Feket\u00e9k utaztak az \u00e9jf\u00e9li metr\u00f3kocsiban, kettej\u00fck\u00f6n k\u00edv\u00fcl kiz\u00e1r\u00f3lag durva feket\u00e9k. Ott \u00fcltek, \u00e1lltak, d\u00fcl\u00f6ng\u00e9ltek, zajongtak \u00e9s h\u0151b\u00f6r\u00f6gtek k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck a b\u00fcd\u00f6s melegben, ha ki akart n\u00e9zni az ablakon, \u00e9s elford\u00edtotta a fej\u00e9t, akkor is \u0151ket l\u00e1tta, ferd\u00e9n csorgott a hideg v\u00edz a k\u00fcls\u0151 fel\u00fcleten. A bar\u00e1tn\u0151je nagyon f\u00e9lt, mondta is neki, hogy ezt ne, ez \u00edgy viktimol\u00f3giailag t\u00f6kre el\u0151nytelen, pr\u00f3b\u00e1lja m\u00e1r eltitkolni, mert ezek a v\u00e9g\u00e9n t\u00e9nyleg kibelezik \u0151ket, senki se fog k\u00f6zbel\u00e9pni, de bel\u00fcl maga is remegett. Ebb\u0151l mer\u00edtett er\u0151t, ebb\u0151l a sz\u00e9gyenletes, politikailag egy\u00e1ltal\u00e1n nem korrekt, sz\u00edvm\u00e9lyi remeg\u00e9sb\u0151l. Hogy ez itt maga a mozg\u00f3 pokol, senki nem seg\u00edt, \u00e9s neki egyed\u00fcl kell vigy\u00e1znia erre a g\u00f6mb\u00f6lyded, sz\u0151ke, ijedt fiatal n\u0151re. A Gare de Lyonr\u00f3l pr\u00f3b\u00e1ltak eljutni a Charles de Gaulle-ra, onnan indult volna a g\u00e9p\u00fck reggel haza. De a szerelv\u00e9ny egyszer csak meg\u00e1llt, mindenkinek ki kellett sz\u00e1llnia, lez\u00e1rt\u00e1k az \u00fcresen kong\u00f3, ismeretlen \u00e1llom\u00e1st, \u00e9s \u0151k csak \u00e1csorogtak a t\u00e9ren, ki tudja, hol, a tavaszi es\u0151ben, h\u00e1rom b\u00fcszke szeneg\u00e1lival meg egy csoport bamba jap\u00e1nnal.<\/p>\n
H\u00e1rom nappal el\u0151tte kisbusszal mentek haz\u00e1juk f\u0151v\u00e1ros\u00e1nak rep\u00fcl\u0151ter\u00e9re, rep\u00fcl\u0151vel a Charles de Gaulle-ra, metr\u00f3val a Gare de Lyonra, azt\u00e1n TGV-vel a tengerig. \u00c9s most vissza a hideg, kalandos s\u00f6t\u00e9tben haza. F\u00e1radt volt, nem hitte, hogy el\u00e9rik a g\u00e9pet, hogy valaha is visszatal\u00e1lnak oda, fel volt p\u00f6r\u00f6gve, dobva. \u00c1llt az es\u0151ben, ugr\u00e1lt, nevetett, mondogatta a sz\u00fcks\u00e9ges biztat\u00f3kat a fiatal n\u0151nek, m\u0171k\u00f6dtek most is.<\/p>\n
Egyre gyakrabban rep\u00fcl, m\u00e1ig nem tudta megszokni. \u00c1llati erej\u0171, m\u00e1skor nem \u00e9rezhet\u0151 gyorsul\u00e1s, gyorsul\u00f3 zakatol\u00e1s a lyukacsos betonon, azt\u00e1n a masina hirtelen puh\u00e1n belefekszik a csendbe. Att\u00f3l kezdve f\u00e9nyes sz\u00e9ps\u00e9g \u00e9s szupranacion\u00e1lis b\u00e9ke, meg a sz\u00e9gyen, hogy ott lenn, a f\u00f6ld\u00f6n \u00fajra meg \u00fajra elfelejti: ez val\u00f3j\u00e1ban \u00edgy van, mindig is \u00edgy volt, lesz. Nem l\u00e1tja a f\u00f6ldet, f\u00e9l. M\u00e1sznak unalmasan a felh\u0151k naps\u00fct\u00f6tte h\u00e1ta f\u00f6l\u00f6tt, hamar elunja. Azt\u00e1n landolni