{"id":79791,"date":"2018-11-07T03:00:32","date_gmt":"2018-11-07T03:00:32","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=79791"},"modified":"2018-11-06T16:00:43","modified_gmt":"2018-11-06T16:00:43","slug":"dabi-istvan-mindenutt-vagyok-de-sehol-sem-vagyok-itt-is-vagyok-ott-is-vagyok-14","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=79791","title":{"rendered":"Dabi Istv\u00e1n: Minden\u00fctt vagyok, de sehol sem vagyok, itt is vagyok, ott is vagyok (14)"},"content":{"rendered":"

(Kisreg\u00e9ny)<\/strong><\/em><\/p>\n

J\u00e1nos sz\u00f3tlanul ment tov\u00e1bb. \u00dagy t\u0171nt neki, hogy a L\u00e1thatatlan is elhagyta, nem csak a T\u00f6rpe, de m\u00e9gis nyugodt volt, hiszen ott van vele a r\u00e9gm\u00falt, a m\u00falt, a jelen, \u00e9s valahol m\u00e9lyen benne a j\u00f6v\u0151 magja. Igaz, semmit sem \u00e9rtett bel\u0151le, de hitelt adott a L\u00e1thatatlan szavainak, mert az mindig igazat sz\u00f3lt.<\/p>\n

Az utcasarkon megtorpant, mert ism\u00e9t valahol m\u00e1shol tal\u00e1lta mag\u00e1t. Egy kanyarg\u00f3s utc\u00e1n, faker\u00edt\u00e9sek m\u00f6g\u00f6tt hatalmas level\u0171 t\u00f6k vir\u00e1gzott. Itt-ott m\u00e1r a term\u00e9s is megjelent.
\n– \u201c\u00cdgy lesz a j\u00f6v\u0151vel is bennem?\u201d – gondolkodott. – \u201cMost csak a mag van bennem, majd kihajt, kivir\u00e1gzik, meg\u00e9rik a gy\u00fcm\u00f6lcse?\u201d<\/p>\n

\u00c9rdekl\u0151d\u00e9ssel n\u00e9zte a vir\u00e1gz\u00f3 t\u00f6k\u00f6t, mintha m\u00e9g sohasem l\u00e1tott volna ilyesmit.<\/p>\n

Egy kutya szaladt a ker\u00edt\u00e9shez, vadul ugatni kezdett, \u00e9s a deszk\u00e1k f\u00f6l\u00e9 magasodott. J\u00e1nos megijedt, de a kutya, amilyen hirtelen megvadult, oly hirtelen meg is nyugodott. A fark\u00e1t kezdte cs\u00f3v\u00e1lni, \u00e9s igyekezett a nyelv\u00e9vel meg\u00e9rinteni a f\u00e9rfi kez\u00e9t, aki szint\u00e9n megnyugo\u00addott, \u00e9s tov\u00e1bbra is ott \u00e1llt, n\u00e9zte a kertet.
\n– Mit ugatsz? – ki\u00e1ltotta az udvar m\u00e9ly\u00e9b\u0151l egy f\u00e9rfi a kuty\u00e1nak, pedig az m\u00e1r nem is ugatott, csak hitetlenkedve ny\u00f6sz\u00f6rg\u00f6tt.<\/p>\n

J\u00e1nos \u00f6sszerezzent a hangot hallva, ami ismer\u0151snek t\u0171nt neki.
\n– Hol vagy? – ki\u00e1ltott be a ker\u00edt\u00e9s f\u00f6l\u00f6tt. – Honnan ker\u00fclsz ide?<\/p>\n

Az udvar m\u00e9ly\u00e9b\u0151l az ismer\u0151s hang hallatszott:
\n– Hiszen itt lakom. De te honnan ker\u00fclt\u00e9l ide?
\n– Nem tudom – felelte J\u00e1nos bizonytalanul. – Tal\u00e1n erre j\u00e1rtam… Nem, \u00e9n is itt lakom… vagy legal\u00e1bbis valamikor itt laktam… lehet, csak p\u00e1r napig…<\/p>\n

