{"id":79604,"date":"2018-11-02T02:54:14","date_gmt":"2018-11-02T02:54:14","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=79604"},"modified":"2018-10-30T09:08:35","modified_gmt":"2018-10-30T09:08:35","slug":"dabi-istvan-mindenutt-vagyok-de-sehol-sem-vagyok-itt-is-vagyok-ott-is-vagyok-10","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=79604","title":{"rendered":"Dabi Istv\u00e1n: Minden\u00fctt vagyok, de sehol sem vagyok, itt is vagyok, ott is vagyok (10)"},"content":{"rendered":"

(Kisreg\u00e9ny)<\/strong><\/em><\/p>\n

J\u00e1nos meglepetten n\u00e9zte a falusi kisfi\u00fat, aki biztosan el\u0151re megsejtette, hogy mit akar t\u0151le k\u00e9rdezni:
\n– El akarok oda menni. M\u00e1r sok k\u00f6nyvet elolvastam – dicsekedett.
\n– J\u00e1rt\u00e1l m\u00e1r ott? – hallotta meg J\u00e1nos ism\u00e9t a L\u00e1thatatlan kiss\u00e9 gunyoros hangj\u00e1t. – Te is mindig oda k\u00edv\u00e1nkozt\u00e1l.
\n– Nem mindig, de sokszor.
\n– Maga j\u00e1rt m\u00e1r ott? – k\u00e9rdezte J\u00e1nost\u00f3l a kisfi\u00fa.<\/p>\n

J\u00e1nos megr\u00e1zta a fej\u00e9t, kiss\u00e9 szomor\u00faan, de a szem\u00e9ben bizakod\u00e1s, rem\u00e9nyked\u00e9s lobogott.
\n– De \u00e9n elmegyek!
\n– Sokfel\u00e9 fogsz j\u00e1rni – simogatta meg a kisfi\u00fa fej\u00e9t. – De azt, hogy mikor jutsz el Indi\u00e1ba, nem tudhatom.<\/p>\n

A kis falusi patak a kisfi\u00faval egy\u00fctt elt\u0171nt. A L\u00e1thatatlan sem sz\u00f3lt sok\u00e1ig, hi\u00e1ba sz\u00f3longatta J\u00e1nos. Majd \u0151 maga is elindult. Nem tudta, hogy hov\u00e1 megy. Nem tudta, hogy ki v\u00e1rja.<\/p>\n

Kis torn\u00e1cos h\u00e1z, az egyik oldal\u00e1n a f\u00e9szerek mellett az udvar h\u00e1ts\u00f3 r\u00e9sz\u00e9be ny\u00edlt egy ajt\u00f3. A m\u00e1sik oldalon, az utca fel\u0151l bokrok ny\u00fajtogatt\u00e1k az \u00e1gaikat a f\u00f6ldszinti szob\u00e1ba az ablakon \u00e1t. A konyh\u00e1ban egy id\u0151s, hajlott h\u00e1t\u00fa \u00f6regasszony f\u0151z\u00f6tt. K\u00e9t kisl\u00e1ny j\u00e1tszott mellette. Egy f\u00e9rfi, a gyerekek apja, a torn\u00e1con \u00fclt. Olvasott. Mellette egy alacsony, sov\u00e1ny, vele egyid\u0151s f\u00e9rfi \u00e1llt.<\/p>\n

J\u00e1nos az egyik oszlopnak t\u00e1maszkodott. Sz\u00f3tlanul n\u00e9zte a szomsz\u00e9d udvart, ahol pulyk\u00e1k, kacs\u00e1k, ty\u00fakok hangoskodtak. Egy feket\u00e9be \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt fiatalasszony k\u00f6t\u00f6tt.
\n– J\u00f3 napot – ki\u00e1ltott \u00e1t. – M\u00e1r megj\u00f6tt?<\/p>\n

Az olvas\u00f3 fiatalember felpillantott a k\u00f6nyvb\u0151l \u00e9s hol a mellette \u00e1ll\u00f3 f\u00e9rfire, hol a szomsz\u00e9d fiatalasszonyra n\u00e9zett. Az el\u0151bbi neh\u00e9zkesen megsz\u00f3lalt:
\n– Tegnap \u00e9rkeztem az orsz\u00e1gba.<\/p>\n

