J\u00e1nos egy ideig t\u00e1vol maradt az RMSZ-t\u0151l. \u00c9rezhette, hogy valamiben nem \u00fagy viselkedett, ahogy az logikusan \u00e9s jogosan elv\u00e1rhat\u00f3 lett volna t\u0151le. Becs\u00fcltem benne ezt a tart\u00f3zkod\u00e1st. \u00c9s amikor 1994 t\u00e1j\u00e1n jelentkezett, hogy \u00e1lland\u00f3 jegyzetrovatot nyitna napilapunkban, merthogy feles\u00e9ge, Anemone halott \u00e9s teljesen ki\u00fcr\u00fclt a mag\u00e1n\u00e9lete, szabad ideje pedig annyi, mint a pelyva, sz\u00edvb\u0151l \u00f6rvendtem megt\u00e9r\u00e9s\u00e9nek. Hiszen a neve az\u00f3ta csak m\u00e9g jobban megpatin\u00e1sodott, szem\u00e9lyis\u00e9ge „odab\u00f6lcs\u00fclt” az \u00e9l\u0151 klasszikusok\u00e9hoz, munkab\u00edr\u00e1sa felfokozottan m\u0171k\u00f6d\u00f6tt.<\/p>\n
\n(Volt ebben n\u00e9mi pszich\u00e9s motiv\u00e1ci\u00f3 is, az \u00e9lett\u00e1rs elveszt\u00e9se ut\u00e1n m\u00e9lydepresszi\u00f3 t\u00f6rt r\u00e1, orvosi kezel\u00e9st is kapott, s \u00e1ll\u00edt\u00f3lag kezel\u0151je ter\u00e1pi\u00e1s tan\u00e1csaira hallgatva a munk\u00e1t v\u00e1lasztotta, mint amibe bele\u00f6li a b\u00e1nat\u00e1t… 1994 nyar\u00e1n \u00edrt verse, amely azt\u00e1n megjelent h\u00e9tv\u00e9gi mell\u00e9klet\u00fcnkben, j\u00f3l illusztr\u00e1lja a csillapodni v\u00e1gy\u00f3 l\u00e9lek er\u0151fesz\u00edt\u00e9seit:<\/p>\n
Sz\u00e1sz J\u00e1nos: A kezed<\/em><\/strong><\/p>\n Madarak r\u00f6pk\u00f6dnek k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem Mint a Szent M\u00e1rk-t\u00e9ri galambok \u00c1llok imm\u00e1r alkonyi f\u00e9nyben A k\u00f6z\u00e9letnek \u00e9s a h\u00e9tk\u00f6znapoknak nem volt olyan esem\u00e9nye, jelens\u00e9ge vagy megnyilv\u00e1nul\u00e1sa, amelyhez ne f\u0171z\u00f6tt volna \u00e9rv\u00e9nyes, megfontoland\u00f3, \u00e1ll\u00e1sfoglal\u00e1sra k\u00e9sztet\u0151 gondolatokat, v\u00e9lem\u00e9nyt vagy ak\u00e1r csak k\u00e9rd\u00e9st. Egyre jobban izgatta – vel\u00fcnk egy\u00fctt – a rom\u00e1niai magyar \u00e9rdekv\u00e9delmi szervezet, az RMDSZ sz\u00e9tszakad\u00e1s\u00e1nak vesz\u00e9lye, a bels\u0151 torzsalkod\u00e1sok, a megosztotts\u00e1g, a s\u00e9rtett hi\u00fas\u00e1gok kurucos aknamunk\u00e1ja, s e v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9nek nem egyszer hangot is adott… *<\/p>\n \u00c9rz\u00e9kenyek vagyunk<\/em><\/strong><\/p>\n \u00c9rz\u00e9kenyek – \u00e9s idegesek. \u00c9rzem magamon; tudom. (RMSZ, 1994. j\u00fanius 15.)<\/em><\/p>\n (Folytatjuk)<\/span><\/em><\/p>\n Cseke G\u00e1bor<\/strong><\/span><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" J\u00e1nos egy ideig t\u00e1vol maradt az RMSZ-t\u0151l. \u00c9rezhette, hogy valamiben nem \u00fagy viselkedett, ahogy az logikusan \u00e9s jogosan elv\u00e1rhat\u00f3 lett volna t\u0151le. Becs\u00fcltem benne ezt a tart\u00f3zkod\u00e1st. \u00c9s amikor 1994 t\u00e1j\u00e1n jelentkezett, hogy \u00e1lland\u00f3 jegyzetrovatot nyitna napilapunkban, merthogy feles\u00e9ge, Anemone halott \u00e9s teljesen ki\u00fcr\u00fclt a mag\u00e1n\u00e9lete, szabad ideje pedig annyi, mint a pelyva, sz\u00edvb\u0151l \u00f6rvendtem […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[126],"tags":[],"class_list":["post-8091","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-riport"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/8091","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=8091"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/8091\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=8091"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=8091"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=8091"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
\nmint Assisi Ferenc k\u00f6r\u00fcl,
\n\u00f6rvendenek hogy madarak lehetnek
\n\u00e9s aki szereti \u0151ket, \u00f6r\u00fcl.<\/em><\/p>\n
\na Campanella alatt,
\nburukkolnak \u00e9s fel-felsz\u00e1llnak
\nk\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem a madarak.<\/em><\/p>\n
\nde v\u00e9gre m\u00e9gsem egyed\u00fcl.
