyan v\u00e1ratlanul \u00e9rte ez a borzaszt\u00f3 felfedez\u00e9s, anyja becstelens\u00e9ge \u00e9s saj\u00e1t sziv\u00e9nek keserve, hogy fej\u00e9ben \u00f6sszezavarodott minden, gyenge lelke nem birta el a csap\u00e1st. A szoba aranyr\u00e1m\u00e1s k\u00e9pei t\u00e1nczolni kezdtek, azut\u00e1n minden els\u00f6t\u00e9t\u00fclt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte \u00e9s sz\u00e9d\u00fclni kezdett. G\u00f6rcs\u00f6sen kapaszkodott a drap\u00e9ria rojtjaiba, de ereje elhagyta \u00e9s v\u00e9gig esett a sz\u0151nyegen.
\nA tompa zuhan\u00e1sra kirohantak anyja \u00e9s az \u0151rnagy \u00e9s hal\u00e1lra ijedve, \u00e9lesztgetni kezdt\u00e9k az al\u00e9lt le\u00e1nyt, de az nem t\u00e9rt mag\u00e1hoz.
\nCsak egy \u00f3ra mulva az orvos keze k\u00f6zt nyitotta fel v\u00e9gre szem\u00e9t, de nem ismert meg senkit \u00e9s \u00e9rthetetlen szavakat suttogott.<\/p>\n
*<\/p>\n
Az \u00e1gya mellett f\u00fcgg\u00f6tt egy kis ez\u00fcst szent k\u00e9p, az el\u0151tt im\u00e1dkozott s\u00fcr\u00fc k\u00f6nyhull\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt a boldogtalan asszony sok \u00e1lmatlan \u00e9jszak\u00e1n.
\nA gyermek, kinek sziv\u00e9t \u0151, meg a b\u0171nt\u00e1rsa \u00f6sszet\u00f6rt\u00e9k, betegen fek\u00fcdt el\u0151tte, \u00e9s sok\u00e1ig nem tudta az orvos: az igazi \u00e9letnek menti-e meg, ha megmentheti, vagy a vigasztalan lelki \u00e9jszak\u00e1nak?
\nS a b\u0171n\u00f6s asszony sokszor els\u00f3hajtotta, amit ilyenkor a k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s ajk\u00e1ra adhat egy any\u00e1nak. Sz\u00e1zszor k\u00e9rte az Istent, hogy az \u0151 \u00e9let\u00e9t vegye el \u00e9s hagyja meg a le\u00e1ny\u00e1\u00e9t. Odaig\u00e9rt \u00e9rette mindent: sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t, szerelm\u00e9t, kedves\u00e9t, boldogs\u00e1g\u00e1t \u00e9s b\u0171n\u00e9t.
\nEgy reggel azt\u00e1n egy k\u00e9z nehezedett a v\u00e1ll\u00e1ra.
\nF\u00e9rje \u00e1llt m\u00f6g\u00f6tte.
\n– Elb\u00facsuzott az \u00e9jjel a le\u00e1ny\u00e1t\u00f3l, Katinka? Sok\u00e1ig nem fogja \u0151t viszontl\u00e1tni.
\n– Mi t\u00f6rt\u00e9nt? – k\u00e9rdezte az asszony, megd\u00f6bbenve kelve f\u00f6l a t\u00e9rdepl\u0151r\u0151l.
\n– Az orvossal besz\u00e9ltem, – felelt Florescu. – A legnagyobb nyugalmat k\u00f6veteli a gyermek sz\u00e1m\u00e1ra. Tengeri f\u00fcrd\u0151re fogom vinni.
\n– Igy f\u00e9lholtan, mikor senkit meg nem \u00f6smer?
\n– Engem meg\u00f6smert. Csak \u00f6nt nem akarja meg\u00f6smerni.
\n– Mondott valamit? – k\u00e9rdezte az asszony moh\u00f3n, k\u00e9ts\u00e9g \u00e9s rem\u00e9nyt\u0151l izgatottan.
