{"id":7988,"date":"2011-03-15T14:09:47","date_gmt":"2011-03-15T14:09:47","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=7988"},"modified":"2011-03-15T14:09:47","modified_gmt":"2011-03-15T14:09:47","slug":"dancs-artur-egy-este-andersennel-4","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=7988","title":{"rendered":"Dancs Artur: Egy este Andersennel 4."},"content":{"rendered":"

(Levelek New Yorkb\u00f3l)<\/em><\/p>\n

Budapest az utaz\u00e1saim Szatm\u00e1rig tart\u00f3 pill\u00e9re. Olyan, mintha az \u00d3ce\u00e1n partj\u00e1n \u00e1llna, innen csak \u00e1tszippant az \u00fat New Yorkba. J\u00f3 itt elid\u0151zni, legyen sz\u00f3 \u00e9rkez\u00e9sr\u0151l vagy \u00e9pp visszautaz\u00e1sr\u00f3l. Egyf\u00e9le zsilipkapu ez, amit \u00fagy rendeztem be magamnak, hogy seg\u00edtsen \u00f6nmagamnak a min\u00e9l z\u00f6kken\u0151mentesebb \u00e1tl\u00e9p\u00e9sben. Ak\u00e1r ide, ak\u00e1r oda. Ennek alapszab\u00e1lya a k\u00f6tetlens\u00e9g, amit tal\u00e1n legink\u00e1bb Lacika bar\u00e1tom \u00e9rtett meg, akivel ezek a zsilipes budapesti tart\u00f3zkod\u00e1sok az \u00e9vek sor\u00e1n szorosan \u00f6sszefon\u00f3dtak. \u0150 olyan romantikusan fogja fel ezeket az utaz\u00e1sokat a rept\u00e9r v\u00e1r\u00f3j\u00e1b\u00f3l figyelve azokat el\u00e9mj\u00f6v\u00e9n vagy kik\u00eds\u00e9r\u0151ben, mint amilyen \u00e9n is lenn\u00e9k m\u00e9g mindig, ha nem \u00f6regedtem volna kicsit bele a t\u00e1vols\u00e1gokba, amiket elfogyasztottam s fogyasztok tov\u00e1bbra is a magam kiv\u00e1lts\u00e1gaival a v\u00e1llamon – melyek n\u00e9ha sz\u00e1rnyat, n\u00e9ha meg s\u00falyfelesleget ny\u00fajtanak.
\n\u00c9lve \u00e9s vissza\u00e9lve Laci bar\u00e1tom vend\u00e9gszeretet\u00e9vel mindig megkapom a lehet\u0151s\u00e9get arra, hogy teljesen kikapcsolva a vil\u00e1got, hossz\u00fa \u00f3r\u00e1kat t\u00f6lthessek el a r\u00f6vid id\u0151mb\u0151l kettesben a v\u00e1rossal, m\u00e1sik nagy szerelmemmel. Nem egyszer kaptam azon magam itt New Yorkban, hogy elb\u00e1m\u00e9szkodom, \u00e9s Budapesten tal\u00e1lom magam. Kanyarg\u00f3s tavaszt l\u00e1tok a naps\u00fct\u00f6tte budai oldalon \u00f6sv\u00e9nyezve a kisutc\u00e1kban. Vagy zajos ny\u00e1rest\u00e9t a K\u00f6r\u00faton. Ny\u00fczsg\u0151 k\u00e1v\u00e9h\u00e1z-hangulatot a Nagymez\u0151 utc\u00e1t\u00f3l a Liszt Ferenc t\u00e9rig, \u00e9s szell\u0151s besz\u00e9lget\u00e9st a Dunakorz\u00f3n bandukolva napf\u00e9nyben vagy esti l\u00e1mpaf\u00e9nyn\u00e9l.<\/p>\n

\"\"<\/a><\/p>\n