A n\u0151 meg\u00e9rezte, hogy a vend\u00e9gnek nehez\u00e9re esik besz\u00e9lni, ez\u00e9rt t\u00f6bbet nem is sz\u00f3lt, beletemetkezett a munk\u00e1j\u00e1ba.<\/p>\n

J\u00e1nos tov\u00e1bbra is csak n\u00e9zel\u0151d\u00f6tt. A gyerekek ki-kiszaladtak az apjukhoz. A kisebbik, majd a nagyobbik f\u00fcrk\u00e9sz\u0151en n\u00e9zett a fiatalemberre, de egyik\u00fcknek sem volt mersze eg\u00e9sz k\u00f6zel l\u00e9pni az idegenhez.<\/p>\n

Csikordult a kapu. Egy magas f\u00e9rfi j\u00f6tt be, a kez\u00e9ben hatalmas g\u00f6r\u00f6gdinny\u00e9vel.
\n– L\u00e1tom, megj\u00f6tt a messzi vend\u00e9g! – ny\u00fajtotta a kez\u00e9t. J\u00e1nos is ny\u00fajtotta a kez\u00e9t, de az id\u0151sebb f\u00e9rfi k\u00e9zfog\u00e1s\u00e1t nem \u00e9rezte.
\n\u201cMegint \u00e1lmodom?\u201d – k\u00e9rdezte J\u00e1nos \u00f6nmag\u00e1t\u00f3l, azonban amikor a fiatalabbra n\u00e9zett, zavarba j\u00f6tt, elpirult.
\n– Eml\u00e9kszel? – sz\u00f3lalt meg. – M\u00e1r r\u00e9gen voltam itt, de mindenre eml\u00e9kszem.
\n– A h\u00e1zat rendbetett\u00fck. A kertet is, csak a f\u00e1k \u00e1llnak a hely\u00fck\u00f6n, ahogy ismerted.<\/p>\n

Kocsi halad el az \u00faton. A bakon \u00fcl\u0151 f\u00e9rfi belesett a ker\u00edt\u00e9s f\u00f6l\u00f6tt. \u0150 is meglepetten k\u00e9rdezte:
\n– M\u00e1r megj\u00f6tt?<\/p>\n

J\u00e1nos hallotta a szavakat, l\u00e1tta az embereket, de most sem \u00e9rtette, hogy hogyan ker\u00fclt ide. Semmire sem eml\u00e9kezett. Meglepte, hogy b\u00e1rmikor is csak kinyitja a szem\u00e9t, mindig valahol m\u00e1shol van, \u00e9s m\u00e9gis ugyanott, ahol m\u00e1r volt, vagy ahov\u00e1 k\u00e9sz\u00fclt.<\/p>\n

Berep\u00fclt egy nagy lepke a konyh\u00e1ba. A kisebbik kisl\u00e1ny odaszaladt hozz\u00e1:
\n– B\u00e1csi, fogd meg a lepk\u00e9t!<\/p>\n

J\u00e1nos gyorsan felugrott, k\u00e9t kez\u00e9t \u00f6sszecsapta, de a lepke nem volt sehol. V\u00e1ratlanul meg\u00adjelent mellette egy fiatalember, aki \u00e1tny\u00fajtotta a gyereknek a pillang\u00f3t.
\n– Jaj de sz\u00e9p! – \u00f6rvendezett a kisl\u00e1ny \u00e9s a nagyanyj\u00e1nak mutatta: – Lepke, pillang\u00f3, a b\u00e1csi hozta…
\n– \u00c9n nem hoztam – jegyezte meg a fiatalember. – Itt repkedett.<\/p>\n

J\u00e1nos zavarban volt. A saj\u00e1t hangj\u00e1t hallotta. Saj\u00e1t mag\u00e1t l\u00e1tta, mintha egy f\u00e9nyk\u00e9pr\u0151l l\u00e9pett volna le.<\/p>\n