kezdenek, \u00e9s \u0151 m\u00e1r megint elszomorodik. A Gare de Lyon k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n s\u00e9t\u00e1lnak. Amikor elered az es\u0151, megisznak egy eszpressz\u00f3t a kis k\u00e1v\u00e9z\u00f3ban. \u00c9s azt\u00e1n a szupergyorsvonat h\u00e1rom \u00f3ra alatt ler\u00f6p\u00edti \u0151ket a F\u00f6ldk\u00f6zi-tenger partj\u00e1ra. Suhan\u00e1s a f\u00f6ld\u00f6n, meglep\u0151 sebess\u00e9ggel tekeredik k\u00f6r\u00e9j\u00fck a z\u00f6ld, evil\u00e1gi vid\u00e9k, nincsen v\u00e9ge, f\u00f6l se sz\u00e1ll. A v\u00e9g\u00e1llom\u00e1s szinte \u00fcres, nem v\u00e1rja \u0151ket senki. Kil\u00e9pnek az \u00e9jszakai t\u00e9rre, t\u00e9tov\u00e1n balra fordulnak. A l\u00e1nya \u00e9pp akkor \u00e9r f\u00f6l a l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n. Sov\u00e1nynak l\u00e1tja az \u00edvl\u00e1mp\u00e1k f\u00e9ny\u00e9ben, szeg\u00e9nynek, sebezhet\u0151nek. \u00c1rad bel\u0151le az energia, az mer\u00edthette ki. Kar\u00e1csony \u00f3ta nem tal\u00e1lkoztak. Remegve \u00f6lelik egym\u00e1st.<\/p>\n
Elk\u00eds\u00e9ri \u0151ket a sz\u00e1ll\u00e1sukra, ott van a k\u00f6zelben. H\u00f4tel Colis\u00e9e-Verdun, Rue de Verdun 33. Ott, a recepci\u00f3n hallja el\u0151sz\u00f6r, ahogy a l\u00e1nya, anyanyelvi k\u00f6rnyezetben, a pultban \u00fcl\u0151 fiatal arab f\u00e9rfival, hosszan, \u00f6sszef\u00fcgg\u0151en franci\u00e1ul besz\u00e9l. Egy m\u00e1sik n\u0151. A magyarul besz\u00e9l\u0151n\u00e9l id\u0151sebb, kor\u00e1bbi, \u0151sibb. Nem ismeri, nem tal\u00e1lkoztak, nem is l\u00e1tta m\u00e9g, nagyon szereti.<\/p>\n
Amikor m\u00e1snap reggel kil\u00e9p a balkonra, m\u00e1r vadul t\u0171z a nap. A keresztez\u0151d\u00e9sben harsog\u00f3 p\u00e1lmaf\u00e1k k\u00f6z\u00fcl fordul ki hangtalanul a sz\u00ednes villamos. A hotel kis utc\u00e1j\u00e1ban, az elhagyott templom homlok\u00e1b\u00f3l r\u00f3zsasz\u00edn\u0171 f\u00e9rfibicikli mered el\u0151. A l\u00e1nya odalenn, \u00e9les f\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt \u00e1ll. H\u00e1t\u00e1t a feket\u00e9n erezett, feh\u00e9r m\u00e1rv\u00e1nyfalnak veti, zen\u00e9t hallgat az iPhone-j\u00e1n, hatalmas napszem\u00fcvegben napozik, f\u00f6lfel\u00e9 n\u00e9z. Odaintenek egym\u00e1snak, mintha mindennap megtehetn\u00e9k.<\/p>\n
F\u00f6ld, V\u00edz, T\u0171z, Leveg\u0151. \u00cdgy h\u00edvj\u00e1k abban a t\u00e1voli v\u00e1rosban a villamosvonalakat. Err\u0151l mindannyiuknak az otthoni Fogadalmi Templom jut az esz\u00e9be, a homlokzat k\u0151be v\u00e9sett k\u00e9pei \u00e9s feliratai, de azt\u00e1n m\u00e9gis gyalog mennek el az egyetemig. Paul Val\u00e9ry, az a neve, a l\u00e1nya pszichol\u00f3gusnak tanul ott. Modern, \u00e1ttetsz\u0151 \u00e9p\u00fcletek, k\u00f6zt\u00fck f\u0171 meg feh\u00e9r z\u00fazal\u00e9kos, hatalmas terek, mint b\u00e1rhol