A f\u00e9rfi lassan \u00e1tt\u00f6rt a hatalmas t\u00f6klevelek k\u00f6z\u00f6tt, \u00f3vatosan ker\u00fclgetve azokat, nehogy ak\u00e1r csak egyet is let\u00f6rj\u00f6n. Meg\u00e1llt p\u00e1r l\u00e9p\u00e9sre a ker\u00edt\u00e9st\u0151l, mintha jelen\u00e9st l\u00e1tna, b\u00e1multa J\u00e1nost, \u00e9s nem mert k\u00f6zelebb menni. \u0150 is \u00f6sszerezzent valamit\u0151l.
\n– Ki vagy te? – sz\u00f3lalt meg v\u00e9g\u00fcl az \u00f6regember a kertb\u0151l, m\u00e9g mindig messzir\u0151l. – A hangod ismerem, az arcvon\u00e1saidat ismerem, b\u00e1r…
\n– Ugyan\u00edgy vagyok \u00e9n is – szak\u00edtotta f\u00e9lbe J\u00e1nos. – Te ki vagy?
\n– Ha ismersz, tudnod kell.
\n– Neked is \u00e9nr\u00f3lam.<\/p>\n

Az \u00f6reg egy l\u00e9p\u00e9st k\u00f6zelebb ment, de ism\u00e9t megtorpant. – Nem, lehetetlen. Az a heg a torko\u00addon.
\n– A tieden is…
\n– \u00c9s az az \u0151szes hajad… – mondta ism\u00e9t az \u00f6reg. M\u00e9g egy l\u00e9p\u00e9st tett el\u0151re. J\u00e1nos meg h\u00e1tr\u00e1lni kezdett, mint egy l\u00e1tom\u00e1st\u00f3l.
\n– F\u00e9lsz? – k\u00e9rdezte a f\u00e9rfi. – \u00c9nt\u0151lem?
\n– Nem, csak olyan k\u00fcl\u00f6n\u00f6s minden. Mintha \u00f6nmagamat l\u00e1tn\u00e1m h\u00faszegyn\u00e9h\u00e1ny \u00e9v m\u00falva.
\n– \u00c9n is \u00f6nmagamat v\u00e9lem l\u00e1tni, de h\u00faszegyn\u00e9h\u00e1ny \u00e9vvel kor\u00e1bbi magamat, mintha r\u00e9gebbi f\u00e9nyk\u00e9pemet n\u00e9zn\u00e9m – v\u00e9lte az \u00f6reg. Mereven n\u00e9zte J\u00e1nost, aki megint \u00f6sszerezzent.
\n– Hov\u00e1 m\u00e9gy? – k\u00e9rdezte.
\n– \u00c9n? – csod\u00e1lkozott a f\u00e9rfi a kertben. – Sehov\u00e1 sem megyek. Itt \u00e1llok nem messze a ker\u00edt\u00e9st\u0151l. A kutya is mellettem van.
\n– A kuty\u00e1t l\u00e1tom, de te valahogyan t\u00e1volodsz.
\n– Biztos a h\u0151s\u00e9gt\u0151l vannak l\u00e1tom\u00e1said – mondta, de egyre halkul\u00f3 hangon.<\/p>\n

Egy pillanat m\u00falva J\u00e1nos m\u00e1r csak a hatalmas t\u00f6kleveleket l\u00e1tta, alattuk a vir\u00e1gokat \u00e9s egy-k\u00e9t s\u00e1rgul\u00f3 term\u00e9st.<\/p>\n