Mint amikor anyuval f\u00f6ldet \u00e9rt\u00fcnk k\u00e9t hete, az es\u0151 most is ugyan\u00fagy k\u00f6pk\u00f6d\u00f6tt Budapesten. Jauska b\u00e1csi, a sof\u0151r, akivel minden szatm\u00e1rinak \u00f3hatatlanul lehet m\u00e1r k\u00f6z\u00f6s utaz\u00e1s\u00e9lm\u00e9nye az elm\u00falt bokros \u00e9vtizedekb\u0151l, m\u00e9g az egykori Ozset\u00e9t\u0151l mentette \u00e1t valamennyi rafin\u00e1lt modortalans\u00e1g\u00e1t a nemzetk\u00f6zinek sz\u00e1m\u00edt\u00f3 szem\u00e9lysz\u00e1ll\u00edt\u00e1s oly vir\u00e1gz\u00f3 mindennapjaiba. Egysz\u00f3val olyan dinoszaurusz f\u00e9le \u0151, aki elef\u00e1ntk\u00e9nt cs\u00f6rtet be a porcel\u00e1nboltokba, \u00e9s az irdatlan cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6l\u00e9s csak kedves muzsika a f\u00fcl\u00e9nek. Ennek jegy\u00e9ben \u00e9rkezt\u00fcnk meg Budapestre v\u00e9gig \u00e9lvezve Jauska b\u00e1csi felt\u00e9teles tisztelet\u00e9t, amelyben az\u00e9rt – \u00e9s f\u0151leg a Shell k\u00fati pihen\u0151n\u00e9l \u00e9rezhet\u0151 ez legink\u00e1bb \u00e1ltal\u00e1ban – benne van az is, hogy az\u00e9rt senki se v\u00e1gjon fel, mert Amerik\u00e1ba utazik, mert Jauska b\u00e1csi m\u00e1r nemegyszer N\u00e9metbe\u2019 \u00e9s Spanyolba\u2019 is megfordult, \u00fagyhogy csak h\u00e1tr\u00e9bb az agarakkal. Mindehhez csak annyi t\u00e1rsul, hogy eg\u00e9sz \u00faton \u00e9n egyetlen sz\u00f3t sem ejtettem ki a sz\u00e1mon, az \u00fariembernek csak indul\u00e1s el\u0151tt sz\u00f3ltak, hogy az amerik\u00e1s cs\u00e1v\u00f3t \u00dajpalot\u00e1n a blokk el\u0151tt a szk\u00e1r\u00e1n\u00e1l kell kitenni. Ezt anyu int\u00e9zte, aki otthon elem\u00e9ben van, \u00e9s mindig tudja, mikor kinek s mit kell sz\u00f3lni b\u00e1rmilyen \u00fcgy \u00e9rdek\u00e9ben. S az \u00fcgy most \u00e9ppen \u00e9n voltam, a gyerek, aki visszautazik hazulr\u00f3l t\u00e1volabbi otthon\u00e1ba felcuccolva, kis kit\u00e9r\u0151vel a f\u0151v\u00e1rosban. De ez \u00e9ppen el\u00e9g volt ahhoz, hogy Jauska b\u00e1csi minden gesztus\u00e1ban \u00e9rz\u00e9keltesse, neki senki se dirig\u00e1l, m\u00edgnem az egyik palotai benzink\u00fatn\u00e1l udvariasan leszedegette a b\u0151r\u00f6ndjeimet \u00e9s kedvesen b\u00facs\u00fat intett nekem. Nem \u00f3hajtottam felesleges k\u00f6zj\u00e1t\u00e9kokba bocs\u00e1tkozni, de kiss\u00e9 megszeppenve l\u00e1ttam, hogy ahol \u00e9pp vagyunk – tegy\u00fck hozz\u00e1, az \u00e9jszaka kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n – egy kihalt r\u00e9sz, ahol j\u00e1rda sincs, legfennebb az aut\u00f3\u00fat sz\u00e9l\u00e9n lav\u00edrozhatn\u00e9k od\u00e9bb a kofferokkal a temet\u0151ig, s tal\u00e1n pirkadatra oda is vonszoln\u00e1m magam Lacika bej\u00e1rat\u00e1hoz. El\u0151tte m\u00e9g Jauska b\u00e1csi m\u00e9ltatlankod\u00e1s\u00e1nak is hangot adott, hogy nem pontos \u00f6sszeggel sz\u00e1molok el, mert honnan legyen neki visszaj\u00e1r\u00f3? H\u00e1t, azt tetszenek hinni, hogy \u0151 egy bank, egy valutabev\u00e1lt\u00f3, akin\u00e9l csak \u00fagy gl\u00e9d\u00e1ban \u00e1llanak a magyar forintok?