m\u00e1sutt Nyugat-Eur\u00f3p\u00e1ban. A l\u00e1nya tripla cs\u00f3kokat v\u00e1lt az ismer\u0151s\u00f6kkel, ak\u00e1r az oroszok: az egyetemi hallgat\u00f3k \u00f6sszetartoz\u00e1s\u00e1nak errefel\u00e9, \u00fagy t\u0171nik, ez a jele. \u00c1csorognak mellett\u00fck a campuson, kicsit elveszetten. Azt\u00e1n Mus\u00e9e Fabre, Aquarium Mare Nostrum, Antigone, Peyrou, a Lez-foly\u00f3 partja: a l\u00e1nya kedvenc helyei, ahov\u00e1 ki szokott \u00fclni besz\u00e9lgetni, olvasni vagy s\u00edrni, este pedig holtf\u00e1radtan vacsora egy L\u2019Entrec\u00f4te \u00e9tteremben, a f\u0151utc\u00e1n. Nem kell rendelni, de nem is lehet: di\u00f3s z\u00f6ldsal\u00e1ta, p\u00e1colt h\u00e1tsz\u00edn sz\u00e1lacsk\u00e1k \u00e9s annyi szalmakrumpli, amennyi bel\u00e9d f\u00e9r, ez a men\u00fc. H\u00e1rmukra kilencven a subtotal, att\u00f3l f\u00e9lt, ki se tudja majd fizetni, azt\u00e1n ad egy sz\u00e1zast a bar\u00e1tn\u0151je p\u00e9nz\u00e9b\u0151l, \u00e9s sz\u00e9gyelli mag\u00e1t. B\u00e1r ez tal\u00e1n m\u00e1r m\u00e1snap volt, szombaton. Vas\u00e1rnap, n\u00e9h\u00e1ny \u00f3r\u00e1ja m\u00e9g a tengerparti homokon s\u00e9t\u00e1ltak, ezt biztosan tudja: ut\u00e1na kellett elindulniuk haza.<\/p>\n
D\u00e9lel\u0151tt, a Fabre M\u00fazeumban ki volt \u00e1ll\u00edtva egy 36 x 46-os m\u00e9ret\u0171, kicsi olajk\u00e9p, a Tengerpart Palavasn\u00e1l. A k\u00e9pet Gustave Courbet festette 1854-ben. Az el\u0151z\u0151 \u00e9vi Salon ut\u00e1n P\u00e1rizsb\u00f3l gyakorlatilag sz\u00e1m\u0171z\u00f6tt m\u0171v\u00e9szt megh\u00edvta mag\u00e1hoz vend\u00e9gs\u00e9gbe ny\u00e1rra bar\u00e1tja \u00e9s mec\u00e9n\u00e1sa, Alfred Bruyas. A fest\u0151 hossz\u00fara ny\u00falt, legend\u00e1s, m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9neti jelent\u0151s\u00e9g\u0171 l\u00e1togat\u00e1sa sor\u00e1n eljutott a k\u00f6zeli tengerparti v\u00e1rosk\u00e1ba, Palavasba is. Az \u00f6tven\u00f6t \u00e9ves Courbet \u00e9let\u00e9ben el\u0151sz\u00f6r akkor l\u00e1tta meg a tengert. A dr\u00e1mai ecsetkezel\u00e9sen \u00e1t\u00fct az ereje telj\u00e9ben l\u00e9v\u0151 fest\u0151 f\u00fcggetlens\u00e9ge \u00e9s szinte hat\u00e1rtalan energi\u00e1ja: a t\u00e9rk\u00e9pz\u00e9s egyenletess\u00e9ge, a mindent el\u00f6nt\u0151 f\u00e9ny m\u00e1r-m\u00e1r v\u00e9gtelen t\u00e9r\u00e9rzetet kelt. A munk\u00e1t a horizont megszak\u00edtatlan vonala uralja, amely a k\u00e9pet pontosan f\u00e9lbev\u00e1gja, s a neh\u00e9z fest\u00e9kek erre a k\u00e9t k\u00f6nny\u0171 partra \u00e9p\u00edtik r\u00e1 a felsz\u00ednt: a barn\u00e1s-s\u00e1rga tengerpartot, a k\u00e9k eget \u00e9s a tenger viz\u00e9nek t\u00e1volba hull\u00e1mz\u00f3, mozg\u00e9kony, m\u00e9lyz\u00f6ld nyugalm\u00e1t. A tengerparti szikl\u00e1n fiatal f\u00e9rfialak \u00e1ll, kalapj\u00e1t lengetve, sz\u00e9les mozdulatokkal \u00fcdv\u00f6zli \u00e9s \u00fcnnepli a tengert. E k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, v\u00e1ratlan, antropomorfiz\u00e1l\u00f3 gesztus tal\u00e1n a fest\u0151 saj\u00e1t tapasztalat\u00e1t t\u00fckr\u00f6zi: azt a leb\u00edrhatatlan, elemi izgalmat, amit a m\u0171v\u00e9sz, a K\u0151t\u00f6r\u0151k, a Temet\u00e9s Ornans-ban \u00e9s a cs\u00e1sz\u00e1ri lovagl\u00f3ostorral megbotozott F\u00fcrd\u0151z\u0151 n\u0151k alkot\u00f3ja sz\u00e1m\u00e1ra egy frissen megismert, fens\u00e9ges, sug\u00e1rz\u00f3 t\u00e1j jelenthetett. Oda, arra a pontra kellett m\u00e9g eljutniuk.<\/p>\n
Vas\u00e1rnap kora d\u00e9lut\u00e1n villamosra sz\u00e1lltak, m\u00e1r nem eml\u00e9kszik, hogy a n\u00e9gy k\u00f6z\u00fcl v\u00e9geredm\u00e9nyben melyik vonalra is, a kocsi csendben surrant vel\u00fck a v\u00e1rossz\u00e9li, n\u00e9ptelen bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3k\u00f6zpontok k\u00f6z\u00f6tt. Azt\u00e1n egyszer csak nem mehettek tov\u00e1bb, mert ott hull\u00e1mzott el\u0151tt\u00fck a F\u00f6ldk\u00f6zi-tenger.<\/p>\n
Hosszan gyalogoltak az \u00fat menti j\u00e1rd\u00e1n. A zajong\u00f3 di\u00e1kok k\u00f6z\u00f6tt, a turistat\u00f6megben, az egyre n\u00f6vekv\u0151, szeles forr\u00f3s\u00e1gban egy\u00e1ltal\u00e1n nem volt benne bizonyos, hogy valaha is eljutnak a tiszta hull\u00e1mokig. Csatorn\u00e1k k\u00f6vetkeztek, a poshadt v\u00edzben vitorl\u00e1sok korhadtak, nem kik\u00f6t\u0151 volt, ink\u00e1bb haj\u00f3temet\u0151. Azt\u00e1n kisebb betonhidak, hirtelen leszakad\u00f3, f\u00fcves partfalak j\u00f6ttek, a lenti sek\u00e9ly, \u00e1ttetsz\u0151 v\u00edzb\u0151l kimeredtek a bel\u00e9je haj\u00edtott t\u00e1rgyak, k\u00f6zleked\u00e9si t\u00e1bl\u00e1k, gumiabroncsok, f\u00e9mb\u00fatorok. A horizontr\u00f3l oda l\u00e1tszott a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9vezredb\u0151l egy hatalmas, sz\u00ednes r\u00e1di\u00f3torony, csendben \u00e9s boldogan f\u00e9nyk\u00e9pezt\u00e9k egym\u00e1st az \u00e9led\u0151 p\u00edne\u00e1k alatt. Mentek tov\u00e1bb. A sz\u00e1llod\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt durva f\u00e9nyekben \u00e1llt a kik\u00f6t\u0151, n\u00e9h\u00e1ny vitorl\u00e1son matr\u00f3zruh\u00e1s v\u00e9nemberek pezsg\u0151ztek. \u00c1tv\u00e1gtak a sz\u00e1raz fal\u00fa, emeletes egyennyaral\u00f3k k\u00f6z\u00f6tt, \u00e1tkeltek a parti \u00faton, a parkol\u00f3 t\u00faloldal\u00e1n hirtelen v\u00e9get \u00e9rt a beton, \u00e9s a kagyl\u00f3h\u00e9jas, szemetes homokon t\u00fal, a betonker\u00edt\u00e9sek m\u00f6g\u00f6tt, mint mindig, ott \u0151rj\u00f6ng\u00f6tt mag\u00e1nyosan a tenger.<\/p>\n