\nEgy mad\u00e1r \u00e9s m\u00e9g egy mad\u00e1r
\na v\u00e1llamra \u00fcl…)<\/em><\/p>\n
\n\u00c9n most m\u00e9gis egy saj\u00e1t vez\u00e9rcikkel \u00e9rz\u00e9keltetn\u00e9m ezeknek a h\u00f3napoknak, \u00e9veknek a k\u00f6zhangulat\u00e1t, mert J\u00e1nos mindezen t\u00fall\u00e9pve, a tov\u00e1bbiakban egy olyan brav\u00farra sz\u00e1nta el mag\u00e1t, amelyet f\u00e9lig behunyt szem\u0171 cinkoss\u00e1gunkkal siker\u00fclt is kereszt\u00fclvinnie.<\/p>\n
\nCsak \u00fagy vibr\u00e1l mostan\u00e1ban k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk a leveg\u0151, mintha egym\u00e1st pr\u00f3b\u00e1ln\u00e1nk elsz\u00e1moltatni valami nagy, k\u00f6z\u00f6s sikertelens\u00e9g ok\u00e1n, s lenn\u00e9nk egym\u00e1s k\u00e9retlen revizorai, m\u00e1sok f\u00f6d\u0151je al\u00e1 kukkant\u00f3i, b\u00edr\u00e1i, megsz\u00f3l\u00f3i.
\nA sz\u00e1nd\u00e9kokkal ma sincsenek bajok: mint mindig, a legjobbak. K\u00e9ts\u00e9g nem f\u00e9rhet hozz\u00e1juk. Csak a siker, az elismer\u00e9s k\u00e9sik. Term\u00e9szetesen az eredm\u00e9nnyel egy\u00fctt.
\nMert a j\u00f3sz\u00e1nd\u00e9kok is lehetnek \u00e1m tehetetlenek: hull\u00e1mt\u00f6r\u0151knek csap\u00f3d\u00f3k, a lehetetlens\u00e9g fal\u00e1r\u00f3l visszapattan\u00f3k, \u00f6nmagukba bicsakl\u00f3k.
\nF\u00e1j a meg nem \u00e9rt\u00e9s, a nyilv\u00e1nos beolvas\u00e1s, ugyanakkor oly k\u00f6nnyen fekszik mindenkin\u00e9l a s\u00e9rt\u00e9s, az odamond\u00e1s szelleme. A „bika” elereszt\u00e9s\u00e9nek a m\u00e1mora. Ebben azt\u00e1n csod\u00e1ra demokrat\u00e1knak \u00e9rezz\u00fck magunkat. F\u00e9lre rangot, poz\u00edci\u00f3t, tekint\u00e9lyt, kort, v\u00e9gre kimondhatjuk azt, ami a sz\u00edv\u00fcnk\u00f6n.
\nA kimond\u00e1s d\u00e9mona hajt benn\u00fcnket, mint egy le\u00e1ll\u00edthatatlan motor. Mert tudunk \u00e1m, amit tudunk! M\u00e9ghozz\u00e1 els\u0151 k\u00e9zb\u0151l. De legrosszabb esetben is, legal\u00e1bb m\u00e1sodk\u00e9zb\u0151l. Sz\u00f3val, nincsen pardon, aki nincs mellettem, az ellenem van.
\nSz\u00f3lnak az \u00e1gy\u00fak, fegyverropog\u00e1s vesz k\u00f6r\u00fcl, mesterl\u00f6v\u00e9szek bem\u00e9rt goly\u00f3i tomp\u00e1n csattanva \u00e9rnek c\u00e9lt, s egyetlen, v\u00e9gs\u0151 s\u00f3hajt enged\u00e9lyezve d\u00f6nt\u00f6getik a homokzs\u00e1kokk\u00e9nt \u00f6sszeroskad\u00f3 „kiv\u00e1lasztottakat”. \u00d6sszetart\u00e1s, \u00f6sszetart\u00e1s, hajtogatja megsz\u00e1llottan az, aki m\u00e1r mintha el\u0151re, t\u00e1vlatosan l\u00e1tn\u00e1, mint egy j\u00f6v\u0151k\u00e9pben, mik\u00e9nt megy sz\u00e9t, m\u00e1llik, hull darabjaira minden, ami nemr\u00e9gen m\u00e9g egy\u00fcv\u00e9 tartozott, k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi meleget sug\u00e1rzott.