… Amikor csendesen megk\u00e9rtem, semmiesetre se hagyjon itt, hanem a megegyez\u00e9s szellem\u00e9ben fuvarozzon le a megbesz\u00e9lt c\u00edmre, \u00fagy hatott, mintha arcul csaptam volna, s\u0151t, szembe is k\u00f6ptem volna. Jauska b\u00e1csi kifejtette, hogy h\u00e1t mondani kell, k\u00e9rem sz\u00e9pen, mondani… \u00c9n odamegyek, ahova a kedves kuncsaft akarja, k\u00e9rem. Nekem egy\u00e9b d\u00f3gom sincsen, mint itten furik\u00e1zni magukkal keresztbe-kasul. Aki utazni akar, az menjen a rep\u00fcl\u0151t\u00e9rre vagy az \u00e1llom\u00e1sra, ne k\u00f3ric\u00e1ljon itten, k\u00e9rem, \u00e9jnek \u00e9vadj\u00e1n a k\u00e1rtierekbe. Itt van ez a pasas, ez is Angli\u00e1ba megyen, hoz be aut\u00f3t eladni, bisnic\u00e1r, neki indul a g\u00e9pe hajnalba, ott kell lenni a rep\u00fcl\u0151t\u00e9ren. De nem baj, elviszem \u00e9n mag\u00e1t, dr\u00e1ga, ahova akarja. Mondani kell.
\n–\tH\u00e1t mondom.<\/p>\n

Lacika sz\u00e1m\u00e1ra m\u00e1r \u00e9vek \u00f3ta semmi meglep\u0151 nincs abban, ha legszebb \u00e1lm\u00e1ban h\u00e1borgatom. Ez csak az\u00f3ta k\u00e9nyesebb dolog, hogy \u00faj lak\u00e1s\u00e1ban nem m\u0171k\u00f6dik a kaputelefon, \u00edgy szem\u00e9lyesen kell lej\u00f6nnie ajt\u00f3t nyitni. \u00c1ltal\u00e1ban ezt sz\u00edvesen megteszi, mint legjobb bar\u00e1tj\u00e1nak, b\u00e1r n\u00e9ha alszik is tov\u00e1bb l\u00e1bon j\u00e1rva. El\u0151fordul, hogy kap mag\u00e1ra valamit, de n\u00e9ha csak als\u00f3gaty\u00e1ban slattyog le a l\u00e9pcs\u0151n, \u00e9s ajt\u00f3t nyitva mindig kedvesen megk\u00e9rdi:
\n–\tNa mi van, te, megj\u00f6tt\u00e9l?…
\nLegmegd\u00f6bbent\u0151bb \u00e9rkez\u00e9si \u00e9lm\u00e9nyem vele kapcsolatosan az, amikor egyszer Miska bar\u00e1tommal, aki alkalmasint Lacika \u00f6ccse, toppantunk be – szok\u00e1sunkhoz h\u00edven – egy igencsak kalandos \u00fat ut\u00e1n, kora hajnali \u00f3r\u00e1ban. Lacik\u00e1nk akkor narancssz\u00edn\u0171 flott\u00edr f\u00fcrd\u0151k\u00f6penyben csoszogott fogad\u00e1sunkra, amiben \u00fagy festett , mint egy j\u00f3lt\u00e1pl\u00e1lt puf\u00f3k csibe. \u00c9s ez mindannyiunk szem\u00e9b\u0151l kiverte akkor az \u00e1lmot j\u00f3 id\u0151re. A narancss\u00e1rga k\u00f6peny, mint egy figyelmeztet\u00e9s ma is ott f\u00fcgg a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ban, mint a z\u00f6ld-narancs trend lak\u00e1sdiz\u00e1jn r\u00e9sze.
\nAmint eml\u00edtettem, a budapesti tart\u00f3zkod\u00e1som, els\u0151sorban Lacik\u00e1nak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en intenz\u00edv csillaut, a teljes kikapcsol\u00f3d\u00e1s. F\u0151leg az \u00e1lland\u00f3s\u00e1g miatt. Egyik ilyen \u00e1lland\u00f3 a m\u00e9lyh\u00fat\u00f6tt keser\u0171lik\u0151r vagy az isteni h\u00e1zip\u00e1linka, mell\u00e9 mennyei hazai harapnival\u00f3val, amiben b\u00e1rmi lehet f\u00fcst\u00f6lt sz\u00e1razkolb\u00e1szt\u00f3l, szalonn\u00e1n kereszt\u00fcl otthonr\u00f3l k\u00fcld\u00f6tt t\u00f6lt\u00f6ttk\u00e1poszt\u00e1ig.