A tengerparti vill\u00e1kat embermagass\u00e1gig behordta sz\u00e1raz homokkal a sz\u00e9l. Azt\u00e1n m\u00e9terr\u0151l m\u00e9terre egyre nyersebb, nyirkosabb, nedvesebb fel\u00fcletek k\u00f6vetkeztek, a v\u00edz k\u00f6zel\u00e9ben pedig m\u00e1r minden l\u00e9p\u00e9s\u00fck cuppogott. \u00dagysz\u00f3lv\u00e1n \u00fcres volt a part. Lerakt\u00e1k a holmijaikat az els\u0151 hull\u00e1mt\u00f6r\u0151 g\u00e1t k\u00f6veire, azt\u00e1n lassan, nagyon lassan, egy-egy \u00e9rdekesebb kagyl\u00f3h\u00e9j\u00e9rt, izgalmasabbnak t\u0171n\u0151 ny\u00e1ri t\u00e1rgymaradv\u00e1ny\u00e9rt k\u00f6zben az\u00e9rt le-lehajolva, elindultak a ny\u00edlt vizek fel\u00e9.<\/p>\n
M\u00e1r t\u00f6bb sz\u00e1z m\u00e9tert megtettek, amikor felt\u0171nt neki, hogy valamit r\u00e9g\u00f3ta furcs\u00e1ll. Csend volt, a tenger partra csap\u00f3 hull\u00e1mainak zaj\u00e1n t\u00fal t\u00f6k\u00e9letes csend. Hi\u00e1nyolta a v\u00edz f\u00f6l\u00f6tti villan\u00e1saikat, hi\u00e1nyolta a sikolyokat. A sir\u00e1lyok nem voltak sehol. \u00c9s a harmadik hull\u00e1mt\u00f6r\u0151 g\u00e1ton t\u00fal meg\u00e9rtette e t\u00e1voll\u00e9t ok\u00e1t.<\/p>\n
\u00c9l\u00e9nk r\u00f3zsasz\u00ednben hull\u00e1mzott a v\u00edz, r\u00f3zsapiros h\u00f3t\u00f6meg, mintha r\u00e1ter\u00edtettek volna a m\u00e9lyz\u00f6ld fel\u00fcletre egy vastag, \u00f3ri\u00e1si, puha tollpaplant. K\u00f6zelebb \u00e9rve l\u00e1tszott, hogy hossz\u00fa, irracion\u00e1lis ir\u00e1nyokba t\u00f6rt p\u00e1lcik\u00e1kon inognak az ors\u00f3 alak\u00fa testek, s mint a kukacok vagy f\u00e9rgek, azokb\u00f3l tekerednek el\u0151 a kutat\u00f3 nyakak, a k\u00edv\u00e1ncsi fejek, a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s hajl\u00e1s\u00fa cs\u0151r\u00f6k, s az eg\u00e9sznek olyan volt a zaja, kicsike, egy\u00e9ni hangokb\u00f3l \u00f6ssze\u00e1ll\u00f3, t\u00f6m\u00f6r zsibong\u00e1s, mint a nagysz\u00fclei tanyai sz\u00e1rnyas udvar\u00e1nak. Csirk\u00e9k, kakasok, gy\u00f6ngyty\u00fakok, kacsa, liba, pulyka, a h\u00e1ts\u00f3 kertben valaki valamit reszel, a nagyanyja magot sz\u00f3r\u00f3 kez\u00e9ben m\u00e1sodik vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fas rohamsisak a szakajt\u00f3.<\/p>\n
Flaming\u00f3k voltak, egy hatalmas r\u00f3zs\u00e1s flaming\u00f3raj, a palavasi tengerpart eleg\u00e1ns, esetlen, \u0151shonos madarai. H\u00f3feh\u00e9r, leheletszer\u0171en r\u00f3zsapiros, halv\u00e1ny- \u00e9s s\u00f6t\u00e9tr\u00f3zsasz\u00edn, magenta \u00e9s m\u00e1lyva meg fekete sz\u00edn\u0171 tollazatukban, v\u00e9kony l\u00e1baikkal izgatottan g\u00e1zoltak a sek\u00e9ly v\u00edzben. Horgas cs\u0151r\u00fckkel szisztematikusan sz\u00e1ntott\u00e1k a felsz\u00ednt, dugatty\u00faszer\u0171en mozg\u00f3 nyelv\u00fckkel pr\u00e9selt\u00e9k ki, vizsg\u00e1lt\u00e1k \u00e1t a s\u00f3s vizet \u00e9s a finom iszapot. S\u00f3r\u00e1kokra vad\u00e1sztak, de az apr\u00f3 rovarok, f\u00e9rgek, moszatok meg a t\u00f6bbi r\u00e1k is mind-mind fennakadt az odabenti finom sz\u0171r\u0151lapokon, az \u0151 h\u00edres b\u0151r lamell\u00e1ikon.<\/p>\n
