{"id":80502,"date":"2018-12-05T03:00:22","date_gmt":"2018-12-05T03:00:22","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=80502"},"modified":"2018-12-04T15:00:32","modified_gmt":"2018-12-04T15:00:32","slug":"dancs-artur-karacsony-falu-kirakat","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=80502","title":{"rendered":"Dancs Artur: Kar\u00e1csony-falu kirakat"},"content":{"rendered":"
\"\"<\/a>

A szerz\u0151 fot\u00f3ja<\/p><\/div>\n

Utols\u00f3 novemberi utamr\u00f3l \u00e9rtem \u00e9pp haza k\u00e9s\u0151 este, \u00e9s az Andr\u00e1s-napi szemerk\u00e9l\u0151 k\u00f6dszit\u00e1l\u00e1sba l\u00e9ptem ki a metr\u00f3b\u00f3l a rept\u00e9rr\u0151l j\u00f6vet, a West Village-ben. Innen busz visz majd \u00e1t haza, a keleti oldalra, az East Village-be. A 14. utcai meg\u00e1ll\u00f3, ami k\u00e9t igencsak n\u00e9pszer\u0171 bulihely el\u0151tt van, t\u00fal zajos volt a hangulatomhoz, eld\u00f6nt\u00f6ttem, hogy a Bleeckerre megyek, egy meg\u00e1ll\u00f3val fennebb, a v\u00e9g\u00e1llom\u00e1sra. Ott \u00e1ltal\u00e1ban nem szokta senki sem v\u00e1rni a buszt. A hideg sz\u00e9lben kicsit \u00f6sszeh\u00faztam magamon a hossz\u00fa egyenruhakab\u00e1tot, \u00e9s a s\u00e1lamat a nyakam k\u00f6r\u00e9 fontam. Ha nem lettem volna olyan kuty\u00e1ul f\u00e1radt, ak\u00e1r gyalog haza is indultam volna kereszt\u00fcl a Village-en. Ez mindig kedvenc foglalatoss\u00e1gom, az esti s\u00e9t\u00e1k a Village utc\u00e1in pedig annyi vid\u00e1ms\u00e1ggal l\u00e1tnak el, \u00e9s annyi gondolatot ind\u00edtanak \u00fatj\u00e1ra bennem, hogy csakis h\u00e1l\u00e1s lehetek minden perc\u00e9rt, amit itt t\u00f6lthettem \u00e9letemb\u0151l. Amikor h\u00fasz \u00e9ve el\u0151sz\u00f6r j\u00e1rtam New Yorkban, \u00e9s Livia elvitt a Bleecker Streetre, hogy ott el\u00e1rulja, sok\u00e9ves itt tart\u00f3zkod\u00e1sa nyom\u00e1n bizton kijelentheti, az a kedvenc helye eg\u00e9sz New Yorkban, olyan hirtelen\u00fcl vesztettem el a sz\u00edvemet a Village-ben, hogy azt sem tudtam, merr\u0151l szedjem \u00f6ssze magam. A Village-nek a s\u00e1rmja k\u00e9t \u00e9vtized t\u00e1vlat\u00e1b\u00f3l is levesz a l\u00e1bamr\u00f3l.
\n\u201eH\u00fasz \u00e9ve ilyenkor sz\u00e1lltam g\u00e9pre, \u00e9s rep\u00fcltem \u00e1t az \u00f3ce\u00e1nt \u00e9letemben el\u0151sz\u00f6r, hozz\u00e1d, New Yorkba.\u201d
\nLivia, aki 98-ban l\u00e9git\u00e1rsas\u00e1gi szolg\u00e1lat\u00e1\u00e9rt kij\u00e1r\u00f3 ideiglenes belv\u00e1rosi otthon\u00e1t a Murray Hillen megosztotta velem k\u00e9t h\u00e9tig, ez\u00e1ltal megv\u00e1ltoztatta az \u00e9letem. Nem k\u00fcl\u00f6nben azon a vas\u00e1rnapon, amikor nem kellett dolgozni mennie, \u00e9s velem t\u00f6lt\u00f6tte a d\u00e9lut\u00e1nt. Addigra \u00e9n m\u00e1r bej\u00e1rtam a Times Square-t, az ikertornyok \u00e9s a Szabads\u00e1g-szobor k\u00f6rny\u00e9k\u00e9t, s\u0151t, m\u00e9g a Central Parkot is, rendes turist\u00e1hoz ill\u0151en. Akkor ment\u00fcnk el a Bleeckerre, \u00e9s j\u00e1rtuk be elej\u00e9t\u0151l v\u00e9gig. \u00c9s csak \u00e1multam, mikor a filmd\u00edszletre eml\u00e9keztet\u0151 soksz\u00edn\u0171, \u00e9l\u00e9nk boltsoron v\u00e9gigment\u00fcnk. Ott volt a nagy hanglemezbolt, mellette sajtot \u00e1rultak, nagy kerek sajtok voltak t\u00f6mbben a