Ny\u00fajt\u00f3zkodott. Ujjhegye el\u00e9rte a plafont.
\n– Alacsony! – jegyezte meg mintegy mag\u00e1ban, nem akarva megs\u00e9rteni a h\u00e1ziakat.
\n– Megint elment. Itthon semmit sem akar csin\u00e1lni – hallotta J\u00e1nos egy n\u0151 sop\u00e1nkod\u00e1s\u00e1t. Felismerte benne az anyja hangj\u00e1t, akit m\u00e1r h\u00f3napok \u00f3ta nem l\u00e1tott. Csak v\u00e1llat vont.<\/p>\n

Kakas kukor\u00e9kolt, ty\u00fakok kod\u00e1csoltak, \u00e9s elb\u0151d\u00fclt egy teh\u00e9n. A kisl\u00e1ny ism\u00e9t a lepk\u00e9ket haj\u00adku\u00adr\u00e1szta. A k\u00e9t fiatalember egym\u00e1s mellett \u00e1llt, sz\u00f3tlanul n\u00e9zt\u00e9k az utc\u00e1t, ahol egy szamaras kord\u00e9 haladt el nyikorg\u00f3 kerekekkel.
\n– Holnap elutazom – jegyezte meg a h\u00e1zigazda. – A l\u00e1nyomat is viszem.
\n– \u00c9s \u00e9n, itt maradok egyed\u00fcl? – k\u00e9rdezte ijedten a vend\u00e9g.
\n– Ut\u00e1na m\u00e9sz te is – mondta J\u00e1nos, hab\u00e1r tudta, hogy senki sem hallja meg.
\n– Mindig csak k\u00f3borol a nagyvil\u00e1gban – hangzott fel ism\u00e9t a n\u0151 hangja.
\n– Hagyd abba a sir\u00e1nkoz\u00e1st! – ki\u00e1ltott fel J\u00e1nos d\u00fch\u00f6sen, \u00e9s kirohant az utc\u00e1ra.<\/p>\n

Nem messze megpillantotta a sz\u00fcleinek a h\u00e1z\u00e1t, ahol m\u00e1r idegenek laknak.
\n– Eladtad! Eladt\u00e1tok – mondta a l\u00e1thatatlan n\u0151 szemreh\u00e1ny\u00f3an. – Ez\u00e9rt kellett nekem \u00e1lland\u00f3an rendben tartanom? – k\u00e9rdezte sir\u00e1nkoz\u00f3 hangon, de senki sem felelt neki. Tal\u00e1n senki sem hallotta, csak J\u00e1nos. Lehet, hogy a h\u00e1zat is csak \u0151 maga l\u00e1tta.<\/p>\n

Az \u00e9gen nagy d\u00f6rejjel elhaladt egy l\u00f6khajt\u00e1sos rep\u00fcl\u0151g\u00e9p.<\/p>\n

Kiszaladt a kapuba az el\u0151bb m\u00e9g lepk\u00e9ket hajkur\u00e1sz\u00f3 kisl\u00e1ny.
\n– Apu, azzal fogunk menni? – mutatott fel az \u00e9gre.
\n– Nem. Vonattal – mondta az apja.<\/p>\n

A vend\u00e9ge m\u00e9g mindig sz\u00f3tlanul \u00e1llt. Tan\u00e1cstalanul. J\u00e1nos v\u00e9gign\u00e9zett rajtuk, elmosolyodott, mert m\u00e1r tudta, hogy mi fog t\u00f6rt\u00e9nni. Eml\u00e9kezett.
\n\u201cHonnan tudom mindezt?\u201d – k\u00e9rdezte \u00f6nmag\u00e1t\u00f3l, de v\u00e1laszt nem kapott.
\n– Hallod a tehenet? – k\u00e9rdezte J\u00e1nost a l\u00e1nya, aki az im\u00e9nt sz\u00e1llt le a buszr\u00f3l. J\u00e1nos elnevette mag\u00e1t.
\n– \u00c9n m\u00e1r eleget hallottam. Kisgyerekkorom \u00f3ta.
\n– \u00c9n is – sz\u00f3lalt meg egy fi\u00fa. – De azt\u00e1n sok\u00e1ig azt sem tudtam, hogy hogyan is n\u00e9znek ki az \u00e1llatok.<\/p>\n