A bar\u00e1tn\u0151je messze el\u0151rement, tal\u00e1n m\u00e1r nem is l\u00e1tt\u00e1k, magukra hagyta \u0151ket, n\u00e9m\u00e1n k\u00f6sz\u00f6nte neki a tapintat\u00e1t. \u0150k ketten lemaradtak a l\u00e1ny\u00e1val, kagyl\u00f3h\u00e9jat gy\u0171jt\u00f6gettek. A l\u00e1ny a rendhagy\u00f3 form\u00e1j\u00faakat szedegette fel. Az apja egyik kez\u00e9ben egy cirmos-barna kagyl\u00f3 volt, a m\u00e1sikban egy m\u00e1rv\u00e1nyfeh\u00e9r: ha valamelyikn\u00e9l azonos sz\u00ednben nagyobbat tal\u00e1lt, az el\u0151z\u0151t eldobta. L\u00e9pkedtek a homokon, r\u00e1juk borult a nagy v\u00edz sz\u00e1mukra felt\u00f6rhetetlen metafizik\u00e1ja. Semmis\u00e9gekr\u0151l besz\u00e9lgettek. Azt rem\u00e9lt\u00e9k, hogy a m\u00e1sik is a r\u00e9gi tengerpartokra gondol, ahol \u00e9vekkel kor\u00e1bban, amikor \u0151k ketten m\u00e9g majdnem egyek voltak, \u00f3r\u00e1k hosszat vad\u00e1sztak uszad\u00e9k f\u00e1ra meg kalandos t\u00f6rt\u00e9net\u0171, \u00e9rthetetlen t\u00e1rgyakra az olcs\u00f3, eszel\u0151s naps\u00fct\u00e9sben. Ezt a partot a l\u00e1ny medit\u00e1ci\u00f3s ter\u00fcletnek haszn\u00e1lja: ha igazi \u00e1tgondolni val\u00f3ja akad, ide j\u00f6n ki egyed\u00fcl. A novemberi, rossz t\u00far\u00e1j\u00e1r\u00f3l mes\u00e9lt, amikor \u00fcres volt a homok, az er\u0151s, s\u00f3s sz\u00e9l az arc\u00e1ba dob\u00e1lta a sz\u00far\u00f3s es\u0151cseppeket, \u00e9s nem mondott neki a tenger semmit, tomp\u00e1n \u00e9s agressz\u00edvan hallgatott, vissza kellett villamosoznia gyorsan az ijeszt\u0151 csend el\u0151l a v\u00e1rosba. Az apja \u00e9rtette a t\u00f6rt\u00e9net rettenet\u00e9t, de nem akart a ny\u00edlt elsz\u00f6rnyed\u00e9s\u00e9vel rangot adni neki. Sz\u00f3rakozottan b\u00f3logatott. Igen, morogta, nem v\u00e1laszol mindig, s k\u00f6zben a homokot p\u00e1szt\u00e1zta, mert tudta, hogy nemsok\u00e1ra tal\u00e1l valami igaz\u00e1n \u00e9rt\u00e9keset.<\/p>\n
Mentek tov\u00e1bb. Azt\u00e1n a l\u00e1ny meg\u00e1llt, r\u00e1n\u00e9zett a f\u00e9rfira, b\u00e1r a szem\u00e9t nem lehetett l\u00e1tni a nagy szem\u00fcvege m\u00f6g\u00f6tt, \u00e9s megk\u00e9rdezte t\u0151le: apa, \u00e9n m\u00e1r nagy vagyok? \u00c9n m\u00e1r nagy vagyok szerinted, apa?<\/p>\n
A f\u00e9rfi a flaming\u00f3kat n\u00e9zte. Az egyik\u0151j\u00fcket megzavarhatta valami, az elr\u00e9m\u00fclt p\u00e9ld\u00e1ny hirtelen futni kezdett, nagy zajjal, sok\u00e1ig rohant, a vizet taposva szerezte meg a rep\u00fcl\u00e9shez sz\u00fcks\u00e9ges indul\u00f3sebess\u00e9get, azt\u00e1n v\u00e1ratlan eleganci\u00e1val, kiny\u00fajtott nyakkal messzire sz\u00e1llt. A t\u00f6bbiek nem t\u00f6r\u0151dtek vele. \u00dagy gondolt\u00e1k, \u00fagyis visszaj\u00f6n. \u00c1ltal\u00e1ban igazuk is volt. N\u00e9ha azonban nem, a f\u00e9rfi ezt is megfigyelte. K\u00edv\u00e1ncsi volt r\u00e1, hogy most mi t\u00f6rt\u00e9nik majd.<\/p>\n