kirakatban, \u00e9s sz\u00e9p, harapnivl\u00f3 h\u00e1romsz\u00f6gek kiv\u00e1gva egyikb\u0151l-m\u00e1sikb\u00f3l. Azt\u00e1n a cukr\u00e1szda, ahol helyben s\u00fctik a friss csokol\u00e1d\u00e9csonkos s\u00fctem\u00e9nyeket, \u00e1fony\u00e1s linzereket, t\u00far\u00f3tort\u00e1t \u00e9s pudingokat k\u00e9sz\u00edtenek, \u00e9s rengeteg gy\u00fcm\u00f6lccsel t\u00e1lalj\u00e1k. Szemk\u00f6zt a sarkon a f\u0171szer-csemege, ezersz\u00ednben pomp\u00e1z\u00f3 vir\u00e1gcsokrokkal a bolt bej\u00e1rat\u00e1n\u00e1l, \u00e9s az Amy p\u00e9ks\u00e9g\u00e9nek b\u00f3d\u00edt\u00f3 keny\u00e9rillata. Elterjedt t\u00e9vhit, hogy Amerik\u00e1ban nincs j\u00f3 keny\u00e9r, \u00e9s \u00e9n is hajlamos voltam ezt elhinni a szupermarketb\u00e9li szivacskenyerek v\u00e9gtelen erdej\u00e9ben, amiknek \u00f6sszetev\u0151ir\u0151l ma sem tudok semmi biztosat. Szerintem valami m\u0171anyagb\u00f3l gy\u00e1rthatj\u00e1k, l\u00e9nyegtelen. Lelke rajta, aki eszi. Anyagi okokb\u00f3l az \u00e9n lelkem is volt rajta ideig-\u00f3r\u00e1ig, majd ink\u00e1bb elk\u00f6nyveltem, nincs keny\u00e9r Amerik\u00e1ban, \u00e9s csendben elfeledkeztem arr\u00f3l, ami otthon oly fontos volt nekem mindenkoron. Pedig, ha belegondolok, m\u00e1r els\u0151 pillanatt\u00f3l tudtam ezekr\u0151l a p\u00e9ks\u00e9gekr\u0151l, csak olyan m\u00e9rhetetlen\u00fcl dr\u00e1g\u00e1n m\u00e9rik az igazi kenyereket, hogy az nekem t\u00f6bb napi k\u00f6lt\u0151p\u00e9nzemet em\u00e9sztette volna fel. S am\u00edg turist\u00e1lkodni j\u00e1rtam ide, ink\u00e1bb hasznosabb dolgokra k\u00f6lt\u00f6ttem p\u00e9nzt azzal a gondolattal nyugtatva a lelkemet, hogy majd haza\u00e9rve bep\u00f3tolom a kenyeres kies\u00e9seimet. A dolog akkor fordult komolyra, amikor m\u00e1r itt laktam, \u00e9s mindent megadtam volna egy darab j\u00f3 keny\u00e9r\u00e9rt. De nem adhattam meg. Mert nem volt. Legal\u00e1bbis sok\u00e1ig nem. Tov\u00e1bb a Bleeckeren egym\u00e1st \u00e9rik a ruh\u00e1s boltok, exkluz\u00edv divatbutikok, a m\u00e9zeskal\u00e1cs h\u00e1zak, a t\u0171zolt\u00f3l\u00e9tr\u00e1sak, az utca v\u00e9g\u00e9n meg a Magnolia p\u00e9ks\u00e9g. Akkor m\u00e9g csak finom tort\u00e1i\u00e9rt \u00e9s s\u00fctem\u00e9nyei\u00e9rt volt h\u00edres, ma m\u00e1r a filmvil\u00e1g zar\u00e1ndokhelly\u00e9 tette azt is, meg az eg\u00e9sz Village-et is, hisz tal\u00e1n nincs is olyan szeglete, ahol ne forgattak volna valami filmet vagy sorozatot. Nekem akkoriban m\u00e9g halv\u00e1ny sejtelmem volt csak a J\u00f3bar\u00e1tokr\u00f3l, m\u00e1r hogy a Friends sorozatr\u00f3l. Akkoriban zajlott, \u00e9s minden sz\u00e1l\u00e1val a Village-hez k\u00f6t\u0151d\u00f6tt. Livia eml\u00edtette meg, nekem eszembe sem jutott volna, de, mint ahogy minden kezd\u0151 turista, a h\u00e1romsz\u00f6g\u0171 t\u00e9r parkj\u00e1ban \u00e1ll\u00f3 sz\u00f6k\u0151k\u00fatr\u00f3l m\u00e1ris meg\u00e1llap\u00edtottam, hogy az bizony a f\u0151c\u00edmb\u0151l j\u00f3lismert. \u00c9s t\u00e9vedtem. De erre csak nagyon sok \u00e9v, tal\u00e1n \u00e9vtized ut\u00e1n j\u00f6ttem r\u00e1. \u00c9s l\u00e9nyegtelen is.
\n\u201eH\u00fasz \u00e9v? Akkor m\u00e9lt\u00f3 \u00fcnnepl\u00e9st k\u00edv\u00e1nok!\u201d \u2013 \u00edrta vissza v\u00e1lasz\u00fczenet\u00e9ben Livia Bukarestb\u0151l.