\nMi ketten m\u00e1r r\u00e9g olyanok vagyunk, hogy a Muppet Showban gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl kapn\u00e1nk egy sz\u00e9ls\u0151 p\u00e1holyt valamennyi el\u0151ad\u00e1sra \u00e9let\u00fcnk v\u00e9g\u00e9ig. Ehhez azonban m\u00e9g egy kis id\u0151nek kell eltelnie, mi addig is intenz\u00edven megnevettetj\u00fck egym\u00e1st, \u00e9s \u00f6r\u00f6mmel iszunk valah\u00e1nyszor alkalmunk ad\u00f3dik a viszontl\u00e1t\u00e1s nagy \u00f6r\u00f6m\u00e9re. Az \u00f6r\u00f6m Lacik\u00e1ban is tudatosult, amire fel\u00e9r\u00fcnk a kapub\u00f3l. Addig r\u00e1j\u00f6tt, felesleges arra a p\u00e1r \u00f3r\u00e1ra visszafek\u00fcdnie, am\u00edg az irod\u00e1ba kell indulnia, \u00e9s ink\u00e1bb nekiveselked\u00fcnk a t\u00f6rt\u00e9neteknek, \u00e9s minden el\u0151ker\u00fcl, amit \u00e1lland\u00f3s\u00e1g kapcs\u00e1n \u00e9ppen fennebb kezdtem el felsorakoztatni. \u00c9n pedig id\u0151\u00e1t\u00e1ll\u00e1si gondjaim miatt ink\u00e1bb \u00e1t sem \u00e1lltam, \u00edgy teljesen odaad\u00f3an tudtam \u00e9lvezni r\u00e9g v\u00e1rt tal\u00e1lkoz\u00e1sunk meghitt (hajnali) pillanatait.<\/p>\n

Amikor magamra maradtam kedves v\u00e1rosommal, teljesen \u00e1tadtam magam kedvenc passzi\u00f3mnak, a spontaneit\u00e1snak. Olyan vil\u00e1got \u00e9l\u00fcnk, hogy mind kevesebb helyzetben engedhetj\u00fck meg magunknak a spont\u00e1n dolgok luxus\u00e1t, \u00e9ppen ez\u00e9rt v\u00e9gtelen\u00fcl szabadnak \u00e9reztem magam a szemerk\u00e9l\u0151 es\u0151ben baktatva. \u00c9s a sz\u00fcrkes\u00e9g ellen\u00e9re is elmondhatatlanul sz\u00e9pnek \u00e9s \u00edzletesnek \u00e9reztem mindent, ami k\u00f6r\u00fclvett. A d\u00e9lut\u00e1n est\u00e9be ny\u00fal\u00f3 r\u00e9sze valahogy Bud\u00e1n tal\u00e1lt r\u00e1m. A Karinthy utc\u00e1n r\u00e9gi j\u00f3bar\u00e1tom jutott eszembe, akivel valah\u00e1nyszor erre j\u00e1rtam, igyekezt\u00fcnk k\u00f6z\u00f6s programot tervezni, s valahogy mindig nehezen j\u00f6tt \u00f6ssze. Most a v\u00e9letlenre b\u00edztam, hisz nem is tudta, hogy ak\u00e1r be is csengethetek hozz\u00e1, ha \u00e9ppen \u00fagy akarom. S becsengettem. A hangj\u00e1ban kiss\u00e9 zavart \u00f6r\u00f6m volt, amikor a kaputelefonon v\u00e1laszolt, \u00e9s azonnal betess\u00e9kelt. \u00d6r\u00f6mmel l\u00e1ttam, jutott annyi ideje, hogy egy csinos als\u00f3nadr\u00e1got mag\u00e1ra kapjon. \u0150t is az \u00e1gyb\u00f3l riasztottam, h\u00e1t ki. De nem mert kor\u00e1n fekv\u0151. Felaj\u00e1nlottam udvariass\u00e1gb\u00f3l, hogy k\u00e9s\u0151bb visszaj\u00f6hetek, de Laca nem akarta ezt a remek alkalmat a velem val\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1sra elszalasztani, \u00e9s megk\u00e9rte az el\u0151osonkod\u00f3 fiatalasszonyt, k\u00e9s\u0151bb majd n\u00e9zzen vissza, hogy tov\u00e1bb konzult\u00e1ljanak a