\nVal\u00f3ban megveszt\u00f3nk volna? – k\u00e9rdezgetj\u00fck a szolg\u00e1latos v\u00e1tesszel egy\u00fctt, vajmi ritka nyugodt perceinkben. A vil\u00e1g romlott meg k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk, vagy mi lett\u00fcnk t\u00fals\u00e1gosan \u00e9rz\u00e9kenyek, minden zajra, disszon\u00e1ns hangra vagy szem\u00e9lyis\u00e9gborzol\u00f3 gondolatra, v\u00e9lem\u00e9nyre, megjegyz\u00e9sre \u00f6sszerezzen\u0151k?
\nT\u00e9ny, hogy a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk \u00e1raml\u00f3 val\u00f3s\u00e1g is bel\u00e1thatatlanabb, csatateresebb, mint amihez szokva voltunk. A piac \u00fan. szabads\u00e1ga mag\u00e1val hoz mindenf\u00e9le engedelmet, \u00f6nkontrollveszt\u00e9st, amit eln\u00e9z\u0151, aty\u00e1s sz\u00f3val \u00e1tmenetnek keresztel\u00fcnk el. Ha azt mondjuk: \u00e1tmenet, akkor l\u00e1tsz\u00f3lag mintha minden meg lenne bocs\u00e1tva. Tudjuk, hissz\u00fck, hogy egyszer v\u00e9get \u00e9r mindaz, amiben most fulladozunk, verg\u0151d\u00fcnk, \u00e9s valahogy m\u00e9g mosolyogni is kedv\u00fcnk t\u00e1mad. \u00c1m ha nagyon belevessz\u00fck magunkat a boz\u00f3t s\u0171r\u0171j\u00e9be, az ellentmond\u00e1sok li\u00e1njai k\u00f6z\u00e9, akkor m\u00e1r csak a vicsorg\u00e1sokat l\u00e1tjuk, az \u00f6sszeszalad\u00f3 homlokr\u00e1ncokat, csak a kisz\u00f3l\u00e1sokra \u00e1ll a f\u00fcl\u00fcnk, a b\u00e1nt\u00e1st \u00e9rz\u00e9kelj\u00fck, , nem az agg\u00f3d\u00e1st, azon r\u00e1g\u00f3dunk, hogy mindenkit a m\u00e1s f\u0151ztje \u00e9rdekel jobban, de hogy mi k\u00e9sz\u00fcl a saj\u00e1t fazek\u00e1ban, azzal kev\u00e9sb\u00e9 t\u00f6r\u0151dik. Alig kiny\u00edlt toleranci\u00e1nkat lesz\u00e1r\u00edtotta a huzakod\u00e1s asz\u00e1lya, alig-alig tudjuk v\u00e9gighallgatni a m\u00e1sikat, m\u00e1r az els\u0151 mondatokb\u00f3l tudni v\u00e9lj\u00fck, hogy mi k\u00f6vetkezik. Mindenki modnja a mag\u00e1\u00e9t, s mi\u00e9rt is ne, amikor nincsen tiltva, hallgattunk eleget, ha kellett, ha nem, nem m\u00e9rlegelj\u00fck el\u00e9gg\u00e9 szavaink s\u00faly\u00e1t, de minek is, hogyha meghalt a cenz\u00fara, egyik sz\u00f3 olyan, mint a m\u00e1sik, elv\u00e9gre mindegyik benne van a sz\u00f3t\u00e1rban, s k\u00fcl\u00f6nben is, f\u00e9lre a tanukkal, a tilalomf\u00e1kkal, h\u00e1t nem ezt akartuk valamikor?
\nVajon, tudjuk-e m\u00e9g, mit is akartunk? Vagy m\u00e1r k\u00e9nyszerp\u00e1ly\u00e1kra sodort benn\u00fcnket a kiprovok\u00e1lt v\u00e9dekez\u00e9s, az \u00e1ll\u00f3h\u00e1bor\u00fa, a ne maradjunk senkinek ad\u00f3sai jegy\u00e9ben fogant amb\u00edci\u00f3?
\nA hangulat, mondom, pocs\u00e9k. Olyan, hogy vajmi neh\u00e9z vele b\u00f6lcs gondolatokra, m\u00e9rlegelt elk\u00e9pzel\u00e9sekre jutni. Csak t\u00e1madni \u00e9s v\u00e9dekezni. csak \u00fctni \u00e9s kapni. Csak fizetni \u00e9s megfizettetni. Mindenben oks\u00e1got, j\u00f3l megcsom\u00f3zott sz\u00f6vev\u00e9nyt, sakkhelyzetet keresni.
\nJ\u00f3 lenne gy\u00f3gy\u00edr, ter\u00e1pia, j\u00f3t\u00e9kony hidegzuhany ezen \u00e1llapotra. Hogy v\u00e9g\u00fcl ne a k\u00e9nyszerzubbonyok divatja j\u00f6jj\u00f6n fel eg\u00fcnk\u00f6n.
\n\u00c9rz\u00e9kenyek vagyunk, de sz\u00f3t kell \u00e9rten\u00fcnk. \u00c9rzem magamon; tudom!<\/p>\n