\n\u201eVeled \u00fcnnepeltem\u201d \u2013 v\u00e1laszoltam Amsterdamb\u00f3l hazafel\u00e9 indulva.
\n\u201eDe j\u00f3 nek\u00fcnk!\u201d \u2013 \u00edgy Livia.
\n\u201e\u2026\u00e9s ma is furdal a lelkiismeret a d\u00e1n kekszek miatt\u201d
\nIttl\u00e9tem idej\u00e9n Livia mindenf\u00e9l\u00e9vel j\u00f3l tartott, \u00e9s soha semmiben nem volt semmi ir\u00e1ny\u00fa korl\u00e1toz\u00e1s, azt ehettem, amit s amennyit akartam, s oda mehettem, ahov\u00e1 kedvem tartotta. Egyik este, mikor k\u00e9s\u0151re \u00e9rt haza a rept\u00e9rr\u0151l, mert a temesv\u00e1ri j\u00e1rat k\u00e9sett a havaz\u00e1s miatt, leroskadt f\u00e1radtan a karossz\u00e9kre, \u00e9s ler\u00fagta a cip\u0151it. Megk\u00e9rdezte, hol j\u00e1rtam aznap, \u00e9s ettem-e rendesen \u2013 nem mintha fenn\u00e1llt volna a vesz\u00e9lye annak, hogy net\u00e1n elfogyjak, mint a tud\u00f3s macsk\u00e1ja, csak mint amennyire egy j\u00f3 h\u00e1zigazd\u00e1nak illik vend\u00e9ge j\u00f3l\u00e9te fel\u0151l tudakoz\u00f3dni. Bort t\u00f6lt\u00f6tt mag\u00e1nak az asztal alatti cabernet-b\u0151l, \u00e9s az asztalon megsemmis\u00fclten hever\u0151 nagy k\u00e9k d\u00e1n kekszes doboz fel\u00e9 ny\u00falt. Egy k\u00e9zzel felpattintotta a pl\u00e9hdoboz tetej\u00e9t, de \u00e9n akkorra megszeppenten felszisszentem, hogy az biza meglehet\u0151sen, ha nem teljes eg\u00e9sz\u00e9ben\u2026 \u00fcres.
\nLivia a szem\u00fcvege felett r\u00e1m n\u00e9zett rezzen\u00e9stelen arccal \u00e9s szigor\u00fa, \u00fcveges tekintettel, \u00e9s megk\u00e9rdezte, mintha nem j\u00f3l \u00e9rtette volna: \u00fcres\u2026? Ink\u00e1bb kijelent\u00e9s volt ez, semmint \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s. Biza, \u00fcres, er\u0151s\u00edtettem meg im\u00e9nti \u00e1ll\u00edt\u00e1somat, amit \u0151 maga is volt kedves visszaigazolni. \u00c9s akkor m\u00e1r fel\u00fcltem az \u00e1gyban. Livia soha semmi\u00e9rt nem tett szemreh\u00e1ny\u00e1st, az\u00e9rt sem, ha szertesz\u00e9t hagytam a csepp lakr\u00e9szben a holmimat, hogy a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ban a f\u00fcgg\u00f6nyre aggatva sz\u00e1radtak a zoknijaim \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny boxerals\u00f3, az\u00e9rt sem, ha megettem az \u00f6sszes toj\u00e1st, ha k\u00e9s\u0151n j\u00f6ttem haza, \u00e9s \u0151 m\u00e1r aludt, ha nem vittem ki a szemetet \u2026 de most olyan szokatlanul fagyos lett a l\u00e9gk\u00f6r, hogy azt sem tudtam, hov\u00e1 s\u00fcllyedjek sz\u00e9gyenemben. Elk\u00e9pzeltem, hogy Livi\u00e1b\u00f3l, e der\u00e9k asszonyb\u00f3l, akit mindaddig eleg\u00e1ns, csendes \u00farih\u00f6lgynek ismertem, most el\u0151t\u00f6r majd egy \u00e1ltalam nem ismert m\u00e1sik term\u00e9szete, v\u00e1z\u00e1kat hajig\u00e1l a fejemre, a b\u0151r\u00f6ndjeimet kisz\u00f3rja a tizenegyedik emeletr\u0151l egyenesen a 39. utca k\u00e9s\u0151 esti forgalm\u00e1ba, marad\u00e9ktalanul feltart\u00f3ztatva ezzel a kuk\u00e1saut\u00f3t, ami \u00e9ppen most gy\u0171jti be az utc\u00e1nkb\u00f3l a szemetes zs\u00e1kokat, \u00e9s a m\u00f6g\u00f6tte felsorakozott s\u00e1rga taxikat, benn\u00fck sz\u00ednh\u00e1zb\u00f3l hazafel\u00e9 igyekv\u0151 emberekkel, s olyanokkal is, akik miattam majd j\u00f3l lek\u00e9sik a rep\u00fcl\u0151j\u00fcket vagy a vonatjukat a k\u00f6zeli Grand Centralban, engem meg \u00e9l\u00e9nken k\u00e1romkodva kir\u00fagdos a lak\u00e1sb\u00f3l a gall\u00e9romn\u00e1l fogva r\u00e1ngatva, amit csak akkor \u00e9r el, ha visszah\u00fazza magassark\u00fa cip\u0151j\u00e9t az asztal al\u00f3l, a boros\u00fcveg mell\u0151l. Azt sem z\u00e1rtam ki, hogy a boros\u00fcveget elegyengeti a fejemen, csak el\u0151tte kiissza a benne ragadt cabernet-t.