m\u00e1r elkezdett vonalon… A konyh\u00e1ban \u00fcld\u00f6g\u00e9lt\u00fcnk illogatva, ahol mindig van egy polc tele m\u00e1rk\u00e1s csokigy\u0171jtem\u00e9nnyel, rom\u00e1niai konzervekkel \u00e9s finom italokkal. A konyha pillanatnyi \u00e1llapot\u00e1b\u00f3l mindig lehet k\u00f6vetkeztetni az elm\u00falt id\u0151szak legjelent\u0151sebb h\u00e1zibulijaira, azok hogyanjaira \u00e9s intezit\u00e1s\u00e1ra. Laca pillanatok alatt szalonk\u00e9pesre rittyentette mag\u00e1t, b\u00e1r hazudn\u00e9k, ha azt \u00e1ll\u00edtan\u00e1m, zavarbaejtett a boxere. Hiszen nem el\u0151sz\u00f6r s val\u00f3sz\u00edn\u0171leg nem is utolj\u00e1ra l\u00e1ttam \u00edgy Bartos bar\u00e1tn\u00e9m b\u00e1tyj\u00e1t, aki hosszas bar\u00e1ts\u00e1gunk sor\u00e1n ugyan\u00fagy \u00e9letembe sodr\u00f3dott. \u00cdgy egy L\u00e1szl\u00f3val m\u00e1ris t\u00f6bb van nekem Budapesten, \u00e9s \u0151 is egy j\u00f3bar\u00e1tom testv\u00e9re ugyanakkor – b\u00e1r ennek ebben a kontextusban igaz\u00e1n sok jelent\u0151s\u00e9ge nincs. Van benn\u00fcnk egy l\u00e9nyeges k\u00f6z\u00f6s pont: im\u00e1djuk Budapestet. \u00c9pp ez\u00e9rt volt nagy \u00f6r\u00f6m sz\u00e1momra az esti s\u00e9ta, amit Lac\u00e1t\u00f3l kaptam bejelentetlen \u00e9rkez\u00e9sem aj\u00e1nd\u00e9k\u00e1ul. Azt hiszem, nincs ann\u00e1l felemel\u0151bb \u00e9rz\u00e9s, mint kellemes pillanatokat olyan emberekkel megosztani, akik ugyanolyan lelkesed\u00e9ssel \u00e9lik meg, mint mi magunk. P\u00e1r l\u00e9p\u00e9s ut\u00e1n a Gell\u00e9rt t\u00e9ren voltunk, ahonnan az \u00e9pp meg\u00e1radt Dun\u00e1t \u00e9s a fel\u00faj\u00edtott Szabads\u00e1g-hidat is befogtuk tekintet\u00fcnkkel. \u00d6r\u00fcltem, hogy az \u00f6tlet Lac\u00e1t\u00f3l j\u00f6tt, s\u00e9t\u00e1ln\u00e1nk \u00e1t a h\u00eddon le a belv\u00e1rosig, mert \u00edgy j\u00f3 nagyot \u00f6lelkezhett\u00fcnk az esti f\u00e9nybe \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt v\u00e1rossal, mik\u00f6zben megannyi t\u00f6rt\u00e9net \u00e9s eml\u00e9k ker\u00fcl ter\u00edt\u00e9kre. Ezekben a besz\u00e9lget\u00e9sekben bar\u00e1taimmal az a leg\u00e9rt\u00e9kesebb, hogy minden pillanat olyan, mintha id\u0151 \u00e9s t\u00e1vols\u00e1g soha nem is \u00e9kel\u0151dhetne k\u00f6z\u00e9nk. A v\u00e1ros pedig, mint mag\u00e1ra \u00f6lel\u0151 szeretet k\u00eds\u00e9r csendesen v\u00e9gig utunkon, \u00e9s igyekszik legszebb arc\u00e1t vil\u00e1g\u00edtani meg fel\u00e9nk, mik\u00f6zben \u00e1t\u00e9rve a h\u00eddon, a V\u00e1s\u00e1rcsarnokn\u00e1l bet\u00e9r\u00fcnk a V\u00e1ci utc\u00e1ba, hogy lass\u00fa l\u00e9ptekkel ritmust adva besz\u00e9lget\u00e9s\u00fcnknek mind k\u00f6zelebb ker\u00fclj\u00fcnk a Belv\u00e1ros koraesti villog\u00e1saihoz.<\/p>\n