A Fabre m\u00fazeumra gondolt, a m\u00e1sodrang\u00fa eur\u00f3pai festm\u00e9nyek j\u00f3zan, helyi m\u00fazeum\u00e1ra, meg a gazdag v\u00e1rosra, amit \u00e1tj\u00e1r a mind\u00f6r\u00f6kre elm\u00falt, birodalmi b\u0151s\u00e9gek arany eml\u00e9ke \u00e9s egy suhint\u00e1snyi katal\u00e1n szomor\u00fas\u00e1g. Nem tudta, mit v\u00e1laszoljon. Pr\u00f3b\u00e1lt \u00fagy elvigyorodni f\u00f6l\u00e9nyesen, hogy a l\u00e1nya azt \u00e9rthesse ki az apja ismer\u0151s mosoly\u00e1b\u00f3l, amit hallani akart, mert ez\u00fattal nem tudta, hogy a m\u00e1sik voltak\u00e9pp mit is akar hallani. N\u00e9zte a l\u00e1ny\u00e1t. L\u00e1tta rajta, hogy sokkal k\u00f6nnyebb itt neki, mint ahogy \u0151k otthon gondolt\u00e1k. \u00c9s azt is, hogy sokkal nehezebb: hidegebb, kem\u00e9nyebb, b\u00fcszk\u00e9bb. Fekete vez\u00e9rfonal, aranyb\u00edbor sz\u0151ttes. Hirtelen t\u00fal v\u00e9konynak l\u00e1tta a l\u00e1nya ujjait. Er\u0151snek \u00e9s sz\u00e9pnek, de t\u00fals\u00e1gosan v\u00e9konynak, ahogy a derek\u00e1t, a nyak\u00e1t \u00e9s a v\u00e9gtagjait is. Az \u00e1ttetsz\u0151 k\u00f6rm\u00f6k alatt r\u00f3zsasz\u00ednben t\u00fcnd\u00f6k\u00f6lt a h\u00fas, mint a s\u00f3 a Himal\u00e1ja m\u00e9ly t\u00e1rn\u00e1iban. Megk\u00f6ny\u00f6r\u00fclt rajtuk, lassan meg\u00e1llt, \u00e9s hosszan, mozdulatlanul lebegett f\u00f6l\u00f6tt\u00fck az id\u0151.<\/p>\n
A flaming\u00f3raj, mintha t\u00e1voli parancssz\u00f3ra tenn\u00e9, hirtelen felrep\u00fclt. A bar\u00e1tn\u0151je az utols\u00f3 hull\u00e1mt\u00f6r\u0151 g\u00e1ton rendezgette a frissen tal\u00e1lt kagyl\u00f3it, kavicsait, rajzolt valamit a homokba egy hossz\u00fa p\u00e1lc\u00e1val. A nagy suhog\u00e1sra feln\u00e9zett \u00e1mulva, integetve b\u00facs\u00faztatta \u00e9s \u00fcnnepelte a tovasz\u00e1ll\u00f3, nagy madarakat. Miel\u0151tt oda\u00e9rtek volna hozz\u00e1 a szikl\u00e1khoz, a f\u00e9rfi megadta a l\u00e1ny\u00e1nak a v\u00e1laszt. Azt\u00e1n le\u00fcltek a k\u00f6vekre, \u00e9s \u0151 megmutatta nekik a kincset, amit a v\u00e9g\u00e9n t\u00e9nyleg megtal\u00e1lt. Teljesen sim\u00e1ra \u00e9s feh\u00e9rre kopott kis cser\u00e9pdarab volt, tal\u00e1n egy b\u00f6gre, cs\u00e9sze vagy t\u00e1ny\u00e9rka nagyj\u00e1b\u00f3l k\u00f6r alak\u00fa, lapos darabk\u00e1ja. Egy \u00e9vsz\u00e1m volt f\u00e9lig-meddig olvashat\u00f3 rajta, ezernyolcsz\u00e1znyolcvan valamennyi, meg egy \u00f6tbet\u0171s csonk, L.O.N.G.W., egy hosszabb, mind\u00f6r\u00f6kre ismeretlen n\u00e9v nyit\u00f3t\u00f6red\u00e9ke.<\/p>\n