\nLivia azonban csak n\u00e9zett r\u00e1m csendesen, mereven, szigor\u00faan. Eleg\u00e1nsan. Megigaz\u00edtotta a szem\u00fcveg\u00e9t, a sz\u00e9ken maga al\u00e1 h\u00fazott l\u00e1b\u00e1t leeresztve a padl\u00f3ra fel\u00e1llt. Na, gondoltam, most j\u00f6n a v\u00e1zahajig\u00e1l\u00e1s. De nem ny\u00falt a v\u00e1za ut\u00e1n. Csak halkan megk\u00e9rdezte:
\n\u2013 Mindet meg b\u00edrtad enni? \u2013 de nyilv\u00e1nval\u00f3an nem v\u00e1rt v\u00e1laszra, hanem elindult a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba, mik\u00f6zben ezzel z\u00e1rta a mondanival\u00f3j\u00e1t: Hmmmm!
\nEz a \u201eHmmmmm!\u201d nem volt \u00faj, a megr\u00f6k\u00f6ny\u00f6d\u00e9s megnyilv\u00e1nul\u00e1s\u00e1nak eme \u00faj m\u00f3dj\u00e1t Livi\u00e1t\u00f3l hallottam el\u0151sz\u00f6r, de nem akkor este. Ha valamin nagyon megbotr\u00e1nkozott vagy valamit nagyon rosszallt, akkor hallatta ezt a kiss\u00e9 ny\u00fcsz\u00edt\u0151 hangot az orr\u00e1b\u00f3l \u00e9s valahonnan az arc\u00fcreg\u00e9b\u0151l.
\nTerm\u00e9szetesen, az \u00e9vtizedek sor\u00e1n nem is egyszer tiszt\u00e1ztuk ezt a dolgot, \u00e9s megannyiszor megnyugtatott, csak viccelt. De az a \u201eHmmm!\u201d olyan \u00e9lesen has\u00edtott bel\u00e9m akkor este, hogy ma is, ha d\u00e1n kekszet eszem, elrestellem magam egy-egy pillanatra.
\n\u201eLehet m\u00e9g olyan kekszet kapni a sarki boltban?\u201d \u2013 k\u00e9rdezett vissza.
\n\u201ePersze, \u00e9s mostm\u00e1r olcs\u00f3. De a legjobb a d\u00e1nokn\u00e1l m\u00e9gis\u2026\u201d
\nHogy mostm\u00e1r olcs\u00f3, eg\u00e9szen pontosan azt jelentette, hogy ma m\u00e1r megengedhetn\u00e9m magamnak, hogy visszav\u00e1s\u00e1roljam, amit akkor nem tudtam megtenni.
\n\u00datban a Bleecker buszmeg\u00e1ll\u00f3 fel\u00e9 elhaladtam az egykori Lukoil, ma m\u00e1r Mobil benzink\u00fat el\u0151tt. Miut\u00e1n a t\u00f6mbh\u00e1zunk el\u0151tti Mobil kutat n\u00e9gy \u00e9ve bez\u00e1rt\u00e1k, hogy valami \u00faj \u00fcvegpalot\u00e1nak adjanak ezzel helyet, ez a k\u00fat maradt az egyeten als\u00f3-Manhattanben. \u00c9s ott a s\u00e1gaf\u00e9ny\u0171 italbolt. A lik\u0151r-store kirakat\u00e1t r\u00e9gi esti s\u00e9t\u00e1imon mindig megcsod\u00e1ltam. Narancss\u00e1rga sz\u00ednben \u00faszott, \u00e9s \u00edzl\u00e9ses d\u00edsz\u00edt\u00e9ssel vonzotta a v\u00e1s\u00e1rl\u00f3kat, m\u00e1r amennyire egy italboltnak kell m\u00e9g vonzani azokat, akik am\u00fagy is odamennek. A West Village el\u0151kel\u0151 k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g\u00e9hez m\u00e9lt\u00f3an eleg\u00e1ns \u00e9s diszkr\u00e9t, no meg, szint\u00e9n annak megfelel\u0151en dr\u00e1ga is. A sarkon a r\u00e9gi \u00fajs\u00e1gos. L\u00e9nyeg\u00e9ben sz\u00ednes magazinokat \u00e1rulnak itt, ami\u00f3ta ismerem a k\u00f6rny\u00e9ket, a vil\u00e1g minden orsz\u00e1g\u00e1b\u00f3l. \u00c9s van egy sz\u00e9ls\u0151 kirakat, ahol ma is, mint a kilencvenes \u00e9vekben, csak erotikus jelleg\u0171 foly\u00f3iratok sorakoznak. Fel nem foghatom, kik v\u00e1s\u00e1rolnak ma m\u00e9g ilyen m\u00e9regdr\u00e1ga magazinokat, de a bolt ma sem t\u0171nik \u00fagy, mintha hanytlana, \u00e9s a csendes est\u00e9n is egym\u00e1snak adt\u00e1k a kilincset a v\u00e1s\u00e1rl\u00f3k. A buszmeg\u00e1ll\u00f3t egy f\u00e9nyes kirakat vil\u00e1g\u00edtotta meg. A j\u00e1rd\u00e1ra es\u0151 f\u00e9ny csillogott, szipork\u00e1zott. Mikor k\u00f6zel \u00e9rtem, kellemes izgalom futott rajtam v\u00e9gig, a t\u00e1sk\u00e1mat let\u00e1masztottam a falhoz, \u00e9s odasiettem. A patika volt az \u00e9s kirakat\u00e1ban a kar\u00e1csony-falu.