M\u00e1sik biztos pontja budapesti vizitjeimnek Monesz, aki unokatestv\u00e9rem s ama bizonyos csal\u00e1di \u00e1gb\u00f3l keveredett ki Budapestre, amelyikr\u0151l Misi b\u00e1ty\u00e1m kapcs\u00e1n sz\u00f3ltam volt kor\u00e1bban. M\u00f3nival sokmindenen ment\u00fcnk m\u00e1r kereszt\u00fcl egy\u00fctt, \u00e9s kapcsolatunk ink\u00e1bb testv\u00e9ri volt mindig is, m\u00e9g fiatal gyermekkorunkban, amikor Udvarhelyen vagy nagymam\u00e1s vak\u00e1ci\u00f3z\u00e1s idej\u00e9n Szatm\u00e1ron k\u00f6vett\u00fcnk el mindenf\u00e9le ifjonti komiszs\u00e1got a vil\u00e1g ellen, \u00e9s azt\u00e1n is, hogy Moni egy husz\u00e1rv\u00e1g\u00e1ssal Budapestre telepedett lassan k\u00e9t \u00e9vtizeddel ezel\u0151tt, \u00e9s biza nem kev\u00e9s kaland tette sz\u00edness\u00e9 ezeket az esztend\u0151ket, amelyeknek magam is id\u0151nk\u00e9nt r\u00e9szes\u00e9v\u00e9 v\u00e1lhattam. Tal\u00e1n az egyetlen dolog, amit velem szemben sem tudott sohasem \u00e1tl\u00e9pni Monesz, az a mind hars\u00e1nyabb horkol\u00e1s, ami id\u0151k\u00f6zben jellemz\u0151v\u00e9 v\u00e1lt \u00e9jszakai pihen\u00e9semre. Ez pedig az egyl\u00e9gter\u0171 lak\u00e1sban m\u00f3dfelett enerv\u00e1ltt\u00e1 tette kedvenc unokates\u00f3mat, \u00edgy egy\u00e9b megold\u00e1st kellett fontol\u00f3ra venn\u00fcnk budapesti tart\u00f3zkod\u00e1saimra. Nem mondom, hogy Lacika csapkodta a segg\u00e9t \u00f6r\u00f6m\u00e9ben, ha horkolni hallott m\u00e9g a falon t\u00falr\u00f3l is, de legal\u00e1bb nem r\u00fagdosta \u00e9jszaka a fejemet, hogy hagyjam abba. Bartos Lac\u00e1n\u00e1l meg fel sem mer\u00fclt a t\u00e9ma, mert \u0151 meg hangosabban horkolt, mint \u00e9n. M\u00f3nihoz ez\u00fattal egy nagy csal\u00e1di \u00f6r\u00f6mre okot ad\u00f3 alkalom is vitt amellett, hogy mindenk\u00e9pp megtal\u00e1ljuk mindig a m\u00f3dj\u00e1t egy-egy j\u00f3l ir\u00e1ny\u00edtott k\u00f6z\u00f6s programnak. Babal\u00e1togat\u00f3ba nem szeretek menni, mert ilyenkor az embert\u0151l azt v\u00e1rj\u00e1k, igazolja a sz\u00fcl\u0151k m\u00e1r j\u00f3l kifejlett v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t, amely szerint ez a valaha l\u00e1tott legszebb gyermek a vil\u00e1gon. \u00c9n pedig egyik bab\u00e1t sem l\u00e1tom k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben tetszet\u0151snek. Ahhoz egy kis id\u0151nek el kell telnie, \u00e9s a bab\u00e1nak legal\u00e1bb annyira sz\u00e9les l\u00e1t\u00f3k\u00f6r\u0171nek kell m\u00e1r lennie, hogy felt\u00e9telek n\u00e9lk\u00fcl kedveljen engem. Ha erre az \u00e9rzelemre m\u00e1r \u00e9rett, akkor a bar\u00e1ts\u00e1gunk a kis poronttyal mesebeli magaslatokat \u00e9rhet el. Bunk\u00f3 \u00e9s magamnakval\u00f3 felfog\u00e1som ellen\u00e9re azonban M\u00f3nihoz j\u00f3 volt bet\u00e9rni egy k\u00f6vetkez\u0151 d\u00e9lel\u0151tt\u00f6n. Az Udvarhelyen hi\u00e1nyolt n\u00e9n\u00e9met is itt tal\u00e1lom f\u0151\u00e1ll\u00e1s\u00fa