Elt\u0171nt az \u00f6regember, elt\u0171nt a ker\u00edt\u00e9s, elt\u0171nt a kutya, csak a t\u00f6k vir\u00e1gzott. J\u00e1nos \u00e9rtelmetlen\u00fcl mormogott valamit, mintegy h\u00edvva a L\u00e1thatatlant, de az sem volt sehol, pedig most nagy sz\u00fcks\u00e9ge lett volna r\u00e1. Lassan elindult egy ir\u00e1nyban, b\u00e1r ott sem l\u00e1tott semmit. \u00d6szt\u00f6n\u00f6sen haladt, \u00e1t a homoktengeren, mert rem\u00e9lte, hogy hamarosan felt\u0171nik a templomtorony, vagy ha nem is l\u00e1tja meg, meghallja a harangsz\u00f3t, de semmit sem hallott, \u00e9s csak sz\u00e9l t\u00e1madt, ami felkavarta a homokot \u00e9s a porfelh\u0151 m\u00e9g a vir\u00e1gz\u00f3 t\u00f6k\u00f6t is elrejtette a szeme el\u0151l.
\n\u201cKi volt ez az \u00f6regember, \u00e9s hov\u00e1 t\u0171nt?\u201d – k\u00e9rdezte \u00f6nmag\u00e1t\u00f3l, de v\u00e1laszt nem kapott. L\u00e9pdelt a homokban, \u00e9s egyszerre egy hatalmas mecset el\u0151tt tal\u00e1lta mag\u00e1t. K\u00f6rben arabok hajlongtak. A m\u00fcezzin hangja sz\u00e1llt le hozz\u00e1 az \u00e9gb\u0151l.
\n– Hal ana fil K\u00e1hira? – fordult egy kisfi\u00fahoz.<\/p>\n

A gyerek meglepetten n\u00e9zett a k\u00fclf\u00f6ldire, aki arabul sz\u00f3lalt meg, \u00e9s b\u00f3lintott.
\n– Naam – mondta, \u00e9s ment is tov\u00e1bb.
\n\u201cHonnan ker\u00fcltem ide?\u201d – tette fel f\u00e9lhangosan a k\u00e9rd\u00e9st, amire most sem kapott v\u00e1laszt.
\n\u201cBiztosan csak a melegt\u0151l vannak tov\u00e1bbra is l\u00e1tom\u00e1saim\u201d – gondolta, \u00e9s odasietett az egyik, \u00e9ppen el\u0151tte kiemelked\u0151 f\u00e1hoz, al\u00e1ja heveredett, \u00e9s elgondolkodott a sors\u00e1n. Az esz\u00e9be jutot\u00adtak az eddig l\u00e1tott emberek, a fiatalok, az \u00f6regek, a magyarok, a k\u00fclf\u00f6ldiek, \u00e9s sohasem tudta, hogy mit is tegyen, hogy valahogyan megszabaduljon a gondolatait\u00f3l. Pihenni akart, de a mecsetb\u0151l j\u00f6ttek ki az emberek, \u00e9s megpillantva a k\u00fclf\u00f6ldit, k\u00f6r\u00fcl\u00e1llt\u00e1k, \u00e9s egym\u00e1st faggatt\u00e1k, hogy honnan is ker\u00fclhetett ide.
\n– Sok\u00e1ig aludtam? – k\u00e9rdezte reggel a munk\u00e1ba indul\u00f3 feles\u00e9g\u00e9t\u0151l.
\n– Aludt\u00e1l? – nevetett fel a n\u0151. – Nemr\u00e9g j\u00f6tt\u00e9l csak haza, olyan zavartan, mintha r\u00e9szeg lenn\u00e9l, de nem volt alkoholszagod.
\n– Ittam volna? \u00c9s nem j\u00f6ttem haza? Mit besz\u00e9lsz?! – n\u00e9zett J\u00e1nos \u00e9rtetlen\u00fcl a feles\u00e9g\u00e9re. – Eg\u00e9sz d\u00e9lut\u00e1n itt \u00fcltem, olvastam, majd nagyon kor\u00e1n lefek\u00fcdtem.
\n– P\u00e1r napja nem is l\u00e1ttalak – nevetett ism\u00e9t a n\u0151. – \u00dagy egy hete k\u00f6sz\u00f6n\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl elment\u00e9l hazul\u00adr\u00f3l, \u00e9s csak ma reggel j\u00f6tt\u00e9l haza.<\/p>\n