\nEgy \u00e1lomfalu behavazva, \u00fcnnepi hangulatban. Sz\u00e9len egy \u00f3ri\u00e1sker\u00e9k, od\u00e9bb a k\u00f6rhinta caroussel, vas\u00fat\u00e1llom\u00e1s, kis villanyvonattal, l\u00e1mpaoszlopok sora, feny\u0151f\u00e1k, konflisok, sz\u00e1nk\u00f3z\u00f3 gyermekek, korcsoly\u00e1z\u00f3 p\u00e1rok, vend\u00e9gl\u0151, fogad\u00f3, \u00e9dess\u00e9gbolt, kar\u00e1csonyfa\u00e1rus, kistemplom, t\u0171zolt\u00f3s\u00e1g, h\u00f3, h\u00f3, h\u00f3, dombok, csillog\u00f3 f\u00e9nyek, sz\u00ednek, vid\u00e1ms\u00e1g. Egy nagyon t\u00e1voli \u2013 tal\u00e1n sosem volt \u2013 mesevil\u00e1g. Egy operett.
\n\u2013 H\u00e1t, itt vagy!\u2026 \u2013 suttogtam magam el\u00e9.
\nT\u00edz \u00e9ve, amikor New Yorkba k\u00f6lt\u00f6ztem, ha v\u00edgasztal\u00e1sra, l\u00e9lekmelenget\u00e9sre v\u00e1gytam, \u00e9s id\u0151mb\u0151l kitelt, beutaztam Manhattanbe a Queens-bulv\u00e1rr\u00f3l, \u00e9s lej\u00f6ttem a Village-be.
\nNeh\u00e9z id\u0151k j\u00e1rtak r\u00e1m. Teltek a h\u00f3napok, \u00e9s nehezen alakultak a dolgaim. Egyr\u00e9szt adminisztr\u00e1ci\u00f3s \u00e9s b\u00fcrokratikus okok k\u00e9sleltett\u00e9k munk\u00e1ba \u00e1ll\u00e1somat, m\u00e1sr\u00e9szt meg az \u00e9ppen nyakunkba szakadt gazdas\u00e1gi vil\u00e1gv\u00e1ls\u00e1g. Amint arr\u00f3l kor\u00e1bban hosszasan mes\u00e9ltem, k\u00e9nytelen voltam fontol\u00f3ra vennem a hazat\u00e9r\u00e9semet. \u00dagy \u00e9reztem, ennek a v\u00e1rosnak semmi sz\u00fcks\u00e9ge r\u00e1m, kivet mag\u00e1b\u00f3l, vagy ink\u00e1bb tudom\u00e1st sem vesz r\u00f3lam. Nem kellek itt semmire. Persze, ma m\u00e1r tudom, mekkora badars\u00e1gok ezek, m\u00e9g akkor is, ha azt az \u00e9rz\u00e9st, ami akkor belengte mindennapjaimat, h\u00fasbav\u00e1g\u00f3an fel tudom ma is id\u00e9zni, b\u00e1r legkev\u00e9sb\u00e9 sem \u00e1ll sz\u00e1nd\u00e9komban. A lak\u00f3t\u00e1rsam, ez a dr\u00e1ga asszony aggodalommal figyelte k\u00fcszk\u00f6d\u00e9seimet, az \u00e1ll\u00e1skeres\u00e9ssel t\u00f6lt\u00f6tt napokat, a megsz\u00e1ml\u00e1lhatatlan reggelt, amikor az egyetlen, otthonr\u00f3l hozott cs\u00edkos \u00f6lt\u00f6ny\u00f6met fel\u00f6lt\u00f6ttem az egyetlen feh\u00e9r ingemmel, nyakkend\u0151vel, \u00e9s elindultam egy \u00fajabb \u00e1ll\u00e1sinterj\u00fara. \u00c9s este, vagy m\u00e1snap, amikor ism\u00e9t tal\u00e1lkoztunk a konyh\u00e1ban megk\u00e9rdezte, j\u00e1rtam-e sikerrel. Amikor elmondtam neki, hogy megfordult a fejemben a visszal\u00e9p\u00e9s, mert elfogyott az \u00f6sszes p\u00e9nzem, \u00e9s lassan fel is kopik itt az \u00e1llam, Marika f\u00e9lretette a r\u00e1ntanival\u00f3 csirk\u00e9t, az olajat levette a t\u0171zr\u0151l, \u00e9s r\u00e1gy\u00fajtott egy cigarett\u00e1ra, majd intett, \u00fclj\u00fcnk ki az erk\u00e9lyre egy sz\u00f3ra.