nagymama szerepben. Besz\u00e9lnival\u00f3nk akad b\u0151ven, \u00e9s a baba ebben nem zavar benn\u00fcnket, miut\u00e1n megs\u00fagtam neki, hogy igyekszek majd elv\u00e1r\u00e1sainak megfelel\u0151 amerikai nagyb\u00e1csija lenni id\u0151vel, csak m\u00e9g cseppet gyakorolnom kell. Azt hiszem, ebbe sim\u00e1n beleegyezett, \u00e9s zoksz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl t\u0171rte, am\u00edg meggy\u00e1mb\u00e1szom. A dr\u00e1ga kis j\u00f6vev\u00e9ny szerelem gy\u00fcm\u00f6lcse egy mell\u00e9kv\u00e1g\u00e1nyra siklott h\u00e1zass\u00e1got, \u00e9s egy\u00e9b t\u00f6bb-kevesebb l\u00e1rm\u00e1val elhalkult viszonyt k\u00f6vet\u0151en. \u00c9s nincs k\u00e9ts\u00e9gem afel\u0151l sem, hogy mint olyan, sz\u00e9p lesz. Mondom, csak egy kis id\u0151t m\u00e9g… Az aput munk\u00e1ban tal\u00e1lom, most sokadmag\u00e1\u00e9rt hajt egyzserre, kicsit f\u00e1radt is emiatt. M\u00f3nival nagy budapesti csavarg\u00e1sok, hosszas s\u00e9t\u00e1k, koncert\u00e9lm\u00e9nyek, sz\u00ednh\u00e1zi est\u00e9k, sz\u00e9leskedv\u0171 mulat\u00e9roz\u00e1sok, \u00e9s megannyi eml\u00e9kezetes besz\u00e9lget\u00e9s k\u00f6t \u00f6ssze feln\u0151tt korunkb\u00f3l. Az, ahogy mindig j\u00f3kat tudtunk der\u00fclni a magunk \u00e9s egym\u00e1s szerencs\u00e9tlenked\u00e9sein vagy \u00e9pp sikerein. Mindketten \u00e9rezz\u00fck ezek hi\u00e1ny\u00e1t, s azt is tudjuk, hogy mindkett\u0151nk ideje nagyon korl\u00e1tozott ebben a pillanatban. M\u00e9gis egy kis jelk\u00e9pes pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1st tesz\u00fcnk erre. Csak a r\u00e9gi sz\u00e9p id\u0151k kedv\u00e9\u00e9rt. Ez most csak egy ilyen. De tudjuk, hogy \u00e9let\u00fcnk mindig hozott \u00e9rdekes fordulatokat, \u00e9s v\u00e1ratlan helyzeteket. \u00c9s olyankor mindig kider\u00fclt, hogy a mi viszonyunkban igaz\u00e1n semmi sem v\u00e1ltozott.<\/p>\n

\"\"<\/a><\/p>\n

Lacika b\u00facs\u00faaj\u00e1nd\u00e9ka erre a l\u00e1togat\u00e1somra egy kis t\u00e9li f\u00fcrd\u0151z\u00e9s a Sz\u00e9chenyiben. Mik\u00f6zben a szabadt\u00e9ri medence f\u00f6l\u00e9 lesz\u00e1ll\u00f3 est s\u00e1rga l\u00e1mpaf\u00e9nyeiben a nagy medence zsivaj\u00e1b\u00f3l felfel\u00e9 t\u00f6rtet\u0151 g\u0151zkarik\u00e1kat figyelem a medence f\u00f6l\u00f6tti teraszr\u00f3l egy t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151be burkol\u00f3zva, hirtelen olyan k\u00f6nny\u0171nek, olyan OTTHON \u00e9rzem magam. Azt \u00e9rzem, hogy a kit\u00e1gult vil\u00e1g mind otthon lett sz\u00e1momra, \u00e9s most, hogy pill\u00e9renk\u00e9nt zar\u00e1ndokolom be ezeket a dr\u00e1ga helyeket \u00e9s \u00e9rintem meg sorra szeretteimet, a lelkem csordultig telik meg szeretettel \u00e9s az abb\u00e9li hittel, hogy a legdr\u00e1g\u00e1bb kincset \u00e9n m\u00e1r megszereztem. Ami m\u00e9g h\u00e1tra van \u00e9letemb\u0151l, az enn\u00e9l m\u00e1r kev\u00e9sb\u00e9 fontosabb.<\/p>\n