\u201cV\u00e1rosban \u00e9ltem, rengeteg ember, j\u00e1rm\u0171 k\u00f6z\u00f6tt\u201d – folytatta J\u00e1nos a fi\u00fa gondolatait, aki \u00e9ppoly gyorsan el is t\u0171nt, mint ahogyan megjelent el\u0151tt\u00fck. De J\u00e1nos k\u00f6r\u00fcl minden elt\u0171nt. A kis falu, a templom, a buszmeg\u00e1ll\u00f3, az emberek – mind-mind elt\u0171ntek. Idegen hangok \u00fct\u00f6tt\u00e9k meg a f\u00fcl\u00e9t.
\n– Tudsz bolg\u00e1rul? – l\u00e9pett oda egy fiatalemberhez, de az nem is vette \u00e9szre, mert sz\u00f3tlanul ment tov\u00e1bb, mintegy kereszt\u00fclment J\u00e1noson, aki tan\u00e1cstalanul \u00e1llt. Lassan kiemelkedett a porb\u00f3l el\u0151tte, k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte egy kisv\u00e1ros. Egyre n\u0151tt, az utca sz\u00e9lesedett, a h\u00e1zak az \u00e9gbe t\u00f6rtek. A f\u00e1k elt\u0171ntek, j\u00e1rm\u0171vek jelentek meg. \u00c9s egy hatalmas templom.
\n– Volt\u00e1l itt – sz\u00f3lalt meg a L\u00e1thatatlan. – Nem is egyszer.
\n– Lehet – vonta meg J\u00e1nos a v\u00e1ll\u00e1t, \u00e9s \u00e9rdekl\u0151dve k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett.
\n– T\u00e9nyleg, j\u00e1rtam itt. Ny\u00e1ron is, t\u00e9len is – jegyezte meg mintegy mag\u00e1nak. Lassan elindult a sz\u00e9les \u00faton. Egy kis parkhoz \u00e9rt. A padokon rengeteg fiatal \u00fcld\u00f6g\u00e9lt.
\n– Itt is j\u00e1rt\u00e1l.
\n– Igen, j\u00e1rtam. Valamikor. Nagyon r\u00e9gen.
\n– Mit besz\u00e9lsz \u00f6ssze-vissza, nem hagysz aludni – \u00e9rezte J\u00e1nos, hogy valaki r\u00e1zza a v\u00e1ll\u00e1t. – \u00c9s a r\u00e1di\u00f3t sem kapcsoltad ki.
\n– Hol vagyok? – nyitotta fel a szem\u00e9t.
\n– Itthon. Az \u00e1gyadban – nevetett a n\u0151, aki gyorsan visszament a hely\u00e9re, \u00e9s eloltotta a villanyt.<\/p>\n

\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n

El\u0151zm\u00e9nyek: 1. r\u00e9sz<\/strong><\/a> \/ 2. r\u00e9sz<\/strong> <\/a>\/ 3. r\u00e9sz<\/a><\/strong> \/ 4. r\u00e9sz<\/strong><\/a> \/ 5. r\u00e9sz<\/a><\/strong> \/ 6. r\u00e9sz<\/strong><\/a> \/ 7. r\u00e9sz<\/strong><\/a> \/ 8. r\u00e9sz<\/strong><\/a> \/ 9. r\u00e9sz<\/strong><\/a> \/ <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

(Kisreg\u00e9ny) J\u00e1nos meglepetten n\u00e9zte a falusi kisfi\u00fat, aki biztosan el\u0151re megsejtette, hogy mit akar t\u0151le k\u00e9rdezni: – El akarok oda menni. M\u00e1r sok k\u00f6nyvet elolvastam – dicsekedett. – J\u00e1rt\u00e1l m\u00e1r ott? – hallotta meg J\u00e1nos ism\u00e9t a L\u00e1thatatlan kiss\u00e9 gunyoros hangj\u00e1t. – Te is mindig oda k\u00edv\u00e1nkozt\u00e1l. – Nem mindig, de sokszor. – Maga j\u00e1rt […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-79604","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/79604","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=79604"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/79604\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=79604"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=79604"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=79604"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}