\n\u2013 Nem adhatod fel. Nagyon neh\u00e9z, tudom, \u00e9s l\u00e1tom. Nekem is az volt sokszor. Neked pap\u00edrjaid is vannak, a nyelvet is besz\u00e9led. Siker\u00fclnie kell. Csak id\u0151 k\u00e9rd\u00e9se. Nem mehetsz haza. Persze, a d\u00f6nt\u00e9s a tied. De ha \u00fagy d\u00f6ntesz, hogy maradsz, \u00e9n meghitelezem neked a k\u00f6vetkez\u0151 h\u00f3napot a biztons\u00e1gi let\u00e9tedb\u0151l. Megb\u00edzom benned. \u00c9s nem akarom, hogy emiatt feladd. Mert tudom, mennyire szereted te is New Yorkot.
\nKilenc \u00e9ve hangzott el ez a besz\u00e9lget\u00e9s egy nyirkos okt\u00f3beri est\u00e9n, amikor m\u00e1r k\u00f6dbe fordul minden nyoma az \u0151sznek.
\nId\u00e9n okt\u00f3ber v\u00e9g\u00e9n, az any\u00e1m hazautaz\u00e1s\u00e1t k\u00f6vet\u0151en meg\u00fcr\u00fclt lak\u00e1s csendj\u00e9ben eszembe jutott az a besz\u00e9lget\u00e9s, a b\u00edztat\u00e1s, az es\u00e9ly m\u00e9g egy kis pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1sra. Ami \u00e9ppen idej\u00e9ben fordult j\u00f3ra ahhoz, hogy ne kelljen feladnom az \u00e1lmomat. \u00c9s id\u00e9n azon a novemberi reggelen, amikor arra \u00e9bredtem, hogy a l\u00e1nya \u00edrt \u00fczenetet, elzsibbadtam. Nem is tudtam, hogy beteg volt\u2026 Az a kegyetlen fene \u0151t is elvitte a j\u00f3 emberek sor\u00e1b\u00f3l.
\nTal\u00e1n nem is sejtette, hogy \u2013 mint annak idej\u00e9n Livia \u2013 aznap este, kilenc \u00e9ve, \u0151 is megv\u00e1ltoztatta az \u00e9letemet. Nem csak es\u00e9lyt, de rem\u00e9nyt adott. Rem\u00e9nyt, hogy ezen, az akkor m\u00e9g nagyon idegen f\u00f6ld\u00f6n is, ahonnan m\u00e9g ezer sz\u00e1l h\u00fazott l\u00e1thatatlan, de ann\u00e1l nagyobb er\u0151vel oda, amit mindaddig otthonomnak tudtam, hogy itt is tal\u00e1lhatok m\u00e9g felemel\u0151 emberi gesztust.
\nEgy sikeres \u00e1ll\u00e1sinterj\u00fat\u00f3l a p\u00e9nzkeres\u00e9sig azonban nagyon hossz\u00fa az \u00fat mindenhol, de Amerik\u00e1ban m\u00e9g tal\u00e1n enn\u00e9l is sokkal hosszabb. Hetek, h\u00f3napok teltek el \u00fcgyint\u00e9z\u00e9sekkel \u00e9s idegt\u00e9p\u0151 v\u00e1rakoz\u00e1sokkal. Az id\u0151szakot \u00e1thidal\u00f3 seg\u00edts\u00e9get Zsuska bar\u00e1tom adta meg intrav\u00e9n\u00e1san \u00e9s azonnal, hogy az els\u0151 fizet\u00e9scsekkemig valamennyi leveg\u0151h\u00f6z juthassak m\u00e9g. \u00cdgy k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt r\u00e1m az els\u0151 amerikai t\u00e9li \u00fcnnepi id\u0151szak. Advent lehetett m\u00e1r, eszel\u0151sen bolyongtam, s\u00fcrgettem az id\u0151 m\u00fal\u00e1s\u00e1t, hogy mihamarabb ism\u00e9t \u00e9lni kezdhessek. Nem tudtam m\u00e9g, mikor lesz ez, nem tudtam, hogyan t\u00f6rt\u00e9nik majd. Semmit sem tudtam. Csak rem\u00e9nykedtem, kimozdul az \u00e9letem v\u00e9gre a holtpontr\u00f3l. J\u00e1rtam az utc\u00e1kat. Kicsit k\u00f6nnyebb sz\u00edvvel, mint a rem\u00e9nyvesztett heteimben. \u00c9s n\u00e9ha elj\u00f6ttem a Village-be felt\u00f6lt\u0151dni. Este volt, \u00e9s a h\u00e1romsz\u00f6g\u0171 park m\u00f6g\u00f6tt, a sz\u00f6k\u0151kutat elhagyva egy csillog\u00f3 kirakatra lettem figyelmes a Bleecker \u00e9s a 6-os sug\u00e1r\u00fat sark\u00e1n. A j\u00e1rd\u00e1ra es\u0151 f\u00e9ny m\u00e9g hangulatosabb\u00e1 tette a mindig ir\u00edgyked\u00e9ssel, \u00e1lmodoz\u00f3 s\u00f3v\u00e1rg\u00e1ssal lesett sz\u00e9p h\u00e1z melletti kisbolt k\u00f6rny\u00e9k\u00e9t. Mikor k\u00f6zel l\u00e9ptem, l\u00e1ttam, hogy patika. De a kirakatban nem gy\u00f3gyszerek \u00e9s t\u00e9m\u00e1ba v\u00e1g\u00f3 term\u00e9kek voltak, hanem egy kar\u00e1csony-falu. Egy nagy \u00f3ri\u00e1sker\u00e9k a sz\u00e9len, od\u00e9bb egy caroussel, korcsolyap\u00e1lya, kisvas\u00fat, feny\u0151f\u00e1k \u00e9s h\u00f3, h\u00f3, h\u00f3. Sz\u00ednek, csillog\u00e1s. Mese.