J\u00e1nos tan\u00e1cstalanul k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett, de t\u00f6bbet nem sz\u00f3lt. Becsukta a szem\u00e9t \u00e9s csak akkor nyitotta ki, amikor meghallotta az ajt\u00f3 z\u00e1rj\u00e1nak a kattan\u00e1s\u00e1t azut\u00e1n, hogy a feles\u00e9ge kiment.
\n– No, tudod, hogy hol j\u00e1rt\u00e1l? – hallotta egyszerre a L\u00e1thatatlan hangot. – L\u00e1tod, egy pillanatra sem hanyatlik magadra.
\n– Hiszen itthon voltam – v\u00e9dekezett a f\u00e9rfi, mik\u00f6zben felkelt \u00e9s gyorsan fel\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt.
\n– Most hov\u00e1 m\u00e9gy? Ilyen \u00e1llapotban – figyelmeztette a L\u00e1thatatlan – nem mehetsz ki.
\n– J\u00f6ssz velem.
\n– Nem megyek. V\u00e9gre magadnak kell vigy\u00e1zni saj\u00e1t magadra, \u00e9s tudnod kell, hogy mit teszel – makacskodott a L\u00e1thatatlan.<\/p>\n

J\u00e1nos nem fogadta meg a figyelmeztet\u00e9st \u00e9s gyorsan leszaladt a l\u00e9pcs\u0151n. Kint a kapuban azonban megint nem tudta meg\u00e1llap\u00edtani, hogy hol is van. V\u00e1ros is volt, falu is volt, hegyek is, erd\u0151 is, tenger is, \u00e9s m\u00e9gis semmi. Mintha a f\u00f6ld f\u00f6l\u00f6tt lebegne, pedig a talajon \u00e1llt. Sz\u00e9\u00add\u00fclt. Els\u00f6t\u00e9t\u00fclt el\u0151tte a vil\u00e1g.<\/p>\n

Meghallotta, hogy p\u00e1ran odaszaladtak hozz\u00e1.
\n– Biztosan r\u00e9szeg – jegyezte meg egy n\u0151.
\n– Rosszul van – mondta egy m\u00e1sik.
\n– Mindj\u00e1rt el\u00e1jul, h\u00edvjanak orvost – sz\u00f3lalt meg egy f\u00e9rfi. – \u00c9n felfektetem erre a padra.
\nA tenger egyre jobban h\u00e1borgott. A hull\u00e1mok \u00e1tcsaptak a cs\u00f3nak f\u00f6l\u00f6tt, amiben egy fiatal p\u00e1r evezett. J\u00e1nos l\u00e1tta \u00e9s hallotta a L\u00e1thatatlan hangot:
\n– Seg\u00edtsetek nekik!<\/p>\n

\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n

El\u0151zm\u00e9nyek: 1. r\u00e9sz<\/strong><\/a> \/ 2. r\u00e9sz<\/strong> <\/a>\/ 3. r\u00e9sz<\/a><\/strong> \/ 4. r\u00e9sz<\/strong><\/a> \/ 5. r\u00e9sz<\/a><\/strong> \/ 6. r\u00e9sz<\/strong><\/a> \/ 7. r\u00e9sz<\/strong><\/a> \/ 8. r\u00e9sz<\/strong><\/a> \/ 9. r\u00e9sz<\/strong><\/a> \/ 10. r\u00e9sz<\/strong><\/a> \/ 11. r\u00e9sz<\/strong><\/a> \/ 12. r\u00e9sz<\/strong><\/a> \/ 13. r\u00e9sz<\/strong><\/a> \/<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

(Kisreg\u00e9ny) J\u00e1nos sz\u00f3tlanul ment tov\u00e1bb. \u00dagy t\u0171nt neki, hogy a L\u00e1thatatlan is elhagyta, nem csak a T\u00f6rpe, de m\u00e9gis nyugodt volt, hiszen ott van vele a r\u00e9gm\u00falt, a m\u00falt, a jelen, \u00e9s valahol m\u00e9lyen benne a j\u00f6v\u0151 magja. Igaz, semmit sem \u00e9rtett bel\u0151le, de hitelt adott a L\u00e1thatatlan szavainak, mert az mindig igazat sz\u00f3lt.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-79791","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/79791","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=79791"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/79791\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=79791"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=79791"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=79791"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}