\n– A nyakamba borult \u00e9s arra k\u00e9rt, vigyem innen messze, nagyon messze. Nem volt szabad vele ellenkeznem… megig\u00e9rtem neki. Ha van \u00f6nben irgalom, ha szerette valamikor a gyermek\u00e9t, nem fog vele besz\u00e9lni t\u00f6bb\u00e9, nem akarja l\u00e1tni \u0151t, addig legal\u00e1bb, mig \u0151 nem kiv\u00e1nja l\u00e1tni \u00f6nt… ha akarja valaha…
\nKatinka \u00f6sszefonta mell\u00e9n a kez\u00e9t, a feje lecsuklott \u00e9s cs\u00f6ndes zokog\u00e1ssal fordult el a f\u00e9rj\u00e9t\u0151l.<\/p>\n
Forr\u00e1s: Keleti P\u00e1ris. Bukaresti t\u00f6rt\u00e9netek. Athenaeum, Budapest, 1897<\/strong><\/p>\n * Muntureanu Hrabovszky J\u00falia (<\/strong>1858-1946, \u00edr\u00f3i \u00e1lnev\u00e9n: Nimen), akit hozz\u00e1tartoz\u00f3i Zs\u00fcli n\u00e9nik\u00e9nt emlegettek, \u00e9desanyj\u00e1r\u00f3l annak a b\u00e1cskai Grosschmid csal\u00e1dnak a sarja, akinek M\u00e1rai S\u00e1ndor is lesz\u00e1rmazottja. Az \u00edr\u00f3 nagyapja \u00e9s Hrabovszky J\u00falia anyja \u00e9des testv\u00e9rek voltak. M\u00e1rai k\u00e9s\u0151bb kedvesen meg\u00f6r\u00f6k\u00edtette nagyn\u00e9nje alakj\u00e1t az Egy polg\u00e1r vallom\u00e1sai c. k\u00f6nyv\u00e9ben. Alakja M\u00e1rai S\u00e1ndor \u00e9let\u00e9ben megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetett helyet foglalt el: az els\u0151 eleven \u00edr\u00f3, akit k\u00f6zvetlen\u00fcl megismert. Zs\u00fcli n\u00e9ni, kor\u00e1n meg\u00f6zvegy\u00fclv\u00e9n, \u00edr\u00e1sb\u00f3l tartotta fenn mag\u00e1t: Bej\u00e1ratos volt a szerkeszt\u0151s\u00e9gekbe, az \u00edr\u00f3k nagy r\u00e9sze pedig megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetett reverenci\u00e1val viszonyult hozz\u00e1. \u0150 volt a „grande dame”, akihez hasonl\u00f3t keresve sem lehetett tal\u00e1lni az els\u0151 vil\u00e1g\u00e9g\u00e9s ut\u00e1n. Egy ideig Bukarestben \u00e9lt f\u00e9rj\u00e9vel, Philippe Georges Muntureanu rom\u00e1n m\u0171\u00e9p\u00edt\u00e9sszel, bej\u00e1ratosak voltak a kir\u00e1lyi udvarhoz is. „Mozgalmas \u00e9s nagy” \u00e9let\u00e9t „a legegyszer\u0171bb \u00e9s legbecs\u00fcletesebb eszk\u00f6z\u00f6kkel val\u00f3s\u00edtotta meg. …, fill\u00e9rekb\u0151l ragyogott \u00e9s sleppesen \u00faszott az \u00e9leten \u00e1t, … a sors mostoh\u00e1n b\u00e1nt vele, de sohasem panaszkodott” (M\u00e1rai)<\/strong>. \u00c9let\u00e9ben sokan udvaroltak neki, n\u00e9pszer\u0171 szem\u00e9lyis\u00e9ge volt a polg\u00e1ri t\u00e1rsadalomnak. Ami elm\u00falt. Egy polg\u00e1rasszony vallom\u00e1sai<\/strong> c\u00edmmel jellemz\u0151 k\u00e9pet festett kor\u00e1r\u00f3l, \u00e9lettapasztalat\u00e1r\u00f3l. K\u00f6nyv\u00e9t M\u00e1rai S\u00e1ndornak, \u201eszeretett unoka\u00f6ccs\u00e9nek\u201d aj\u00e1nlotta.<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Mikor a p\u00e1risi gyorsvonat a bukaresti p\u00e1lyaudvarba berobogott, Florescu, a feh\u00e9rhaju k\u00f6lt\u0151, m\u00e1r ott \u00e1llott a perronon \u00e9s kutatva n\u00e9zett, merre fel\u0151l fog lesz\u00e1llani az \u0151 sz\u00e9ps\u00e9ges feles\u00e9ge \u00e9s im\u00e1dott kis le\u00e1nya, kit a \u00bbsacre coeur\u00ab nevel\u0151j\u00e9b\u0151l sietve hozatott haza. Hogy is ne? Mikor a kis le\u00e1ny a fej\u00e9be vette, hogy \u00e1tt\u00e9r a katholikus hitre […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-79140","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/79140","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=79140"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/79140\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=79140"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=79140"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=79140"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}