\nMeg\u00e1lltam, az orromat az ablakhoz nyomva b\u00e1multam \u00f6nfeledten hossz\u00fa percekig a pazar apr\u00f3l\u00e9koss\u00e1ggal kimunk\u00e1lt hangulatv\u00e1rost a kirakatban. Olyan volt ez, mint az operett egy neh\u00e9zs\u00e9gekkel teli vil\u00e1gban, mikor megsz\u00fcletett az emberek homlok\u00e1n a r\u00e1ncokat elsim\u00edtani. Tudjuk, hogy nem igazi, de beleolvadunk, hogy elhiggy\u00fck, l\u00e9tezik az a vil\u00e1g, \u00e9s hogy nek\u00fcnk abban a sz\u00e9p vil\u00e1gban van hely\u00fcnk. Sok est\u00e9n elmentem m\u00e9g. Amikor csak tehettem. M\u00e9g egy \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb is, adventkor.
\nAmikor a Village-be k\u00f6lt\u00f6ztem, fut\u00f3lag eszembe jutott egyikszer, hogy meg kellene n\u00e9znem, a patika ki\u00e1ll\u00edtja-e m\u00e9g az \u00fcnnepekre a kar\u00e1csony-falut. De nemhogy a falu, de a patika sem volt m\u00e1r ott. Valami sz\u00e9ps\u00e9gszalon vette \u00e1t a helyet, \u00e9s hideg, neonf\u00e9nyes szanat\u00f3rium lett. A magyar nev\u0171 patikusnak meg nyom\u00e1t vesz\u00edtettem. Elgondolkodtam az\u00e9rt rajta, hogy vajon az\u00e9rt csin\u00e1lta-e ezt a kar\u00e1csony-falut, mert hazulr\u00f3l hozta ezt a v\u00e1gyat a hihetetlen\u00fcl sz\u00e9p, az operettesen sz\u00e9p ir\u00e1nt? Hogy szerettem \u00e9n azokat a sz\u00e9p kirakatokat otthon decemberben. M\u00e9g a kommunizmus idej\u00e9n is. Pontosan tudtam, melyik boltban, mi lesz a kar\u00e1csonyi kirakat d\u00edsze. Minden \u00e9vben ugyanaz volt. Kisebb v\u00e1ltoztat\u00e1sokkal, az akkori k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek r\u00f6vid gyepl\u0151je szerint. A Kazinczy utc\u00e1n a j\u00e1t\u00e9kboltban p\u00e9ld\u00e1ul egyik oldalt a kis villanyvonat volt. Igaz, csak k\u00f6rben j\u00e1rt, \u00e9s m\u0171anyag volt a s\u00edn. De mint akkori \u00e9letem legnagyobb v\u00e1gya, villanyvas\u00fat volt. Olyan, amilyen. Nekem semmilyen nem volt. Any\u00e1mnak negyvenmegannyi \u00e9v t\u00e1vlat\u00e1b\u00f3l ny\u00e1ron a tengerparton h\u0171s\u00f6lve a naperny\u0151 alatt, k\u00e9t kajszibarack k\u00f6z\u00f6tt akaratlanul is szem\u00e9re vetettem ezt a f\u00e1jdalmamat, noha tudtam, nem az akaraton m\u00falott a villanyvas\u00fat sorsa a gyermekkoromban. A m\u00e1sik ablakban, a baloldaliban meg a kisaut\u00f3k voltak a pl\u00e9hb\u0151l k\u00e9sz\u00fclt kanyarg\u00f3s \u00faton, a r\u00e1festett v\u00e1ros f\u00f6l\u00f6tt. Olyan volt nekem is. Am\u00edg a kommunist\u00e1k ateizmusa nem harap\u00f3zott el annyira, hogy ki\u00edrtsa a vall\u00e1s megnyilv\u00e1nul\u00e1sait, az egyik bolt kirakata minden \u00e9vben hatalmas m\u00e9ret\u0171 bibliai k\u00e9pet \u00e1ll\u00edtott ki a megv\u00e1lt\u00f3 sz\u00fclet\u00e9s\u00e9r\u0151l.