A rept\u00e9ri b\u00facs\u00fazkod\u00e1s sem olyan hosszas \u00e9s neh\u00e9zkes, amikor a g\u00e9p magasba emelkedik, m\u00e9g arra is van kedvem, hogy lefot\u00f3zzam a b\u00e1gyadt naps\u00fct\u00e9sben barn\u00e1san csill\u00e1ml\u00f3 v\u00e1rost. S amikor Amszterdamban kiss\u00e9 egykedv\u0171en v\u00e1rom, hogy a New York fel\u00e9 indul\u00f3 g\u00e9p be\u00e1lljon a kapuhoz, az is megfogalmaz\u00f3dik bennem, hogy az\u00e9rt ragaszkodom ennyire, az\u00e9rt \u0151rz\u00f6m a sz\u00edvemben a honv\u00e1gyamat oly f\u00e9ltve, mert m\u00e1r tudom, hogy ha valamilyen okn\u00e1l fogva ez nem lenne, ha kialudna, akkor semmi nem lenne, \u00e9s senki nem lenn\u00e9k. \u00c9des teher, amir\u0151l Tam\u00e1si is eml\u00edt\u00e9st tesz, mint aki mag\u00e1ba sz\u00edvta ennek a kisz\u00e9lesedett vil\u00e1gotthonnak a tan\u00edt\u00e1sait. A sz\u00fcl\u0151helyt\u0151l \u00e9s a Hegyt\u0151l az \u00d3ce\u00e1non t\u00fali vil\u00e1gokig.<\/p>\n

Kicsit \u00f6sszerezzenek a megz\u00fazmar\u00e1sodott esti csendben Andersen mester mellett kuporogva, amikor \u00fczenetet kapok, hogy a lak\u00f3t\u00e1rs\u00e9k haza\u00e9rtek a felfedez\u0151 k\u00f6r\u00fatb\u00f3l, hagytak nekem kulcsot a postal\u00e1d\u00e1ban, amennyiben k\u00e9s\u0151bb \u00e9rkezn\u00e9k. Megk\u00f6sz\u00f6n\u00f6m az \u00f6regnek, hogy t\u00fcrelemmel, \u00e9s f\u00e9lbeszak\u00edt\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl hallgatta meg mes\u00e9imet. \u00c9s a csikorg\u00f3 havon a Fifth Avenue vil\u00e1goss\u00e1ga fel\u00e9 veszem az ir\u00e1nyt.<\/p>\n

\"\"<\/a><\/p>\n

New York, 2011 m\u00e1rcius 14.<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

(Levelek New Yorkb\u00f3l) Budapest az utaz\u00e1saim Szatm\u00e1rig tart\u00f3 pill\u00e9re. Olyan, mintha az \u00d3ce\u00e1n partj\u00e1n \u00e1llna, innen csak \u00e1tszippant az \u00fat New Yorkba. J\u00f3 itt elid\u0151zni, legyen sz\u00f3 \u00e9rkez\u00e9sr\u0151l vagy \u00e9pp visszautaz\u00e1sr\u00f3l. Egyf\u00e9le zsilipkapu ez, amit \u00fagy rendeztem be magamnak, hogy seg\u00edtsen \u00f6nmagamnak a min\u00e9l z\u00f6kken\u0151mentesebb \u00e1tl\u00e9p\u00e9sben. Ak\u00e1r ide, ak\u00e1r oda. Ennek alapszab\u00e1lya a k\u00f6tetlens\u00e9g, amit […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-7988","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/7988","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=7988"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/7988\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=7988"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=7988"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=7988"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}