Emberek lept\u00e9k el a partot. T\u00e9rdig felhajtott nadr\u00e1gban, mez\u00edtl\u00e1b szaladg\u00e1ltak, labd\u00e1kat dob\u00e1ltak egym\u00e1snak nevetve, elm\u00e9ly\u00fclten terelgett\u00e9k sz\u00ednes s\u00e1rk\u00e1nyaikat az \u00e9gen, vagy csak fek\u00fcdtek csendben egym\u00e1s mellett a gy\u00e9k\u00e9nyeiken, a lassan meleged\u0151 homokban, az egym\u00e1shoz t\u00e1masztott biciklik mellett. Nekik lassan el kellett indulniuk. Egy part menti k\u00e1v\u00e9z\u00f3ban m\u00e9g ittak egy feket\u00e9t, azt\u00e1n visszas\u00e9t\u00e1ltak a villamosmeg\u00e1ll\u00f3ba. A vonatuk este nyolckor indult P\u00e1rizsba. A l\u00e1nya kik\u00eds\u00e9rte \u0151ket az \u00e1llom\u00e1sra, de az indul\u00e1st m\u00e1r nem v\u00e1rta meg vel\u00fck.<\/p>\n
Azt\u00e1n \u00fagy hajnali f\u00e9l h\u00e1rom fel\u00e9, \u00e9pp miel\u0151tt v\u00e9gleg elfogyott volna az adrenalinja, miel\u0151tt ki\u00fcr\u00fclt volna a v\u00e9r\u00e9b\u0151l az utols\u00f3 l\u00f6ket is, t\u00e9nyleg meg\u00e9rkezett a be\u00edg\u00e9rt rep\u00fcl\u0151t\u00e9ri j\u00e1rat. Bekanyarodott a kis t\u00e9rre a hossz\u00fa busz, mosolyg\u00f3s, bar\u00e1ts\u00e1gos beduin volt a sof\u0151r, v\u00e1n-f\u00f3r-zir\u00f3-zir\u00f3. Besz\u00e1lltak, gurultak, z\u00f6tyk\u00f6l\u0151dtek, kereszt\u00fcl az \u00fcres v\u00e1roson. A rep\u00fcl\u0151t\u00e9ri v\u00e1r\u00f3 kem\u00e9ny m\u0171anyagpadjain k\u00ednl\u00f3dtak, m\u00edg csak ki nem nyitott\u00e1k nekik a kapukat.<\/p>\n
A g\u00e9p lesz\u00e1ll\u00e1sa k\u00f6zben bedugult a f\u00fcle. H\u00f3napokkal k\u00e9s\u0151bb se javult, az orvos nem tudott rajta seg\u00edteni. Otthon tapogatta, feszegette, \u00fct\u00f6gette, t\u00f6m\u00f6r t\u00f6mb maradt a koponya. Mire megszokta volna, mire v\u00e9gleg megb\u00e9k\u00fclt volna vele, hirtelen nyom n\u00e9lk\u00fcl elm\u00falt.<\/p>\n
Forr\u00e1s: Jelenkor, 2014, 57. \u00e9vfolyam, 9. sz\u00e1m, 944. oldal<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Feket\u00e9k utaztak az \u00e9jf\u00e9li metr\u00f3kocsiban, kettej\u00fck\u00f6n k\u00edv\u00fcl kiz\u00e1r\u00f3lag durva feket\u00e9k. Ott \u00fcltek, \u00e1lltak, d\u00fcl\u00f6ng\u00e9ltek, zajongtak \u00e9s h\u0151b\u00f6r\u00f6gtek k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck a b\u00fcd\u00f6s melegben, ha ki akart n\u00e9zni az ablakon, \u00e9s elford\u00edtotta a fej\u00e9t, akkor is \u0151ket l\u00e1tta, ferd\u00e9n csorgott a hideg v\u00edz a k\u00fcls\u0151 fel\u00fcleten. A bar\u00e1tn\u0151je nagyon f\u00e9lt, mondta is neki, hogy ezt ne, ez \u00edgy […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-79931","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/79931","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=79931"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/79931\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=79931"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=79931"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=79931"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}