\nPersze, hol vannak azok a kirakatok a Fifth Avenue vagy a Madison Avenue f\u00e9ny\u00e1rban \u00fasz\u00f3, hivalkod\u00f3 ablakai mellett. Igaz, egy ilyen ingergazdag vil\u00e1gba nevelkedett n\u00e9pess\u00e9gnek azok a halov\u00e1ny kirakatok ma m\u00e1r unalmasak, megbotr\u00e1nkoztat\u00f3ak lenn\u00e9nek. Ami b\u00edztat\u00f3 m\u00e9gis, hogy ezek az operett-kirakatok mind jobban t\u00e9rnek vissza a divatba. \u00c9s nem is annyira a divat \u00e9rdekel, s\u0151t, az a legkev\u00e9sb\u00e9. Sokkal ink\u00e1bb maga a t\u00e9ny. Sajn\u00e1ltam, hogy a patika, mint annyi minden m\u00e1s New Yorkban, felsz\u00edv\u00f3dott, elp\u00e1rolgott, mint a fed\u0151r\u0151l lecseppent v\u00edzcsepp a forr\u00f3 plattnin. Mag\u00e1val vive az adventi kar\u00e1csony-falut, hogy az ember ne nyomogathassa oda az orr\u00e1t az ablak\u00fcveghez hosszasan beleszipogva a hidegbe.
\nA Bleecker \u00e9s 8-as Avenue sark\u00e1n, a buszmeg\u00e1ll\u00f3ban az orromat az ablakra nyomva \u00e1lltam, \u00e9s b\u00e1multam a kisv\u00e1ros prec\u00edzen kidolgozott, hiteles vid\u00e1ms\u00e1g\u00e1t. Boldog voltam \u00e9n is. Annyira, hogy az sem \u00e9rdekelt, h\u00e1ny busz megy el m\u00f6g\u00f6ttem. Eszembe jutott az a kilenc \u00e9vvel azel\u0151tti este is. Hogy mennyire neh\u00e9z volt. \u00c9s hogy mennyire \u00e9rdekes, hogy sohasem \u00e9reztem, hogy neh\u00e9z, amikor neh\u00e9z volt. S\u0151t, ha belegondolok, nem is \u00e9rzem, hogy neh\u00e9z lett volna b\u00e1rmi is. Az \u00e9letem kirak\u00f3kock\u00e1i \u00fagy \u00e1llnak \u00f6ssze egy \u00fatt\u00e1 visszatekintve ezekre az \u00e9vekre \u00e9s a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sekre, a kalandokra, mintha a legterm\u00e9szetesebb folyamat volna. Eszembe jutott Marika is. \u00c9s az, hogy egyik este, mikor a kirakatb\u00e1mul\u00e1sb\u00f3l megfagyott orral hazat\u00e9rtem, egy t\u00e1l meleg \u00e9tel v\u00e1rt az asztalon \u00e9s egy lev\u00e9l a lak\u00f3t\u00e1rsamt\u00f3l: \u201eNeked tettem. J\u00f3 \u00e9tv\u00e1gyat!\u201d. \u00c9s eszembe jut any\u00e1m, aki mondja, hogy minap ben\u00e9zett a kis Cirmivel a nagyboltba, h\u00e1tha lenne villanyvas\u00fat. Mondom, nem nagyon kell azt n\u00e9zegetni, mert a kis Cirminek van villanyvonata, m\u00e9g \u00e9n is j\u00e1tszottam egyikszer vele, amikor otthon j\u00e1rtam. Igaz, el\u0151fordulhat, hogy Cirmike az\u00f3ta alaposabban belen\u00e9zett a kisvonat szerkezet\u00e9be, \u00e9s az m\u00e1r nem \u00fczemk\u00e9pes t\u00f6bb\u00e9, err\u0151l k\u00f6zelebbit nem tudok. De any\u00e1m elv\u00e1gott:
\n\u2013 Nem Cirminek, hanem neked kerestem a villanyvonatot.
\nVan gond el\u00e9g a vil\u00e1gban.<\/p>\n

\n

Forr\u00e1s: \u00c9gb\u0151l kapott mes\u00e9k<\/a><\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Utols\u00f3 novemberi utamr\u00f3l \u00e9rtem \u00e9pp haza k\u00e9s\u0151 este, \u00e9s az Andr\u00e1s-napi szemerk\u00e9l\u0151 k\u00f6dszit\u00e1l\u00e1sba l\u00e9ptem ki a metr\u00f3b\u00f3l a rept\u00e9rr\u0151l j\u00f6vet, a West Village-ben. Innen busz visz majd \u00e1t haza, a keleti oldalra, az East Village-be. A 14. utcai meg\u00e1ll\u00f3, ami k\u00e9t igencsak n\u00e9pszer\u0171 bulihely el\u0151tt van, t\u00fal zajos volt a hangulatomhoz, eld\u00f6nt\u00f6ttem, hogy a Bleeckerre […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[10],"tags":[],"class_list":["post-80502","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/80502","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=80502"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/80502\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=80502"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=80502"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=80502"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}